én egy állat vagyok. (the grass was greener...) nem kéne, nem kéne, nem kéne. szavak, szavak, szavak.
mára megint kezd csökkeni a vértartalékom. vagy glamour? inkább az. de csökken, és érzem. nem emlékszem az odaátra, ködösek még az álmaim is, csak néha sejtek rá, hogy egyszerre volt rettenetes és szívbekarmolóan gyönyörű. mint a harangok a köd mögött.
néha látom (mit látom, nézem) magam a metró ablakában, a hentesbolt tükrében, és furcsa, hogy mennyire máshol jár a külsőm, mint én. Majdnem normális, majdnem egy határozott fiatal nő. most olyan, mintha kezdenék feloszlani a hajnali köddel együtt. vagy szétkenődni a napsugarak mentén.
(foo fightersre kapcsolt végül, mert tudja, hogy az a víz tükrén tartja)
tegnap alkonyodott, miközben a pestszentimrére vitt a busz a félórás dugóban. a világ végén túl, zöldövezeten át. az esti levegő illata, amitől azt hiszem, jó élni. aztán ott voltam egy órát, nem próbáltam, mert minek azt, de igazából... csak a logikát nem érdemes használni egy nemlogikus univerzumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése