Ilyen is rég volt: gép előtt reggelizem, azon gondolkodom, h lassan felöltözhetnék, valamikor be kell mennem a műiszbe, megnéznem, h az egyetem nyitva van-e egyáltalán, h végre visszavigyem a kölcsönkönyveket, és úgy általában kellemesen punny van. Nyár?

Tegnap ültem a Balaton partján, a kövekről lógáztam a lábam a vízbe, és próbáltam eszembe idézni, hogy én majd' 9 évet éltem arra. Nem ment. A Balaton partja nem rémlett olyan nagyon, inkább a játszóterek, a ház mögötti domboldal, a halottemberes ház a dombtetőn (amit végül nem egyeztettünk Farkassal, h ugyanarról beszélünk-e), a Csiga-lépcső, ahol a csigák járnak fel a felüljáróra,és persze a ház a fekete kapujával, a lépcsőházzal, meg az erkéllyel, ahonnan féltünk, h a macskák leesnek. Meg a padlón a szőnyeg, amin keringtem pár évesen (már járni és gondolkodni/emlékezni bírtam), és azon tűnődtem, milyen rég is élek már abban a lakásban. Talán öt éves lehettem. Most ötször annyi, a szőnyeg az én szobámban van.

több szempontból is jó volt az elmúlt két nap.

A vonatút végül nem volt sem korai sem fárasztó a Piroska fényében - még át is vettük a szövegeket, szórakoztattuk a kupé lakosságát (ehe, he, hehe).
Akarattyán aztán becsomagoltuk magunkat kocsikba, én megpróbáltam navigálni a konvojt Farkas mellől... végül odataláltunk, nem?!
Aztán a rekkenő hőségben Beállás, létrakeresés, autókulcs-kalapálás, változáspróba, néhéhégy Szkanarell, változó minőségben és lelkesedéssel, egy kis levegővétel, aztán FurcsaPár, rettentő jó közönséggel és vastapssal :szipp:. Még egy kis lepakolás, megjelent némi feszültség is a levegőben, amit nem hiszem, h egyhamar fel fog oszlani, de reméljük, majd csak. Én egyelőre még nem érzem magamat érintve, csak a többieken keresztül. De úgy eléggé.

A nyaralás része többé -kevésbé élvezetes volt, egyedül azt nem értem még mindig, vajon miért kell hajnali 4ig zenét hallgatni, de ez legyen a legkevesebb. A ház király (és még csillog a frisseségtől), a társaság ugyan fáradt volt, és sokat ült csöndben (bár e szünetekben meg Farkas beszélt, h ne legyen néma a társaság, vagy én mondtam random baromságokat, amitől ugyancsak nem lett jobb :D).
Az emberek még mindig meglepődnek, ha felszabadultnak látnak. Azt hiszik, részeg vagyok. Lol. Lehet, h ezért nem szoktam kiengedni?
Hétfőn megérkezett Mr. Sarcastic két hölggyel, megkaptam többek között a természeti katasztrófa eposzi jelzőt, és ilyen erős ingert arra, h játékosan megüssek/szétkarmoljak valakit, már rég éreztem. A srácot kábé úhgy kell elképzelni, mint Lóma népe dicső vezetőjét, ha kimondana minden megjegyzést, ami az eszébe jut. Szórakoztató úgy társalogni, hogy minden válasz egy-egy burkolt vagy kevésbé bukolt beszólás, pláne egy félvadidegen emberrel. Nem baj, Farkas szerint azzal hozom össze az embereket, h közösen tudnak nevetni rajtam(vagy szivatni engem, kinek hogy tetszik).
Bohócok vagyunk és mind belehalunk (MEG FOGUNK HALNI!). Nem baj, a bohóc szabadon nézhet hülyének bárkit. És meg is mondhatja. Hhá!
Kaptam vicces 15-16 éves besorolást, meg még soha ennyiszer nem jegyezték meg, h 25 vagyok. Végülis, színész vagyok/leszek, kell mindenféle kort játszanom.

Jól éreztem magamat. Még úgy is, h furdalt a lelkiismeret, h nyilván miattam fújta le Drímőr az értékelést, mert későn kerestem vonatota tuti leérkezéshez (és valóban használhatatlan lettem volna, ezt azért mentségemre mondom). De így legalább maradhattam nézni Balatont, vihart autóból, és utazhattam villámló ablak mellett egy szinte üres vonaton.

Akkor vagyok egyensúlyban, ha egyedül utazom, és nem vagyok sem ideges, sem szomorú. Már majdnem.

rendrakás, pihenés.