És a listák, mert ugye, marhára nem sorrendben.
Játékok:
1. Deus Ex: Human Revolution
lenyűgöz hangulat, zene képi világ, kielégítően érdekes játékmenet. Adam Jensen, Frank Pritchard
2. Mass Effect 3
ezt csak most ősszel vittem végig, könnyözön, de azért a hangulat és a sztori és a karakterek
3. Left for Dead 2
sikerült haverokkal/barátokkal játszani hálón, még ha keveset is
4. Psychonauts (és a csomagjában lévő többi kis játék)
elkezdtem jtászani kisebb játékokkal, ésigazából marhajók a nem nagyon hűde rpg/fps cuccok is, pláne olyankor, amikor nincs is sok időm egyszerre játszani
5. HalfLife2
végignyomtam megint. Még mindig zseniális, pedig nincsenek benne döntések, és párbeszédek.
6. Max Payne 3, Alan Wake
ezeket nemrég kezdtem el, a lineáris játékvezetés csodái, amikor a sztori egy nagyságrenddel jobb, mint jétszani vele.
7. Assassins Creedek
mert háztetőkön ugrálni jó és bérgyilkoskodni meg kúl
és még ezeken kívül is van egy csomó játékom :P
Sorozatok
hát már nem tudom, h tavasszal mit néztem - talán semmi izgalmasat, vagy éppen semmit, mert a tumblr szerint júniusban kezdtem neki a Doctor Whonak.
1. Doctor Who
kábé fél évig hallgattam geek barátaim véleményét, rajongását, vagy éppen nem azt a sorozatról, mire elszántam rá magam többszöri nekifutással. két-három évad alatt teljesen felszippantott, most már azért eléggé elfogult rajongó lettem, ami vicces, tekintve, hogy mennyire sokat panaszkodtam róla.
2. Once Upon a Time
na, ez a sorozat, amit Nyüfiék említettek meg, és miután megugrottam az első részt, már végig is néztem gyorsan. Érdekes, aranyos, mondhatni cuki, de tökéletesen megfelel a bennem élő 17 éves romantikus lánynak.
3. Supernatural
az első évaddal már régebben végeztem, akkor ki is ábrándultam belőle annyira, h ne folytassam, egy hónapja kb aztán megint nekikezdtem, azóta lenyomtam belőle ... hat évadot, még másfél van hátra. Igen, ez alapján tetszik nagyon - olyan stabilan jó dolognak tartom, még akkor is, ha a történet nem zökkenőmentes, és a kifejezette jó részei azok nem annyira történet szerves részei, mint önmagukban jó ötletek, és általában a sorozat sorozatságára épülnek, de ettől még... Tényleg olyan az egész, mint egy kitartóan húzódó rpg kampány. Asszem ez.
4. Misfits
a negyedik évadig kurvajó volt, aztán annak az eleje nem győzött meg, így nem folytattam azóta.
5. The Fades
ezt lehet, h tavaly néztem még? Vagy már idén? Nem tudom, mindenesetre nagyon-nagyon jó, és nagyon-nagyon rövid. Horror, igen, de képes vagyok nézni, akkor nem lehet olyan ijesztő...
persze, trónok harcát meg sherlock-ot is néztem, de nemtom már, mikor, meg az a szektában annyir elterjedt dolog, hogy nem is említem :D
azért íg y leírva ez nem olyan sok - most a Breaking Bad első részét nem említem, emrt azt majd méáskor nézem, meg .... hát... szerintem nem próbálkoztam mással. Hacsak végzetes kivétel nem történt az agyamban, és elfelejtettem valamit. Azért jobban belegondolva, a DW is hat évad volt, a Misfits 3, a OUAT csak másfél, és ugye a Supernaturalból hat évad, így mr elég jelentős mennyiségről beszélek.
Na, ezt jövőre is meg akarom tartani, még akkor is, ha ritkán találkozom olyan emberekkel, akikkel tudok megfelelő mélységben beszélgetni ezekről :P De még mindig többször, mint ahányszor koncertre/ megfelelő-zenei-buliba tudok menni barátokkal.
péntek, december 28
Éves beszámoló I.
Megpróbálom a lehetetlen, és nem dolgozom vagy sorozatot nézek, hanem évösszefoglalót írok a kellemes félhomályban idebent.
Így visszanézve ez az évem leginkáb a geekség jegyében telt: játszottam és sorozatokat néztem. Úgyhogy ezekről fogok listázni, az biztos. Meg megint sokat szerveztem az emtétében, emellett munkát keresek már egy jó ideje, és zenélek.
Például elnökségi tag voltam novemberig, ami miatt sikerült belefáradnom a hivatalos emtétésségbe, és ráébredtem, hogy mennyire hiábavalók a fáradozásaim, hogy ésszerűsíteni próbáljak logikára alapozva, nem, az nem működik a személyes, meg az érzelmi alapú meggyőzés működik, az meg borzasztó.
Voltam táborszervező is, ami viszont kifejezetten jó élmény volt a kritikák ellenére is - igenis, lehet tábort szervezni görcs nélkül is, ami a korábbi években elkezdett jellemzővé válni, és nem, nem ezen múltak a kritizált elemek. Ja, csak most nem lehetetett a "de legalább belehaltunk" dolgot felhozni mentségként. Ezekkel eltelt a nyár is, aztán lett az ősz, a struktúraváltás a szektában, a Turambar, meg az, hogy hogyan nem veszek részt a LEP-ben annál jobban, mint amit el bírok viselni nyugodt lélekkel és nem a belemet kidolgozva. Pipa, sikerült, bár kib nehéz nemet mondani Ankalimonnak, nem is ment elsőre, de szerencsére az, hogy nem határoztuk meg a pontos felelősségi köröket időben, sokat segített. Komolyan nem értem, miért számítanak úgy emberek munkára, ha nincsen kimondva és biztosítva az, hogy mindenki tudja, hogy mit kell tennie?
Persze a szekta még így is rabolta az időmet rendesen, november környéke elég húzós volt, talán az is megerősített a döntéseimben, hogy nem, ez úgy nekem nem kell.
Kreatív-művészi vonalon egyrészt ott a Szívforgács, akikkel az első koncert még egy éve volt, aztán egy fél éve kvázi rendszeresen koncertezünk, és nem is olyan rossz ez. Éneklésben határozottan fejlődök, most asszem a legnagyobb sikerélményem, hogy tegnap Zoltán azt mondta, ha így megy a Skyfall, akkor a koncerten három dalt fogok énekelni.
Aztán meg a Turambar ősz eleje óta megint, és bemutatjuk januárban, és jó lesz. El sem hiszem, hogy sikerült olyan dolgokat csinélnom, amiknek ténylegesen van eredményük. Oké, még nincsen bemutatva, de... most már meglesz.
Valahova ide illik félig a jövő évi táborunk is, aminek a keretjátékát szervezem, remélem, itt sikerül keresztülvinnem azt, hogy nem, nem a régi megszokásokra építünk, hanem értelmesen felhasználjuk a tapasztalatokat és egy rendes tervezés előzi meg a kidolgozást. Még meg kell tanulnom azt, hogy ezt hogyan kommunikálom le és kikkel, de nem baj, ezért vannak a dolgok, hogy tanuljunk, megminden.
Írnom nem sikerült befejezettre sokat, bár amíg ment az írórend, addig legalább rendszeresen kínlódtam, meg az ősz elején azért három rövid izét csak kiszenvedtem magamból. Rpg sztorik terén jobb a helyzet, a Rouen mese halad, még ha ritkán is. És megint játszom Janie-t, muhahahaha. Ja, meg a királylányos fantasy-hoz terveztünk Szozsival rendszert, majdnem kész lett, csak aztán nem nagyon játszottunk már egy ideje a teszteléshez megminden.
Az ilyen webes toszokban sokat nem haladtam, bár már legalább tudom, hogy mi az a php, és képes lennék tanulni, a javascriptet igazából inkább csak gyakorolnom kéne, és fejben már összeraktam több honlapot, meg a to.hu-t is átterveztem párszor.
Jövőképem baromira nincsen, kábé annyi, hogy lkezdek dolgokat, és hinni próbálok bennük. Hm. Mondjuk, ha nevet kéne adnom 2013-nak, akkor a hit évének mondanám így előzetesen, mert jelenleg asszem ez a legfontosabb dolog, amit meg kéne találnom. Enélkül nehezen kezdek neki bárminek.
2012 nemtom, h minek volt az éve, talán a képzeleté, esetleg az lszrevétlen építésé/gyógulásé fasztudja.
Így visszanézve ez az évem leginkáb a geekség jegyében telt: játszottam és sorozatokat néztem. Úgyhogy ezekről fogok listázni, az biztos. Meg megint sokat szerveztem az emtétében, emellett munkát keresek már egy jó ideje, és zenélek.
Például elnökségi tag voltam novemberig, ami miatt sikerült belefáradnom a hivatalos emtétésségbe, és ráébredtem, hogy mennyire hiábavalók a fáradozásaim, hogy ésszerűsíteni próbáljak logikára alapozva, nem, az nem működik a személyes, meg az érzelmi alapú meggyőzés működik, az meg borzasztó.
Voltam táborszervező is, ami viszont kifejezetten jó élmény volt a kritikák ellenére is - igenis, lehet tábort szervezni görcs nélkül is, ami a korábbi években elkezdett jellemzővé válni, és nem, nem ezen múltak a kritizált elemek. Ja, csak most nem lehetetett a "de legalább belehaltunk" dolgot felhozni mentségként. Ezekkel eltelt a nyár is, aztán lett az ősz, a struktúraváltás a szektában, a Turambar, meg az, hogy hogyan nem veszek részt a LEP-ben annál jobban, mint amit el bírok viselni nyugodt lélekkel és nem a belemet kidolgozva. Pipa, sikerült, bár kib nehéz nemet mondani Ankalimonnak, nem is ment elsőre, de szerencsére az, hogy nem határoztuk meg a pontos felelősségi köröket időben, sokat segített. Komolyan nem értem, miért számítanak úgy emberek munkára, ha nincsen kimondva és biztosítva az, hogy mindenki tudja, hogy mit kell tennie?
Persze a szekta még így is rabolta az időmet rendesen, november környéke elég húzós volt, talán az is megerősített a döntéseimben, hogy nem, ez úgy nekem nem kell.
Kreatív-művészi vonalon egyrészt ott a Szívforgács, akikkel az első koncert még egy éve volt, aztán egy fél éve kvázi rendszeresen koncertezünk, és nem is olyan rossz ez. Éneklésben határozottan fejlődök, most asszem a legnagyobb sikerélményem, hogy tegnap Zoltán azt mondta, ha így megy a Skyfall, akkor a koncerten három dalt fogok énekelni.
Aztán meg a Turambar ősz eleje óta megint, és bemutatjuk januárban, és jó lesz. El sem hiszem, hogy sikerült olyan dolgokat csinélnom, amiknek ténylegesen van eredményük. Oké, még nincsen bemutatva, de... most már meglesz.
Valahova ide illik félig a jövő évi táborunk is, aminek a keretjátékát szervezem, remélem, itt sikerül keresztülvinnem azt, hogy nem, nem a régi megszokásokra építünk, hanem értelmesen felhasználjuk a tapasztalatokat és egy rendes tervezés előzi meg a kidolgozást. Még meg kell tanulnom azt, hogy ezt hogyan kommunikálom le és kikkel, de nem baj, ezért vannak a dolgok, hogy tanuljunk, megminden.
Írnom nem sikerült befejezettre sokat, bár amíg ment az írórend, addig legalább rendszeresen kínlódtam, meg az ősz elején azért három rövid izét csak kiszenvedtem magamból. Rpg sztorik terén jobb a helyzet, a Rouen mese halad, még ha ritkán is. És megint játszom Janie-t, muhahahaha. Ja, meg a királylányos fantasy-hoz terveztünk Szozsival rendszert, majdnem kész lett, csak aztán nem nagyon játszottunk már egy ideje a teszteléshez megminden.
