Örülök neki, kezdek kinőni a kamaszkori cinizmusból. Illeve, kinőni már korán elkezdtem, ha azt veszem, h már évekkel ezelőtt is viccesnek találtam, amikor valakinek fájt a karácsony, a vallás, a szokások, a divat, a minden, a fogyasztói társadalom meg Amerika meg az emberek értetlensége (és engem nem ért meg senki). Nyilván soha nem fogom mindenről azt gondolni, hogy szép és jó, és továbbra is radioaktív virágok nőnek rozsdásodó acélcsontváz-lelkem sarkaiban, de, ha épp úgy adódik, tudok örülni. A tűzijátéknak (padig dekommersz s sokan vannak és tömeg, és amúgyis), esküvőknek (pedig ritkán valódi tartalommal töltött a szertartás - nna, legutóbb az volt), még a napnak is, hogy süt. -főleg, ha van árnyék, szükség esetére.