Még fél óra. Még fél óra, és elmenekülök a világba. Bele. Tűrhetetlenül lassan mozog az idő idebenn, pedig végigolvastam az unspeakable vault of doom összes (!) kockáját. oké, agyamat elvitte valahova valaki, és még nem adott helyette másikat. és valóban zseniális képregény, zseniális, zseniális, amúgy is szeretem a kacsintásokat és utalásokat, már amikor értem őket.

Most majd megyek nézni kakózókat és színházat és aztán talán buli a társulattalami talán jó lesz, talán nem, aztán hétvégén órák.
vasárnap félutánom meg döbbenet... szabad. ritka pillanat.

20 perc.... 20 peeeeeeeeeeerc.