szerda, január 23
Vidék
Közben egy éjszaka a már ismert szálláson, ház, négy szobával meg egy közös helyiséggel. Ezúttal 12 emberből négyen voltunk nemdohányosok, de persze nem sikerült a nemdohányzó kocsiba helyet szereznem - osztálytársból is egy volt, ő is másik kocsiban utazottt - tehát szocializálódni próbáltam, egy kocsiban a Nagymamával, a Farkassal meg a Csókafiókával. A Farkas friss jogsival is simábban és gyorsabban odaért mindenhová, mint a másik két kocsi, a Nagymama gyakran instruálta a sofőr-padawant, én meg rájöttem, h nem valószínű, h valaha lesz jogsim. Csókafiókával is váltottam pár mondatot, még jó ötletet is mondott, bár nem tudom, eszembe jut-e kipróbálni.
Nem olyan jó amúgy nem szerepelni a darabban. Akármennyire is segítek nekik, meg jó fejek, azért ott van az a tény, h én nem voltam színpadon. És hülyén hangzik, de jobban stresszel a technika, mint a fellépés. Színpadon, ha hibázom, azt valahogy ki lehet javítani, az elfelejtett szöveg helyett lehet mást mondani - de ha rosszul/rosszkor adom be a hangot, azt mindenki észreveszi.
Erdőőrúrral megint beszélgettem, ő az egyik, akivel könnyebben találok közös témát - mmint a színházon kívül. Ez azért még mindig zavar - ez a másság. Hogy folyamatosan úgy érzem, más világban élek, más könyveket olvasok, más filmeket nézek, mint a többiek.Túl kéne lépnem ezen, mert csak részben igaz.
Mindenesetre a Death Note mellé (ezt Farkasnak)tartozom egy Twin Peaks+Sandman csomaggal Erdőőrúr számára.
Először jártam körbe az összes színészt gratulálni. Ez kb olyan kínos néha számomra, mint mindekit végigpuszilgatni. Tehát megszokható. Ja, volt egy felköszöntés is, mindenkinek kellett köszöntenie Nagymamát szülinapja alkalmából, ami megint gáz volt a részemről - tökéletes szociális és empatikus készséghiányomat megint bemutathattam.
Egy csomót néztem az ágak kontrasztját az éggel, hallgattam másokat, láttam Farkassal hajnalban a várat meg a napkelte csíkját a felhős ég alatt.
Ja, a kedvenc karaktereim a Farkas meg a Róka.
hétfő, január 21
Storm - Covenant
drones behold the life that was given
be aware of the choices within your grasp
oppose the temptress who leaves you dry
redeem what was lost unleash your will
hail the ones who take nothing for granted
praise the moments of the giving day
worship the sensation that passes by forever
conquer yourself for the kingdom of fury
I want to stand in the eye of the storm
I want to get struck by lightning
I want our house to be set on fire
for us to walk without shelter
I seek no rest I seek no shelter
where weak dwell in the shadow of decay
I want to walk forever with the storm
until I become the prey anyway
Szánsájn
Ma majd beszélek a konzulenssel, hogy mi legyen, hátha el tudom intézni a szükségeseket a diplomatémafelvételhez. Hátha. Erről többet most nem.
Aludni szeretnék. Furcsa álmaim voltak, de legalább emlékszem rájuk. Az egyikben vámpír voltam, és a "túloldalt" - jelentsen ez bármit - egyik ismerősöm megsajnált, mondta, h azért olyan kedves velem, mert vámpír lettem. Én csak elnéztem az estébe, hogy valóban, embervért iszom meg nem látom a napot, és ez tényleg deprimáló hatású. Aztán meg gumipókaz emtétéseket beszervezte valami hatalmas játékba, voltak ott harcosok meg varázslók meg ugrálóbombák, sárga és fekete köpenyeket lehetett felvenni, és nagyjából 1000 ember vett benne részt. Rettenetesen bonyoult szabályai voltak, én meg egyáltalán nem ismertem őket. És nem is próbálta elmagyarázni nekem senki se őket.
Tábormegbeszélés. Jah. Tanulságos volt, emg hasznos, meg minden.
Holnap meg négykor kelek, megyünk vidékre a társulattal Piroskázni, hangosítok. Két napra.
Aludni szeretnék.
szombat, január 19
eh
A cselekvés, illetve a kreatív izé, meg az alkotásnak nevezett hülyeségek képesek elfelejtetni velem azt, h mennyire szart se érek.
Ezért szeretek mesélni, mert néha így azt hiszem, érek valamit. Emtétét is azért csinálom, mert az az illúzióm, mintha fontos lennék, meg van helyem, pedig ez csak... illúzió. Nem több, mint amit magamnak meg a játékosoknak gyártok.
Marha jó dolog főnixben azt képzelni, h fejlődhetek bármit, de egyáltalán nem érzem, hogy annyit nyújtok, ami a minimum lenne ahhoz, hogy értékes legyen önmagam számára is a teljesítményem. Ha másfél-két év alatt rosszabb lesz a hangom, miközben tényleg megpróbálom követni az udvarias instrukcióit, nos, ebben az esetben be kell látnom, h felesleges a pedál. Színészmesterségből nem tudom, h hogyan állok, de nyilván az utolsó felében a csapatnak, hiszen inkább csak felesben kaptam eddig szerepet, míg vannak, akik már évek óta játszanak a társulatban.
Életképtelenségemet meg már bebizonyítottam az egyetemmel kapcsolatban.
Persze csinálom tovább, mert létezni kell, hátha van valami értelme.
péntek, január 18
üzenet a mai megbeszéléshez
(és elfáradtam, de jó volt megint magyarázgatni lelkes embereknek)
Levegőt vesz
Megnéztem egyik Rouen néven elmentett fájlomat - és meglepődtem jól az egyik NPC-men. Ezt még én se néztem volna ki belőle (avagy hogyan lepjék meg magukat a mesélők azzal, hogy elfelejtik a plotot?). Még néhány ilyet ki kell találnom, hogy kellően nyomasztó legyen a légkör.
(Menekülj csak szépen játékba az egyetem meg a valóság elől. Így kell ezt.)
...we are the heroes of self deception....Kis színes: csöngettek, ablakot nyitok a bejárati ajtón, valami behízelgő fejű és hanghordozású fickó, kezében talán csekkfüzetet, vagy valami kis formátumú dolgot szorongatva köszöbés utá

Acanthus vagyok-e? (időtoszó geekségünket figyelhetik)Különben azt hiszem, néha igen. (újwodos mágus ösvény, az idő és sors, Árkádia, a Bogáncs ösvény.) Rosszabb állapotomban meg Mastigos (Acél ösvénye, elme és tér, Pandemónium vagy miatosz. Belső démonokkal küzdés, ilyesmi.)
Ha nwodos vámpír lennék, akkor szinte biztosan Daeva (Torcsik és Brujah-k összegyúrva).
A Mekhetek inkább a könyvben szereplő rajz miatt vonzanak (ami a linkelt lapon is látható). Na jó, elég gótok ahhoz, h tetszen a klán.
u.i.: ja és kedvem lett megint kipróbálni a lájv-izét, amit nem én szervezek. jó, csapnivaló játékos vagyok, de mondjuk Drímőrrel együtt talán kiegyenlítettebb lenne a dolog. ja, és rendes, esti lájvot, nem nappalit. főleg, mert egyre inkább úgy néz ki, h nem fogok ráérni, bár ennek adok még pár napot, míg szólok, h mégse :P
(azt nem merem mondani, h újwodos lájvnak jobban örülnék, de semmi nem lehet tökéletes.)
persze.
most majd próba-szerencse alapon megcsinálhatom lóhalálában, bekopogtathatok bercseihez, háátha elfogadja, és nem kell őszig várnom.
rohadt életbe.
csütörtök, január 17
szósölááájz... szósölááájzzz...
és mi a szart hallgatok már megint?! (és lejárt a fájdalomcsillapító hatása, asszem ez a fáradtság már a normális).
tényleg, kifejezetten izgalmas igazi zombiként működni, amikor ugyan követem a külvilágot, hallom a szavakat meg a képeket megminden, de mégis... ja, hogy ez reakciót igényelne? Na neeem, az luxus.
Fridának igaza van, sokszor előfordul a "csak mosolygunk", Jolánka tehát okkal mosolyog.
talán aludnod kéne. néha, nem?
X is blogolt a túloldalt. Neki rosszabb, vígasztaljon a tudat.
pull yourself together, gillz! you have to wash the dishes after breakfast, vacuum clean some rooms, give the notes (?) to Celebrom in an hour.
I think I will write a new something with a vampire-thing, because I have to live up to my reputation :D I don't promise the main female character won't die/go crazy in the end... but I try. I can make exceptions, perhaps a happy ending isn't so painful, is it?
szerda, január 16
random klip
Peter Gabriel veszett jól állt a vámpír-gótság 1973ban. :)= (jobban, mint Phil Collinsnak a kantáros nadrág :D )
(Collide)
tegnap megkérdezték, milyen stílusban szeretek énekelni. szeretnékre pontosítva: nos, bár hangom még egy darabig nem lesz hozzá :S.
vagy, ha kicsit metálabb:
(the Gathering)
(the Birthday Massacre)
de a hangom egyáltalán nem ilyen.
lassan menni kéne?
maybe.