Az ilyen webes toszokban sokat nem haladtam, bár már legalább tudom, hogy mi az a php, és képes lennék tanulni, a javascriptet igazából inkább csak gyakorolnom kéne, és fejben már összeraktam több honlapot, meg a to.hu-t is átterveztem párszor.
Jövőképem baromira nincsen, kábé annyi, hogy lkezdek dolgokat, és hinni próbálok bennük. Hm. Mondjuk, ha nevet kéne adnom 2013-nak, akkor a hit évének mondanám így előzetesen, mert jelenleg asszem ez a legfontosabb dolog, amit meg kéne találnom. Enélkül nehezen kezdek neki bárminek.
2012 nemtom, h minek volt az éve, talán a képzeleté, esetleg az lszrevétlen építésé/gyógulásé fasztudja.
csütörtök, december 27
Listáznom kéne évi összefoglalókat, lesznek, mert listázásoknak érzem szükségét.
De most annyit szerettem volna csak megosztani, hogy a Supernatural hatodik évadjának a végén Castiel kezd olyan spirálba kerülni, mint amibe én szoktam belemesélni az ellentmondásos NPC-eimet (vö. Adrian Lierre meg Meinir főherceg is), a nagyobb jó érdekében, meg a (többé-kevésbé) jószándékkal és arrogáns büszkeséggel kikövezett út, gyönyörű.*
És eseményszinten pedig nem érzem igazán a senki-idejének a mai napot, pedig kellene, és pedig nincs is sok melóm - egyszerűen annyira jelen van a LEP az életemben, meg a z MTT, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. Még úgy sem, hogy már kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne vállaljak túl sok felelősséget és feladatot, még így is folyamatosan azon kapom magamat, hogy pörgök és agyalok mások fasságain. Pedig szimplán ki kéne belőle szűrnöm a lényeget, az információt, és elsiklanom a hiszti és a fesztlséglevezetés felett, bláhh.
* csak ne lett volna ennyire kiszámítható az a spirál, oké, hogy a csavar hiánya meglepőbb lett, mintha lett volna csavar, de hé.
De most annyit szerettem volna csak megosztani, hogy a Supernatural hatodik évadjának a végén Castiel kezd olyan spirálba kerülni, mint amibe én szoktam belemesélni az ellentmondásos NPC-eimet (vö. Adrian Lierre meg Meinir főherceg is), a nagyobb jó érdekében, meg a (többé-kevésbé) jószándékkal és arrogáns büszkeséggel kikövezett út, gyönyörű.*
És eseményszinten pedig nem érzem igazán a senki-idejének a mai napot, pedig kellene, és pedig nincs is sok melóm - egyszerűen annyira jelen van a LEP az életemben, meg a z MTT, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. Még úgy sem, hogy már kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne vállaljak túl sok felelősséget és feladatot, még így is folyamatosan azon kapom magamat, hogy pörgök és agyalok mások fasságain. Pedig szimplán ki kéne belőle szűrnöm a lényeget, az információt, és elsiklanom a hiszti és a fesztlséglevezetés felett, bláhh.
* csak ne lett volna ennyire kiszámítható az a spirál, oké, hogy a csavar hiánya meglepőbb lett, mintha lett volna csavar, de hé.
kedd, december 25
morc
Na oké, ezen felhúztam magam, még ne tudom, hogy Attiláékra vagy Corvinra legyek dühös azért, hogy 25-én, karácsony napján este 10-kor tájékoztatnak két pénteki, reggel 8-as próbalehetőségről, amik közül az egyik most péntek. Az egy dolog, hogy munkanap reggel, és még csak fel sem merült senkiben, hogy ez netán problémás lehet (ha felmerül, akkor előbb kérdeznek, és már megoldást is keresnek rá), de, hogy egy héttel korábban még csak ne is sejtsék, hogy kb mikor lesz próbalehetőség, az elég ijesztő. (Vagy konkrét rosszindulatra vall, amihez egyelőe jóhiszemű vagyok, még, bár. van, akiben asszem szervezőként már nem fogok tudni megbízni). De az azért elég kemény, hogy ünnepek alatt két napot hagyni tizenegynéhány ember összeszedésére, az kibaszott rizikó.
vasárnap, december 23
határozottan nem vagyok a helyzet magaslatán, de legalább pár éve először sikerült csinálnom dolgokat karácsonyra - még akkor is örülök ennek, ha ezzel együtt ajándékokat viszont nem siekrült szereznem úgy, mint eddig. még holnap délelőttre is hagytam kajavásárlást valahol - bárhol -, mert ma már rosszul lettem egy idő után. Utálom ezt.
Közben megnézem vagy négy részt supernaturalt, a legutolsó az elég jó meta-rész volt, ilyen mi lenne, ha a színészek helyett a karakterek lennének ott, ahol, ez a sorozat tulajdonképpen tele van ilyen önreflexióval - és ez mindenképpen bájos. És csak egy kicsit kiábrándító. Mert asszem sose leszek olyan fangirl, aki rendesen képben lesz a színészekkel, valahogy nekem mindig a történet meg a karakterek számítanak, és meglennék a szüzsé nélkül is.
közben felrakták a képket szombatról, barnahajú parókás tünde voltam, viszont a smninken még valamit érdemes lenne finomítani, mert a fényképeken elég ijesztó vagyok rúzs nélkül :D (rúzsozás helyett mondjuk ettem, de attól még... D:) aztán este vastag sminkben mentem tovább, és visszavettem az ingemre fűzőt is, amit reggel azért raktam el, hogy majd lehessek én is jelmezben. de helyette kaptam tünderuhát, de így meg nem hordtam, hát este kellett kipróbálnom, hogy civil körülmények között hogy bírom, jól bírom, ennyi. amúgy a buliban hosszú évek óta előszőr sikerült komolyabb beszélgetésbe merülnöm tolkieni témákból, (talán keretjátékokat és live-okat leszámítva), engem speciel meglepett, hogy képes vagyok összefüggő gondolatokra a témával kapcsolatban - valahogy nem az a kép él önmagamról, hogy a moralitásról és a tünde-ember viszonyokról beszélek értelmesen és motiváltan. legközelebb majd matematika lesz, már látom.
az meg nyilvánvaló, hogy szerencsétlen pasikat azzal üldözöm el, hogy amikor megkérdezik, hogy hol vagyok megtalálható, akkor kétszer visszkérdezek, harmadszorra meg rákérdezek, hogy mit akar igazából megkérdezni, és a "hát, úgy általában hol lehet veled találkozni" kérdésre meg kioktatom, hogy általában marhára sehol, leginkább konkrétan vagyok megtalálható. ahelyett, h azt mondtam volna, "találd ki, minden információd adott hozzá". Az is arrogáns, de egyben célirányos is, mert fenének vesződjek olyannal, aki ezt nem ugorja meg.
Szeretnék még sok nap nyugalmat, csendet, gondolkodást és pihenést, és nem akarok beteg lenni.
Közben megnézem vagy négy részt supernaturalt, a legutolsó az elég jó meta-rész volt, ilyen mi lenne, ha a színészek helyett a karakterek lennének ott, ahol, ez a sorozat tulajdonképpen tele van ilyen önreflexióval - és ez mindenképpen bájos. És csak egy kicsit kiábrándító. Mert asszem sose leszek olyan fangirl, aki rendesen képben lesz a színészekkel, valahogy nekem mindig a történet meg a karakterek számítanak, és meglennék a szüzsé nélkül is.
közben felrakták a képket szombatról, barnahajú parókás tünde voltam, viszont a smninken még valamit érdemes lenne finomítani, mert a fényképeken elég ijesztó vagyok rúzs nélkül :D (rúzsozás helyett mondjuk ettem, de attól még... D:) aztán este vastag sminkben mentem tovább, és visszavettem az ingemre fűzőt is, amit reggel azért raktam el, hogy majd lehessek én is jelmezben. de helyette kaptam tünderuhát, de így meg nem hordtam, hát este kellett kipróbálnom, hogy civil körülmények között hogy bírom, jól bírom, ennyi. amúgy a buliban hosszú évek óta előszőr sikerült komolyabb beszélgetésbe merülnöm tolkieni témákból, (talán keretjátékokat és live-okat leszámítva), engem speciel meglepett, hogy képes vagyok összefüggő gondolatokra a témával kapcsolatban - valahogy nem az a kép él önmagamról, hogy a moralitásról és a tünde-ember viszonyokról beszélek értelmesen és motiváltan. legközelebb majd matematika lesz, már látom.
az meg nyilvánvaló, hogy szerencsétlen pasikat azzal üldözöm el, hogy amikor megkérdezik, hogy hol vagyok megtalálható, akkor kétszer visszkérdezek, harmadszorra meg rákérdezek, hogy mit akar igazából megkérdezni, és a "hát, úgy általában hol lehet veled találkozni" kérdésre meg kioktatom, hogy általában marhára sehol, leginkább konkrétan vagyok megtalálható. ahelyett, h azt mondtam volna, "találd ki, minden információd adott hozzá". Az is arrogáns, de egyben célirányos is, mert fenének vesződjek olyannal, aki ezt nem ugorja meg.
Szeretnék még sok nap nyugalmat, csendet, gondolkodást és pihenést, és nem akarok beteg lenni.
csütörtök, december 20
Houses of Cards
Oké, másnap értem, keveset aludtam, ezt is. Jaj, mégegy email. Oké, kicsit jobb, most tea sequence initiating in three... two.... there, there.
Collapsing like houses of cards
and landing on splinters and glass
They crush your heart but spare your feet
like judging people you've yet to meet
well time is running fast
upon your reflection
Például befejeztem az ötödik évadját a Supernatural-nak, sokat levont az értékéből, hogy tudom, van folytatása (és már nézem is, persze). A sztori miatt kellett az az ötödik évad, mi? Nekem nem annyira hiányzott, lehetett volna tömörebb az egész. És most komolyan, főszereplőkért mikor fog az ember izgulni? Amilyen szépen lekerekítették a történetet, annyira nem fogott meg. A lényegen már túlvoltak a főszereplők, lejátszották a meccseiket egymással, azt már nem lehetett fokozni, amit Dean meglépett a második-harmadik évadban, Sam a negyedik évadban. Bájos a Káin-Ábel páhuzam, de nem mentek bele, maradtak az angyalok mostanra már egészen okafogyottá vált családi problémázásán. Gabriel vs Lucifer párbeszád még oké volt, annak lehetett volna tétje, Michael viszont megmaradt érdektelen alaknak, és egyszerűen nem tudott érdekelni, mi a harc, hogyan zajlik, vagy mit vágnak egymás fejéhez. Egyáltalán, minek beszéltek szavakkal? Egymás között? Hű, ez viszont legalább sztoriötletet adott... nem tudom, hova mesélem be, talán gillziába lehetne, ha mesélnék ott... mindegy... ohh, elvesztetem a fonalat, nézek utána, gurul a gombolyag.
