vasárnap, május 25

megnéztem a Bourne ultimátumot is végre. Most vagy ennyit változott a film az előzőhöz képest, vagy én változom. A végét leszámítva tetszett; az utolsó momentum persze várható volt, megminden - de azért nyugodtan lehetett volna értelmezni a dolgokat.
A technokrácia fíling rettenet módon bejött, még Bourne-nak is sikerült megbocsájtanom a hibátlanságát - lényegtelenné vált. Hangsúlyossá tette a körülötte lévőket. És megint volt egy gyönyörű nő benne, akinek már az első rész óta szurkoltam. Komolyan mondom, a nők voltak benne a legérdekesebbek. Na persze, Nikita, ugyebár (kár, h nem nagyon értékeli a sorozatot rajtam kívül senki).
Pont ost olvasom a Piramisokat is Pratchettől (újra), ez a bérgyilkos-fejvadász romantika még mindig bejön. A nyomozós sztorik is, meg a kettő kombinációja, tehát. (Nem mesél valaki technokráciát? Nem mintha sokszor ráérnék, de akkor is. )

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha találsz mesélőt, beszállnék! :D

Névtelen írta...

Achh, a Piramisok... A megvilágosodás útján jársz, gyermekem.

Névtelen írta...

igenigen!