Maybe I'll wake up one day to noticesimán.
that all my life was just a dream..*
addig is elmegyek az öcsémért. aztán majd megyek próbára hangosítani.
ez mára a kiírt adag. holnap megyek kratívkodni, azán utána meg... kratívkodni. pénteken meg színitosz meg gondolin beszélés. szombaton főnix és játék, vasárnap főnix és táborbeszélés. (és naponta pár bekezdés. meg pár oldal tanulás. ja.)
ma... szerda van.
The walls of this chamber*Diary of Dreams, mi másból idézgetek én állandóan.
were made to set you free*
kedd, január 15
Visszanéz
Hm. Talán kijavíthatnám, bővíthetném néhány koábbimat? Nem, az munka. Örüljek annak, hogy megint sikerült pár sor. Álmos vagyok - nem meglepő, mert annak ellenére, h lefeküdtem fél 11kor, egykor még ébran voltam. reggel hajnalban ébredtem, aztán sikerlt visszaaludnom. Áá, biztos nem a vizsga miatt. Fogjuk a frontra.
Meleg esőt szeretnék. De egyelőre megfelel a ködös idő is, nem kell félni.
Hegesztés
Meg a lájvnak, meg a novellának, meg a daraboknak, meg a tábornak. Meg a Csingi és a Laszlovszky-mesének.
hétfő, január 14
Fornost
... én megmondtam, elvész Fornost, ha nem tisztaszívűek védik......megvolt a bája. Visszahallgatva a zenéjét megállapíthatom, hangulata azért volt.
hegesztéshez vissza.
vasárnap, január 13
Lángkorona
Girlandok
A fáradtsághoz ódák. Ólmos. És nem figyelek oda. Nem kell érteni mindig mindent. Egyre azt hiszem, rájöttem - érthető, ámde irracionális.
Az meg ugye nem egyértelmű, hogy mindenki ugyanúgy ismer engem, mint én magam, és ez alapján értékel. Csak olyan könnyű elfeledkezni arról, h a számomra egyértelmű dolgok mások számára nem azok. A közhelyek másoknak jelenthetnek is valamit.
ha az ember megengedheti magának az érzéseket, akkor nem kell jól éreznie magát. A panaszkodás persze fölösleges és káros - káros, mert komolyan veteti a problémákat a panaszkodóval illetve idegesíti a másik oldalt, felesleges, mert nem változtat semmin. És a felelősség a gazdatudaté. Nem a géneké, mémeké, nem az ellenőré és nem a tanáré.
... lights out as you hit the ground....De ez is csak egy később mások által depisnek titulált bejegyzés. Mert az ember nem élhet így. A normális, egészséges ember.
szombat, január 12
Éjfél előtt
Most már kitaláltuk Drímőrrel a csingilájv koncepcióját, neki kéne állni szervezni. Az egy naaagy körímél lesz.
Holnap Piroska meg Sződy meg játék.
Az átmenetelt meg nem felejtettem el, csak az időm nincs meg hozzá, így vizsga előtt. De nyugodtan szóljatok rám, és viszem a munchkint is akár :D
Sztoikus: Raymond E. Feist. Tőle van az a könyv, és szerezd meg elolvasásra valakitől :D
Illetve most tele vagyok friss könyvekkel, Stardust, Éjszakai+Nappali őrség, Ólomerdő, szívesen terjesztem a kultúrát, ha valaki kölcsönkérne :D (van egy adag Goldenlane is, egyszeri olvasásra azok is tök jók :D )
péntek, január 11
határeset
Azért ráférne még egy rendes megbeszélés minden synithosérintett emberre, hogy tudjuk-e, akarjuk-e normálisan csinálni. már nem vagyok annyira elhivatott mtt színjátszóügyileg, h négy-öt ember legyen csak. Esetleg akkor, ha ez a 4-5 ember valami közösen bemutatható cuccot csinál.
azt hiszem, megértettem, mire célzott bicskei az emtétés "szerepjátszással" kapcsolatban. ha valaki nem törekszik minőségre, akkor nem lesz minőség. és egy-két ember nem tud ezen változtatni. (én meg már nem is akarok).
és egy cirka... 5 éves (lehet ez?)novella.
azért az idő még mindig megrémít.
(zárójelben)
Decsention - FLA
visszaemlékezve pár lájvra, kb egyszer láttam olyan gótoid kinézetet lájvon, ami teljesen helyénvaló volt - cinnamoongirl álbrujah-ja drímőr meséjében. Én pl. azért vagyok többnyire gótoid ruhákban, mert nem találok aktuálisan mást. De pl. még én se játszottam direkt gót vámpírt... asszem. Alice mindig másmilyen akart lenni, Sophie nem az volt (és nála sikerült asszem nemgótba öltöznöm), Ilona meg... obfuscate. A Cosmo-nosfi külsőt kellett volna felvennem vele, csak sajna nem jutott időben eszembe.
El kéne kezdeni szervezi a changeling lájvot. Jut eszembe. Februárban lesz. Akik eddig játszottak általam szervezett lájvban, azok tekintsék magukat meghívottnak, mind a tolkienes, mind a webchates részről (igen, a szilveszteri számít ;) ). Akik nem, azok is, ha már elolvasták ezt a bejegyzést. Persze visszajelzés meg minden. Valószínűleg egy szombat este lesz, kb. 7 órás kezdéssel, új csingi szerint, de mindenki számára elmagyarázott világképpel, megminden. Technikailag nem sokban különbözik a vámpírosditól, és még a műfog is ugyanúgy belefér.
Give me shelter from the painHm. Meg kéne szerezni a tervezett zseniális futurepopslágerünk szövegét a$tól. Abban is volt toxic asszem, csak épp nem air, hanem rain. meg ... doom's day device.
as this hate drives me insane
Seeking refuge from the rain
All in all we do believe as we try to conceive
In this glowing afterlife
Give me shelter from above
Send two angels and a dove
As we hang on to despair
Tears of blood run from your eyes
As we cannot hide the lies
Breathing in this toxic air
csütörtök, január 10
bloodlines - ministry
Filling my heart up with rage.
No one can hear my voice.
The deafening shame
I lay my life on the line.
I lost my soul to Bloodlines!
How can you live this way?
That's a good question.
I'm walking between the pain
Without redemption.
What is it like to be hated
Inside a world with no control over time?
What is it like to be created
Inside a world where life is a crime?
...false creation...
Nem sok idő maradt a megmérettetésig. Csak az elveszett idő maradt itt. De annak is csak a nyoma. A tárgyak elfoglalják a síkot, és teret, de legalább két és féldimenziót varázsolnak belőle.
A tények megtörik a létezés lendületét, és valósággá teszik.
Jövő héten vizsgázom. Addig még expedíciót indítok az indexemért, a diplomatéma-felvételért. Talán tudom, h honnan szerzem ezekhez az erőt. Addig még kijegyzetelem az anyagot. (Csak azért írom le, hogy az írásbeli megerősítése is meglegyenek az elvállalásaimnak.)
Mi lenne, ha ezúttal megpróbálnék táncolni farsangon? Mert a népek az életben nem fognak diary of dreaset hallgatni maguktól :ármány: Egy ötletem már van, de ahhoz táncolni tudó férfi pár kéne, olyanból meg keveset ismerek.
Egy másik ötletemhez viszont... Vagy az lehetne ugyanaz, átformálva?
u.i.: nna. akkor mostantól fogva addig, amíg ki nem jegyzeteltem az anyagokat, csak a blogom a googletalk lehet nyitva. esetleg a zímél.
szerda, január 9
Hideg
úgyhogy a konyha hidegében itthonra kókuszgolyó keverés, aztán el.
kedd, január 8
Tehetetlenség
Későn fekszem, későn kelek, a délelőtt elúszik, mintha szabadságra mentem volna. Nem tudtam időben lemondani a hétfői vizsgát, tehát azonnal iv-zem. Nem tanulok, teljesen lényegtelen dolgokkal foglalkozom - ma másfél órát kísérleteztem a mikrofonnal és az énekhangommal, ami sajnos nagyon rettenetes visszahallgatva.
... can't you take away my pain, tell me can you, can't we close our eyes forever help me can you...És az eső esik. Én meg elvesztem az időt.
...how can be his sacrifice if you didn't lose anything...
... and now you wonder why i'm asking you to go...Nem keresek munkát, pedig kéne.
Fogalmam sincs, hogyan tudnám túlélésre kényszeríteni magamat.
És még csak nem is érdekel ez az egész. Csak egy kísérlet arra, h tudom-e még rosszul érezni magamat, vagy visszazuhanok a kómába.
Ó, nem igazán.
