Naszóval, izék vannak. A levegőben. Ilyen fényes izék. Az égből jönnek. És tegnap égették a szememet. Mert olyan napsütés volt, és olyan májusi este, hogy az már fájt. No, csak ennyit akartam mondani.

--
Maxpayne film, maxpayne film.... nyáladz
az előbb rettenetes angolsággal nem magyaráztam el semmit.

--
talán eltűnök hirtelen... talán nem. nemsokára haza, aztán gyakorolok, gyakorolok, aztán próba, aztán könyvek, aztán színház és borozás. ha minden igaz. próbálok pár dolgot lezárni, nyilván fog sikerülni, de, hogy mikor... jaáéjj. valahogyan vissza kéne szereznem azt az önbizalmat, ami még megvolt pár hete.
--
hihhetetlen pánkk vagyok, (vagy inkáb grándzs? mittomén, monokróm, az tény), kockás ing, fekete rövidgatya, aminek az egyik szárán a hasadás máma már nem hasad tovább, mert levágtam, úgyhogy most felemás vagyok. és végre beborult, és ez jó.
azon gondolkodom, a kontextus vajon művészetté emelné e a blogomat, ha mondjuk az unalmas és részletes leírások mögül egyszer csak kibukkanna a mindenki számára érvénes szörnyű igazság? hm. ezt még fejleszteni kell. addig marad a szöszölés.
--
hát, komolyan mondom. már megint itt ülök. remélem, ezzel a módszerrel sikerül elriasztanom az olvasók maradékát is (vagy többen alkalmazzák a Drótsáska féle első sor, ennyielégis módszert :rohog: )
mostmáraztán tényleg elmondok pár verset.