Mostanában rövidek a próbák. Mármint az én jeleneteimnek a próbái. Mindig korábban van végük, mint amire szükségem lenne. Már nem szakmailag - arról fogalmam sincs - hanem lelkileg. De lehet, h csak én vagyok lelkileg érzékenyebb, de majdnem sírok a jelenetek abbahagyásánál. Csak a próbák végére jutok el ebbe az állapotba. És bennem marad, hogy ha mégegyszer komolyan meg kéne csinálni, akkor sírva fakadnék, de legalább... nem maradnék úgy.
Az is szar, hogy véégre eljutottunk addig, hogy nekem is mondjon olyan kritikát a tanárúr, amivel tudok kezdeni valamit - de a többi jelenettel sokkal gyorsabbak voltak a többiek. Miért nem vagyok képes időben odafigyelni, időben elkapni a másodperceket?
Nomeg, rettenetesen érzem, hogy első óta először kezdek megint normális embert játszani, nem vásári komédiát, nem vadállat félmanó-bűnözőt (ez utóbbinak nyilván embernek kéne lennie, de annyira szélsőséges...). Komolyan, irigylem Maricát, hogy neki nem kell más stílusban beszélnie, mint ő maga.

Ehehe

What wings should you have? (Beautiful anime pics! Girls only please)

You have tattered wings. Your soul is troubled and lost. You've been in many battles and still search for the answer to your being.
Take this quiz!

jajjderég töltögettem animeképet eredményező quizillás teszteket. Persze, hogy tudom, mit kell válaszolni a gót eredményért. D ki kellet próbálni.

Napfény

Ráadásul reggel, blöe. Jó sokat aludtam, kb 11től 9ig, álmodtam is, sokat utaztam, meg volt sötét fenyegetés egy kisvárosban, raptorok nyomai, és éntudtam/sejtettem az igazságot, hogy mik azok a vágások. A végén meg én voltam az egyik ellenség, aki megadtam magamat, emrtmégis jófej voltam, de majdnem levágták a lábamat vallatásnál, pedig magyaráztam, h anélkül is elmondok mindent.

Autechre hangulatos reggel. Most még van agyam hozzá... illetve, eddig volt.

Vicecs volt tegnap, hogy ugyan piros és fehér ruhát keresve indultunk el túrni, de ebből lett egy feketecsipkeruha (nem nekem), aztán később nég benéztem egy boltba a Múzeum körúton, onnan meg egy fekete nadrágot szereztem. Szóval nem azt, amiért indultam.

A CD-fűben még mindig jó a pincefalakra szerelt fémalkatrészek és a széteső bútorzat közepette geekülni. Pár pillanatig erős ingert éreztem rá, hogy a zöld asztal mellett gyosan meséljek egy Changeling szemelvényt, ahelyett, hogy magyarázzam a játékot.
Pár kategóriával kreatívabb játék, mint a többi. Ez a kit és miért rabolt el kicsoda kérdéskör nagyon összetett. És nagyon jó ötleteik vannak a játékosoknak. Itt nem elég azt mondani, hogy gangrel vagyok, othagyott az atyám, h éljek túl. Az asztaliban ez nem így jött elő, mert ott halandóknak meséltem le az elrablást és Árkádiát is.

... one death in every forty seconds...

Hű. Zenei számokra is lehetne írni karaktereket. (Slatty. Foglalkozz az ebéddel meg a diplomáddal, te lány.)

nyjajj

Egész délelőtt énekelgetni próbáltam, rászabadultam mindenféle karaokékra, hogy végre kitaláljam, mit éneklek a farsangon. A legviccesebb ötletem eddig a gyorsan elvetett Nobodies volt - bár azzal nem lenne gondom, lévén a szűk hangterjedelme a számnak. Amit szeretnék, annak csak egy rövidebb változata van meg, az úgy meg... olyan csonka. Szegény családom és szomszédok, részvétem.
Ma. Ma. enni fogok.

Nem vagyok még mindig jóban az időkkel, de legalább februári tavasz mászkál errefele, esővel, madarakkal, energiával.Inkább essen az eső, minthogy hideg legyen. Mérsékelt égövi lakó vagyok, se a hideg, se meleg nem tetszik.

Felvételire

1. Robert Burns: Falusi Randevú
2. József Attila: Iszonyat
3. Kosztolányi: Lánc, lánc...
4. Goethe: A villikirály
5. Shakespeare: Az vagy nekem... (mittoménhányadik szonett)
6. Sapphó: Édesanyám! Nem perdül a rokka
7. Weöres Sándor: Zimzizim
8. Kosztolányi: A játszótársam, mondd...
9. Borges: Two English poems, I.
10. Szabó T. Anna: Lenni a mindent
11. Ady Endre: Új vizeken járok
12. Lorca:?? (csakazért is keresek egyet)
13.Arany János: vmi ballada. Vörös Rébék. Annak úgyis hosszú múltja van nálam.
14.??
15.??

Monológ:

Kornis M.: Körmagyar – takarítónő
Kopasz énekesnő- szobalány
Shakespeare: tőle kell valami, nemtom még mi.
Sütő: sztem megint a Káin és Ábelből, vagy... hm.
Ibsen: Nóra?

Ének:
valami népdal. abból van egy csomó
valami musical. abból kettő. mondjuk egy giccses, meg egy Cabaret vagy Chicago vagy ilyesmi.
meg egy ave maria? na?

ehh. ehehe.

Nerd-e vagy

ööö. szerintem csaltam valahol. ennyire nem vagyok.... nem....

Farsang

Tavalyi kép. Most is pozőr farsangot. Eeee... legalábbis lehessen pozőr képet gyártani belőle. Drímőr sajna pont háttal van, róla nincs maszkos kép.

Kezdődik

Nekikezdtem dolgozni a diplomatémámon. Mármint, komolyan leültem, és csináltam ütemtervet, és lassan kezdem érteni, mit kéne csinálnom. Juhú.

Tegnap estére rettenetesen kimerültem, egyszerűen képtelen voltam energiát ölni abba, h jól érezzem magamat. Az energiavámpírkodás meg csúnya dolog, nem ér másoktól elszívni.

u.i.: krisztián blogolt, üzenem a Laszlovszky-sagásoknak :D (és nem igaz, h az NPC-im többsége arrogáns bunkó.:orrfelhúz: )

White Rabbit

One pill makes you larger
And one pill makes you small
And the ones that mother gives you
Don't do anything at all
Go ask Alice
When she's ten feet tall

And if you go chasing rabbits
And you know you're going to fall
Tell 'em a hookah smoking caterpillar
Has given you the call
Call Alice
When she was just small

When men on the chessboard
Get up and tell you where to go
And you've just had some kind of mushroom
And your mind is moving low
Go ask Alice
I think she'll know

When logic and proportion
Have fallen sloppy dead
And the White Knight is talking backwards
And the Red Queen's "off with her head!"
Remember what the dormouse said:
"Feed your head
Feed your head
Feed your head"

Bróz

Mostanában musical-részletek nézegetek youtube-on, keresek valami előadhatót. A R+J hatásvadászatát már kezdem elviselni. Most belenéztem a vámpírok báljának néhány dalába - meglepve fedeztem fel, h az egyiket ismerem. Jaaaa, h Bonnie Tyler. De sajnos kiábrándító volt. A jelmezek - főleg a csúnyavámpíré - meg... no, az eredeti jobban tetszik.
Lehet, h túl WoD-geek vagyok?
Az egészről addig nem mondok véleményt, amíg nem láttam. (Tekintve a belépő árait, egy darabig nem is fogom.)
Jahajj. Erről eszembe jutott egy projekt.

Sötét karikák

szemem alatt. Naná.
Meghökkentő módon pénteken minenhol ott voltam, ahova ígértem magamat, táncoltam, beszédtechnikáztam, meg meséltem. Ezek az esti/éjzakai játékalkalmak a Laszlovszky-sagával minden álmosság ellenére nagyon pihentetőek.

Sokat álmodok, keveset alszom, dolgozni kell, pihenni szeretnék.

Álom

Tegnap 9 után valamivel már sikerült lefeküdnöm. Elaludni ugyan még egy óra volt, de ez nem akadályozott meg a bőséges álmodásban. Legutoljára megint sikerült azt álmodnom, h összevesztem Cueddoval. Most kifejezetten én sértődtem meg rá valami színitosszal kapcsolatban: de annyira, h kijelentettem, kiszállok az egészből, tsá. Kiszaladtam az épületből, összefutottam Brandirékkal és két régi osztálytársammal, akikkel már nem tudom, h hova mentünk, de pont rám vártak.

Tegnap reggel a vonaton azon tűnődtem, mennyire szeretem az éjszakából kibukkanó hajnalokat. Sötét van, kevés ember az utcákon, más, mint napközben. Kár, hogy szeretek aludni, nappal meg ébren kell lenni.
Más buli után menni keresztül a ködön, mert olyankor a hideg és álmosság mögött vár az ágyam, a magam köré csavarható takaró és az álmaim. Hajnalban kelve nem ekkora motiváció általában a nap, ami miatt felkeltem. Csak ritka, kivételes alkalommal kelek azért, mert érdemes ébren lenni.
Inkább csak átvészelem alvástól alvásig az időt. Közbeiktatva néhány játékot, néhány embert akik miatt azért érdemes ébren lenni. (Kár, h egy részükkel kevesebbet találkozom, mint szeretnék.)

A mai napom meg húzós lesz időbeosztásilag. Ezk nem szoktak összejönni.

Szürreál

Amikor az egyik egyetemi tanárommal, a konzulensemmel meg egy másik tanársegéddel, illetve egy intézet igazgatójával, főnővérápolójával és egy hasonló nemtomkivel ülök egy asztalnál. Néha felém néznek, h igen, a diplomatémám pont idevág.
Lehette volna terméktervező, ha az szerettem volna lenni. Most talán lenne diplomám és laptopom, és blogolhatnék arról, miköben a vonat a téli aranynapfényes leborotvált dombok között elszalad.