Szóval korrózióálló acélok hegesztése.
hétfő, január 7
Gondol
Kicsit olyan volt az egész LEP, mint a szerepjátékszervezésem rá: a tavalyi tapasztalatom alapján úgy döntöttem, nem szervezem túl, mert úgyse kell. Ennél az eleve kevésre szervezett dolognál kevesebbet sikerült megvalósítani (mert mnindig elcsúszik valami), de az érdeklődés nagyobb volt. Aztán valahogy megoldottuk, valamennyire.
Célok definiálása. Nem ártana.
...
Na jó, tudom. 115 tétel.
vasárnap, január 6
Ereszt
Ráadásul Bicskei kifejtette, mi a baja az emtétével - no persze, már amennyit érzékel belőle, mert kötve hiszem, h tényleg ismeri. Ettől függetlenül pár vonatkozásban igaza van talán. Már, ha jól értem, amit magyaráz.
Megértem, h zavarja, h a főnixnél nagyobb prioritása van az amatőr színjátszásnak meg az egyéb helyen való felelősségvállalásnak. Csakhát itt egyetlen napról van szó, amit még a betegség is felülír számunkra (itt a nöbvendékekre gondolok), a betegséget meg az emtétés programok is felülírják. Furcsa ez.
Azt nem egészen értem, mit magyarázott arról, h a főnixbe járó emtétések nagy része a szerepjátékhoz használta fel az ott tanultakat - most tényleg? Nyilván nem tudja, h a szerepjáték olyan dolog, amihez nincs igazán erre szükség - de hogy ő mit ért ezen a szón, egyelőre kérdés. Majd egyszer, ha újra előkerül a téma, megkérdem. Főleg, mert azt mondta, h konkrétan rám nem vonatkozik, én meg szerintem a leggeekebb vagyok a főnixes emtétések közül, sőt, gyaníthatóan az emtétében is a leggeekebbek körébe tartozom.
Lehet, h az zavarja, ami a matematikatanárt zavarná, ha valaki azért venne különórákat tőle, h jobban menjen a póker?
A LEP elég punnyatag volt, nem szeretnék igazából emtétés rendezvényt egy fél évig. Na jó, amikor ráérek, akkor igen, de szervezni most nem annyira. Amit megígértem, megtartom, azzal a kitélellel, h nem szeretnék- a fentiek miatt - kihagyni miatta órát. Kipróbálom, oszt, ha semmi hatása, akkor hagyom a dolgokat úgy, ahogy működnek.
péntek, január 4
Barna csomagolópapír
Ez nem álarc, ez páncél... (nem haldoklom, így élek)
No...
ott tartottam, hogy...
grr.
csütörtök, január 3
Béke
Vashölgy blogjára reflektálva azért azt mondanám, hogy... hogy nem ragaszkodom a harchoz. Nem ragaszkodom az erőfeszítéshez és a fájdalomhoz. Nem utasítom el, de a boldogságomhoz kell az az egyensúly, ami azt jelenti, hogy legalább önmagammal békét kötöttem. Meg a világgal. Meg a többi emberrel. Nem jó érzés, amikor körmeimmel kell kikaparnom magamból a tüskéket. Ha szükséges, hát ez van, de jobban örülnék annak, ha nem lennének.
És elégedett szeretnék lenni magammal. Olyan magasak az elvárásaim, h ez az életben nem fog előfordulni, de jó lenne.
Van egy befejeztelen, de még befejezhető novellám évek óta, amiben visszatérő motívum a bekötött szemmel kötélen egyensúlyozó lány, akit bármikor megpróbűlhatnak lelökni, leölni a kötélről. Néha csak az ég és föld között egyensúlyozom, néhacsak az alvás és ébrenlét között.
De utálom, hogyha átlépem a vonalat, mindig visszacsapódoma másikra is. . Nem is. Ha felugrok, akkor nagyobbat esem, mint amilyen magasra feljutottam. De ez már megint más.
Egyszerűen utálom, hogy energiámba kerül jól érezni magam, és utána olyan, mintha a nullából kellett volna elhasználnom valamit. És visszafele?
Ááá
Oké, utolsó pillanat, de egészen eddig a hegedűtokban voltak csinos narancssárga mappában.
huh.
anyám vérlepke íróasztalfiókjába pakolta. hörr.
akkor lassan indulás.
szerda, január 2
1111
Írtam tegnap mégis, látok esélyt rá, h megírom a tavaly elkezdett scriptes feladatot. Bárvisszafelé nehéz írni - és minden elhatározásom ellenére nem sikerült befejezést megírni, pedig azt hittem, h ott a vége, ahol. Meg persze az eleje és a közepe hiányzik még :D
kedd, január 1
2008
Van valami idegesítően profán a szilveszterben. Olyan érzésem van, mintha azt szeetnék az emberek, hogy a szilveszteri buli legyen a legjobb, a legpörgősebb, a leg-bulibb. Pedig... bár lehet, h csak én érzem görcsösnek a konfettit, a girlandokat, a petárdákat meg a pezsgőt.
Aztán eszembe jutott, h vannak népszokások, nem a korunk terméke a szilveszter, és ez megnyugtatott. Kár, h nem jutott korábban eszembe. Nem baj, majd jövőre.
A karácsonyt és a húsvétot szeretem. Azok úgy ünnepek, ahogy nekem kell: szakrális események, míg az évszám átfordulása... csak babona, az értelmetlen fajtából. Napfordulót komolyan tudok venni, születéi évfordulót komolyan tudok venni - de a ez az időpont önkényesen választottnak érződik. Az évek nem önmagukért léteznek...
Ja, meg persze nem szeretem a kötelezően bulierőltető hangulatot. Kaácsonykor nem kell jól érezni magunkat.
Mindenesetre jó volt a tegnapi buli, kedvenc webchates geekeim körében, lájvval, dobókockával, láncos kutyával. Volt pár zseniális alakítás, Drótsáska ijesztően KGB-s volt, Drímőr gyenge idegzetű amcsi ügynök, az meg jól esett, hogy az elsőnek késszúrásos halált halt játékos is nayon élvezte (az örmény terroristánk). A ráfordított időnek megfelelően nem volt mindenhol átgondolt és kiegyensúlyozott történet, de majd legközelebb.
Tényleg, lehetne az emtétés csapatot meg ezt is vegyíteni egy kísérleti lájv erejéig vajon? Kár, hogy van közbe némi személyes/ ...kiadói/honlapos ellentét is :P Sebaj, majd Csövi bácsit összezárjuk a célszeméllyel, csupán kísérleti alapon.
Ólomerdő mellé pipa, meg vagyok elégedve vele :D Kamaszlányként valószínűleg rongyosra olvasnám... és várom a folytatást :ugri:
Egy dolog zavar - tegnap túl sok scriptessel találkoztam, és felébredt bennem a vágy, h írjak. Az meg nem jó :agot:
hétfő, december 31
Áram
Közben olvasom az Ólomerdőt. A mostanában olvasott regényekkel az a bajom, hogy olyan... vékonynak, rövidnek érzem őket, már akkor, amikor elkezdem őket. Félek, hogy hamarabb lesz végük, mint szeretném. Meg az is eszembe jutott, h talán végre összébb kéne kapnom magamat írásügyileg is, mert még megírják előlem a történetemet.
Amúgy tetszik. Muhaha. Egyelőre kislányos-felnövős, oszt meglátjuk, mi lesz belőle.
Ja, peeersze, tiszta csingi. De én mit nem látok annak manapság?
Piknik
A fellépés legalább olyan jó volt, mint amennyit nyavajogtam előtte - még volt kreatív imprózás is, mert a másik fellépő helyett is összeraktunk egy rövid jelenetet. Aztán maradtam még egy kicsit táncolni, ha már épp ipari blokk ment.
Mondjuk nem az én közegem... de jön asszem a villanyszerelő majd re.
* Piknik, orosz együttes, Éjszakai őrségben hallgatja sokat Anton.
szombat, december 29
Határozottan nyugisabb nem a felelős személynek lenni. Ilyenkor minden lelkiismeretességem ellenére tudom, hogy nem rajtam múlik, még akkor sem, ha mindent megteszek, amit kell. (A táborra pl. ez már nem vonatkozik. muhahaha.)
Fura, nem érzek amúgy különösebb csalódottságot a személyesen túl - miszerint azért mégiscsak időt és energiát öltem bele, mégiscsak tetszett a darab, mégiscsak főszereplő lettem volna. Csak... nem akartam többiek akarata ellenére megcsinálni semmit. Főleg nem a rendező ellenében. Kábé, ha Hanna azt mondja, h megcsináljuk és négyórás feszített tempójú próbákra ösztökéli a többieket, akkor benne lettem volna. Fornost óta tudom, hogy úgyis a rendező dolga dönteni, bármennyit tépi is a száját a színész. A felelősséghez tartozik a döntésjog, oszt csá.
De azért két embert szívesen leütöttem volna, bármennyire is kedvelem őket ... amúgy. Csak ne kezdenének el szívből-lélekből, vagy akaraterőből önirónia/önkritika nélkül nem-biztos-hogy-igaz dolgokat állítni, mer' az közelít a demagógiához.
