viszont nem kéne vnv nationt hallgatni. határozottan önkínzás jellege vana dolognak. Menjek már aludni, mert az álmok jók, azt hiszem. és nem kéne blogolnom. nagyon nem. furcsa, nagyon furcsa. nem tudom, mi ez az ösvény, amire rákanyarodom. olyan sötét van, a fény meg perzsel.

Komoly koncentráció. Igényeltetik. Komoly szinten igénybevett a mai Főnix, úgy... mindennel együtt. Működök, működök, de erre a lehetetlen időpontra időzített... diplomára is kéne készülnöm. A főnix tényleg kicsit kívül esik a normál világ határain. Ahogy néha az emtété is, persze.
És, ha nem lenne elég nekem az érem egyik fele, rögtön az élére esnek a dolgok. De legalább embernek érzem magam. Az idő kvantumosan telik, és mindenek ellenére nem szeretném, hogy gyors legyen. Creepy. A szokásokat meg hihetetlenül nehéz ... felülbírálni.
Fronthatás.

én ezt nem bírom. nem. nem.

Nem jó hírek. Nem jó eredmények. Nem, ezt még nem tudom elképzelni. Nem akarom. Nem könnyítem meg magamnak a diplomázást - meg úgy általában az életet. De az is csak rábólintós tényező, hogy milyen szempontok is eszembe jutnak. No persze, ettől nem lesz jobb.

Folyton elfelejtem, hogy péntek van. Színeket láttam, hétfőt láttam. A péntek fekete. A szombat szürke még a vasárnap meg piros, de legalább narancssárga.
Nem akarom a mások álmait.A sajátomat. én...nem ... leszek a szürkék hegedőse. nem... a szürkéké... nem. szentlélek. korcsma. röpülj, hajóm. én. nem. leszek.

Szürreális, hogy azt hiszem, a torkomban nagyobb a szokásosnál az egyik mandulm, éd érzem kívülről. Ne aggódj, csak sikoltozom.

Roll the window down
This cool night air is curious
Let the whole world look in
Who cares who sees anything?
Im your passenger
Im your passenger

I am the passenger
And I ride and I ride
I ride through the citys backside
I see the stars come out of the sky
Yeah, theyre bright in a hollow sky
You know it looks so good tonight

és.

Mostan meg a Cégtől vagyok. Kitaláltam jól, hogy ezentúl nem hárítok mindent azonnal, erre kaptam egy leszólást, amikor nem értettem és rosszul adtam tovább egy nevet. Szipp. Egyáltalán nem lényeges ügy, mégis sikeresen lezúzott a nem létező önbecsülésemből. Csak, hogy tudjátok. Óránként iszom valami kapucsínót, fáj a fejem, nincs ihlet meg semmi. Valaki elkommunizálta innen a fekete filcet, pedig azzal volt jó rajzolgatni.

Tábor szervezés alatt, finomodnak a keretjáték ötletek. Az eddigi legbonyolultabb lesz, már-már lájv... de csak majdnem. A lényeges tábori elemek azok ugyanazok - csak azt hiszem, kihozzuk belőle, amit lehet. Többet nem mondhatok.

Ma beszélgettem ebéd közben az egyik hosszúhajúval, pontosabban egy helyen ettünk, és váltottunk pár mondatot. Szocializálódom.

Kezdenek hiányozni páran, akikkel nem találkoztam egy ideje. Kéne folytatni a Laszlovszky-sagát. Kéne játszani. Ha már nincs mindennap Főnix...

Hellótok

Újabb agyleszívás, ma már egyáltalán nem voltam képes agyalni a teméken benn. a helyzet fokozódott, de szerintem csúcspontot ért el a Cégnél, kolléganő végül akkor megy el végleg, amikor tervezte. Jó fej emberek mindkét oldalon, csak hát nincs meg a hullámhossz.Ennek következtében ugyan sokat voltam egyedül hármunk közül, mégis állandóan odaült mellém valaki :D Lassan kezdem megjegyezni az emberek neveit és arcait.

Ma fagyiztam egyet a buszmegállóban, kínait ettem, tiszta luxus. Azért nem bánnám, ha lassan kapnék fizetést - ha jól számolom, egy hónap múlva esedékes az e havi.