Most csak úgy teszek, mint aki. mint aki ért hozzá, mint akit érdekel, mint aki okos. Nem baj, az elvárások ugyanazok, mintha igazi lenne az egész. Ez benne a szép.

Kaland

Holnap hajnalban felszállok egy vonatra, és remélem, h megtaláljuk egymást a konzulensemmel meg még valakivel. Nem, nincs meg a telefonszáma... de, megvan. Nem baj, majd legkésőbb Tatabányánál felhívom, h ugyanazon a vonaton vagyunk-e. Vagy Szombathelyen. Mittomén.

Na, alvás.

Szineztézia

60%

kíváncsi vagyok, milyen lehet a 100%osnak.

Life on Mars.

Ma sem csináltam semmit - illetve vérlepkének vázoltam az íródó novellát, mivel a haja kibontása röghöz kötötte, és megnövelte a befogadóképességét.

Tegnap négy paklival muncskinoztunk. aggasztóan gótnak érzem magam, mert állandóan a munchkin bites kiegészítőből akaram húzni. végül egy epic szamurájom lett, puissance-szal meg evil eyeshadow-val, trenchcoattalés goth boots-szal (amíg el nem cseréltem valami izével+cheat lappal. Volt vámpírbárdunk, gnóm-yakuzánk is.

Kell öcsémért mennem, este keretjátékmegbeszélés, holnap hajnalban megyek Szombathelyre, arra is össze kéne raknom az anyagot.

Unalmas az életem. viszont éneklgettem megint a légzésgyakorlás után.

Szabó T. Anna: LENNI A MINDENT

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.

Felvételire keresek verseket. Elegem van a versekből. (azért javasolhattok, leginkább kortársnak örülnék.)

ómájgót, ez a dead can dance szám egészen korai darkvévrokker, kb mint a Bauhaus. (DcD - Threshold)

amúgy pedig: diploma. most csak az ímél meg az emesen lehet nyitva, blogolni meg tudok scribefire-ből :D

Glamúr

Jajj, de fáradt vagyok. Kábé, mint Adrian egy átzsarolt/fenyegetett nap után, őszinte karikákkal a szeme alatt. Úgy érzem, a NPCim túlnyomó része cinikus dög.

Ma délelőtt főnixes ugrálás, tegnap este meg életünk sötét alagútjába tekintettünk előre. Feltvételizni kell (nyjajj).

Félsiker

Nna, zöld utat kapott a diplomatémám, a háttérben már intézkedtek, csak én nem tudtam róla. Juhú!

A felhős idő gyönyörű, csak a szél ne fújna. Szédülök, és nem tudom, miért. Kúl.

péntek

Kavar a táboridőpont terén, juhú. Annyira örülök, hogy egyelőre a diplomatéma-felvételt komolyabb problémának tartom, és legalább e miatt nem idegeskedem. Igazából a diplomatémaleadásos kavarással se tudok mit kezdeni - én mindent elmondtam a konzulensemnek, amit megtudtam a Joanovicstól, persze, ő azt mondta, h szerinte ennyi is elég lesz, de azért megkérdi mélben J.-t. Válaszról nem tudok. Úgyhogy ma mehetek be, próbálhatok nyomtatni, aztán kaphatom meg, h dehát megmondta, h még az a másik papír is kell. :zokog: és mindjárt januárnak is vége, és Bercseynél se voltam.

Legalább tegnap emgtanultam a Komát, beszédtechnikáztam meg énekeltem és mozogtam, cak épp nem írtam. Ma próba, meg lájvintézés meg buli.

klisé

A furcsa az, h szerintem hosszú ideje most értem el megint olyan kommunikációs szakadék szélére, ami abból áll, hogy magát az élményt nem lehet átadni közös nyelv híján. Hajnalban (és mindig) a tatai vár gyönyörű. Ott maradt pár évszázad mutatóba, mítikus ködbe vész a tó túlpartja, a vízben tükröződő ház akár szörny is lehetne, de nem lehet elmagyarázni a másik embernek.
Á, rájöttem. Az ember szeret(ne) felvágni a lelki gazdagságával (tegyük fel, vannak neki olyanok), a lelki gazdagságot meg ... nos, miben is mérik? Annyi, amennyi átjön. Amennyit ki tud fejezni. Én meg szavakba csomagolom az életemet, de szavaim nincsenek mindig, megfelelőnek meg még kevesebbet találok, ezért inkább nem szólalok meg. Pedig néha kell beszélni, és annyi is elég, hogy szólok a kocsiban utazóknak, hogy irreális ma este a Hold. Mert az apokaliptikust nem mindig bírom kimondani.

Na, szóval új társaságba próbálok beilleszkedni, új eszközökkel. Mert nem úgy hasonlítunk.

És azt hiszem, nem mindig kell ennyi tüske. Néha kevesebb is elég. Néha.

Vidék

Megint Tatán volt a társulat, ezúttal hangtechnikáztam a Piroskában. Két nap, öt előadás.
Közben egy éjszaka a már ismert szálláson, ház, négy szobával meg egy közös helyiséggel. Ezúttal 12 emberből négyen voltunk nemdohányosok, de persze nem sikerült a nemdohányzó kocsiba helyet szereznem - osztálytársból is egy volt, ő is másik kocsiban utazottt - tehát szocializálódni próbáltam, egy kocsiban a Nagymamával, a Farkassal meg a Csókafiókával. A Farkas friss jogsival is simábban és gyorsabban odaért mindenhová, mint a másik két kocsi, a Nagymama gyakran instruálta a sofőr-padawant, én meg rájöttem, h nem valószínű, h valaha lesz jogsim. Csókafiókával is váltottam pár mondatot, még jó ötletet is mondott, bár nem tudom, eszembe jut-e kipróbálni.

Nem olyan jó amúgy nem szerepelni a darabban. Akármennyire is segítek nekik, meg jó fejek, azért ott van az a tény, h én nem voltam színpadon. És hülyén hangzik, de jobban stresszel a technika, mint a fellépés. Színpadon, ha hibázom, azt valahogy ki lehet javítani, az elfelejtett szöveg helyett lehet mást mondani - de ha rosszul/rosszkor adom be a hangot, azt mindenki észreveszi.
Erdőőrúrral megint beszélgettem, ő az egyik, akivel könnyebben találok közös témát - mmint a színházon kívül. Ez azért még mindig zavar - ez a másság. Hogy folyamatosan úgy érzem, más világban élek, más könyveket olvasok, más filmeket nézek, mint a többiek.Túl kéne lépnem ezen, mert csak részben igaz.
Mindenesetre a Death Note mellé (ezt Farkasnak)tartozom egy Twin Peaks+Sandman csomaggal Erdőőrúr számára.
Először jártam körbe az összes színészt gratulálni. Ez kb olyan kínos néha számomra, mint mindekit végigpuszilgatni. Tehát megszokható. Ja, volt egy felköszöntés is, mindenkinek kellett köszöntenie Nagymamát szülinapja alkalmából, ami megint gáz volt a részemről - tökéletes szociális és empatikus készséghiányomat megint bemutathattam.

Egy csomót néztem az ágak kontrasztját az éggel, hallgattam másokat, láttam Farkassal hajnalban a várat meg a napkelte csíkját a felhős ég alatt.

Ja, a kedvenc karaktereim a Farkas meg a Róka.

Storm - Covenant

drones behold the life that was given
be aware of the choices within your grasp
oppose the temptress who leaves you dry
redeem what was lost unleash your will
hail the ones who take nothing for granted
praise the moments of the giving day
worship the sensation that passes by forever
conquer yourself for the kingdom of fury
I want to stand in the eye of the storm
I want to get struck by lightning
I want our house to be set on fire
for us to walk without shelter
I seek no rest I seek no shelter
where weak dwell in the shadow of decay
I want to walk forever with the storm
until I become the prey anyway

Itthon jókedv van, kaptam marcipános csokit és Martinit, amikor anyám rájött, h névnapom van.
Beszéltem konzulenssel, most épp neki kéne fogni a feladatnak. Valahogyan. Még nem tudom, hogyan. Az a baj, hogy még mindig a szombati játék körül forog az agyam. Mesélni szeretnék.

Szánsájn

A napfényes időszakokat kábé alkonyatkor tartom vidámnak és energiatelinek - reggel/délelőtt határozottan lehangoló a sárgán fakuló tűzfal. Télen meg kifejezetten nem ideillő.

Ma majd beszélek a konzulenssel, hogy mi legyen, hátha el tudom intézni a szükségeseket a diplomatémafelvételhez. Hátha. Erről többet most nem.

Aludni szeretnék. Furcsa álmaim voltak, de legalább emlékszem rájuk. Az egyikben vámpír voltam, és a "túloldalt" - jelentsen ez bármit - egyik ismerősöm megsajnált, mondta, h azért olyan kedves velem, mert vámpír lettem. Én csak elnéztem az estébe, hogy valóban, embervért iszom meg nem látom a napot, és ez tényleg deprimáló hatású. Aztán meg gumipókaz emtétéseket beszervezte valami hatalmas játékba, voltak ott harcosok meg varázslók meg ugrálóbombák, sárga és fekete köpenyeket lehetett felvenni, és nagyjából 1000 ember vett benne részt. Rettenetesen bonyoult szabályai voltak, én meg egyáltalán nem ismertem őket. És nem is próbálta elmagyarázni nekem senki se őket.

Tábormegbeszélés. Jah. Tanulságos volt, emg hasznos, meg minden.
Holnap meg négykor kelek, megyünk vidékre a társulattal Piroskázni, hangosítok. Két napra.

Aludni szeretnék.

eh

A mai nap fénypontja a szerepjáték volt. előtte szépen csökkent, az előtte lévő fél órában mélyrepülést végzett.
A cselekvés, illetve a kreatív izé, meg az alkotásnak nevezett hülyeségek képesek elfelejtetni velem azt, h mennyire szart se érek.

Ezért szeretek mesélni, mert néha így azt hiszem, érek valamit. Emtétét is azért csinálom, mert az az illúzióm, mintha fontos lennék, meg van helyem, pedig ez csak... illúzió. Nem több, mint amit magamnak meg a játékosoknak gyártok.
Marha jó dolog főnixben azt képzelni, h fejlődhetek bármit, de egyáltalán nem érzem, hogy annyit nyújtok, ami a minimum lenne ahhoz, hogy értékes legyen önmagam számára is a teljesítményem. Ha másfél-két év alatt rosszabb lesz a hangom, miközben tényleg megpróbálom követni az udvarias instrukcióit, nos, ebben az esetben be kell látnom, h felesleges a pedál. Színészmesterségből nem tudom, h hogyan állok, de nyilván az utolsó felében a csapatnak, hiszen inkább csak felesben kaptam eddig szerepet, míg vannak, akik már évek óta játszanak a társulatban.

Életképtelenségemet meg már bebizonyítottam az egyetemmel kapcsolatban.

Persze csinálom tovább, mert létezni kell, hátha van valami értelme.

üzenet a mai megbeszéléshez

Itt egy link a csingihez, hasznos, és magyar :D

(és elfáradtam, de jó volt megint magyarázgatni lelkes embereknek)

Levegőt vesz

Mégiscsak a Covenant a legkellemesebb most.

Megnéztem egyik Rouen néven elmentett fájlomat - és meglepődtem jól az egyik NPC-men. Ezt még én se néztem volna ki belőle (avagy hogyan lepjék meg magukat a mesélők azzal, hogy elfelejtik a plotot?). Még néhány ilyet ki kell találnom, hogy kellően nyomasztó legyen a légkör.
(Menekülj csak szépen játékba az egyetem meg a valóság elől. Így kell ezt.)

...we are the heroes of self deception....

Kis színes: csöngettek, ablakot nyitok a bejárati ajtón, valami behízelgő fejű és hanghordozású fickó, kezében talán csekkfüzetet, vagy valami kis formátumú dolgot szorongatva köszöbés után rögtön azt kérdezi, itthon vannak-e a szüleim. Lol.
Acanthus vagyok-e? (időtoszó geekségünket figyelhetik)Különben azt hiszem, néha igen. (újwodos mágus ösvény, az idő és sors, Árkádia, a Bogáncs ösvény.) Rosszabb állapotomban meg Mastigos (Acél ösvénye, elme és tér, Pandemónium vagy miatosz. Belső démonokkal küzdés, ilyesmi.)
Ha nwodos vámpír lennék, akkor szinte biztosan Daeva (Torcsik és Brujah-k összegyúrva).
A Mekhetek inkább a könyvben szereplő rajz miatt vonzanak (ami a linkelt lapon is látható). Na jó, elég gótok ahhoz, h tetszen a klán.

u.i.: ja és kedvem lett megint kipróbálni a lájv-izét, amit nem én szervezek. jó, csapnivaló játékos vagyok, de mondjuk Drímőrrel együtt talán kiegyenlítettebb lenne a dolog. ja, és rendes, esti lájvot, nem nappalit. főleg, mert egyre inkább úgy néz ki, h nem fogok ráérni, bár ennek adok még pár napot, míg szólok, h mégse :P
(azt nem merem mondani, h újwodos lájvnak jobban örülnék, de semmi nem lehet tökéletes.)

persze.

idén még nem történt semmi rossz velem, miért ne. miért ne pont az egyetemmel szívjak megint, mint rendesen. mert persze, hogy jan. 11. volt a diplomatémefelvevés határideje, persze, h kell üzemi konzulens szombathelyről, és persze, hogy nekem kellett volna utánajárnom, nem bíznom a kiírások logikájában, vagy a konzulens tájékozottságában.

most majd próba-szerencse alapon megcsinálhatom lóhalálában, bekopogtathatok bercseihez, háátha elfogadja, és nem kell őszig várnom.

rohadt életbe.

Visual DNA

Read my VisualDNA™ Get your own VisualDNA™

Nem mondom, hogy máshogy nem tudtam volna kitölteni :)

szósölááájz... szósölááájzzz...

Tudod, olyan helyzet, amikor beszélgetsz emberekkel, meg minden. sőt, egyáltalán, kimozdulni. néha nem árt. tudooood, azért, mert az jóó. nna.

és mi a szart hallgatok már megint?! (és lejárt a fájdalomcsillapító hatása, asszem ez a fáradtság már a normális).

tényleg, kifejezetten izgalmas igazi zombiként működni, amikor ugyan követem a külvilágot, hallom a szavakat meg a képeket megminden, de mégis... ja, hogy ez reakciót igényelne? Na neeem, az luxus.
Fridának igaza van, sokszor előfordul a "csak mosolygunk", Jolánka tehát okkal mosolyog.

talán aludnod kéne. néha, nem?

X is blogolt a túloldalt. Neki rosszabb, vígasztaljon a tudat.

gváhh. igyekszem összekaparni magamat. azt hisze, legközelebbi vicces hajam bordó lesz, mert olyan még sosem volt, még rövid időre sem. Bár ahhoz ugye várnom kell, míg kikopik ez a lila (amibe nem sikerült végül feketét raknom).

pull yourself together, gillz! you have to wash the dishes after breakfast, vacuum clean some rooms, give the notes (?) to Celebrom in an hour.
I think I will write a new something with a vampire-thing, because I have to live up to my reputation :D I don't promise the main female character won't die/go crazy in the end... but I try. I can make exceptions, perhaps a happy ending isn't so painful, is it?

random klip

Peter Gabriel veszett jól állt a vámpír-gótság 1973ban. :)= (jobban, mint Phil Collinsnak a kantáros nadrág :D )


(Collide)

tegnap megkérdezték, milyen stílusban szeretek énekelni. szeretnékre pontosítva: nos, bár hangom még egy darabig nem lesz hozzá :S.
vagy, ha kicsit metálabb:

(the Gathering)

(the Birthday Massacre)
de a hangom egyáltalán nem ilyen.

lassan menni kéne?

maybe.

Maybe I'll wake up one day to notice
that all my life was just a dream..*

simán.
addig is elmegyek az öcsémért. aztán majd megyek próbára hangosítani.
ez mára a kiírt adag. holnap megyek kratívkodni, azán utána meg... kratívkodni. pénteken meg színitosz meg gondolin beszélés. szombaton főnix és játék, vasárnap főnix és táborbeszélés. (és naponta pár bekezdés. meg pár oldal tanulás. ja.)
ma... szerda van.

The walls of this chamber
were made to set you free*

*Diary of Dreams, mi másból idézgetek én állandóan.

Visszanéz

Balra kipakoltam eddig netre kipakolódott novelláimat... érdekes. Van ott olyan, amit jól megdicsértek, van olyan, amit jól nem, ilyesmi. Valóban érthetetlenül írok, tanulságos visszaolvasni. Mondjuk találkoztam olyan emberrel a script4ben, aki minden utalásomat megértette, de ez... ritka.

Hm. Talán kijavíthatnám, bővíthetném néhány koábbimat? Nem, az munka. Örüljek annak, hogy megint sikerült pár sor. Álmos vagyok - nem meglepő, mert annak ellenére, h lefeküdtem fél 11kor, egykor még ébran voltam. reggel hajnalban ébredtem, aztán sikerlt visszaaludnom. Áá, biztos nem a vizsga miatt. Fogjuk a frontra.

Meleg esőt szeretnék. De egyelőre megfelel a ködös idő is, nem kell félni.

Hegesztés

Átmentem. Ötössel. Vissza a normál kerékvágásba, lehet nekilátni a diplomának.

Meg a lájvnak, meg a novellának, meg a daraboknak, meg a tábornak. Meg a Csingi és a Laszlovszky-mesének.

Fornost

... én megmondtam, elvész Fornost, ha nem tisztaszívűek védik...

...megvolt a bája. Visszahallgatva a zenéjét megállapíthatom, hangulata azért volt.

hegesztéshez vissza.

Lángkorona

Fél oldal. Talán van értelme annak, ha minden napi nemtanulásos netezésem mellé a hangás fájl kinyitását és pár sor megírását tűzöm ki célul. Valahol el kell kezdeni.

Girlandok

tulajdonképpen. ...

A fáradtsághoz ódák. Ólmos. És nem figyelek oda. Nem kell érteni mindig mindent. Egyre azt hiszem, rájöttem - érthető, ámde irracionális.
Az meg ugye nem egyértelmű, hogy mindenki ugyanúgy ismer engem, mint én magam, és ez alapján értékel. Csak olyan könnyű elfeledkezni arról, h a számomra egyértelmű dolgok mások számára nem azok. A közhelyek másoknak jelenthetnek is valamit.

ha az ember megengedheti magának az érzéseket, akkor nem kell jól éreznie magát. A panaszkodás persze fölösleges és káros - káros, mert komolyan veteti a problémákat a panaszkodóval illetve idegesíti a másik oldalt, felesleges, mert nem változtat semmin. És a felelősség a gazdatudaté. Nem a géneké, mémeké, nem az ellenőré és nem a tanáré.

... lights out as you hit the ground....

De ez is csak egy később mások által depisnek titulált bejegyzés. Mert az ember nem élhet így. A normális, egészséges ember.

Éjfél előtt

Már megint rövidnek éreztem a próbát. Illetve... azt a részét, amikor én próbáltam. Ehe.

Most már kitaláltuk Drímőrrel a csingilájv koncepcióját, neki kéne állni szervezni. Az egy naaagy körímél lesz.

Holnap Piroska meg Sződy meg játék.

Az átmenetelt meg nem felejtettem el, csak az időm nincs meg hozzá, így vizsga előtt. De nyugodtan szóljatok rám, és viszem a munchkint is akár :D

Sztoikus: Raymond E. Feist. Tőle van az a könyv, és szerezd meg elolvasásra valakitől :D

Illetve most tele vagyok friss könyvekkel, Stardust, Éjszakai+Nappali őrség, Ólomerdő, szívesen terjesztem a kultúrát, ha valaki kölcsönkérne :D (van egy adag Goldenlane is, egyszeri olvasásra azok is tök jók :D )

határeset

ugyan összesen voltunk öten, de a belga sör finom volt.
Azért ráférne még egy rendes megbeszélés minden synithosérintett emberre, hogy tudjuk-e, akarjuk-e normálisan csinálni. már nem vagyok annyira elhivatott mtt színjátszóügyileg, h négy-öt ember legyen csak. Esetleg akkor, ha ez a 4-5 ember valami közösen bemutatható cuccot csinál.

azt hiszem, megértettem, mire célzott bicskei az emtétés "szerepjátszással" kapcsolatban. ha valaki nem törekszik minőségre, akkor nem lesz minőség. és egy-két ember nem tud ezen változtatni. (én meg már nem is akarok).

és egy cirka... 5 éves (lehet ez?)novella.
azért az idő még mindig megrémít.

(zárójelben)

ha ma feleslegesen mászom ki a hidegbe és hagyom itt a tanulnivalót, mert nem szóltak az emberek, h nekik nem jó a mai színitosz, akkor... akkor egy darabig nem fogok rá energiát áldozni, és eltöltöm máshogyan a péntek délutánjaimat. mondjuk... rajtam kívül legyenek öten.

Decsention - FLA

ehe, felfoghatatlan, miért vámpírlájvoznak rendszeresen napközben? Nagyjából csak az veszik el, amitől vámpír. van még kismillió lehetőség modern kori lájvra, és még olyan lehetőség is van, ahol nem kell égetnie magának a népnek a darkpozőrséggel (mondom én, aki tolkien rendezvényen fekete númenoriként igazolja a kinézetét, esetleg sötét tündeként). De tényleg.
visszaemlékezve pár lájvra, kb egyszer láttam olyan gótoid kinézetet lájvon, ami teljesen helyénvaló volt - cinnamoongirl álbrujah-ja drímőr meséjében. Én pl. azért vagyok többnyire gótoid ruhákban, mert nem találok aktuálisan mást. De pl. még én se játszottam direkt gót vámpírt... asszem. Alice mindig másmilyen akart lenni, Sophie nem az volt (és nála sikerült asszem nemgótba öltöznöm), Ilona meg... obfuscate. A Cosmo-nosfi külsőt kellett volna felvennem vele, csak sajna nem jutott időben eszembe.

El kéne kezdeni szervezi a changeling lájvot. Jut eszembe. Februárban lesz. Akik eddig játszottak általam szervezett lájvban, azok tekintsék magukat meghívottnak, mind a tolkienes, mind a webchates részről (igen, a szilveszteri számít ;) ). Akik nem, azok is, ha már elolvasták ezt a bejegyzést. Persze visszajelzés meg minden. Valószínűleg egy szombat este lesz, kb. 7 órás kezdéssel, új csingi szerint, de mindenki számára elmagyarázott világképpel, megminden. Technikailag nem sokban különbözik a vámpírosditól, és még a műfog is ugyanúgy belefér.

Give me shelter from the pain
as this hate drives me insane
Seeking refuge from the rain
All in all we do believe as we try to conceive
In this glowing afterlife
Give me shelter from above
Send two angels and a dove
As we hang on to despair
Tears of blood run from your eyes
As we cannot hide the lies
Breathing in this toxic air

Hm. Meg kéne szerezni a tervezett zseniális futurepopslágerünk szövegét a$tól. Abban is volt toxic asszem, csak épp nem air, hanem rain. meg ... doom's day device.

bloodlines - ministry

How did I make this choice?
Filling my heart up with rage.
No one can hear my voice.
The deafening shame

I lay my life on the line.
I lost my soul to Bloodlines!

How can you live this way?
That's a good question.
I'm walking between the pain
Without redemption.

What is it like to be hated
Inside a world with no control over time?
What is it like to be created
Inside a world where life is a crime?

...false creation...

Na, éljük meg nagyban a kicsit.

Nem sok idő maradt a megmérettetésig. Csak az elveszett idő maradt itt. De annak is csak a nyoma. A tárgyak elfoglalják a síkot, és teret, de legalább két és féldimenziót varázsolnak belőle.
A tények megtörik a létezés lendületét, és valósággá teszik.

Jövő héten vizsgázom. Addig még expedíciót indítok az indexemért, a diplomatéma-felvételért. Talán tudom, h honnan szerzem ezekhez az erőt. Addig még kijegyzetelem az anyagot. (Csak azért írom le, hogy az írásbeli megerősítése is meglegyenek az elvállalásaimnak.)

Mi lenne, ha ezúttal megpróbálnék táncolni farsangon? Mert a népek az életben nem fognak diary of dreaset hallgatni maguktól :ármány: Egy ötletem már van, de ahhoz táncolni tudó férfi pár kéne, olyanból meg keveset ismerek.
Egy másik ötletemhez viszont... Vagy az lehetne ugyanaz, átformálva?

u.i.: nna. akkor mostantól fogva addig, amíg ki nem jegyzeteltem az anyagokat, csak a blogom a googletalk lehet nyitva. esetleg a zímél.

Hideg

Végigolvastam a hegesztést. Most már csak meg kéne tanulnom. Jellemző, mennyire kijöttem a gyakorlatból.

úgyhogy a konyha hidegében itthonra kókuszgolyó keverés, aztán el.

ID24

Deavartra id. Majd, ha nem leszek lusta, kirakom.

Tehetetlenség

Túl az összes kognitív disszonancián, amit szombaton és vasárnap gyűjtöttem össze.
Későn fekszem, későn kelek, a délelőtt elúszik, mintha szabadságra mentem volna. Nem tudtam időben lemondani a hétfői vizsgát, tehát azonnal iv-zem. Nem tanulok, teljesen lényegtelen dolgokkal foglalkozom - ma másfél órát kísérleteztem a mikrofonnal és az énekhangommal, ami sajnos nagyon rettenetes visszahallgatva.

... can't you take away my pain, tell me can you, can't we close our eyes forever help me can you...
...how can be his sacrifice if you didn't lose anything...

És az eső esik. Én meg elvesztem az időt.

... and now you wonder why i'm asking you to go...

Nem keresek munkát, pedig kéne.
Fogalmam sincs, hogyan tudnám túlélésre kényszeríteni magamat.

És még csak nem is érdekel ez az egész. Csak egy kísérlet arra, h tudom-e még rosszul érezni magamat, vagy visszazuhanok a kómába.
Ó, nem igazán.

Szóval korrózióálló acélok hegesztése.

Gondol

Azért az fura, hogy az emtété képtelen túllépni egy bizonyos fokú amatőrségen szervezési szempontból. Hiszen már többeknek van tapasztalata szervezésben, és még fel is nőtt egy csomó ember. Ennek ellenére ugyanazt cinálják, mint eddig. Lehet, h arról van szó, h az igényszint megmaradt ugyanannak, ergo nem szánunk energiát a sablonok átgondolására, optimálisabb megoldások keresésére, pedig megtehetnénk?
Kicsit olyan volt az egész LEP, mint a szerepjátékszervezésem rá: a tavalyi tapasztalatom alapján úgy döntöttem, nem szervezem túl, mert úgyse kell. Ennél az eleve kevésre szervezett dolognál kevesebbet sikerült megvalósítani (mert mnindig elcsúszik valami), de az érdeklődés nagyobb volt. Aztán valahogy megoldottuk, valamennyire.

Célok definiálása. Nem ártana.

...

felébredtem. ez is csak egy ilyen nap, amikor semmit nem teszek, pedig kéne. cdak épp annyit képtelen vagyok kitalálni, hogy mi az, amit és hogyan, ami optimális.
Na jó, tudom. 115 tétel.

Ereszt

Elfáradtam. Álmos is vagyok, lelkileg is kimerültem a hétvége során. A múlt hét során.

Ráadásul Bicskei kifejtette, mi a baja az emtétével - no persze, már amennyit érzékel belőle, mert kötve hiszem, h tényleg ismeri. Ettől függetlenül pár vonatkozásban igaza van talán. Már, ha jól értem, amit magyaráz.
Megértem, h zavarja, h a főnixnél nagyobb prioritása van az amatőr színjátszásnak meg az egyéb helyen való felelősségvállalásnak. Csakhát itt egyetlen napról van szó, amit még a betegség is felülír számunkra (itt a nöbvendékekre gondolok), a betegséget meg az emtétés programok is felülírják. Furcsa ez.
Azt nem egészen értem, mit magyarázott arról, h a főnixbe járó emtétések nagy része a szerepjátékhoz használta fel az ott tanultakat - most tényleg? Nyilván nem tudja, h a szerepjáték olyan dolog, amihez nincs igazán erre szükség - de hogy ő mit ért ezen a szón, egyelőre kérdés. Majd egyszer, ha újra előkerül a téma, megkérdem. Főleg, mert azt mondta, h konkrétan rám nem vonatkozik, én meg szerintem a leggeekebb vagyok a főnixes emtétések közül, sőt, gyaníthatóan az emtétében is a leggeekebbek körébe tartozom.
Lehet, h az zavarja, ami a matematikatanárt zavarná, ha valaki azért venne különórákat tőle, h jobban menjen a póker?

A LEP elég punnyatag volt, nem szeretnék igazából emtétés rendezvényt egy fél évig. Na jó, amikor ráérek, akkor igen, de szervezni most nem annyira. Amit megígértem, megtartom, azzal a kitélellel, h nem szeretnék- a fentiek miatt - kihagyni miatta órát. Kipróbálom, oszt, ha semmi hatása, akkor hagyom a dolgokat úgy, ahogy működnek.

Barna csomagolópapír

Metálfényű, ráadásul. -nem én ettem belőle. Nincs erőm és kedvem mit tenni.
Ez nem álarc, ez páncél... (nem haldoklom, így élek)
No...
ott tartottam, hogy...

grr.

Ehe, anyámra megint rájött valami, most épp vérlepkét utálja feltűnően. Nyilván majd a következő célpont én leszek - szal hamar kéne állást találnom, h elköltözhessek. Gááz. Ha a húgomat elzavarja, akkor majd engem is el akar, és most jó úton halad affelé, h egyinkünk se nézzen vissza, ha végre sikerült elmenekülnie. Csináljon amit akar az öcséimmel egyedül. Csak lenne már állásom.

Béke

Csend, rend, nyugalom. Még mindig erre lenne szükségem. Nem az ingerszegénységre, csak arra, hogy aludhassak, amennyit akarok, ne veszekedjen velem senki, és azt tegyem, aminek lehet, hogy nincsen semmi értelme, de élvezem. Kevés volt a szünet.

Vashölgy blogjára reflektálva azért azt mondanám, hogy... hogy nem ragaszkodom a harchoz. Nem ragaszkodom az erőfeszítéshez és a fájdalomhoz. Nem utasítom el, de a boldogságomhoz kell az az egyensúly, ami azt jelenti, hogy legalább önmagammal békét kötöttem. Meg a világgal. Meg a többi emberrel. Nem jó érzés, amikor körmeimmel kell kikaparnom magamból a tüskéket. Ha szükséges, hát ez van, de jobban örülnék annak, ha nem lennének.
És elégedett szeretnék lenni magammal. Olyan magasak az elvárásaim, h ez az életben nem fog előfordulni, de jó lenne.

Van egy befejeztelen, de még befejezhető novellám évek óta, amiben visszatérő motívum a bekötött szemmel kötélen egyensúlyozó lány, akit bármikor megpróbűlhatnak lelökni, leölni a kötélről. Néha csak az ég és föld között egyensúlyozom, néhacsak az alvás és ébrenlét között.

De utálom, hogyha átlépem a vonalat, mindig visszacsapódoma másikra is. . Nem is. Ha felugrok, akkor nagyobbat esem, mint amilyen magasra feljutottam. De ez már megint más.
Egyszerűen utálom, hogy energiámba kerül jól érezni magam, és utána olyan, mintha a nullából kellett volna elhasználnom valamit. És visszafele?

Ááá

Hol vannak a kottáim?!
Oké, utolsó pillanat, de egészen eddig a hegedűtokban voltak csinos narancssárga mappában.
huh.
anyám vérlepke íróasztalfiókjába pakolta. hörr.
akkor lassan indulás.

1111

Elkezdtem a Nappali Őrséget. Jól van.

Írtam tegnap mégis, látok esélyt rá, h megírom a tavaly elkezdett scriptes feladatot. Bárvisszafelé nehéz írni - és minden elhatározásom ellenére nem sikerült befejezést megírni, pedig azt hittem, h ott a vége, ahol. Meg persze az eleje és a közepe hiányzik még :D

2008

Dobókockával, geek körben kezdődött. Helyes.

Van valami idegesítően profán a szilveszterben. Olyan érzésem van, mintha azt szeetnék az emberek, hogy a szilveszteri buli legyen a legjobb, a legpörgősebb, a leg-bulibb. Pedig... bár lehet, h csak én érzem görcsösnek a konfettit, a girlandokat, a petárdákat meg a pezsgőt.

Aztán eszembe jutott, h vannak népszokások, nem a korunk terméke a szilveszter, és ez megnyugtatott. Kár, h nem jutott korábban eszembe. Nem baj, majd jövőre.

A karácsonyt és a húsvétot szeretem. Azok úgy ünnepek, ahogy nekem kell: szakrális események, míg az évszám átfordulása... csak babona, az értelmetlen fajtából. Napfordulót komolyan tudok venni, születéi évfordulót komolyan tudok venni - de a ez az időpont önkényesen választottnak érződik. Az évek nem önmagukért léteznek...
Ja, meg persze nem szeretem a kötelezően bulierőltető hangulatot. Kaácsonykor nem kell jól érezni magunkat.

Mindenesetre jó volt a tegnapi buli, kedvenc webchates geekeim körében, lájvval, dobókockával, láncos kutyával. Volt pár zseniális alakítás, Drótsáska ijesztően KGB-s volt, Drímőr gyenge idegzetű amcsi ügynök, az meg jól esett, hogy az elsőnek késszúrásos halált halt játékos is nayon élvezte (az örmény terroristánk). A ráfordított időnek megfelelően nem volt mindenhol átgondolt és kiegyensúlyozott történet, de majd legközelebb.
Tényleg, lehetne az emtétés csapatot meg ezt is vegyíteni egy kísérleti lájv erejéig vajon? Kár, hogy van közbe némi személyes/ ...kiadói/honlapos ellentét is :P Sebaj, majd Csövi bácsit összezárjuk a célszeméllyel, csupán kísérleti alapon.

Ólomerdő mellé pipa, meg vagyok elégedve vele :D Kamaszlányként valószínűleg rongyosra olvasnám... és várom a folytatást :ugri:

Egy dolog zavar - tegnap túl sok scriptessel találkoztam, és felébredt bennem a vágy, h írjak. Az meg nem jó :agot:

Áram

Lett áram, öröm, de azért kevés az a négyóra alvás. A hajfestésben meg van valami olyan várakozás, mint az ajándékbontás előtt: vajon milyen lesz? Lassan kimoshatom a festéket.

Közben olvasom az Ólomerdőt. A mostanában olvasott regényekkel az a bajom, hogy olyan... vékonynak, rövidnek érzem őket, már akkor, amikor elkezdem őket. Félek, hogy hamarabb lesz végük, mint szeretném. Meg az is eszembe jutott, h talán végre összébb kéne kapnom magamat írásügyileg is, mert még megírják előlem a történetemet.
Amúgy tetszik. Muhaha. Egyelőre kislányos-felnövős, oszt meglátjuk, mi lesz belőle.
Ja, peeersze, tiszta csingi. De én mit nem látok annak manapság?

Piknik

Gyorsan rákerestem myspace*-n. Nem rossz, most azt hallgatom, kómás fejjel. Aztán megyek hajat festeni, olvasni, aztán aludni hátha pihenek valamit szilveszter előtt. nem ártana.

A fellépés legalább olyan jó volt, mint amennyit nyavajogtam előtte - még volt kreatív imprózás is, mert a másik fellépő helyett is összeraktunk egy rövid jelenetet. Aztán maradtam még egy kicsit táncolni, ha már épp ipari blokk ment.
Mondjuk nem az én közegem... de jön asszem a villanyszerelő majd re.

* Piknik, orosz együttes, Éjszakai őrségben hallgatja sokat Anton.

Hirtelen felszabadult idők, csak kár, h a két fellépés közül a szebb/jobb/érdekesebb marad el. (A másik is talán, de kevés eséllyel, úgy érzem.)

Határozottan nyugisabb nem a felelős személynek lenni. Ilyenkor minden lelkiismeretességem ellenére tudom, hogy nem rajtam múlik, még akkor sem, ha mindent megteszek, amit kell. (A táborra pl. ez már nem vonatkozik. muhahaha.)

Fura, nem érzek amúgy különösebb csalódottságot a személyesen túl - miszerint azért mégiscsak időt és energiát öltem bele, mégiscsak tetszett a darab, mégiscsak főszereplő lettem volna. Csak... nem akartam többiek akarata ellenére megcsinálni semmit. Főleg nem a rendező ellenében. Kábé, ha Hanna azt mondja, h megcsináljuk és négyórás feszített tempójú próbákra ösztökéli a többieket, akkor benne lettem volna. Fornost óta tudom, hogy úgyis a rendező dolga dönteni, bármennyit tépi is a száját a színész. A felelősséghez tartozik a döntésjog, oszt csá.

De azért két embert szívesen leütöttem volna, bármennyire is kedvelem őket ... amúgy. Csak ne kezdenének el szívből-lélekből, vagy akaraterőből önirónia/önkritika nélkül nem-biztos-hogy-igaz dolgokat állítni, mer' az közelít a demagógiához.

Az mondjuk simán lehet, h csak tükörbe nézek, és ezért kapok idegbajt, zsigeri ellenszenvet ilyen alkalmakkor - és ez még a jobbik eset, mert ezen lehet segíteni.

két kézzel levegőbe

Kinézek az ablakon, és eszembe ju, hogy hiába múlt el a legsötétebb nappal, még mindig ködös a borostyáncsontváz a házfalon. Még mindig ugyanaz a tél van odakint, amit szeretek. A teraszon túl, a mélyben elvadult házközi kert, amihez nekünk nincs hozzáférésünk. Csak néha kell átkommandózni más lépcsőházakon keresztü, hogy a tüskés bokrok közül begyűjtsük a leesett sátrat/törülközőt. Legutóbb nem tudtunk kijönni a lépcsőházból, mert kóddal működött a kifele.

No, perceken belül megyek könyvesboltba, utána próbára. Szürke ég alatt szürke földön... király.
Telepítettem kotor 2őt, az éjszakai őrség meg ... na, szóval vérlepke elvitte a nappali őrséget, úgyhogy várhatom meg, amíg hazaér.

rendrakás

na, azt nem így kell. De kezdetnek megteszi. Kidobűltam az íróasztalomról a szemetet, és most van szabad felülete. mondhatni, ijesztően csupasz. Méf nem mostam le, és a randm üvegeket se néztem át, hogy mi van még kidobható belőlük.
tompa.

nyiff

azért még mindig jobb, ha nem szólalok meg.

nah, lássuk, mit nem teszek még, amit pedig kéne:
nem írom scriptre az egyik novellát sem, nem tanulok, nem rakok rendet, nem keresek munkát....

viszont fázom. és még mindig semmi hír a próbákról a 30-ai fellépésre. igazán nem szeretnék kiszúrni az AM-mel, de lassan inkább visszaadnám a szerepet, mert se szöveg, se tájékoztatás, se semmi... és most kiderült, akkor van a főnixelőszilveszter is. Az ellen és alulmotiváltságom nem kicsi.

Ehem. Valakinek nincs kedve ma valamikor Munchkinozni? Kaptam, vérlepke is szeretne játszani, és kéne hozzá sok ember, mert ketten nem lehet, hárman meg nem árt, ha a harmadik ember is érti a szabályokat, az öcsémmel ellentétben.

Megint játszottam kicsit a bloodlines-szal, most nem körmöt festek közben, amíg tölt, hanem a monitort dekorálom kontúrfestékkel. Ja, a karakteremet Xnek hívják, és persze Brujah, és üt nagyokat.
Nem muszáj muncskinozni, szerepjátékban is benne lennék. Vagy valami.

la, lalala

joy division. love will tear us apart.

voltam nagycsaládi karácsonyozáson, rengeteg, már nem annyira kicsi unokatestvér (omg, a nagyja már gimnazista, ha nem kezdte még el az egyetemet...). Kár, h ritkán találkozom velük. Ja, ez évente eszembe is jut. Csak az az igazság, h lusta vagyok utánanézni, merre is vannak év közben, tőlük meg senki nem hív sehova, ergo csak ilyenkor jut eszembe.

asszem játszom kicsit :)

VtM:Bloodlines

Elhatároztam, megpróbálok írni a kedvenc számítógépes játékaimról pár keresett mondatot.

First and foremost... azt hiszem, az egyértelmű jelzés, ha végigjátszok valamit, az meg méginkább, ha többször. A Bloodlines-t minimum háromszor, de lehet, h többször sikerült.
Nem vagyok játék-ínyenc, nem értek ahhoz, hogy felmérjem, milyen minőséget képvisel egy-egy játékmenet, játékmotor, estébéestébé, ezért igyekszem legalább őszintén laikus lenni a következőkben.

Az első dolog, ami már félig nyert üggyé tette a játékot, az a témaválasztása. Ha a cím nem elég információt ad, tessék: Vampire the Masquarade alapú játék: vámpírral vagy, a szerepjátékból ismert klánok és viszonyok között kell játszani. Vért iszol, meg különféle küldetéseket teljesítesz a nálad öregebbek és hatalmasabbak számára, mint egy frissen összehozott vámpír; s közben neonfények alatt sétálsz, olykor szitáló esőben.

Számomra hangulatilag is meghatározó játék: részben az előző szempont miatt, részben azért, mert ... jók a zenék, szépek a karakterek meg a látképek. Bizonyos részei meg még ijesztőre is sikeredtek (főleg, h első alkalommal nem állítottam be jól a gammát, és alig láttam bármit a képernyőt, ha nem tök sötétben játszottam :D ).

Az irányítás olyasmi, mint a halflifeban, wasd+egér, ütni egérrel, lehet lőni és ugrani is - nézetben meg eldöntheted, h fps módban rohansz, vagy nézed a karaktered olykor egészen formás fenekét- na ja, még mindig elsősorban pasikra méretezik a játékot. Bárkiből megpróbálhatsz vért inni (bár ez gyakran nem célszerű), tudsz felvenni és eldobni tárgyakat, meg alkalmanként kosarazni levágott fejekkel.

A játék elején a kamarillás klánok közül választhatsz egyet, meg egy nemet a karaktered számára, egyszerűsített, de VtMre hajazó szabályok alapján pöttyözheted a karakteredet, öröm. A klánok járnak előnnyel/hátránnyal, saját diszciplínákkal, meg a játék közben egyedi motívumokkal (ajánlom a malkavitát ;)).

A bevezető videó prelúdolja a karaktert, megmutat pár fontosabb NPC-t, meg tájékoztat arról, h mennyire kis senkik vagyunk.

A játékban aztán rengeteget lehet és kell is beszélgetni, meg persze ütni. Sajna egyiket sem lehet kikerülni - bár a feladatok egy részét mindkét módon össze lehet hozni. Van története is, némi csavarral is, és vagy hat befejezése. Na, emiatt játszotta végig többször, bár az sem volt utolsó szempont, hogy ki akartam próbálni, milyen katanával végigvágni magamat a sztorin, miután a malkavitámmal fátyolban osontam és hátulról szúrtam le az ellen nagy részét.

Negatívumok: roppant lassan tölt, van egy adag bug benne (bár az egyik segítségével túléltem egy húzós kergetőzést :D ).... meg nem lehet összejönni egyik jóképű NPCvel sem. (A női NPC-k nem érdekelnek).

Reszkess

Félhettek, karácsonyra mikrofont kaptam az éjszakai és nappali őrség mellé (meg a tíz pár fekete zokni mellé). Majd valami célszerű alkalmazást is kitalálok mellé. Hozzá.

Boldog Karácsonyt

ööö... jaa... agyakban gazdag ünnepeket. vagy vmi ilyesmi.

brainz

Megnéztük a Donnie Darko-t, és attól tartok, hiányzik pár logikai láncszem, mert nem értem a fő szál minden történését. Legfőképpen, ki a franc az a Frank, és mit csinál? Amúgy szép és jó, megminden, de ez nekem hiányzik.

Holnap fellépés. korán kelés. Kóma addig. Nyjajj.

Hasznos

No, mit találtam. Csinos. Hasznos. stb.

Közbeeső idő

Öcsém idegesen üvölt a konyhában, anyu idegesen kiabál valamit, amit nem értek (de, ha netán nekem szól, akkor hasznosabb, ha idejön), négy helytt három adag kaját kaptam, ezért nem ebédelek - no nem mintha nem szoktam volna hozzá a munka jóvoltából :D - az egerem valszeg kontakthibás.

És már reggel óta szeretném összeírni, miket kéne még beszereznem. Helyette ismerkedem a Nekrolog 43-al, blogot írok, stb.

Első hallgatásra olyan... tipikus DoD. Nem első hallgatásra üt.

Altató

[An ode to sleep]
Observe the strategies of war
I know you needed so much more
This is mental, so sentimental
Any way is my way
Anything I cared for you destroyed,
any promise null and void
Can't you take my pain away. Tell me, can you?
Can't we close our eyes forever. Help me, can you?
And now, you wonder why I'm asking you to go.
I'd give up anything to make your dreams come true
and if I'd pray I'd pray for you.
I'd leave your world to find a new one,
but don't you dare misunderstand!
How can this be a sacrifice,
if you did not lose anything?
I know it isn't fair,
but have we ever asked for fairness?
Save yourself from needless harm.
An overdose for now?
How can I talk about completeness,
if I consist of many pieces?
How can these walls come closer,
if there are really none?
To prevent misinterpretations:
This song tells the story of the urge
to find rest in sleep

Diary Of Dreams Verdict lyrics

this is the world we live in

Vigyorgásra késztet a Disturbed feldolgozás. A csontjaimban érzett mély fáradtság ellenére tölt fel energiával. Oké, oké, pár órája még alkohol is volt bennem. Csak nem maradt még meg a sok séta után.
Az úgy volt, hogy sikerült Míriellel elmenni a Morrisons2be, ott inni rettenetesenédes koktélt, utána vidáman megérkezni a vasasba. Az eleve olyan hely, olyan közeg, ahol elengedem magam, pláne így. Nem baj, begyűjtöttem pár bókot a felpörgetettségemre vonatkozóan. Olyan voltam, mint egy nyájnyi kergemarhakór.

A buszon tényleg pszichodráma megy. Vagy blogra fogalmazok valamit, vag egy-egy megkezdett beszélgetést folytatok. Vagy mesélem a szokásos meséimet. Meg ugy e a szokásos rádöbbenések, hogy mosz jól kéne éreznem magam a pillanat egyedisége folytán?

A karácsonyi tömeget meg még mindig nem utáltam meg.

A szavazás ellenére be fogom festeni a hajam :muhaha:

Socialize XP

Kaptam, bár nem sokat. Ma, munka közben átsétált hozzám szemből az egyik csaj, megkérdezte, h használnék-e sötétkék körömlakkot (omg, érted, körömlakk...), aztán elmesélte, hogy az új pasija ruhákat vesz neki, felöltözteti, hogy normális nő legyen mellette, meg hogy lett űállása is, és végre villany is van a lakásukban. Levegőt ugyan vett közben, de nekem elég volt hümmögnöm és érdeklődve figyelnem. Azt hiszem, erre specializálódom - a megértően üveges tekintetekre.
Elgondolkodtam, vajon hogyan tűrném, ha engem így megszabályoznának, felöltöztetnének saját száj íz szerint. Talán... talán létezik olyan embertípus, aki keresztül tudná ezt úgy vinni, hogy vele maradjak (és ne megkötözve, bilincsben/halálos fenyegetésekkel). De még nem találkoztam olyannal (szerencsére?). Mindenesetre a csaj boldognak tűnt. (Vagy magával akarta rajtam keresztül elhitetni.)

Elvittem a munkaóráimat a szövetkezethez, keresek újabbat, többért. Már felhívtak egy másik állással, de az alacsonyabb órabéres.

Nemsokára átugrom a szomszédba, utána meg betlehemes. Csak a történethűség kedvéért.

(és ki szavazott a legalsó opcióra?! :demon: )

Fekete vagy lila?

Tudom, nem túl magasanszántó dilemmáim vannak manapság, de azért... és egyben kipróbálom a blogspot szavazós cuccát is.
A fekete festékre az van írva, h 6-8 hajmosás alatt, a lilára az, 3-5 alatt. Lila volt a hajam a táborban.

Amúgy ma annyi dolgot vettem magamnak, hogy megvan a karácsonyi ajándékom :) egész ősszel nem költöttem ennyit (kaját/tandíjat nem számítva persze)... talán a nyár végi Csingi alapkönyv volt csak ennél több. És még megvan a tavaly karácsonyra kapott könyvutalványom (de jó, h rendet raktam...)

Szeretnék érdekes témákról jól írni, de ...hiányzik az a bizonyos szikra. Ami beindítja a diódáimat. Már vagy 24 éve.

Rendrakás

A jó édes porfogó lapjaikat a régi Rúnáimnak. Képtelenség így rendet rakni, hogy le kell ülni és olvasgatni a sokszorolvasott cikkeket, és elképzelni, emlékezni rá, milyen volt régen ugyanezt tenni.
Amikor még távoli ködkép volt az a Vampire nevű játék, (amit majdnem megvettem az Ars Magíca helyett), amikor csak álmodoztam róla, h jó lenne szerepjátszani.
Ehe. He.
1999 január. nyiff. utálom az időt.

