vasárnap, december 9
X
Volt jó táboros megbeszélés. még ilyet. csak ennyit szerettem volna mondani.
szombat, december 8
Dead enough for life
Catch you
Make you understand
If I'm not dead enough for life
Am I alive enough for death?
It's cold outside
And the paint's peeling off of my walls
There's a man outside
In a long coat, grey hat, smoking a cigarette
Szivárgás
Arra is kevésbé jut időm, hogy azon depressziózzam, amint épp nem találom a helyemet. Nyilván a sűrű események, hosszú iratok feletti nyáladzások teszik. Mostanában kevesebb alkalommal szorítja össze a gyomromat a rettegés, hogy bizonyos emberek többet jelentenek nekem, mint nekik én.
Gondolinon egyre feszültebb minden. Egyrészt végre eljutottunk oda, hogy komolyabban, már-már érzelmeket keltve próbáljunk, ne csak keressük a konkrét helyünket a színpadon. Ez meg esetemben azzal járt, hogy ugyan színpadon képtelen vagyok megjeleníteni a töredékét, de a próba maradék részére tömény szomorúság lett úrrá rajtam. Amikor épp nem voltam ideges valami miatt.
Másrészt meg utolsó pillanatok parái, a szokásos kapkodós, ingerült hangulat, amit pedig annyira el akartunk kerülni. Vajon miért nem sikerül soha?
Ma betlehemes próba, ami hasonló hangulatban telt, egy kicsit azért szókimondóbban. Egy kicsit összeszedettebben.
Itthon megmegkaptam a szokásos csak-aludni-járok-haza szöveget, meg a lécci munka után haza gyere, ne a dolgodra gondolatmenetet - sajna kötelességemnek érzem a próbákat i legalább annyira, mint a pénzkereső munkát, tehát előzetes egyeztetés után megoldom, ha kellek itthon, de próbára sem megyek be olyankor, amikor későn szólnak és nem érek rá.
Mostanában a szerepjáték tartja bennem az életet, ma kifejezetten felderültem, ha X folytatódó történetére gondoltam, és tegnap is simán meséltem volna még 11 után is, pedig napközben majd szétestem a fáradtságtól.
péntek, december 7
csütörtök, december 6
Arany csütörtök
Ma már egy fokkal kevésbé volt sírógörcsös a mai nap, főleg, mert csak fél órát fénymásoltam. Azért végig nyavajogtunk, közben néha kitárgyaltuk az életünket a másik diákmelós csajjal - aki tipikusan arra jó példa, hogy egy szőke, éppen leérettségizett, modell csaj is tud rettenetes okos lenni. Úgy értem, annak ellenére, hogy az internetet pl. alig ismeri, meg Hamlet sztoriját én meséltem el neki, megadnám neki a hármas pöttyöt az intelligenciára. Szal király :D
Reggel megint rájötem, hogy a ködösen aranyló telet is szeretem. De akkor legyen köd. És arany napsütés, nem az az agyelszívó sárga rém.
Holnap éjjel mesélek, aludnom kéne rá, hogy aztán még maradjon energiám emgírni a mesét.
csak... hogyan kerülök én reggel után haza?! Sehogy? Na ne. Neeee.
szerda, december 5
Kell nekem cím?
Kezdek kifogyni az energiámból - erre a ma esti betlehemes megbeszélés döbbentett rá. Nem volt kedvem ott ülni és beszélgetni, nem volt energiám igazán kitalálni, hogy hogyan tehetném magam hasznossá. Szerencsére aztán lett értelme a dolognak, mert megértettem pár részletet a koncepcióból, csak ehhez elég lett volna mondjuk egy óra is.
Előtte kétségbeesve konstatáltam, h két boltból is elfogytak a csokimikulások, pedig nekem, mint az itthoni mikulásfelelősnek, be kellett volna azt is szereznem a csizmákba. Utána meg azon estem kétségbe, hogy ilyen problémák foglalkoztatnak. Szánalmas.
Előtte olyan 5 órát fénymásoltam a munkahelyen töltött 8ból, a végére azon gondolkodtam, kit kapok el és lapítom szét a fejét a fénymásoló lapján. Minden unalmas és monoton munka közül eddig ez viszi a prímet energiaelszívásban. Holnap is ez lesz, ráadásul nem alhatok (eleget), mert öcsémet vinni kell suliba.
Hét eleje óta először ettem meleget, bár hétfőn is csak egy tányér leves volt. Ma délelőtt már szédültem a mindentől, szal azért igyekszem odafigyelni, h vigyel magammal kaját.
Ez a szerda nem jó.
kedd, december 4
okos módon egy gombnyomással töröltem az előzőt, h nehogy visszakozzak, ennek következtében az összegyűjtött linkek (meg egyéb izék) a süllyesztőben. ergo fejből írogatom be az általam időnként nézett blogokat.
idővel bővítem őket. mégcsak nem is csoportosítom őket, úgyis mind nicknév. ömmm.. vagy blognév, mindegy.
meg majd még pofozkodok a dizájnnal, de egyelőre ennyi telt egy szuszra.
különben nem rossz egyedül dolgozni, gyorsabban telik az idő, mintha ketten nyavajognánk az idő lassúságán :) de azért szeretnék máshol lenni. meg enni se ártana néha rendesen - csak est nem szeretek meleget enni (mert melegíteni kell) napközben meg drága. és amúgy se tetszik.
délután találkoztam az egyik scriptre írt karakteremmel. döbbenet. kinézet, habitus, hang - épp csak nem könyvtáros, hanem apehhez jelentkezett állásra. egészen eksztázisba estem, amikor meghallottam a vékony, magas hangját, az óvatos beszédstílusát, és sajnálom, hogy még... még.... nem írtam meg. demajdmost, mi?
fáradt vagyok.
hétfő, december 3
vasárnap, december 2
buliba kéne mennem. súlyos elvonási tüneteim vannak :D
ma du megint csingi mese (de telik az idő, nemrég volt a múltheti játék).
előttem a painttel rajzolt Violette kinyomtatava (munkahelyről csak így tudtam kimeneteni), szomorú szemekkel néz.
írok mindjárt, megígérem, még akkor is, ha nem állt még össze a sztori. egy hetem még van talán.
ja, az izééé... (miacíme?) szellemtánc m* könyvet éjjel kettőig kiolvastam. teljesen értem és felfogom a m* körülményeskedő stílusát (amire szvsz gyönyörű példa tőlem a m* leírás-szikra X blogján), még mindig utálom a sztori végi nagy csatákat, viszont Lanice embervadászáról tagadom, h a karakteremnek van hozzá bármi köze. Pedig majdnem olyan - majdnem.
Egészen kedvet kaptam Ynev világához különben, lehet, h önszorgalmú novellával is megpróbálkozom majd, mihelyt... mihelyt lesz elég energiám a procedúrára. Elvégre karakterelőtörténe játékhoz elég motiváció, nem?
Arra meg néha rájövök, h aWoD számomra erőteljesen gót/indusztriál zenei aláfestéssel működik. Nem meglepő, hogy NPCim észrevehető százaléka tartozik a szubkultúrába :)
ebéd? hm?
péntek, november 30
ami nem baj, mert valóban nem érzem magam jól.
nem tudom, miért, valószínűleg a rendszertelen étkezés és alvás kezdi kifejteni hatásait.
HIM*et hallgatok, beszédtechnikáztam és énekeltem kicsit.
még a végén a hegedűt is a kezembe veszem - de csakis szövegtanulás után :P
Tényleg, vizsgára Ákost is vihetnék, magyarul énekel elvégre :D (vagy kispált, mér ne?...--... )
*két szám tetszik általában erről az albumról, a Wicked Game meg a Don't fear the reaper. Mindkettő feldolgozás. Ja, és aki beszólna az ízlésemre, azt kiröhögöm. És folytatásnak Type O-t rakok be.
csütörtök, november 29
vagy írni. vagy szöveget tanulni.
szöveget már képtelen vagyok tanulni, fáratság é némi itthoni forraltboros tea után, amit a hidegre - meg a rettenetesen olajos ízű vacsorára - ittam.
a tapasztalat meg azt mondatja velem, h írni se...
najó, két bekezdés, meg egy x-blogbejegyzés.
az utóbbinak remélhetően lesz kimenete (mer' ez karakter, wazz), az előbbinek kétlem, mert úúúgy neeem lehet ííírnom, hogy nem tudom, mi történik a szavak mögött.
és már megint késő van. ááá.
NPC nevében meg nem írhatok, mert a játékosoknak semmi kö... hm. utólag mekkora... de álmos vagyok... ágyő.
szerda, november 28
kíváncsi vagyok, meddig bírom ilyen alvásokkal... jééé... bonbon az asztalon...
vajon mióta?
ma megkaptam, h aludni járok haza. nem akartam válaszul na éssel jönni-azt hiszem, jó dömtés volt :)
tök jó zenét találtam apám zenei könyvtárában a gépemen.
medieval babes, olyan, amilyen a címe. női hangok, középkorifajta zene. részben... kéne zenélni. lövésem sincs, mennyi időt és hol tudok rá szakítani, de minimum egy LEPes projekt kell.
meg ugye, Tommal is kéne hegedűlni, vagy mi... ha még régebbre megyek, akkor a$gal meg egy futurepop slágert kéne már gyártanunk, már szöveget randomgeneráltunk hozzá.
holnap betlehemes megbeszélés, hajnalban viszem öcsémet sulibe (brrr)
mágust szeretnék játszani,Daelithet Drímőr meséjében, fejvadászt versenyen (van csapatötlet, szvsz jóféle)
na, persze Drímőrnek kell optimalizálnia úgy, h legyen ügyes, gyors, okos, művészi lelkivilágú és szép, nomeg effektív fejvadásznő. Na jó, persze nem első szinten, de még a fiatal korkategóriában, ha kérnem szabad :D
alakul egy személyiség meg elősztori hozzá. (mér nem írom meg? mert előbb scriptre kéne már, azért.)
kedd, november 27
csak a más emberek, és a kicsit más feladatkör teszi?
több helyen még mindig nem tudok lenni, sajna.
délig aludtunk nagyjából, a fáradtság azért még... az események és emberek és feladatok megvannak, nem szeretnék dolgozni, de muszáj.
The seasons took all they had come for
Now winter dances here
It seems so fitting don't you think?
To dress the ground in white and grey
It's so quiet I can hear
My thoughts touching every second
That I spent waiting for you
Circumstances affords me
No second chance to tell you
How much I've missed you
My beloved do you know
When the warm wind comes again
Another year will start to pass
And please don't ask me why I'm here
Something deeper brought me
Than a need to remember
We were once young and blessed with wings
No heights could keep us from their reach
No sacred place we did not soar
Still, greater things burned within us
I don't regret the choices that I've made
I know you feel the same
My beloved do you know
How many times I stared at clouds
Thinking that I saw you there
These are feelings that do not pass so easily
I can't forget what we claimed as ours
Moments lost though time remains
I am so proud of what we were
No pain remains, no feeling
Eternity awaits
Grant me wings that I might fly
My restless soul is longing
No pain remains, no feeling
Eternity awaits
...
vasárnap, november 25
holnap két napra el Tatára (vagy Tatabányára?), örömmel érzem, nem stresszel a szerep. Csak aludnom kéne. De azt nagyon.
Ma délután felemás érzetű Csingi játék - a hullámhossz csak néha volt közös.
Tegnap KK, tizenéveseknek meséltem, furcsa volt, de élvezték. A legjobb mégis a közösség volt. Ahogy előtte, meg utána beszélgettünk.
Drímőr szegény rendszeresen nyögi a társaság és közösségfüggőségemet, amikor én még maradni szeretnék, ő már menni. Számomra néha ezek a lezáró rövid élménybeszámolók, az együtt-semmittevések a legfontosabbak a napban. Ebből nyerek energiát a folytatáshoz.
Ami megelőzi - az csak a túléléshez kell.
Kívülről irányulok, az vagyok, aminek mondanak. Bármennyire zavar, ez az igazság.
A szemem meg leragad. jó éjszakát :)
jó játék a hivatalosdi, de ebben a társaságban nem adott minden lehetőség arra, hogy véresen komolyan lehessen venni.
Majd, ha megfelelő szakképesítéssel fognak rendelkezni mind a pályázók, mind az elbírálók, akkor felmerülhet, hogy igazán komolyan vegyük.
Addig marad az, h elképzeljük, és mellette a lényegre figyelünk.
Szeretem ugyan a rendszereket, táblázatokat, definíciókat és axiómákat, de a rugalmasságot is.
No, csingi.
csütörtök, november 22
kedd, november 20
még, ha korábban kelek, akkor is.
álmaim mostanában érzelmileg nagyon plasztikusak - igazán írhatnék a töltetükkel :D (oké, most valós a probléma, h mikor, amikor nem dolgozom, vagy tábort szervezek, de... megoldódik).
A koncepciónkat elfogadták, most nagyon rá kéne mozdulni, h meg is tudjuk szervezni. Büszke vagyok amúgy az ötletre :D Elmebetegek vagyunk :hihi: :hehe:
najó, indulok lassan.
just one more ...
vasárnap, november 18
Tél van, késő ősz. Szerelmes vagyok ebbe a hónapba. A novemberbe. A december már távolabb van, ott a Karácsony, ami saját, de nem egyedüli.
De szeretem a tavaszi záporokat is, és a nyári viharokért is rajongok. Az őszi esőfüggönyökről már nem is beszélve.... és egész télen minden egyes alkalommal, amikor kinézek a háztetőkre, azt remélem, hogy a hótól fehérek.
Hm,lehet, h a köd miatt kéne korábban járnom dolkgozni, hogy láthassam még a hajnali félhomályban... bár a Hungária körúton a kocsik mögött felcsapódó vízpermet is szép a sárga lámpafényben.
Lassan aludnom kéne, régen tettem.
szombat, november 17
csütörtök, november 15
kedd, november 13
fáradt vagyok.
nagyon.
hajnalban értem haza, reggel mentem dolgozni.
beszélgetve jobb, és néha eltelik az idő.
szombaton scriptre néztem be, érdekes, hátha sikerül visszeszednem az elveszített fonalaimat...
... vasárnap próba és csillagszórós lájvelfújás.
hétfőn szentgotthárd és csongi,
ma munka és kóma.
de inkább 9re járok és ötig maradok, mert délután jobb.
péntek, november 9
szipp.
megtaláltam, ami a fejemben mászkál már napok óta. és még a klippet is látta korábban :)
1996os szám - akkor ééén... hm. még asszem 8adikos voltam a Gárdonyiban, és nem hallgattam popzenét, csak nagy néha rádióban. klasszikus zenét meg kalákát esetleg a nagyszobai lejátszón, illetve mike oldfieldet meg Cat Stevenst meg ... west side storyt meg... népzenét... meg... ilyesmiket.
akkoriban kezdtem módszeresen hallgatni az otthon lévő lemezeket és kazettákat. másodikban egy hetet kórházban ültem, akkora már mike oldfieldot, pink floydot kértem.
... aludni kéne. örülök a feljegyzéseimnek, gimnáziumban folyamatosan írtam nemnaplót, ami ijesztően hasonlít a blogomra, csak - sokkal őszintébb és nyíltabb. És a bejegyzések harmada random fantáziatermék ilyesformán, mint
... és akkor nekiiramodott. gyorsabban futott az őzeknél is, s fel sem tűnt neki, hogy a gallyak leszaggatják testéről ruháját, csak a hideg hullámait érezte és az ismeretlen könnyűséget.
Sem ruhái, sem emlékei ne maradtak.
Durva. Ez tényleg csak ennyi. Kopnak életemből jó dolgok is le. Ehhez nem kéne külön blog.
szerda, november 7
..
nemsokára kisülnek a biztosítékaim. szimplán attól, hogy valahogy elkerült az információ a figyelmemet, ami szerint ma főpróba lesz, nem csak egy összpróba - ergo eszembe se jutott, hogy mára készüljek a kész jelmezzel. Fákk. Ennek következtében a smmiből kaparhatok elő nadrágot az alatt az idő alatt, amíg itthon vagyok. aztán meg kétségbeesésközeli állapotban próbáltam, amin nem segített az se, hogy persze kiestek szövegrészletek a fejemből, amik az előtte részpróbán mentek. hiányzik a darab biztonsága, amikor már nem kell attól tartanom, hogy hibázok.
Egyszerűen képtelen vagyok két lejárással, egy komolyabb próbával megtanulni biztosan darabot. Mert sajnos az keveset számít, hogy még ugyanennyiszer végignéztem. Hiába gondolom végig, egy idő után érezni kell, nem gondolni.
Na, kipuffogtam magamat,holnap kelés fél7kor, sebaj, sokáig elműködöm zombiként, talán még a stresszt is jobban tűröm.
vettem hazafelejövet alapozót a százasboltban occsóér', kipróbáltam, nem jön le könnyebben a festék, de hátha jobb lesz tőle (bár remélem, ma nem kell maszkolni :D)
odafele beugrottam az egyetemre, pár perc alatt meglett az új matrica a diákomon.
ja, és holnap megyek dolgozni.
furán működik a világ. azért remélem, ezúttal sikeresen veszem a munkábaállás és maradás akadályait, mint az elmúlt alkalmakkal.
álmos vagyok.
ez van,
amit meg tennem kéne, az az, hogy érvényesíteni a diákomat, elmászni a mávhoz, és bemutatni nekik (a diákot), rendet rakni a szobában, novellát írni, munkát találni, kipróbálni alapozót rakni a festék alá...
...meg a szokásos egyebek.
eat to live ...live to eat... meaaaat....meaaaaat...
komolyan a szobának a legszerencsétlenebb pontján ülök a hőmérsékletet tekintve - nyáron itt a legmelegebb, mert a legmesszebb van az ablaktól, télen a leghidegebb, mert a legmesszebb van az ablak alatt lévő fűtőtesttől.
ugyan tegnap alig próbáltam, de legalább próba közben már nem görcsölök (nagyon). Furcsa, úgy tűnik túl soke nergiám van, mertlassan kezdem kínosnak érezni, hogy én élvezem a beöltözést és besminkelést is, meg azt, ha végre próbálunk, még fáradtan is, a többiek meg szemlátomást lennének máshol.
Tulajdonképpen ez igen gyakori eset - emtétében pláne. Omg, mennyiszer éreztem ezt Fornost próbák közben! Na jó, azért általában volt rajtam kívül is még lelkes ember, mert különben meghaltam volna. Ezért jó, amikor nem én vezetem a Színitoszt, a főlelkesedést ráhagyhatom Cueddóra :rohog: (Jut eszembe, most pénteken viszont én leszek ...---... )
Ez a szél mennyire durva :S
kedd, november 6
http://fba.try.hu/
lövésem sincs, ki írta. GP linkelte ld50.hu-ra énnekem meg nincs jobb dolgom, mint brózolni.
ami meghökkentett, az az, hogy az egyik oldalon található adatlap alapján kb velem egyidős a csajszi.
egészen megihletődtem tőle - persze, hogyérzem én a tükröt, ami sajna lelketlen és rossz minőségű, mindamellett valóban.
ha röviden összeraknám magam alapján a sztorit, akkor az hatodikban a szerepjáték klub felir... ööö... ez nem ez a sztori.
ez már másodéves egyetemista terméktervező története, akinek az egyik ismerőse kölcsönadott nightwish cdket. És valóban, de jó, a néni szépen énekel. A rockot az apa révén ismeri, már túl van a 17 éves korán, pinkfloydos elszállós lila/rózsaszín viharon csodálkozós kamaszlángoláson (az elsőn), led zeppelintől és u2tól hallgat rongyosra kazettákat, rendszeresen válogat ki ismerős nevű kazettákat apja polcáról. néha hippisnek nevezi pár ismerőse, meg persze alapító tagja a magyar tolkien társaságnak.
élete első zenei fesztiváljáról csuklójára csavart dróttal ér haza (mert az egyéni), első szigetére meg húgával együtt feketére festi a körmeit. előtte csak báli alkalomból használt színtelen körömlakkot, mert az ... olyan... pi... lányos.
olvasgat ő netet már pár éve rendszeresen, kacsingat a sötétebb stílusú akármik felé - az asztalra rácsorgott gyertyák meg az elszáradt ballagási csokrokból kiválogatott virágok már évek óta a szobájában vannak. és olvasta, a nightwish gót-metál, és a gótok meg érzékeny lelkűek. összerakja. érdekes. a gótok meg szépek. feketék, csipkések, elegánsak...
aztán az egyik aktuális rpg játékban gót karaktert választ, amihez utána kell néznie alaposabban a dolgoknak. még szebb. az új csapatában meg a gótság már-már mítikus szintre lép - és a lány megtudja, hogy vannak igazi gótok meg darkok, akik azért is igaziak, mert nem mondják magukról, mert akik azt állítják magukról, hogy azok, azok hazudnak, és nem lehetnek rózsakere...
még jó, hogy létezik a pozőrség fogalma. mert aki nem igazi, aki nem iggazzy, de szeretne, az pozőr.
érti a lány, ha törik, ha szakad, belőle pozőr lehet csak. akkor az lesz.
eltelik 5 év. közben apránként befeketült a ruhatára, viszonylag széles szeletet megismert a különféle szubkultúrákból - arról, hogy kinek hogyan kéne kinéznie, viselkedni és éreznie, illetve milyen fajta zenék vannak, amiket nem ismer.
szinte minden ismerőse tudja róla, hogy ő pozőr, kivéve talán a színiiskolát, ahova már úgy érkezett, hogy neki ez természetes létforma...
... blogot ír, amit peersze sötétre dizájnolt (naná, néha beül a photoshop elé, és random műveleteket végez, kétes eredménnyel, néha word elé ül, hasonló kimenetellel), feketébe öltözik, még munkahelyen is, kényelmetlenülérzi magát színes ruhákban, november és december a kedvenc hónapjai, az eőt és a nyirkos, ködös időt kedveli...
... és, ha azt mondanák neki, hogy csak kórustagnak jó a hangja... vagycsak segédszínésznek alkalmas...
nem ezekbe nem szabad belegondolnia sem, mert ugyan az öngyilkosságot nem tartja megengedhető dolognak, vannak opciók ezen kívül is.
mission complete.
24 éves vagyok, megnőttem, és nem vagyok hajlandó felnőni.
mert akkor szerencés esetben lesz talán lehetőségem arra, hogy apránként titokban gyerekségekkel foglalkozzam. mint az apám, a maga zenegyűjtéseivel és számítógépes játszásaival.
nem egyszerűbb akkor már, ha nem próbáljuk kiírtani az életünket?
najó, akkor a fentieket csak az olvassa el, aki igazán kitartó. mert nem írtam érthetőbben, mint szoktam ;)
na, nézzük, mire jutottam.
Kurrah. Elegem van a gondolkodásból, eleget néztem a másik Kurrahot, és rádöbbentem, inkább csinálni kell, mint agyalni rajta. Naná, hogy nagy ugrásokban fejlődünk, annyira kevés a próba, h látszik az első szar után a második elpróbálásban az, hogy már nem először próbáljuk.
Ha nWod karakter lenne Kurrah, akkor nem lehetetlen, hogy farkas lenne. De, ha csak halandó, akkor is a harag lenne a főbűne. Főerényét nem tudom, én most s bajtársiasság, családhoz/falkához való ragaszkodás és felelősségteljességhez közel álló .... ööö... szeretetet választanám. Hiszen bármennyire nem ezt mutatjavannak önzetlen motívumok a viselkedésében. Azt hiszem, ezért ő a vezető. Nem a kitartása miatt, nem a hite vagy a reménye vezeti, az tuti, h nem mértéktartó, a bölcsesség meg... khm. Mittomén.
Erősebb, mint okosabb. És legkevésbé szociális. Azért valamennyire karizmásból is tartja a pozíciót. (A pontozást képzeljétek hozzá).
Valószínűleg olyan faj tagja, ami szélsőségessé teszi a viselkedését - akár elcserélt is lehet, ez esetben valószínűleg beast... ööö... az egész csongor és tünde simán belefér a csingi rendszerébe. Ja, hogy ezt valaki meg is írta így? :D
Gonosz manó, aki sajnálatos módon tartozik pénzzel/szolgálattal a Vén Mirígynek. A sztori végére meg Tündének fog tartozni - roppant módon érdekelne a folytatás. Hogy mi a francot kezdenek a manók a tündérek udvarában? A régi szokásokat nagyon nehéz elhagyni, és eddig abból éltek, hogy elvették, ami tetszett nekik. Attól, akitől bírták. A "köz javára" önszántukból soha nem munkálkodtak. Baromi távol áll tőlük az a gondolat, hogy előbb adjanak valamit, hogy kapjanak cserébe. A világuk sohasem működött így.
Farkastörvények, tesó. Pofon a kiscsajnak, ha szemtelen, csizmatalp és bicska a másik bandáknak, az áldozatnak meg bármi, ami adódik. Mirígyre meg csak morgunk, mert azt nem lehet visszafolytani, annyira még nem vagyunk kutyák.
(Jé, ez hasonlít Drímőr egyik karakterének előtörténetére...télleg, nem akar valaki tikosügynökös/nikitás akció-krimi rpg-t játszani valamikor?)
hétfő, november 5
furcsa volt (és kicsit ijesztő) egyedül ébredni egy lakásban. otthon mondjuk ijesztőbb, mert a lakás nagyobb, és tele van beláthatatlan terekkel, amikor nincsenek a többiek itthon.
tényleg meglepődtem, h megnyertük a versenyt, bár reménykedtem benne. Jól játszott mindenki, hoztuk a tipikus formánkat, amikor jellegzetes karaktereket kell megszemélyesíteni szélsőséges körülmények között. mondjuk, ha hozzávesszük azt, hogy mind a négyünk nek van valami köze a színjátszáshoz, akkor valóban nem meglepő, hogy élvezhetően alakítunk három sikoltozó nőt az űrhajóban. Tremerevashölgy az űrgárdista suzemélyében meg még problémamegoldó képességgel is bírt :D
Meg feltételezem, Drímőr is jól mesélt, ahogy azt elvártuk tőle :rohog:
A mi mesélőnk aranyos volt, egy csöpp zavarban a négy csajtól, és valószínűleg emiatt nem hozott minket kínos helyzetbe. Pedig, ahogy a mosdóban kitárgyaltuk, igenis lettek volna lehetőségek, amiktől mi jöttünk volna zavarba. Főleg, ha pl. a karakteremet szociális interakcióra késztették volna (amiben elvileg jó volt :D ).
Egy kicsit többet szívesebben töltöttem volna társasággal, ert ugyan családiasan ismerősök voltak körbe, de ... hm.
Talán azt szerettem volna, amit az MTTben hasonló rendezvénykor. Nem tudom.
Mindenesetre tényleg szerenék rendezni vizsgaidőszak végére egy rpg-hétvégét mtt-seknek és azoknak, akik nem ijednek meg tőlünk :D
vasárnap, november 4
szerda, október 31
elromlott a dvd-író, pár órát kínlódtunk emesenen Ravnossráccal, hogyan juttassak át pár klippet, realizálódott, h mit is jelent, h elmegyek ma, és csak pénteken jövök (pl. nincs akkora táska, ami pont ennyi időre jó)
vihetek magammal kjét adag jelmezt, mert a stílusi egyezés ellenére sem szeretnék az átizzadt próbajelmezben samhainolni
kések samhainról pár órát, hamarabb el kell mennem próbáról
nem készültem ma semmit próbára
nincs meg még a korona...
pánikolok, anyám.
menjek már a francba.
ahhoz képet, hogy tegnap majdnem beleájultam az ágyba a fáradtságtól, ma magamtól ébredtem 8 körül. tény, h 9 után keltem, ert addig reménykedtem benne, h visszaalszom, de akkoris. mi ez már.
meg fogok halni a héten. ma este Samhain, amire próbáról próbálom elkérni magam, átérek, átöltözöm, a buli végén pakolászom, aztán van némi alváslehetőség, aztán irány vidék, pénteken utazom vissza, próba, szombaton Főnix, vasárnap rpg.hu találkozó.
Hétfőtől esténként próbák.
a legrosszabb az, h aggódom ezek miatt.
elkeserítő volt a tegnapi próba, egyszerűen összeomlott a betanult szöveg, ijesztően dilettánsnak éreztem magamat a színpadon - és még csak lecseszést se kaptam, csak annyit, h ez jó vázlat, erre lehet építeni. most pánikolok.
készíteni kéne koronát, zenéket kiírni dvd-re... ettől a próbahéttől teljesen elvesztettem a Samhain fonalát. Még jó, hogy a többiek megcsinálják :S
Teljesen megértem Maricát, jó érzés önmagunkon pánikolni.
kedd, október 30
furcsa, hogy ilyen korán sötétedik, és eszembe jutott, hogy ez a kedvenc időszaka az évnek.
Amikor tegnap vártam egy kicsit a ravnossrác kolesza előtt (mert korán értem oda kivételesen), olyan szép volt a köd alatt az aszfaltra és betonra lehullott száradt falevelek látványa, hogy egészen gótnal éeztem magamat. érted, olyan gótnak, akinek a nyomában falevelek hullanak, szellő kavarja a ködöt és meghajlanak a fűzfák.
állandóan a csingi mesém jár a fejemben. nem igaán konstruktívan, csak félálomban, félsejtés szintjén.
kurrah története meg egészen más belülről, mint kívülről.
hétfő, október 29
nempánikolok.
jk h4rliuhe
de.
szövegtanulás. szöveg...tanulás... szöveg...
Hallod ember ez hazugság, olyan vastag mint fejed.
egy számot végighallgatok és visszaülök a szövegkönyv elé.
bár megtettem volna korábban :P
ugyanilyen erővel. eddig csak nézegettem a szöveget.
kell ez a hülye fenyegetés és határidő,
a korbácsos ember a hátam mögé, a francba.
Tegnap vegyes érzés volt a mese, egyrészt jól sült el az a személyes sztoriszál, amit már le szerettem volna mesélni, a játékost sikerült zavarba is hoznom a döntéskényszerrel, legalábbis úgy tűnt - és ez az, amit többek között nagyon élvezek egy mesében. amikor tényleg sikerül valamilyen érzelmet kiváltani. Mert ez ritka.
Ami viszont nem volt jó, az az, hogy nincs a józan észről azonos felfogáso néhány játékossal. És sikerült olyan hülyeséget csinálni, ami nálam már nagynak számít. Nála meg nem. Legközelebb készülök bé tervvel is - addig mindenképp kell, amíg nem vágom a ki-mire képes szabályokat :P
too many man, too many people making too many problems.
még 5 órám van. egy órára végig kell tudnom az egész szöveget. hátulról haladok előre, mert eddig fordítva mentem. utána előlről megyek végig. utána megtanulom a másik szövegeit is, a végszavakat, végmondatokat.
nyííí.
aztán újra. és újra.
közben rohangálok fel-alá, ugrálok, levegőbe bokszolok.
hátha így könnyebben belém épül a megjegyzésen túl.
kívánjatok sok sikert. ne, inkább kéz és lábtörést.
vasárnap, október 28
szombat, október 27
péntek, október 26
pedig kéne...
Ma természetesen kifogtam a délelőtti dugót a 86oson - hazaérve derült ki, hogy megint hídonálltak némelyek, meg hasonló zseniális ötletei támadtak egyeseknek.
Azért látszik, hogy egy ötletet nem lehet érdemben olyan sokszor ellőni. Kár, hogy az ország nem olyan, mint egy jól karbantartott fórum, ahol leflémelhetsz bárkit, és a nagyon hülyéket lehet bannolni vagy ignorálni.
Aludni akarok. Aludni.
Különben mostanában raktam fel pár képet a devartra, lehet nézelődni :D túlk sok időm van, ebből látszik.
csütörtök, október 25
két telefon megvolt ma. ez rosszabb, mint... mint... mint a... meg annál is, hogy... meg persze annál is, hogy...
értitek, ugye.
nem, nem telefonálni rossz. hanem az, amíg eljutok addig. amíg csak tudom, h telefonálnom kell, és stresszelem magamat az elfolyó pillanatokban.
(és végre van iconofcoil machines are us-om. azért mégiscsak droidhoz szólóbb, mint a vnv nation, amire deppelek pár napja.)
a gyomrom nem fáj, nem. :amccoy: nem szabad neki.
(gáz, hogy ehhez a számhoz (is!) szerepjátékos élmények kötnek?:
)
most reggel azzal jött haza vérlepke, h ő bizony nem volt itthon az éjjel. De akkor ki aludt az emeleteságy tetején? :pánikol:
gyöbnyörű idő van, csak ne kéne szerződést kötnöm a héten. annyit a kedves emtétés vezetőség is megtehetne, h ne nekem, mint nem emtétésnek kelljen már rohangálnom és kitalálnom azt, hogy írhatok alá-e az emtété nevében :morc: . Azért tartjuk őket, hogy legalább a bürokráciát intézzék. Meg támogatás nyújtása, meg ilyesmi. Semmi személyes probléma... csak vannak elvárásaim bizonyos pozícióban lévő emberektől. Nem kell mindent amatőr módon csinálni.
Én pl. ezért nem szeretném a jövőben a külsős kapcsolattartó pozíciót semmilyen formában. Kivéve speciális esetben, ha mondjuk én ismerem azt a társaságot a legjobban. De az más. Egyszerűen gyűlölöm ezt a stresszt, amivel az jár, hogy félek felhívni idegeneket, és nyomaszt, amikor ennek következtében az utolsó pillanatra, vagy másokra hagyom a dolgokat.
ötletembernek való vagyok, aztán ennyi. többre nem vagyok képes. vannak nagyszerű emberek a végrehajtásra :D de komolyan. Ravnossrác pl kiválóan átvette az irányító szerepet Samhainszervezés közben.Ajánlom, jól lehet vele együttműködni.
szerda, október 24
kedd, október 23
sallala.
szentimentális hangulatban vagyok, ez van. (wazz, mikor nem?)
és rettenetesen örülök pár megjegyzésnek, és azon jár az agyam, hogy írnom kéne. most. nem mesén gondolkodnom, nem karakterekhez keresnem képeket, nem szerepjátékon agyalni - bár álmomban megjelent egy újfajta frusztráció. Azt ugye már megszokhattam, hogy álmomban nem tudom a játszott szerep szövegét, lekéstem a próbát, azt se tudom, miről szól a darab (bár egyre ritkábban), viszont egyre többször fordul eő, hogy azt álmodom, nem készültem a játékra. Nem készültem eleget. (Van ilyen? :lol: )
Kicsit gyulladt a vasárnapi vágás az ujjamon. vörös és fáj.
hétfő, október 22

whoisnot blogjáról. (érdekes blogról blogra átmászni a hálón néha. szerintem aí felét nem linkeltem ki azoknak a blogoknak, akiket olvasok. nem mintha számítana.) a rajz viszont nem hasonlít rám.
a polcomra meg rárakódott vagy hat év, ahogy elnézem. Ha nem több. hjajj.
csak egyszerűen képtelenség kipihenni a hétvége rohanását.
pedig... pénteken színitosz és Gondolin, és minden ellenére a gondolin próba hasznos volt. Utána társasággal beszélgetős, sztorizós est, szombaton Főnix, elkezdtük megnézni az első jelenetemet, aminek a következtében FQékkal és nem a nagycsapattal utaztam Monorra.
KÖMF. Pozitívan csalódtam. Most már értem, miért voltam ennyire kelletlen ezzel kapcsolatban - az eddigi két őszi találkozó egy kicsit végig kívülállónak éreztem magamat. Tavaly konkrétan az ugrik be, ahogy valami forró folyadékot szorongatva támolygok végig a suli folyosóján, rettenetesen fáradtan (valami miatt nem aludtam előtte), és zombi álcát öltve sodródom végig az eseményeken, miszerint, ha nem tudtunk próbálni, akkor inkább ne adjuk elő, nem ragaszkodom én ahhoz a vasárnap délelőtti foglalkozáshoz sem... Jé, éjszaka azért LEPről vitatkoztunk, aztán csingit meséltem három tüncöidnek.
Két éve (?) inkább a városra emlékszem, és még inkább parttalanságra (amij egy minimálisan segített a konkrét progra).
Most ráültem a gumimatracra, és meg sem próbáltam fújni. Megtartott. Túlzás nélkül, az első emtétés évekre emlékeztetett a közösségi hangulat. Hegyalja, Sziget... Egyszerűen nem bírtam vasárnap reggel eljönni, pedig kocsival hoztak volna.
Ezért este nagyjából egy órám volt kelletlenül összepakolni a fellépés előtt.
És a fellépés, ugyan éjfélkor kezdődött, mégis megérte. Utolsó pillanatos jelmezösszeácsolás, ismeretlen színpad és tér, bizonytalan számhatárok, mégis úgy éreztem, sikerrel alkottunk valamit.
Ha tudnék aludni - és, ha drímőrnél nem az egész ellenkezője csapódna le -, akkor ilyennek szeretném az egész életemet.
De ez nem jelenti azt, hogy nem félek.
csütörtök, október 18
belterj.hu-s Armand ajánlotta, nem rossz. amíg nem kezdenek benne... énekelni, addig nagyon :D
kéne még pár dolgot, meg is lesz. próba jegyterc és nyomtatás, kíséretkiírá, szövegtanulás - írnom is kéne.
a changelinglost meg durva. eléggé... széles a látószöge a világképének. majdnem a Mage-hez mérhető - tulajdonképpen bármilyen horror/misztikus történetet bele lehet gyömöszölni. Csak itt esély sincs a megértésre, míg a Mage-k megmagyarázzák a dolgokat és uralják. öö. Próbálják.
A szimpla WoDba is bármi belefér, az meg a megmagyarázhatatlan, átélhetetlen, naggyonfurcsavilágban élünk képet hordozza. Abban akár még embernek is lehet maradni.
szerda, október 17
kedd, október 16
furcsa.
szívem fájdult egy most olvasott wodkiegészítőbe, mert eszembe idézte, a karaktereknek tud nagyon szar lenni a wodos élet. ha élet az egyáltalán.
meg kesergek azon, h mindenhonnan azt a választ kapom, h mást vettek, már betöltötték a pozíciót. egyáltalán nincsen kedvem így állást keresni. :hörr:
anyám. ezek szerint plusz értéket jelent a "klasszikus" felállás. ez komoly kritika a társulat többi tagjával szemben - és feltételezem (mert d4m4g3 elég okos ehhez :D ), hogy tudatos.
Ez ma rosszul esett.
Nem mintha lenne okom feltételezni, hogy a mondat alkotója látott engem bármilyen artmacabre szerepben, amire lehet emlékezni - szóval nem veszem személyes kritikának. De ettől még ejj.
hétfő, október 15
Amikor elkezdem érezni a még csak említést sem nyert NPC-k szándékait, viselkedését, ... poénjait, akkor egyre kevésbé vészes az improvizálás. Talán ilyenkor kevéssé mesélek mást, mint előre eltervezem.
Amúgy, a terv nálam valóban arra jó, hogy legyen mitől eltérni. Kell az alap ahhoz, hogy tudjak mást tenni. Vajon, esetleg, ha nem játékból, hanem komolyból tenném, akkor végre meg tudnám írni azt a sztorit, amit a script alapján találam? Meg karaktert találni a két-három betanulandó darabhoz? :::::P
vasárnap, október 14
Egyelőre csak várunk és figyelünk, és megtesszük a tőlünk telhetőt. Gyanítom, muszáj aktívan tevékennyé válni, kezdeményezni most már, nem várni a sültcsirkét.
Kár, hogy nekem ennyire szükségem van arra, hogy legyenek mellettem emberek, akik támogatják az ötleteimet, és fellelkesülnek tőlük és meg akarják valósítani őket. Visszagondolva, mindig ilyen voltam, kimondottan, csak az elmúlt pár évben hittem azt, hogy magamtól viszek véghez bármit is. Nem. Kell az igazolás, a visszajelzés, illetve az, hogy az ötleteimhez valaki gyakorlati érzéket csatoljon lelkesedve.
Semmi nem működött volna, ha nincsenek ott azok a számomra kedves emberek. Gyakran úgy érzem, nem vagyok elengedhetetlen feltétele semminek. (A látszat ellenére nem várok semmi "de, az vagy :)" kommenteket, ez pusztán ténymegállapítás).
Lassan meg kéne írnom a mai játékot.
Szimplán csak radiohead szám megy a last.fm rádiójában, és egy laza asszociáciációs folyamatra ültem fel. Minden különleges underground szerveződésre igazak ugyanazok a szabályosságok, és mégis érdemesek valami miatt a létezésre. Hiszen ugyanúgy csak élnek, mint bárki más.
A lehetőségek adottak, az akadályok ugyanúgy, a többit meg már mi intézzük, a magunk lehetetlen elképzeléseivel és megoldási metódusaival. Nem hiszek az eleve elrendeltségben, sem a születésből fakadó egyenlőtlenségben. Abban hiszek, hogy egy másik koordinációs rendszerben teljesen más a függvény. És nincs mindenre érvényes koordinátarendszer.
Most már inkább csak kérdésekre válaszolok, valamikor elmondtam minden lényegeset. Kár, hogy nem volt ott senki, aki hallja, én meg elfelejtettem, mit gondoltam akkor.
csütörtök, október 11
Amúgy ja, aki szakadék fölött ugrál, ne lepődjön meg, amikor leesik. Valaki egyszer csak rosszul lép, csak idő kérdése. Lehetett volna fordítva is.
Meglepően pozitív volt a befejezés, egy kicsit bennem volt a félsz, hogy kegyetlenebb lesz a történet. A legjobb az, hogy a főhősök megkaphatták volna azt, amit akarnak. Csak ugye az a rossz lépés. (Meg a másik, meg a harmadik ...)

minjdárt linkelek képet. csak úgy.
a helovínszervezésről álmodtam, akkor találtam ki a játékot, és azon gondolkodtam, h legközelebb ez alapján már tudni fogom, mire kell készülni. hát most van rá lehetőségem ...
ja, meg összeszámoltuk az eladott jegyeket, és 920 darab lett, de nem hosszabbítottuk meg a buli tartamát, mert már mindenki pangott.
szerda, október 10
lassan pakolnom kéne a fellépésre- nem tudom mit, majd csak az eszembe jut. aztán elindulni. egy órával korábban kell odaérni, mint. jó lesz. jó. j...
megint rádöbbentem, h nem vagyok szervezőnek való - de annak örülök, hogy jó a csapat :D
kedd, október 9
within temptation és ordo rosarius equilibrio felváltva egészen kellemes. Mire egészen befordulna a hőmérséklet a szobában, elkezd a nemtomhogyhívják dalolni gyorsan, és máris vidámabb a hangulat. Énekelni még mindig nem tudok, de akkor egyelőre csak próbálkozom.
Visszanéztem a Táncestet tremerevashölgy jóvoltából - a Roxanne nem annyira rossz, de megnézhettem volna betanulása közben is, mert most már tudnék mit javítani rajta. Mmint a saját táncrészemen.
Ami hirtelen megragadott, az Ring és... öö(nemMil)ö... tánca. Szép lett, szépen táncoltak érdekes koreográfiára - és tök sok erő volt benne. (A nagyvárosi tragédiát még nem mertem megnézni tegnap este.) Kéne még ilyen, és nem tudom, hogy a Kömt gálaestje ugyanez lesz-e, vagy inkább a szokásos "farsangi" bemutatósor lesz. Mert azok nem annyira jók - az, hogy mindenki felléphet, aki szeretne, elveszi azt az erőfeszítést, amit akkor tesz az ember, ha meg kell dolgoznia a fellépésért.
Amúgy, ha lenne pénzem a teljes Kömtre, akkor táncos rendbe mennék.
hétfő, október 8
Most nyugisan, zombimódra reggelizem a szokásos tejeskávét és kiflit a gép előtt, néha eszembe jut, h akár olvashatnék, meg az is, hogy tegnap nem vittem vissza a könyveket. Meg, hogy régen hegedűltem.
Szeretnlém, h felvegyenek a legutóbb megpályázott helyre :mantra: annyi minden nem jött össze a lehetőségek közül, legalább ez.
A szövegeket megtanulom. Meg írhatnék, ugye.
Küzdök a takarítónővel, és közben jövök rá bizonyos vitális pontokra egy szereppel kapcsolatban: nagyon kell a szerethető pont, nagyon kéne találnom olyat, amit élvezek a karakterben a tisztán formai dolgokon kívül (tehát magán a tényen, h színpadon lehetek. (Tényleg, a színpad egészenközel áll a kínpad szóhoz. Ollé.) Mert jelenleg ezen pontok eltörlése folyik, szétesik az elképzelésem, optimális esetben azért, hogy majd újra összeálljon a maga pompájában.
Idrillel egyelőre nem tartok itt. Vagy csak nyomokban. Még nem tudom, mit miért szeretne, hiányzik az a félelem és az az öröm teljes egészében, ami végighajtja a darabon. (Khm, ennyi erővel már ki is találhatnám, ha tudom, mit kéne.)
Kávé fele fogyott el, meg az egyik kifli.
péntek, október 5
kéne... ööö. ja, azt. ja, táboroscucc, de azt addig nem tudom, amíg ádám nem küldi el. szövegtanuláshoz nem elég jelenleg a barázdám, énektanuláshoz rosszul vagyok. a szemeemt alig bírom nitvatartani, ezért nem játszom.
erről jut eszembe, érdekeset álmodtam... volt egyszer egy billentyűkombináció, ami megmutatta a helyzetek veszélyességét. Mármint az életben.
aztán autóval mentünk, kanyarodtunk nagyon gyorsan a megfelelő utcára nagy nehezn, hogyátjussunk a tündérekhez. ott, külföldön, nagyon tisztelettudóan írkitűzőt kellett viselni, nehogy megverjenek. mert megsértődnek, és azt hiszik, hogy lenézzük őket.
Aztán elkaptak, és mindig bevittek egy szobába, ahol műtöttek meg altattak, meg át akartak valamivé alakítani. Én meg erre rájöttem, és tiltakoztam és szabadulni próbáltam, de senki nem hitte el nekem, pedig mindenfelé rohangáltam, hogy de higgyék el, tényleg ez megy, és nem akarok oda visszakerülni, jaj. Ebből ébredtem.
helovínhelovínhelovín.

Dive-ra nem mentem el, Type O-ra meg NiNre meg Toolra sem, szóval mostmáraztán.
Tegnap színházban voltam, szimpatikus kezdeményezés, ezt rendszeresíteni kéne. Örülök, mert végül nem csalódtam. Ugyan elmaradt a katarzis-élmény, amit amúgy elvárnék egy előadástól, de ettől függetlenül megérte. Szépen lebontották szituációkra a darabot, szinte hallottam, ahogyan megbeszélik és átgondolják, kinek éppen mi a viszonya és a motivációja, és, h hol vannak a fordulatai a jelenetnek. Az előadás többet ért, mint a darab maga. Ez valahol persze egyértelmű (hiszen hozzáadott érték, megminden), de akkor is könnyen fenn akadok ilyeneken.
csütörtök, október 4
Hellsing. Meg a sorozatból Integra, a kedvenc szereplőm.
Samurai Champloo. A többi amv túl... komor és elszánt a sorozathoz, szerintem ;)
Full Metal Alchemist. könnyek szöktek a szemembe.
elfen lied.
death note. :muhaha:
(jólvanna, nem akartam szpojlert. ezért. vértüncök, meg nem javallot rákeresni, mert én pl. utáltam, amikor szomszédos blogon olvastam azt, amit. majd úgyis.)
kedd, október 2
bring your friends
it's fun to lose
and to pretend
she's over bored
and self assured
oh no, i know
a dirty word
hello hello hello hello...
with the lights out it's less dangerous
here we are now entertain us
i feel stupid and contagious
here we are now entertain us
a mulatto
an albino
a mosquito
my libido
yeah
i'm worse at what i do best
and for this gift i feel blessed
our little group has always been
and always will until the end
hello hello hello hello...
with the lights out it's less dangerous
here we are now entertain us
i feel stupid and contagious
here we are now entertain us
a mulatto
an albino
a mosquito
my libido
yeah
and i forget
just why i taste
oh yeah, i guess it makes me smile
i found it hard
it was hard to find
oh well, whatever
nevermind
hello hello hello hello...
with the lights out it's less dangerous
here we are now entertain us
i feel stupid and contagious
here we are now entertain us
a mulatto
an albino
a mosquito
my libido
yeah, a denial
a denial
a denial...

Na, tessék. Elküldtem csillagvirágnak is, ide is felrakom, hátha nem megy át - meg mutogatom, hogy lesz ilyen. Ugyan még nem hivatalos a plakát, de a rajta szereplő adatok hivatalos forrásból származnak. Így messziről egészen karaterlap jellege van :D
Tegnapi állásinterjú az eddigi legjobb volt, most pánik és para, h vegyenek már fel, mert az nekik is jó lenne, meg nekem is.
Várom, h legyen idő.
hétfő, október 1
erről a számról beszéltem. meg erről az énekesnőről :D
amúgy 1000. bejegyzés, ha jól látom.
pár perc múlva állásinterjú. nyiff.
vasárnap, szeptember 30
utálom, amikor nem tudok megbízni egy tanárban. olyankor kifejezetten nehéz engem tanítani, természetesen - drímőr is megtapasztalta már angollal kapcsolatban.
Katival az a gond, h egyszerűen nem hiszem el neki, h következetesen ugyanazt jelenti mindig az, amit mond. Vagy ennyire tehetségtelen lennék, hogy tényleg nem ugyanazt csinálom, amikor ugyanúgy érzem? Miután számtalanszor megesett már, hogy egy hangomra egyik ürán azt mondta, hogy jó (vagy épp nem mondta, h rossz), a következőn kijelentette, hogy megint torkozok, "rockosan" akarok énekelni (meg mellé lélekelemzett, ami ugyan akár még részben taléáéó is lehet, csak ... ne akarja már ne már giccses képekkel próbáljon belőlem igazi érzelmeket kihozni :D ). Tegnap kifejezetten azt a hangomat nevezte rockosnak, amivel mindig is énekeltem, kórusban főleg (és kifejezetten nem éreztem se rock, se popzenébe illőnek). Aztán, amire azt mondta, h jó, azt meg konkrétan összeszorított torokkal nyomtam ki magamból (és ezt a technikára gomdolom azt, h a popzenében használják, és én nem szeretnék ilyen hangot). Ki érti ezt. És egészen konkrétan emlékszem, hogy nem ezt a hangot találtuk meg tavaly év végén.
Azt meg végképp nem értem, h hogyan lehet nem tudatosan gyakorolni. Ha nem figyelem a technikát, akkor csak ugyanúgy éneklek, mint nélküle. Ha figyelem, akkor meg azért rossz, mert tudatos vagyok. Szeretem a paradoxonokat, csak nem a gyakorlatban.
szombat, szeptember 29
csütörtök, szeptember 27
I’m at the end of my studies at the University. As my degree will be design engineering I’d like to work in this field or close to it. It means that I’d like to design products for users or help in creating (and especially designing) these products.
My favourite topics are ergonomics and marketing. I’ve got wide, but not too deep knowledge of these areas and I’m capable of learning and digging deeper.
It’s important to me that I want to use my skills in my job. I’ve got solid computer user skills and I like working with it.
I work daily with Office products (Word sometimes Excel), I use Adobe Photoshop and had to use AutoCAD.
I am a somewhat social person: I enjoy working in a group. Of course there are jobs on which I prefer to work, or take the first steps alone. Mostly these are creative jobs; when I have to find a new idea I often need to think alone for awhile. After that I can enjoy the benefits of group work.
I think it’s important to be able to work with others. It’s easier and faster when more people work on the same project – if the communication is fine in the group and everyone knows his place. It is true for me too; I need to know the range I am responsible for.
I generally like helping out with my work, contacting other people and solving problems. I’m happy when I can see the result of my work and I prefer to know what I’m working for.
I like organizing events and people, because this job involves creative thinking and communicating with others and I can see the results.
gyakorlok állásinterjúra.
szerda, szeptember 26
kedd, szeptember 25
INTP - "Architect". Greatest precision in thought and language. Can readily discern contradictions and inconsistencies. The world exists primarily to be understood. 3.3% of total population. |
personality tests by similarminds.com
(azért megjegyezném, a thinker-feeler dolog majdnem 50-50%, és lassan az introvertált és extrovertált dolog is, bár az azért az introveltáltság irányába egértelmű. )
Enneagram Test Results
Your variant is self pres |
personality tests by similarminds.com
tessék, hogy nehogy csak izé ;)
vasárnap, szeptember 23
Most már tudom, hogy az első mondat által felvázolt világképem a Stalker/Piknik a senkiföldjén Zónájának megfelelő: van ott egy izé, látjuk, hogy valamit csinál, de hogy mit és hogyan és hogy micsoda, azt már csak nevezéktanilag, illetve némi szerencsével és gyakorlattal bírjuk kezelni.
...bind, torture, and kill...
Különben ez nem lényeges, valószínűleg a fél emberiség hasonlóan vele, a maradék meg még azt hiszi, hogy igazak a saját elképzelései.
A lényeges számomra az a félmondat, amikor megengedem, hogy lehet ok-okozati összefüggés. Akár. jó, nem ezt mondtam, de így értettem. Akár még az is lehet, hogy az önérzékelésemnek köze van az érzékelt dolgokhoz. Ja, még az is lehet, hogy létezem.
Szeretne még ezek után velem bárki is filozofálni? (Sátáni kacaj. )
Meg volt a másik mondat, ami miatt írok egyáltalán. Hagyni, hogy a világ (megminden) átfolyjon rajtam. Mivel úgyis azt teszi, kábé, mint a szívverésem, az idő nem áll meg.
Önkifejezés. ennek mi köze van bármihez is a fentiek közül? ez is csak egy cselekvés a sok közül. Szeretek táncolni énekelni zenélni írni (nem csak szerepjátékmodult :P ) ja, meg színészkedni is, ja. Meg kitalálni a helovínt, meg néha megtervezni a vécécsészéket.
Nyilván az lenne a legjobb, ha bármi mást csinálnék.
megpróbálkoztam az ingatlanos munkával, nem jött be, viszont tanulságos volt. Beszélni tudok, hazudni már kevésbé, és nem bírom a kollégákkal való versengést. Viszont pénteken, rögtön, h nem mentem be, hívtak újabb állásinterjúra.
Minimálisan is, de megnyugtató, h nem csak én szoktam összezuhanni, amikor valami szerepet nem kapok meg az emtétében. Még jó, hogy mindkét oldalt volt alkalmam megtapasztalni.
Really, I can't deal with people with so fragile self-confidence or/and overreacting emotions. I'm not exactly thinking about the recent events, more I'm thinking about the past's problems. Sometimes I decide not to worry about it.
... September sun blowing golden hair ...
váá. Did it give you pleasure to steal my soul?
Ja, amúgy meg tegnap esküvőn, meg "afterpartyn" (by Tünc), fílin' nostalgic.
Ömm, szétestem. Elhagytam mindne fonalamat.
szerda, szeptember 19
vasárnap, szeptember 16
amúgy rettenetesen álmos vagyok, de ma még karaktertgenerálok.
Pénteken leánybúcsú, sokat ettünk, későn értem haza, előtte osztálytalálkozó, ami már kezdfajulni, de alapvetően nem volt önbizalomépítő esemény, szombat este buli, sokat ettem, későn feküdtem, és ehhez még hozzászámítom a pénteki napon a betanítás+válogatáskombót, szombaton az egész napos főnixet, ma eg atáncot (ami miatt nm tudtam kialudni magam), akkor érthető, h mennyire szétesett vagyok.
Drímőr most csapatgyűlik, előtte meg depper blogbejegyzéseket ír (ahelyett, h nekem mondaná el ugyanazt:PP).
Aludni szeretnék nagyon. Nagyonnagyon.
kedd, szeptember 11
megint fizethetek érte, wazz.
remélem, addig lesz munkám.
Vicces volt, berezonált a fürdőszoba beéneklés közben egy hangra :D Sajna nincs abszolút hallásom, szal lövésem simncs, melyikre. olyan a-c környékén.
Nem lenne rossz főállásban foglalkozni mindazzal, amit mostanában teszek (már amikor egyáltalán csinálok valamit).
Már megint 22 fok van itthon. Ilyenkor fázom.
hétfő, szeptember 10
vasárnap, szeptember 9
Megvolt pénteken a suttyulás. Nem, nem tetszett. A bulin rengetegen érezték juól magukat, a fellépés körüli minden úgy általában jól esett, kivéve némi harag és kibékülés kombót, ami úy tűnik, a társaságban minden fellépés előtt kimaradhatatlan valamilyen összeállításban. A legviccesebbb az volt, hogy a zene miatt egy szót nem halottam, és mivel sminkeltem csak annyit érzékeltem, hogy vkik kommunikálnak körülöttem, aztán vettem észre, h para van. Abba meg nem tudok beleszólni, amiről nem tudm a részleteket, úgyhogy csak reménykedni bírtam benne, hogy a szokásos hirtelen harag, és elmúlik időben. Elmúlt.
