Hőseink csatlakoztak udvarokhoz, ahogy szokás, Marco a Nyárhoz, Baba a Tavaszhoz, Raoul a Télhez és Geronimo az Őszhöz. A Nyár Udvar próbája az volt, hogy meg kellett ölni az épp a városba érkezett egy lángoló szörnyet, aki felgyújtotta például Baba fetchének a lakását, és Baba nevelőszülei meghaltak. Meg aztán Marco volt barátnőjét támadta meg, és ott sikerült lelőni az őrült elcseréltet.
Közben véletlenszerűen találkozgattak még Laurával, aki közben összejött az egyik Tavasz udvaros sráccal (Sévere), ráadásul... újra. Mert ők már többször jártak. És a gót klub, a Fagyöngy meg pont Adrian-é, tehát eleve egy elcserélt meeting point. A véletlenek szemet szúrtak Marco-nak, aki ezt kihasználva LAura segítségét kérte a tűzelementál megtalálásához.
Közben Jean-Pierre is a városba érkezett busszal, aztán, amikor lesétált a Fagyöngybe összetalálkozott Laurával - akiről kiderült, hogy a lánya. Nagy egymásra találás, aztán a játékos ritkán ért rá, úgyhogy nem is nagyon vett részt az eseményekben.
Szóval, amíg Marco és társai gyepálták a tűzelementált a barátnő lakásán, Laura a szomszéd ház tetejéről figyelte a furcsa eseményeket. Adrian itt találta meg, és ezzel végképp gyanús lett neki, úgyhogy nem túl szépen megkérte, hogy ugyan, kövesse már, és magyarázza el neki meg a késének, hogy miért kémkedik utánuk egy átlagos gót-egyetemista a klubjából.
A Fagyöngyben kihallgatta, Laura hozta a pánikolt és kétségbeesett figurát, úgyhogy ekkor még csak arra esküdött meg, hogy mindent elmondott, amit lehetett - hogy vannak megérzései róluk, de nem tudja, hogy k kicsodák, és azt is érzi, hogy Jean-Pierre is ugyaolyan... mint Adrian. Vagy, mint azok, akiket Rouenből elhozott. Raoul megesküdött a füléért cserébe, hogy Laura nem fog beszélni az elcseréltekről.
Mellékesen Adrian ekkorra rakta össze, hogy Laurán van egy átok (egy specifikus formájú anyajegy, amiről adrian olvasott a feljegyzéseiben), és ezért vonzódik hozzá minden elcserélt férfi (igen, megvolt Adrian-nek, és ez így utólag mégjobban dühíti). Úgyhogy úgy általában is jó lenne távol tartani.
Aztán Jean-Pierre úgy döntött, nem csatlakozik egyik udvarhoz sem, és kivonja magát a roueni életből, szerződött Laurával, és Laura látta onnantól kezdve az elcseréltek igazi alakját. Ők egyfajta összekötői lettk a mágusoknak és elcserélteknek. Hopp. Igen. Az első játékos csapat már nem tudta meg (IN), hogy Laura mágus. És többen vannak Rouenben.
Közben még Baba megkérte Adriant, hogy ölje meg neki a Fetch-et, amit Adrian megtett. Ja, és Baba összejött Sylvain-nel a harmadik viráglovaggal a Tavasz udvarból. És elkezdett rosszul lenni, de ez még hetekig nem tűnt fel senkinek.
Aztán november 17-én egy kislány (Ophélie) az árvaházból eltévedt a bokrok között, leélt több évet macskaként, és amikor visszajött, megnőttek a mellei, és lett egy farka. Az árvaházba pedig egy kedves fickó (másik Raoul) kicsit ijedten lehozott két lányt (Aurore, Noémi), akiket meztelenül talált az erdőben. A macskalány addig dumált, amíg bevitték őket a rouen-i rendőrségre, de szerencséjükre Laura és Sévere (véletlenül) éppen a rendőrség előtt vesztek össze, úgyhogy Jean-Pierre hamarosan értük ment, és kihozta őket. Az új csapat megérkezett.
Aurore előző életében stewardess volt, és lekésett egy gépet, amivel már a fetche zuhant le - őt valami végtelen szavannákra gyökereztették le, és platánfa-elementálként tért vissza ("ja, tényleg, Aurore, te fekete vagy"). Volt egy nagy szerelme, az egyik pilóta (Jean-Luc... Picard) (nem, tényleg), néhány napon belül kiderítette, hogy Rouenben él, a kislányával, aki Aurore ősellenségétől sületett. Aki amúgy pár éve meghalt.
Noémi magyar lány volt, Budapestről, még lobogott benne a roueni nyár emléke - egy bizonyos Bernard, akivel nagyon... romantikusan töltötték a nyári szünetet. Felhívta - de a srác már nem emlékezett rá a telefonban. Elvégre volt az már vagy 9 éve... ja, persze, a rendőrségről hazatelefonáltak Budapestre, a diplomataszülőknek, és érkezett a válasz, hogy Széchy Noémi köszöni az érdeklődést, de jól van. A közgazdász diplomájával (megjött az esze, és nem ment végül iparművésznek). Ja, alig emlékszik Árkádiára, leginkább valami vízben lebegő... fraktáldarab volt. Így lett belőle légies vízelementál.
A következő pár hétben, nagyjából december 10-ig udvart választottak, (Noémi Nyár, Ophélie Ősz, Aurore... hirtelen Ősz).
Itt kicsit zavarosan telt az idő, mert Aurore játékosa nem ért rá, kimeséltem, de aztán mégsem volt kimesélésre szükség.
Volt dráma, amikor Aurore újra találkozott volt szerelmével, és aztán valami újra fellángolt közöttük, hozzá is költözött a külvárosba. A kislány álma pedig vonzotta magához a horrormikulást, úgyhogy Aurore-nak gyorsan kellett udvart választania, és a határon túl költöznie (mmint a birtok határán).
folyt. köv.
szerda, december 1
Roueni beszámoló 1.
Rendben, akkor írok egy összefoglalót, elsősorban GP kérésére, de mindenkinek szeretettel ajánlom, akit egy kicsit is érdekel.
Ez volt az a mese, amit végül végigmeséltem, annak ellenére, hogy egy parti annak idején félbehagyta. Nem ez az egyetlen, amit folytattam ilyen félbehagyás után (a gillziás furaképességes-vámpíros dolog például még ilyen volt, de azt tipikusan a ráérés-hiány miatt végleg abbahagytam), de az egyetlen, amit be is fejeztem egy ilyen után. Meg a leghosszabb mesém, meg ilyenek. Benne volt az is, amiért mesélek, meg az is, amiért soha többet nem akarnék mesélni, így, a kettő eredménye pedig pozitív. Az emg külön jó, hogy egész tudatosan figyeltem is a hatásmechanizmusokat játék közben - még akkor is, ha ennek az egésznek csak nagyon korlátozott... ööö... haszna lehet, tekintve, h mégiscsak játékról van szó.
Történeti háttér:
Onnan indult az egész, hogy már az előzetesek alapján beleszerettem a Changeling: the Lost játékba, ez volt az első külföldiából rendelt RPG könyvem. És a játékot akartam kipróbálni a játékosokkal együtt. Abból indultam ki, hogy majd a játékosok háttere fog adni nekem kiindulási alapot, aztán valami viszonylag tipikus szettingbe bedobom őket, és megnézzük közösen, mi történik. Kiválasztottam Rouent, mint helyszínt, mert bejöttek a belvárosban található középkori házak, és az európai-francia hangulat is. Kitaláltam, h legyünk történelmiek, legyen az egész az ezredfordulóhoz köthető, 1999-2000 ősze és tele, mert az épp elég tipikusan drámai megminden. És érdekes, hisz pont olyan régen van, hogy még más volt egy kicsit minden, de még emlékezhetünk rá, hisz még csak... pár éve volt.
Aztán kitaláltam, hogy oké, mindannyian ugyanannál a Fae-nél raboskodnak, az Éj Úránál/nőjénél, valami roppant középkoriasan pozőr darkfantasy Árkádiában, egyszerre szöknek meg, ezzel ki is alakulhat a kötődés a parti tagjai között. Lett egy katonánk, Marco (kéksapkás 1991 környékén, éppen szabadságon Rouenben a barátnőjével), egy séfünk növekvő csillagokkal, Geronimo (a 80-as évekből), egy ötéves, gyönyörű kislány a 90-es évek közepéről, Baba (Vanity), és egy DM-es kamasz, Raoul, aki a 80-as évek közepén mászott ki az ablakon valaki hívására. Kicsivel később csatlakozot még egy játékos (GP), ő egy özvegy meseírót alakított, hétéves kislánnyal, Jean-Pierre-t, 1986-ból.
Az Éj Úrának kastélyában mindegyiknek lett valami feladata, Marco a háború, később a testőrség Cápája lett (vízelementál), Baba szó szerint babává vált lassan (asszem elementál, vmi kerámia, vagy ilyesmi), és mindig ő vot a bálok dísze, akit Raoul rajzolt szénnel és a saját vérével. Geronimo pedig továbbra is szakácskodott, a háborúban elesetteket dolgozta fel a bálokra (wizened). Jean-Pierre pedig mesélt az Éj Úrnőnek, végül sugárzó szemű fairiestként jött keresztül a Sövényen.
Az első négy együtt szökött meg, Jean-Pierre logisztikai okokból külön lépett le (a játékos nem ért rá akkoriban).
Közben kitaláltam a roueni szetting alapjait is: kevés elcserélt, épp a működőképesség határán. Évszakonként 4-5 elveszett, nem bonyolítom túl, legyenek tipikusak. Oké, a tavasz udvar vezetője egy szupernagyi, gépész, de a tagok már legyenek szépek és nagyvilágiak. És legyen valami titkolt plot, mondjuk... az ősz uralkodója (Adrian) feláldozta a tél uralkodónő húgát (Colette-t) 10 éve, hogy megmentse a várost. Ja, és legyen melodráma is, Violette, a Tél uralkodónő a régi szerelme Adrian-nek. És Colette Adrian lakásában lakik, cserébe az áldozatért. Meg Adrian idegein táncol immár tíz éve.
A többi már ebből következett:
Van egy szellem (a Toronyban :D), aki nem Jean d'Arc, de azt terjeszti magáról, ő zárta le 10 évre a Sövényt a város körül. Miért? Mert az Éj Ura, rendszeresen kiírtotta eddig Rouent. (Ezért vannak olyan kevesen, és ezért ennyire... fiatalok). 10 éve pont azért maradtak néhányan életben, mert megtörtént az Áldozat. És most megint kéne valami.
Hőseink menekülés közben belebotlottak a Virágtündérbe, aki a kiútért cserébe négy virágot kért tőlük. Aztán már a Sövényben elaludtak valami dolgo közelében, ami szépen benőtte őket, és egy virágos hajú hős (Edgard) lovag felhasznált a varázskardja erejét, hogy megmentse őket, aztán pár perccel később bedarálta őt ugyanaz a Virágtündér. És megköszönte nekik az első virágot (ó, tehát a virágok személyek, ráadásul elcseréltek. Nice.)
Aztán kijutottak Étretat-ba, ahol először egy Diodorus nevű alakváltó elcserélt vette őket szárnyai alá - ruha, pénz, szállás, telefonszám Rouenbe. És összefutottak egy gót csajjal, aki Laura Palmerként mutatkozott be (és asszem akkor le sem esett senkinek, hogy mégis, ez milyen név :D). Aztán összefutottak vele megint, akkor már épp túlvolt egy szakításon - az alakváltó vette fel a halott Edgard alakját, és úgy szakított vele, mert véletlenül pont jártak. Véletlenül. Véletlenül pont Rouenbe ment vissza Laura. És kölcsönösen szimpatikusak lettek egymásnak a partival. Véletlenül.
Rouenben az épp regnáló Adrian fogadta őket - akinek kapásból elmesélték azt, hogy egy tündérnek megígértek 4 virágot, úgyhogy Adrian ezután minden igyekezetével próbálta őket kidobni Rouenből, tekintve, hogy tündérrel eleve gáz szerződni, ráadásul ő is egy "virág"-lovag, ahogy a halott srác, meg még két ember. De a többi uralkodó nem hagyta,úgyhogy az ünnepélyes csatlakozásuk alkalmával pozőren lemondott egy hónappal korábban a koronáról, és átadta Violette-nek.
Közben hőseink ismerkedtek a mobiltelefonnal, a plázával, azzal, hogy egyiküknek sincs meg már a régi élete, mert ott valaki más van. Vagy nincs, de a barátnő pánikba esik Marco láttán, az éttermet valami idegen nő vezeti, és az egyetemen a rajtanár egy tolószékes, szomorú Raoul. És Baba szülei pár éve meghaltak, a másolat pedig egy kiállhatatlan kiscsaj.
folyt. köv.
Ez volt az a mese, amit végül végigmeséltem, annak ellenére, hogy egy parti annak idején félbehagyta. Nem ez az egyetlen, amit folytattam ilyen félbehagyás után (a gillziás furaképességes-vámpíros dolog például még ilyen volt, de azt tipikusan a ráérés-hiány miatt végleg abbahagytam), de az egyetlen, amit be is fejeztem egy ilyen után. Meg a leghosszabb mesém, meg ilyenek. Benne volt az is, amiért mesélek, meg az is, amiért soha többet nem akarnék mesélni, így, a kettő eredménye pedig pozitív. Az emg külön jó, hogy egész tudatosan figyeltem is a hatásmechanizmusokat játék közben - még akkor is, ha ennek az egésznek csak nagyon korlátozott... ööö... haszna lehet, tekintve, h mégiscsak játékról van szó.
Történeti háttér:
Onnan indult az egész, hogy már az előzetesek alapján beleszerettem a Changeling: the Lost játékba, ez volt az első külföldiából rendelt RPG könyvem. És a játékot akartam kipróbálni a játékosokkal együtt. Abból indultam ki, hogy majd a játékosok háttere fog adni nekem kiindulási alapot, aztán valami viszonylag tipikus szettingbe bedobom őket, és megnézzük közösen, mi történik. Kiválasztottam Rouent, mint helyszínt, mert bejöttek a belvárosban található középkori házak, és az európai-francia hangulat is. Kitaláltam, h legyünk történelmiek, legyen az egész az ezredfordulóhoz köthető, 1999-2000 ősze és tele, mert az épp elég tipikusan drámai megminden. És érdekes, hisz pont olyan régen van, hogy még más volt egy kicsit minden, de még emlékezhetünk rá, hisz még csak... pár éve volt.
Aztán kitaláltam, hogy oké, mindannyian ugyanannál a Fae-nél raboskodnak, az Éj Úránál/nőjénél, valami roppant középkoriasan pozőr darkfantasy Árkádiában, egyszerre szöknek meg, ezzel ki is alakulhat a kötődés a parti tagjai között. Lett egy katonánk, Marco (kéksapkás 1991 környékén, éppen szabadságon Rouenben a barátnőjével), egy séfünk növekvő csillagokkal, Geronimo (a 80-as évekből), egy ötéves, gyönyörű kislány a 90-es évek közepéről, Baba (Vanity), és egy DM-es kamasz, Raoul, aki a 80-as évek közepén mászott ki az ablakon valaki hívására. Kicsivel később csatlakozot még egy játékos (GP), ő egy özvegy meseírót alakított, hétéves kislánnyal, Jean-Pierre-t, 1986-ból.
Az Éj Úrának kastélyában mindegyiknek lett valami feladata, Marco a háború, később a testőrség Cápája lett (vízelementál), Baba szó szerint babává vált lassan (asszem elementál, vmi kerámia, vagy ilyesmi), és mindig ő vot a bálok dísze, akit Raoul rajzolt szénnel és a saját vérével. Geronimo pedig továbbra is szakácskodott, a háborúban elesetteket dolgozta fel a bálokra (wizened). Jean-Pierre pedig mesélt az Éj Úrnőnek, végül sugárzó szemű fairiestként jött keresztül a Sövényen.
Az első négy együtt szökött meg, Jean-Pierre logisztikai okokból külön lépett le (a játékos nem ért rá akkoriban).
Közben kitaláltam a roueni szetting alapjait is: kevés elcserélt, épp a működőképesség határán. Évszakonként 4-5 elveszett, nem bonyolítom túl, legyenek tipikusak. Oké, a tavasz udvar vezetője egy szupernagyi, gépész, de a tagok már legyenek szépek és nagyvilágiak. És legyen valami titkolt plot, mondjuk... az ősz uralkodója (Adrian) feláldozta a tél uralkodónő húgát (Colette-t) 10 éve, hogy megmentse a várost. Ja, és legyen melodráma is, Violette, a Tél uralkodónő a régi szerelme Adrian-nek. És Colette Adrian lakásában lakik, cserébe az áldozatért. Meg Adrian idegein táncol immár tíz éve.
A többi már ebből következett:
Van egy szellem (a Toronyban :D), aki nem Jean d'Arc, de azt terjeszti magáról, ő zárta le 10 évre a Sövényt a város körül. Miért? Mert az Éj Ura, rendszeresen kiírtotta eddig Rouent. (Ezért vannak olyan kevesen, és ezért ennyire... fiatalok). 10 éve pont azért maradtak néhányan életben, mert megtörtént az Áldozat. És most megint kéne valami.
Hőseink menekülés közben belebotlottak a Virágtündérbe, aki a kiútért cserébe négy virágot kért tőlük. Aztán már a Sövényben elaludtak valami dolgo közelében, ami szépen benőtte őket, és egy virágos hajú hős (Edgard) lovag felhasznált a varázskardja erejét, hogy megmentse őket, aztán pár perccel később bedarálta őt ugyanaz a Virágtündér. És megköszönte nekik az első virágot (ó, tehát a virágok személyek, ráadásul elcseréltek. Nice.)
Aztán kijutottak Étretat-ba, ahol először egy Diodorus nevű alakváltó elcserélt vette őket szárnyai alá - ruha, pénz, szállás, telefonszám Rouenbe. És összefutottak egy gót csajjal, aki Laura Palmerként mutatkozott be (és asszem akkor le sem esett senkinek, hogy mégis, ez milyen név :D). Aztán összefutottak vele megint, akkor már épp túlvolt egy szakításon - az alakváltó vette fel a halott Edgard alakját, és úgy szakított vele, mert véletlenül pont jártak. Véletlenül. Véletlenül pont Rouenbe ment vissza Laura. És kölcsönösen szimpatikusak lettek egymásnak a partival. Véletlenül.
Rouenben az épp regnáló Adrian fogadta őket - akinek kapásból elmesélték azt, hogy egy tündérnek megígértek 4 virágot, úgyhogy Adrian ezután minden igyekezetével próbálta őket kidobni Rouenből, tekintve, hogy tündérrel eleve gáz szerződni, ráadásul ő is egy "virág"-lovag, ahogy a halott srác, meg még két ember. De a többi uralkodó nem hagyta,úgyhogy az ünnepélyes csatlakozásuk alkalmával pozőren lemondott egy hónappal korábban a koronáról, és átadta Violette-nek.
