Jó dolog ez az egyedül itthon cucc, amikor felvételire készülök. Már megint úgy érzem, hogy jók a versek, a monológok is egyre inkább megérnek, de sajna hasonlóan voltam az előző alkalommal is, aztán mi is lett belőle.
A múltkori eufória már nincs meg, a csomó a gyomromban meg konstans, de talán a hétvége után már eltűnik - így vagy úgy. Vagy nem.

Tegnap este még rájöttünk, hogy a férfiak alapvetően vakok, (minimum annyira, mint én), és, hogy ez döbbenet, de jópár jel arra mutat. Cáfoljatok rá, kérlek, ha úgy érzitek.

Én meg megyek vissza ordítozni az üres lakásban.