Rinyablog, ne olvasd.
Nem emlékszem, mikor szenvedtem utoljára (ha egyáltalán) így pasi miatt. De mostmár kezd kib elegem lenni belőle. Nyilván évekkel ezelőtt volt rá alkalmam utoljára, de... Lassan, ott tartok, h szólok neki (vagy kiírom magamra, h észrevegye), aztán kíváncsian várom a reakcióját. Mondjuk megmondom neki, h valóban élvezem a játékot, de hajlamos vagyok beleszeretni, ha így folytatja. Aztán remélem, h vagyunk annyira jóban, hogy nem szalad ki a világból. Ehhez ugyan nem árt innom előtte, mert teljesen józanul nem szoktam ilyen őszinte lenni (és még a végén ezt se venné komolyan).
Igen, jól látod, nem sok reményt fűzök a dologhoz. Csak azt csodálom, h a többieknek nem tűnt fel (legalábbis az a napon történt... khm... közvetlenebb beszélgetés alapján kettőnek tuti nem :P)
Na, ha egészen véletlenül idetéved a blogomra, akkor kacagni fogok, de nagyon, csak tudjam meg.
Szóval ezek vannak velem mostanában.