péntek, május 30
Ó, hát tudom én ezt. Nem székek, hanem buszok. Eheheheheheheheheh.
Amúgy, tegnap pakoltam munka után magassarkúban és szoknyában, Ed az aranyszemeivel együtt nagyon angyal volt, h megvendégelt minket a lakásán, volt csoki és bor, és egy csomó társulati tag, akik igazán furák voltak így egyszerre. Gittrágás, semmire nem jutás, de okosakat mondunk. Én meg, mint egy ki nem fejlődött élien, néztem ki a fejemből egy gyomorfalon keresztül.
Amúgy, tegnap pakoltam munka után magassarkúban és szoknyában, Ed az aranyszemeivel együtt nagyon angyal volt, h megvendégelt minket a lakásán, volt csoki és bor, és egy csomó társulati tag, akik igazán furák voltak így egyszerre. Gittrágás, semmire nem jutás, de okosakat mondunk. Én meg, mint egy ki nem fejlődött élien, néztem ki a fejemből egy gyomorfalon keresztül.
csütörtök, május 29
freakangels
Azt hiszem, mindig különleges szerettem volna lenni, de nem egyedül. Az X-ment is szeretem ezért, meg most ez a freakangels cucc is megtetszett - emlékeztet egy régi scifire, ahol gyerekek lettek posztnukleáris világban telepata mutánsok, jejj. Mondjuk a stalker hangulata még mindig más. na, most fáradt vagyok.
szerda, május 28
Többszörösen büszke vagyok magamra. Egy: elmentem a próbára, csak azért, hogy találkozzam Komával, Farkassal, Sztárcsajjal (munkanév egyelőre) meg még azzal, aki ott lesz. Minden beszédképtelenségem ellenére sikerült is kommunikálnom Farkassal, Komával sajnos megint nem, pedig vele kéne meg szeretnék mááár.
Utána hősiesen nem maradtam megnézni a jelenetet, pedig minden indokom meglett volna - azon az egyen kívül, h már csomót láttam, és... szóval, a többit sem néztem meg, miért pont ezt? (Csak azért, mert Farkas játszik benne? Nohiszen. )
Aztán a lényeg: amíg a délután alkonyba, aztán estébe oldódott, végigsétáltam a Duna-parton, és rájöttem, hogy ez ilyen egyszerű. Közben az ég és a víz között az utóbbi valószínűtlen műanyagfelszíne volt a különbség, nem ütött el kerékpáros, ilyesmik. Rájöttem, h X póza ténylegesen az enyém, de játszani könnyebb, mint megélni. Meg arra is, hogy ... mire is? (közben jött egy hívás, elmélyedtem benne, és félig alszom már, de tökéletes az idő.)
Ja, hogy igazából most nincs konkrétan megfogalmazható ideálom, ellentétben a tizenhathétnyolc éves korommal. akkor azért meg tudtam mondani, hogyan nézzen ki, most komoly gondolkba ütköztem. Mmint magam előtt.
Na, tsá.
Megyek és megtalálom önmagamat. Muhaha, akkor reszkess, világ.
Utána hősiesen nem maradtam megnézni a jelenetet, pedig minden indokom meglett volna - azon az egyen kívül, h már csomót láttam, és... szóval, a többit sem néztem meg, miért pont ezt? (Csak azért, mert Farkas játszik benne? Nohiszen. )
Aztán a lényeg: amíg a délután alkonyba, aztán estébe oldódott, végigsétáltam a Duna-parton, és rájöttem, hogy ez ilyen egyszerű. Közben az ég és a víz között az utóbbi valószínűtlen műanyagfelszíne volt a különbség, nem ütött el kerékpáros, ilyesmik. Rájöttem, h X póza ténylegesen az enyém, de játszani könnyebb, mint megélni. Meg arra is, hogy ... mire is? (közben jött egy hívás, elmélyedtem benne, és félig alszom már, de tökéletes az idő.)
Ja, hogy igazából most nincs konkrétan megfogalmazható ideálom, ellentétben a tizenhathétnyolc éves korommal. akkor azért meg tudtam mondani, hogyan nézzen ki, most komoly gondolkba ütköztem. Mmint magam előtt.
Na, tsá.
Megyek és megtalálom önmagamat. Muhaha, akkor reszkess, világ.
waiting... for the worms
írtam már, hogy utálok várakozni? (ma is sokszoros bejegyzés lesz, töredékekben.)
---
á.á.á.
---
á.á.á.
kedd, május 27
korántsem
kib fáradt vagyok, egyedül ülök, veszem fel a telefonokat, ami még fársztóbbnak tűnik mint rendesen.
én ennyire nem vagyok szerethető személy? vagy ijesztő vagyok vagy mi a franc? néha úgy tűnik, azzal csak rontok a dolgokon, ha megpróbálok szociális lenni. úgyhogy elmegyek inkább a francba.
--
oké, oké, vannak mélypontjaim, olyan hetente. ennél rosszabb, remélem, nem lesz.
most nem tudom, mi van, egy hír, ami a másik miatt rossz, de számomra... tulajdonképpen, jó... és ilyenkor érzem, hogy szeretnék az lenni, akire számíthat. valahogyan.
az idők zöldek, az esték aranyak, aztán liláskékek és telítve van a levegő. állandóan gyalogolnom kell, képtelen vagyok megülni a villamoson. vagy a buszon és a metrón. és állandóan a csodára várok, természetesen. jó, mi?
én ennyire nem vagyok szerethető személy? vagy ijesztő vagyok vagy mi a franc? néha úgy tűnik, azzal csak rontok a dolgokon, ha megpróbálok szociális lenni. úgyhogy elmegyek inkább a francba.
--
oké, oké, vannak mélypontjaim, olyan hetente. ennél rosszabb, remélem, nem lesz.
most nem tudom, mi van, egy hír, ami a másik miatt rossz, de számomra... tulajdonképpen, jó... és ilyenkor érzem, hogy szeretnék az lenni, akire számíthat. valahogyan.
az idők zöldek, az esték aranyak, aztán liláskékek és telítve van a levegő. állandóan gyalogolnom kell, képtelen vagyok megülni a villamoson. vagy a buszon és a metrón. és állandóan a csodára várok, természetesen. jó, mi?
hétfő, május 26
hogy ez mért is emlékeztet engem a samurai champloo-ra... (és vajon hol van a dvd-m? :P nálam, vagy kölcsön vkinél? :morfond: )
meleg nyár van, írnom kell megint tovább a diplomámat, majd csak belejövök. mostanában igyekszem valamit javítani rettenetes kondíciómon, azáltal, h benyomom mondjuk az electro genrét a winampba, és úgy teszek, mint aki tornázik. baromi sok az energiám, látszik. ha valaha fitnesszklubba mennék, csakis ilyesmire lennék hajlandó ugrálni. futurepop, dark-electro, ilyesmi. még valaki?
Ugyan améli még mindig nem, de ettől függetlenül jó észrevenni a fák lakóit. mármint a fákban bentlakókat, beépülteket, vatevör. Csak mondjuk ne Farkas mondaná, hogy kobold van ott, amikor én még csak egy ember bordáit látom. Mert így hiába próbálom megmagyarázni magamnak, hogy derogál beállnom a sorba :morc: amúgy, valóban elegem van ebből az egészből, a sztorizásokból és viccmesélésekből - nem vagyok ehhez elég szociális. Még mindig a világmegváltós vagy csak szimplán lilás-zöldes harántcsíkos beszélgetéseket érzem értelmes dolognak, a többi szinte kidobott idő. Szinte, ez már haladás.
A durva az, hogy most nagyjából olyan körülményeim vannak, amit olyan 6-8 éve elképzeltem ideálisnak. Egyedül egy szobában, este, csak a gép világít, zenét hallgathatok, filmet nézek, van munkám, foglalkozom a színészettel... (ja, most nem ez van, mert bent vagyok a recin, de majdnem).
Nem, nem jelenti azt, h boldog vagy megelégedett lennék, mert a közhelyek rám is igazak.
A durva az, hogy most nagyjából olyan körülményeim vannak, amit olyan 6-8 éve elképzeltem ideálisnak. Egyedül egy szobában, este, csak a gép világít, zenét hallgathatok, filmet nézek, van munkám, foglalkozom a színészettel... (ja, most nem ez van, mert bent vagyok a recin, de majdnem).
Nem, nem jelenti azt, h boldog vagy megelégedett lennék, mert a közhelyek rám is igazak.
vasárnap, május 25
megnéztem a Bourne ultimátumot is végre. Most vagy ennyit változott a film az előzőhöz képest, vagy én változom. A végét leszámítva tetszett; az utolsó momentum persze várható volt, megminden - de azért nyugodtan lehetett volna értelmezni a dolgokat.
A technokrácia fíling rettenet módon bejött, még Bourne-nak is sikerült megbocsájtanom a hibátlanságát - lényegtelenné vált. Hangsúlyossá tette a körülötte lévőket. És megint volt egy gyönyörű nő benne, akinek már az első rész óta szurkoltam. Komolyan mondom, a nők voltak benne a legérdekesebbek. Na persze, Nikita, ugyebár (kár, h nem nagyon értékeli a sorozatot rajtam kívül senki).