A szombatok húzósak lesznek, tegnap megtapasztaltam, milyen 9től majdnem 9ig Főnixelni. Kell vinni ebédet magammal, tanulság.
Főztem ebédet.
Talán ehető lesz.
Kaptam szerepet Csongorban. pánikol. vuááá. Ez az ősz. elindult.
szombat, szeptember 8
péntek, szeptember 7
I should play the violin, or practice that 20 seconds, but no, no I sit here and ... and what.
Two more applications are sent, yeees, I should be a very good receptionist/administrator/assistant/whatever. If I could believe it.
I'd rather sing or ac or dance or... write.
Yesterday I felt the power to organize Samhain, to call as many telephone numbers as needed, but now I hate the sole thought of the phone.
And it's cold inside.
szerda, szeptember 5
Gatheringet terjesztek, mert az jó.
és gyertek buliba pénteken.
kedd, szeptember 4
roppant bátornak érzem magamat így ősszel.
pénteken ugye a suttyulás, és egyelőre mindenki húzza a száját , h nem ér rá, Tyssonon és rajtam kívül. (Dru is, de ő eljött tegnap próbára ezért riszpekt :DD)
ma kiszúrtam a zenészpiacot az eldén, a tetején hegedűst kerestek, amire azonnal beadtam a motivációs levelemet (majdnem csatoltam önéletrajzot is :P ), iletve egy hónapja feladott énekeskeresős dolgot is észrevettem, rákérdeztem.
Szóval ma megyek az utolsó meghallgatásr, és túl vagyok három dal megtanulásán. Kicsit rekedtnek érzem magam :D
Ja, Tremerevashölgyet is elinvitáltam, olyan lelkesen énekelte a múltkori koncerten a Zombit :DD. (Meg legyen már énekesnője a zenekarnak :DD)
Pénteken viszem a hegedűmet is a Gyárba, bár jövő hét szerdára beszéltünk meg meghallgatást.
Holnap délelőtt állásinterjú, illetve reménykedem, h visszahívnak egy másik helyről, mert az szakmába vágna.
Arról nem is beszélek már, hogy emellett még megy a hegedűlésprojekt Tomal, lassan beindul a Főnix és a Szinitosz is. Azt hiszem, az ArtMacabre fog leghamarabb kiesni a tálból.
Jegyezzem meg ezt a pörgést? Depis időkre?

Type O Negative - September Sun
megihletett, és rájöttem, h ez csingi. A Lány a képen Vérlepke, egy jól sikerült önképét ... vettem kölcsön, remélem megbocsátja.
hétfő, szeptember 3
vasárnap, szeptember 2
Furcsa, mennyire más ez, mint a mostanában olvasott sci-fi/fantasy/cyberpunk könyvek. Ugyan még nem olvastam végig (illetve de, csak régen), de az alapvető minták már felismerhetőek.
Nagyon magabiztos, nagyon tárgyilagos stílus. A nézőpont ki-be vándorol a szereplőkben, amivel az objektivitás érzete nő, hiszen kívülről és belülről is megismerjük a karaktereket. De csak az érzete - mert ez a fajta elbeszélő üzemmód tévedhetetlen a mű világán belül. És nem kis nagyságrendben mozog ez a világ: mint tisztességes science fiction, társadalmat modellez, hagyományos kontextusból kiszakítja, megvizsgálja és értékeli a látottakat.
No, ez az, ami zavar. Lehet, hogy csak én szoktam hozzá, hogy majdnem mindig van egy szűrő még az író és az olvasó között - az egyes szám első személyű elbeszélő, vagy a karakterek gondolatai stb. -, de engem rendzseresen kizökkent egy-egy határozott értékítélet, amit mintha maga a szerző "üzenne". Ha egy bizonyos kornál régebbi a mű, akkor a kor számlájára írom... mint ahogy jelen helyzetben is tennem kéne, ahelyett, hogy azon elmélkednék, miért nem tetszik ez az optimista, ömm... pragmatikus felfogás.
Itt az emberek képesek együttműködni nagy méretekben (bár a személyes színtéren természetesen komoly konfliktusok is felmerülnek), képesek szabályozni önmagukat. A fenyegetés elsősorban a múltból és kívülről jön - ellentétben mondjuk a cyberpunkkal, ahol a veszély a társadalomból és az emberből magából származik. Bár kimondottan nem létezik a spiritualitás abban a jövőben, amiben a regény játszódik, érdekes, ahogy ezt a szerepet átveszi a "tudomány", az új, szinte misztikus technológia, illetve néhány biológiai és ... csillagászati jelenség.
Csak az emberi viszonyok ne tűnnének ilyen kicsinyesnek. De ez, azt hiszem, egy másik kor erőteljesen dááárkos lehangoltságú emberének a kívánsága csupán.
Ja, a szitu érdekes, és emiatt is olvasom: a Földnek pár száz éve vége, van egy utópiánk egy telepbolygón. Jönnek fejlettebb régi ismerősök, akik ha lehet, még utopisztikusabbak, mert ők tudják, milyen hibákat nem szabad már az emberiségnek elkövetnie, és megvannak az eszközeik is mindehhez. Eddig felejthető a cselekmény (szerelem-féltékenység-irigység-estébé), a fentebb vázolt nyavajgásom ellenére a háttér jóval érdekesebb, mint a konkrétumok.
Szimpatikus szereplő egy szál sincs, bár van olyan, akit a szerző érezhetően annak szánt. Okos, szép, ügyes, vannak hibái is, csak egyik sem ott, ahol nekem kéne. No mindegy, további jóccakát.
Sluagh Lady by ~gothpunk on deviantART
még anno voltunk fotózkodni Vérlepkével és GPvel.
Darth Gillz by ~gothpunk on deviantART
lettek ijesztő képek :D
tegnap kimaradt a script a társulati évadnyitóért cserébe -bár az előbbit sajnálom, az utóbbi hasznosnak bizonyult.
kell szocializálódnom, és ez a társaság tökéletes abból a szempontból, hogy egyedül a színház a közös érdeklődése mindenkinek, ami sokkal kevésbé tűnik meghatározó beszédtémának, mint mondjuk a szerepjáték.
Tűznél beszélgettem a társaság szerintem legzárkózottabb tagjával meg a zenészünkkel, aki egyszemélyben a zeneszerző és zenekar. Mi másról, mint zenéről. Ő is emgkérdezte, hogy milyen zenét hallgaok, meg mi is ez, de ezúttal nem volt energiám elmagyarázni. Inkább megtárgyaltuk a Doors-t meg Zeppelint meg a hippiket és a Pink Floyd időszakait.
Valamikor éjfél körül Fridáék elmentek, én meg fél órán belül rádöbbentem, h elment az is, akivel együtt tudtam volna utazni egy jó darabon. Úgyhogy maradtam olyan félháromig, amikor Dani felajánlotta, h megmutatja a buszmegállót, mert ő is arra megy, csak a másik irányba. Persze pont előttem ment el a busz, de legalább megtaláltuk mindkét megállót. Időközben leállt melletünk egy kocsi, a vezetője egy percnyi zenehalkítás/hangosítás - gondolom, figyelemfelkeltőnek számító - akció után végre odaszólt, hogy én ilyen darkos vagyok-e. Merthogy ő is szeretne az lenni, mert fél. És hogy hogyan legyen az. Ajánlottam neki az internetet, meg a keresőt, hogy írja be gótot meg a darkot, csak kijön valami. meg az ld50.hu-t, naná. Még lagymatagon poénkodott azzal, h ő Győzike rokona, meg a Lagzi Lajcsié is, aztán megunta.
Ha egyedül vagyok, akkor tuti megijedek. Sajna az én buszom jött később, jó 10 percet álltam egyedül Pesterzsébeti dzsungelben, és azon gondolkodtam, hogy a túlélést megkönnyíti a láthatatlanság. Ha nem vesznek észre, abból nem lehet gond. Oké,néha kicsit paranoiássá tesz egy-egy WoDos játék, amikor a karakteremnek csak gondja akad abból, ha leáll beszélni idegennel.