A hétvégén két macskával is találkoztam, jót tett a lelkemnek, azt hiszem. Ez az itt vagyok, imádj, mert megengedem attitűd lenyűgöző. Meg az a nézés is, mintha észrevette volna, hogy nem vagyok embe... khm. Drazsét többször sikerült vérig sértenünk a hörcsögös hasonlatokkal - de megérdemli, mert pillanatokon belül kibékült, mihelyt ráfordult a figyelem. És nem hányt senki cipőjébe bosszúból.
Farkas felvilágosított, h szemétledobó van panelban, tegnap este meg is ismerkedtem a szerkezettel - horror. Egy cső, ami végigmegy 10 emeleten? És követhetetlen és emberi szellemnek felfoghatatlan tájakon halad el, ahol ki tudja, mi minden történhet vele, milyen lények férhetnek hozzá, milyen világokon ívelhet át... legalább olyan rettenetes, mint az a zúgás a fürdőszoba és wc mögött. A panel egy ijesztő szoctechnobiológiai rém.
Az adventolásnak nagyon örülök, évek óta nem volt ilyenben részem, kb azóta, h a magyarszentekből kikoptam. és annyira jó, h most a társaság olyan, akikkel nem csak ezúton, sőt, elsősorban nem ezúton vagyunk kapcsolatban. Ez így jó.
Gvááá. amúgy, mellékesen.
3 megjegyzés:
Panelban lakni vicces.
Egyszer a konyhában voltam, mikor a felső szomszéd leejtett és összetört valamit a padlóján, én meg a nyakamat behúzva percekig sem mertem mozdulni, mert azt hittem, most szakad rám a plafon.
A szemétledobóról meg eddig mindig csak az jutott eszembe, hogy azon a bogarak tuti tök hamar felmásznak, és az jáj.
ugorgyal bele, aztan megtapasztalod a szellemeddel, hogy milyen, hehe
cukszi: nem férek bele. nem férnek bele a hullák sem.
Megjegyzés küldése