A tegnap este jó volt. Hazamentem, és játszottam, aztán egy negyedpohár bort megittam Julival, mire rávettem magam, hogy elinduljak. Nem érzem jól magam mostanában, a szokásos sötétség repült be gót lelkembe megminden, taktikákat kell váltanom az élet- és gondolatvitelemben. Igazából asszem a valaholmég mindig a komfortzónám határán van elindulni emberek közé. Már nincs meg az az idegesség, ami mondjuk a Gyár felé font csomót a gyomromba - hogy ott el is tűnjön a fekete-piros falak között -, de a visszhangja még igen. Próbálom magam köré teríteni a szplínt, de nem megy igazán, ez a köpeny kifakult, keresnem kell a póztárból mást, ami ugyanazt fejezi ki, csak ... éjfekete múlt, turambar, muhaha. Válogatok a háttérzene és villámlás között, igen, az egy mesei zöld mező, ez meg a szivárványszínű buborékok, van olyanom is, és az aranyszínű villanás, az meg pláne. Én ez vagyok, inkább válogatok tudatosan, mint félrevezetem magamat azzal, hogy "olyan vagyok, amilyennek mutatom magamat". Nem hiszek benne, hogy bárki is felvett viselkedések, pózok, tanult magatartások nélkül tud önmaga lenni, nem iszem el senkinek, aki netán magáról ezt állítaná. Csak vannak, akik összenőnek az álarccal, vannak, akiknek elüt az arcától, vagy éppen kicsi rá vagy tökmindegy. Lássunk át a szemkivágáson, és kész.
És érdekes kiísérletezni, Az álarcokkal. MEg az érzéseimmel, megvizsgálni, kipróbálni, másnaposnak lenni, felvenni és kiporolni, és sóhajtva facepalmot gyakorolni a tükör előtt. A saját történetemben nincsenek útjelzők, nincsenek titkos kódok, nincsenek questek, kiábrándítóan unalmas, ha nem látok bele többet. Hát tessék.
aludni kéne
szerda, december 19
Fókusztalan
Álmodok én még mindig, csak nem tudom, ja igen. A dolgok, azok.
Tegnap megvolt a koncert, volt öt ember, akik még nem hallottak minket, velük együtt kb hat fős volt a közönségünk, nem számítva a pultos, meg a hangtechnikust, aki néha bent volt a terem ben talán. Bár ez csak onnan tűnt fel, hoyg amikor begerjedt a mikrofon, akor nem csak a kontrollból vette vissza, hanem mindenhonnan. Úgyhogy lényegáben nem hallottam magama, ellenben a hegedűt azt meg túlságosan is. Faszom a hétkoznapi 10kor kezdődő koncertekbe, de tényleg. Annak a két-három embernek is kényelmesebb lenne, akik véletlenül eljönnek meghallgatni, nekünk meg pláne. Odamentem, fáztam és szánalmasan betegnek éreztem magam, aztán szerencsére megjelent Tapsi, kicsivel később meg Angwen és Hanna is, és nekik nagyon örültem. Volt egy horváth srác, aki véletlenül került le, meg két ismeretlen ember, akik nemtom, kik voltak. A koncert nem annyira volt erős, legalábbis engem eléggé lehangolt a hangosítás, meg úgy általában a nemtommi ami van.
Mert abból van sok,érzem a szobámon,szinte folyamatos a rendetlenség pedig ezúttal van időm, mégis, erőm nincsen csak így kampányként mosogatni, amikor felcseszem az agyamat a mosogatóba szórt borospohárhalmon, hát basszameg, hogy a törékeny dolgokat is behányják oda, pedig még külön is válogatom, h könnyebb legyen elmosni. A fürdőszobát se ártana már kislagozni, első szabadnapomon nyilván enm ezzel fogok foglalkozni, atán eltelik a karácsony és annyi. Mindegy. Hülyeségeken húzom fel magam, és ez nem jó. Közben folyamatosan dobol a fülemben az ezerdolog, ami kell, hogy befejezzem a westernes történetet, hogy csináljak magamnak honlapot, hogy csináljak tartalmat a honlapra, meg úgy csináljka valami rételmeset a határidőkre és elvállaltságból kötelezőkön kívül. Mert legalább készítettem plakátot a táborra, ami kábé csak nekem tetszik, meg vana keretjátékprojekt, amivel viszont jelnleg nem akarok akkor energiával foglalkozni, mert azt majd januártól, és átgondolva, nem készre csinálva, hanem kivételesen tényleg végiggondolva. És nem egyedül,e rgo mindenkinek kell időt hagyni a LEPre meg karácsonyra.
És nem jó, hogy magamat vetítem mindenhova, nagyon nem jó. Fókusz bazmeg, fókusz.
Tegnap megvolt a koncert, volt öt ember, akik még nem hallottak minket, velük együtt kb hat fős volt a közönségünk, nem számítva a pultos, meg a hangtechnikust, aki néha bent volt a terem ben talán. Bár ez csak onnan tűnt fel, hoyg amikor begerjedt a mikrofon, akor nem csak a kontrollból vette vissza, hanem mindenhonnan. Úgyhogy lényegáben nem hallottam magama, ellenben a hegedűt azt meg túlságosan is. Faszom a hétkoznapi 10kor kezdődő koncertekbe, de tényleg. Annak a két-három embernek is kényelmesebb lenne, akik véletlenül eljönnek meghallgatni, nekünk meg pláne. Odamentem, fáztam és szánalmasan betegnek éreztem magam, aztán szerencsére megjelent Tapsi, kicsivel később meg Angwen és Hanna is, és nekik nagyon örültem. Volt egy horváth srác, aki véletlenül került le, meg két ismeretlen ember, akik nemtom, kik voltak. A koncert nem annyira volt erős, legalábbis engem eléggé lehangolt a hangosítás, meg úgy általában a nemtommi ami van.
Mert abból van sok,érzem a szobámon,szinte folyamatos a rendetlenség pedig ezúttal van időm, mégis, erőm nincsen csak így kampányként mosogatni, amikor felcseszem az agyamat a mosogatóba szórt borospohárhalmon, hát basszameg, hogy a törékeny dolgokat is behányják oda, pedig még külön is válogatom, h könnyebb legyen elmosni. A fürdőszobát se ártana már kislagozni, első szabadnapomon nyilván enm ezzel fogok foglalkozni, atán eltelik a karácsony és annyi. Mindegy. Hülyeségeken húzom fel magam, és ez nem jó. Közben folyamatosan dobol a fülemben az ezerdolog, ami kell, hogy befejezzem a westernes történetet, hogy csináljak magamnak honlapot, hogy csináljak tartalmat a honlapra, meg úgy csináljka valami rételmeset a határidőkre és elvállaltságból kötelezőkön kívül. Mert legalább készítettem plakátot a táborra, ami kábé csak nekem tetszik, meg vana keretjátékprojekt, amivel viszont jelnleg nem akarok akkor energiával foglalkozni, mert azt majd januártól, és átgondolva, nem készre csinálva, hanem kivételesen tényleg végiggondolva. És nem egyedül,e rgo mindenkinek kell időt hagyni a LEPre meg karácsonyra.
És nem jó, hogy magamat vetítem mindenhova, nagyon nem jó. Fókusz bazmeg, fókusz.
hétfő, december 17
Azt álmodtam, hogy valahova elutaztunk páran emtétések, ilyen tábori nulladik, vagy előhétvége lehetett idegen és messzi helyen, a szobában lett volna elég ágy, de Hanna és Gandalf nem feküdtek a franciaágyba, mert Gandalfnak az rövid lett volna, így nekem már nem jutott hely, de szereztem helyette valami kényelmes szőnyeget, amira polifóm plusz hálózsák az jobb is lett. Ott volt még Ankalimon meg Nyüfi, az utóbbival néztük a betonpadló zuhanyzót, hogy hova rakjuk fel a függönyöket - nyilván majd a padlótól plafonig ablakok elé kellenek majd.
Aztán volt a város, ami furcsa volt, lementem eg lépcsőn a föld alá a mélységbe egy lány után, én voltam Dean Winchester, és kimentettem, bár marha nehéz volt a végén a kontrollerrel irányítani a két szereplőt, akiket üldöztek az oroszlánok, de sikerült megmenteni őket. Vissza a városba, ahol kaptunk reklámsüticsomagot, Orbán Viktor idézettel, hogy "az óvodások is tudnak sütni kekszet, ha ő adj hozzá a tésztát". Elkezdtem enni, utána mondta tovább az osztogató nő a népeknek, hogy ebbe O.V.-nak az izzadtsága is benne van, mármint szó szerint, akkor sokan rosszul lettek, én meg összenéztem Deannel, (aki karakterhez hűen már majdnem az összeset megette), hogy jaaa, akkor ez volt az a fura mellékíz. Innen nyomozásba fogtam, valahogy oda kellett volna iránítanom a történtet, hog ugyanott kössek ki, mint a supernaturalék, venni próbáltam valamit a boltban, és erre megjegyezék, hogy magyaroknak itt minden drágább, amikor megkérdeztem, h honnan tudta, akkor a kiejtésemet mondta a tarfikos indoknak. De nem magyarázta meg, mi van a magyarokkal. Ez volt az első nyom. Egy utcában találtam egy magyar kisszínházat, és tudtam. hogy akkor én ide fogok elnézni este az előadásra, és itt találkozom a főszereplőkkel, ezen a szálon kapcsolódom a történetbe. Aztán felébredtem, borzasztó álmosan.
Aztán volt a város, ami furcsa volt, lementem eg lépcsőn a föld alá a mélységbe egy lány után, én voltam Dean Winchester, és kimentettem, bár marha nehéz volt a végén a kontrollerrel irányítani a két szereplőt, akiket üldöztek az oroszlánok, de sikerült megmenteni őket. Vissza a városba, ahol kaptunk reklámsüticsomagot, Orbán Viktor idézettel, hogy "az óvodások is tudnak sütni kekszet, ha ő adj hozzá a tésztát". Elkezdtem enni, utána mondta tovább az osztogató nő a népeknek, hogy ebbe O.V.-nak az izzadtsága is benne van, mármint szó szerint, akkor sokan rosszul lettek, én meg összenéztem Deannel, (aki karakterhez hűen már majdnem az összeset megette), hogy jaaa, akkor ez volt az a fura mellékíz. Innen nyomozásba fogtam, valahogy oda kellett volna iránítanom a történtet, hog ugyanott kössek ki, mint a supernaturalék, venni próbáltam valamit a boltban, és erre megjegyezék, hogy magyaroknak itt minden drágább, amikor megkérdeztem, h honnan tudta, akkor a kiejtésemet mondta a tarfikos indoknak. De nem magyarázta meg, mi van a magyarokkal. Ez volt az első nyom. Egy utcában találtam egy magyar kisszínházat, és tudtam. hogy akkor én ide fogok elnézni este az előadásra, és itt találkozom a főszereplőkkel, ezen a szálon kapcsolódom a történetbe. Aztán felébredtem, borzasztó álmosan.
csütörtök, december 13
Tűnödök, például addig oké, hogy a töltőtoll tintájával fröcskölöm le magam, de az meglepő, amikor a folt fekete - hisz a tinta is az.
Uhh,visszafogtam most magamat, lehet, h tényleg jószándékú és alapos akar lenni srác és csak bénán fogalmaz. Csak azt nem értem, mi a faszért kell arra feladatra négy ember, amikor az maximum kétemberes meló.Valahogy kételkedek mostanában az emberekben, illetve a kompetenciájukban vagy az intelligenciájukban. Remélem, elmúlik, és kiderül, hogy alapvetően értelmes emberek vesznek körül.
Jelezném, a horoszkópomban az jött ki, h kedves és bájos nő vagyok, öööö, hát nem. Nagyon nem. És kezdek megint bedühödni - aztán meg majd elkeseredni és befordulni - azon, hogy mennyire kibaszottul nem a helyemen értékelnek (munkában), valahogy ki kellene szakadni abból, ami van. A hülye berögződésekből és előítéletekből, de olyan erősen szorít világ, hogy kezdek abban is kételkedni, hogy életveszélyes sérülés (vagy nagy szerencse) nélkül megúszható a dolog. Nem, a dolgok, mint olyanok, nagyon nincsenek rendben. Nem mintha tudnám, mi az a rend, amiben benne kellene lenniük, ugye. Nem mintha bárkinek elhinném, hogy az ő rendje igazabb, mint az én nem létezőm.