és pakolok tovább.

update1: egy polc rendben. majdnem. va pár dolog, amit majd máshová kéne onnan rakni, a hozzájuk hasonló témájú papírlapok közé. a következő szint kaotikája elrémiszt, pedig... pedig csak a tetejét bolygattam, mióta alig egyetemezem. papírok, papírok.

update2: 2 órával később. ha még elfér a teám az íróasztalon, akkor nem kell rendetrakni?

Nodejuhú, megvan a diplomatéma, mostmárcsak hivatalosan is le kell rendezni.

Mindjárt expedíciót indítok az egyetemre, hogy találkozzam a leendőnek kiszemelt konzulensemmel, de addig is nyavajgok egy sort arról, hogy impróznom kell a 30-ai ArtMac fellépésen. És borzasztóan kötekedő leszek, már előre érzem a levegőben a szelét...

... fekete körömlakk

a lényeg. szóval csak a geekségeket felejtettem le.

csak magamnak feljegyzem ide, h hónapok óta blogolni akartam arról, hogy mesélni a csingi, játszani a mage. ööö. ja. X ugyan vámpír, de megbocsátjuk neki, ha ő már magának nem.

meg szerettem volna írni arról, h a színészet és szerepjáték között különbség van, rpg karaktereimet szívesen eljátszanám színpadon, de színpadi szerepeimet nem vinném játékba. brrrr... akárki jolánka "kalandjai" bővebben, mint a darabban?
Az igazán ütős darabok fájnak, azokat nem kikapcsolódásképpen éli meg az ember.
Szerepjátszani meg végeredményben játszani megy az ember - bár, ugye a színjáték is játék... bonyolult ez.
És egyre gyakrabban nbehezítem meg rpg karaktereim sorsát azért, hogy... azért, hogy?

Körömlakk

Vettem feketét. Úgy kilúgozta agyamat a gépház, hogy utána el kellett tűnődnöm, azon, hogy akarom-e a fekete csipkeruhát (amilyet nagyjából 4 éve szeretnék, és kis varrással valóban olyan tud lenni), milyen színűre fessem a hajam (feketére, lilára, vagy épp ezüstszürkére).

volt gondolatom, mit is csináljak majd, ha enyém lesz az este, de elfelejtettem mindet. Még majd hozok ide teát, ó igen. aludnom kéne talán?
ja, meg összeírni az ajándékokat, kinek mit mikor. miből, és hogyan.

ja, összefutottam Zével az Astóriától a Móriczig, hátha ráveszem őket, h jöjjenek a táborba, hamár mi szervezzük. És mg mindig nagyon szép. Lehet, h ellopom karakternek? :muhaha:

Muha. ha

toryteller 80% Character Player 80% Tactician 55% Casual Gamer 40% Specialist 15% Weekend Warrior 5% Power Gamer 5%

You scored as Character Player

The Character Player enjoys creating in-depth characters with distinct and rich personalities. He identifies closely with his characters, feeling detached from the game if he doesn't. He takes creative pride in exploring different characters, often making each new one radically different than others he's played. The Character Player bases his decisions on his character's psychology first and foremost. He may view rules as a necessary evil at best, preferring sessions in which the dice never come out of their bags. For the Character Player, the greatest reward comes from experiencing the game from the emotional perspective of an interesting character.

Whoisnot blogjáról :)=

azért megjegyezném (ahelyett, h mentem volna dolgozni), hogy a karakter pléjer szvsz nem ugyanaz, mint a szappanoperoida. de majd még írok geekségekről, mert mostanában mást se teszek.

Szappanoperát mesélni

Már fél éve meg szerettem volna határozni és fogalmazni, lehetőleg cikkben, hogy hogyan is szeretném, ha nekem mesélnének. Illetve azt, hogy melyik az a játékstílus kategória, ami rendre kimarad a hentelős/nyomozós/intrikázós csoportosításból.

Amíg tart a lelkesedésem, megpróbálom begépelni.

Tehát. A fenti felosztást nyilván ismerik a szerepjátékosok, és alkalmazzák is, legalább annyira, hogy megkérdezzék egymástól, életutat, intrikázósat, vagy egyéjszakás nyomozósat szeretnének. A gondolatmenetem kábé egy-másfél éve indult el, amikor leesett, hogy Drímőr nem feltétlenül tartja ugyanolyan élvezetesnek az elsősorban érzelmekre koncentráló mesélés és játékstílust, mint én. Gyorsan megállapítottuk, hogy bizony létezik egy, a szappanoperák sok jellegzetességét felvonultató stílus. Tökéletes példa erre a szomszéd pár blogon is dokumentált Holdárnyék krónika - tulajdonképpen ennek kapcsán indult az egész.

Azóta sikerült kristályosítani többek segítségével az elméletemen, íme:
Két alapvető csoportra érdemes felosztani a játékosokat, mégpedig az elvárásaik alapján, amiket a játékkal szemben támasztanak.
Az egyik elvárás-fajta a sikerélmény; a xp-trezsör-artifakt-tól kezdve, az intrikus "mindenkinél okosabb és hatalmasabb a karakterem" en keresztül egészen a "milyen ügyesen és hitelesen alakítom a mániákus depresszióst"-ig bezárólag fel lehet fedezni szinte az összes fajta szerepjátékost.
Szinte.
A másik csoportba az érzelmileg motivált játékosok tartoznak: akik, az előzőektől ellentétben nem sikerélményt várnak a játéktól, hanem azt, hogy átéljék a karaktereik érzelmeit.
Nyilván nem kizárólagos a két csoport, de az egyik elvárás fog dominálni mindenkinél. És jó eséllyel a férfiaknál az első, míg a nőknél a második. Csakhogy egyszerűsítsem a kinek meséljünk szappanoperát kérdést...

majd egyszer folytatom, ha úgy adódik...

Álmok

Bennem igazán nem merült még fel, hogy lehet olyan, aki nem szeret álmodni. Számomra az álmok többnyire pozitívak, még olyankor is, amikor nem kellemes dolgok történnek - olyankor jó úgy ébredni, h de jó, h ez álom volt.
Egyszer-egyszer előfordul, h ijedten ébredek, és nehezen merek visszaaludni. Egyszer-egyszer előfordul, hogy rejtett, "mélységben szunnyadó iszonyat" lehetősége bukkan fel, és egyszer álmodtam olyat, hogy tudtam, hogy egy ajtót nem szabad kinyitni (és nem tettem).

Sokat utazom álmomban, tulajdonképpen minden egyes álmomban van utazás villamoson/vonaton/héven, esetleg buszon. Az biztos, hogy közjárművön, és általában sínen.

Szerepjátékkal kapcsolatban persze, mindennapi életemmel kapcsolatban persz. Néha darabokkal, de ez ritkább.

A legutóbbi megjegyzett motívum az az, hogy estefele, egy sötét vízfelületen szállunk csónakba páran, és valaki azzal kényszeríti a többieket arra, hogy vigyék át a csónakkal, hogy a torkomhoz szorít egy kést.

Jellemző

Aludni szerettem volna, ehelyett youtube-on néztem mindenféle klippeket. Merthogy nem voltam elég álmos...
Az tény, hogy a másfél órás alvás csúnyán bezombított volna, de így meg mot érzem az ólomszempillákat.

Vérlepke énekel a Vörösmarty téren, csak nem fagynak meg olyan gyorsan.

Holnap Főnix után játék - mostanában nagyon nincsen kedvem a mozgásórákhoz. Ne tudo, mirt, tavaly szerettem őket, és szerettem volna, ha legalább ilyen aktívak, mint idén. De valahogy nem akarok átöltözni, bénázni az összerakódó jelenettel és hallgatni az elmélkedéseket - legfőképp meg nem szeretek szédülni a pörgésektől, kifulladni a pont túl lassú ütemű futástól. Nem sokat raktam staminára, ez van.

Tegnap meg megint utáltam, h Witsre se. Zsu mellett igen rozsdásnak éreztem a fogaskerekeimet.

A buli meg fura volt. Aktívan hülyének nézem magam, de igenis hiányoznak az első két év bulijai. Oké, kellett hozzá a depresszió-közeli lét, hogy annyira tudjam élvezni fenteket.

Jaj, mennem kéne.

Diary of Dreams

Nem szándékozom ismertetőt írni, mert egyrészt nem tudok, másrészt meg csúnyán elfogult vagyok. Csak már rég volt itt a blogon tőlük bármi is.

Is this your true world definition?
you cannot help, where help is not wanted!
You cannot escape from your reality
Give me more of your salvation

Hello? ...are you listening to me?
Hello? ...why don't you speak a word to me?

I tried to see you in my future
I tried to find you in my past

Let me feel your recognition
I can taste the way you look
I guess it was the right decision!
My thoughts are my bible, that's by what I live

You live your life between these worlds
Color twists around your body
You and I got lost in rainbows
Our dreams were never made to last

Adrian még mindig jól néz ki, a hangja és a zenéje még mindig...

bónustréler (a filmet láttam, olvastam a könyvet, ajánlom szeretettel)

péntek.

Fáradt. Álmos, kimerült. Leeresztett. Nehéz volt ez a próba. Megviselt. Talán nem kellett volna megpróbálni sírni előtte... nehezen jövök ... vissza a fényre :D

A bulit várom, d enem tudom... hogyan ... ööö.

Éjfél után

Most van az a furcsa álapot, amikor fázom. És élvezem. Élvezem előre, ahogyan majd nem fogok fázni a paplan alatt, és tudni fogom, hogy kint hideg van, csak körülöttem nem, mert a testem átmelegíti a levegőt a takaróban.
Halkan Twin Peaks zene megy, a sötétítőfüggőny gyűrt sötétzöldségét kiemeli a kevés fény. Majd egyszer rakok a csillárba harmadik izzót.

...into the night...

jó lesz álmodni is. azt hiszem, akkor voltam igazán dep... lehangolt, amikor napközben is az éjszakát és az álmokat vártam. Mostanában a nem munka/utazó pillanatait az életemnek.