Közben hőseink ismerkedtek a mobiltelefonnal, a plázával, azzal, hogy egyiküknek sincs meg már a régi élete, mert ott valaki más van. Vagy nincs, de a barátnő pánikba esik Marco láttán, az éttermet valami idegen nő vezeti, és az egyetemen a rajtanár egy tolószékes, szomorú Raoul. És Baba szülei pár éve meghaltak, a másolat pedig egy kiállhatatlan kiscsaj.
folyt. köv.
azt próbáltam ki tegnap este, hogy milyen az, ha lefekszem mondjuk 11 körül, és nem várom meg az éjfél utánt. álmos voltam, fájt a fejem és kétoldali emberundorom is volt, amit zért sajnálok, mert igazán átlátogathattam volna a szomszédba.
De cserébe ma esik a hó, és ... nem érzem magam frissebbnek. Viszont megint elkezdtem gondolkodni hangszer tanulásán, és most megint a basszusgitár jutott az eszembe. Az már majdnem. Vagy, persze, zongora. Namindegy, nem a kitartásomról vagyok híres.
a mai mindenképp:
- live plot-vonalak összehúzogatása (esetleg tvtropes böngészése hozzá :muhaha:)
- írás
- este kéne hazaérkezés után énekelni, és nem tekintettel leni a sötétségre
Különben, arra jöttem rá, hogy a rendetlenség este, lámpafényben már zavar. Vagy csak most? Ha belül nincsen rend, akkor kívül legyen. (Tehát, ha belül rend van, akkor kívül lehet rendetlenség :D)
De cserébe ma esik a hó, és ... nem érzem magam frissebbnek. Viszont megint elkezdtem gondolkodni hangszer tanulásán, és most megint a basszusgitár jutott az eszembe. Az már majdnem. Vagy, persze, zongora. Namindegy, nem a kitartásomról vagyok híres.
a mai mindenképp:
- live plot-vonalak összehúzogatása (esetleg tvtropes böngészése hozzá :muhaha:)
- írás
- este kéne hazaérkezés után énekelni, és nem tekintettel leni a sötétségre
Különben, arra jöttem rá, hogy a rendetlenség este, lámpafényben már zavar. Vagy csak most? Ha belül nincsen rend, akkor kívül legyen. (Tehát, ha belül rend van, akkor kívül lehet rendetlenség :D)
kedd, november 30
hétfő, november 29
Elhidegült az idő, és csizma nélkül jobban fáznék idebent. Pedig érzem a bőrőmön, h meleg van, mégis fázom. Tél van.
Pénteken összepróbáltunk Turambarbó újabb részt, jó lesz, lelkes vagyok. Szombaton vidéken játszottuk a funtinelit, fogalmam sincsen, milyen volt, mert egy szót nem mondott erről Tanárúr, és az szomorú. De legalább olyan nyugis volt az egész előtte, és lényegében utána is. (Aú, a fejem, aú, kettősfront vagy miatosz)
Vasárnap meg meséltem és játszottam, és ezzel el is telt a hétvége. Ma remélhetően befejezem a Rouen történetet.
nincs semmi.
Pénteken összepróbáltunk Turambarbó újabb részt, jó lesz, lelkes vagyok. Szombaton vidéken játszottuk a funtinelit, fogalmam sincsen, milyen volt, mert egy szót nem mondott erről Tanárúr, és az szomorú. De legalább olyan nyugis volt az egész előtte, és lényegében utána is. (Aú, a fejem, aú, kettősfront vagy miatosz)
Vasárnap meg meséltem és játszottam, és ezzel el is telt a hétvége. Ma remélhetően befejezem a Rouen történetet.
nincs semmi.
péntek, november 26
igen bátor volt beválllni a kései ebédet, mert már regel éhes voltam - nem baj, nem baj. Ülni lehet éhesen is. Folyamatosan Voltaire-t hallgatok, és időnként megértek pár sort belőle, és akkor kacagok.
Dolgok villóznak a szemem, előtt, elkezdtem gyűlölni ezt a semmilyen időt, ami egyre hidegebb, de kételen befelhősödni. Listát kéne írni karácsonyra. Listát kéne írni csak úgy. Írni kéne.
Dolgok villóznak a szemem, előtt, elkezdtem gyűlölni ezt a semmilyen időt, ami egyre hidegebb, de kételen befelhősödni. Listát kéne írni karácsonyra. Listát kéne írni csak úgy. Írni kéne.
csütörtök, november 25
a harmadik mai blogírási próbálkozásom. minig elfogyott a lendület, mindig bántott a napfény, de most végre alkonul, és a lámpafény mellett ütöm a billentyűzetet.
a Geist para játék. Aki nem tudná röviden: rpg, a karakterek olyanok, akik egyszer meghaltak, csak aztán mégsem, mert haláluk pillanata előtt-után-közben szerződést kötöttek egy szellmmel, hogy az életben tartja őket, cserébe ... na azt mé nem tudom :D cserébe tartós kapcsolatban maradnak az újjáélesztett testben.
A Wraith is kemény volt, ez se vidámabb. Érted, kitalálok egy karaktert, megalkotom az életét, barátait, hogy élő legyen, aztán szépen elvezetjük a mesélővel a haláláig. És ebben az a szörnyű, hogy óhatatlanul belegondolunk, hogy ez így szokott történni, az emberek élnek és meghalnak, és annyi. És, mivel nem árt olyan karaktert hozni, aki maradni akar, ezért kellő beleéléssel elég borzasztó.
És tőlem különböző karakter kijátszani fárasztó. Baromira kell figyelni, h az ösztönös válaszai ne az én ösztönös reakcióim legyenek, hanem a karakteré.Hogy ne a saját életemből és tapasztalataiból építsek, hanem valaki máséból.
táborkoncepciónak meg nekikezdtem, majdcsak lesz belőle valami. épp le akartam írni, h rossz vagyok toborzásban, csak közben eszembe jutott, hogy a pl. kolléganőm felajánlotta a segítségét úgy, h nem jönne táborba :D
a Geist para játék. Aki nem tudná röviden: rpg, a karakterek olyanok, akik egyszer meghaltak, csak aztán mégsem, mert haláluk pillanata előtt-után-közben szerződést kötöttek egy szellmmel, hogy az életben tartja őket, cserébe ... na azt mé nem tudom :D cserébe tartós kapcsolatban maradnak az újjáélesztett testben.
A Wraith is kemény volt, ez se vidámabb. Érted, kitalálok egy karaktert, megalkotom az életét, barátait, hogy élő legyen, aztán szépen elvezetjük a mesélővel a haláláig. És ebben az a szörnyű, hogy óhatatlanul belegondolunk, hogy ez így szokott történni, az emberek élnek és meghalnak, és annyi. És, mivel nem árt olyan karaktert hozni, aki maradni akar, ezért kellő beleéléssel elég borzasztó.
És tőlem különböző karakter kijátszani fárasztó. Baromira kell figyelni, h az ösztönös válaszai ne az én ösztönös reakcióim legyenek, hanem a karakteré.Hogy ne a saját életemből és tapasztalataiból építsek, hanem valaki máséból.
táborkoncepciónak meg nekikezdtem, majdcsak lesz belőle valami. épp le akartam írni, h rossz vagyok toborzásban, csak közben eszembe jutott, hogy a pl. kolléganőm felajánlotta a segítségét úgy, h nem jönne táborba :D
szerda, november 24
lehet, h még többet kell panaszkodnom arra, h kevés a munkám, és rögtön megtaláljuk egymást, a feladatok, meg én.
Ez még mindig Adrian címzenéje, bármi is történjen. Jut eszembe, nekikezdtem átírni a novellámat, érthetőbbé, meg ilyesmi. Olyan, mintha ráklikkelnék a bővítésre, és a történet fraktálszerűen továbbnyílna. Tudom, nem ez a megfelelő megközelítése az utómunkálatoknak, ilyenkor kéne húzni, de... de... de amikor a visszajelzések alapján kevés volt a megértéshez, amit leírtam, akkor kell még. És akkor majd a végén.
Az meg... a halálbüntetést, az öngyilkosságot és az abortuszt is ellenzem. Mindegy, mit mond a törvény, a magzat számomra már egy ugyanolyan személy, mint egy éppen megszületett csecsemő. Pont. Én inkább megfelelő nevelőotthonokat-bölcsiket és óvodákat építtetnék, megkönnyíteném az örökbefogadást. Az elég szánalmas, ha egy közösség nem tud mit kezdeni a gyerekekkel- nem nem az a baj, ha egy ember, hanem az, ha egy nagyobb közösség sem. Az valahol az emberiség, mint életforma életképességét kérdőjelezi meg, nem?
és ilyenkor nyilvánvalóvá válik a világ elbaszottsága: nincsen jó döntés, az ideális elérhetetlen - és még az optimális is két rossz közül a vélt kevésbé rossz választását jelenti.
I believe that we'll conceive
to make in hell for us a heaven.
A brave new world.
A promised land.
A fortitude of hearts and minds.
Until I see this kingdom is mine,
I'll turn the darkness into light.
I'll guide the blind.
My will be done until the day
I see this kingdom has been won.
Ez még mindig Adrian címzenéje, bármi is történjen. Jut eszembe, nekikezdtem átírni a novellámat, érthetőbbé, meg ilyesmi. Olyan, mintha ráklikkelnék a bővítésre, és a történet fraktálszerűen továbbnyílna. Tudom, nem ez a megfelelő megközelítése az utómunkálatoknak, ilyenkor kéne húzni, de... de... de amikor a visszajelzések alapján kevés volt a megértéshez, amit leírtam, akkor kell még. És akkor majd a végén.
Az meg... a halálbüntetést, az öngyilkosságot és az abortuszt is ellenzem. Mindegy, mit mond a törvény, a magzat számomra már egy ugyanolyan személy, mint egy éppen megszületett csecsemő. Pont. Én inkább megfelelő nevelőotthonokat-bölcsiket és óvodákat építtetnék, megkönnyíteném az örökbefogadást. Az elég szánalmas, ha egy közösség nem tud mit kezdeni a gyerekekkel- nem nem az a baj, ha egy ember, hanem az, ha egy nagyobb közösség sem. Az valahol az emberiség, mint életforma életképességét kérdőjelezi meg, nem?
és ilyenkor nyilvánvalóvá válik a világ elbaszottsága: nincsen jó döntés, az ideális elérhetetlen - és még az optimális is két rossz közül a vélt kevésbé rossz választását jelenti.
it is the fear that drives you mad.
it is the fear that makes you blind.
it is the fear that keeps you sad.
it is the fear that kills your mind.
megint ilyen szeles-fényes az idő, ez annyira... annyira ambivalens, energiadús fáradtság. De jönnek a felhők, sötéten (és a szemembe világítanak a másik oldalról).
az meg vicces, h most írta ki Ankalimon a táborospályázatot, csak ne írta volna mellé, h nyilván elég az idő, hisz a pályázni vágyók gondolkodtak rajta. Mert a gondolkodás elég. Azért asszem fogok generálni pályázatot, már csak azért is, mert megtehetem, h rászánok pár estét. Rég volt már az a diplomamunka :P
Álmodtam ma, volt rémálom része is, ami ritkán szokott lenni. A Cégnél voltam, késő éjszaka - sokan bent voltak mé, szólt a zene és buliztak is, viszont az a szárny, ahol az irodám van, kihalt és sötét volt. És volt ott valami szellem, tudtam, hogy ott van. És féltem tőle. Az ismerős félelemmel, amikor a sötétben egyszercsak elkezdek rohanni, és pánikba esem. De hátra kellett mennem a kulcsért. Aztán felébredtem párszor, és időnként a szoba is furcsának tűnt. Meg azt álmodtam, hogy ebben a lakásban is van halott lélek, mint az előzőben. Bírom, amikor az álmaim a múltamat is átírják, és ébredés után sem ézem magamat biztonságban, mert az álmomban a valóságra utaltam (ami nem is a valóság).
Később valami emtétés csapatversenyen voltunk, vagy ez valami naagy hadijáték volt, ahova emtétésekkel kedveredtünk el, lehetett menni támadónak meg defendernek meg... fel a várba végső védelemnek, és lemradtam a csapatkiosztásról, és nem tudtam, h tulajdonképpen kikkel lenne érdemes mennem. Ott volt Inszéjn, Gandalf, Drímőr, Hanna, Cé és az ikertestvére (vagy lehet, h Ratz-nak indultak, aztán az álom végére már mások voltak).
Álmos vagyok.
1. Köszönd meg, akitől kaptad.
Köszi szépen, Enkara :)=
2. Tedd ki a logót a blogra.
Done.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
Done.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
oké, asszem, nem mindenkit linkelek, aki rögtön eszembe jut, hátha úgy egyszerűbb lesz másoknak az élete :D
Inszéjn
Szozs
Angwen
Momo
GP
vérlepke
Cé (nemtom, h nyilvános-e a blogja, úgyhogy nem linkelem)
5. Linkeld be őket.
Done.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
Majdmindjárt.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.
1. Felsőtagozatos koromban komoly problémát jelentett számomra a pályaválasztás: tudós vagy színész legyek-e? Hát színész csak részben, tudós végül egyáltalán nem lettem.
2. Ugyanebben az életkoromban halálosan szerelmes voltam Alyr Arkhon nemlétező karakterbe. Pár évvel korábban Darth Vader-be. Szóval tisztességes dark geek voltam már akoriban is.
3. Geekség: nagyjából ekkoriban végigolvastam a Galaktika sorozat első 50 részét, néhány kötetet többször is. Meg az otthon fellelhető összes scifit, meg azt a pár fantasy-t is. Író is akartam lenni.
4. Írás: Kb. harmadik negyedik osztály környékén nekikezdtem egy fantasy... izé, meseregénynek, aminek a szereplői az osztálytársaim, ill. én voltam - áttételesen, a bemutatott szereplő mellé zárójelben odaírtam, h igazából ő kicsoda. Legalább 10 oldalnyit összeírtam, és színes címlapot is zsírkrétáztam hozzá. Tegyük hozzá, ekkor még nem szerepjátszottam.
5. RPG: hatodik osztály végén elkeveredtem a Szerepjáték Szakkörre, amiről azt hittem, hogy Színjátszó Kör. Kaptam egy orkot karakternek, Káosz-Halál jellemmel. És szülinapomra már M*-t kértem.
6. Kézilabdáztam kb egy évig - hegedű mellett, és ráadásul az edzések időnként ütötték a hegedűóráimat.
7. Cserkész voltam hat-hét évig, aztán egyszer csak megnőttem, és nem találtam a hangot az őrstársaimmal, ill. nem volt feladatom a csapatban, úgyhogy máshol találtam sorstársakat.
Hát ennyi.
az meg vicces, h most írta ki Ankalimon a táborospályázatot, csak ne írta volna mellé, h nyilván elég az idő, hisz a pályázni vágyók gondolkodtak rajta. Mert a gondolkodás elég. Azért asszem fogok generálni pályázatot, már csak azért is, mert megtehetem, h rászánok pár estét. Rég volt már az a diplomamunka :P
Álmodtam ma, volt rémálom része is, ami ritkán szokott lenni. A Cégnél voltam, késő éjszaka - sokan bent voltak mé, szólt a zene és buliztak is, viszont az a szárny, ahol az irodám van, kihalt és sötét volt. És volt ott valami szellem, tudtam, hogy ott van. És féltem tőle. Az ismerős félelemmel, amikor a sötétben egyszercsak elkezdek rohanni, és pánikba esem. De hátra kellett mennem a kulcsért. Aztán felébredtem párszor, és időnként a szoba is furcsának tűnt. Meg azt álmodtam, hogy ebben a lakásban is van halott lélek, mint az előzőben. Bírom, amikor az álmaim a múltamat is átírják, és ébredés után sem ézem magamat biztonságban, mert az álmomban a valóságra utaltam (ami nem is a valóság).
Később valami emtétés csapatversenyen voltunk, vagy ez valami naagy hadijáték volt, ahova emtétésekkel kedveredtünk el, lehetett menni támadónak meg defendernek meg... fel a várba végső védelemnek, és lemradtam a csapatkiosztásról, és nem tudtam, h tulajdonképpen kikkel lenne érdemes mennem. Ott volt Inszéjn, Gandalf, Drímőr, Hanna, Cé és az ikertestvére (vagy lehet, h Ratz-nak indultak, aztán az álom végére már mások voltak).
Álmos vagyok.
Köszi szépen, Enkara :)=
2. Tedd ki a logót a blogra.
Done.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
Done.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
oké, asszem, nem mindenkit linkelek, aki rögtön eszembe jut, hátha úgy egyszerűbb lesz másoknak az élete :D
Inszéjn
Szozs
Angwen
Momo
GP
vérlepke
Cé (nemtom, h nyilvános-e a blogja, úgyhogy nem linkelem)
5. Linkeld be őket.
Done.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
Majdmindjárt.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.
1. Felsőtagozatos koromban komoly problémát jelentett számomra a pályaválasztás: tudós vagy színész legyek-e? Hát színész csak részben, tudós végül egyáltalán nem lettem.
2. Ugyanebben az életkoromban halálosan szerelmes voltam Alyr Arkhon nemlétező karakterbe. Pár évvel korábban Darth Vader-be. Szóval tisztességes dark geek voltam már akoriban is.
3. Geekség: nagyjából ekkoriban végigolvastam a Galaktika sorozat első 50 részét, néhány kötetet többször is. Meg az otthon fellelhető összes scifit, meg azt a pár fantasy-t is. Író is akartam lenni.
4. Írás: Kb. harmadik negyedik osztály környékén nekikezdtem egy fantasy... izé, meseregénynek, aminek a szereplői az osztálytársaim, ill. én voltam - áttételesen, a bemutatott szereplő mellé zárójelben odaírtam, h igazából ő kicsoda. Legalább 10 oldalnyit összeírtam, és színes címlapot is zsírkrétáztam hozzá. Tegyük hozzá, ekkor még nem szerepjátszottam.
5. RPG: hatodik osztály végén elkeveredtem a Szerepjáték Szakkörre, amiről azt hittem, hogy Színjátszó Kör. Kaptam egy orkot karakternek, Káosz-Halál jellemmel. És szülinapomra már M*-t kértem.
6. Kézilabdáztam kb egy évig - hegedű mellett, és ráadásul az edzések időnként ütötték a hegedűóráimat.
7. Cserkész voltam hat-hét évig, aztán egyszer csak megnőttem, és nem találtam a hangot az őrstársaimmal, ill. nem volt feladatom a csapatban, úgyhogy máshol találtam sorstársakat.
Hát ennyi.
hétfő, november 22
There is no fucking you
There is only me
There is no fucking you
There is only me
azért ez az eső, ez az eső jó.
még nem tudom, hogy hova tartanak az ívek, az életemnek nincsen dramaturgiája, mert egy életnek nem lehet olyan (miért nem?), de néha a semmibe is mintákat látunk bele és ez a tudat és ez az észlelés.
mondjuk el kéne találnom abba a erdőbe azon a vonaton, és ott lesz az a ház. az életem nem csúszik bele a szürrealitásba, az csak egy másik síkon történik meg. Most csak elsuhannak mellettem a színek, és tegnap néztem kívülről a kerepesit, és értettem egy pillanatra, hogy miért van a kőkerítés, és miért más a halottak mellet. Azóta elfelejtettem, ahogy mindig elfelejtem a világ teljességét.