Az mondjuk simán lehet, h csak tükörbe nézek, és ezért kapok idegbajt, zsigeri ellenszenvet ilyen alkalmakkor - és ez még a jobbik eset, mert ezen lehet segíteni.
péntek, december 28
két kézzel levegőbe
No, perceken belül megyek könyvesboltba, utána próbára. Szürke ég alatt szürke földön... király.
Telepítettem kotor 2őt, az éjszakai őrség meg ... na, szóval vérlepke elvitte a nappali őrséget, úgyhogy várhatom meg, amíg hazaér.
csütörtök, december 27
rendrakás
tompa.
nyiff
nah, lássuk, mit nem teszek még, amit pedig kéne:
nem írom scriptre az egyik novellát sem, nem tanulok, nem rakok rendet, nem keresek munkát....
viszont fázom. és még mindig semmi hír a próbákról a 30-ai fellépésre. igazán nem szeretnék kiszúrni az AM-mel, de lassan inkább visszaadnám a szerepet, mert se szöveg, se tájékoztatás, se semmi... és most kiderült, akkor van a főnixelőszilveszter is. Az ellen és alulmotiváltságom nem kicsi.
Ehem. Valakinek nincs kedve ma valamikor Munchkinozni? Kaptam, vérlepke is szeretne játszani, és kéne hozzá sok ember, mert ketten nem lehet, hárman meg nem árt, ha a harmadik ember is érti a szabályokat, az öcsémmel ellentétben.
Megint játszottam kicsit a bloodlines-szal, most nem körmöt festek közben, amíg tölt, hanem a monitort dekorálom kontúrfestékkel. Ja, a karakteremet Xnek hívják, és persze Brujah, és üt nagyokat.
Nem muszáj muncskinozni, szerepjátékban is benne lennék. Vagy valami.
szerda, december 26
la, lalala
voltam nagycsaládi karácsonyozáson, rengeteg, már nem annyira kicsi unokatestvér (omg, a nagyja már gimnazista, ha nem kezdte még el az egyetemet...). Kár, h ritkán találkozom velük. Ja, ez évente eszembe is jut. Csak az az igazság, h lusta vagyok utánanézni, merre is vannak év közben, tőlük meg senki nem hív sehova, ergo csak ilyenkor jut eszembe.
asszem játszom kicsit :)
VtM:Bloodlines
First and foremost... azt hiszem, az egyértelmű jelzés, ha végigjátszok valamit, az meg méginkább, ha többször. A Bloodlines-t minimum háromszor, de lehet, h többször sikerült.
Nem vagyok játék-ínyenc, nem értek ahhoz, hogy felmérjem, milyen minőséget képvisel egy-egy játékmenet, játékmotor, estébéestébé, ezért igyekszem legalább őszintén laikus lenni a következőkben.
Az első dolog, ami már félig nyert üggyé tette a játékot, az a témaválasztása. Ha a cím nem elég információt ad, tessék: Vampire the Masquarade alapú játék: vámpírral vagy, a szerepjátékból ismert klánok és viszonyok között kell játszani. Vért iszol, meg különféle küldetéseket teljesítesz a nálad öregebbek és hatalmasabbak számára, mint egy frissen összehozott vámpír; s közben neonfények alatt sétálsz, olykor szitáló esőben.
Számomra hangulatilag is meghatározó játék: részben az előző szempont miatt, részben azért, mert ... jók a zenék, szépek a karakterek meg a látképek. Bizonyos részei meg még ijesztőre is sikeredtek (főleg, h első alkalommal nem állítottam be jól a gammát, és alig láttam bármit a képernyőt, ha nem tök sötétben játszottam :D ).
Az irányítás olyasmi, mint a halflifeban, wasd+egér, ütni egérrel, lehet lőni és ugrani is - nézetben meg eldöntheted, h fps módban rohansz, vagy nézed a karaktered olykor egészen formás fenekét- na ja, még mindig elsősorban pasikra méretezik a játékot. Bárkiből megpróbálhatsz vért inni (bár ez gyakran nem célszerű), tudsz felvenni és eldobni tárgyakat, meg alkalmanként kosarazni levágott fejekkel.
A játék elején a kamarillás klánok közül választhatsz egyet, meg egy nemet a karaktered számára, egyszerűsített, de VtMre hajazó szabályok alapján pöttyözheted a karakteredet, öröm. A klánok járnak előnnyel/hátránnyal, saját diszciplínákkal, meg a játék közben egyedi motívumokkal (ajánlom a malkavitát ;)).
A bevezető videó prelúdolja a karaktert, megmutat pár fontosabb NPC-t, meg tájékoztat arról, h mennyire kis senkik vagyunk.
A játékban aztán rengeteget lehet és kell is beszélgetni, meg persze ütni. Sajna egyiket sem lehet kikerülni - bár a feladatok egy részét mindkét módon össze lehet hozni. Van története is, némi csavarral is, és vagy hat befejezése. Na, emiatt játszotta végig többször, bár az sem volt utolsó szempont, hogy ki akartam próbálni, milyen katanával végigvágni magamat a sztorin, miután a malkavitámmal fátyolban osontam és hátulról szúrtam le az ellen nagy részét.
Negatívumok: roppant lassan tölt, van egy adag bug benne (bár az egyik segítségével túléltem egy húzós kergetőzést :D ).... meg nem lehet összejönni egyik jóképű NPCvel sem. (A női NPC-k nem érdekelnek).
kedd, december 25
Reszkess
hétfő, december 24
szombat, december 22
brainz
Holnap fellépés. korán kelés. Kóma addig. Nyjajj.
péntek, december 21
Közbeeső idő
És már reggel óta szeretném összeírni, miket kéne még beszereznem. Helyette ismerkedem a Nekrolog 43-al, blogot írok, stb.
Első hallgatásra olyan... tipikus DoD. Nem első hallgatásra üt.
csütörtök, december 20
Altató
[An ode to sleep]
Observe the strategies of war
I know you needed so much more
This is mental, so sentimental
Any way is my way
Anything I cared for you destroyed,
any promise null and void
Can't you take my pain away. Tell me, can you?
Can't we close our eyes forever. Help me, can you?
And now, you wonder why I'm asking you to go.
I'd give up anything to make your dreams come true
and if I'd pray I'd pray for you.
I'd leave your world to find a new one,
but don't you dare misunderstand!
How can this be a sacrifice,
if you did not lose anything?
I know it isn't fair,
but have we ever asked for fairness?
Save yourself from needless harm.
An overdose for now?
How can I talk about completeness,
if I consist of many pieces?
How can these walls come closer,
if there are really none?
To prevent misinterpretations:
This song tells the story of the urge
to find rest in sleep
Diary Of Dreams Verdict lyrics
this is the world we live in
Az úgy volt, hogy sikerült Míriellel elmenni a Morrisons2be, ott inni rettenetesenédes koktélt, utána vidáman megérkezni a vasasba. Az eleve olyan hely, olyan közeg, ahol elengedem magam, pláne így. Nem baj, begyűjtöttem pár bókot a felpörgetettségemre vonatkozóan. Olyan voltam, mint egy nyájnyi kergemarhakór.
A buszon tényleg pszichodráma megy. Vagy blogra fogalmazok valamit, vag egy-egy megkezdett beszélgetést folytatok. Vagy mesélem a szokásos meséimet. Meg ugy e a szokásos rádöbbenések, hogy mosz jól kéne éreznem magam a pillanat egyedisége folytán?
A karácsonyi tömeget meg még mindig nem utáltam meg.
A szavazás ellenére be fogom festeni a hajam :muhaha:
Socialize XP
Elgondolkodtam, vajon hogyan tűrném, ha engem így megszabályoznának, felöltöztetnének saját száj íz szerint. Talán... talán létezik olyan embertípus, aki keresztül tudná ezt úgy vinni, hogy vele maradjak (és ne megkötözve, bilincsben/halálos fenyegetésekkel). De még nem találkoztam olyannal (szerencsére?). Mindenesetre a csaj boldognak tűnt. (Vagy magával akarta rajtam keresztül elhitetni.)
Elvittem a munkaóráimat a szövetkezethez, keresek újabbat, többért. Már felhívtak egy másik állással, de az alacsonyabb órabéres.
Nemsokára átugrom a szomszédba, utána meg betlehemes. Csak a történethűség kedvéért.
(és ki szavazott a legalsó opcióra?! :demon: )
szerda, december 19
Fekete vagy lila?
A fekete festékre az van írva, h 6-8 hajmosás alatt, a lilára az, 3-5 alatt. Lila volt a hajam a táborban.
Amúgy ma annyi dolgot vettem magamnak, hogy megvan a karácsonyi ajándékom :) egész ősszel nem költöttem ennyit (kaját/tandíjat nem számítva persze)... talán a nyár végi Csingi alapkönyv volt csak ennél több. És még megvan a tavaly karácsonyra kapott könyvutalványom (de jó, h rendet raktam...)
Szeretnék érdekes témákról jól írni, de ...hiányzik az a bizonyos szikra. Ami beindítja a diódáimat. Már vagy 24 éve.
Rendrakás
Amikor még távoli ködkép volt az a Vampire nevű játék, (amit majdnem megvettem az Ars Magíca helyett), amikor csak álmodoztam róla, h jó lenne szerepjátszani.