Pont ost olvasom a Piramisokat is Pratchettől (újra), ez a bérgyilkos-fejvadász romantika még mindig bejön. A nyomozós sztorik is, meg a kettő kombinációja, tehát. (Nem mesél valaki technokráciát? Nem mintha sokszor ráérnék, de akkor is. )
A technokrácia fíling rettenet módon bejött, még Bourne-nak is sikerült megbocsájtanom a hibátlanságát - lényegtelenné vált. Hangsúlyossá tette a körülötte lévőket. És megint volt egy gyönyörű nő benne, akinek már az első rész óta szurkoltam. Komolyan mondom, a nők voltak benne a legérdekesebbek. Na persze, Nikita, ugyebár (kár, h nem nagyon értékeli a sorozatot rajtam kívül senki).
Pont ost olvasom a Piramisokat is Pratchettől (újra), ez a bérgyilkos-fejvadász romantika még mindig bejön. A nyomozós sztorik is, meg a kettő kombinációja, tehát. (Nem mesél valaki technokráciát? Nem mintha sokszor ráérnék, de akkor is. )
a mindless robot from the future
nagyon régen nem voltam már napközben itthon, ez szokatlan. nyugis, pihenős, ja. de egyelőre még nem kezdtem beleszakadni a másholba azért... mostanában próbálgatom kifejezni magamat - élőben kábé fele ennyire bírok kifejező lenni, ha valami fontosról próbálok beszélni. Ez roppant szórakoztató belülről, kívülről nemtom, de remélem.
kezdődik az utsó hajrá főnixben, igyekszem lendületet venni (lopni), aztán valahogy létezni is közben. megmaradok pozőrnek, szerintem soh az életben nem lehet elérni azt az állapotot, hogy ne kelljen címkét ragasztani magamra ahhoz, h minimálisan beleessek a normalitás kereteibe.
kezdődik az utsó hajrá főnixben, igyekszem lendületet venni (lopni), aztán valahogy létezni is közben. megmaradok pozőrnek, szerintem soh az életben nem lehet elérni azt az állapotot, hogy ne kelljen címkét ragasztani magamra ahhoz, h minimálisan beleessek a normalitás kereteibe.
péntek, május 23
Még fél óra. Még fél óra, és elmenekülök a világba. Bele. Tűrhetetlenül lassan mozog az idő idebenn, pedig végigolvastam az unspeakable vault of doom összes (!) kockáját. oké, agyamat elvitte valahova valaki, és még nem adott helyette másikat. és valóban zseniális képregény, zseniális, zseniális, amúgy is szeretem a kacsintásokat és utalásokat, már amikor értem őket.
Most majd megyek nézni kakózókat és színházat és aztán talán buli a társulattalami talán jó lesz, talán nem, aztán hétvégén órák.
vasárnap félutánom meg döbbenet... szabad. ritka pillanat.
20 perc.... 20 peeeeeeeeeeerc.
Most majd megyek nézni kakózókat és színházat és aztán talán buli a társulattalami talán jó lesz, talán nem, aztán hétvégén órák.
vasárnap félutánom meg döbbenet... szabad. ritka pillanat.
20 perc.... 20 peeeeeeeeeeerc.
Miér tköszönnek kézcsókkal el a telefonban emberek? Ráadásul idegenek? Ez mára már csak modorosság maradt, azt meg nem szeretjük - kivéve a jófej ismerősöket, akiktől ez mást jelent.
Nagyon reggel van, még fáztam is felfele a metróból, szembeszél volt, megminden. Színesben vagyok (lilásbordós harisnya, és néha fehér blézer - állítólag a kalapommal együtt valami kontemporális magyar popizére hasonlítok, de szerencsére nem ismerem :D Ja, a többi a szokásos fekete, most épp business casual csipke :rohog: ) Szóval semmi különös.
A tegnapi tali aranyos volt, megnéztük a Zöld Macskát (naná, hogy az én javaslatomra, hihetetlen, h nekem kellett kitalálni).
Nagyon reggel van, még fáztam is felfele a metróból, szembeszél volt, megminden. Színesben vagyok (lilásbordós harisnya, és néha fehér blézer - állítólag a kalapommal együtt valami kontemporális magyar popizére hasonlítok, de szerencsére nem ismerem :D Ja, a többi a szokásos fekete, most épp business casual csipke :rohog: ) Szóval semmi különös.
A tegnapi tali aranyos volt, megnéztük a Zöld Macskát (naná, hogy az én javaslatomra, hihetetlen, h nekem kellett kitalálni).
csütörtök, május 22
too much information. túl nagy a világ, és nem tudom egyszerre megérteni. nem baj, elmúlik.
amúgy megnéztem végre a trainspottingot, és egészen más, mint a regény. vagy csak régen olvastam (az asztalon meg a meztelen ebéd fekszik, és szeretném tudni és érezni, mint jelent igazából az egész, már a konkrétumokon kívül.)
amúgy megnéztem végre a trainspottingot, és egészen más, mint a regény. vagy csak régen olvastam (az asztalon meg a meztelen ebéd fekszik, és szeretném tudni és érezni, mint jelent igazából az egész, már a konkrétumokon kívül.)
4 óra alvás az nem túl sok. Tulajdonképpen semmi kedvem nincs a mai naphoz, szeretnék aludni inkább, de nem lehet. Feleslegesen felkeltettek reggel, hogy majd üljek az öcsém mellett, miközben a másik öcsém felöltözteti - képzelhetitek, másnaposan, kialvatlanul nézek a levegőben egy ugráló pontot, közben meg már el is köszöntek.
Hű, itt hideg van. Döbbenet.
Társaságban még mindig hihetetlenül tehetségesen tudom egyedül érezni magamat, igazán megszokhattam volna (talán pont tegnap nem vártam, nagyon nem vártam, de megint túl sokat vártam :) )
Tulajdonképpen fogalmam sincs, h mi lesz az, ami miatt megérem a következő 5-10-20 évet. Nyilván a megszokás lesz az, úgy érzem.
---
azért rettenetes, mennyire késélen táncol a hangulatom :rotfl: egy ímél, és máris jobb. hülye vagyok, vagy hülye vagyok?
--
jáéjj, kezdek elaludni, ma is egész nap csak ülök és brózolok, amikor éppen nincsen más dolog. oké, néha írok választ, ami nyilván a legsűrűbb időszakra esik. meg uyge, blogolok össze-vissza.
Hű, itt hideg van. Döbbenet.
Társaságban még mindig hihetetlenül tehetségesen tudom egyedül érezni magamat, igazán megszokhattam volna (talán pont tegnap nem vártam, nagyon nem vártam, de megint túl sokat vártam :) )
Tulajdonképpen fogalmam sincs, h mi lesz az, ami miatt megérem a következő 5-10-20 évet. Nyilván a megszokás lesz az, úgy érzem.
---
azért rettenetes, mennyire késélen táncol a hangulatom :rotfl: egy ímél, és máris jobb. hülye vagyok, vagy hülye vagyok?
--
jáéjj, kezdek elaludni, ma is egész nap csak ülök és brózolok, amikor éppen nincsen más dolog. oké, néha írok választ, ami nyilván a legsűrűbb időszakra esik. meg uyge, blogolok össze-vissza.
Gót bejegyzés
kevés dolgot gyűlölök, de egyedül hazafele gyalogolni, miközben arra várok, h józan legyek, de nem sikerül - no, ez most bekerült a listára. ilyen intenzíven szarul asszem rég éreztem születésnapom alkalmából. de nem baj, mert ez gót.
különösebb okom nincsen rá, csak az, hogy látom, hogy gyönyörű a holdfény, a fények a Duna fölött akár eddig mindig, én mégsem érzek semmit, csak megyek előre, és tudom, hogy soha senki nem fogja megérteni, mert nem fogom tudni megírni (mert írni képtelen vagyok), és nincs alkalm,am eljátszani. Elmondani meg nem lehet.
Így marad a blog, meg az, hogy holnap csak üres leszek.
Amúgy ma valaki hazafele levette a kalapom a fejemről, ráüvöltöttem, h azonnal visszaadja, visszaadta. De komolyan mondom, nekimentem volna, ha utolérem. Nem zavart, hogy fiú (férfinek azér' nem mondtam volna), nem zavart ma semmi.
még, amikor azt próbáltam elképzelni, hogy a darab fák a híd lábánál egy rakás hulla, na, az sem hatott meg. Józanul valószínűleg félnék magamtól, így csak blogolok, h nézzétek, ez meg milyen érdekes, ágika megint rájött, h kibaszott értéktelen az élete, és erről jelenleg nincs sok ember aki lebeszélhetné.Persze holnap, másnap, meg később majd mosolygok megint, és azt hiszem, hogy most csak rossz pillanataim vannak, meg részeg vagyok, pedig ilyenkor látom az igazságot.
A depressziósoknak állítólag reálisabb az önértékelésük, mint a "normális" embereké.
Azért megjegyzem, minden ellenére most úgy érzem, élek legalább.
különösebb okom nincsen rá, csak az, hogy látom, hogy gyönyörű a holdfény, a fények a Duna fölött akár eddig mindig, én mégsem érzek semmit, csak megyek előre, és tudom, hogy soha senki nem fogja megérteni, mert nem fogom tudni megírni (mert írni képtelen vagyok), és nincs alkalm,am eljátszani. Elmondani meg nem lehet.
Így marad a blog, meg az, hogy holnap csak üres leszek.
Amúgy ma valaki hazafele levette a kalapom a fejemről, ráüvöltöttem, h azonnal visszaadja, visszaadta. De komolyan mondom, nekimentem volna, ha utolérem. Nem zavart, hogy fiú (férfinek azér' nem mondtam volna), nem zavart ma semmi.
még, amikor azt próbáltam elképzelni, hogy a darab fák a híd lábánál egy rakás hulla, na, az sem hatott meg. Józanul valószínűleg félnék magamtól, így csak blogolok, h nézzétek, ez meg milyen érdekes, ágika megint rájött, h kibaszott értéktelen az élete, és erről jelenleg nincs sok ember aki lebeszélhetné.Persze holnap, másnap, meg később majd mosolygok megint, és azt hiszem, hogy most csak rossz pillanataim vannak, meg részeg vagyok, pedig ilyenkor látom az igazságot.
A depressziósoknak állítólag reálisabb az önértékelésük, mint a "normális" embereké.
Azért megjegyzem, minden ellenére most úgy érzem, élek legalább.
szerda, május 21
kedd, május 20
Na, már csak 24 perc. Elolvastam az egyik novellámat onnan bal oldalról - hááát, rettenetes :D Minimum egyszerűbben fogalmaznék most már (ha össze tudnám magamat szedni hozzá, persze :P )
Baromi ügyes vagyok, ugyan reggel ültem otthon másfél órát, de nem jutott volna eszembe az adóbevallás határideje. Úgyhogy volt egy hazarohanásom, megtaláltam a papírokat, boltban tipródtam egy sort, hogy vegyek e cigarettát, milyet, de nem volt fekete öngyújtó, ezért (és azért, mert rájöttem, hogy nem tudok választani mi alapján) mégsem vettem. Ennek örülök. Csak az a baj, hogy olyan szinten várok valamire, hogy nem bírom elviselni. Az eső, a reggel, az, hogy megint g'n'r megy a fejemben, és a recepciós munkasűrűség hatalmas amplitúdója ... hát, annyi.
Baromi ügyes vagyok, ugyan reggel ültem otthon másfél órát, de nem jutott volna eszembe az adóbevallás határideje. Úgyhogy volt egy hazarohanásom, megtaláltam a papírokat, boltban tipródtam egy sort, hogy vegyek e cigarettát, milyet, de nem volt fekete öngyújtó, ezért (és azért, mert rájöttem, hogy nem tudok választani mi alapján) mégsem vettem. Ennek örülök. Csak az a baj, hogy olyan szinten várok valamire, hogy nem bírom elviselni. Az eső, a reggel, az, hogy megint g'n'r megy a fejemben, és a recepciós munkasűrűség hatalmas amplitúdója ... hát, annyi.
A G'n'R-ról a legkorábbi emlékem valami olyasmi, hogy ezt az együttest, illetve a jelét valakik állandóan általános iskolai padokba szokták vésni, és, hogy ez a pisztoly, meg a rózsák, ez biztos valami kemény zene. Snitt. Legközelebb a gimi végén került hozzám asszem apám kazettája, és megtalálta a helyét a Led Zeppelin mellett (bár azt jóval rongyosabbra hallgattam).
Mindig úgy éreztem, hogy vannak zenék, amiket akkor a legjobb hallgatni, amikor keletkeznek. Képtelen vagyok úgy hallgatni, hogy ne valami ködös, másik kor jutna eszembe... Oké, a Nirvana is azt jutattja eszembe, ami soha nem voltam, aminek soha nem voltam a részese.
Szeretek esőre ébredni, széppé varázsolja a levegőt. Lassan vasalnom kell.
--
...black hole sun, won't you come...
(a polcokon egymás mellett, mert egy időben sokat néztem zenetévét)
---
tulajdonképpen kényelmetlenül érint, ha hatásos zenék szorítanak vasabroncsba. kínos, hogy megint HIMet hallgatok. (i never dreamed that i love somebody like you. és valóban, na ez is biztos csak léggömb. meg arra is kíváncsi vagyok, vajh, mennyi idő lenne fordulni, ha a széljárás mást hozna. no, mára cinizmus off.)
Mindig úgy éreztem, hogy vannak zenék, amiket akkor a legjobb hallgatni, amikor keletkeznek. Képtelen vagyok úgy hallgatni, hogy ne valami ködös, másik kor jutna eszembe... Oké, a Nirvana is azt jutattja eszembe, ami soha nem voltam, aminek soha nem voltam a részese.
Szeretek esőre ébredni, széppé varázsolja a levegőt. Lassan vasalnom kell.
--
...black hole sun, won't you come...
(a polcokon egymás mellett, mert egy időben sokat néztem zenetévét)
---
tulajdonképpen kényelmetlenül érint, ha hatásos zenék szorítanak vasabroncsba. kínos, hogy megint HIMet hallgatok. (i never dreamed that i love somebody like you. és valóban, na ez is biztos csak léggömb. meg arra is kíváncsi vagyok, vajh, mennyi idő lenne fordulni, ha a széljárás mást hozna. no, mára cinizmus off.)
hétfő, május 19
I'm only happy when it rains
Levegőkifújás. Hosszú volt ez a hétvége. És persze nem sikerült kipihenni (még), és félek, hogy elalszom a recepciós pultban.
... the world is not enough...
most várok Licire, és rettenetesen éhes vagyok.
Csütörtökön éppen elértem a vonatot jegyvásárlással, postán való sorbanállással együtt, úgyhogy nem kellett azon agyalnom, hogyan értesítek vérlepkét, ha később érek be. Pécs csöndes, nyugis, a Tesco, mint mindenütt, a kolesz meg - kolesz. Aztán hajnalban keltem, átrobogtam Kaposvárra, és még a buszról leszállva is majdnem levert az álmosság, hiába tettem a köröket. Próba-szerencse alapon megtaláltam a főiskolát, ahova én érkeztem meg másodiknak. A négyből - mert ennyien voltunk nagy döbbenetünkre.
Verset mondtam, monológot mondtam, megpróbálták kihozni belőlem a nemtommit, de nem sikerült, viszont személy szerint szimpatikusnak találtak, és legalább ez.
Furcsa kómában jöttem vissza, ültem be Lélegzetvisszafojtvára, utána el kocsmázni, inni és beszélgetni, és hosszú ideje először értem haza világosban.
Még szombaton egy előadás a Budaörsi Játékszínben, ami tetszett, vasárnap karinthy, ami minden elfogultságom ellenére is zseniális volt (és ma hajnalban sikerült azért aludnom egy kicsit).
Furcsa, hogy most megpróbálok harcolni valamiért :) és nem adom fel. Mondjuk?
... the world is not enough...
most várok Licire, és rettenetesen éhes vagyok.
Csütörtökön éppen elértem a vonatot jegyvásárlással, postán való sorbanállással együtt, úgyhogy nem kellett azon agyalnom, hogyan értesítek vérlepkét, ha később érek be. Pécs csöndes, nyugis, a Tesco, mint mindenütt, a kolesz meg - kolesz. Aztán hajnalban keltem, átrobogtam Kaposvárra, és még a buszról leszállva is majdnem levert az álmosság, hiába tettem a köröket. Próba-szerencse alapon megtaláltam a főiskolát, ahova én érkeztem meg másodiknak. A négyből - mert ennyien voltunk nagy döbbenetünkre.
Verset mondtam, monológot mondtam, megpróbálták kihozni belőlem a nemtommit, de nem sikerült, viszont személy szerint szimpatikusnak találtak, és legalább ez.
Furcsa kómában jöttem vissza, ültem be Lélegzetvisszafojtvára, utána el kocsmázni, inni és beszélgetni, és hosszú ideje először értem haza világosban.
Még szombaton egy előadás a Budaörsi Játékszínben, ami tetszett, vasárnap karinthy, ami minden elfogultságom ellenére is zseniális volt (és ma hajnalban sikerült azért aludnom egy kicsit).
