hát, megint nem csalódtam a világ szerkezetében. ez persze nem jó, de a világ nem gillzbarát fejlesztés eredménye - a legtöbb, amit remélhetek, hogy csak teljesen indifferens vagyok. és nem összeférhetetlen.
nyilván egyszerűbb lenne, ha nem csak bolhákat látnék magam körül, mert elefánt nélkül tök mindegyek a méretek.
de úgy utálom, ha igazam lesz. és az esetek többségében igen. egyetlen pozitívum: legalább egyértelmű. még ha nem is egyenes. (még ha nem is szándékos, mondja a jóindulatú énem, aki aztán majd csak mosolyog, így megy ez.)

miért érzem magamat úgy, mint amikor az üvegbúrában nevelt kislány végre szétfeszegeti a repedéseket, kitöri magát, aztán csodálkozik, hogy miért marja szét a tüdejét a számára mérgező légkör? (vajh miért. költői, és roppant pozőr kérdés, felejtsétek el.) úgyis meghalt volna, így csak gyorsabban és fájdalmasabban, de az eredmény ugyanaz.
szép képekbe zárva elviselhetőbb, mi?