Fura

Na, ezt nem értem, mi ez a mindenkit kirakásos dolog az artMacabrénél. Az egy dolog, h nem érek rá, ezért önkéntes alapon jeleztem, h nem kívánok így a társulat állandó tagja lenni, de nekem úgy tűnt, a szomszéd blogolók éppen nagyjából szerepeltek is mindenféle készülő dologban. Persze, rég nem jártam arrafele, remélem, megtudom majd mindenféle forrásból a körülményeket is.

Ma megint egy fokkal szörnyűbb lett a munkám, sebaj, már csak másfél napot dolgozom a héten.

A betlehemesben megint rettenetes lehetett Katinak rendezni engem. Ótvar szarnak éreztem, amit csinálok, és lépésről lépésre ütköztek az elképzeléseink.

Jó ötletnek tűnt

Hülye vagyok, váá. Elvállaltam egy beugrást az ArtMacabréba, és most azon gondolkodom, normális vagyok-e. (Egy hete már csak vendégszereplő vagyok ott, tekintettel szűkös ráérésemre).
Nem baj a fellépés éjszaka lesz, előtte meg csak ráérek egy próbára - csak nem minden nap lesz Gondolin :)
Trélerről ötleteltünk, szöveget írtunk, kúl.

Fáradt vagyok, Lacuna Coilt kezdtem el hallgatni. Jól emlékeztem, van Lacuna Coil nevű albumuk. És a szövegeiket akkoriban még gépre mentettem. (Olyan 4-5 éve).

eszjuszíííí, ájmdionliszövájvrovdiszleeeeeend

Valamit még... nem tudom. Majd csak eszembe jut.

Odafigyeltem a love breeds suicide szövegére (suicide commando). brutálisan egyszerű.
X-ne viszont a better off dead tökéletes :D

Nyúlós idő

Még mindig nem telik elég gyorsan a munkahelyemen az idő, ellenben itthon igen. Küldenem kéne mélt a konzulensnek, hogy akkor szeretném csinálni a témát. Jól.Már megint Type O-t hallgatok, Súra meg a téli mage-ségek szelleme mászkál körülöttem.Másra nem nagyon van energiám.

X

... visszatért. Reklámozom a blogját ott balra.

Volt jó táboros megbeszélés. még ilyet. csak ennyit szerettem volna mondani.

Dead enough for life

If I could reach through
Catch you
Make you understand
If I'm not dead enough for life
Am I alive enough for death?

mert már lassan leszédülök a fáradt álmosságtól, de még félek, h kihagyok valamit. Pedig... pedig a nem cselekvésnél jobb az álmodás. És szükségem is van rá.

It's cold outside
And the paint's peeling off of my walls
There's a man outside
In a long coat, grey hat, smoking a cigarette 

Szivárgás

Most ritkábban félek. Nem mondom, hogy soha, vagy, hogy teljesen eltűnt a sötét mögött sejlő lények tömege, de határozottan ritkán félek sötétben aludni otthon.

Arra is kevésbé jut időm, hogy azon depressziózzam, amint épp nem találom a helyemet. Nyilván a sűrű események, hosszú iratok feletti nyáladzások teszik. Mostanában kevesebb alkalommal szorítja össze a gyomromat a rettegés, hogy bizonyos emberek többet jelentenek nekem, mint nekik én.

Gondolinon egyre feszültebb minden. Egyrészt végre eljutottunk oda, hogy komolyabban, már-már érzelmeket keltve próbáljunk, ne csak keressük a konkrét helyünket a színpadon. Ez meg esetemben azzal járt, hogy ugyan színpadon képtelen vagyok megjeleníteni a töredékét, de a próba maradék részére tömény szomorúság lett úrrá rajtam. Amikor épp nem voltam ideges valami miatt.
Másrészt meg utolsó pillanatok parái, a szokásos kapkodós, ingerült hangulat, amit pedig annyira el akartunk kerülni. Vajon miért nem sikerül soha?

Ma betlehemes próba, ami hasonló hangulatban telt, egy kicsit azért szókimondóbban. Egy kicsit összeszedettebben.

Itthon megmegkaptam a szokásos csak-aludni-járok-haza szöveget, meg a lécci munka után haza gyere, ne a dolgodra gondolatmenetet - sajna kötelességemnek érzem a próbákat i legalább annyira, mint a pénzkereső munkát, tehát előzetes egyeztetés után megoldom, ha kellek itthon, de próbára sem megyek be olyankor, amikor későn szólnak és nem érek rá.

Mostanában a szerepjáték tartja bennem az életet, ma kifejezetten felderültem, ha X folytatódó történetére gondoltam, és tegnap is simán meséltem volna még 11 után is, pedig napközben majd szétestem a fáradtságtól.

Szétcsúsztam az időpmel, szal csak Gondolinra fogok beérni. Nem baj, az énekeket jelenleg tudom, és nélkülem is meg van mind a 4 szólam.

Készülnöm kell.

Arany csütörtök

Jé, megint angol a blogspotom.

Ma már egy fokkal kevésbé volt sírógörcsös a mai nap, főleg, mert csak fél órát fénymásoltam. Azért végig nyavajogtunk, közben néha kitárgyaltuk az életünket a másik diákmelós csajjal - aki tipikusan arra jó példa, hogy egy szőke, éppen leérettségizett, modell csaj is tud rettenetes okos lenni. Úgy értem, annak ellenére, hogy az internetet pl. alig ismeri, meg Hamlet sztoriját én meséltem el neki, megadnám neki a hármas pöttyöt az intelligenciára. Szal király :D

Reggel megint rájötem, hogy a ködösen aranyló telet is szeretem. De akkor legyen köd. És arany napsütés, nem az az agyelszívó sárga rém.

Holnap éjjel mesélek, aludnom kéne rá, hogy aztán még maradjon energiám emgírni a mesét.
csak... hogyan kerülök én reggel után haza?! Sehogy? Na ne. Neeee.

Kell nekem cím?

eddig nem kellett.

Kezdek kifogyni az energiámból - erre a ma esti betlehemes megbeszélés döbbentett rá. Nem volt kedvem ott ülni és beszélgetni, nem volt energiám igazán kitalálni, hogy hogyan tehetném magam hasznossá. Szerencsére aztán lett értelme a dolognak, mert megértettem pár részletet a koncepcióból, csak ehhez elég lett volna mondjuk egy óra is.

Előtte kétségbeesve konstatáltam, h két boltból is elfogytak a csokimikulások, pedig nekem, mint az itthoni mikulásfelelősnek, be kellett volna azt is szereznem a csizmákba. Utána meg azon estem kétségbe, hogy ilyen problémák foglalkoztatnak. Szánalmas.

Előtte olyan 5 órát fénymásoltam a munkahelyen töltött 8ból, a végére azon gondolkodtam, kit kapok el és lapítom szét a fejét a fénymásoló lapján. Minden unalmas és monoton munka közül eddig ez viszi a prímet energiaelszívásban. Holnap is ez lesz, ráadásul nem alhatok (eleget), mert öcsémet vinni kell suliba.
Hét eleje óta először ettem meleget, bár hétfőn is csak egy tányér leves volt. Ma délelőtt már szédültem a mindentől, szal azért igyekszem odafigyelni, h vigyel magammal kaját.

Ez a szerda nem jó.

ja, átalakítom.

okos módon egy gombnyomással töröltem az előzőt, h nehogy visszakozzak, ennek következtében az összegyűjtött linkek (meg egyéb izék) a süllyesztőben. ergo fejből írogatom be az általam időnként nézett blogokat.
idővel bővítem őket. mégcsak nem is csoportosítom őket, úgyis mind nicknév. ömmm.. vagy blognév, mindegy.
meg majd még pofozkodok a dizájnnal, de egyelőre ennyi telt egy szuszra.

különben nem rossz egyedül dolgozni, gyorsabban telik az idő, mintha ketten nyavajognánk az idő lassúságán :) de azért szeretnék máshol lenni. meg enni se ártana néha rendesen - csak est nem szeretek meleget enni (mert melegíteni kell) napközben meg drága. és amúgy se tetszik.

kéne mp3 lejátszó... bár most munkába menet hallgathattam a pár méterre álló srác metáááljááát :D valami within temptation jellegű gitározóséneklős cucc volt, de nem ismertem föl.

délután találkoztam az egyik scriptre írt karakteremmel. döbbenet. kinézet, habitus, hang - épp csak nem könyvtáros, hanem apehhez jelentkezett állásra. egészen eksztázisba estem, amikor meghallottam a vékony, magas hangját, az óvatos beszédstílusát, és sajnálom, hogy még... még.... nem írtam meg. demajdmost, mi?

fáradt vagyok.

lassan mosogatás, alvás.
asszem az elmúlt időkhöz képest korán lesz :D

ja, tábort szervezünk.

... to make us witching famous...

buliba kéne mennem. súlyos elvonási tüneteim vannak :D
ma du megint csingi mese (de telik az idő, nemrég volt a múltheti játék).
előttem a painttel rajzolt Violette kinyomtatava (munkahelyről csak így tudtam kimeneteni), szomorú szemekkel néz.

írok mindjárt, megígérem, még akkor is, ha nem állt még össze a sztori. egy hetem még van talán.

ja, az izééé... (miacíme?) szellemtánc m* könyvet éjjel kettőig kiolvastam. teljesen értem és felfogom a m* körülményeskedő stílusát (amire szvsz gyönyörű példa tőlem a m* leírás-szikra X blogján), még mindig utálom a sztori végi nagy csatákat, viszont Lanice embervadászáról tagadom, h a karakteremnek van hozzá bármi köze. Pedig majdnem olyan - majdnem.
Egészen kedvet kaptam Ynev világához különben, lehet, h önszorgalmú novellával is megpróbálkozom majd, mihelyt... mihelyt lesz elég energiám a procedúrára. Elvégre karakterelőtörténe játékhoz elég motiváció, nem?

Arra meg néha rájövök, h aWoD számomra erőteljesen gót/indusztriál zenei aláfestéssel működik. Nem meglepő, hogy NPCim észrevehető százaléka tartozik a szubkultúrába :)

ebéd? hm?