Sűrű hétvégén vagyok túl, úgy, hogy nem éreztem a programokat annira megterhelőnek, mégis, már vasárnap reggel rettenetes fáradt voltam. Arra kell gondolnom, hogy vagy betegség volt bennem, vagy az időjárás vette ki az energiát, mert szombat délelőtt tudtam aludni (és porszívózni és mosogatni és vásárolni), és a mesélés csak nem fársztott ki annyira, hogy vasárnap egész nap (!) zombi legyek. Jó, persze, kb negyednégytől tízig szinte folyamatosan kellett koncentrálnom és mesélnem, és ez már-már egy munkanapnyi meló. Utána meg korán kellett kelni a próba miatt, egész délelőtt figyelni a próbát és jegyzetelni, aztán volt másfél óra ebádszünetem, és mentem az rs-be díszletezni, aztán próba és előadás, hangtechnika. Különben nem volt roszs az előadás, mi több, ez egy jó darab, csak éreztem, hogy másodszorra kívülről már nem akkora hatás. Meg, ugye, én is játszom benne a másik szereposztásban, ezért, bár jónak tartom Laurát, már el kezdett idegesíteni az, h mintha magamat látnám, de mégsem.
A mesélés meg tanulságos volt - azt hiszem, egy darabig maximum 3, kivételes esetben négy embernek fogok mesélni, de... inkább kettőnek, vagy egynek. És inkább játszom, küzdjön más.
Voltak epikus pillanatok, például az, amikor az a pillanat egészen drámai meg minden volt, amikor Ophélie végső pánikban csodát tett, és helyet cserélt egy pillanat alatt Adriannel, akit Micha épp lefejezni készült - itt már futott a processz az agyamban, hogy az egyes személyek és események hogyan és milyen irányba mozdlnak a halálától, és kicsit attól tartottam, hogy túl gyors lesz a történet befejezése. Mondjuk érdekes lett volna, az biztos :D Az meg, h kedvenc NPC - ja, nyilván, az egyik a három-négy kedvenc NPC-m közül, de ez nem gátolta volna meg önmagában. Arról igazán nem tehetek, hogy a szándékosan tehetetlenné tett (hogy a PC-k egyedül tudjanak a helyzettel kezdeni vmit) másik NPC-t valamely játékos képbe hozta... Ilyenkor érzem, hogy a dramaturgiának van egyfajta nehézkedése, sodrása. Csak kár, h kívülről nem tűnt hitelesnek a reakciók szerint.
Még egy játékalkalom, és lezárom a történetet, bármeddig sikerüljön elmesélnem. Egy nagy ívnek úgyis vége.
A királylányosban az a jó, hogy ott jelenleg kis csapatokban mesélek, és csak ritkán kell összehoznom mindet.
A mesélés meg tanulságos volt - azt hiszem, egy darabig maximum 3, kivételes esetben négy embernek fogok mesélni, de... inkább kettőnek, vagy egynek. És inkább játszom, küzdjön más.
Voltak epikus pillanatok, például az, amikor az a pillanat egészen drámai meg minden volt, amikor Ophélie végső pánikban csodát tett, és helyet cserélt egy pillanat alatt Adriannel, akit Micha épp lefejezni készült - itt már futott a processz az agyamban, hogy az egyes személyek és események hogyan és milyen irányba mozdlnak a halálától, és kicsit attól tartottam, hogy túl gyors lesz a történet befejezése. Mondjuk érdekes lett volna, az biztos :D Az meg, h kedvenc NPC - ja, nyilván, az egyik a három-négy kedvenc NPC-m közül, de ez nem gátolta volna meg önmagában. Arról igazán nem tehetek, hogy a szándékosan tehetetlenné tett (hogy a PC-k egyedül tudjanak a helyzettel kezdeni vmit) másik NPC-t valamely játékos képbe hozta... Ilyenkor érzem, hogy a dramaturgiának van egyfajta nehézkedése, sodrása. Csak kár, h kívülről nem tűnt hitelesnek a reakciók szerint.
Még egy játékalkalom, és lezárom a történetet, bármeddig sikerüljön elmesélnem. Egy nagy ívnek úgyis vége.
A királylányosban az a jó, hogy ott jelenleg kis csapatokban mesélek, és csak ritkán kell összehoznom mindet.
péntek, november 19
az ilyen este az, amikor elkezdem youtube-on végigpörgetni az industrial-noise-electro-aggrotech meg mittoménmilyen címkéket. Az legalább ébren tart.
a zene színt ad a levegőnek és az életnek.
There's a meeting at the midnight hour
Come alive and seize your power
Giving sight to the blind
We are one of a kind
So welcome here
Tonight
a zene színt ad a levegőnek és az életnek.
ez az új take that tiszta coldplay. legalábbis az egyik számuk mindenképpen. persze jól hozzák a a borostás férfi fílinget :D namindegy, nem vagyok képes elég számot meghllgatni tőlük ahhoz, h korrekt véleményt hozzak létre.
szépen esik az eső, van új szemüvegem, csak ne lennék ennyire álmos.
álmodtam mtt-set, valami előadás volt, amiben egy csomó testvér szerepelt, és az előadás végén családonként mentek ki meghajolni (Hannáék, Morganáék...). Vonatoztam, lekéstem, nem késtem le, ilyenek a szokásos. Házak és vonatok. És erdő az út szélén.Buszok és menetrendek.
drive faster...
Roll the windows down
This cool night air is curious
Let the whole world look in
Who cares who sees anything
I'm your passenger
I'm your passenger
remélem, jó napok következnek, ma este próba, aztán megyünk szocializálódni, holnap délután mesélem a végjáték x-edik részét Rouenben, és délelőtt meg semmi dolgom, asszem akkor alszom és éneklek. Megtanulom például pontosan a duettet, az alsó szólamot, megminden.
Vasárnap reggel-délelőtt próba lesz, este meg előadás. közben valamennyi kis szünet. Az mondjuk nem tesz boldoggá, h nem szereplek ebben a szereposztásban, ellenben hangot azt elvállaltam, mert azért mégiscsak - ne már csak Laura legyen ott mindig, amikor nem is lenne feltétlenül szükséges.
az új szemüvegem színvilága passzol a blogomhoz.
csütörtök, november 18
valami döbbenetes módon álmos vagyok reggel óta. aludni kellene sokat, ez így nem jó.
azt álmodtam, h az exfőnököm visszajött a Céghez, és meglepve kérdeztem, h mégis, miért jött vissza? Ennyire rossz volt mindenhol máshol, hog újrakezdi a sziszifuszi melót? Úghogy reggel időbe telt helreraknom, h nem, nem jött vissza. Viszont a tegnapi beszélgeté meg az álmom minimálisan arra késztetett, h próbáljak mg vmit csinálni. Az uralmat egyelőre nem tudom átvenni, de majd, de majd.
Például elkezdtem php-t meg sql-t olvasgtani, de mostmár úgy érzem, oké, elolvastam, kéne tudnom, h ezek mire jók, és mikor, és nekem mér lenne jó. Mennyivel egyszerűbb mondjuk azt megtanulni, h a 3dsmaxban melyik paranc smit csinál, s ogyan hozok létre, olyat, hogy. űolyankor, amikor van mit csinálni. Asszem maradok a grafikus programoknál, mert a programozási nyelvekben általában az if then else-nél fogy el a türelmem, h jó, de mostmár eredményt szeretnék látni, nem sorokat egymás alatt... és betűk között szöszölés.
azt álmodtam, h az exfőnököm visszajött a Céghez, és meglepve kérdeztem, h mégis, miért jött vissza? Ennyire rossz volt mindenhol máshol, hog újrakezdi a sziszifuszi melót? Úghogy reggel időbe telt helreraknom, h nem, nem jött vissza. Viszont a tegnapi beszélgeté meg az álmom minimálisan arra késztetett, h próbáljak mg vmit csinálni. Az uralmat egyelőre nem tudom átvenni, de majd, de majd.
Például elkezdtem php-t meg sql-t olvasgtani, de mostmár úgy érzem, oké, elolvastam, kéne tudnom, h ezek mire jók, és mikor, és nekem mér lenne jó. Mennyivel egyszerűbb mondjuk azt megtanulni, h a 3dsmaxban melyik paranc smit csinál, s ogyan hozok létre, olyat, hogy. űolyankor, amikor van mit csinálni. Asszem maradok a grafikus programoknál, mert a programozási nyelvekben általában az if then else-nél fogy el a türelmem, h jó, de mostmár eredményt szeretnék látni, nem sorokat egymás alatt... és betűk között szöszölés.
szerda, november 17
politika
időnkémnt elkap a vágy, hogy megértsem az aktuális politikai helyzetet itthon és külföldön is, aztán az első pár cikk elolvasása után ideges leszek, szomorú, és képtelen vagyok tovább nézelődni.
Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a dolgokhoz a rajtuk munkálkodó emberek többsége nemhogy nem ért, de még csak nem is akarja, hogy jól működjenek. Csak azt akarja, hogy neki megfelelően működjenek. A családi-baráti mizériáktól kezdve a baráti társaságokon át a cégeken keresztül egészen országos és nemzetközi szintig. Minél messzebb és magasabb nézek, annál jobban halmozódnak és összefonódnak a csak valahogy, ill. a csak pár ember érdekeit képviselő dolgok, és hiába érzem valamiről, hogy az emnnyire nem jó, hiába beszélek róla, semmit nem változtat. Nem szeretek politizálni, nem szeretek politikáról beszélgetni, mert nem értek hozzá, mert nem tudok eleget ahhoz, hogy releváns véleményem legyen - és kételkedem abban, h az esetleges beszélgetőpartnereim valóban elég alappal rendelkeznek ehhez.És frusztrál a rossz és negatív dolgok felemlegetése, amik ellen nem tudok tenni.
Néha olyan jó lenne egyszerűen elhinni valamelyik forradalmár/anarchista/zöld/antiglobál/stb. csoport álláspontját, földalatti mozgalomban plakátokat kihelyezni ésvírusvideókat, meg tüntetésekre járni - de ez az egész csak illúzió. A túl nagy lendület iszonyatos következményekkel járhat, ha rossz irányba tart. És mindig rossz irányba tart, ha csak egy kicsit, akkor is.
Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a dolgokhoz a rajtuk munkálkodó emberek többsége nemhogy nem ért, de még csak nem is akarja, hogy jól működjenek. Csak azt akarja, hogy neki megfelelően működjenek. A családi-baráti mizériáktól kezdve a baráti társaságokon át a cégeken keresztül egészen országos és nemzetközi szintig. Minél messzebb és magasabb nézek, annál jobban halmozódnak és összefonódnak a csak valahogy, ill. a csak pár ember érdekeit képviselő dolgok, és hiába érzem valamiről, hogy az emnnyire nem jó, hiába beszélek róla, semmit nem változtat. Nem szeretek politizálni, nem szeretek politikáról beszélgetni, mert nem értek hozzá, mert nem tudok eleget ahhoz, hogy releváns véleményem legyen - és kételkedem abban, h az esetleges beszélgetőpartnereim valóban elég alappal rendelkeznek ehhez.És frusztrál a rossz és negatív dolgok felemlegetése, amik ellen nem tudok tenni.
Néha olyan jó lenne egyszerűen elhinni valamelyik forradalmár/anarchista/zöld/antiglobál/stb. csoport álláspontját, földalatti mozgalomban plakátokat kihelyezni ésvírusvideókat, meg tüntetésekre járni - de ez az egész csak illúzió. A túl nagy lendület iszonyatos következményekkel járhat, ha rossz irányba tart. És mindig rossz irányba tart, ha csak egy kicsit, akkor is.
Zenei bejegyzés
megint mind.in.a.box-ot hallgatok reggelenként. így, idő elteltével azt kell mondjam, h annyira mások koncerten, mint így, hogy nem is nagyon idéződik fel bennem a koncert, ahogyan ezt hallgatom. pedig általában az szokott lenni, hogy valahogy ráépül a koncertélmény a hallgatott zenére, és soha többé nem lesz ugyanaz. Vagy csak lassan halványul az élmény.
Adrian Hates személye például lapjaiban meghatározza a Diary of Dreams-hez való hozzáállásomat. Amikor 2004-ben (?) elmentem Bécsbe a koncertjükre, akkor még csak pár hete ismertem a zenéjüket. (Asszem kicsit kezdem hosszúnak érezni az eddig eltelt időt...) Azóta az egészhez hozzátartozik a a kisugárzás, az a Jelenlét a színpadon - a bécsi tremere zenekar :D Kitűnően lehet depresszióba esni a zenéjükre - bár az eddigi legütősebb még mindig az Antimatter, szinte rituálisan elszürkül a plafon, és ködb burkolózik a szoba, amikor meghallom a visszhangosított hangokat.
Közben már Ayreon megy, a 01011001 albumról ismerem a legtöbb számot - naná, Anneke énekel rajta... Erről jut eszembe, tegnap volt egy elég bozalmasan kivitelezett énekórám (Zoltán szerint cirka másfél évvel ezelőtti teljesítményt nyújtottam), azon énekeltem a Somewhere-t - mostmár tényleg rászánok mondjuk szombaton időt, hogy megtanuljam rendesen, mert magamnak még csak-csak átírom a számokat, de duettben már nem ártana pontosnak lenni.
Adrian Hates személye például lapjaiban meghatározza a Diary of Dreams-hez való hozzáállásomat. Amikor 2004-ben (?) elmentem Bécsbe a koncertjükre, akkor még csak pár hete ismertem a zenéjüket. (Asszem kicsit kezdem hosszúnak érezni az eddig eltelt időt...) Azóta az egészhez hozzátartozik a a kisugárzás, az a Jelenlét a színpadon - a bécsi tremere zenekar :D Kitűnően lehet depresszióba esni a zenéjükre - bár az eddigi legütősebb még mindig az Antimatter, szinte rituálisan elszürkül a plafon, és ködb burkolózik a szoba, amikor meghallom a visszhangosított hangokat.
Közben már Ayreon megy, a 01011001 albumról ismerem a legtöbb számot - naná, Anneke énekel rajta... Erről jut eszembe, tegnap volt egy elég bozalmasan kivitelezett énekórám (Zoltán szerint cirka másfél évvel ezelőtti teljesítményt nyújtottam), azon énekeltem a Somewhere-t - mostmár tényleg rászánok mondjuk szombaton időt, hogy megtanuljam rendesen, mert magamnak még csak-csak átírom a számokat, de duettben már nem ártana pontosnak lenni.
Forever we are
Forever we learn
Forever we live a lie
Forever slipping by
And forever we flee
Forever we'll be
Forever is but a dream
Forever is but a scream
And Forever we try
Forever we die
A spell alive for all
Possessed for life
Not enough...
Longing, hoping, waiting
Never enough
kedd, november 16
közben meg telik az idő, és egyre sötétebb lesz... ilyenkor novemberben. Széles vigyorral örvendezni a munkatársak arcába a ködnek és borúnak, ezt kell. Erőt kellene vennem magamon este, és nem simsezni hazamenni azonnal ének után, hanem egy kicsit beülni angolul csevegni, de már egyre kevesebb erőt érzek erre magamban.
ó, igen ilyenkor kell hallgatni hiperkarmát...
és gondolkodtam azon, amit Angwen írt kommentbe, (mtt, táborszervezés), és ugrált az agyam a különféle létezések és nézőpontok között. És végül arra lyukadtam ki, hogy valóban ennyi: nem szeretem a megszokást, a rögződéseket olyankor, amikor lehetne nem azt használni. És az zavar, hogy akkor nincs lehetőség tervezni a tábor szerkezetét, ha már csak a kidolgozásra/végrehajtásra kérnek fel. Asszem a legutolsó két táborban ez zavart - jó, az utóbbiban kevésbé, mert legalább a keretjátékot át lehetett gondolni (a lentebb írt dolgok közül az egyik legfontosabb). Az már kevésbé volt jó, hogy pl. a táborkidolgozás lineáris volt, nem párhuzamos.
a sims3-ban meg az történik, hogy a karakterem meg az NPC összejöttek, és kevés szándékosság volt benne. Mármint Janie alapján megcsinált karakter, meg Ashraf. (huhh, nem hiszem, h bárkinek lényeges lenne, kikről van szó, de ez így kerek.)
got. lost.
ó, igen ilyenkor kell hallgatni hiperkarmát...
és gondolkodtam azon, amit Angwen írt kommentbe, (mtt, táborszervezés), és ugrált az agyam a különféle létezések és nézőpontok között. És végül arra lyukadtam ki, hogy valóban ennyi: nem szeretem a megszokást, a rögződéseket olyankor, amikor lehetne nem azt használni. És az zavar, hogy akkor nincs lehetőség tervezni a tábor szerkezetét, ha már csak a kidolgozásra/végrehajtásra kérnek fel. Asszem a legutolsó két táborban ez zavart - jó, az utóbbiban kevésbé, mert legalább a keretjátékot át lehetett gondolni (a lentebb írt dolgok közül az egyik legfontosabb). Az már kevésbé volt jó, hogy pl. a táborkidolgozás lineáris volt, nem párhuzamos.
a sims3-ban meg az történik, hogy a karakterem meg az NPC összejöttek, és kevés szándékosság volt benne. Mármint Janie alapján megcsinált karakter, meg Ashraf. (huhh, nem hiszem, h bárkinek lényeges lenne, kikről van szó, de ez így kerek.)
got. lost.
új dizájn, Inszéjn szerint zavaróan sötét a cím, hátén nemtom, nekem pont a megfelelően sötét, éppen olvasható még.
viszont a fehér alapon fekete betűk nem tetszenek, erre keresek mást, mert túl kontrasztos az egész.
úgy érzem, a mai nap css hekkelésében ez a maximum, amit ki tudtam magamból hozni. nincs türelmem.
viszont a fehér alapon fekete betűk nem tetszenek, erre keresek mást, mert túl kontrasztos az egész.
úgy érzem, a mai nap css hekkelésében ez a maximum, amit ki tudtam magamból hozni. nincs türelmem.
hétfő, november 15
az álmok és az emlékek ilyen szoros kapcsolata azért elbizonytalanít néha. (és mellesleg segít annak az elképzelésében, hogy milen lehet őrültnek lenni - vagy éppen elcseréltnek, aki már nehezen különbözteti meg a valóságot a nemvalóságtól).Általában ébredés után közvetlenül vagok eltévedve az eseménysíkok között, meg ilyenkor, amikor nagyon régi emlékeket próbálok felidézni, de nem találom a valóságalapokat, csak arra nagyon hasonlító rajzfilmeket. Persze, hogy az jut eszembe, hogy kiemeltek az eredeti világomból, és egy kicsit különbözőbe raktak át.
igazából az álmaimat próbálom meg minél érzékletesebben megírni, és minél... emészthetőbben. Mert az az érzés. mindenféle eszképizmus alapja.
vannak emberek, akik... hm. akik valamilyen katalizátorként hatnak rám, illetve lehet, h csak szimplán nagyon szimpatikus vonásokkal rendelkeznek, amiket szeretek túldimenzionálni. Ja, nemis, rájuk vetítem a többieket idebent. Mindegy is, a lényeg az, hogy léteznek. És néhánnyal még beszélőviszonyban is vagyok.
De ez azért ijesztő. Meg szoktak ijeszteni, mert nem tudok mit kezdeni ezzel.
Az sokkal jobb, amikor mondjuk egy énekes illik bele a képbe, mert ő messze van, soha nem beszélek vele, meg ilyenek - volt már ilyen is, az énekes személye egy időre még leült a többiek mellé a nézőtérre. És beszélgetett az NPC-kel.