Erre valók a mesék. Úgy rajzolják fel a világot, hogy tudjuk, hogy az nem valódi térkép, mégis használható. Ha tudjuk a térképeinkről, hogy mesék, akkor máris igazabbak. Vgy valami hasonló.
16:16
Nem kellene tűnődni, mondják mindig a hangok felei, és jó lenne a pontokat i a helyükre tenni. Már-már sikerül, csak a koordinátarendszeremet nem sikerül helyre raknom.
Uhh,visszafogtam most magamat, lehet, h tényleg jószándékú és alapos akar lenni srác és csak bénán fogalmaz. Csak azt nem értem, mi a faszért kell arra feladatra négy ember, amikor az maximum kétemberes meló.Valahogy kételkedek mostanában az emberekben, illetve a kompetenciájukban vagy az intelligenciájukban. Remélem, elmúlik, és kiderül, hogy alapvetően értelmes emberek vesznek körül.
Jelezném, a horoszkópomban az jött ki, h kedves és bájos nő vagyok, öööö, hát nem. Nagyon nem. És kezdek megint bedühödni - aztán meg majd elkeseredni és befordulni - azon, hogy mennyire kibaszottul nem a helyemen értékelnek (munkában), valahogy ki kellene szakadni abból, ami van. A hülye berögződésekből és előítéletekből, de olyan erősen szorít világ, hogy kezdek abban is kételkedni, hogy életveszélyes sérülés (vagy nagy szerencse) nélkül megúszható a dolog. Nem, a dolgok, mint olyanok, nagyon nincsenek rendben. Nem mintha tudnám, mi az a rend, amiben benne kellene lenniük, ugye. Nem mintha bárkinek elhinném, hogy az ő rendje igazabb, mint az én nem létezőm.
Erre valók a mesék. Úgy rajzolják fel a világot, hogy tudjuk, hogy az nem valódi térkép, mégis használható. Ha tudjuk a térképeinkről, hogy mesék, akkor máris igazabbak. Vgy valami hasonló.
16:16
Nem kellene tűnődni, mondják mindig a hangok felei, és jó lenne a pontokat i a helyükre tenni. Már-már sikerül, csak a koordinátarendszeremet nem sikerül helyre raknom.
szerda, december 12
Passzív-agresszív hype
Najó, tényleg nem érzem tumblr-kompatibilis témának a Hobbit körüli hype kritikai elemzését, egyrészt sok szöveget kíván, másrészt meg ... nem oda való az emtétéelemzés, ebben asszem egyetértek Gandalffal.
Szóval, van az a jelenség, amikor valami olyan közepes szinten érdekel, viszont a környezetem ennél lényegesen nagyobb erővel nyomatja, és egy idő után elfárad a szűrőm. Ilyenkor vagy lelkes leszek én is, de ha már szűrni kellett, akkor valószínűleg a másik irányba csap át a viszonyom a hájpolt dologgal. Most is ez történik, nem csak velem, de többekkel is a szektából. Ez eddig rendben is van, ahogy elnézem, max csak a véleményt nyilvánította ki pár ember, ráadásul magánúton a többség. Az viszont kib idegesítő, amikor ennek a véleménynyilvánításnak a létjogosultságát próbálják meg cáfolni azzal, hogy dehát nem kéne idegesnek lenni, miért zavar, miért mondod, hogy zavar - és miért nem veszel benne részt, amikor szerintem kéne? Ez utóbbi azért pont eléggé öngól, ennl többet várok intelligensnek tartott emberektől. Ahogy mondjuk a tábokritikáknál se szabad azt mondani, hogy "ne írjatok negatívan", (nem, ezzel nem egyenlő annak a megfogalmazása, hogy nem érzem jogosnak ezt a szintű negatívumot).
Speciel nem annyira vészes a Hobbit-hype, (már azt leszámítva, amikor Ankalimon a 10. kérdést tette fel), csak marhára idegesítő, hogy mindez a Facebookon zajlik. Mintha teledobálnák a postaládámat szórólapokkal, vagy sorban állnának a beöltözött emberek az utcámban. Arról nem is beszélve, hogy a rendezvényeinkkel kapcsolatban amúgy is elkezdett kialakulni bennem némi rossz érzés, hogy túl sok energiát szív el a barátaimból, és mindezt ijesztő természetességgel teszi, mintha elvárható lenne. "Elkélne a segítség". Faszom. Milyen alapon várnámnak tőlem több segítséget, mint felajánlottam? Nem írtam semmit alá a véremmel, nem érzem fontosnak, amit fontosnak érzek, azért teszek. Ennyi. A prioritásaimmal én magam gazdálkodok, és én határozom meg, hogy ki szólhat bele. ott voltam, hallottam, amikor többek között az én "szervezési energiáimról" is szó esett, belefoglalva az emtété egészébe, hogy mindre szükség lesz, nem értettem az elképzeléssel egyet, de nem is kötelez rá semmi sem. (Annyit ajánlottam fel, hogy pontos instrukciók mellett segítek dolgokban, felelősséget nem vállalok, csak egy részprojektért, az folyamatban is van. )
Á, mindegy, majd valamikor megnézem a Hobbitot, megcsináljuk a Turambart jól, és béke.
Szóval, van az a jelenség, amikor valami olyan közepes szinten érdekel, viszont a környezetem ennél lényegesen nagyobb erővel nyomatja, és egy idő után elfárad a szűrőm. Ilyenkor vagy lelkes leszek én is, de ha már szűrni kellett, akkor valószínűleg a másik irányba csap át a viszonyom a hájpolt dologgal. Most is ez történik, nem csak velem, de többekkel is a szektából. Ez eddig rendben is van, ahogy elnézem, max csak a véleményt nyilvánította ki pár ember, ráadásul magánúton a többség. Az viszont kib idegesítő, amikor ennek a véleménynyilvánításnak a létjogosultságát próbálják meg cáfolni azzal, hogy dehát nem kéne idegesnek lenni, miért zavar, miért mondod, hogy zavar - és miért nem veszel benne részt, amikor szerintem kéne? Ez utóbbi azért pont eléggé öngól, ennl többet várok intelligensnek tartott emberektől. Ahogy mondjuk a tábokritikáknál se szabad azt mondani, hogy "ne írjatok negatívan", (nem, ezzel nem egyenlő annak a megfogalmazása, hogy nem érzem jogosnak ezt a szintű negatívumot).
Speciel nem annyira vészes a Hobbit-hype, (már azt leszámítva, amikor Ankalimon a 10. kérdést tette fel), csak marhára idegesítő, hogy mindez a Facebookon zajlik. Mintha teledobálnák a postaládámat szórólapokkal, vagy sorban állnának a beöltözött emberek az utcámban. Arról nem is beszélve, hogy a rendezvényeinkkel kapcsolatban amúgy is elkezdett kialakulni bennem némi rossz érzés, hogy túl sok energiát szív el a barátaimból, és mindezt ijesztő természetességgel teszi, mintha elvárható lenne. "Elkélne a segítség". Faszom. Milyen alapon várnámnak tőlem több segítséget, mint felajánlottam? Nem írtam semmit alá a véremmel, nem érzem fontosnak, amit fontosnak érzek, azért teszek. Ennyi. A prioritásaimmal én magam gazdálkodok, és én határozom meg, hogy ki szólhat bele. ott voltam, hallottam, amikor többek között az én "szervezési energiáimról" is szó esett, belefoglalva az emtété egészébe, hogy mindre szükség lesz, nem értettem az elképzeléssel egyet, de nem is kötelez rá semmi sem. (Annyit ajánlottam fel, hogy pontos instrukciók mellett segítek dolgokban, felelősséget nem vállalok, csak egy részprojektért, az folyamatban is van. )
Á, mindegy, majd valamikor megnézem a Hobbitot, megcsináljuk a Turambart jól, és béke.
kedd, december 11
álom
Szóval le akartam írni az álmomat, mielőtt elfelejtem. Ez nagyjából a legközelebb volt a rémálom kategóriához, féltem ébredés után kicsit, meg közben is, de ez nem gátolt meg abban, hogy lelkesen visszamerüljek ugyanabba az álomba.
Valami rpg kaland volt a plot, ez a része félig tudatos volt, és büszke voltam a felépítésére is. Volt valaki, aki szomorú múltja mellett/miatt? valamit elkövetet és a rendőrség el akarta kapni/elkapta az előzetesben. A szomorú múltban a kislánya zuhant le sok emelet magasságból egy építkezésen, ahol az építész/építésvezető volt, a horrormondat a "törpekislány"-ra utalt, mert lábra esett a csaj, és összecsúsztak a csontjai és csún alátvány volt állítólag, de nekem szóltak, hogy ne nézzek le, így csak az apa sikolyait hallottam (ez volt a rémálom leginkább).
aztán kalandozócsapatunkkal egynaagy kopórsókkal teli helyre bukkantunk valahogy (talán az apát nyomoztuk le), és egyrészt megállapítottuk, ogy óóóó, nem haltak meg az elkapottak, ilyen hibernátor-átszerelő koporsóba pakolták őket (mint a ME protheanjait), és átalakítják őket gyilkológéppé (horror #2, ehhez nincs érzékletes leírás, egyszerűen rettenetesen paráztunk tőlük). Ráadásul az egyik szerencsétlen csapattárs persze kinyitotta az egyik régebbi koporsót, de abból nem monszter, hanem egy katona lépett elő, mondván, hogy évszázadokkal ezelőtt ez nem büntetés volt, hanem így generálták a nagy háborúba a katonákat, ergo neki velünk semmi baja, meg úgy nagyjából ép is az elméje, de menne vissza a koporsójába, ha nem baj, és nem kell harcolnia. Ja, a újabbak valószínűleg nem ilyen jó arcok.
És aztán jöttek az üldözők, és menekülni kellett gorsan, a nyomokat eltüntetve, és visszamentünk a kiindukópontra, ahol évekkel ezelőttvoltunk. Közben kiderült, hogy mindenkinek van valmi olyan pszichikus képessége a csapatból, ai kötőődik a monsztákhoz: ketten valszeg kísérleti alanyok voltak,m akiket kiszabadítottunk, én meg éreztem a jövőt, és ez lapján roppant gyakorlatias dolgokat tudtam mondani, emg úgy kábé én voltam a híró, aki vezeti a népet. Ja, kis színes, powerage-Attila is a csapat tagja volt, ő volt a józan ész :D a többiek is geek arcok voltak, de rájuk nem emlékszem már, h kik, meg a kiinduló ponton a Katona, mint aki még mindig nem fejezte be a letöltendő munkáját (merhogy utólag kiderült, ilyen Misfits jellegű "diákmunkán" voltunk a kaland előtt).
A világ megmentése még hátravolt, amikor késve ébredtem.
Valami rpg kaland volt a plot, ez a része félig tudatos volt, és büszke voltam a felépítésére is. Volt valaki, aki szomorú múltja mellett/miatt? valamit elkövetet és a rendőrség el akarta kapni/elkapta az előzetesben. A szomorú múltban a kislánya zuhant le sok emelet magasságból egy építkezésen, ahol az építész/építésvezető volt, a horrormondat a "törpekislány"-ra utalt, mert lábra esett a csaj, és összecsúsztak a csontjai és csún alátvány volt állítólag, de nekem szóltak, hogy ne nézzek le, így csak az apa sikolyait hallottam (ez volt a rémálom leginkább).
aztán kalandozócsapatunkkal egynaagy kopórsókkal teli helyre bukkantunk valahogy (talán az apát nyomoztuk le), és egyrészt megállapítottuk, ogy óóóó, nem haltak meg az elkapottak, ilyen hibernátor-átszerelő koporsóba pakolták őket (mint a ME protheanjait), és átalakítják őket gyilkológéppé (horror #2, ehhez nincs érzékletes leírás, egyszerűen rettenetesen paráztunk tőlük). Ráadásul az egyik szerencsétlen csapattárs persze kinyitotta az egyik régebbi koporsót, de abból nem monszter, hanem egy katona lépett elő, mondván, hogy évszázadokkal ezelőtt ez nem büntetés volt, hanem így generálták a nagy háborúba a katonákat, ergo neki velünk semmi baja, meg úgy nagyjából ép is az elméje, de menne vissza a koporsójába, ha nem baj, és nem kell harcolnia. Ja, a újabbak valószínűleg nem ilyen jó arcok.