Ehe. He.
1999 január. nyiff. utálom az időt.
és pakolok tovább.
update1: egy polc rendben. majdnem. va pár dolog, amit majd máshová kéne onnan rakni, a hozzájuk hasonló témájú papírlapok közé. a következő szint kaotikája elrémiszt, pedig... pedig csak a tetejét bolygattam, mióta alig egyetemezem. papírok, papírok.
update2: 2 órával később. ha még elfér a teám az íróasztalon, akkor nem kell rendetrakni?
kedd, december 18
... fekete körömlakk
csak magamnak feljegyzem ide, h hónapok óta blogolni akartam arról, hogy mesélni a csingi, játszani a mage. ööö. ja. X ugyan vámpír, de megbocsátjuk neki, ha ő már magának nem.
meg szerettem volna írni arról, h a színészet és szerepjáték között különbség van, rpg karaktereimet szívesen eljátszanám színpadon, de színpadi szerepeimet nem vinném játékba. brrrr... akárki jolánka "kalandjai" bővebben, mint a darabban?
Az igazán ütős darabok fájnak, azokat nem kikapcsolódásképpen éli meg az ember.
Szerepjátszani meg végeredményben játszani megy az ember - bár, ugye a színjáték is játék... bonyolult ez.
És egyre gyakrabban nbehezítem meg rpg karaktereim sorsát azért, hogy... azért, hogy?
Körömlakk
volt gondolatom, mit is csináljak majd, ha enyém lesz az este, de elfelejtettem mindet. Még majd hozok ide teát, ó igen. aludnom kéne talán?
ja, meg összeírni az ajándékokat, kinek mit mikor. miből, és hogyan.
ja, összefutottam Zével az Astóriától a Móriczig, hátha ráveszem őket, h jöjjenek a táborba, hamár mi szervezzük. És mg mindig nagyon szép. Lehet, h ellopom karakternek? :muhaha:
Muha. ha
|
The Character Player enjoys creating in-depth characters with distinct and rich personalities. He identifies closely with his characters, feeling detached from the game if he doesn't. He takes creative pride in exploring different characters, often making each new one radically different than others he's played. The Character Player bases his decisions on his character's psychology first and foremost. He may view rules as a necessary evil at best, preferring sessions in which the dice never come out of their bags. For the Character Player, the greatest reward comes from experiencing the game from the emotional perspective of an interesting character.
Whoisnot blogjáról :)=
azért megjegyezném (ahelyett, h mentem volna dolgozni), hogy a karakter pléjer szvsz nem ugyanaz, mint a szappanoperoida. de majd még írok geekségekről, mert mostanában mást se teszek.
hétfő, december 17
Szappanoperát mesélni
Amíg tart a lelkesedésem, megpróbálom begépelni.
Tehát. A fenti felosztást nyilván ismerik a szerepjátékosok, és alkalmazzák is, legalább annyira, hogy megkérdezzék egymástól, életutat, intrikázósat, vagy egyéjszakás nyomozósat szeretnének. A gondolatmenetem kábé egy-másfél éve indult el, amikor leesett, hogy Drímőr nem feltétlenül tartja ugyanolyan élvezetesnek az elsősorban érzelmekre koncentráló mesélés és játékstílust, mint én. Gyorsan megállapítottuk, hogy bizony létezik egy, a szappanoperák sok jellegzetességét felvonultató stílus. Tökéletes példa erre a szomszéd pár blogon is dokumentált Holdárnyék krónika - tulajdonképpen ennek kapcsán indult az egész.
Azóta sikerült kristályosítani többek segítségével az elméletemen, íme:
Két alapvető csoportra érdemes felosztani a játékosokat, mégpedig az elvárásaik alapján, amiket a játékkal szemben támasztanak.
Az egyik elvárás-fajta a sikerélmény; a xp-trezsör-artifakt-tól kezdve, az intrikus "mindenkinél okosabb és hatalmasabb a karakterem" en keresztül egészen a "milyen ügyesen és hitelesen alakítom a mániákus depresszióst"-ig bezárólag fel lehet fedezni szinte az összes fajta szerepjátékost.
Szinte.
A másik csoportba az érzelmileg motivált játékosok tartoznak: akik, az előzőektől ellentétben nem sikerélményt várnak a játéktól, hanem azt, hogy átéljék a karaktereik érzelmeit.
Nyilván nem kizárólagos a két csoport, de az egyik elvárás fog dominálni mindenkinél. És jó eséllyel a férfiaknál az első, míg a nőknél a második. Csakhogy egyszerűsítsem a kinek meséljünk szappanoperát kérdést...
majd egyszer folytatom, ha úgy adódik...
vasárnap, december 16
Álmok
Egyszer-egyszer előfordul, h ijedten ébredek, és nehezen merek visszaaludni. Egyszer-egyszer előfordul, hogy rejtett, "mélységben szunnyadó iszonyat" lehetősége bukkan fel, és egyszer álmodtam olyat, hogy tudtam, hogy egy ajtót nem szabad kinyitni (és nem tettem).
Sokat utazom álmomban, tulajdonképpen minden egyes álmomban van utazás villamoson/vonaton/héven, esetleg buszon. Az biztos, hogy közjárművön, és általában sínen.
Szerepjátékkal kapcsolatban persze, mindennapi életemmel kapcsolatban persz. Néha darabokkal, de ez ritkább.
A legutóbbi megjegyzett motívum az az, hogy estefele, egy sötét vízfelületen szállunk csónakba páran, és valaki azzal kényszeríti a többieket arra, hogy vigyék át a csónakkal, hogy a torkomhoz szorít egy kést.
szombat, december 15
Jellemző
Az tény, hogy a másfél órás alvás csúnyán bezombított volna, de így meg mot érzem az ólomszempillákat.
Vérlepke énekel a Vörösmarty téren, csak nem fagynak meg olyan gyorsan.
Holnap Főnix után játék - mostanában nagyon nincsen kedvem a mozgásórákhoz. Ne tudo, mirt, tavaly szerettem őket, és szerettem volna, ha legalább ilyen aktívak, mint idén. De valahogy nem akarok átöltözni, bénázni az összerakódó jelenettel és hallgatni az elmélkedéseket - legfőképp meg nem szeretek szédülni a pörgésektől, kifulladni a pont túl lassú ütemű futástól. Nem sokat raktam staminára, ez van.
Tegnap meg megint utáltam, h Witsre se. Zsu mellett igen rozsdásnak éreztem a fogaskerekeimet.
A buli meg fura volt. Aktívan hülyének nézem magam, de igenis hiányoznak az első két év bulijai. Oké, kellett hozzá a depresszió-közeli lét, hogy annyira tudjam élvezni fenteket.
Jaj, mennem kéne.
Diary of Dreams
Is this your true world definition?Adrian még mindig jól néz ki, a hangja és a zenéje még mindig...
you cannot help, where help is not wanted!
You cannot escape from your reality
Give me more of your salvation
Hello? ...are you listening to me?
Hello? ...why don't you speak a word to me?
I tried to see you in my future
I tried to find you in my past
Let me feel your recognition
I can taste the way you look
I guess it was the right decision!
My thoughts are my bible, that's by what I live
You live your life between these worlds
Color twists around your body
You and I got lost in rainbows
Our dreams were never made to last
bónustréler (a filmet láttam, olvastam a könyvet, ajánlom szeretettel)
péntek, december 14
péntek.
A bulit várom, d enem tudom... hogyan ... ööö.
Éjfél után
Halkan Twin Peaks zene megy, a sötétítőfüggőny gyűrt sötétzöldségét kiemeli a kevés fény. Majd egyszer rakok a csillárba harmadik izzót.
...into the night...jó lesz álmodni is. azt hiszem, akkor voltam igazán dep... lehangolt, amikor napközben is az éjszakát és az álmokat vártam. Mostanában a nem munka/utazó pillanatait az életemnek.
szerda, december 12
Fura
Ma megint egy fokkal szörnyűbb lett a munkám, sebaj, már csak másfél napot dolgozom a héten.
A betlehemesben megint rettenetes lehetett Katinak rendezni engem. Ótvar szarnak éreztem, amit csinálok, és lépésről lépésre ütköztek az elképzeléseink.
kedd, december 11
Jó ötletnek tűnt
Nem baj a fellépés éjszaka lesz, előtte meg csak ráérek egy próbára - csak nem minden nap lesz Gondolin :)
Trélerről ötleteltünk, szöveget írtunk, kúl.
Fáradt vagyok, Lacuna Coilt kezdtem el hallgatni. Jól emlékeztem, van Lacuna Coil nevű albumuk. És a szövegeiket akkoriban még gépre mentettem. (Olyan 4-5 éve).
eszjuszíííí, ájmdionliszövájvrovdiszleeeeeendValamit még... nem tudom. Majd csak eszembe jut.
Odafigyeltem a love breeds suicide szövegére (suicide commando). brutálisan egyszerű.
