Szinte biztos vagyok benne, h Főnixszel kapcsolatos álomból ugrasztott ki az a nem tudom hány decibeles ciripelés, ami utána még kábé kétszer ébresztett. Már az első ébredéskor is az járt a fejemben, hogy megöljük vagy kidobjuk, valamelyik sorrendben. Ha mondjuk negyedekkora a hangja, akkor egészen biztos, hogy nem küzdünk vele 20 percet. Mert, amikor nekiállt folyamatosan karistolni az agyamat, akkor elszántam magamat, h ennek véget vetek. Úgyhogy erre ráébresztettem vérlepkét is, lámpa fel, para és némi kreatív eszközhasználat után a Lény megtette nekünk a szívességet, hogy a csótányírtó szertől begőzölve kiesett az ablakon. Volt némi lelkiismeret-furdalásom a kegyetlen gyilkosság miatt, de egyikünk sem volt annyira elszánt, hogy szimplán megpróbálja elkapni és kirakni.
Vérlepke dokumentált, gondolom, majd blogol is róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése