Ugyan améli még mindig nem, de ettől függetlenül jó észrevenni a fák lakóit. mármint a fákban bentlakókat, beépülteket, vatevör. Csak mondjuk ne Farkas mondaná, hogy kobold van ott, amikor én még csak egy ember bordáit látom. Mert így hiába próbálom megmagyarázni magamnak, hogy derogál beállnom a sorba :morc: amúgy, valóban elegem van ebből az egészből, a sztorizásokból és viccmesélésekből - nem vagyok ehhez elég szociális. Még mindig a világmegváltós vagy csak szimplán lilás-zöldes harántcsíkos beszélgetéseket érzem értelmes dolognak, a többi szinte kidobott idő. Szinte, ez már haladás.

A durva az, hogy most nagyjából olyan körülményeim vannak, amit olyan 6-8 éve elképzeltem ideálisnak. Egyedül egy szobában, este, csak a gép világít, zenét hallgathatok, filmet nézek, van munkám, foglalkozom a színészettel... (ja, most nem ez van, mert bent vagyok a recin, de majdnem).
Nem, nem jelenti azt, h boldog vagy megelégedett lennék, mert a közhelyek rám is igazak.