X-ne viszont a better off dead tökéletes :D
hétfő, december 10
Nyúlós idő
vasárnap, december 9
X
Volt jó táboros megbeszélés. még ilyet. csak ennyit szerettem volna mondani.
szombat, december 8
Dead enough for life
Catch you
Make you understand
If I'm not dead enough for life
Am I alive enough for death?
It's cold outside
And the paint's peeling off of my walls
There's a man outside
In a long coat, grey hat, smoking a cigarette
Szivárgás
Arra is kevésbé jut időm, hogy azon depressziózzam, amint épp nem találom a helyemet. Nyilván a sűrű események, hosszú iratok feletti nyáladzások teszik. Mostanában kevesebb alkalommal szorítja össze a gyomromat a rettegés, hogy bizonyos emberek többet jelentenek nekem, mint nekik én.
Gondolinon egyre feszültebb minden. Egyrészt végre eljutottunk oda, hogy komolyabban, már-már érzelmeket keltve próbáljunk, ne csak keressük a konkrét helyünket a színpadon. Ez meg esetemben azzal járt, hogy ugyan színpadon képtelen vagyok megjeleníteni a töredékét, de a próba maradék részére tömény szomorúság lett úrrá rajtam. Amikor épp nem voltam ideges valami miatt.
Másrészt meg utolsó pillanatok parái, a szokásos kapkodós, ingerült hangulat, amit pedig annyira el akartunk kerülni. Vajon miért nem sikerül soha?
Ma betlehemes próba, ami hasonló hangulatban telt, egy kicsit azért szókimondóbban. Egy kicsit összeszedettebben.
Itthon megmegkaptam a szokásos csak-aludni-járok-haza szöveget, meg a lécci munka után haza gyere, ne a dolgodra gondolatmenetet - sajna kötelességemnek érzem a próbákat i legalább annyira, mint a pénzkereső munkát, tehát előzetes egyeztetés után megoldom, ha kellek itthon, de próbára sem megyek be olyankor, amikor későn szólnak és nem érek rá.
Mostanában a szerepjáték tartja bennem az életet, ma kifejezetten felderültem, ha X folytatódó történetére gondoltam, és tegnap is simán meséltem volna még 11 után is, pedig napközben majd szétestem a fáradtságtól.
péntek, december 7
csütörtök, december 6
Arany csütörtök
Ma már egy fokkal kevésbé volt sírógörcsös a mai nap, főleg, mert csak fél órát fénymásoltam. Azért végig nyavajogtunk, közben néha kitárgyaltuk az életünket a másik diákmelós csajjal - aki tipikusan arra jó példa, hogy egy szőke, éppen leérettségizett, modell csaj is tud rettenetes okos lenni. Úgy értem, annak ellenére, hogy az internetet pl. alig ismeri, meg Hamlet sztoriját én meséltem el neki, megadnám neki a hármas pöttyöt az intelligenciára. Szal király :D
Reggel megint rájötem, hogy a ködösen aranyló telet is szeretem. De akkor legyen köd. És arany napsütés, nem az az agyelszívó sárga rém.
Holnap éjjel mesélek, aludnom kéne rá, hogy aztán még maradjon energiám emgírni a mesét.
csak... hogyan kerülök én reggel után haza?! Sehogy? Na ne. Neeee.
szerda, december 5
Kell nekem cím?
Kezdek kifogyni az energiámból - erre a ma esti betlehemes megbeszélés döbbentett rá. Nem volt kedvem ott ülni és beszélgetni, nem volt energiám igazán kitalálni, hogy hogyan tehetném magam hasznossá. Szerencsére aztán lett értelme a dolognak, mert megértettem pár részletet a koncepcióból, csak ehhez elég lett volna mondjuk egy óra is.
Előtte kétségbeesve konstatáltam, h két boltból is elfogytak a csokimikulások, pedig nekem, mint az itthoni mikulásfelelősnek, be kellett volna azt is szereznem a csizmákba. Utána meg azon estem kétségbe, hogy ilyen problémák foglalkoztatnak. Szánalmas.
Előtte olyan 5 órát fénymásoltam a munkahelyen töltött 8ból, a végére azon gondolkodtam, kit kapok el és lapítom szét a fejét a fénymásoló lapján. Minden unalmas és monoton munka közül eddig ez viszi a prímet energiaelszívásban. Holnap is ez lesz, ráadásul nem alhatok (eleget), mert öcsémet vinni kell suliba.
Hét eleje óta először ettem meleget, bár hétfőn is csak egy tányér leves volt. Ma délelőtt már szédültem a mindentől, szal azért igyekszem odafigyelni, h vigyel magammal kaját.
Ez a szerda nem jó.
kedd, december 4
okos módon egy gombnyomással töröltem az előzőt, h nehogy visszakozzak, ennek következtében az összegyűjtött linkek (meg egyéb izék) a süllyesztőben. ergo fejből írogatom be az általam időnként nézett blogokat.
idővel bővítem őket. mégcsak nem is csoportosítom őket, úgyis mind nicknév. ömmm.. vagy blognév, mindegy.
meg majd még pofozkodok a dizájnnal, de egyelőre ennyi telt egy szuszra.
különben nem rossz egyedül dolgozni, gyorsabban telik az idő, mintha ketten nyavajognánk az idő lassúságán :) de azért szeretnék máshol lenni. meg enni se ártana néha rendesen - csak est nem szeretek meleget enni (mert melegíteni kell) napközben meg drága. és amúgy se tetszik.
délután találkoztam az egyik scriptre írt karakteremmel. döbbenet. kinézet, habitus, hang - épp csak nem könyvtáros, hanem apehhez jelentkezett állásra. egészen eksztázisba estem, amikor meghallottam a vékony, magas hangját, az óvatos beszédstílusát, és sajnálom, hogy még... még.... nem írtam meg. demajdmost, mi?
fáradt vagyok.
hétfő, december 3
vasárnap, december 2
buliba kéne mennem. súlyos elvonási tüneteim vannak :D
ma du megint csingi mese (de telik az idő, nemrég volt a múltheti játék).
előttem a painttel rajzolt Violette kinyomtatava (munkahelyről csak így tudtam kimeneteni), szomorú szemekkel néz.
írok mindjárt, megígérem, még akkor is, ha nem állt még össze a sztori. egy hetem még van talán.
ja, az izééé... (miacíme?) szellemtánc m* könyvet éjjel kettőig kiolvastam. teljesen értem és felfogom a m* körülményeskedő stílusát (amire szvsz gyönyörű példa tőlem a m* leírás-szikra X blogján), még mindig utálom a sztori végi nagy csatákat, viszont Lanice embervadászáról tagadom, h a karakteremnek van hozzá bármi köze. Pedig majdnem olyan - majdnem.
Egészen kedvet kaptam Ynev világához különben, lehet, h önszorgalmú novellával is megpróbálkozom majd, mihelyt... mihelyt lesz elég energiám a procedúrára. Elvégre karakterelőtörténe játékhoz elég motiváció, nem?
Arra meg néha rájövök, h aWoD számomra erőteljesen gót/indusztriál zenei aláfestéssel működik. Nem meglepő, hogy NPCim észrevehető százaléka tartozik a szubkultúrába :)
ebéd? hm?
péntek, november 30
ami nem baj, mert valóban nem érzem magam jól.
nem tudom, miért, valószínűleg a rendszertelen étkezés és alvás kezdi kifejteni hatásait.
HIM*et hallgatok, beszédtechnikáztam és énekeltem kicsit.
még a végén a hegedűt is a kezembe veszem - de csakis szövegtanulás után :P
Tényleg, vizsgára Ákost is vihetnék, magyarul énekel elvégre :D (vagy kispált, mér ne?...--... )
*két szám tetszik általában erről az albumról, a Wicked Game meg a Don't fear the reaper. Mindkettő feldolgozás. Ja, és aki beszólna az ízlésemre, azt kiröhögöm. És folytatásnak Type O-t rakok be.
csütörtök, november 29
vagy írni. vagy szöveget tanulni.
szöveget már képtelen vagyok tanulni, fáratság é némi itthoni forraltboros tea után, amit a hidegre - meg a rettenetesen olajos ízű vacsorára - ittam.
a tapasztalat meg azt mondatja velem, h írni se...
najó, két bekezdés, meg egy x-blogbejegyzés.
az utóbbinak remélhetően lesz kimenete (mer' ez karakter, wazz), az előbbinek kétlem, mert úúúgy neeem lehet ííírnom, hogy nem tudom, mi történik a szavak mögött.
és már megint késő van. ááá.
NPC nevében meg nem írhatok, mert a játékosoknak semmi kö... hm. utólag mekkora... de álmos vagyok... ágyő.
szerda, november 28
kíváncsi vagyok, meddig bírom ilyen alvásokkal... jééé... bonbon az asztalon...
vajon mióta?
ma megkaptam, h aludni járok haza. nem akartam válaszul na éssel jönni-azt hiszem, jó dömtés volt :)
tök jó zenét találtam apám zenei könyvtárában a gépemen.
medieval babes, olyan, amilyen a címe. női hangok, középkorifajta zene. részben... kéne zenélni. lövésem sincs, mennyi időt és hol tudok rá szakítani, de minimum egy LEPes projekt kell.
meg ugye, Tommal is kéne hegedűlni, vagy mi... ha még régebbre megyek, akkor a$gal meg egy futurepop slágert kéne már gyártanunk, már szöveget randomgeneráltunk hozzá.
holnap betlehemes megbeszélés, hajnalban viszem öcsémet sulibe (brrr)
mágust szeretnék játszani,Daelithet Drímőr meséjében, fejvadászt versenyen (van csapatötlet, szvsz jóféle)
na, persze Drímőrnek kell optimalizálnia úgy, h legyen ügyes, gyors, okos, művészi lelkivilágú és szép, nomeg effektív fejvadásznő. Na jó, persze nem első szinten, de még a fiatal korkategóriában, ha kérnem szabad :D
alakul egy személyiség meg elősztori hozzá. (mér nem írom meg? mert előbb scriptre kéne már, azért.)
kedd, november 27
csak a más emberek, és a kicsit más feladatkör teszi?
több helyen még mindig nem tudok lenni, sajna.
délig aludtunk nagyjából, a fáradtság azért még... az események és emberek és feladatok megvannak, nem szeretnék dolgozni, de muszáj.
The seasons took all they had come for
Now winter dances here
It seems so fitting don't you think?
To dress the ground in white and grey
It's so quiet I can hear
My thoughts touching every second
That I spent waiting for you
Circumstances affords me
No second chance to tell you
How much I've missed you
My beloved do you know
When the warm wind comes again
Another year will start to pass
And please don't ask me why I'm here
Something deeper brought me
Than a need to remember
We were once young and blessed with wings
No heights could keep us from their reach
No sacred place we did not soar
Still, greater things burned within us
I don't regret the choices that I've made
I know you feel the same
My beloved do you know
How many times I stared at clouds
Thinking that I saw you there
These are feelings that do not pass so easily
I can't forget what we claimed as ours
Moments lost though time remains
I am so proud of what we were
No pain remains, no feeling
Eternity awaits
Grant me wings that I might fly
My restless soul is longing
No pain remains, no feeling
Eternity awaits
...
vasárnap, november 25
holnap két napra el Tatára (vagy Tatabányára?), örömmel érzem, nem stresszel a szerep. Csak aludnom kéne. De azt nagyon.
Ma délután felemás érzetű Csingi játék - a hullámhossz csak néha volt közös.
Tegnap KK, tizenéveseknek meséltem, furcsa volt, de élvezték. A legjobb mégis a közösség volt. Ahogy előtte, meg utána beszélgettünk.
Drímőr szegény rendszeresen nyögi a társaság és közösségfüggőségemet, amikor én még maradni szeretnék, ő már menni. Számomra néha ezek a lezáró rövid élménybeszámolók, az együtt-semmittevések a legfontosabbak a napban. Ebből nyerek energiát a folytatáshoz.
Ami megelőzi - az csak a túléléshez kell.
Kívülről irányulok, az vagyok, aminek mondanak. Bármennyire zavar, ez az igazság.
A szemem meg leragad. jó éjszakát :)
jó játék a hivatalosdi, de ebben a társaságban nem adott minden lehetőség arra, hogy véresen komolyan lehessen venni.
Majd, ha megfelelő szakképesítéssel fognak rendelkezni mind a pályázók, mind az elbírálók, akkor felmerülhet, hogy igazán komolyan vegyük.
Addig marad az, h elképzeljük, és mellette a lényegre figyelünk.
Szeretem ugyan a rendszereket, táblázatokat, definíciókat és axiómákat, de a rugalmasságot is.
No, csingi.
csütörtök, november 22
kedd, november 20
még, ha korábban kelek, akkor is.
álmaim mostanában érzelmileg nagyon plasztikusak - igazán írhatnék a töltetükkel :D (oké, most valós a probléma, h mikor, amikor nem dolgozom, vagy tábort szervezek, de... megoldódik).
A koncepciónkat elfogadták, most nagyon rá kéne mozdulni, h meg is tudjuk szervezni. Büszke vagyok amúgy az ötletre :D Elmebetegek vagyunk :hihi: :hehe:
najó, indulok lassan.
just one more ...
vasárnap, november 18
Tél van, késő ősz. Szerelmes vagyok ebbe a hónapba. A novemberbe. A december már távolabb van, ott a Karácsony, ami saját, de nem egyedüli.
De szeretem a tavaszi záporokat is, és a nyári viharokért is rajongok. Az őszi esőfüggönyökről már nem is beszélve.... és egész télen minden egyes alkalommal, amikor kinézek a háztetőkre, azt remélem, hogy a hótól fehérek.
Hm,lehet, h a köd miatt kéne korábban járnom dolkgozni, hogy láthassam még a hajnali félhomályban... bár a Hungária körúton a kocsik mögött felcsapódó vízpermet is szép a sárga lámpafényben.
Lassan aludnom kéne, régen tettem.
szombat, november 17
csütörtök, november 15
kedd, november 13
fáradt vagyok.
nagyon.
hajnalban értem haza, reggel mentem dolgozni.
beszélgetve jobb, és néha eltelik az idő.
szombaton scriptre néztem be, érdekes, hátha sikerül visszeszednem az elveszített fonalaimat...
... vasárnap próba és csillagszórós lájvelfújás.
hétfőn szentgotthárd és csongi,
ma munka és kóma.
de inkább 9re járok és ötig maradok, mert délután jobb.
péntek, november 9
szipp.
megtaláltam, ami a fejemben mászkál már napok óta. és még a klippet is látta korábban :)
1996os szám - akkor ééén... hm. még asszem 8adikos voltam a Gárdonyiban, és nem hallgattam popzenét, csak nagy néha rádióban. klasszikus zenét meg kalákát esetleg a nagyszobai lejátszón, illetve mike oldfieldet meg Cat Stevenst meg ... west side storyt meg... népzenét... meg... ilyesmiket.
akkoriban kezdtem módszeresen hallgatni az otthon lévő lemezeket és kazettákat. másodikban egy hetet kórházban ültem, akkora már mike oldfieldot, pink floydot kértem.
... aludni kéne. örülök a feljegyzéseimnek, gimnáziumban folyamatosan írtam nemnaplót, ami ijesztően hasonlít a blogomra, csak - sokkal őszintébb és nyíltabb. És a bejegyzések harmada random fantáziatermék ilyesformán, mint
... és akkor nekiiramodott. gyorsabban futott az őzeknél is, s fel sem tűnt neki, hogy a gallyak leszaggatják testéről ruháját, csak a hideg hullámait érezte és az ismeretlen könnyűséget.
Sem ruhái, sem emlékei ne maradtak.
Durva. Ez tényleg csak ennyi. Kopnak életemből jó dolgok is le. Ehhez nem kéne külön blog.
szerda, november 7
..
nemsokára kisülnek a biztosítékaim. szimplán attól, hogy valahogy elkerült az információ a figyelmemet, ami szerint ma főpróba lesz, nem csak egy összpróba - ergo eszembe se jutott, hogy mára készüljek a kész jelmezzel. Fákk. Ennek következtében a smmiből kaparhatok elő nadrágot az alatt az idő alatt, amíg itthon vagyok. aztán meg kétségbeesésközeli állapotban próbáltam, amin nem segített az se, hogy persze kiestek szövegrészletek a fejemből, amik az előtte részpróbán mentek. hiányzik a darab biztonsága, amikor már nem kell attól tartanom, hogy hibázok.
Egyszerűen képtelen vagyok két lejárással, egy komolyabb próbával megtanulni biztosan darabot. Mert sajnos az keveset számít, hogy még ugyanennyiszer végignéztem. Hiába gondolom végig, egy idő után érezni kell, nem gondolni.
Na, kipuffogtam magamat,holnap kelés fél7kor, sebaj, sokáig elműködöm zombiként, talán még a stresszt is jobban tűröm.
vettem hazafelejövet alapozót a százasboltban occsóér', kipróbáltam, nem jön le könnyebben a festék, de hátha jobb lesz tőle (bár remélem, ma nem kell maszkolni :D)
odafele beugrottam az egyetemre, pár perc alatt meglett az új matrica a diákomon.
ja, és holnap megyek dolgozni.
furán működik a világ. azért remélem, ezúttal sikeresen veszem a munkábaállás és maradás akadályait, mint az elmúlt alkalmakkal.
álmos vagyok.
ez van,
amit meg tennem kéne, az az, hogy érvényesíteni a diákomat, elmászni a mávhoz, és bemutatni nekik (a diákot), rendet rakni a szobában, novellát írni, munkát találni, kipróbálni alapozót rakni a festék alá...
...meg a szokásos egyebek.
eat to live ...live to eat... meaaaat....meaaaaat...
komolyan a szobának a legszerencsétlenebb pontján ülök a hőmérsékletet tekintve - nyáron itt a legmelegebb, mert a legmesszebb van az ablaktól, télen a leghidegebb, mert a legmesszebb van az ablak alatt lévő fűtőtesttől.
ugyan tegnap alig próbáltam, de legalább próba közben már nem görcsölök (nagyon). Furcsa, úgy tűnik túl soke nergiám van, mertlassan kezdem kínosnak érezni, hogy én élvezem a beöltözést és besminkelést is, meg azt, ha végre próbálunk, még fáradtan is, a többiek meg szemlátomást lennének máshol.