Asszem különben, hozzám leginkább a skizofrénia áll közel - mmint a hallucinációs fajta, nem a többszörös személyiség. Én mindig itt vagyok, csak néha távol, és inkább csak nem vagyok biztos a valóságban.
igazából az álmaimat próbálom meg minél érzékletesebben megírni, és minél... emészthetőbben. Mert az az érzés. mindenféle eszképizmus alapja.
vannak emberek, akik... hm. akik valamilyen katalizátorként hatnak rám, illetve lehet, h csak szimplán nagyon szimpatikus vonásokkal rendelkeznek, amiket szeretek túldimenzionálni. Ja, nemis, rájuk vetítem a többieket idebent. Mindegy is, a lényeg az, hogy léteznek. És néhánnyal még beszélőviszonyban is vagyok.
De ez azért ijesztő. Meg szoktak ijeszteni, mert nem tudok mit kezdeni ezzel.
Az sokkal jobb, amikor mondjuk egy énekes illik bele a képbe, mert ő messze van, soha nem beszélek vele, meg ilyenek - volt már ilyen is, az énekes személye egy időre még leült a többiek mellé a nézőtérre. És beszélgetett az NPC-kel.
Asszem különben, hozzám leginkább a skizofrénia áll közel - mmint a hallucinációs fajta, nem a többszörös személyiség. Én mindig itt vagyok, csak néha távol, és inkább csak nem vagyok biztos a valóságban.
Mivel már hallottam pár dolgot arról, hogy ezúttal az éppen ott lévő emberek (glom az mtt elnöksége) dönti el, h kik szervezik a tábort, ezért kevés esélyt látok a pályázatra, úgyhogy csak ide írom le a gondolatmenetemet.
Épp azon gondolkodokm, h megsértődtem-e azon, h nem tartanak szervezésre alkalmasnak, vagy egyáltalán arra alkalmasnak, hogy megkérdezzenek, miután modntam, h lelkesedésem és energiám is lenne a szervezéshez - de asszem nem, mert akkora arcom azért nincsen. Csak rosszul esik. Asszem.
Naszóval, egyrészt nyilván kell egy főszervező, aki képes arra, ogy magáénak érezze az egészet, és átlásson mindent, és tudja, h ki-mit csinál, és figyeljen, hogy az előkészületek a megfelelő ütemben menjenek. Emellett tudjon dönteni, tudjon beszélni az emberekkel (vagy legyen olyan ember, akivel tud beszélni, és az beszél a többiekkel).
Aztán el kell dönteni a tábor szerkezetét.
Kell logisztikai egység, illetve kell programos egység. Ez a legalapvetőbb logikai felosztás, mert kell valahol élni (logisztika), illetve valamit csinálni közben (program). Minden más már ennek a finomítása. A szokásos táborkoncepció egyik alapvető eleme a csapat - ez adja a tábori program egyik pillérét. Másik szokásos elem a keretjáték. Ezen kívül még szoktak lenni olyanok, h közös tábori programok, vagy szabadon választható, nem csapathoz kötődő programok.
A csapat az a szűkebb közösség, akikkel közös programja/tevékenysége van a résztvevőknek a tábor során. Ez még mindig baromira általános, de már konkrétan is megvalósítható elképzelés, hogy a tábor programjai csak csapatokra épl - minden, amit az emberek csinálnak ebben a viszonyrendszerben működik. Lényegében sok kis altábor, amik időnként keresztezik egymást, összehasonlításra kerülnek, stb.
A csapat tevékenysége általában valamilyen közös kreatív tevékenység, illetve játék szokott lenni. A beszélgetünk gyertyafénynél dolog vhol a kettő határán mozog, illetve a kirándulás mondjuk játék, és akkor lefedtem mindent. A másik szerepe a szociális közeg biztosítása mindenki számára (gyertyafényes izé ide is jöhet).
Volt már többféle közösség is, az utóbbi pár évben megszokás lett a másik csapat, a rendek intézménye. Tulajdonképpen ez egy szűkebb tevékenységre orientált csapat, és alapvetően képes ellátni ugyanazokat a funkciókat, mint a másik elnevezéssel, de, mivel ezt külön szokták kezelni, ezért fontos kitérni rá az emtété táborok esetében.
Szóval a rendek valamilyen kreatív tevékenységre koncentráló csapatok.
A kettő csapatféle mátrixként szokott működni, az egyes emberek mindkettőbe tartoztak az elmúlt táborok során.
Jelenleg épp az a véleményem, hogy nem feltétlenül ez a legoptimálisabb kialakítás - az elmúlt évek során azért épp elég hiányosság, probléma is kiderült ezekkel kapcsolatban, úgyhogy tessék, néhány alternatív megoldás:
- a csapatok rendek: egyfajta csapatfelosztás van, és a csapatok egyféle tevékenység köré csoportosulnak. Ilyen táborból azért jónéhányat ismerhetünk, a valamilyen tanulásra/tevékenységre súlyt fektető (nyelvi, úszó, lovagló stb. ) táborok így működnek. KÖMT már volt ilyen, és működött.
- a csapatoknak két fajtája van, egymás mellett: van a rend-féle kreatív cucc, meg a másik fajta, akik nem egy tevékenységre összpontosítanak.
- a csapatok csak szociális, illetve kezelhetőségi funkciót töltenek be, a programot alapvetően a közös tábori ill. keretjátékos események viszik, a csapatokra alapozva: tehát nem a zászlófestés és kényszeredett indulóépítéssel töltik az emberek az idejüket, hanem csapatversenyek, kirándulások, akár amolyan szabadrendi órák, akadályversenyek, illetve akár live-os események között időnként összeülnek beszélgetni, és igény szerint mindig ugyanannál az asztalnál ülnek kajánál.
- nincsenek tevékenységi csapatok: az embereket a baráti közösségek, illetve a keretjátékos funkciók kötik össze, a programot egészében a keretjáték és a közös programok viszik (legutóbbi KÖMT, LEP), esetleg az alkalmi közösségek.
Én az elsőt, ill. a harmadikat tartom megvalósíthatónak, és összemérhetőnek a szokásos mátrix-rendszerünkkel annyira, hogy mindkettőt érdemes lenne szerintem alaposan átgondolni. Én most a harmadikra fogok részletesebb javaslatot tenni (és wazze, érzem, ahogy a terméktervezős nem lepontozta a termékjavaslatokat, és kidolgozná mindet, hogy könnyebb legyen választani).
De előbb a keretjáték. Ez kifejezetten mtt-táboros jellegzetesség, a legfőbb hozzáadott értékünk szerintem a táborainkhoz. Ezért Tolkien tábor. Ezért kifejezetten fontos.
Az erőssége eddig is változó volt a táborok során,nekem úgy tűnik, hogy a minimum az az általános hangulat megteremtése: az emberek érezzék magukat Középföldén. A díszítés, a helyszínek berendéze legyen következetesen középfölde-i (esetleg valinori), legyen egy korhoz, sőt egy helyhez és időhöz köthető. Meg konkrét eseményekhez is, amik kötődnek az ismert nagy mitológiai/történeti eseményekhez.
Egy következő szint, amikor a keretjáték már minden programot megideologizál, kontextusba helyez.
Aztán erősebb keretjáték esetén maga keretjáték szolgáltat programot is - naagy megbeszélések, csapatok koncepciója és tevékenysége (igen, zászlófestés és rituálé kialakítás meg ilyenek). Meg a megnézhető keretjátékos események.
A legutolsó meg a live-szint, amikor részt vesznek a keretjáték eseményeiben, az emberek nem csak csapatonként, hanem személyenként is középföldei szereplők.
Na, ezek közül is érdemes belőni, h mit szeretnénk. Én a hármas-négye szint közöttit tartom célszerűnek (és itt is szoktak mozogni a táborok - a relax volt csak az egyes alatt, de még annál is volt eredetileg törekvés legalább az egyes szintre).
Tehát kell koncepció egy eseménysorra, ami a csapatok szempontjából "Live", és bizonyos, jól körülhatárolt szituációkban az emberek számára is (lehet) az. Erre ugye a legutóbbi tábor jó példa (mmint a live-osra).
Aztán kell dramaturgiai ív az egész táborra, katarzissal, eukatasztrófával nagy mitológiához kapcsolódással, átélést segítő dolgokkal.
És nem árt, ha ezek a dolgok fedésben vannak a többi program-pillérrel is (vháhh, ez pilléres szöveg marketinges-menedzsment órákról maradt meg, ólol). Sőt, igazából szerves egységet kell képezni (mint a formatervezésben a design és funkciók között).
Megtervezésre a következő módszert látom jónak:
- koncepció, szerkezet kialakítása --> programszerkezet kialakítása együtt a közösségek működésével és a keretjáték dramaturgiájával --> itt válhatkülön a keretjáték, az közösségek, ill. a maradék, egyikhez sem köthető programok kidolgozása --> a végén meg az egész összefésülése, és közös átnézése, javítása
és az egész mellett folyamatosan az általam egyáltalán nem végiggondolt logisztikai csapat általi követés kiegészítés, stb.
Ha a konkrét példára vonatkoztatok, akkor:
- vannak csapatok, van keretjátékban betöltött funkciójuk.
- van a keretjáték ideje és helye és szituációja - a programok mind ehhez kötődnek: versenyek, kreatív tevékenységek, amik akár szabadrendiek, akár kurzus jellegűek, (de nem az eddigi rendek*), sportprogramok, hadijáték, kirándulás, előadóest, kiselőadások, nagyelőadások, tábortüzek, csapatjátékok, játékok.
- illetve vannak a kifejezetten keretjátékos megmozdulások: nagy jelenetek és live-jellegű történések.
* azért nem látom ideálisnak az eddigi rend koncepciót, mert már a beválogatott tevékenységek sem ugyanúgy működnek, és így még ki is hagyunk olyan dolgokat, amikre lenne igény, amik jók lehetnének. Quenyát nem fog 10 napon keresztl tanulni senki, de mondjuk 3-4 alkalmas kurzus? Írni lehet egy teljes napon keresztül, de időnként jó, ha az ember mondjuk elmegy két órát táncolni közben. A "krónikás" rend meg nem mut mit csinálni olyankor, amikor nincs esemény. A szakácsoknak viszont határozottan kell idő.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, de majd alkalomadtán folytatom.
Épp azon gondolkodokm, h megsértődtem-e azon, h nem tartanak szervezésre alkalmasnak, vagy egyáltalán arra alkalmasnak, hogy megkérdezzenek, miután modntam, h lelkesedésem és energiám is lenne a szervezéshez - de asszem nem, mert akkora arcom azért nincsen. Csak rosszul esik. Asszem.
Naszóval, egyrészt nyilván kell egy főszervező, aki képes arra, ogy magáénak érezze az egészet, és átlásson mindent, és tudja, h ki-mit csinál, és figyeljen, hogy az előkészületek a megfelelő ütemben menjenek. Emellett tudjon dönteni, tudjon beszélni az emberekkel (vagy legyen olyan ember, akivel tud beszélni, és az beszél a többiekkel).
Aztán el kell dönteni a tábor szerkezetét.
Kell logisztikai egység, illetve kell programos egység. Ez a legalapvetőbb logikai felosztás, mert kell valahol élni (logisztika), illetve valamit csinálni közben (program). Minden más már ennek a finomítása. A szokásos táborkoncepció egyik alapvető eleme a csapat - ez adja a tábori program egyik pillérét. Másik szokásos elem a keretjáték. Ezen kívül még szoktak lenni olyanok, h közös tábori programok, vagy szabadon választható, nem csapathoz kötődő programok.
A csapat az a szűkebb közösség, akikkel közös programja/tevékenysége van a résztvevőknek a tábor során. Ez még mindig baromira általános, de már konkrétan is megvalósítható elképzelés, hogy a tábor programjai csak csapatokra épl - minden, amit az emberek csinálnak ebben a viszonyrendszerben működik. Lényegében sok kis altábor, amik időnként keresztezik egymást, összehasonlításra kerülnek, stb.
A csapat tevékenysége általában valamilyen közös kreatív tevékenység, illetve játék szokott lenni. A beszélgetünk gyertyafénynél dolog vhol a kettő határán mozog, illetve a kirándulás mondjuk játék, és akkor lefedtem mindent. A másik szerepe a szociális közeg biztosítása mindenki számára (gyertyafényes izé ide is jöhet).
Volt már többféle közösség is, az utóbbi pár évben megszokás lett a másik csapat, a rendek intézménye. Tulajdonképpen ez egy szűkebb tevékenységre orientált csapat, és alapvetően képes ellátni ugyanazokat a funkciókat, mint a másik elnevezéssel, de, mivel ezt külön szokták kezelni, ezért fontos kitérni rá az emtété táborok esetében.
Szóval a rendek valamilyen kreatív tevékenységre koncentráló csapatok.
A kettő csapatféle mátrixként szokott működni, az egyes emberek mindkettőbe tartoztak az elmúlt táborok során.
Jelenleg épp az a véleményem, hogy nem feltétlenül ez a legoptimálisabb kialakítás - az elmúlt évek során azért épp elég hiányosság, probléma is kiderült ezekkel kapcsolatban, úgyhogy tessék, néhány alternatív megoldás:
- a csapatok rendek: egyfajta csapatfelosztás van, és a csapatok egyféle tevékenység köré csoportosulnak. Ilyen táborból azért jónéhányat ismerhetünk, a valamilyen tanulásra/tevékenységre súlyt fektető (nyelvi, úszó, lovagló stb. ) táborok így működnek. KÖMT már volt ilyen, és működött.
- a csapatoknak két fajtája van, egymás mellett: van a rend-féle kreatív cucc, meg a másik fajta, akik nem egy tevékenységre összpontosítanak.
- a csapatok csak szociális, illetve kezelhetőségi funkciót töltenek be, a programot alapvetően a közös tábori ill. keretjátékos események viszik, a csapatokra alapozva: tehát nem a zászlófestés és kényszeredett indulóépítéssel töltik az emberek az idejüket, hanem csapatversenyek, kirándulások, akár amolyan szabadrendi órák, akadályversenyek, illetve akár live-os események között időnként összeülnek beszélgetni, és igény szerint mindig ugyanannál az asztalnál ülnek kajánál.
- nincsenek tevékenységi csapatok: az embereket a baráti közösségek, illetve a keretjátékos funkciók kötik össze, a programot egészében a keretjáték és a közös programok viszik (legutóbbi KÖMT, LEP), esetleg az alkalmi közösségek.
Én az elsőt, ill. a harmadikat tartom megvalósíthatónak, és összemérhetőnek a szokásos mátrix-rendszerünkkel annyira, hogy mindkettőt érdemes lenne szerintem alaposan átgondolni. Én most a harmadikra fogok részletesebb javaslatot tenni (és wazze, érzem, ahogy a terméktervezős nem lepontozta a termékjavaslatokat, és kidolgozná mindet, hogy könnyebb legyen választani).
De előbb a keretjáték. Ez kifejezetten mtt-táboros jellegzetesség, a legfőbb hozzáadott értékünk szerintem a táborainkhoz. Ezért Tolkien tábor. Ezért kifejezetten fontos.
Az erőssége eddig is változó volt a táborok során,nekem úgy tűnik, hogy a minimum az az általános hangulat megteremtése: az emberek érezzék magukat Középföldén. A díszítés, a helyszínek berendéze legyen következetesen középfölde-i (esetleg valinori), legyen egy korhoz, sőt egy helyhez és időhöz köthető. Meg konkrét eseményekhez is, amik kötődnek az ismert nagy mitológiai/történeti eseményekhez.
Egy következő szint, amikor a keretjáték már minden programot megideologizál, kontextusba helyez.
Aztán erősebb keretjáték esetén maga keretjáték szolgáltat programot is - naagy megbeszélések, csapatok koncepciója és tevékenysége (igen, zászlófestés és rituálé kialakítás meg ilyenek). Meg a megnézhető keretjátékos események.
A legutolsó meg a live-szint, amikor részt vesznek a keretjáték eseményeiben, az emberek nem csak csapatonként, hanem személyenként is középföldei szereplők.
Na, ezek közül is érdemes belőni, h mit szeretnénk. Én a hármas-négye szint közöttit tartom célszerűnek (és itt is szoktak mozogni a táborok - a relax volt csak az egyes alatt, de még annál is volt eredetileg törekvés legalább az egyes szintre).
Tehát kell koncepció egy eseménysorra, ami a csapatok szempontjából "Live", és bizonyos, jól körülhatárolt szituációkban az emberek számára is (lehet) az. Erre ugye a legutóbbi tábor jó példa (mmint a live-osra).
Aztán kell dramaturgiai ív az egész táborra, katarzissal, eukatasztrófával nagy mitológiához kapcsolódással, átélést segítő dolgokkal.
És nem árt, ha ezek a dolgok fedésben vannak a többi program-pillérrel is (vháhh, ez pilléres szöveg marketinges-menedzsment órákról maradt meg, ólol). Sőt, igazából szerves egységet kell képezni (mint a formatervezésben a design és funkciók között).
Megtervezésre a következő módszert látom jónak:
- koncepció, szerkezet kialakítása --> programszerkezet kialakítása együtt a közösségek működésével és a keretjáték dramaturgiájával --> itt válhatkülön a keretjáték, az közösségek, ill. a maradék, egyikhez sem köthető programok kidolgozása --> a végén meg az egész összefésülése, és közös átnézése, javítása
és az egész mellett folyamatosan az általam egyáltalán nem végiggondolt logisztikai csapat általi követés kiegészítés, stb.
Ha a konkrét példára vonatkoztatok, akkor:
- vannak csapatok, van keretjátékban betöltött funkciójuk.
- van a keretjáték ideje és helye és szituációja - a programok mind ehhez kötődnek: versenyek, kreatív tevékenységek, amik akár szabadrendiek, akár kurzus jellegűek, (de nem az eddigi rendek*), sportprogramok, hadijáték, kirándulás, előadóest, kiselőadások, nagyelőadások, tábortüzek, csapatjátékok, játékok.
- illetve vannak a kifejezetten keretjátékos megmozdulások: nagy jelenetek és live-jellegű történések.
* azért nem látom ideálisnak az eddigi rend koncepciót, mert már a beválogatott tevékenységek sem ugyanúgy működnek, és így még ki is hagyunk olyan dolgokat, amikre lenne igény, amik jók lehetnének. Quenyát nem fog 10 napon keresztl tanulni senki, de mondjuk 3-4 alkalmas kurzus? Írni lehet egy teljes napon keresztül, de időnként jó, ha az ember mondjuk elmegy két órát táncolni közben. A "krónikás" rend meg nem mut mit csinálni olyankor, amikor nincs esemény. A szakácsoknak viszont határozottan kell idő.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, de majd alkalomadtán folytatom.
nah, lejött a hétvégéna sims3, örülök, h a régi karakterek is megvannak megminden. most egy darabig elleszek ezzel esténként.
volt szombaton csettali, és élmény volt látni a geekeket. Beszélgettem is, és tulajdonképpen lenne rájuk igényem máskor is, nem csak pár évente egyszer. Az meg kifejezetten vicces, hogy már nem érzem más korosztályban magamat, mert ... 8 éve? 7 éve? még határozottan egy kategóriával idősebb volt a többség.
Vasárnap volt próba, asszem sikerült ledumálni a péntekeket - bár a mostanira még rá kell kérdeznem, mert... mert.
Utána meg meséltem, és az üresjáűratok ellenére sikerült pont addig mesélnem, ameddig terveztem. Nem egészen úgy történt minden, ahogy terveztem, lett új szál közben, meg a főeemény is máshogy zajlott, de ez jó, és már tényleg végjáték.
volt szombaton csettali, és élmény volt látni a geekeket. Beszélgettem is, és tulajdonképpen lenne rájuk igényem máskor is, nem csak pár évente egyszer. Az meg kifejezetten vicces, hogy már nem érzem más korosztályban magamat, mert ... 8 éve? 7 éve? még határozottan egy kategóriával idősebb volt a többség.
Vasárnap volt próba, asszem sikerült ledumálni a péntekeket - bár a mostanira még rá kell kérdeznem, mert... mert.
Utána meg meséltem, és az üresjáűratok ellenére sikerült pont addig mesélnem, ameddig terveztem. Nem egészen úgy történt minden, ahogy terveztem, lett új szál közben, meg a főeemény is máshogy zajlott, de ez jó, és már tényleg végjáték.
péntek, november 12
a hét utolsó órájában vagyok benne.
elfelejtettem cukrot rakni a teába, ami ettől nem lett jobb, sőt. elegem van a pikvikekből, amit kapunk a Cégnél (persze, örülök, h van). Folyadékutánpótlást.
tegnap nem mentem az angolulbeszélős sörözésre, ellenben megvettem a Fable első részét, telepítettem is gyorsan. Abban nem vagyok biztos, h végigjátszom megint, de egyszer-másfélszer már igen, és így valami minimálisat törlesztek a játékok irányába(n).
most aztán lesz Turambar-próba, addigra vissza kell szereznem a szellemi épségemet. Írhatnék az alkotó folyamatok nagyszerűségéről, meg, hogy mennyire ad vissza hitet az élet bármilyen értelmébe, de nem fogok.
Mostanában nem nagyon van kiút a labirintusból, és kezdek kételkedni abban, h valaha is láttam a kék eget/fényt alagút végén/szebb-jobb világot/stb.
Ilyenkor kell nézegetni a rozsdát és a repedéseket a falon. A vilg fraktálrendszerében van elrejtve a világon kívüli is.
I am Zimmy.
elfelejtettem cukrot rakni a teába, ami ettől nem lett jobb, sőt. elegem van a pikvikekből, amit kapunk a Cégnél (persze, örülök, h van). Folyadékutánpótlást.
tegnap nem mentem az angolulbeszélős sörözésre, ellenben megvettem a Fable első részét, telepítettem is gyorsan. Abban nem vagyok biztos, h végigjátszom megint, de egyszer-másfélszer már igen, és így valami minimálisat törlesztek a játékok irányába(n).
most aztán lesz Turambar-próba, addigra vissza kell szereznem a szellemi épségemet. Írhatnék az alkotó folyamatok nagyszerűségéről, meg, hogy mennyire ad vissza hitet az élet bármilyen értelmébe, de nem fogok.
Mostanában nem nagyon van kiút a labirintusból, és kezdek kételkedni abban, h valaha is láttam a kék eget/fényt alagút végén/szebb-jobb világot/stb.
Ilyenkor kell nézegetni a rozsdát és a repedéseket a falon. A vilg fraktálrendszerében van elrejtve a világon kívüli is.
csütörtök, november 11
na, írtam folytatást, ha rövidet is.
közben telik a nap, olyan furcsa-narancssárga minden. a világ a szürrealitás határán lebeg, de nagyon is reális minden, pont amennyire lehet. A zene párnaként ölel körbe, és néha jó a túlélők maslow-piramisának alján lebegni.
nna.
közben telik a nap, olyan furcsa-narancssárga minden. a világ a szürrealitás határán lebeg, de nagyon is reális minden, pont amennyire lehet. A zene párnaként ölel körbe, és néha jó a túlélők maslow-piramisának alján lebegni.
nna.
szerda, november 10
i was.
ketten beszélnek bennem, az egyik kifelé, a másik befelé. az különben annyira jó, amikor észreveszem, hogyan formálja a külvilág a gondolataim folyását. ezért vicces határozott stílusú írókat olvasni, mert a gondolatmondataim elő mondatszabdaló szemüveg kerül. És elkaptam az érzést, abban a pillanatban, ahogy megtörtént.
...
azt hiszem, én értem a vámpíros könyveket. pont azon a határon vagyok. vannak mítoszok, és vannak vágyak, amik erősebbek a sztorivezetés és karakteralkotás hiányosságainál is.
mondjuk igazán folytathatnám a hp fanfiction-t, hamár elkezdtem. be kell fejezni, különben.
és meg akarok újra tanulni franciául. végülis a recepción is tudnak tanulni....
ketten beszélnek bennem, az egyik kifelé, a másik befelé. az különben annyira jó, amikor észreveszem, hogyan formálja a külvilág a gondolataim folyását. ezért vicces határozott stílusú írókat olvasni, mert a gondolatmondataim elő mondatszabdaló szemüveg kerül. És elkaptam az érzést, abban a pillanatban, ahogy megtörtént.
...
azt hiszem, én értem a vámpíros könyveket. pont azon a határon vagyok. vannak mítoszok, és vannak vágyak, amik erősebbek a sztorivezetés és karakteralkotás hiányosságainál is.
mondjuk igazán folytathatnám a hp fanfiction-t, hamár elkezdtem. be kell fejezni, különben.
és meg akarok újra tanulni franciául. végülis a recepción is tudnak tanulni....
szerzek teát. szereztem. naszóval, ki kéne vágnia töltelékszavakat időnként a világból, sokkal lényegretörőbb lenne. A mondataimból is, próbáljuk ki.
A redundancia segíti az értelmezést, meg a gondolkodást is, ha valaki írás közben gondolkoik. Nem megy ez nekem.
Amiről úgy érzem, hogy meg kéne csinálnom:
zenekar: erről már sokat ríttam itt is, másutt is. vagy legalább meg kéne próbálnom írni egy számot, és felvenni, vagy akármi.
írás: ebből mindig vannak épp futó projektjeim, bár igazából... inkább lemesélem ezeket.
darab: kellene olyan darabot találnom, amit a főnixszel tudok megcsinálni - legyen kevés szereplő, arányaiban sok nő, és a témája fogjon meg. vagy esetleg írhatnék.
...
ez azért nem túl bíztató. a távolabbi és nagyobb céljaim olyanok, amikre nem sok esélyt látok. a rövidebb célok meg...
a fák leveli között áteső fényt nézem inkább, meg a buszról a Dunát, meg a cigifüstös padokat alkalmanként egy kocsmában. Lassan ideje lenne megváltani a világot, vagy valami.
A redundancia segíti az értelmezést, meg a gondolkodást is, ha valaki írás közben gondolkoik. Nem megy ez nekem.
Amiről úgy érzem, hogy meg kéne csinálnom:
zenekar: erről már sokat ríttam itt is, másutt is. vagy legalább meg kéne próbálnom írni egy számot, és felvenni, vagy akármi.
írás: ebből mindig vannak épp futó projektjeim, bár igazából... inkább lemesélem ezeket.
darab: kellene olyan darabot találnom, amit a főnixszel tudok megcsinálni - legyen kevés szereplő, arányaiban sok nő, és a témája fogjon meg. vagy esetleg írhatnék.
...
ez azért nem túl bíztató. a távolabbi és nagyobb céljaim olyanok, amikre nem sok esélyt látok. a rövidebb célok meg...
a fák leveli között áteső fényt nézem inkább, meg a buszról a Dunát, meg a cigifüstös padokat alkalmanként egy kocsmában. Lassan ideje lenne megváltani a világot, vagy valami.
kedd, november 9
Azon gondolkodom, hogy mit kellene csinálnom. Úgy általában, az életemmel. Akár a filozófikus határán mozogva. Amikor vasárnap Tnaárúr bejelentette, h még két próbaalkalom, hétfő-péntek a vasárnap hajnal mellé, akkor azért elgondolkodtam egy pillanatra, megéri-e. Aztán beszéltem Mrs Sopronival, és úgy döntöttem, a pénteki Turambar próbák fontosabbak. Persze, ez azt is jelenti, hogy azt a darabot megcsináljuk rendesen, színpadon, nem csak mtt-s közösségnek. Ha már egy valószínűsíthető konfliktust varrtam ezzel a nyakamba.
Viszont az jól esett, amikor mondták a többiek, hogy hasznos az asszisztenskedésem. Legalább ez.
aztán jellemzően elfogytak a szavaim, a blog meg itt maradt nyitva. ez egy ilyen kedd.
Viszont az jól esett, amikor mondták a többiek, hogy hasznos az asszisztenskedésem. Legalább ez.
aztán jellemzően elfogytak a szavaim, a blog meg itt maradt nyitva. ez egy ilyen kedd.
vasárnap, november 7
Megvolt a KÖMT, illetve, benéztem jól oda. A szombat reggel határozottan indult, felkeltem egyszercsak, és igyekeztem elérni valamelyik vonatot - ez végül 11:07-es lett, épphogy. Inszéjn nézte meg nekem az időpontot, és csak a vonaton tudatosult bennem, hogy nem vagyok biztos abban, h jó vonatra szálltam-e. Mert oké, Vác, meg Szob... de biztos ez a vonal az? Nem keverem másik zónavonattal? Göd, Kismaros? Aztán nyugtatgattam magam, h Dunakanyarból egy van, és minden esélyem megvan arra, hogy ez az a vonal. És az lett.
Szeretek utazni, állapította meg a narrátorom, miközben néztem a faleveleket, aztán a párás-napfényes Dunát, és szeretem a fákat, és a folyókat - illetve vizeket úgy általában, mert a Balaton is igencsak.
Az emlékekbe kapaszkodva mentem be a suliba, aztán mellbevágott valami ismerős és... a mások kosza, mások rendetlensége érzés. Nem volt semmi, ami bevonzott volna, emberek ülnek az ismerősen rendetlen büfépult mellett, köszönés, aztán semmi. Nem tudom, mit vártam, talán valami visszajelzését annak a világtól, hogy ide érkeztem. Nem jó dolgok közepébe megérkezni, amikor azok épp ülnek.
Megkerestem Angwenéket a kratív írós foglalkozáson - sajnos lemaradtam az elejéről, bár még így is sikerült telefirkálnom egy lapot.
A program, mint olyan, jó dolog.
Aztán szocializálódtam ügyesen, és megint felmerült bennem, hogyha netán még energiát is próbálnék fektetni bele, akkor nem lenne mindig mindenki (vagy a nagy többség) idegen. Vagy... kit tudja. De majdnem jól működött a szociális programom, csak a nap végére romlott el.
Megvan, ez olyan, mint pókemberként repkedni a felhőkarcolók között, folyamatosan mozgásban, és mindig kell valami, amiben megkapaszkodom, vagy elég magasra kell feljutni, h legyen idő zuhanni. Borostyán-ember vagyok (borostyán-udvar, nohiszen). Világok peremén. Képes vagyok magamat megtagadni azért, hogy a peremen maradhassak. (Hogy minden vélemény között maradhassak.) Hogy folyamatosan tudatosítsam magamban a nézőpontok viszonylagosságát, hogy végül mi színezzük ki a vonalak közti területet, és azt nem muszáj a színkódok szerint. Ilyenkor szoktam elkezdeni kételkedni a saját létezésemben.
Volt Drímőrnek előadása a Live mesélésről, érdekes volt, a táborszervezési rohamom mellé megérkezett a live-szervezés is.
Volt az egésznek egyfajta igazmondós fílingje, sokan mondtak mellettem rosszindulatú, de őszinte megjegyzéseket egyéb emberekre. Ha a következő lépés az, h ugyanezt egymásnak is, akkor oké.
Hazafele eszembe jutott Hanga, illetve a reggeli vonatozásairól szóló történetei - velem együtt csak buliba utaztak emberek. Visító csajok, az őket fikázó két srác, akik aztán örökletesbetegségekről beszélgettek, aztán két negyedikes csaj, pasikról beszélgettek, meg... ööö... a csizmáról... meg a különböző pasikról. Hogy melyikük éppen milyen pasi mellett randizgat(na) kivel, és közben a harmadik sráccal milyen félreérthető, vagy egyértelmű helyzetbe került.
Az utazásban az a jó, hogy eggyel kevesebb láncot érzek a szokásosakból - hisz képes vagyok idegen helyre mozogni. Úgyhogy ma este elmegyek az előadásra, mert képes vagyok rá, mert megtehetem, és, mert kíváncsi vagyok Femmefatale és Koma produkciójára (meg, hátha összébbértek a többiek az előző óta).
És újra beindítottam a last.fm-et a gépemen, mert az utolsó adatok egy évesek rajta.
Szeretek utazni, állapította meg a narrátorom, miközben néztem a faleveleket, aztán a párás-napfényes Dunát, és szeretem a fákat, és a folyókat - illetve vizeket úgy általában, mert a Balaton is igencsak.
Az emlékekbe kapaszkodva mentem be a suliba, aztán mellbevágott valami ismerős és... a mások kosza, mások rendetlensége érzés. Nem volt semmi, ami bevonzott volna, emberek ülnek az ismerősen rendetlen büfépult mellett, köszönés, aztán semmi. Nem tudom, mit vártam, talán valami visszajelzését annak a világtól, hogy ide érkeztem. Nem jó dolgok közepébe megérkezni, amikor azok épp ülnek.
Megkerestem Angwenéket a kratív írós foglalkozáson - sajnos lemaradtam az elejéről, bár még így is sikerült telefirkálnom egy lapot.
A program, mint olyan, jó dolog.
Aztán szocializálódtam ügyesen, és megint felmerült bennem, hogyha netán még energiát is próbálnék fektetni bele, akkor nem lenne mindig mindenki (vagy a nagy többség) idegen. Vagy... kit tudja. De majdnem jól működött a szociális programom, csak a nap végére romlott el.
Megvan, ez olyan, mint pókemberként repkedni a felhőkarcolók között, folyamatosan mozgásban, és mindig kell valami, amiben megkapaszkodom, vagy elég magasra kell feljutni, h legyen idő zuhanni. Borostyán-ember vagyok (borostyán-udvar, nohiszen). Világok peremén. Képes vagyok magamat megtagadni azért, hogy a peremen maradhassak. (Hogy minden vélemény között maradhassak.) Hogy folyamatosan tudatosítsam magamban a nézőpontok viszonylagosságát, hogy végül mi színezzük ki a vonalak közti területet, és azt nem muszáj a színkódok szerint. Ilyenkor szoktam elkezdeni kételkedni a saját létezésemben.
Volt Drímőrnek előadása a Live mesélésről, érdekes volt, a táborszervezési rohamom mellé megérkezett a live-szervezés is.
Volt az egésznek egyfajta igazmondós fílingje, sokan mondtak mellettem rosszindulatú, de őszinte megjegyzéseket egyéb emberekre. Ha a következő lépés az, h ugyanezt egymásnak is, akkor oké.
Hazafele eszembe jutott Hanga, illetve a reggeli vonatozásairól szóló történetei - velem együtt csak buliba utaztak emberek. Visító csajok, az őket fikázó két srác, akik aztán örökletesbetegségekről beszélgettek, aztán két negyedikes csaj, pasikról beszélgettek, meg... ööö... a csizmáról... meg a különböző pasikról. Hogy melyikük éppen milyen pasi mellett randizgat(na) kivel, és közben a harmadik sráccal milyen félreérthető, vagy egyértelmű helyzetbe került.
Az utazásban az a jó, hogy eggyel kevesebb láncot érzek a szokásosakból - hisz képes vagyok idegen helyre mozogni. Úgyhogy ma este elmegyek az előadásra, mert képes vagyok rá, mert megtehetem, és, mert kíváncsi vagyok Femmefatale és Koma produkciójára (meg, hátha összébbértek a többiek az előző óta).
És újra beindítottam a last.fm-et a gépemen, mert az utolsó adatok egy évesek rajta.
csütörtök, november 4
éhes vagyok, nemsokára ebédelni megyek, bár, azt még nem tudom, hogy kikkel és hova, de majdcsak.
A Tudorok zseniális ihletadó a királylányos fantasyhez, környezet és ruhák, ó, igen.
Tegnap meséltem Momónak,és határozottan úgy érzem, ez a néha csak egy-egy játékosnak, néha sokaknak együtt kell mesélnem, ezt énis jobban élvezem, meg szemlátomást a játékosok is. Csak nehéz egyeztetni.
Tábort akarok szervezni.
Megy zenélni akarok.
A Tudorok zseniális ihletadó a királylányos fantasyhez, környezet és ruhák, ó, igen.
Tegnap meséltem Momónak,és határozottan úgy érzem, ez a néha csak egy-egy játékosnak, néha sokaknak együtt kell mesélnem, ezt énis jobban élvezem, meg szemlátomást a játékosok is. Csak nehéz egyeztetni.
Tábort akarok szervezni.
Megy zenélni akarok.
kedd, november 2
olyan igazi cyberpunk este van a Cégnél - bent fények, kint sötét. Egy meg nem írt novellám hősnője ilyen helyen ereszkedik le az irodaház oldalán, hogy kiszabadítsa-elrabolja az öregasszonyt, aki nem akar már elmenni. Aztán meg akarja ölni a mestere, mert épp a parancs megtagadására készül hősnőnk. Vagy valami ilyesmi, de csak addig jutottam, hogy még kék az égbolt, úgyhogy a körvonalaik látszanak a sötétből. De rég volt ez. Ezt se írtam meg - utólag nem bánom talán, hiszen jópár ilyesmiről szóló részt láttam a Nikita sorozatban. Azért az ijesztő, amikor belső mitológiával találkozom szemben tévésorozatban.
Reggel a metrón befejeztem a Láthatatlan szörnyeket, kúlság volt. A stílus és a történet egységes, és ez jó.
És ez a kedvenc hónapom második napja. Pillanatok alatt elmúlik az ősz, és alig veszem észre.
Reggel a metrón befejeztem a Láthatatlan szörnyeket, kúlság volt. A stílus és a történet egységes, és ez jó.
És ez a kedvenc hónapom második napja. Pillanatok alatt elmúlik az ősz, és alig veszem észre.
megvolt a háromnapos hétvége - nem éreztem hosszabbnak, int egy normális kétnaposat. a szombatom és vasárnapom nem próbával töltött része a helovínra ment el, sőt, igazából a hétfőm nagy része is (mert négyig aludtam).
Azért örülök, hogy a visszajelzések alapján az emberek jó része jól érezte magát. Azt sajnálom, hogy nem mindegyik barátom, mert igazából nekik szeretek szervezni, nem a random ismerősöknek (bár, az sem utolsó).
Ehe, a szemüvegem nagyon kemény, meg igazából a jelmezem is, csak azt blogon nem mutogatom. (Meg Péter képei kifejezőek, de valahogy nem túl előnyösek.)
Szóva zenéltem, meg előtte berendezkedtünk, meg még korábban Kincsővel raktártpakoltunk.
A szerveződés tanulságos volt, ez demokratikusan valóban nem megy, mert a többség úgy érzi, hogy ő szívja a legtöbbet, pedig nem is.