Az élet problémáit még nem oldottam meg, de igyekszem.

I think my friend said, "I hear footsteps."
I wore my black and white dress to the birthday massacre, birthday massacre, bithday.
I wore my black and white dress.
I think my friend said, "Stick it in the back of her head."
I think my friend said, "Two of them are sisters."
"I'm a murder tramp, birthday boy", I think I said.
"I'm going to bas them in, bash them in", I think he said.
Then we wished them all a happy birthday.
We kissed them all goodnight.
Now he chases me in my black and red dress.
I think my friend said, "Don't forget the video."
I think my friend said, "Dont forget to smile."
"Youre a murder tamp, murder tramp", I think he siad.
"Youre a murder boy, birthday boy", I think I said.

Nem tudok konkrétan mai szülinaposról, de mondjuk mindenkinek, aki szereti.
A szürrealitás a levegőben oldódik.
feel some kind of strange...
és semmi konkrét.

Amilyen lelkesen mondtam Drímőrnek hazafele a telefonba, hogy jól vagyok, kialudtam magam meg minden, úgy elhagyott az erőm, pedig még be sem sötétedett. Kéne valamit írnom a szakdogához, ójajj. És New Ordert hallgatok. Szürreális.
Agyeldobós próba volt, Marica kábé mint három alsós/óvodás kislány, Kati meg én mint két kamaszcsaj, miközben a többiek spiláztak a színpadon :kacarászik:. Jól van, én nagyjából tisztában vagyok magammal. Másokkal nem.

Ja, tegnap megnéztem apuval a Vándorló Palotát, az M1en ment épp. Még mindig tetszik. Olyan lánymese... mint a Chihiro mondjuk. Meg a WitchhunterRobin, amit Katira sóztam, hogy nézze meg miután leadta a szakdolgozatát. Szeretek adni, csak ilyenkor azért úgy érzem, hogy saját ízlésemet terjesztem. No, hisz mást nem is adhatok.

Aludni kéne már. Aludni, aludni, aludni.

Blogbejegyzés

Nos hát, tavasz van. Történnek furcsa dolgok velem, szívembe zárok újabb embereket (pff). Alapvetően jól érzem magamat a szakadék szélén. Rob Zombie-t, Disturbed-et meg Orgy-t hallgatok shuffleben. Mindjárt nekilátok tervezgetni egy javaslatot, nem kell félni. Vérlepke itt alszik még.

she' a killer she's a thriller spookshow baby...

Alkotói lelkemet megkenegették kicsit- még, ha nem is az én ötletem lesz a befutó, már örülök neki, hogy tetszett embereknek. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy írni kéne. (Szerencsétlen novellám, ami vár már jó pár hónapja, hogy írjam már meg... majd, majd, ha megterveztem a diplomámat, akkor hátha. Hátha.)

Tegnap annak ellenére jónak találtam a próbát, hogy nem szerepeltem. Még mindig dühvel reagálok a csalódásra meg a problémákra, lassan unom már, de hátha. Ma még dolgom van.

rohadtélet. nem gondoltam volna, h a diplomatervezéses félévért ennyi a költségtérítés o.O megnéztem a neptunt, és még épp időben. határidő az meg április vége. király. addig nem kapok fizetést, csak nagyjából 3 héttel utána. és még azt is kétlem, h meg tudom írni a diplomámat a maradék egy hónap alatt, ha dolgozom. kábé egy hét alatt meg kéne terveznem a térképet és a többi toszt, hogy legyewn időm kijavítani.hát.

No, megmaradok, csak, csak, holnap ne látszon rajtam, h nem vagyok teljesen egészséges.
Az ötletem leírva sem tűnik teljesen hülyeségnek.
A diplomatervezés katasztrofális állapotban van, most majd megpróbálom összeszedni, valójában hol tartok.