Furcsa, hogy most megpróbálok harcolni valamiért :) és nem adom fel. Mondjuk?
csütörtök, május 15
ó, megint esőben indulok el?
nembírom, nembírom, nembírom a várakozást. bár már a vonaton ülnék, az legalább egyértelmű. de előtte még idegen lakást kell megtalálnom, és én rendszerint félek az idegen lakásoktól.háromkor legkésőbb útrakelek, mert kell befizetni pénzt, kell jegyet venni, kell nyomtatni, kell aláírni.
remélem, a műveltségi teszthez elég lesz egy súgó :P ha egyáltalán találok valahol.
ugyanúgy érzem, mint a villamoson, amikor inkább leszállok hamarabb, és sétálok, de már nem bírom kivárni, amíg megérkezik a megfelelő állomás. (és miért csak hülye hírleveleket kapok ímélben?!)
nembírom, nembírom, nembírom a várakozást. bár már a vonaton ülnék, az legalább egyértelmű. de előtte még idegen lakást kell megtalálnom, és én rendszerint félek az idegen lakásoktól.háromkor legkésőbb útrakelek, mert kell befizetni pénzt, kell jegyet venni, kell nyomtatni, kell aláírni.
remélem, a műveltségi teszthez elég lesz egy súgó :P ha egyáltalán találok valahol.
ugyanúgy érzem, mint a villamoson, amikor inkább leszállok hamarabb, és sétálok, de már nem bírom kivárni, amíg megérkezik a megfelelő állomás. (és miért csak hülye hírleveleket kapok ímélben?!)
Jó dolog ez az egyedül itthon cucc, amikor felvételire készülök. Már megint úgy érzem, hogy jók a versek, a monológok is egyre inkább megérnek, de sajna hasonlóan voltam az előző alkalommal is, aztán mi is lett belőle.
A múltkori eufória már nincs meg, a csomó a gyomromban meg konstans, de talán a hétvége után már eltűnik - így vagy úgy. Vagy nem.
Tegnap este még rájöttünk, hogy a férfiak alapvetően vakok, (minimum annyira, mint én), és, hogy ez döbbenet, de jópár jel arra mutat. Cáfoljatok rá, kérlek, ha úgy érzitek.
Én meg megyek vissza ordítozni az üres lakásban.
A múltkori eufória már nincs meg, a csomó a gyomromban meg konstans, de talán a hétvége után már eltűnik - így vagy úgy. Vagy nem.
Tegnap este még rájöttünk, hogy a férfiak alapvetően vakok, (minimum annyira, mint én), és, hogy ez döbbenet, de jópár jel arra mutat. Cáfoljatok rá, kérlek, ha úgy érzitek.
Én meg megyek vissza ordítozni az üres lakásban.
hé, dzsó
Öskü hajnalában, a szürke Villányin ezt dúdoltam halkan. Izé. hörögtem halkan, aztán Öskün is az első sorát párszor, kár, h a folytatást nem tudtam. Mondjuk szépen megkértem Farkast, h hogy is van a szöveg, ő szépen el is mondta, legalábbis az első pár sorát ő is, csak aztán rájött, h én végighallgatnám szívesen, úgyhogy gyorsan abbahagyta.
Néha öröm, ha van kivel Nick Cave-t énekelni arrafele, még akkor is, ha ez csak a vad rózsa szabad fordításban (nopersze, most nem volt Lajos ott, mert vele már megbeszéltük, h nickcave igenigen.)
Tavalyi Kapolcs, meg az egyetlen koncert, ami igazán tetszett. A Dzsémi Vincseszter nekem túl... nyál, ez jó volt, voltak a színpadon vérfarkasok meg minden. Kéne magyar előadókat is hallgatnom néha, még akkor is, ha nem gótak (hivatalosan).
Néha öröm, ha van kivel Nick Cave-t énekelni arrafele, még akkor is, ha ez csak a vad rózsa szabad fordításban (nopersze, most nem volt Lajos ott, mert vele már megbeszéltük, h nickcave igenigen.)
Tavalyi Kapolcs, meg az egyetlen koncert, ami igazán tetszett. A Dzsémi Vincseszter nekem túl... nyál, ez jó volt, voltak a színpadon vérfarkasok meg minden. Kéne magyar előadókat is hallgatnom néha, még akkor is, ha nem gótak (hivatalosan).
Hey, Joe! Kezedben a fegyverrel mondd, hova mész?
Hey, Joe! Kezedben a fegyverrel mondd, hova mész?
//: Lelövöm az asszonyt, megyek, lelövöm őt, ://
//:Rajtakaptam, az ágyban találtam és nem volt egyedül.://
Hey, Joe! Hallom lelőtted a nőt, ki veled hált.
Hey, Joe! Hallom lelőtted a nőt, ki főzött rád,
mosott rád, meg veled is hált.
Ezt tetted!
Igen, lelőttem, adtam neki két golyót, kettőt,
Lelőttem a nőt az ágyban heverőt, az ágyban heverőt,
Velem ne játszon, mással ne háljon, mással ne háljon,
A pénzemet hagyja, a szívemet adja vissza, ó a szívem!
//: Hey, Joe! Ha jön a hóhér, mondd, hova mész? ://
Ó-Ó Dél felé!
Mikor a kutyákat utánad eresztik, meghallod a Halál nevet,
Nézz fel az égre még egyszer, aztán állj meg és emeld fel kezed!
Tedd ezt testvér!
Megyek le délre, meglépek délre, meg én meg én.
Nem kapnak el soha, nem vagyok ostoba, ó nem.
Megyek le délre, óó délre Mexikó felé.
Mexikó felé ó dél felé, a szabadság felé.
Hóhér hol vagy? Ó Hóhér hol vagy?
Ahol a törvény, ahol a törvény, ott a kötél.
Megtettem, amit a világ várt tőlem,
Óh-Óh! Megtettem, amit a világ várt tőlem.
//: A hazug asszonyt lelőttem. ://
Asszonyod alszik, de a véred nem nyugszik meg soha már, soha már.
Asszonyod alszik, de a szíved nem nyugszik meg soha már, soha már.
Tudom, menned kell már, azt hiszed, a szabadság vár.
Igen, menned kell már, de testvér, messze a határ, túl messze a határ.
Érzem, mennem kell már, ó a szabadság vár rám.
Igen, mennem kell már, ó a szabadság vár rááám.
//:Ó a szabadság szabadság ó vár rám.
Talán talán://
Good bye!
szerda, május 14
Megint rá kellett döbbennem, hogy gyönyörű helyen lakom, a kőkerítés alatt a mélyben erdő, vadon van, valószínűleg tündérekkel, de lehet, hogy ufókkal benépesülve, és nem mindig tud kinőni az ember belőlük, és vannak akik visszajönnek.
Illetve Komával mindig szívderítő berúgni, még akkor is, ha neki most nem sikerült. Drímőrnek meg... vicces az új feje, de hát az az én heppem, h legyen hosszú haja a fiúknak, mert az szép. (Még a kivétel is erősíti.)
Rájöttem, hogy az élet szappanopera, de legalábbis elviselhetőbb, mintha tragédia lenne. A komédia meg megint csak szappanopera, innentől kezdve Zsuval szervezhetnénk is életet. Live-ot.
Illetve Komával mindig szívderítő berúgni, még akkor is, ha neki most nem sikerült. Drímőrnek meg... vicces az új feje, de hát az az én heppem, h legyen hosszú haja a fiúknak, mert az szép. (Még a kivétel is erősíti.)
Rájöttem, hogy az élet szappanopera, de legalábbis elviselhetőbb, mintha tragédia lenne. A komédia meg megint csak szappanopera, innentől kezdve Zsuval szervezhetnénk is életet. Live-ot.
Naszóval, izék vannak. A levegőben. Ilyen fényes izék. Az égből jönnek. És tegnap égették a szememet. Mert olyan napsütés volt, és olyan májusi este, hogy az már fájt. No, csak ennyit akartam mondani.
--
Maxpayne film, maxpayne film.... nyáladz
az előbb rettenetes angolsággal nem magyaráztam el semmit.
--
talán eltűnök hirtelen... talán nem. nemsokára haza, aztán gyakorolok, gyakorolok, aztán próba, aztán könyvek, aztán színház és borozás. ha minden igaz. próbálok pár dolgot lezárni, nyilván fog sikerülni, de, hogy mikor... jaáéjj. valahogyan vissza kéne szereznem azt az önbizalmat, ami még megvolt pár hete.
--
hihhetetlen pánkk vagyok, (vagy inkáb grándzs? mittomén, monokróm, az tény), kockás ing, fekete rövidgatya, aminek az egyik szárán a hasadás máma már nem hasad tovább, mert levágtam, úgyhogy most felemás vagyok. és végre beborult, és ez jó.
azon gondolkodom, a kontextus vajon művészetté emelné e a blogomat, ha mondjuk az unalmas és részletes leírások mögül egyszer csak kibukkanna a mindenki számára érvénes szörnyű igazság? hm. ezt még fejleszteni kell. addig marad a szöszölés.
--
hát, komolyan mondom. már megint itt ülök. remélem, ezzel a módszerrel sikerül elriasztanom az olvasók maradékát is (vagy többen alkalmazzák a Drótsáska féle első sor, ennyielégis módszert :rohog: )
mostmáraztán tényleg elmondok pár verset.
--
Maxpayne film, maxpayne film.... nyáladz
az előbb rettenetes angolsággal nem magyaráztam el semmit.