A lábam még mindig fáj, a csizmám alja neháéz, és magassarkú, és egész nap abban álltam-ültem, úgyhogy hajnalban már alig bírtam járni. És félálomban felmostam a termeket, úgy ám, és örülök, hogy voltak emberek előtte és utána segíteni spontán. Az viszont pofátlanság, amikor valaki abban a pillanatban lép le, hogy kiderül, vége a bulinak és takarítani kell - és ezt még ki is jelenti, hogy ezért. Nem, ez nem jópofa.Lépjen le észrevétlenül, figyeljen, és menjen haza 10 perccel hamarabb, köszönjön el, és kérjen bocsánatot, vagy legalább ne mondja, hogy akkorénmost megyek, mert pakolni kell, és nem akarok. Nem szolgáltattunk, bmeg.
Megnéztük a Szigorúan bizalmast, jó film, érdekes, szép, meg ilyenek.És ma borzasztóan álmos vagyok.
Azért örülök, hogy a visszajelzések alapján az emberek jó része jól érezte magát. Azt sajnálom, hogy nem mindegyik barátom, mert igazából nekik szeretek szervezni, nem a random ismerősöknek (bár, az sem utolsó).
Szóva zenéltem, meg előtte berendezkedtünk, meg még korábban Kincsővel raktártpakoltunk.
A szerveződés tanulságos volt, ez demokratikusan valóban nem megy, mert a többség úgy érzi, hogy ő szívja a legtöbbet, pedig nem is.
A lábam még mindig fáj, a csizmám alja neháéz, és magassarkú, és egész nap abban álltam-ültem, úgyhogy hajnalban már alig bírtam járni. És félálomban felmostam a termeket, úgy ám, és örülök, hogy voltak emberek előtte és utána segíteni spontán. Az viszont pofátlanság, amikor valaki abban a pillanatban lép le, hogy kiderül, vége a bulinak és takarítani kell - és ezt még ki is jelenti, hogy ezért. Nem, ez nem jópofa.Lépjen le észrevétlenül, figyeljen, és menjen haza 10 perccel hamarabb, köszönjön el, és kérjen bocsánatot, vagy legalább ne mondja, hogy akkorénmost megyek, mert pakolni kell, és nem akarok. Nem szolgáltattunk, bmeg.
Megnéztük a Szigorúan bizalmast, jó film, érdekes, szép, meg ilyenek.És ma borzasztóan álmos vagyok.
péntek, október 29
újra sorozatot nézek, ezúttal az új Nikitát. vagy mondtam már? namindegy, a lényeg az, hogy ugyanúgy magával ragadott, mint a régi. Mások a szereplők - a színészek -, fáj a szívem Roy Dupuis-ért, és Peta Wilson is jobban tetszett Nikitaként, mint az ázsiai csaj, de pl. az ALex-t játszó lány szimpatikus.
a több, mint 10 éves különbség meg... nagyon látványos. Nincs hologramos kivetítő, és a monitorok áttetsző üveglapok, ergo a tech. kütyük egyelőre abszolút elképzelhető dolgok. Igazából a ruhákon (sminken és hajakon), és az "otthonossá tett" szobákon látszik a Secti... Division-ben, hogy más korban játszódik a sorozat.
Na, ennyi mára, vissza a melóba.
a több, mint 10 éves különbség meg... nagyon látványos. Nincs hologramos kivetítő, és a monitorok áttetsző üveglapok, ergo a tech. kütyük egyelőre abszolút elképzelhető dolgok. Igazából a ruhákon (sminken és hajakon), és az "otthonossá tett" szobákon látszik a Secti... Division-ben, hogy más korban játszódik a sorozat.
Na, ennyi mára, vissza a melóba.
ó, már péntek van. nohiszen.
tegnap meséltem királylányos fantasyt, és most meg kell várni Szozsit a következő résszel. Rosszabb, mint egy sorozat, annál csak egy hetet kell várni a folytatáshoz. Azért érdekes most mesélni, mert nagyon kell figyelnem az NPC-imre, mit reagálnak, hogyan és milyen követleztetéseket vonnak le meg ilyenek. Sokkal inkább, mint máskor, mert most hozhatnak oylan döntéseket, amik hatással vannak a későbbiekre. Ahogy a játékosok is. Néha olyan, mintha jengáznánk, és baromira kell figyelni ahhoz, hogy ne boruljon az egész építmény, épphogy megálljon.
ja, szerdán volt az angolul-beszélős tosz, kúl volt, ugyanaz ment, mintha magyarul beszélnénk.aztán karaokézni ragadtunk, az is érdekes volt - és örülhettem, mert volt pár alternatívabb szám is a kínálatban, mint amit eddig láttam. Legközelebb éneklek Mansont meg ALice in Chainst, csak addig meg kell tanulnom őket :rohog: de komolyan, azért Linkin Parkot is vicces berakni énekelhetőnek, a Prodigy- Breathe-hez meg már nem tudok mit szólni...
Helovínra gyertek. Rá fog menni a hétvégém, úgyhogy szeretném jól érezni magamat. Emberekkel megminden. Ez nem fenyegetés, ez szándéknyilatkozat.
Ma este meg megyek főnixes bemutatóra, remélem, megszületett már a darab, és jó lett, mert nem tudok hazudni. asszem.
tegnap meséltem királylányos fantasyt, és most meg kell várni Szozsit a következő résszel. Rosszabb, mint egy sorozat, annál csak egy hetet kell várni a folytatáshoz. Azért érdekes most mesélni, mert nagyon kell figyelnem az NPC-imre, mit reagálnak, hogyan és milyen követleztetéseket vonnak le meg ilyenek. Sokkal inkább, mint máskor, mert most hozhatnak oylan döntéseket, amik hatással vannak a későbbiekre. Ahogy a játékosok is. Néha olyan, mintha jengáznánk, és baromira kell figyelni ahhoz, hogy ne boruljon az egész építmény, épphogy megálljon.
ja, szerdán volt az angolul-beszélős tosz, kúl volt, ugyanaz ment, mintha magyarul beszélnénk.aztán karaokézni ragadtunk, az is érdekes volt - és örülhettem, mert volt pár alternatívabb szám is a kínálatban, mint amit eddig láttam. Legközelebb éneklek Mansont meg ALice in Chainst, csak addig meg kell tanulnom őket :rohog: de komolyan, azért Linkin Parkot is vicces berakni énekelhetőnek, a Prodigy- Breathe-hez meg már nem tudok mit szólni...
Helovínra gyertek. Rá fog menni a hétvégém, úgyhogy szeretném jól érezni magamat. Emberekkel megminden. Ez nem fenyegetés, ez szándéknyilatkozat.
Ma este meg megyek főnixes bemutatóra, remélem, megszületett már a darab, és jó lett, mert nem tudok hazudni. asszem.
szerda, október 27
igazából aza fura, hogy évtized végeként gondolok erre az ére, pedig mondjuk 90 az mér kilencvenes évek. Ezek meg a tizes évek. És tíz éve...
a nosztalgiát agyoncsapom. Ez nem az a bolygó pillanat a jelenidőben. Szerzek teát.
Szereztem.
A dolgok mindig az adott pillanatban indulnak, soha később. Korábban meg már csak elindultak, de nem lehet se a jövőre se múltra hatni.
A téridőben egyedül vagyunk, és csak messziről világítanak más csillagok.
A szavak a megfogalmazhatatlant írják le. Kis bogarak, amik kirágják a valóságot. (Valóság szövetet, de ennek nincs is értelme.)
don't. look. back.
a nosztalgiát agyoncsapom. Ez nem az a bolygó pillanat a jelenidőben. Szerzek teát.
Szereztem.
A dolgok mindig az adott pillanatban indulnak, soha később. Korábban meg már csak elindultak, de nem lehet se a jövőre se múltra hatni.
A téridőben egyedül vagyunk, és csak messziről világítanak más csillagok.
A szavak a megfogalmazhatatlant írják le. Kis bogarak, amik kirágják a valóságot. (Valóság szövetet, de ennek nincs is értelme.)
don't. look. back.
Lila meghívó
itt bent egészen mások a színei... azért már legalűbb egy fél éve nem ültem photoshop elé. (najó, a tábor előtta a csapatlogó erejéig.)
kedd, október 26
ma volt egy darab kostruktív és előremutató ötletem a munkahelyemen (mmint... az eddigiekhez képest).
ma vettem egy csizmát végül, miután tegnap este keresztülszeltem a nagy plázát mellettünk, és szemeztem egy csizmával, meg szomorúan, és némiképp még mindig idegesen vettem tudomásul, hogy megint unalmas a divat. a háendem pasztel és visszafogott és unalmas, mindenhol... harmóniák vannal. még a csipkés bolt a legérdekesebb,de az azért ahhoz, h csak a csipkésség miatt vegyek ott ruhát.
namindegy, a csizmának örülök, mert reggel már baromira fázott a lábam.
jajj, kéne írni Zoltánnak :D na, majdmindjárt.
Tegnap este sikeresen elfeljtettem a megbeszélést, amit még mindig nagyon sajélok, meg kínosnak tartok, mert valami rémlett, de ma estére emlékeztem, és nem tudom, h miért. Úgyhogy ma este befejezem a plakátot, meg lehet, h gyártok mégegyet, ha lesz ihletem. A zenei ihleteim gyűlnek, határozottan. Viszont szeretnék mást is még magam mellé, mert... ja. Mert vállalok halloweeni jóslást, mondjuk.
még nem tudom, h lesz-e, de kell lennie. a kékségben dolgoknak, amik világítanak a maguk hínárfényes módján. mindig a kanyar mögött, mindig a ködben, mindig a homályban.ezért jók a ködök, mert mögöttük elférnek a szép dolgok, amiket amúgy nem látunk.
Ködök, ködök, ködök. Majd most megváltjuk a világot, ugye?!
ma vettem egy csizmát végül, miután tegnap este keresztülszeltem a nagy plázát mellettünk, és szemeztem egy csizmával, meg szomorúan, és némiképp még mindig idegesen vettem tudomásul, hogy megint unalmas a divat. a háendem pasztel és visszafogott és unalmas, mindenhol... harmóniák vannal. még a csipkés bolt a legérdekesebb,de az azért ahhoz, h csak a csipkésség miatt vegyek ott ruhát.
namindegy, a csizmának örülök, mert reggel már baromira fázott a lábam.
jajj, kéne írni Zoltánnak :D na, majdmindjárt.
Tegnap este sikeresen elfeljtettem a megbeszélést, amit még mindig nagyon sajélok, meg kínosnak tartok, mert valami rémlett, de ma estére emlékeztem, és nem tudom, h miért. Úgyhogy ma este befejezem a plakátot, meg lehet, h gyártok mégegyet, ha lesz ihletem. A zenei ihleteim gyűlnek, határozottan. Viszont szeretnék mást is még magam mellé, mert... ja. Mert vállalok halloweeni jóslást, mondjuk.
még nem tudom, h lesz-e, de kell lennie. a kékségben dolgoknak, amik világítanak a maguk hínárfényes módján. mindig a kanyar mögött, mindig a ködben, mindig a homályban.ezért jók a ködök, mert mögöttük elférnek a szép dolgok, amiket amúgy nem látunk.
Ködök, ködök, ködök. Majd most megváltjuk a világot, ugye?!
hétfő, október 25
délután, hétfő, a levegő este is, ma reggel is jóíz volt. A hétvége időjárása évekkel ezelőttre dobott vissza, de leginkább tavaszokra, mert annyi íz volt benne. Meg szép volt.
amúgy szedem össze a helovíni zenéket (egyelőre konkrét kívánságot senki nem küldött, ezér magatokra vessetek), megnéztem másfél lost boys (az első nagyon szórakoztató volt a másodikat nem tudtam végignézni), meséltem és játszottam.
A királylányos fantasy kezd érdekes fordulatot venni, a vámpírosban meg jönnek elő a akarakterek közti feszültségek. Ó, igen.
amúgy szedem össze a helovíni zenéket (egyelőre konkrét kívánságot senki nem küldött, ezér magatokra vessetek), megnéztem másfél lost boys (az első nagyon szórakoztató volt a másodikat nem tudtam végignézni), meséltem és játszottam.
A királylányos fantasy kezd érdekes fordulatot venni, a vámpírosban meg jönnek elő a akarakterek közti feszültségek. Ó, igen.
péntek, október 22
Nem tudom, hogy akarok-e menni a Vad Frutitk koncertre, de jó lenne hirtelen elhatározásól, csak úgy menni helyekre. Ilyenkor érzem, hogy nem kötnek a láncok. Azt hiszem, az utolsó pillanatban fogom eldönteni, adjunk a káosznak.
Új szemüveg kell, egyre inkább érzem. A szemem. Érzem a szemem.
Amúgymeg, vége a hétnek, és én ennek örülök.
csütörtök, október 21
http://industrx.blogspot.com/2010/10/kozjatek.html
ezennel a királylányos fantasyhez is próbálok leírni dolgokat. Báe úgy nehéz, hogy nem szeretném elspoilerezni a dolgokat...
na még kicsit bentmaradok, számlákat regisztrálok, meg .... á, nem. Majd holnap reggel cipelek gépeket, akkor egy úttal kevesebb, illetve kettővel a raktárig.
vettem szürke körömlakkot, és tetsik. Meg vettem mattító lakkot, na azzal még barátkoznom kell. És szebben festenem hozzá körmöt, mert sokkal jobban látszanak a hibák ezzel...
ezennel a királylányos fantasyhez is próbálok leírni dolgokat. Báe úgy nehéz, hogy nem szeretném elspoilerezni a dolgokat...
na még kicsit bentmaradok, számlákat regisztrálok, meg .... á, nem. Majd holnap reggel cipelek gépeket, akkor egy úttal kevesebb, illetve kettővel a raktárig.
vettem szürke körömlakkot, és tetsik. Meg vettem mattító lakkot, na azzal még barátkoznom kell. És szebben festenem hozzá körmöt, mert sokkal jobban látszanak a hibák ezzel...
szerda, október 20
First day in a victim's chair.
Every surface replaced can help to keep you fair for a corrected gaze.
Every feature displayed will match your crowd.
A loss of innocence.
One hand to wash the other.
Be a perfectionist.
You're nothing if
You're just another.
Something material.
This isn't personal.
Mirror on the wall.
Frame the picture.
Reflect this kiss to wish us all goodnight.
unalom, unalom, unalom. három mese van a fejemben, három világot mesélek egyszerre - mégjó, h a királylányos cucc sínen van, ott, ahol kell lennie. Rouen annyira szaggatottan halad, h nehéz kohéziót tartanom. Lehet, h meg kell gyorsítanom a befejezést, mert nehezen viselem az egy hónapos szünetet így a végjátékban.
... kéne keresnem képet, legalább Meinirhez és az egybetűs NPC-hez, bár nem fényképet, mert a fantasyhez hangsúlyosan nem illik reális fotó.
és van a fejemben egy külön város, két karakterrel, meg egy másik halvány foszlány Roxfortos fanfiction jellegű meséhez is. de ezekbe nem fogok belekezdeni.
és, ólol.
wanted dead or alive remake by ~CrazyScarlet on deviantART
Every surface replaced can help to keep you fair for a corrected gaze.
Every feature displayed will match your crowd.
A loss of innocence.
One hand to wash the other.
Be a perfectionist.
You're nothing if
You're just another.
Something material.
This isn't personal.
Mirror on the wall.
Frame the picture.
Reflect this kiss to wish us all goodnight.
unalom, unalom, unalom. három mese van a fejemben, három világot mesélek egyszerre - mégjó, h a királylányos cucc sínen van, ott, ahol kell lennie. Rouen annyira szaggatottan halad, h nehéz kohéziót tartanom. Lehet, h meg kell gyorsítanom a befejezést, mert nehezen viselem az egy hónapos szünetet így a végjátékban.
... kéne keresnem képet, legalább Meinirhez és az egybetűs NPC-hez, bár nem fényképet, mert a fantasyhez hangsúlyosan nem illik reális fotó.
és van a fejemben egy külön város, két karakterrel, meg egy másik halvány foszlány Roxfortos fanfiction jellegű meséhez is. de ezekbe nem fogok belekezdeni.
és, ólol.
wanted dead or alive remake by ~CrazyScarlet on deviantART
kedd, október 19
Na, ez a mai időjárás pont nem tetszik. Megint olyan semmilyen, inkább esne az eső.
És milyen jellemző, írok hosszabb lélegzetű beszámolót, és senkit nem érdekel :depressziósan elkullog a pozőr hatás érdekében: tulajdonképpen ... időnként rájövök, h a számomra fontos dolgok roppant kevés embert érdekelnek. Ja, nem ebből, csak erről asszociálva.
Szóval most szerzek forró teát, és nekiállokm átnbézni minden listát, és frissíteni őket, most van ideje ennek. Aztán majd talán...
...I awakened in the city to utter darkness.
I was running for hours and hours
through deserted streets.
between all those towers,
there was only rain -- only the rain.
I went through doors, I scoured the alleys.
in the rain I climbed ridges.
I walked over bridges, but there was no one there.
I felt deaf, although my hearing was fair.
but there was only silence.
not even the rain...
there must be more.
I need you to quell my fears.
I've felt it before.
I need you to shed my tears.
the things I adore.
I need you to feel my pain.
I'm trapped like before.
I need you to stop the rain.
there must be more.
I need you to quell my fears.
I've felt it before.
I need you to shed my tears.
the things I adore.
I need you to feel my pain.
I'm trapped like before.
I need you to stop the rain.
I've cast myself into a prison,
with bonds near impossible to break.
I thought my life is built on reason,
but now I know I've got to escape.
I've depraved myself of all I had,
and thought I need to for my own sake.
I didn't think I would be so sad,
but without you I cannot escape.
not even the rain...
deep in my heart,
I want you to pull me back.
I've kept us apart,
I want you to fix my wreck.
awake with a start,
I want you to enter my mind.
to re-cast my part,
I want you to follow me blind.
I've cast myself into a prison,
with bonds near impossible to break.
I thought my life is built on reason,
but now I know I've got to escape.
I've depraved myself of all I had,
and thought I need to for my own sake.
I didn't think I would be so sad,
but without you I cannot escape.
escape, it's not there!
not even the rain...
És milyen jellemző, írok hosszabb lélegzetű beszámolót, és senkit nem érdekel :depressziósan elkullog a pozőr hatás érdekében: tulajdonképpen ... időnként rájövök, h a számomra fontos dolgok roppant kevés embert érdekelnek. Ja, nem ebből, csak erről asszociálva.
Szóval most szerzek forró teát, és nekiállokm átnbézni minden listát, és frissíteni őket, most van ideje ennek. Aztán majd talán...
...I awakened in the city to utter darkness.
I was running for hours and hours
through deserted streets.
between all those towers,
there was only rain -- only the rain.
I went through doors, I scoured the alleys.
in the rain I climbed ridges.
I walked over bridges, but there was no one there.
I felt deaf, although my hearing was fair.
but there was only silence.
not even the rain...
there must be more.
I need you to quell my fears.
I've felt it before.
I need you to shed my tears.
the things I adore.
I need you to feel my pain.
I'm trapped like before.
I need you to stop the rain.
there must be more.
I need you to quell my fears.