És aztán jöttek az üldözők, és menekülni kellett gorsan, a nyomokat eltüntetve, és visszamentünk a kiindukópontra, ahol évekkel ezelőttvoltunk. Közben kiderült, hogy mindenkinek van valmi olyan pszichikus képessége a csapatból, ai kötőődik a monsztákhoz: ketten valszeg kísérleti alanyok voltak,m akiket kiszabadítottunk, én meg éreztem a jövőt, és ez lapján roppant gyakorlatias dolgokat tudtam mondani, emg úgy kábé én voltam a híró, aki vezeti a népet. Ja, kis színes, powerage-Attila is a csapat tagja volt, ő volt a józan ész :D a többiek is geek arcok voltak, de rájuk nem emlékszem már, h kik, meg a kiinduló ponton a Katona, mint aki még mindig nem fejezte be a letöltendő munkáját (merhogy utólag kiderült, ilyen Misfits jellegű "diákmunkán" voltunk a kaland előtt).
A világ megmentése még hátravolt, amikor késve ébredtem.
hétfő, december 10
Kéne pihenni, minden hétfőn ezt állapítom meg, és lassan attól függetlenül, hogy valójában mennyit tudtam aludnia hétvégén. Most sikerült belőnöm a terheltségemet egy elviselhető szintre, örülök neki, de még mindig kevés az időm vagy az energiám.
Péntek-szombat az a Turambarról szólt, most jön az az időszak, amikor bele kell rakni az energiát és felpörgetni mindent, hogy januárra elkészüljünk. Döbbenetes módon képtelenek vagyunk összehozni, hogy mindenki ott legyen egy próbán, ha elméletileg oké, akkor késnek az emberek - basszus, a késések, nekem bazmeg bűntudatom van 5 perctől is, itt meg simán késnek 30-40 perceket is emberek. Nem, a kezdés nem a kiírt időpont plusz félóra, az már csúszás, amivel egymás idejét raboljuk. Duhh-duhh-duhh. De azért kezd összeállni a darab.
A táborkezdő találkozó ezzel szemben kifejezzetten összefogott és hatékony lett, tartottuk az időkereteket, úgy tűnik, nagyjából a jelenlévők képesek koncentrálni meg képben vannak a majdan szükséges feladatokkal megminden.
Szombat este adventi gyertyát gyújtottunk, meglepően könnyen tudok ráhangolódni az áhitatra, imára, és meglepően (haha) szükségem is van rá.
Mi van még... mi nincsen.
Ja, vettem Sims3-at leértékelve, azóta veszik el az életem, sorozatnézés és MAxPayne mellett hajnalig egyengetem Gilraed Droidus életét, meg a Palmer családét, bár utóbbinál elfelejtettem természetfölötti dolgokat felvenni nekik, pedig. Még szükségem van pár kiegészítőre, de csak okosan kéne megoldanom, nem egy vagyont elhagynom rá: a Seasons meg a Late Night emg az előadós, azt fejből nemtom melyik. A Supernatural kieg vicecs hozzá, zombik mászkálnak és buliznaka házak körül éjszaka :D NEm annyira zavaró már a magyarított verzió, de nem kicsit nehezményeztem, h nem kérdezett rá telepítésnél, h milyen nyelven értek, ilyeneket ne döntsön el helyettem senki.
A MaxPayne 3 viszont egyre kevésbé tetszik, mármint kurva hangulatos (nem, tényleg), de idegesít, h ennyire tisztán csak shooter. NEm szeretm, ha csak a lövöldözésnél rohangászhatok épületekben, és egyszerűen nem értem, mitől romlik el a karakterek irányíthatósága, egyszerűen sokkal macerásabb mozogni velük,meg miafaszért hagyják ki az ugrást meg a tereptárgyakon való mozgási képességet? Egy kicsit összetettebb és érdekesebb lesz attól egy játék. A nehézsége nem igazán egyenletes, a harcok többségét elsőre megcsinálom, aztán random módon van néhány szivatós helyzet - csak az az idegesítő, hogy ennyire szakaszos, marhára nem izgalmas ugyanazt a 20 másodpercet újra és újra játszani.És a legkúlabb részek az átkötő videók, mi ez már? Ütős zene és hangulat olyankor, amikor nem játszom. Értékelem az időnként lenyomhato E gombot a Kiegészítő Infókhoz, de ... egyelőre nem láttam jelentőségüket. Úgy meg minek. Ja, és azért már néha idegesítő Max balfaszsága - tudom, hogy ez a plot, hogy ilyen borzasztóan lúzer és összeesküdik ellene a mindenség is, de ... basszusmár.
Péntek-szombat az a Turambarról szólt, most jön az az időszak, amikor bele kell rakni az energiát és felpörgetni mindent, hogy januárra elkészüljünk. Döbbenetes módon képtelenek vagyunk összehozni, hogy mindenki ott legyen egy próbán, ha elméletileg oké, akkor késnek az emberek - basszus, a késések, nekem bazmeg bűntudatom van 5 perctől is, itt meg simán késnek 30-40 perceket is emberek. Nem, a kezdés nem a kiírt időpont plusz félóra, az már csúszás, amivel egymás idejét raboljuk. Duhh-duhh-duhh. De azért kezd összeállni a darab.
A táborkezdő találkozó ezzel szemben kifejezzetten összefogott és hatékony lett, tartottuk az időkereteket, úgy tűnik, nagyjából a jelenlévők képesek koncentrálni meg képben vannak a majdan szükséges feladatokkal megminden.
Szombat este adventi gyertyát gyújtottunk, meglepően könnyen tudok ráhangolódni az áhitatra, imára, és meglepően (haha) szükségem is van rá.
Mi van még... mi nincsen.
Ja, vettem Sims3-at leértékelve, azóta veszik el az életem, sorozatnézés és MAxPayne mellett hajnalig egyengetem Gilraed Droidus életét, meg a Palmer családét, bár utóbbinál elfelejtettem természetfölötti dolgokat felvenni nekik, pedig. Még szükségem van pár kiegészítőre, de csak okosan kéne megoldanom, nem egy vagyont elhagynom rá: a Seasons meg a Late Night emg az előadós, azt fejből nemtom melyik. A Supernatural kieg vicecs hozzá, zombik mászkálnak és buliznaka házak körül éjszaka :D NEm annyira zavaró már a magyarított verzió, de nem kicsit nehezményeztem, h nem kérdezett rá telepítésnél, h milyen nyelven értek, ilyeneket ne döntsön el helyettem senki.
A MaxPayne 3 viszont egyre kevésbé tetszik, mármint kurva hangulatos (nem, tényleg), de idegesít, h ennyire tisztán csak shooter. NEm szeretm, ha csak a lövöldözésnél rohangászhatok épületekben, és egyszerűen nem értem, mitől romlik el a karakterek irányíthatósága, egyszerűen sokkal macerásabb mozogni velük,meg miafaszért hagyják ki az ugrást meg a tereptárgyakon való mozgási képességet? Egy kicsit összetettebb és érdekesebb lesz attól egy játék. A nehézsége nem igazán egyenletes, a harcok többségét elsőre megcsinálom, aztán random módon van néhány szivatós helyzet - csak az az idegesítő, hogy ennyire szakaszos, marhára nem izgalmas ugyanazt a 20 másodpercet újra és újra játszani.És a legkúlabb részek az átkötő videók, mi ez már? Ütős zene és hangulat olyankor, amikor nem játszom. Értékelem az időnként lenyomhato E gombot a Kiegészítő Infókhoz, de ... egyelőre nem láttam jelentőségüket. Úgy meg minek. Ja, és azért már néha idegesítő Max balfaszsága - tudom, hogy ez a plot, hogy ilyen borzasztóan lúzer és összeesküdik ellene a mindenség is, de ... basszusmár.
vasárnap, december 9
Zsufazeke és csúcsos süveg: Előjel
Zsufazeke és csúcsos süveg: Előjel
"Miközben éppen a jövő évi tábori keretjátékot tervezgettük, és próbáltunk ötletelni a történeten, egyszer csak a hátunk mögül egy nagy puffanás hallatszott. Mindenki elcsöndesült. Hátranéztünk, és láttuk, hogy egy könyv esett le a legfelső polcról. Csak úgy magától, mindenféle előjel, vagy különösebb ok nélkül. Még sosem csináltak ilyet a könyveink. Ijesztő volt. Felálltam, és lehajoltam a földre, hogy megnézzem, milyen könyv esett le.
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok.
...
Öhm.
Nos.
Kicsit megijedtünk.
De reméljük, nem rossz előjel."
"Miközben éppen a jövő évi tábori keretjátékot tervezgettük, és próbáltunk ötletelni a történeten, egyszer csak a hátunk mögül egy nagy puffanás hallatszott. Mindenki elcsöndesült. Hátranéztünk, és láttuk, hogy egy könyv esett le a legfelső polcról. Csak úgy magától, mindenféle előjel, vagy különösebb ok nélkül. Még sosem csináltak ilyet a könyveink. Ijesztő volt. Felálltam, és lehajoltam a földre, hogy megnézzem, milyen könyv esett le.
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok.
...
Öhm.
Nos.
Kicsit megijedtünk.
De reméljük, nem rossz előjel."
péntek, december 7
Tudom, már éjszaka van, és épp egy órája panaszkodtam, hogy mennyire nehezen tudok felkelni reggel mostanában, hát ez nem segíti, de mégis, mégis szükséges. Még mindig nagyszerűek az egyenesvonalú tanácsaim, még mindig nem tudom őket én magam követni, de .... nincs de. Miért lenne? Bizonyos dolgokat nehéz lezárni, addig meg pláne, amíg nem száz százalék, hogy érdemes, és még úgy is, hogy... hogy nincs jelentősége az "érdemes" szónak. Egyszerűen kísért már hosszú évek óta, és fog is, amíg valami végleges dolog nem történik. De legalább a feszültség nagyon alacsony, épphogy csak érezhető, erre nem érdemes sorozatot építeni. De egy mellékszálnak még mindig jó. Kár, hogy unom.
Körberajzolom magam körül a teret, magamat nem kéne, csak közelítek egyenesekkel, síkokkal, sok síkból végül görbe lesz, csak legyünk következetesek, és várjunk. Várjunk még. A mozgással meg a belső tér alakul, ha nem mozog, akkor halott, a halott anyag meg kit érdekel? A halott-anyagkutatókon kívül, persze, hát nem, nem nem, ott van a rácsok mögött a rbaló, ja, nem, még nem fogták el, de fogják, a lány a szobában a tükör előtt, ez a történet sem hangzik el már többször? A kérdőjel helyett a pont vagy a felkiáltójel pontosabb lenne, de kevésbé pozitív, pedig igaz, igaz, igaz, igaz. Négyszer ismételni már kevésbé hamleti, szó, szó, szó, Mi lenne, ha aludnék.
majd holnap lejön a sims3, és talán nem a laptopra kéne letölteni, dehát ki akarom próbálni, h itt fut-e ht nem csodálatos?