--
talán eltűnök hirtelen... talán nem. nemsokára haza, aztán gyakorolok, gyakorolok, aztán próba, aztán könyvek, aztán színház és borozás. ha minden igaz. próbálok pár dolgot lezárni, nyilván fog sikerülni, de, hogy mikor... jaáéjj. valahogyan vissza kéne szereznem azt az önbizalmat, ami még megvolt pár hete.
--
hihhetetlen pánkk vagyok, (vagy inkáb grándzs? mittomén, monokróm, az tény), kockás ing, fekete rövidgatya, aminek az egyik szárán a hasadás máma már nem hasad tovább, mert levágtam, úgyhogy most felemás vagyok. és végre beborult, és ez jó.
azon gondolkodom, a kontextus vajon művészetté emelné e a blogomat, ha mondjuk az unalmas és részletes leírások mögül egyszer csak kibukkanna a mindenki számára érvénes szörnyű igazság? hm. ezt még fejleszteni kell. addig marad a szöszölés.
--
hát, komolyan mondom. már megint itt ülök. remélem, ezzel a módszerrel sikerül elriasztanom az olvasók maradékát is (vagy többen alkalmazzák a Drótsáska féle első sor, ennyielégis módszert :rohog: )
mostmáraztán tényleg elmondok pár verset.
kedd, május 13
mozi helyett könyvet vettem, egyrészt elég vagyok hozzá, másrészt metrón olvasni gibsont pozőr, és hátha összefutok életem geekjével :rohog: aki pont emiatt vesz észre. megy a punnyadás ezerrel, a körmöm majdnem fekete, remélem, nem szólnak miatta.
--
naszóval, az előbb elkezdtem valamit, csak aztán vittük a nótbúkot tesztelni a projektorhoz, aztán meg.
ja, de. ne lepődjön meg senki, ha netán szocializálódási szándékot kifejező ímélt kap tőlem, nem vagyok lázas, meg semmi, csak gondoltam, felvállalom, h agyakat eszem (és ehhez emberekre van szükségem). (és megint leírom rituálisan, h ííírnom kéne, meg szöveget tanulnom, meg... ööö... néznem és olvasnom.)
időtlen idők óta nem szerepjátszottam, ó, jajj. kéne már, kéne már, kéne már, csak soha nem érek rá, vagy a többiek nem érnek rá.
--
jolánba belegondolva, meg a szombati próbába. kezdek keményedni a szerepben, úgy érzem. már durvábbnak érzem magamat, mint Kurrahként, vagy Vagányként. Nem a viselkedés agresszivitása miatt - talán a keserűség miatt. A nem öncélú érzelem. Még akkor is jó érzés, ha nem igaz. Szombaton tényleg nem csak az este miatt voltam boldog (de azért belátom, este ritka felszabadult és kerek voltam. már csak ezért is megérte.)
cirilbetűs zenéket hallgatok last.fmen. érdekes. ha mindig ennyit fogok írni bejegyzésbe, akkor kicsinyítek a betűméreten.
--
naszóval, az előbb elkezdtem valamit, csak aztán vittük a nótbúkot tesztelni a projektorhoz, aztán meg.
ja, de. ne lepődjön meg senki, ha netán szocializálódási szándékot kifejező ímélt kap tőlem, nem vagyok lázas, meg semmi, csak gondoltam, felvállalom, h agyakat eszem (és ehhez emberekre van szükségem). (és megint leírom rituálisan, h ííírnom kéne, meg szöveget tanulnom, meg... ööö... néznem és olvasnom.)
időtlen idők óta nem szerepjátszottam, ó, jajj. kéne már, kéne már, kéne már, csak soha nem érek rá, vagy a többiek nem érnek rá.
--
jolánba belegondolva, meg a szombati próbába. kezdek keményedni a szerepben, úgy érzem. már durvábbnak érzem magamat, mint Kurrahként, vagy Vagányként. Nem a viselkedés agresszivitása miatt - talán a keserűség miatt. A nem öncélú érzelem. Még akkor is jó érzés, ha nem igaz. Szombaton tényleg nem csak az este miatt voltam boldog (de azért belátom, este ritka felszabadult és kerek voltam. már csak ezért is megérte.)
cirilbetűs zenéket hallgatok last.fmen. érdekes. ha mindig ennyit fogok írni bejegyzésbe, akkor kicsinyítek a betűméreten.
ezt a napot is sokbejegyzésesnek tippelem, már előre látom. azt leszögezném, h nem a világ nem dőlt össze, csupán azon hisztiztem tegnap, h egyszerűen elfelejtkeztek egy velem megbeszélt programról, ami nem kicsit csípi az önérzetemet, de nyilván megérdemeltem. (arról nem beszélve, h nagyjából ezt vártam egész nap, de erről meg csak én tehetek, normális ember általában mer szólni ismerősnek, ha nem akar egyedül otthon unatkozni, és nem csak egynek, aki ráadásul, na hagyjuk.)
Viszont ebben a pillanatban megszólalt a dead enough for life a last.fm -en. Erre a számra mindig olyan önfeledten tudok ugrálni a dizsiben - annyira azokat a pár évvel ezelőtti játékalkalmakat juttatja az eszembe, amikor X még halandó volt, és vámpír lett. Nevetségesen hangozha de az ilyen vasárnap délutáni játékalkalmak jelentették számomra a biztonságot. Mostanában nem voltak, a Főnix meg mindent jelent számomra - de érzelmi biztonságot, na azt egyáltalán nem.
No, bentről majd folytatom. Talán.
Viszont ebben a pillanatban megszólalt a dead enough for life a last.fm -en. Erre a számra mindig olyan önfeledten tudok ugrálni a dizsiben - annyira azokat a pár évvel ezelőtti játékalkalmakat juttatja az eszembe, amikor X még halandó volt, és vámpír lett. Nevetségesen hangozha de az ilyen vasárnap délutáni játékalkalmak jelentették számomra a biztonságot. Mostanában nem voltak, a Főnix meg mindent jelent számomra - de érzelmi biztonságot, na azt egyáltalán nem.
No, bentről majd folytatom. Talán.
hétfő, május 12
hát, megint nem csalódtam a világ szerkezetében. ez persze nem jó, de a világ nem gillzbarát fejlesztés eredménye - a legtöbb, amit remélhetek, hogy csak teljesen indifferens vagyok. és nem összeférhetetlen.
nyilván egyszerűbb lenne, ha nem csak bolhákat látnék magam körül, mert elefánt nélkül tök mindegyek a méretek.
de úgy utálom, ha igazam lesz. és az esetek többségében igen. egyetlen pozitívum: legalább egyértelmű. még ha nem is egyenes. (még ha nem is szándékos, mondja a jóindulatú énem, aki aztán majd csak mosolyog, így megy ez.)
miért érzem magamat úgy, mint amikor az üvegbúrában nevelt kislány végre szétfeszegeti a repedéseket, kitöri magát, aztán csodálkozik, hogy miért marja szét a tüdejét a számára mérgező légkör? (vajh miért. költői, és roppant pozőr kérdés, felejtsétek el.) úgyis meghalt volna, így csak gyorsabban és fájdalmasabban, de az eredmény ugyanaz.
szép képekbe zárva elviselhetőbb, mi?
nyilván egyszerűbb lenne, ha nem csak bolhákat látnék magam körül, mert elefánt nélkül tök mindegyek a méretek.
de úgy utálom, ha igazam lesz. és az esetek többségében igen. egyetlen pozitívum: legalább egyértelmű. még ha nem is egyenes. (még ha nem is szándékos, mondja a jóindulatú énem, aki aztán majd csak mosolyog, így megy ez.)
miért érzem magamat úgy, mint amikor az üvegbúrában nevelt kislány végre szétfeszegeti a repedéseket, kitöri magát, aztán csodálkozik, hogy miért marja szét a tüdejét a számára mérgező légkör? (vajh miért. költői, és roppant pozőr kérdés, felejtsétek el.) úgyis meghalt volna, így csak gyorsabban és fájdalmasabban, de az eredmény ugyanaz.
szép képekbe zárva elviselhetőbb, mi?
hűhűhű, milyen filmet találtam.
Cyborg vagyok, amúgy minden oké (I'm a cyborg but that's ok)
premier még nem volt itthon, nemsokára lesz, ó, jajj, meg kell néznem. jövő zenéje. addig még két okom is lehet rá, hogy mélységes depresszióba zuhanjak, egyik jobb, mint a másik :vigyorog teli szájjal: és igazán megírhatnám a novellát.
Cyborg vagyok, amúgy minden oké (I'm a cyborg but that's ok)
premier még nem volt itthon, nemsokára lesz, ó, jajj, meg kell néznem. jövő zenéje. addig még két okom is lehet rá, hogy mélységes depresszióba zuhanjak, egyik jobb, mint a másik :vigyorog teli szájjal: és igazán megírhatnám a novellát.