I've felt it before.
I need you to shed my tears.
the things I adore.
I need you to feel my pain.
I'm trapped like before.
I need you to stop the rain.
I've cast myself into a prison,
with bonds near impossible to break.
I thought my life is built on reason,
but now I know I've got to escape.
I've depraved myself of all I had,
and thought I need to for my own sake.
I didn't think I would be so sad,
but without you I cannot escape.
not even the rain...
deep in my heart,
I want you to pull me back.
I've kept us apart,
I want you to fix my wreck.
awake with a start,
I want you to enter my mind.
to re-cast my part,
I want you to follow me blind.
I've cast myself into a prison,
with bonds near impossible to break.
I thought my life is built on reason,
but now I know I've got to escape.
I've depraved myself of all I had,
and thought I need to for my own sake.
I didn't think I would be so sad,
but without you I cannot escape.
escape, it's not there!
not even the rain...
hétfő, október 18
Koncert
felébredni, felébredni... nem, nem elaludni, akár. Ma ilyen felemás hétkezdet van, az esős- nedves levegő kint elbűvölt, színek, szürke, barna, falevelek, az év legszebb időszaka következik. Pont.
Nem kértem Bill Leebtől aláírást, mert a fejemet támasztaniom kellett, h le ne essen, amikor ott ültünk a backstage-ben, rájuk várva, és hirtelen elment melletünk, és a többiek se mozdultak rá... asszem nem voltunk épp ideális rajongóhad. De jó volt kicsit ülni ott, beszélgetni a dohánymentes levegőben és csendben.
Aztán a mind.in.a.box énekesét azért megkértem szépen, h írja alá a stage passomat, jól meg is lepődött, úgyhogy inkább nem próbáltam neki megmondani, hogy tök szép hangja van, és a kedvenc számomat játszotta el a koncert végén. Ha így haladok, akkor legközelebb már Adrian Hates-hez is oda merek majd menni (ha még lesznek itt koncerten).
A Népliget sötétben azért kicsit nyomasztó, de most azonnal odataláltam a Dieselbe, ahol Atis kösnt rám, mielőtt épp elbizonytalanodtam volna a sort látva. Egy óra csúszás. Hát, pedig pont odaértem a kiírt koncertkezdésre... Bent összefutottam Tar-ral, megbeszéltük, h igazából felismertem, csak nem voltam benne egészen biztos, hogy a plafonról valóban ő köszönt rám még a bejáratnál.
Kértem egy cubalibrét, mert aggódtam előre ettől a backstage passos dologtól, ráadásul úgy olyan furcsa koncerten lenni, hogy nincs kivel beszélgetni. Mindegy, becáloztam a koncerterem közepét, feltételeztem, az első koncert alatt ez még nem veszélyes hely.
A mind.in.a.box kellemesen volt, az énekes nagyjából a számok felét a saját hangján adta elő (amúgy torzítottak a számai), és meglepően szép hangja volt. Élőben gitárral nyomták az alapvetően elektronikus zenét, és az énekes hangjával együtt időnként korrekt rock-számok lettek.
A végén visszatapsolásra leadták a Fear-t, amitől én tökéletesen boldog lettem pár percre.
A FLA előtt már hátra mentem a korlát elé, megpróbáltam felülni, de a korlát fejmagasságbe került mögöttem/felettem meg kameraállvány volt, úgyhogy nem nagyon tudtam hogy elférni.Balra tőlem volt valami lépcsőjellegű emelvény, de a szélén egy srác ült, aki szemkátomást már rosszul volt (hogy mi a francért nem ment odébb, ahol levegő és tér lett volna neki, ráadásul nincsen útban, azt nemtom.). Végül úgy döntöttem, hogy másfél lábbal azért oda tudok állni mellé, korlátba kapaszkodva nem is esek le, úgyhogy még el is láttam a tömeg feje felett a színpadig. Lenyűgöző volt, az első 20 másodperc után már szélesen vigyorogtam. Bill Leeb jelen volt, megtöltötte a teret. A koncertekben ez a legjobb, ez az, amit nem érzünk a felvételeken keresztül. Állítólag 90 perces volt, legalább háromszor visszatapsoltuk őket, a végén már éreztem, hogy alig állok lábamon, és reménykedtem benne, hogy ez már valóban az utolsó számuk.
Utána felszédelegtem a leülős részhez, mert liquid még a oncertek között megtalált, és mondta, h menjek oda, onnan mgy a backstage-járat vagy mi. Örömmel realizáltam, h nem leszek egyedül, egy srác meg a barátnője is vett ígyjegyet, ami kisorsolódott (vagy nem sorsolódott, mert nem volt kik közül sorsolni :D). Szemlátomást nálam határozottabbak voltka, ezzel meg is elégedtem. Bementünk a backstage-re, a főszervező adott fejenként két deci üdítőt (mondta, h ezt majd írjuk le a beszámolóba, h személyesen szolgált ki minket, hát tessék), aztán vártunk. Végül ugye nem lett semmi,és kimentünk a Leaether Stripre. Most a másik oldalon találtam helyet a korlát előtti magaslaton, kicsit kényelmesebb volt azért. És ja, ütött ez a koncert is. És roppantul elfáradtam, nem is maradtam egyáltalán az afterpartyra.
Gyorsan megtalűltam a 914-est, ami perceken belül jött is- aztán elfelejtettem jelezni a Ferenc körútnál, úgyhogy a Kálvin tértől gyalogoltam hazáig. Ekkor már mrcos voltam rá, hogy magassarkúben mentem koncertre.
Különben élmény volt, királylányos fantasy után olyan fél óra alatt öltöztem át és sminkeltem, mialatt Angwen és Nyüfi nagyon jól szórakoztak.
És aztán vasárnap reggel 9től próba. És nem tudtam aludni délután.
Nem kértem Bill Leebtől aláírást, mert a fejemet támasztaniom kellett, h le ne essen, amikor ott ültünk a backstage-ben, rájuk várva, és hirtelen elment melletünk, és a többiek se mozdultak rá... asszem nem voltunk épp ideális rajongóhad. De jó volt kicsit ülni ott, beszélgetni a dohánymentes levegőben és csendben.
Aztán a mind.in.a.box énekesét azért megkértem szépen, h írja alá a stage passomat, jól meg is lepődött, úgyhogy inkább nem próbáltam neki megmondani, hogy tök szép hangja van, és a kedvenc számomat játszotta el a koncert végén. Ha így haladok, akkor legközelebb már Adrian Hates-hez is oda merek majd menni (ha még lesznek itt koncerten).
A Népliget sötétben azért kicsit nyomasztó, de most azonnal odataláltam a Dieselbe, ahol Atis kösnt rám, mielőtt épp elbizonytalanodtam volna a sort látva. Egy óra csúszás. Hát, pedig pont odaértem a kiírt koncertkezdésre... Bent összefutottam Tar-ral, megbeszéltük, h igazából felismertem, csak nem voltam benne egészen biztos, hogy a plafonról valóban ő köszönt rám még a bejáratnál.
Kértem egy cubalibrét, mert aggódtam előre ettől a backstage passos dologtól, ráadásul úgy olyan furcsa koncerten lenni, hogy nincs kivel beszélgetni. Mindegy, becáloztam a koncerterem közepét, feltételeztem, az első koncert alatt ez még nem veszélyes hely.
A mind.in.a.box kellemesen volt, az énekes nagyjából a számok felét a saját hangján adta elő (amúgy torzítottak a számai), és meglepően szép hangja volt. Élőben gitárral nyomták az alapvetően elektronikus zenét, és az énekes hangjával együtt időnként korrekt rock-számok lettek.
A végén visszatapsolásra leadták a Fear-t, amitől én tökéletesen boldog lettem pár percre.
A FLA előtt már hátra mentem a korlát elé, megpróbáltam felülni, de a korlát fejmagasságbe került mögöttem/felettem meg kameraállvány volt, úgyhogy nem nagyon tudtam hogy elférni.Balra tőlem volt valami lépcsőjellegű emelvény, de a szélén egy srác ült, aki szemkátomást már rosszul volt (hogy mi a francért nem ment odébb, ahol levegő és tér lett volna neki, ráadásul nincsen útban, azt nemtom.). Végül úgy döntöttem, hogy másfél lábbal azért oda tudok állni mellé, korlátba kapaszkodva nem is esek le, úgyhogy még el is láttam a tömeg feje felett a színpadig. Lenyűgöző volt, az első 20 másodperc után már szélesen vigyorogtam. Bill Leeb jelen volt, megtöltötte a teret. A koncertekben ez a legjobb, ez az, amit nem érzünk a felvételeken keresztül. Állítólag 90 perces volt, legalább háromszor visszatapsoltuk őket, a végén már éreztem, hogy alig állok lábamon, és reménykedtem benne, hogy ez már valóban az utolsó számuk.
Utána felszédelegtem a leülős részhez, mert liquid még a oncertek között megtalált, és mondta, h menjek oda, onnan mgy a backstage-járat vagy mi. Örömmel realizáltam, h nem leszek egyedül, egy srác meg a barátnője is vett ígyjegyet, ami kisorsolódott (vagy nem sorsolódott, mert nem volt kik közül sorsolni :D). Szemlátomást nálam határozottabbak voltka, ezzel meg is elégedtem. Bementünk a backstage-re, a főszervező adott fejenként két deci üdítőt (mondta, h ezt majd írjuk le a beszámolóba, h személyesen szolgált ki minket, hát tessék), aztán vártunk. Végül ugye nem lett semmi,és kimentünk a Leaether Stripre. Most a másik oldalon találtam helyet a korlát előtti magaslaton, kicsit kényelmesebb volt azért. És ja, ütött ez a koncert is. És roppantul elfáradtam, nem is maradtam egyáltalán az afterpartyra.
Gyorsan megtalűltam a 914-est, ami perceken belül jött is- aztán elfelejtettem jelezni a Ferenc körútnál, úgyhogy a Kálvin tértől gyalogoltam hazáig. Ekkor már mrcos voltam rá, hogy magassarkúben mentem koncertre.
Különben élmény volt, királylányos fantasy után olyan fél óra alatt öltöztem át és sminkeltem, mialatt Angwen és Nyüfi nagyon jól szórakoztak.
És aztán vasárnap reggel 9től próba. És nem tudtam aludni délután.
péntek, október 15
...
még várok 5 percet, hátha írnak választ, de úgysem fognak, ahhoz túlságosan a hét vége van. Majd hétfő reggel bízom abban, hogy rugalmasak lesznek a kollégák. Mert most már valóban felesleges lenne írnom, hisz nem olvassák el :medital:
munkanyavajgó bejegyzésünket olvashatták, most szerencsére hétfő jön, és kikapcsolhatok, csak előbb még végighallgatom ezt a számot.
megyek Turambart próbálni, remélem, addigra összerakom az agyamat. Elvégre addig van egy közel félórás utazásom BKV-vel, mi másra lenne jó, mint arra, hogy azalatt készüljek fel?
kell új szemüveg lassan, túl sokat fáj a szemem. valamire csak fel kelll használnom a kafetériás egészségpénztáros befizetéseket, nem? De. Csak még ki kell találnom, h ez hogyan is zajlik.
nem nagyon van erőm elindulni. mondjuk
munkanyavajgó bejegyzésünket olvashatták, most szerencsére hétfő jön, és kikapcsolhatok, csak előbb még végighallgatom ezt a számot.
megyek Turambart próbálni, remélem, addigra összerakom az agyamat. Elvégre addig van egy közel félórás utazásom BKV-vel, mi másra lenne jó, mint arra, hogy azalatt készüljek fel?
kell új szemüveg lassan, túl sokat fáj a szemem. valamire csak fel kelll használnom a kafetériás egészségpénztáros befizetéseket, nem? De. Csak még ki kell találnom, h ez hogyan is zajlik.
nem nagyon van erőm elindulni. mondjuk
csütörtök, október 14
annyit olvasok sminkes és divatblogokat, h most kezdtem el unni őket. Alapvetően ezeket a dolgokat érdekesnek tartom, szeretem formázni magamat, vagy ilyesmi, érdekelnek a kretív önfestések meg ruhák meg minden. de egy idő után... nem igazán újak a színek, az összeállítások. Füstös szem, kihúzott szem, sötét-szürke-feket, vagy éppen valami erős szín, vagy épp kék, vagy arany, vagy bordó, vagy lila... ezek színek. Nem szeretem, amikor a divat korlátozza a lehetőségeket, és igazából ez történik. Az ízlésem változik, persze, még sminkszínekben is - például régen állandóan ezüst-fekete-fehér, esetleg lila szemfestést hazsnáltam, ha egyáltalán, most meg megszerettem az aranyat meg a bordót, meg a zöldet is. De miért kéne ugyanúgy sminkelnie mindenkinek, és ugyanakkor változtatni? Miért kéne kötelezően eldobni a régit az újért? Jó, ha van új, de hadd maradjunk meg a réginél is. Baromira örültem a tavaly télnek a fekete-szegecses divatával, de ennek miért kellett teljesen eltűnnie idénre?
Nem, valóban ismételem magamat :D Cska időnként igényt érzek arra, hogy írjak ezekről, és mindig ebbe futok bele végül.
Különben vicces, amikor reggel 10 perc alatt kitalálom, h mostmelyik színek lesznek, és hogyan, és még gyorsan magamra is kenem. Mivel olyan sok színt nem hordok ruhában magamon, ezért ritkán érzem úgy, hogy érdemes lenne különösebb módon összeegyeztetni a dolgokat. A feketéhez megy minden, ó, igen. Tényleg, azt is vicces olvasni, amikor divatcikkekben megjegyzik szomorúan, h azért a magyar nők még mindig túl sokszor feketében és szürkében vannak. So what.
Tegnap megnéztük az Elveszett gyerekek városát, kúl volt, kúl mese volt. Kicsit féltem tőle, h valami filozofikusan befordulós dolog lesz, de nem, egy teljesen jó mese ez, hangulatos látvánnyal, egyszerű és nem túl meglepő plottal. 10-12 éves koromban kellett volna megnéznem, akkor ez lett volna a borzongás netovábbja.
Nem, valóban ismételem magamat :D Cska időnként igényt érzek arra, hogy írjak ezekről, és mindig ebbe futok bele végül.
Különben vicces, amikor reggel 10 perc alatt kitalálom, h mostmelyik színek lesznek, és hogyan, és még gyorsan magamra is kenem. Mivel olyan sok színt nem hordok ruhában magamon, ezért ritkán érzem úgy, hogy érdemes lenne különösebb módon összeegyeztetni a dolgokat. A feketéhez megy minden, ó, igen. Tényleg, azt is vicces olvasni, amikor divatcikkekben megjegyzik szomorúan, h azért a magyar nők még mindig túl sokszor feketében és szürkében vannak. So what.
Tegnap megnéztük az Elveszett gyerekek városát, kúl volt, kúl mese volt. Kicsit féltem tőle, h valami filozofikusan befordulós dolog lesz, de nem, egy teljesen jó mese ez, hangulatos látvánnyal, egyszerű és nem túl meglepő plottal. 10-12 éves koromban kellett volna megnéznem, akkor ez lett volna a borzongás netovábbja.
szerda, október 13
ehehehoihihi, backstage jegyet nyertem - ráedzem magamat asszem. I'm not so social.
...
szerzek meleg teát gyorsan. mer tmegfagyok. és akkor ki meg kell írnom a cikket, szövegelnem benne összefüggéseiban a szappanopera játékról, mert érdekelne az ebből következő vita, eszmecsere vatevör. Nem lesz annyira jó cikk, h ne lehessen vitatkozni vele, és ez pont megfelel.
aztán kéne dolgokat még kitalálnom magamnak, h mit is akarok kezdeni az időmmel, mer ez így pocsolya.
...
szerzek meleg teát gyorsan. mer tmegfagyok. és akkor ki meg kell írnom a cikket, szövegelnem benne összefüggéseiban a szappanopera játékról, mert érdekelne az ebből következő vita, eszmecsere vatevör. Nem lesz annyira jó cikk, h ne lehessen vitatkozni vele, és ez pont megfelel.
aztán kéne dolgokat még kitalálnom magamnak, h mit is akarok kezdeni az időmmel, mer ez így pocsolya.
kedd, október 12
én igazán nem tudom, hogy mi lenne a legcélszerűbb, megpróbálni kihúzni megint kis hőemelkedésekkel és lázcsillapítókkal az irodában, vagy lázasnka lenni és otthon és orvos és táppénz. Semmi nem garantálja ugye, hogy emberi időn belül gyógyult leszek, viszont itt bent szükség van rám időnként, és amúgyis. Ráadásul lassan 25 fokot mutat a benti hőmérő, és még mindig fázom. Embertelenül rossz a hőérzetem, és nem tudok rajta segíteni - valahol még érzem is, h meleg van, csak aztán ugye amikor az ember háta és arca fázik... meg libabőrös a keze, az olyan, mintha hideg lenne.
ebédelni akarok.
ebédelni akarok.
Igen, vannak nem vidám dolgok, amikbe még a reggeli kávézás közben is belefut az ember - néhányan rátaláltak valami blogra, és az a hegymászós-holttestes cikk ütött így reggel. Éérted, nem ébredtem még fel, de már azon filózom, hogy ez most... mi? Rögtön kap az egész valami misztikus-archaikus-borzongós színezetet, csak azért, mert nem tudták eltemetni őket. Ja, és elbotcholtam, mert megnéztem a tibeti temetéses képeket is - gyorsan végig akartam pörgetni, hogy a lényeget leszűrjem, de nem végigpörgető-barát képsor. Bár... praktikus. Mármint a gyakorlat. Namindegy, azon gondolkodtam el, hogy mennyire sikeresen távol tartjuk magunktól a halál és a halott emberek témakört. És mennyire furcsa, hogy a valóban halott testtől milyen nehezen választja el az agyunk a lelkét (vagy a tudatát, ennek megfelelő biofiziológiai fogalomkört, vatever). Aztán meg elválasztja, végülis. A kivetítéseinknek, a saját szellemünknek felfogott dolognak van hatalma a világunkon. Archetípus, ösztön, tudatalatti, archaikus, estébé. Az asszociációs kör adott.
Valamit kell kezdenünk a saját és a számunkra fontos, tehát elveszíthető emberek és dolgok sebezhetőségével. Valamit kell kezdeni a rossz lehetőségével. Ahogy a színpadon is, a lehetőség adott a... szexre és a halálra. A megszerzésre és az elvesztésre. És így tovább.
A halottaink egészen a félelmeink legmélyére adnak rálátást. Azt hiszem, lehet úgy élni, hogy tudjuk, ez csak átmenet. És akkor talán nem ijesztő és idegen a halál, hanem... csak szomorú. Hiszen a veszteség lehet szomorú. Jól van, oké, a félelmekkel szembe kell nézni, ha meg akarjuk érteni őket (és fordítva).
... és igenis van hatásunk a saját világunkra (minimum) (ha valaki szeretné, értelmezze ezt úgy, hogy a világra úgy általában). Akaraterő (ja, resolve plusz composure), a gondolataink részben a mieink. És a démonainkkal és egyéb izéinkkel nekünk kell megküzdenünk - még jó, hogy a többi ember adhat eszközt a kezünkbe.
A síkok között ugrálva lényegében minden ugyanaz. Fraktálvilágban élünk.