Körberajzolom magam körül a teret, magamat nem kéne, csak közelítek egyenesekkel, síkokkal, sok síkból végül görbe lesz, csak legyünk következetesek, és várjunk. Várjunk még. A mozgással meg a belső tér alakul, ha nem mozog, akkor halott, a halott anyag meg kit érdekel? A halott-anyagkutatókon kívül, persze, hát nem, nem nem, ott van a rácsok mögött a rbaló, ja, nem, még nem fogták el, de fogják, a lány a szobában a tükör előtt, ez a történet sem hangzik el már többször? A kérdőjel helyett a pont vagy a felkiáltójel pontosabb lenne, de kevésbé pozitív, pedig igaz, igaz, igaz, igaz. Négyszer ismételni már kevésbé hamleti, szó, szó, szó, Mi lenne, ha aludnék.
majd holnap lejön a sims3, és talán nem a laptopra kéne letölteni, dehát ki akarom próbálni, h itt fut-e ht nem csodálatos?
hétfő, december 3
Tél
December eleje van, tél van, átrendeztem a szobámat a szombati koratavaszi napon. Most álmos vagyok. Van meló, van mit csinálni, van este emberekkel, meg otthon szép újrarendezett szobám, ahol egyszerűen több kedvem van elülni a gép elé, vagy aludni vagy ágyban olvasni, int eddig, pedig azért az eddigi szobámat is szerettem nagyon. Apróbb hangsúlyok is átrendeződtek ezzel - az ágyam kikerült a közösségibb térből, messzebb került a kanapétól meg a kisasztaltól, különválaszottam az alvás teljesen a mindenmástól.Egy kicsit kevésbé kolesz. Meg lett nagyobb hely a szoba közepén (ha odébbrakom a kisasztalt), hát nem csodálatos. Illetve - egyelőre - rend van és tisztaság.Elvégre porszívózással indult az egész.
Vasárnap aztán sikerült megint Rouent mesélni, bennem eőteljesen körvonalazódnak események, csak arra kéne rájönnöm, hogy hogyan tudom úgy flvezetni őket, h ne legyen irreálisan túlzsúfolt Rouenben az élet - amilyen volt az elmúlt hetekben, mert már a PC-knek is feltűnt, és elkezdtek következtetéseket levonni játéktechnikai dolgokból, ami öizé, nem annyira jó nekem, mert nyilván igazuk van, csak éppen időnként ellentmondó dolgok ezek. Mmint az eddigi belső logikának. Viszont, ha nincs esemény, akkor meg érezni rajtuk, hogy ... azért várnák, hogy legyen valami. Well, legalább az események elindultak a világban rendesen, majd kiderül, mi lesz itt. Jóval nyitottabb minden, mint az előző évadban, muahahaha.
Na, újabb évszak, a félelemről lemaradtam, de most legalább lehetek szomorú.
Vasárnap aztán sikerült megint Rouent mesélni, bennem eőteljesen körvonalazódnak események, csak arra kéne rájönnöm, hogy hogyan tudom úgy flvezetni őket, h ne legyen irreálisan túlzsúfolt Rouenben az élet - amilyen volt az elmúlt hetekben, mert már a PC-knek is feltűnt, és elkezdtek következtetéseket levonni játéktechnikai dolgokból, ami öizé, nem annyira jó nekem, mert nyilván igazuk van, csak éppen időnként ellentmondó dolgok ezek. Mmint az eddigi belső logikának. Viszont, ha nincs esemény, akkor meg érezni rajtuk, hogy ... azért várnák, hogy legyen valami. Well, legalább az események elindultak a világban rendesen, majd kiderül, mi lesz itt. Jóval nyitottabb minden, mint az előző évadban, muahahaha.
Na, újabb évszak, a félelemről lemaradtam, de most legalább lehetek szomorú.
szerda, november 28
Időtér
m-hm, egyértelmű megállapításokra jutok körkörösen, de nem baj. Például emgéri szenvedni rettenetesen alkotással, csak túl kell élni az első (aztán második és harmadik) nehéz indulást követő mélypontot. És valóban nem megy idő nélkül. Tényleg minden alkalommal újra kell járnom ezek a triviális köröket? Úgy tűnik, igen. Csak a nagy kép, csak az legyen (lenne) meg a szemem előtt.
Időket kell elkerítenem egymástól.
Mert amúgy vannak idők itt-ott, csak nagyon nem mindegy, hogy az adott esti pár órámat mondjuk fél héttől éjfélig (5,5 óra) mivel és milyen beosztással töltöm. Nézzük, mondjuk a tegnapi plakátszenvedést alapul véve, arra kell két és fél óra minimum - és akkor csak elkezdtem, de egy időn túl nem tudok vele foglalkozni, mert elveszik a látásom, és tegnap már fizikailag se bírtam (ez mondjuk más kérdés). Kell vacsorázni, ez fél óra, és akkor benne van esetlegesen a boltba leszaladás is, meg a közben a tumblr utolsó átfutása, szociális élet az inerneten. Legalább azt nem esténként kell, mert munkában van rá időm. Ha sorozatot nézek (és nézek), akkor az minimum egy óra, akkor csak egy rész volt meg plusz az az idő, ami amúgy is elkúszik. De ez pl összevonható a vacsorával.
Kellene minden este olvasnom azokat a könyveket, amiket nem tudok hordani magammal táskában, ezek jellemzően szakirodalmak, de fontosak lennének. Fél óra. Kell játszani, erre egy óránál kevesebbet számolni fasság, mert lehet, hogy hamarabb megunom, de simán több is elszalad. Kell valami minimális rendet tartani - ezt mondjuk napi negyedórával megúsznám.
Speciel nem ártana mozognom valamit, vagy kiimenni és körbefutni a feneketlen tavat vagy csak felülni sokszor a csodálatos szőnyegen, ez megint negyed vagy félóra - egyezzünk ki 20 percben. És elalvás előtt is kell 15-20 perc minimum.
ez összesen olyan hat és fél óra. Szerintetek mi az, ami kimarad? Komolyan azt a kegyetlenséget várnám el, hogy döntsek , hogy játék vagy sorozat? Nevetgél. Jólvan, nem kivitelezhetetlen a dolog, nem, nem, nem. Értelemszerűen behelyettesíthet a kétésfél órámba a szociális interakció, az énekóra, a gyakorlás bármire, meg a bármilyen kreatív tevékenység. Alapvetően azt kellene szigorúan elkülönítenem, mert a töbi adja magát - oké, az olvasás és a mozgás nem, akkor azok is. Rendet úgyse rakok, csak szökőévenként, emg hétvégén, amikor emberek jönnek.
Megfejtem az időt, most majd a tér következik.
Időket kell elkerítenem egymástól.
Mert amúgy vannak idők itt-ott, csak nagyon nem mindegy, hogy az adott esti pár órámat mondjuk fél héttől éjfélig (5,5 óra) mivel és milyen beosztással töltöm. Nézzük, mondjuk a tegnapi plakátszenvedést alapul véve, arra kell két és fél óra minimum - és akkor csak elkezdtem, de egy időn túl nem tudok vele foglalkozni, mert elveszik a látásom, és tegnap már fizikailag se bírtam (ez mondjuk más kérdés). Kell vacsorázni, ez fél óra, és akkor benne van esetlegesen a boltba leszaladás is, meg a közben a tumblr utolsó átfutása, szociális élet az inerneten. Legalább azt nem esténként kell, mert munkában van rá időm. Ha sorozatot nézek (és nézek), akkor az minimum egy óra, akkor csak egy rész volt meg plusz az az idő, ami amúgy is elkúszik. De ez pl összevonható a vacsorával.
Kellene minden este olvasnom azokat a könyveket, amiket nem tudok hordani magammal táskában, ezek jellemzően szakirodalmak, de fontosak lennének. Fél óra. Kell játszani, erre egy óránál kevesebbet számolni fasság, mert lehet, hogy hamarabb megunom, de simán több is elszalad. Kell valami minimális rendet tartani - ezt mondjuk napi negyedórával megúsznám.
Speciel nem ártana mozognom valamit, vagy kiimenni és körbefutni a feneketlen tavat vagy csak felülni sokszor a csodálatos szőnyegen, ez megint negyed vagy félóra - egyezzünk ki 20 percben. És elalvás előtt is kell 15-20 perc minimum.
ez összesen olyan hat és fél óra. Szerintetek mi az, ami kimarad? Komolyan azt a kegyetlenséget várnám el, hogy döntsek , hogy játék vagy sorozat? Nevetgél. Jólvan, nem kivitelezhetetlen a dolog, nem, nem, nem. Értelemszerűen behelyettesíthet a kétésfél órámba a szociális interakció, az énekóra, a gyakorlás bármire, meg a bármilyen kreatív tevékenység. Alapvetően azt kellene szigorúan elkülönítenem, mert a töbi adja magát - oké, az olvasás és a mozgás nem, akkor azok is. Rendet úgyse rakok, csak szökőévenként, emg hétvégén, amikor emberek jönnek.
Megfejtem az időt, most majd a tér következik.
hétfő, november 26
A mai nap is a másik, érdekesebb feléhez közeledik, nemsokára Turambar próba, bízom benne, hogy nagyságrendekkel több energiám lesz majd akkor, mert most szeretnék elfordulni a székről és csendben nyüszíteni, hát ez fáradtság, hétvégét mikor pihenem ki, meg ilyenek.
Igen, megnéztük a táborhelyet szombaton, nem volt rossz, se az út, se a hely, aztán este már nemtom, én már nemtom mi volt, vasárnap emg volt Rouen végre, simseztek a játékosok, és jó volt, meg öööö..... meg ja, a maxpayne 3 hát tényleg, az kúl, csak lejjebb veszem a nehézséget mert a büszkeségemnél kevesebb az időm.
És ennyi.
Igen, megnéztük a táborhelyet szombaton, nem volt rossz, se az út, se a hely, aztán este már nemtom, én már nemtom mi volt, vasárnap emg volt Rouen végre, simseztek a játékosok, és jó volt, meg öööö..... meg ja, a maxpayne 3 hát tényleg, az kúl, csak lejjebb veszem a nehézséget mert a büszkeségemnél kevesebb az időm.
És ennyi.
péntek, november 23
Labirintus
Meglepő módon egészen kisimult és nyugodt vagyok ma, pedig az elmúlt két nap nem volt a vidámságnak felhőtlen mezején ugrándozó kisgyerek mosolya. Talán a tegnap esti semmittevés segített. Pedig... úgy indult az is, hogy menni kéne emberek közé, reggel bekészültem a notebookkal, hogy beülök majd oda, ahova majd megyek meló után rögtön, és forró csoki mellett hasznos dolgokat művelek, de délutánra teljesen elfogytak ezek a dolgok, meg a kedvem is az emberekhez. Győzködtem még magamat, hogy hát miylen papírkutya vagyok, nem akarok új helyre menni, kimozdulni, kisnyugger, estébé, aztán ebből is elegem lett, és úgy döntöttem, hogy akkor oké, ha már elmarad a próba, tényleg jól akarom magamat érezni, és nem a kötelezőnek hitt próbák elé kiállni, vagy megfutni előlük. felmerült, hogy elmegyek moziba és megnzem a Felhőatlaszt az Alléban, pont elérhettem volna a feliratos verziót, de... eszembe jutott, hogy ma este Turambar, szombaton táborhelyszínre utazás, vasárnap mesélek, és nem tudom, mikor pihenek rendesen legközelebb, ezért végül hazamentem. Közben kiderült, h a koncert el is maradt, néha működik.
