IóIIIIóóóó... nem hiszem el, h milyen fáradt vagyok. Ezzel csak egy a baj, így a munkaidő végén: ha hazamegyek, nem biztos, h képes leszek elindulni újra, így fuccs a mozibamenésnek - pedig rám férne már, az biztos. Moziról jut eszembe. Lici itt mindenféle fel-felcsapott (de nem le) labdákról beszélt, nekem meg eszembe jutott, h talán az. Persze lehet, de már hagyjuk.
Nem sikerült kitalálni frappáns szöveget a szkanarellhez, nem folytattam a novella riméjkjét, úgy általában csak voltam. Bár ez nem baj - de mégis az. Állandóan íméleket várunk, lényegében bárkitől és bármilyet, csak ember legyen. Meg ez az előző öt perc se volt semmi, egyvalaki több embert hívogatott folyamatosan, jött egy futár, aki hozott odavisszát, és le is adtak nála azonnal egy újabbat, taxit rendeltettek velem, és lassan vették fel, és jöttek csomagért. És egyedül vagyok már. Még a vendégek hiányoztak meg a mobilcsörgés. Alig látok ki a fejemen.
A metróhoz most nincs kedvem.... naaagyon nincs. és még 37 perc.
---
még 14 perc. Az egyik HRes csajtól állandóan kapok kaját, amikor befejeződik valami olyasmi, amiből marad - és ilyenkor mindig evés közben kell felvennem a telefont. Ennél csak kicsit nehezebb röhögés közben beszélni, és ez utóbbi gyakoribb is.

Azon gondolkodom, inkább sétálok valamerre hazafelé, és fényképezgetek a céges mobillal, amiről úgysem tudom leszedni a képeket.

Írtam ma kérdést, h hogyan halasztok én diplomaizét, várok választ, próbáltam még letisztázni a díszletkellék cuccot, azt majd szombat este, nembaj, holnap majd kötetlenül akármi. Igazából mehetnék akár koncertre is, de ahhoz már pénzt kéne kérnem otthonról. 10 perc. És jött egy futár.
ó, jesszusom. parfümöt akart eladni. olyan zombi vagyok, még mosolyogni sem bírok. és legalább 50 éves. ha még.... na mindegy.