A mai nap jó volt. Most nem az a kirobbanóan jajj, hanem csak - próbáltam egy jót, amit nagyon élveztem, beszélgettem egy jót, amit kábé ugyanennyire.
Oké, félek, még mindig, mint mindig, h túlságosan függök emberektől, hogy nekem rájuk nagyobb szükségem van, mint fordítva. De itt legalább ki tudom provokálni, hogy vágja a pofámba, ha valami nem tetszik. Legalábbis majd igyekszem, mert nem létezhetek külső kontroll nélkül, ez van. Mert a belső kontrollom ugyan állandóan figyel, de ... az nem jó. Ha elengedem, akkor meg azért nem jó.

Ehe, a többiek parázásaival ellentétben a színpadi csókon mindenféle felhajtás nélkül estünk keresztül. A harisnyám meg elszakadt, de nagyon, szal lett még egy gót felsőm, ha hordanék még olyat. Aludnom kéne lassan.