És igazából ugyanabba a sötétbe világítunk be az Everest csúcsa felé haladva gondolatban, mint amikor azon gondolkodunk, hogy mit is jelent az a bizonyos változó az alapegyenletben, és mitől tudnak a csillagok szenet gyártani. Vagy miért nem lehetek benne biztos, hogy amit érzékelek, az valóban létezik.
Valamit kell kezdenünk a saját és a számunkra fontos, tehát elveszíthető emberek és dolgok sebezhetőségével. Valamit kell kezdeni a rossz lehetőségével. Ahogy a színpadon is, a lehetőség adott a... szexre és a halálra. A megszerzésre és az elvesztésre. És így tovább.
A halottaink egészen a félelmeink legmélyére adnak rálátást. Azt hiszem, lehet úgy élni, hogy tudjuk, ez csak átmenet. És akkor talán nem ijesztő és idegen a halál, hanem... csak szomorú. Hiszen a veszteség lehet szomorú. Jól van, oké, a félelmekkel szembe kell nézni, ha meg akarjuk érteni őket (és fordítva).
... és igenis van hatásunk a saját világunkra (minimum) (ha valaki szeretné, értelmezze ezt úgy, hogy a világra úgy általában). Akaraterő (ja, resolve plusz composure), a gondolataink részben a mieink. És a démonainkkal és egyéb izéinkkel nekünk kell megküzdenünk - még jó, hogy a többi ember adhat eszközt a kezünkbe.
A síkok között ugrálva lényegében minden ugyanaz. Fraktálvilágban élünk.
És igazából ugyanabba a sötétbe világítunk be az Everest csúcsa felé haladva gondolatban, mint amikor azon gondolkodunk, hogy mit is jelent az a bizonyos változó az alapegyenletben, és mitől tudnak a csillagok szenet gyártani. Vagy miért nem lehetek benne biztos, hogy amit érzékelek, az valóban létezik.
hétfő, október 11
Azt azért el kell mesélnem, hogy voltunk shoppingolni a csajokkal, az Aréna plázában, ahol még nem jártam ezelőtt soha. Az már eleve kaland volt, hogy megtaláéljuk egymást, mert a hely tényleg nagy, és a főbejáratot nem látni a végéből mondjuk. Szozsi a MAC pult környékén talált meg - aztán Momo is ott bukkant fel, miután megnézegettük a disney gonoszhősös aljas kollekciót - életem legdrágább sminktermékét vettem meg. Aztán kerestünk farmert, azt találtunk is, utána meg még benézegettünk ide-oda, kávéztunk és sütit ettünk, aztán Szozsival még végignéztük kb az összes ruhaboltot, hátha találunk csizmát, vagy valami szőrös izét. Persze egyiket sem. Megállapítottam, hog vannak dolgok, amiket megvennék, ha lenne felesleges pénzem, de pont annyiba kerültek, hogy feleslegesnek találtam őket.
És egyre többen lettek, ahogy telt a nap. Úgy érzem, megéri felkelni, ha boltba akarok menni, mert tömegben nehezebb elviselni a boltokban található sok dolgot.
Utána mentem játszani Blintékhez, kalandosan értem oda - elindultam Szozusival trolin, aztán, amikor kiderült, h Inszéjnnek meg kellett küzdeni a Lefolyóban Lakozó Létformával, elmentem a Stadionok helyett az Őrsön szálltam le. Onnan meg kb 45perc volt még átérnem Kispestre. Vámpírkodtunk, ettünk, ilyesmi. Elég vastagon alvilági karaktereink vannak, úgyhogy éérdekes lesz ez.
Vasárnap reggel próba a Törekvésben, ó, igen. Délutánra hőemelkedésem lett, ami estig stabilan kitartott a 37 fokon, végül begyógyszereztem magamat, és most asszem semmi bajom. Közben aludtam, meg vettem cipőt végre (csizmát még mindig nem találtam), és Inszéjn mesélt, és most szomorú vagyok, mert a gonosz mesélő megölte az egyik kedvenc NPC-met.
És egyre többen lettek, ahogy telt a nap. Úgy érzem, megéri felkelni, ha boltba akarok menni, mert tömegben nehezebb elviselni a boltokban található sok dolgot.
Utána mentem játszani Blintékhez, kalandosan értem oda - elindultam Szozusival trolin, aztán, amikor kiderült, h Inszéjnnek meg kellett küzdeni a Lefolyóban Lakozó Létformával, elmentem a Stadionok helyett az Őrsön szálltam le. Onnan meg kb 45perc volt még átérnem Kispestre. Vámpírkodtunk, ettünk, ilyesmi. Elég vastagon alvilági karaktereink vannak, úgyhogy éérdekes lesz ez.
Vasárnap reggel próba a Törekvésben, ó, igen. Délutánra hőemelkedésem lett, ami estig stabilan kitartott a 37 fokon, végül begyógyszereztem magamat, és most asszem semmi bajom. Közben aludtam, meg vettem cipőt végre (csizmát még mindig nem találtam), és Inszéjn mesélt, és most szomorú vagyok, mert a gonosz mesélő megölte az egyik kedvenc NPC-met.
péntek, október 8
Szóval tegnap este megvettem a jegyet: kirobogok a Cégtől 33-kor, metró, és azonnal a feljáró után már ott is volt a bolt, lemegyek, megkérdem, h lehet-e kultúrautalvánnyal fizetni, hát persze, hogy nem. Az akciót jól tudom? Jól. Akkor erre szeretnék akciós jegyet - mutatok a szórólapra, és megkímélem magamat attól, hogy kimondjam az együttes nevét.
Aztán Komával beültünk a Démontanyára konyakozni, kaptunk jófejségünkért cserébe mégegy kört azoktól, akiknek a kedvéért elültünk máshová.
Az élet bonyolult.
Furcsa felkelni, és azonnal munkába menni, szeretnék több szabad napot. Most. azonnal. Namindegy.
Aztán Komával beültünk a Démontanyára konyakozni, kaptunk jófejségünkért cserébe mégegy kört azoktól, akiknek a kedvéért elültünk máshová.
Az élet bonyolult.
Furcsa felkelni, és azonnal munkába menni, szeretnék több szabad napot. Most. azonnal. Namindegy.
csütörtök, október 7
Oblivion
Free fall... would be nice. No, really. I am alone in my mind, as I recall it time to time, and the shadows over the roof next to me are so boring. There is no life out there, only greyish-yellow and greyish blue, and I don't see any purpose for this.
The last hour, and everythong will be... not okay, just something else. Something else. Would be nice. I want life with dark lines, contrasts and saturation, not these pastel hours, days and weeks. I want to go somewhere, and be there for just being there. I'd like to do something, not these nothings I do day by day. It. Is. Not. Enough. Perhaps I never grow up, I never will be satisfied with myself, with my life, so what? It is not a life of joy and happiness. Not for me, anyway. Why should I pretend? Because I frighten away people? That' s really sad. Sometimes I think so. Not now.
I hate these colours of boredom. I hate myself cause I can't break free from these chains I hate. Can't free myself from the curse of banality.
The last hour, and everythong will be... not okay, just something else. Something else. Would be nice. I want life with dark lines, contrasts and saturation, not these pastel hours, days and weeks. I want to go somewhere, and be there for just being there. I'd like to do something, not these nothings I do day by day. It. Is. Not. Enough. Perhaps I never grow up, I never will be satisfied with myself, with my life, so what? It is not a life of joy and happiness. Not for me, anyway. Why should I pretend? Because I frighten away people? That' s really sad. Sometimes I think so. Not now.
I hate these colours of boredom. I hate myself cause I can't break free from these chains I hate. Can't free myself from the curse of banality.
Van bennem most valami nagy nyugalom.Nem tudom, mi ez, de éppen kellemesen érzem magamat a munkahelyemen, bár kicsit fázom.Becsuktam az ajtót, hátha a folyamatos légmozgás miatt, mert a folyosón határozottan hűvös van. Így persze elzárom magam a világ többi részétől, de ez most jó.
Tegnap kaptam kolléganőtől gyilkoló pillantást azért, emrt hiányoltam a keddi esős napot -és tényleg. Ez a fáradt napsütés nem annyira az esetem. Reggel igen, amikor a sárguló faleveleken pattog, meg este, amikor már úgyis kék minden, de napközben, innen a hatodikról az ég világoskékje csúnyább, mintha szürke lenne.
Talán ma sikerül elmennem, megvenni a jegyet a koncertre. Tulajdonképpen nem a FLA vagy a Leaether strip miatt megyek, hanem az előzenekar, a Mind.in.a.box miatt, illetve azért, mert régen voltam már koncerten, és azok jók szoktak lenni. Tavaly egy számomra meghatározó együttes és zenész volt színpadon, most inkább a közeg számít. Többet szeretnék koncertre járni. A zene mindig fontos volt számomra. Van olyan fontos, mint bármi más. A bulik és a koncertek nem pótcselekvés. Ha valami pótcselekvés hasznos mellékhatással, az a munkám. Elfoglal, hasznosnak érzem magamat, eltartom magamat, de ennyi. Nem ad álmokat, célokat, távlatot.
Tegnap kaptam kolléganőtől gyilkoló pillantást azért, emrt hiányoltam a keddi esős napot -és tényleg. Ez a fáradt napsütés nem annyira az esetem. Reggel igen, amikor a sárguló faleveleken pattog, meg este, amikor már úgyis kék minden, de napközben, innen a hatodikról az ég világoskékje csúnyább, mintha szürke lenne.
Talán ma sikerül elmennem, megvenni a jegyet a koncertre. Tulajdonképpen nem a FLA vagy a Leaether strip miatt megyek, hanem az előzenekar, a Mind.in.a.box miatt, illetve azért, mert régen voltam már koncerten, és azok jók szoktak lenni. Tavaly egy számomra meghatározó együttes és zenész volt színpadon, most inkább a közeg számít. Többet szeretnék koncertre járni. A zene mindig fontos volt számomra. Van olyan fontos, mint bármi más. A bulik és a koncertek nem pótcselekvés. Ha valami pótcselekvés hasznos mellékhatással, az a munkám. Elfoglal, hasznosnak érzem magamat, eltartom magamat, de ennyi. Nem ad álmokat, célokat, távlatot.
szerda, október 6
http://gothposeur.wordpress.com
ide kiraktam a novellát, úgyhogy olvassátok el, meg szeretnék visszajelzést is, hamár. Majd lesz mondanivalóm biztosan, de most süt a nap.
ide kiraktam a novellát, úgyhogy olvassátok el, meg szeretnék visszajelzést is, hamár. Majd lesz mondanivalóm biztosan, de most süt a nap.
kedd, október 5
nem kellett volna futnom a busz után ma reggel, hiszen tegnap minimális mennyiségű szilárd kaja volt csak bennem, az is csak háztartási keksz (bár, azt egész mesélés alatt ettem :D). Buszon ilyen rosszul még nem voltam. Másmilyen rosszul már igen, de ez az ájulás határi légszomj ez új. Párás levegő, éreztem, hogy melegebb van, mint amit a ruhám kényelmessé tesz, szédülés, és a vánszorgó forgalom. Még a metrón is muszáj volt ülnöm. Itt bent most jó, mert nem kell sokat mozogni, kellemesen esik kint az eső bent a meleg lámpafény és van fűtés - és van melóm.
A tegnapi hiányzásommal feltorlódott egy csomó minden, úgyhogy hasznosnak érzem magam. Meg... hétfőnként nem érdemes hiányoznom.
Ha netán érdekel valakit egy Changeling fanfiction, az írjon, és elküldöm neki. Szívesen tesztelném olyanon is, aki nem igazán ismeri a világot.
A tegnapi hiányzásommal feltorlódott egy csomó minden, úgyhogy hasznosnak érzem magam. Meg... hétfőnként nem érdemes hiányoznom.
Ha netán érdekel valakit egy Changeling fanfiction, az írjon, és elküldöm neki. Szívesen tesztelném olyanon is, aki nem igazán ismeri a világot.
hétfő, október 4
ma volt az, amikor nem tudtam bemenni dolgozni, emrt valami izé a testemben úgy döntött, hogy nem tesz alkalmassá az utazásra és az egyhelyben ülésre sem. Remélem, azért holnapra jobban leszek.
rendet kellene raknom, úgy érzem, nem hiszem, hogy fogok, tekintve az első bekezdést, de azért hátha. szép idő van, csak a szél, az nem jó, azt igazából nem szeretem ilyenkor.
a nint minél régebb óta hallgatom, annál zseniálisabbnak találom, és egyre jobban sajnálom, h 17 évesen még nem ismertem. Úgy általában, ezeket a zenéket sajnálom, hogy 20 évesen fedeztem fel, a Pink Floyd mellé igazán odafértek volna.
--
szeretem az alternatív történetváltozatokat. Nagyos sokat játszottam azzal goindolatban, hogy kicseréltem egy-egy film/regény főszereplőjét magamra, és mvégigvettem az egész sztorit gíy. Hogy én mit csinálnék, ki lennék az adott helyzetben. Regény esetében le-leálltam az olvasással, és a jelenetet átírtam az agyamban.
ehhez képest már mi végiggondolni azt, hogy mi lett volna, ha egy másik karakteremmel indulok Janie helyett Orleansban.
rendet kellene raknom, úgy érzem, nem hiszem, hogy fogok, tekintve az első bekezdést, de azért hátha. szép idő van, csak a szél, az nem jó, azt igazából nem szeretem ilyenkor.
a nint minél régebb óta hallgatom, annál zseniálisabbnak találom, és egyre jobban sajnálom, h 17 évesen még nem ismertem. Úgy általában, ezeket a zenéket sajnálom, hogy 20 évesen fedeztem fel, a Pink Floyd mellé igazán odafértek volna.
--
szeretem az alternatív történetváltozatokat. Nagyos sokat játszottam azzal goindolatban, hogy kicseréltem egy-egy film/regény főszereplőjét magamra, és mvégigvettem az egész sztorit gíy. Hogy én mit csinálnék, ki lennék az adott helyzetben. Regény esetében le-leálltam az olvasással, és a jelenetet átírtam az agyamban.
ehhez képest már mi végiggondolni azt, hogy mi lett volna, ha egy másik karakteremmel indulok Janie helyett Orleansban.
szombat, október 2
Még megvárom, hogy kijózanodjak, és ne forogjon velem az ágy, ha lefekszem. Kijavítottam a novellából a maradék szavakat is, és most még majd gyorsan átnéázzük, és kész, és ez boldogság. Azért fényévnyi távolságba kerültem tőle, már nem érzem azt, amit az írása közben, és ez szomorú, vag ynem is, csak épp ... van.
Ma volt Angwen szülinapja, bulit tartott, jó volt (mutatja, hogy még mindig tart a garrone hatása). Lehetne ilyet többet. Jók az emberek. Jó a levegő.
Ma volt Angwen szülinapja, bulit tartott, jó volt (mutatja, hogy még mindig tart a garrone hatása). Lehetne ilyet többet. Jók az emberek. Jó a levegő.
péntek, október 1
szegényszegény spaces-ek.
különben elfáradtam, álmos vagyok, még mindig érzek hideget, hát én ezt nem hiszem el. vmikor kipróbálom az ablak mellett ülést, komolyan.
...
jelenleg úgy érzem... meglátom a mai mesélést és próbát. Meleg tea kell, meg aztán majd valami enni, végül Momónak nem meséltem még le a részét, de nem baj, majd utólag jönnek vissza az emlékei, úgy döntöttem. A mesélhető másfél-két órára meg szoros ütemtervet kéne csinálnom a nem tudom mikor, mert most eddig nem tudtam. De majd meglesz, legkésőbb a buszon, vagy majd... ja, akkor Turambarra kell készülni. Hm. Ratz végül nem írta biztosra. Nem tudom.
Szerzek még egy kávét az utolsó 20 percre. Szereztem. De nem jó. nembaj, megiszom. Megittam.
Ez a legérdekesebben érdektelen része a létezésnek, világok határán, még nincs este, de már nappal sincs, még nem indultam el, meg semmi. Accessben ma megcsináltam egy eyszerű dolgot, de a bonyolultabbá tételét még nem tudom, hogyan kell. Tulajdonképpen valóban tanulhatnám ezt mst egy kicsit. Mondjuk játék helyett esténként, a dragonaget most már unom, mert nem érdekel a végjáték.
különben elfáradtam, álmos vagyok, még mindig érzek hideget, hát én ezt nem hiszem el. vmikor kipróbálom az ablak mellett ülést, komolyan.
...
jelenleg úgy érzem... meglátom a mai mesélést és próbát. Meleg tea kell, meg aztán majd valami enni, végül Momónak nem meséltem még le a részét, de nem baj, majd utólag jönnek vissza az emlékei, úgy döntöttem. A mesélhető másfél-két órára meg szoros ütemtervet kéne csinálnom a nem tudom mikor, mert most eddig nem tudtam. De majd meglesz, legkésőbb a buszon, vagy majd... ja, akkor Turambarra kell készülni. Hm. Ratz végül nem írta biztosra. Nem tudom.
Szerzek még egy kávét az utolsó 20 percre. Szereztem. De nem jó. nembaj, megiszom. Megittam.
Ez a legérdekesebben érdektelen része a létezésnek, világok határán, még nincs este, de már nappal sincs, még nem indultam el, meg semmi. Accessben ma megcsináltam egy eyszerű dolgot, de a bonyolultabbá tételét még nem tudom, hogyan kell. Tulajdonképpen valóban tanulhatnám ezt mst egy kicsit. Mondjuk játék helyett esténként, a dragonaget most már unom, mert nem érdekel a végjáték.
Ebédig még van némi időm, azt hiszem, kihasználom. Mostanában megint van melóm, és ez jó, és megint úgyérzem, meg kéne tanulnom valamicsinálni alapszinten adatbáziokkal, és nem szeretnék excelben makrózni.
Ma tömény napom lesz amúgyis, megyünk kolléganő búcsúztatójára, aztán rohanok tovább Turambar próbára, utána meg mesélek Rouent, egy kicsit csak sajna, mert az emberek péntek ellenére hamar haza akarnak menni :P Nembaj, legalább alszom énis.
Elolvastam a Cory Doctorow: Kis tesvér c. regényét, már tegnapelőtt, nem tartott sokáig, de addig érdekes volt. Persze felidegesített, mert a benne felvázolt események mindig idegesítenek, és morcos leszek tőlük. Igen, a '84 is idegesített. Szívás, hogy az emberek könnyen korlátoltak lesznek. Megfelelő vonalak mentén ütköztetve szerintem mindenki.
Ma tömény napom lesz amúgyis, megyünk kolléganő búcsúztatójára, aztán rohanok tovább Turambar próbára, utána meg mesélek Rouent, egy kicsit csak sajna, mert az emberek péntek ellenére hamar haza akarnak menni :P Nembaj, legalább alszom énis.
Elolvastam a Cory Doctorow: Kis tesvér c. regényét, már tegnapelőtt, nem tartott sokáig, de addig érdekes volt. Persze felidegesített, mert a benne felvázolt események mindig idegesítenek, és morcos leszek tőlük. Igen, a '84 is idegesített. Szívás, hogy az emberek könnyen korlátoltak lesznek. Megfelelő vonalak mentén ütköztetve szerintem mindenki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)