Na, egy jó hír már van :D
viszont elkezdtem pánikolni Kaposvár miatt. azt hiszem, ez most nem a szokásos megelőző hiszti, hanem komoly aggódás, mert viszonylag gyakran érzem úgy, h az egészet hagyjam a fenébe, nincsen értelme, és egyebek. Olyan egyszerű lenne kiszürkülni az életből.
(my problem childe)
(utálom, amikor a szerep megtalál)
viszont elkezdtem pánikolni Kaposvár miatt. azt hiszem, ez most nem a szokásos megelőző hiszti, hanem komoly aggódás, mert viszonylag gyakran érzem úgy, h az egészet hagyjam a fenébe, nincsen értelme, és egyebek. Olyan egyszerű lenne kiszürkülni az életből.
Ez a valóság sohasem engedi, hogy pusztán emberi látásmóddal szemlélje a világot, így arra készteti, hogy szüntelen idegenszerűségét, jelentőségének égető fontosságát olyan emberi vagy akár kozmikus rosszindulat megtestesüléseként értelmezze, amelynek leküzdéséhez a legkétségbeesettebb ellenintézkedésekre van szükség. Ezek megnyilvánulásának egyik szélsősége a gyilkos erőszak, a másik pedig a katatónia vagy a lelki öngyilkosság. Ha pedig egyszer a lefelé vezető, pokoli utat választja, többé már képtelen lesz megállni.
(my problem childe)
(utálom, amikor a szerep megtalál)
vasárnap, május 11
Rinyablog, ne olvasd.
Nem emlékszem, mikor szenvedtem utoljára (ha egyáltalán) így pasi miatt. De mostmár kezd kib elegem lenni belőle. Nyilván évekkel ezelőtt volt rá alkalmam utoljára, de... Lassan, ott tartok, h szólok neki (vagy kiírom magamra, h észrevegye), aztán kíváncsian várom a reakcióját. Mondjuk megmondom neki, h valóban élvezem a játékot, de hajlamos vagyok beleszeretni, ha így folytatja. Aztán remélem, h vagyunk annyira jóban, hogy nem szalad ki a világból. Ehhez ugyan nem árt innom előtte, mert teljesen józanul nem szoktam ilyen őszinte lenni (és még a végén ezt se venné komolyan).
Igen, jól látod, nem sok reményt fűzök a dologhoz. Csak azt csodálom, h a többieknek nem tűnt fel (legalábbis az a napon történt... khm... közvetlenebb beszélgetés alapján kettőnek tuti nem :P)
Na, ha egészen véletlenül idetéved a blogomra, akkor kacagni fogok, de nagyon, csak tudjam meg.
Szóval ezek vannak velem mostanában.
Nem emlékszem, mikor szenvedtem utoljára (ha egyáltalán) így pasi miatt. De mostmár kezd kib elegem lenni belőle. Nyilván évekkel ezelőtt volt rá alkalmam utoljára, de... Lassan, ott tartok, h szólok neki (vagy kiírom magamra, h észrevegye), aztán kíváncsian várom a reakcióját. Mondjuk megmondom neki, h valóban élvezem a játékot, de hajlamos vagyok beleszeretni, ha így folytatja. Aztán remélem, h vagyunk annyira jóban, hogy nem szalad ki a világból. Ehhez ugyan nem árt innom előtte, mert teljesen józanul nem szoktam ilyen őszinte lenni (és még a végén ezt se venné komolyan).
Igen, jól látod, nem sok reményt fűzök a dologhoz. Csak azt csodálom, h a többieknek nem tűnt fel (legalábbis az a napon történt... khm... közvetlenebb beszélgetés alapján kettőnek tuti nem :P)
Na, ha egészen véletlenül idetéved a blogomra, akkor kacagni fogok, de nagyon, csak tudjam meg.
Szóval ezek vannak velem mostanában.
szombat, május 10
A mai nap jó volt. Most nem az a kirobbanóan jajj, hanem csak - próbáltam egy jót, amit nagyon élveztem, beszélgettem egy jót, amit kábé ugyanennyire.
Oké, félek, még mindig, mint mindig, h túlságosan függök emberektől, hogy nekem rájuk nagyobb szükségem van, mint fordítva. De itt legalább ki tudom provokálni, hogy vágja a pofámba, ha valami nem tetszik. Legalábbis majd igyekszem, mert nem létezhetek külső kontroll nélkül, ez van. Mert a belső kontrollom ugyan állandóan figyel, de ... az nem jó. Ha elengedem, akkor meg azért nem jó.
Ehe, a többiek parázásaival ellentétben a színpadi csókon mindenféle felhajtás nélkül estünk keresztül. A harisnyám meg elszakadt, de nagyon, szal lett még egy gót felsőm, ha hordanék még olyat. Aludnom kéne lassan.
Oké, félek, még mindig, mint mindig, h túlságosan függök emberektől, hogy nekem rájuk nagyobb szükségem van, mint fordítva. De itt legalább ki tudom provokálni, hogy vágja a pofámba, ha valami nem tetszik. Legalábbis majd igyekszem, mert nem létezhetek külső kontroll nélkül, ez van. Mert a belső kontrollom ugyan állandóan figyel, de ... az nem jó. Ha elengedem, akkor meg azért nem jó.
Ehe, a többiek parázásaival ellentétben a színpadi csókon mindenféle felhajtás nélkül estünk keresztül. A harisnyám meg elszakadt, de nagyon, szal lett még egy gót felsőm, ha hordanék még olyat. Aludnom kéne lassan.
péntek, május 9
Kapolcsi jelentkezés első fele megvolt, a másik még nem, mert persze otthonmaradt a kitöltött verzióm. Mindenesetre telefonálnom kellett Farkasra, és egyre kevésbé pánikolok mobilszámhívás miatt. De azért még mindig.
Tegnap végül elsétáltam a moziig, vettem jegyet, majd kóricáltam a környéken kezdésig (ittam keserű cappucinót, mobillal fényképezgettem, és rájöttem, h megjegyezni még mindig hatékonyabb). Az Álmodozók kellemes film volt, szép emberekkel, szép környezettel, jó zenével. Csak a súly hiányzott. Az nagyon. Most majdnem elalszom, ma nem megyek sehova talán, aludnom kéne, meg a furcsapárt is jelentkeztetnem, meg szövegeznem meg ilyesmi.
Tegnap végül elsétáltam a moziig, vettem jegyet, majd kóricáltam a környéken kezdésig (ittam keserű cappucinót, mobillal fényképezgettem, és rájöttem, h megjegyezni még mindig hatékonyabb). Az Álmodozók kellemes film volt, szép emberekkel, szép környezettel, jó zenével. Csak a súly hiányzott. Az nagyon. Most majdnem elalszom, ma nem megyek sehova talán, aludnom kéne, meg a furcsapárt is jelentkeztetnem, meg szövegeznem meg ilyesmi.
csütörtök, május 8
IóIIIIóóóó... nem hiszem el, h milyen fáradt vagyok. Ezzel csak egy a baj, így a munkaidő végén: ha hazamegyek, nem biztos, h képes leszek elindulni újra, így fuccs a mozibamenésnek - pedig rám férne már, az biztos. Moziról jut eszembe. Lici itt mindenféle fel-felcsapott (de nem le) labdákról beszélt, nekem meg eszembe jutott, h talán az. Persze lehet, de már hagyjuk.
Nem sikerült kitalálni frappáns szöveget a szkanarellhez, nem folytattam a novella riméjkjét, úgy általában csak voltam. Bár ez nem baj - de mégis az. Állandóan íméleket várunk, lényegében bárkitől és bármilyet, csak ember legyen. Meg ez az előző öt perc se volt semmi, egyvalaki több embert hívogatott folyamatosan, jött egy futár, aki hozott odavisszát, és le is adtak nála azonnal egy újabbat, taxit rendeltettek velem, és lassan vették fel, és jöttek csomagért. És egyedül vagyok már. Még a vendégek hiányoztak meg a mobilcsörgés. Alig látok ki a fejemen.
A metróhoz most nincs kedvem.... naaagyon nincs. és még 37 perc.
---
még 14 perc. Az egyik HRes csajtól állandóan kapok kaját, amikor befejeződik valami olyasmi, amiből marad - és ilyenkor mindig evés közben kell felvennem a telefont. Ennél csak kicsit nehezebb röhögés közben beszélni, és ez utóbbi gyakoribb is.
Azon gondolkodom, inkább sétálok valamerre hazafelé, és fényképezgetek a céges mobillal, amiről úgysem tudom leszedni a képeket.
Írtam ma kérdést, h hogyan halasztok én diplomaizét, várok választ, próbáltam még letisztázni a díszletkellék cuccot, azt majd szombat este, nembaj, holnap majd kötetlenül akármi. Igazából mehetnék akár koncertre is, de ahhoz már pénzt kéne kérnem otthonról. 10 perc. És jött egy futár.
ó, jesszusom. parfümöt akart eladni. olyan zombi vagyok, még mosolyogni sem bírok. és legalább 50 éves. ha még.... na mindegy.