Tulajdonképpen ez igen gyakori eset - emtétében pláne. Omg, mennyiszer éreztem ezt Fornost próbák közben! Na jó, azért általában volt rajtam kívül is még lelkes ember, mert különben meghaltam volna. Ezért jó, amikor nem én vezetem a Színitoszt, a főlelkesedést ráhagyhatom Cueddóra :rohog: (Jut eszembe, most pénteken viszont én leszek ...---... )
Ez a szél mennyire durva :S
kedd, november 6
http://fba.try.hu/
lövésem sincs, ki írta. GP linkelte ld50.hu-ra énnekem meg nincs jobb dolgom, mint brózolni.
ami meghökkentett, az az, hogy az egyik oldalon található adatlap alapján kb velem egyidős a csajszi.
egészen megihletődtem tőle - persze, hogyérzem én a tükröt, ami sajna lelketlen és rossz minőségű, mindamellett valóban.
ha röviden összeraknám magam alapján a sztorit, akkor az hatodikban a szerepjáték klub felir... ööö... ez nem ez a sztori.
ez már másodéves egyetemista terméktervező története, akinek az egyik ismerőse kölcsönadott nightwish cdket. És valóban, de jó, a néni szépen énekel. A rockot az apa révén ismeri, már túl van a 17 éves korán, pinkfloydos elszállós lila/rózsaszín viharon csodálkozós kamaszlángoláson (az elsőn), led zeppelintől és u2tól hallgat rongyosra kazettákat, rendszeresen válogat ki ismerős nevű kazettákat apja polcáról. néha hippisnek nevezi pár ismerőse, meg persze alapító tagja a magyar tolkien társaságnak.
élete első zenei fesztiváljáról csuklójára csavart dróttal ér haza (mert az egyéni), első szigetére meg húgával együtt feketére festi a körmeit. előtte csak báli alkalomból használt színtelen körömlakkot, mert az ... olyan... pi... lányos.
olvasgat ő netet már pár éve rendszeresen, kacsingat a sötétebb stílusú akármik felé - az asztalra rácsorgott gyertyák meg az elszáradt ballagási csokrokból kiválogatott virágok már évek óta a szobájában vannak. és olvasta, a nightwish gót-metál, és a gótok meg érzékeny lelkűek. összerakja. érdekes. a gótok meg szépek. feketék, csipkések, elegánsak...
aztán az egyik aktuális rpg játékban gót karaktert választ, amihez utána kell néznie alaposabban a dolgoknak. még szebb. az új csapatában meg a gótság már-már mítikus szintre lép - és a lány megtudja, hogy vannak igazi gótok meg darkok, akik azért is igaziak, mert nem mondják magukról, mert akik azt állítják magukról, hogy azok, azok hazudnak, és nem lehetnek rózsakere...
még jó, hogy létezik a pozőrség fogalma. mert aki nem igazi, aki nem iggazzy, de szeretne, az pozőr.
érti a lány, ha törik, ha szakad, belőle pozőr lehet csak. akkor az lesz.
eltelik 5 év. közben apránként befeketült a ruhatára, viszonylag széles szeletet megismert a különféle szubkultúrákból - arról, hogy kinek hogyan kéne kinéznie, viselkedni és éreznie, illetve milyen fajta zenék vannak, amiket nem ismer.
szinte minden ismerőse tudja róla, hogy ő pozőr, kivéve talán a színiiskolát, ahova már úgy érkezett, hogy neki ez természetes létforma...
... blogot ír, amit peersze sötétre dizájnolt (naná, néha beül a photoshop elé, és random műveleteket végez, kétes eredménnyel, néha word elé ül, hasonló kimenetellel), feketébe öltözik, még munkahelyen is, kényelmetlenülérzi magát színes ruhákban, november és december a kedvenc hónapjai, az eőt és a nyirkos, ködös időt kedveli...
... és, ha azt mondanák neki, hogy csak kórustagnak jó a hangja... vagycsak segédszínésznek alkalmas...
nem ezekbe nem szabad belegondolnia sem, mert ugyan az öngyilkosságot nem tartja megengedhető dolognak, vannak opciók ezen kívül is.
mission complete.
24 éves vagyok, megnőttem, és nem vagyok hajlandó felnőni.
mert akkor szerencés esetben lesz talán lehetőségem arra, hogy apránként titokban gyerekségekkel foglalkozzam. mint az apám, a maga zenegyűjtéseivel és számítógépes játszásaival.
nem egyszerűbb akkor már, ha nem próbáljuk kiírtani az életünket?
najó, akkor a fentieket csak az olvassa el, aki igazán kitartó. mert nem írtam érthetőbben, mint szoktam ;)
na, nézzük, mire jutottam.
Kurrah. Elegem van a gondolkodásból, eleget néztem a másik Kurrahot, és rádöbbentem, inkább csinálni kell, mint agyalni rajta. Naná, hogy nagy ugrásokban fejlődünk, annyira kevés a próba, h látszik az első szar után a második elpróbálásban az, hogy már nem először próbáljuk.
Ha nWod karakter lenne Kurrah, akkor nem lehetetlen, hogy farkas lenne. De, ha csak halandó, akkor is a harag lenne a főbűne. Főerényét nem tudom, én most s bajtársiasság, családhoz/falkához való ragaszkodás és felelősségteljességhez közel álló .... ööö... szeretetet választanám. Hiszen bármennyire nem ezt mutatjavannak önzetlen motívumok a viselkedésében. Azt hiszem, ezért ő a vezető. Nem a kitartása miatt, nem a hite vagy a reménye vezeti, az tuti, h nem mértéktartó, a bölcsesség meg... khm. Mittomén.
Erősebb, mint okosabb. És legkevésbé szociális. Azért valamennyire karizmásból is tartja a pozíciót. (A pontozást képzeljétek hozzá).
Valószínűleg olyan faj tagja, ami szélsőségessé teszi a viselkedését - akár elcserélt is lehet, ez esetben valószínűleg beast... ööö... az egész csongor és tünde simán belefér a csingi rendszerébe. Ja, hogy ezt valaki meg is írta így? :D
Gonosz manó, aki sajnálatos módon tartozik pénzzel/szolgálattal a Vén Mirígynek. A sztori végére meg Tündének fog tartozni - roppant módon érdekelne a folytatás. Hogy mi a francot kezdenek a manók a tündérek udvarában? A régi szokásokat nagyon nehéz elhagyni, és eddig abból éltek, hogy elvették, ami tetszett nekik. Attól, akitől bírták. A "köz javára" önszántukból soha nem munkálkodtak. Baromi távol áll tőlük az a gondolat, hogy előbb adjanak valamit, hogy kapjanak cserébe. A világuk sohasem működött így.
Farkastörvények, tesó. Pofon a kiscsajnak, ha szemtelen, csizmatalp és bicska a másik bandáknak, az áldozatnak meg bármi, ami adódik. Mirígyre meg csak morgunk, mert azt nem lehet visszafolytani, annyira még nem vagyunk kutyák.
(Jé, ez hasonlít Drímőr egyik karakterének előtörténetére...télleg, nem akar valaki tikosügynökös/nikitás akció-krimi rpg-t játszani valamikor?)
hétfő, november 5
furcsa volt (és kicsit ijesztő) egyedül ébredni egy lakásban. otthon mondjuk ijesztőbb, mert a lakás nagyobb, és tele van beláthatatlan terekkel, amikor nincsenek a többiek itthon.
tényleg meglepődtem, h megnyertük a versenyt, bár reménykedtem benne. Jól játszott mindenki, hoztuk a tipikus formánkat, amikor jellegzetes karaktereket kell megszemélyesíteni szélsőséges körülmények között. mondjuk, ha hozzávesszük azt, hogy mind a négyünk nek van valami köze a színjátszáshoz, akkor valóban nem meglepő, hogy élvezhetően alakítunk három sikoltozó nőt az űrhajóban. Tremerevashölgy az űrgárdista suzemélyében meg még problémamegoldó képességgel is bírt :D
Meg feltételezem, Drímőr is jól mesélt, ahogy azt elvártuk tőle :rohog:
A mi mesélőnk aranyos volt, egy csöpp zavarban a négy csajtól, és valószínűleg emiatt nem hozott minket kínos helyzetbe. Pedig, ahogy a mosdóban kitárgyaltuk, igenis lettek volna lehetőségek, amiktől mi jöttünk volna zavarba. Főleg, ha pl. a karakteremet szociális interakcióra késztették volna (amiben elvileg jó volt :D ).
Egy kicsit többet szívesebben töltöttem volna társasággal, ert ugyan családiasan ismerősök voltak körbe, de ... hm.
Talán azt szerettem volna, amit az MTTben hasonló rendezvénykor. Nem tudom.
Mindenesetre tényleg szerenék rendezni vizsgaidőszak végére egy rpg-hétvégét mtt-seknek és azoknak, akik nem ijednek meg tőlünk :D