Jaaa, a tegnap... miután haza zavart a kolléganő a Cégtől, hogyha betegnek érzem magam, menjek haza, beszaladtam az egyetemre, elkértem a feladatlapomat végre. Aztán estére összeszerveztem Komát és Maricát a csigába (én szigorúan teáztam, a betegségemre való tekintettel), és nagyjából éjfélig ott is ültünk. Mindketten sokkal jobban teljesítettek nálam a felvételin, - ugye Marica továbbjutott, Koma meg szvsz egy ezzel egyenértékű indoklást kapott a nénitől, és minden elkeseredése ellenére baromi büszke lehet erre. Szal elég tragikusan éreztem magamat annak ellenére, hog én is büszke voltam rájuk. De azért a beszélgetés kárpótolt. Ahogy a mai nap is. Milyen rettenetesen emberfüggő vagyok... hjajj. Meg kaptam vígasztalást Tanárúrtól is, amiben maga a gesztus is rettenet sokat számított - a fél mondata meg reményt adott nekem. Az akadályok körvonalazódnak, megoldási mechanizmusokat meg keresek.

Szép nap a mai, köhögéstől és hőemelkedéstől eltekintve. Mondjuk egy dologtól tartok, a józan eszem tipikusan hátraszaltót dobott, de... idővel.

nem hiszem el. végre az idő hatására úgy döntöttem, a köhögés ellenére bemegyek holnap, most meg már 37 felé tendálok. ha ezt egy kicsit korábban produkálom, akkor nem jelentem le a Cégnek, h holnap a rendelkezésükre állok.Tea, zuhany, gyógyszer, alvás. aztán megint. Recepcióra akarok menni holnap, pénzt akarok keresni.

na, azért előbb gyorsan begépelem a Farkasnak a filmötletemet.

Fraaancbaaa. Tudom, miért nem jutottam tovább. Nem sejtem, tudom. És szinte biztos vagyok benne, hogy nem nagyon van más ok ezen kívül. Nem falak miatt, hanem az okuk miatt. Ha Maricára azt mondják, h búvalb*szott, akkor rám nincsen kifejezés :kínjában röhög: . Szóval ugyanott vagyok, mint amikor először próbálkoztam, csak most már talán több "szakmai" dolognak vagyok birtokában.
Kaposvárig van egy hónapom, hogy bebizonyítsam, be tudom csapni magamat, a világ általános szarságától függetlenül valóban tudok örülni dolgoknak. Mert tudok. Csak nem szerelmes verset kértek tőlem a felvételin, hanem pont a lánc, láncot.
(Tulajdonképpen) Megkönnyebülés, hogy egy lényegében önhibámon kívüli tulajdonságommal van a baj. Mert depresszió betegség (és ráadásul még örököltem is, mint kiderült), az enyhébb hasonló lelkivilágok meg a körülmények áldozata. Ugyebár. (Az kéne még, h ezért is én vagyok a hibás).

Csak nem érdemes következetesnek lenni az életlátásban, mert a tükrök is töröttek.

Ehh, ez baromi pozőr bejegyzés volt, de ez vagyok, én tényleg az álarc vagyok, és mögötte nincs semmi.

Ma meg az van, hogy félig betegeskedem, de azért péntekre igyekszem összeszeni magamat, h tudjak menni dógozóba - még mindig nem vagyok igazán beteg, csak köhögök és fáj a torkom/tüdőm.

Elmentem a diplomatervezési feladatlapomért végre, a határidő május 16, úgyhogy pánik van ezerrel. Lassan készre kéne terveznem a dolgot, de még csak most választottam ki a térképhez az ötleteket, amikből. Amikből javaslatokat készítek, és ahonnan kiválasztom és áttervezem a véglegeset. Amit még jól le is ellenőrzök. Király.

ehe.

My blog is worth $1,129.08.
How much is your blog worth?

kis színes: anyám első megjegyzése az volt, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. második az, hogy ez ugye nem fog két-három évig kihatni rám. Mert azt a család is megérzi. Hát, menjenek a francba. El szeretnék költözni itthonról. Csak kapjak már fizetést.

u.i.: az msn-em nem működik. ha netán valaki ott szeretne elérni, nem tud. (nem mintha bárki el szeretne érni úgy általában, de azért szólok.)

Azuért igazán lehetne sikerélményem néha. Csak néha, hogy úgy érezzem, érdemes élnem. Hogy van miért élnem. Szal nem sikerült. Pedig. Őszintének, jónak éreztem magam, szerintem tehetséges vagyok, nem éneklek javíthatatlanul rosszul, van beszédhangom, nincs feltűnő beszédhibám, mi a francért nem jutottam tovább? Sokkal jobb voltam, mint három éve, intenzívebb, lazább, mittomén. Vagy csak képzelem az egészet?
Még egy kör Kaposvárra - de előtte valahogy meg kéne tudnom, érdemes-e folytatnom (élni). Illetve, inkább azt, hogy ugye nem vagyok teljesen reménytelen?!