Vacsorázás, kakaó, ja, előbb még rendberaktam a konyha még egy layer-ét, most már kezd rendben lenni, bár egy kiadós takarítás még hiányzik - meg a lábosok a tűzhely mellett, de azokat végleg nem én használtam, úgyhogy majd Juli elmossa őket (legkésőbb akkor, ha főzni akar, muhaha). Az mondjuk még mindig rettenetesen tud idegesíteni, h Estel egy szellem a házban, de talán jobb is így, mert lehet, h rosszabb lenne, ha a szénmonoxidmérőhöz hasonló fasságokon kéne vele egyezkedni egyéb helyzetekben - mittomén, a ki hogyan mosogat témakörben azért vannak távlatok, meg a hogyan tároljuk a kib élelmiszert, abban is. Mondtam már, h az öcséimmel szemben is türelmetlen vagyok, nem rokonnal szemben még kevesebb türéshatárom.
Vannak még olyan belső rövidzárlataim, amik valami nagyon rossz működésre utalnak, próbálok velük mit kezdeni, ez az egész önértékelés dolog nagyon el van bennem baszva. (Lásd előző blogbejegyzésem). Most inkább a "nagy levegővel próbálok a pofon felé fordulni" módszerhez folyamodok, a félelmekkel való szembenézés motívumában, amit ugye nem nagyon sikerült követnem az ősszel, de mégvan belőle, talán egyszerűbb az egészet személyekhez kötnöm, és utána lefeszegetni róluk, hát mittomén.
Szóval most jól vagyok, örülök, hogy nincs rajtam smink, és bátran dörzsölhetem a szememet, kint kellemesen borong az ég, itt bent nyugalom, pedig van munka, amivel nem fogok végezni ma, ezt biztosan látom. Csak több kitartásom lenne, annak örülnék én.
Vacsorázás, kakaó, ja, előbb még rendberaktam a konyha még egy layer-ét, most már kezd rendben lenni, bár egy kiadós takarítás még hiányzik - meg a lábosok a tűzhely mellett, de azokat végleg nem én használtam, úgyhogy majd Juli elmossa őket (legkésőbb akkor, ha főzni akar, muhaha). Az mondjuk még mindig rettenetesen tud idegesíteni, h Estel egy szellem a házban, de talán jobb is így, mert lehet, h rosszabb lenne, ha a szénmonoxidmérőhöz hasonló fasságokon kéne vele egyezkedni egyéb helyzetekben - mittomén, a ki hogyan mosogat témakörben azért vannak távlatok, meg a hogyan tároljuk a kib élelmiszert, abban is. Mondtam már, h az öcséimmel szemben is türelmetlen vagyok, nem rokonnal szemben még kevesebb türéshatárom.
Vannak még olyan belső rövidzárlataim, amik valami nagyon rossz működésre utalnak, próbálok velük mit kezdeni, ez az egész önértékelés dolog nagyon el van bennem baszva. (Lásd előző blogbejegyzésem). Most inkább a "nagy levegővel próbálok a pofon felé fordulni" módszerhez folyamodok, a félelmekkel való szembenézés motívumában, amit ugye nem nagyon sikerült követnem az ősszel, de mégvan belőle, talán egyszerűbb az egészet személyekhez kötnöm, és utána lefeszegetni róluk, hát mittomén.
Szóval most jól vagyok, örülök, hogy nincs rajtam smink, és bátran dörzsölhetem a szememet, kint kellemesen borong az ég, itt bent nyugalom, pedig van munka, amivel nem fogok végezni ma, ezt biztosan látom. Csak több kitartásom lenne, annak örülnék én.
szerda, november 21
Tegnap elmentem jelentkezni a támogatott nyelvképzésre és szintfelmérőre - ez utóbbi elég szánalmasan sikerült, rájöttem, hogy marhára nem tudom a szavakat és kifejezéseket és ragzásokat, csak úgy nagyjából érzem, hogy ja, egy ilyen alakú szó kéne oda, színe az meg a halvány-szürkés kék egy kis zölddel, de kitöltős tesztnél ez kevéssé ... hasznos.
Olyan 15 percig szöszöltem, Írtam választ kb 12 kérdésre a hatvanból,a ztán gyorsan felkeltem, emrt láttam, h mások is mennének a tanárhoz átbeszélni, én meg marhára nem akartam egy perces megbeszélésért végigvárni a súlyos ötperceket, úgyhogy megkértem, h had adjam már oda soron kívül, nem hiszem, h sikerült volna eltalálnom bármit. Mikor a tanár mondta, h akkor töltsem iki azt, h nem tanultam a nyelvet, az bezzeg derogált (ugyan tíz éve, de az egyetemen sikerült közép-kezdőcsoportban unatkoznom nagyon), szóval akko átfutotta, és 6 jó válaszom volt is, ezután csak szimplán hülye picwsának éreztem magamat azért, mert betolakodtam mások elé. Az vígasztal, h ők utánam sokkal okosabbnak érezték magukat.
Igen, tudom bmeg, h nem jó ez a folyamatos önlebecsülés. Ennek örömére este próbáltam javascripttanulást folytatni, de egyszerűen képtelen voltam koncentrálni, mert párhuzamosan kattogott az agyam a francia irányába meg a az olvasott function-ök mellett még a bonyolultabb if-while-for szarok felé, amiket nem érzek még át, csak elolvasva értek. Amíg nem tudok színre, formára látni magam előtt problémákat, képleteket, kérdéseket és megoldásokat, addig nem mondhatom azt, hogy értem a dolgokat. Annyira már elég a tudásom, hogy librarykat tudjak értelmezve használni, pláne, mert azért azoknak elég jó a dokumentációjuk, de még nincs az ösztöneimben még az egyszerűbb scriptrészlet sem, és ez zavar. Gyakorolnom kéne, tudomám. De mikor? Munkában nem lehet megbízhatóan időt találni erre, otthon meg... annyira esetleges. Túl sok mindenről érzem azt, hogy KELL, a sorozatok, a könyvek, az írás, a játék, a tábor, a zenekar, az éneklés, scriptelés, jó lenne majd programozni is, mert az izgalmas, mert az matek, nyelvtanulás is kéne, és akkor még nem kezdtem el sorolni a szakkönyveket,a miket csak elolvasnom kéne a tervezésről, a plotírásról, és akkor még nem kezdtem el tervezni honlapot sehova, plakátot/informatív dolgokat, nem készültem szerepjátékra, nem mozogtam, és nem volt szociális életem, pedi az jelenleg a szabadidőm fele.
De nekem minden kell. Minden kell ahhoz, hogy minimálisan értékesnek érezzem magamat, hogy ne nyomasszon folyamatosan az, hogy nem elég, amit tudok, hiszen nem elég, basszameg, kurvára nem sikerül semmiben se előre jutnom. Oké, talán az együttessel igen, de kötve hiszem, hogy az éneklésbe belefektetett időm térül meg így, inkább az, hogy próbákra járok, és valaha megtanultam hegedűlni. Tessék, a hegedű, az igazából nem érdekel, azt nem tartom olyan dolognak, amire különösebben büszke lehetnék. Arra akkor lennék az, ha át tudtak volna rakni B csoportba, ha ajánlották volna a konzit, de nem, és még azt is elfelejtettem, amit hatodik végén tudtam.
De azok a dolgok, amikre volt, hogy azt gondoltam, hogy érdemes büszkének lennem, vagy netán úgy éreztem, h tudok valami jót, azok nem elegek. Nem voltam elég eddig egy helyre sem teszternek - érted, ahova előképzettság nélkül is felvesznek embereket, biztos az, hogy lassan 10 éve próbálkozom honlapszerkesztéssel meg grafikai tervezéssel, pár éve nekifutok komolyabb dolgoknak is, az csak csökkentett az értékemen.
Áhh, faszom, részletkérdés, nem tudom eladni magam, biztos az van, nem hiszik el nekem, h kibaszottul okosabb vagyok a felvételiztetők 80%-nál. És az ismerőseim felénél is minimum. Bár lehet, h most már nem, mert nem kell használni semmi összetettebb gondolkodást, mert szociálisan dőlnek el aproblémák, hogy kinek milyen lelkivilágára kell vigyázni, meg mit gondolnak mások, és mi a közös legkényelmesebbnek tűnő út, hát nem.
Morcos lettem a gondolatmenetem végére, mert az elvárással ellentétben nem szültem meg a megoldást.
Kisebb leszek, elmegyek nyugatra - ja, nem.
Inkább leírom, hogy gyönyörű a november, de a férfiak persze még mindig nem látnak tovább a szemüvegkeretüknél vagy nem akarnak (de a konfliktuskerülésért időnként szeretnék gyilkolni, mindig és örökké), ja, pozitív akartam lenni, szóval a Supernatural érdekes, a Kvantumtolvaj még mindig kurvajó, a barátaimat szeretem, és tábort szervezünk.
hétfő, november 19
Nem sikerült megbetegednem ma reggelre, tegnap este közel jártam hozzá, a fejfájásra (ami a hőemelkedést alulról karcolgató állapotomat kísérte) gyógyszert szedtem be az éjszaka folyamán, egész nyomasztó módon 2 körül aludhattam el, a telefonomnbak hála addig még időnként tumblr-t néztem meg ilyenk, ejnye, de mentségemre szóljon az, hogy délután lefeküdtem 3 órát aludni fáradtság okán.
Folytatom a Supernatural nézését, még egy fandom, amihez kapcsolódhatok, hát ez csodálatos lesz. Olvasom a Kvantumtolvajt, ez egyelőre igen-igen jó, sci-fi, gondolkodnom kell, hogy felfogjam a világ működését, különös tekintettel a nano-biológiai-szociális networkingre. Ja, meg volt benne egy szereplő, akiről pár oldallal később vettem észre, hogy férfi, addig azt hittem, h nő. E-re végződött a neve.
Voltak koncertek a múlt héten, rögtön kettő is, a Trafikban szerintme tök jók voltunk, én meg határozottan laza a whiskey-től, amit letoltem a megelőző egy órában, majdnem fél12 volt már, mire kezdtünk, addigra csak a hős keménymag maradt, de ők legalább igen, és készült felvétel is, és az is nagyon jó, h van. Szombat este sokan voltak, a másik együttesnek népes rajongó tábora van, és ők meghallgattak minket. Márk utána,a párhuzamos szülinapi bulin megjegyezte, h biztos vagy 25 MTT-s is ott szokott csápolni a koncertjeinken - hát, nem. Úgy tűnik, nem vagyok olyan népszerű, mint kb mindenki más, akinek volt, vagy van zenekara az emtétéből, és ez most zavar-e vagy nem zavar, jaj, baszus, nyilván rosszul érint, de mindennek meg van az oka, ennek mért ne lenne. Örülök annak, hogy lassan azért minden számomra fontos ember ott volt legalább egy koncertemen. Remélem, decemberben tényleg eljöttök mindannyian, és akkor mindenkinek jó lesz :D
Szombaton napközben még volt egy jó kis közgyűlésünk, nem sikerült írnom alatta, bár a keretjátékhoz igen, meg lett választva az új rendszer, fárasztó volt, de aztán elszabadultam, és szombat este is aludtam, jó ez a késődélutáni alvás intézménye, azt kell mondanom.
Folytatom a Supernatural nézését, még egy fandom, amihez kapcsolódhatok, hát ez csodálatos lesz. Olvasom a Kvantumtolvajt, ez egyelőre igen-igen jó, sci-fi, gondolkodnom kell, hogy felfogjam a világ működését, különös tekintettel a nano-biológiai-szociális networkingre. Ja, meg volt benne egy szereplő, akiről pár oldallal később vettem észre, hogy férfi, addig azt hittem, h nő. E-re végződött a neve.
