Alvás, pihenés, ó, ó. Meg kell becsülnöm ezt a két órát, meg a ma éjszakát, amikor (optimális esetben) aludni fogok. Már csak a holnap van, és vége, vége. Utána lesz időm szociális életet élni, emberekkel találkozni, sőt, filmet nézni, olvasni, zenét találni, diplomamunkán őrlődni.

--

pánkot hallgatok, lefűrészeltszárú nadrágban (jó, félig levágott), emlegetett blogot olvasok és azon gondolkodom, h ugye az enyém nem? Namindegy, nem mintha igazán érdekelne. (erről meg egyenes asszociációs úton (áááá VESZTETTEM) szembe jutott, h Farkas keresi a rá vonatkozó dolgokat a blogokban, amiket olvas, ezért most meg is említem jól.)

Még mindig jó dolog vidékelni a társulattal, bármilyen nyűgös is egyben. (Még mindig? Ehe.)
Ez az az érzés, ami miatt emtétében is megéri szervezni - keveset alszunk, nyavajgunk pakoláskor, és úgy általában nyűglődünk olyan miatt, amit igazából élvezünk. Azt hiszem. És alvás után minden szebbnek tűnik.

Nna, leküldtek boltba, :hiszti, probléma, nyava..ly:

--

telefonok, bolt, telefon. Az a furcsa, hogy, bár előtte rettentő módon hisztizem, h neeeem, én telefooont neeem, közben semmi. Még csak le sem izzadtam meg semmi. Értitek? Jajj. Nem, ez nem jelenti azt, h szabad megbízni kapcsolattartónak. NEM SZABAD! Nem. Lelkiismeretfurdalásom van a halogatott hívások miatt. (És ezért vagyok ennyire allergiás más emberek hasonló akcióira, mert a saját szemből nehéz kivenni a gerendát, mert rövid a karom.)