I'm only happy when it rains

Levegőkifújás. Hosszú volt ez a hétvége. És persze nem sikerült kipihenni (még), és félek, hogy elalszom a recepciós pultban.
... the world is not enough...

most várok Licire, és rettenetesen éhes vagyok.

Csütörtökön éppen elértem a vonatot jegyvásárlással, postán való sorbanállással együtt, úgyhogy nem kellett azon agyalnom, hogyan értesítek vérlepkét, ha később érek be. Pécs csöndes, nyugis, a Tesco, mint mindenütt, a kolesz meg - kolesz. Aztán hajnalban keltem, átrobogtam Kaposvárra, és még a buszról leszállva is majdnem levert az álmosság, hiába tettem a köröket. Próba-szerencse alapon megtaláltam a főiskolát, ahova én érkeztem meg másodiknak. A négyből - mert ennyien voltunk nagy döbbenetünkre.
Verset mondtam, monológot mondtam, megpróbálták kihozni belőlem a nemtommit, de nem sikerült, viszont személy szerint szimpatikusnak találtak, és legalább ez.
Furcsa kómában jöttem vissza, ültem be Lélegzetvisszafojtvára, utána el kocsmázni, inni és beszélgetni, és hosszú ideje először értem haza világosban.
Még szombaton egy előadás a Budaörsi Játékszínben, ami tetszett, vasárnap karinthy, ami minden elfogultságom ellenére is zseniális volt (és ma hajnalban sikerült azért aludnom egy kicsit).

Furcsa, hogy most megpróbálok harcolni valamiért :) és nem adom fel. Mondjuk?