Nem sikerült kitalálni frappáns szöveget a szkanarellhez, nem folytattam a novella riméjkjét, úgy általában csak voltam. Bár ez nem baj - de mégis az. Állandóan íméleket várunk, lényegében bárkitől és bármilyet, csak ember legyen. Meg ez az előző öt perc se volt semmi, egyvalaki több embert hívogatott folyamatosan, jött egy futár, aki hozott odavisszát, és le is adtak nála azonnal egy újabbat, taxit rendeltettek velem, és lassan vették fel, és jöttek csomagért. És egyedül vagyok már. Még a vendégek hiányoztak meg a mobilcsörgés. Alig látok ki a fejemen.
A metróhoz most nincs kedvem.... naaagyon nincs. és még 37 perc.
---
még 14 perc. Az egyik HRes csajtól állandóan kapok kaját, amikor befejeződik valami olyasmi, amiből marad - és ilyenkor mindig evés közben kell felvennem a telefont. Ennél csak kicsit nehezebb röhögés közben beszélni, és ez utóbbi gyakoribb is.
Azon gondolkodom, inkább sétálok valamerre hazafelé, és fényképezgetek a céges mobillal, amiről úgysem tudom leszedni a képeket.
Írtam ma kérdést, h hogyan halasztok én diplomaizét, várok választ, próbáltam még letisztázni a díszletkellék cuccot, azt majd szombat este, nembaj, holnap majd kötetlenül akármi. Igazából mehetnék akár koncertre is, de ahhoz már pénzt kéne kérnem otthonról. 10 perc. És jött egy futár.
ó, jesszusom. parfümöt akart eladni. olyan zombi vagyok, még mosolyogni sem bírok. és legalább 50 éves. ha még.... na mindegy.
Jajj. Álmos vagyok-e, elrontottam-e vajon a gyomromat, vagy csak szimplán depressziós, de csak a fele időben veszem észre? Mindenesetre ma akkoris elmegyek moziba, de a plázákban nem nagyon láttam szimpatikus filmet, amerikai-irakos drámához nincs kedvem, (a többihez meg mégannyira sem), van ez az Ádám almái dolog, amit többen ajánlanak, ezt majd máskor, mert nem. Van két film, amire mélben kaptam lebeszélést, h nekem nem ajánlják, , közülük az egyik valóban kevéssé érdekel, a másiktól viszont csak az rettent, h későn kezdődik, és még hosszú is. Úgyhogy marad az, amit meg szerettem volna nézni, az úgyis 2003-as film.
Igazából ... mindegy. Azt hiszem, eddig tartott a lelkesedésem.
Igazából ... mindegy. Azt hiszem, eddig tartott a lelkesedésem.
szerda, május 7
Képesnap
Ezt meg én csináltam tegnap, h teszteljem magamat a fotosopp terén (ha már azt mondtam nagy bátran Farkasnak, h értek hozzá. ) Azt hiszem, a tükörképnek hátrafele kéne szögben dőlnie vagy valami.Devartra lusta vagyok kirakni, mert sok benne a stock kép, és nem mindegyik a resurgere-től, ergo meg kéne őket keresgetnem.
Kapolcsot szervezgetem, és röhej, hogy pont én vállaltam magamra a szervezés részét. Tény, h egyesek két szép szeméért is simán megteszek dolgokat, itt meg többen is vannak szépszeműek, illetve nekem is érdekemben áll fellépni.
Szervezésről jut eszembe, vizsgadarabbal kapcsolatban én is elkezdtem pörögni, hátha így végre sikerül összeszednünk magunkat - de ez olyan rettenetes, hogy az egyik legkevésbé szervezőképes embner működik.
Nem, nem tartom magamat jó szervezőnek. Rettenetes ötletember vagyok egy nagy adag maximalizmussal és exhibicionizmussal nyakonöntve. Ezért örülök, h nem én vagyok végül a tábor főszervezője, nem nekem kell nyaggatnom az embereket, hanem majd engem figyelmeztetnek, h "hé, ezt még kéne!".
A munka határozottan nyugtató dolog.
kedd, május 6
Tulajdonképpen mindjárt aludnom kéne, megint rettenetes fáradt vagyok. Álmos. És ma rájöttem, hogy nem olyan egyszerű játszanom az érzelmeimmel (vagy azokkal a programokkal, amik a tüneteket generálják), legalábbis civilben. A remény is fura dolog, az elkeseredés is. Soha ilyen rosszul nem éreztem magamat Főnixes előadás alatt. Mindig kényelmetlenül érintett, amikor a többiek játszottak, én meg csak technikát csinálta, de azért mostanra megszoktam, hogy ugyanúgy kiveszem a részem a munkából, már tudom a feladatomat, és elvben még helyem is van - de ezt most nem találtam. Fáradt is voltam, örültem minden kedves szónak, kóvályogtam az előadás előtti 20 percben fel-alá. Miért legyek bent , amíg a többiek sminkelnek, öltöznek, hisz csak útban lennék? Kivel legyek, hogy ne egyedül üljek a karzaton és elmélkedjek olyan dolgokon, amiken minek? Emberfüggő vagyok, főleg... ilyenkor.Kell éreznem, hogy szüksége van rám valakinek, akivel össze tudok nézni, megjegyzést tenni. Ha ez megvan, akkor szinte semmi bajom nincsen (na jó, de, de ez meg más tészta). A barátok fogalma alatt többé-kevésbé ezt értem. Ezentúl még azt is, hogy érdekel, hogy mi van a másikkal, ha épp nem érzi jól magát (és azt, hogy a másik ezt elfogadja). Döbbenet. Ezt eddig majdnem kizárólagosan csak egyegy ember iránt éreztem, és vártam, most jövök rá (most? már egy ideje, lassan évek óta), hogy tényleg mennyire jó törődni másokkal. Az ember a szerelmére vagy a "legjobb" barátjára persze, hogy figyel, de a következő körről én eddig lényegében nem vettem tudomást, vagy nem tudatosan, inkább érzésre. És, lévén rettenetesen félénk, nem is mertem. Nade majd most. Ahelyett, hogy nem nem várom el a figyelmet, elvárom, és magamtól is ugyanúgy.
Najó, persze, lehet, h nem jön be, de néha jó lelkizni blogba. Akinek nem szól, az úgyse olvassa el.
A társulaton belüli viszonyok roppant izgalmasak, hogy ki kit utál, ki kit nem kedvel - ki pakol, ki nem. Ez a rakodás dolog lassan játszmává érik. Bizonyos emberek számára mindenképp. Gyönyörű.
Mint az emtété, ugyebár - csak ott több az ember, eloszlik a feszültség.
Én meg elfogult vagyok, francba már. :ideges kitörés:
Najó, persze, lehet, h nem jön be, de néha jó lelkizni blogba. Akinek nem szól, az úgyse olvassa el.
A társulaton belüli viszonyok roppant izgalmasak, hogy ki kit utál, ki kit nem kedvel - ki pakol, ki nem. Ez a rakodás dolog lassan játszmává érik. Bizonyos emberek számára mindenképp. Gyönyörű.
Mint az emtété, ugyebár - csak ott több az ember, eloszlik a feszültség.
Én meg elfogult vagyok, francba már. :ideges kitörés:
hétfő, május 5
Kinyitottam az ablakot, hogy bejöjjön a zöld eső. Végre megint él a borostyán a házfalon - pár éve elvágták valahol az ágakat, így csak a csontváz kapaszkodott, és szakadt le viharokban. Most megint zöld. A függöny girlandjai egészen olyanok, mint a blogomon - csak a blogom színei inkább a téli hideget idézik, nem a májusi esőt.
Vannak olyan elsődleges, elsöprő valóság-élmények, amik kizárják a gyakorlati életet. Ilyen a kontúrokban való feloldódás, ilyen az, amikor a Város követel magának, és ilyen, amikor már nem tudod megragadni, hogy mi az. Kár, hogy ez a létmód kizárja a túlélést. Ezért kell írni, ezért kell zenélni, ezért kell előadni. Hogy mégis megragadhassuk, mégis megkíséreljük örökké tenni a pillanatot.
Nnah, kötelező zen-dülés megvolt most már.... ááá. Nem akarok ezzel foglalkozni, pedig kell. Jahajj.
A hullámvasút most nem tudom merre tart.
Vannak olyan elsődleges, elsöprő valóság-élmények, amik kizárják a gyakorlati életet. Ilyen a kontúrokban való feloldódás, ilyen az, amikor a Város követel magának, és ilyen, amikor már nem tudod megragadni, hogy mi az. Kár, hogy ez a létmód kizárja a túlélést. Ezért kell írni, ezért kell zenélni, ezért kell előadni. Hogy mégis megragadhassuk, mégis megkíséreljük örökké tenni a pillanatot.
Nnah, kötelező zen-dülés megvolt most már.... ááá. Nem akarok ezzel foglalkozni, pedig kell. Jahajj.
A hullámvasút most nem tudom merre tart.
Nohát, a hangulatom is pont olyan, mint az időjárás. Nem párhuzamosan, persze.
De ami történt, az annyi, hogy tegnap délben performanszra próbáltunk, és jó volt, a$ék zenéje is tetszett, a szöveg meg nagyon megfogott. Nagyon. Alkalomadtán elmondanám valahogyan is, nem csak így monoton felolvasva.
Aztán este megnéztem végre a Karinthy2őt, aminek kifejezetten belterjes hangulata volt, lévén a nézők többsége Főnixes valamilyen szálon, és már előtte is bandáztunk a kávézó teraszán. Kellemes meglepetésként Koma és Farkas is ellátogattak a performanszra - csak sajnos a a felolvasott szöveg tartalma nagyon közel állt a helyzethez. Ketten beszélgettek, én meg csak léteztem, és nem találtam a közös valóságot velük. Ez van.
De ami történt, az annyi, hogy tegnap délben performanszra próbáltunk, és jó volt, a$ék zenéje is tetszett, a szöveg meg nagyon megfogott. Nagyon. Alkalomadtán elmondanám valahogyan is, nem csak így monoton felolvasva.
Aztán este megnéztem végre a Karinthy2őt, aminek kifejezetten belterjes hangulata volt, lévén a nézők többsége Főnixes valamilyen szálon, és már előtte is bandáztunk a kávézó teraszán. Kellemes meglepetésként Koma és Farkas is ellátogattak a performanszra - csak sajnos a a felolvasott szöveg tartalma nagyon közel állt a helyzethez. Ketten beszélgettek, én meg csak léteztem, és nem találtam a közös valóságot velük. Ez van.
szombat, május 3
péntek, május 2
Hű. Azért rég olvastam (újra) ezeket a novellákat. Milyen érdekes látni azokat az elemeket, amiket csak azért értek, mert ismerem a játékot?
Az Ars Magíca számomra mindig is nyomasztó játék volt, annak ellenére, hogy amikor játszottam, sosem az a hangulat jött át. (Olyankor csak a folytonos egymás elleni intrika nyomasztott. De az nagyon.)
Egyszer meséltem (hittantáborban, hehe) olyat, ami emlékeztetett az eredeti hangulatra, amit olvastam belőle, amit talán a karácsonyra kapott novelláskötetekből olvastam. Abban a 13 éves játékos srác kapásból megölte a lovagot egy tűzgolyóval, amikor megpróbáltam összemesélni őket - úgyhogy a maradék 20 percben sikeresen el is kárhozott egy pokol aurás körben vagy miben. Pedig volt rá lehetősége, hogy meggondolja magát. És, miután még ő nyaggatott, hog meséljek neki megint, egy üres faluban zombik temették maguk alá :muhaha: Ezzel már meggyőztem, hogy nem akar játszani. Volt még egy rövid mesém akkor egy erdőről éjszaka, ahol a bokrokban valami bohóc nevet és nevet és nevet és nevet... de akkor már nagyon álmos voltam. De akkor a kislány, azt hiszem, túlélte.
Meséket akarok, meséket akarok! :toporzékol:
(És mesélni, és mesélni és mesélni, ó, bár tudnék.)
Az Ars Magíca számomra mindig is nyomasztó játék volt, annak ellenére, hogy amikor játszottam, sosem az a hangulat jött át. (Olyankor csak a folytonos egymás elleni intrika nyomasztott. De az nagyon.)
Egyszer meséltem (hittantáborban, hehe) olyat, ami emlékeztetett az eredeti hangulatra, amit olvastam belőle, amit talán a karácsonyra kapott novelláskötetekből olvastam. Abban a 13 éves játékos srác kapásból megölte a lovagot egy tűzgolyóval, amikor megpróbáltam összemesélni őket - úgyhogy a maradék 20 percben sikeresen el is kárhozott egy pokol aurás körben vagy miben. Pedig volt rá lehetősége, hogy meggondolja magát. És, miután még ő nyaggatott, hog meséljek neki megint, egy üres faluban zombik temették maguk alá :muhaha: Ezzel már meggyőztem, hogy nem akar játszani. Volt még egy rövid mesém akkor egy erdőről éjszaka, ahol a bokrokban valami bohóc nevet és nevet és nevet és nevet... de akkor már nagyon álmos voltam. De akkor a kislány, azt hiszem, túlélte.
Meséket akarok, meséket akarok! :toporzékol:
(És mesélni, és mesélni és mesélni, ó, bár tudnék.)
Igazán támogató légkör vesz engem itthon körbe, úgy érzem. Oké, hogy nem tudok énekelni, és kínszenvedés hallgatni engem, de úgy tűnik, nem is érdemes gyakorolnom, mert csak kiröhögnek érte. Holnap mindjárt meg is mondom udvariasnak, hogy a családom szerint is tehetségtelen vagyok, nem csak szerinte szar a hangom (enyhítettebben: különleges), úgyhogy kíméljük meg egymást a vizsgától. Blahh. Jogom van megsértődni, nem? Csupán a számomra élet-halál kérdése dolgokban gondolják azt, h nem érdemes foglalkoznom velük. Komolyan mondom, csak a hagyományos izék miatt nem hagytam ott az egyetemet, nem igazán volt rá más indokom, tehát tessék már egy kicsit toleránsabbnak lenni, wazz.Én nem akaroköt gyerek felnevelésébe beleőszülni. Sőt, még csak polgári foglalkozást sem szeretnék 50 évre. Ha meg minden szar, amit csinálok, akkor hadd válasszam már meg én, hogy melyik irányban szeretnék szar lenni. Köszönöm.
Amúgy jól vagyok, megminden, és akkor vagyok gyerekes, amikor csak akarom, punktum.
Amúgy jól vagyok, megminden, és akkor vagyok gyerekes, amikor csak akarom, punktum.
csütörtök, május 1
Benyomtam last.fm-en a rock tag-et, majd lesz más is, most jó. Ez az eső, ez az eső... még nincs. És érzem a lehetőséget arra, hogy kimenjek az estébe élevegőt venni, de aludnom kell és nem zavar.
Tegnap este két deci száraz fehérbortól egészen kész voltam, ráadásul rájöttem, hogy ez a bor ízlik, ellentétben egyebekkel. Eleve kilencre mentem oda Komához, mint kiderült, próba végére, mert a Színésznő meg a Milliomos még ekkor is próbáltak. Kis pingpong, kis cigizős-passzívdohányzós beszélgetésa nedves betonon, aztán ők leléptek, Koma meg én beültünk a Vis Major nevű alagsorba, ahol a fent említett bor elfogyott zárásig. Olyannyira elfogyott, h kapásból a maradást választottam a városon való végigszédelgés helyett, és csak délután szabadítottam meg Komát magamtól.
Közben gondoltam egyebek mellett az emtétére is, kíváncsi vagyok majd a beszámolókra, meg ilyesmi. (és Pink Floyd szól, és gondolkodom, váltsak-e rá, de nem, most nem.)
Írnom kéne. Mármint minimum befejeznem azt a szerencsétlen novellát, amit már több, mint egy éve meg szeretnék írni. Meg kéne terveznem is terméket. És készülnöm valahogyan Kaposvárra, kitalálni, hogyan, és mit. És aztán... vannak álmaim, vannak. Azt hiszem, ugyanott vagyok, mint az élet. Azt hiszem, felébredés közelbe kerültem, és most már kevésbé szúrok.
Bővítettem a linksort egy csomóval, akiket így fejből be tudtam írni. Mert őket (is) viszonylag gyakran nézem - már, amikor írnak, ugye.
Tegnap este két deci száraz fehérbortól egészen kész voltam, ráadásul rájöttem, hogy ez a bor ízlik, ellentétben egyebekkel. Eleve kilencre mentem oda Komához, mint kiderült, próba végére, mert a Színésznő meg a Milliomos még ekkor is próbáltak. Kis pingpong, kis cigizős-passzívdohányzós beszélgetésa nedves betonon, aztán ők leléptek, Koma meg én beültünk a Vis Major nevű alagsorba, ahol a fent említett bor elfogyott zárásig. Olyannyira elfogyott, h kapásból a maradást választottam a városon való végigszédelgés helyett, és csak délután szabadítottam meg Komát magamtól.
Közben gondoltam egyebek mellett az emtétére is, kíváncsi vagyok majd a beszámolókra, meg ilyesmi. (és Pink Floyd szól, és gondolkodom, váltsak-e rá, de nem, most nem.)
Írnom kéne. Mármint minimum befejeznem azt a szerencsétlen novellát, amit már több, mint egy éve meg szeretnék írni. Meg kéne terveznem is terméket. És készülnöm valahogyan Kaposvárra, kitalálni, hogyan, és mit. És aztán... vannak álmaim, vannak. Azt hiszem, ugyanott vagyok, mint az élet. Azt hiszem, felébredés közelbe kerültem, és most már kevésbé szúrok.
Bővítettem a linksort egy csomóval, akiket így fejből be tudtam írni. Mert őket (is) viszonylag gyakran nézem - már, amikor írnak, ugye.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)