Voltak koncertek a múlt héten, rögtön kettő is, a Trafikban szerintme tök jók voltunk, én meg határozottan laza a whiskey-től, amit letoltem a megelőző egy órában, majdnem fél12 volt már, mire kezdtünk, addigra csak a hős keménymag maradt, de ők legalább igen, és készült felvétel is, és az is nagyon jó, h van. Szombat este sokan voltak, a másik együttesnek népes rajongó tábora van, és ők meghallgattak minket. Márk utána,a párhuzamos szülinapi bulin megjegyezte, h biztos vagy 25 MTT-s is ott szokott csápolni a koncertjeinken - hát, nem. Úgy tűnik, nem vagyok olyan népszerű, mint kb mindenki más, akinek volt, vagy van zenekara az emtétéből, és ez most zavar-e vagy nem zavar, jaj, baszus, nyilván rosszul érint, de mindennek meg van az oka, ennek mért ne lenne. Örülök annak, hogy lassan azért minden számomra fontos ember ott volt legalább egy koncertemen. Remélem, decemberben tényleg eljöttök mindannyian, és akkor mindenkinek jó lesz :D
Szombaton napközben még volt egy jó kis közgyűlésünk, nem sikerült írnom alatta, bár a keretjátékhoz igen, meg lett választva az új rendszer, fárasztó volt, de aztán elszabadultam, és szombat este is aludtam, jó ez a késődélutáni alvás intézménye, azt kell mondanom.
szerda, november 14
Hiszti
"Szép összetett és cifra mondatokban fogalmazni az aztán megy. "
Mondjuk nekem aztán nem, de ettől most tekintsünk el, kibaszottul idegesít, amikor valaki problémamegoldás helyett flémel. Van egy probléma, oldja meg, akadályt lát, kezelje, és hagyja az összevont szemöldökű dorgálást, a stilizált faszkodást és a tenyérbemászó sarkításokat.
Az a kommunikáció, amit most folytat, az kívülről megsértődésnek tűnik, azt meg nem lehet komolyan venni. Bkáhh. Még jó, h ezzel nem kell már foglalkoznom.
Mondjuk nekem aztán nem, de ettől most tekintsünk el, kibaszottul idegesít, amikor valaki problémamegoldás helyett flémel. Van egy probléma, oldja meg, akadályt lát, kezelje, és hagyja az összevont szemöldökű dorgálást, a stilizált faszkodást és a tenyérbemászó sarkításokat.
Az a kommunikáció, amit most folytat, az kívülről megsértődésnek tűnik, azt meg nem lehet komolyan venni. Bkáhh. Még jó, h ezzel nem kell már foglalkoznom.
kedd, november 13
Ilyenkor van ideje a depressziós, legalábbis lila-fekete köddel teli, borongós bejegyzéseknek, már nem látni az esőt se, mert vannak a szemközti térben emberek fénnyel, és nem az alkonyodó égboltot, hanem a tükörképüket látom.
Aztán persze jön a mit-panaszkodom életérzés, nincs hideg, van mit ennem (itt a joghurt mellettem), nem stresszes a munkám, meg úgy általában, általban... általában... általában...
Foggal-körömmel ragaszkodom a saját időmhöz, a saját energiáimhoz és a saját munkámhoz, jelnek veszem ezt, és tényleg elkezdem leépíteni a felesleget vagy a túl sokat. Saját szememben is önzőnek tűnik, de azt hiszem, az mtt-s dolgok kerülnek hátra a listán, a tábort meg a Turambart leszámítva. Basszu, ez is két igen intenzív projekt, nem tudom, miafaszért vállaltam bármi mát ezeken kívül, csak annyit érek el vele, hogy masszív bűntudatom van azért, mert nem teszek bele a többibe annyit, amennyit feltételezéseim szerint kéne. Asztalnál átgondolásra talán. Nyjajj. A "NEM" kimondását még mindig gyakorolnom kellene.
A hetem most nagyon a zenekarról szól, ma este próba, csütörtökön és szombaton koncert. Tegnap este Főnixes előadáson voltam végre, marha jó a darab, és ráerősített a mostani gondolatkörömre. Ha el akarok menni Moszkvába, akkor menjek, mert a a világnak nem lesz jobb attól, ha maradok. Ezúton azért bocs mindenkitől, akinek mégis nehezebb lesz bármiben a dolga. Asszem. Képzelt vagy valós, mindegy, ugyanaz a hatása.
Holnap azért csak becsúszott egy LEP-es megbezsélés, fogorvos, péntekre meg énekóra utánra szervezett Turambar, szombaton közgyűlés és koncert és buli, vasárnap főszervezői.Hétfőn emgint Turambar. Ez csak a fejemben létezik.
Aztán persze jön a mit-panaszkodom életérzés, nincs hideg, van mit ennem (itt a joghurt mellettem), nem stresszes a munkám, meg úgy általában, általban... általában... általában...
Foggal-körömmel ragaszkodom a saját időmhöz, a saját energiáimhoz és a saját munkámhoz, jelnek veszem ezt, és tényleg elkezdem leépíteni a felesleget vagy a túl sokat. Saját szememben is önzőnek tűnik, de azt hiszem, az mtt-s dolgok kerülnek hátra a listán, a tábort meg a Turambart leszámítva. Basszu, ez is két igen intenzív projekt, nem tudom, miafaszért vállaltam bármi mát ezeken kívül, csak annyit érek el vele, hogy masszív bűntudatom van azért, mert nem teszek bele a többibe annyit, amennyit feltételezéseim szerint kéne. Asztalnál átgondolásra talán. Nyjajj. A "NEM" kimondását még mindig gyakorolnom kellene.
A hetem most nagyon a zenekarról szól, ma este próba, csütörtökön és szombaton koncert. Tegnap este Főnixes előadáson voltam végre, marha jó a darab, és ráerősített a mostani gondolatkörömre. Ha el akarok menni Moszkvába, akkor menjek, mert a a világnak nem lesz jobb attól, ha maradok. Ezúton azért bocs mindenkitől, akinek mégis nehezebb lesz bármiben a dolga. Asszem. Képzelt vagy valós, mindegy, ugyanaz a hatása.
Holnap azért csak becsúszott egy LEP-es megbezsélés, fogorvos, péntekre meg énekóra utánra szervezett Turambar, szombaton közgyűlés és koncert és buli, vasárnap főszervezői.Hétfőn emgint Turambar. Ez csak a fejemben létezik.
hétfő, november 12
Eső
Mert igen, esik az eső, végre, végre, végre, és ködös november eleje, vagy közepe, hát nem tökéletes?
A hétvége nem volt rossz: péntek este nyitottam azzal, hogy a kis létszámú Turambar próbán hatékonyak voltunk, aztán szombat délelőtt a félhomályban neteztem, zenét válogattam a darabhoz,meg úgy általában pihentem, ahogy hétvégéhez illik. Délután Turambar összpróba, nyilván még szét van esve a darab, hisz eddig egyszer nem nyomattam úgy végig, hogy nem mondtam, hogy ki mit csináljon. A következő lépés az lesz, hogy majd jelenetenként tisztázzuk, ki mikor mit hoz és visz és tesz.
Ja, pénteken este aztán mentem Koma szülinapjára, ahol hajnalig szocializálódtunk emberekkel, láttam a Társulatból is embereket, ahol nagyjából semmi nem váltzott, még az emberek is alig. A barátaim ismerőseivel már kicsit nehezebben ment a beszélgetés, bár, mittomén, talán csak az a bölcsész srác volt fura, aki mérhetetlen szplínnel az arcán ült, szemmel láthatóan derogált neki a beszélgetés, úgyogy kijelenthetem, nem én voltam a leg antiszociálisabb ember a buliban.
Szombat este a fejembe szállt egy üveg sör Hannánál, aztán otthon asszem megpróbáltam volna aludni, helyette fél11kor ettünk, utána játszottam még sokat, és hajnalban felébredtem arra, hogy meleg van és erkélyajtót kellett nyitnom levegőért. Úgyhogy még azéjszaka folyamán elolvastam Brandir táboros kritikai megjegyzéseit másnapra. A pályázatelbírálós elnökségi hosszabb volt végül, mint számítottam rá, bár a pályázat elbírálása az nem. Tekntve, h a bizottság tagjainak túlnyomó része majd benne lesz a téborszervezői csapatban is, ez már alapból haszno beszélgetés volt, mert így kicsit más szemszögből kaptuk meg a kétségeiket és észrevételeiket, mintha már a tábori csapatban dolgoznának.Megjegyezném, nem rémlik, hogy valaha ennyit kellett volna beszélni a keretjátékról pályázat-elbíráláskor :D
Utána Orleans játék volt végre-végre, már nagyon kellett, valakik azt élvezik az rpg-ben, hogy felderítik a világot és legyőzik a gonoszt túlütéssel vagy mittomén, én azt, hogy karakteren keresztül tudok intenzív érzelmeket átélni és eljátszani, valahogy úgy, ahogy mondjuk regénnyel vagy filmmel, csak interaktívabban. Inszéjn merész húzással élt a mesében, majd talán Janie is beszámol róla, most éppen úgyis nyugisra drogozták őket. Most már határozottan csapatként működnek együtt a csajok, kúl.
Na, dologra, elvégre héfő van.
A hétvége nem volt rossz: péntek este nyitottam azzal, hogy a kis létszámú Turambar próbán hatékonyak voltunk, aztán szombat délelőtt a félhomályban neteztem, zenét válogattam a darabhoz,meg úgy általában pihentem, ahogy hétvégéhez illik. Délután Turambar összpróba, nyilván még szét van esve a darab, hisz eddig egyszer nem nyomattam úgy végig, hogy nem mondtam, hogy ki mit csináljon. A következő lépés az lesz, hogy majd jelenetenként tisztázzuk, ki mikor mit hoz és visz és tesz.
Ja, pénteken este aztán mentem Koma szülinapjára, ahol hajnalig szocializálódtunk emberekkel, láttam a Társulatból is embereket, ahol nagyjából semmi nem váltzott, még az emberek is alig. A barátaim ismerőseivel már kicsit nehezebben ment a beszélgetés, bár, mittomén, talán csak az a bölcsész srác volt fura, aki mérhetetlen szplínnel az arcán ült, szemmel láthatóan derogált neki a beszélgetés, úgyogy kijelenthetem, nem én voltam a leg antiszociálisabb ember a buliban.
Szombat este a fejembe szállt egy üveg sör Hannánál, aztán otthon asszem megpróbáltam volna aludni, helyette fél11kor ettünk, utána játszottam még sokat, és hajnalban felébredtem arra, hogy meleg van és erkélyajtót kellett nyitnom levegőért. Úgyhogy még azéjszaka folyamán elolvastam Brandir táboros kritikai megjegyzéseit másnapra. A pályázatelbírálós elnökségi hosszabb volt végül, mint számítottam rá, bár a pályázat elbírálása az nem. Tekntve, h a bizottság tagjainak túlnyomó része majd benne lesz a téborszervezői csapatban is, ez már alapból haszno beszélgetés volt, mert így kicsit más szemszögből kaptuk meg a kétségeiket és észrevételeiket, mintha már a tábori csapatban dolgoznának.Megjegyezném, nem rémlik, hogy valaha ennyit kellett volna beszélni a keretjátékról pályázat-elbíráláskor :D
Utána Orleans játék volt végre-végre, már nagyon kellett, valakik azt élvezik az rpg-ben, hogy felderítik a világot és legyőzik a gonoszt túlütéssel vagy mittomén, én azt, hogy karakteren keresztül tudok intenzív érzelmeket átélni és eljátszani, valahogy úgy, ahogy mondjuk regénnyel vagy filmmel, csak interaktívabban. Inszéjn merész húzással élt a mesében, majd talán Janie is beszámol róla, most éppen úgyis nyugisra drogozták őket. Most már határozottan csapatként működnek együtt a csajok, kúl.
Na, dologra, elvégre héfő van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)