Valaki mondja már meg, min kéne változtatnom (azon kívül, h ismerkedjem össze a felvételiztetőkkel).

Nem látok kiutat. Nem tudok más életet elképzelni magamnak - egyedül a rocksztárságot még persze, meg a titkosügynökséget, és a hasonszőröket. De nem akarok tisztes családanya lenni, nem akarok azért dolgozni, amit nem értek és érzek.
Vajon végre megbetegszem? (Mert a torkom nem fájt ma.)

A felvételi napjára meg megfájdult a torkom, megfáztam, rekedt vagyok. Mi jöhet még, mi jöhet még? (Felvételi. )

Fakk. Bezárt a kedvenc szórakozóhelyem. Nem mondom, hogy meglepő volt - tekintve az utobbi évek Voodooját, SüssFelNapját, Kultiplexét meg még mitoménmilyen helyeit - de akkor is fájdalamas. Lehet, hogy szar volt a hang, kosz volt, Drímőrnek meg ugye baromi messze, de én még egyedül is otthon tudtam magam ott érezni. Meg ugye az összes emlék, ami odaköt. Lájv, fellépés, közös bulik.
Persze az zavar leginkább, hogy hülye rosszullét miatt nem mentem el az utolsó bulira, pedig szerettem volna.
Azért remélem, a bulikra találnak más helyszínt. :gyakorlatias:

Dead enough for life

If I could reach through
Catch you
Make you understand
If I'm not dead enough for life
Am I alive enough for death?

Jól indult a napom, korábban keltem, mint feltétlenül szükséges lett volna, hogy majd biztos gyakorlok a felvételire. Ezért volt időm szép rendesn összeszedni magam reggel, sminkelni, zenét hallgatni, és időben elindulni - sőt, még be is énekeltem a fürdőszobában, hogy messze visszhangozzon.

Pörögtem ma délelőtt rendesen. Most nem az álmosságra fogtam. Még egy darabig kellenek az indokok, hogy miért vagyok éppen olyan, amilyen. Aztán talán már nem. Kicsit nem éri meg bolondnak lenni. Muhaha. Reszkessetek!

(de azért nagyon el akarok már menni buliba. bhahh, érzem a kort, túl ritkán jutok el.)

A mai nap. A mai nap. A mai nap

Csak a pont marad le, pont a végéről. Szerdán iszunk a felvételire, addig ez a furcsa várakozás. Nem tudom, mit érzek. Izgulok, persze, mint mindig, mintha csak egy fellépés lenne, amire alig próbáltam. Nem tudom, mit merjek várni. No persze, azt, hogy jó leszek, hogy kijön a hang a torkomból, hogy átmegy a falon a gondolat, simán.Hogy sikerül repülni. 10 percben. Anyám.

Tulajdonképpen minden ellenére sikeresnek mondhatom a mát, atlasznál elkezdtem megértnei, hogy mi a karakterem meg a szerep, talán már élvezni fogom. Ez se normális, tavaly szerettem ezt a mozgás-órát, idén viszont - valahogy csak nyűg volt.
Beszédtechnikán foglalkoztunk sokat a monológommal, ami egyrészt jó, mert viszem felvételire, másrészt meg jó, mert velem foglalkozott a tanárnő, ami ... nos. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ezt szeretem.
A vizsgadarabos egyik jelenetem sorra került, végre foglalkoztunk kicsit mélyebben is vele. Kár, hogy csak ezzel - bevallom, a második jelenetemet nem igazán szeretem, nagyon úgy érzem, nem csinálok benne semmit. Hiányolom a rám vonatkozó instrukciókat, az Eltárs olyan sokat kap belőlük, nekem mér neeeem jut? Ja, összességében elvben haladok jól. De mennyire jobb lenne, ha minden héten ilyen mélyen belemehetnénk (és be lennék melegítve előtte :P ). Még olyan nehéz elképzelnem szituációt, hogy Vicces volt amúgy, első nekifutásnál elfelejtettem levenni a szemüvegemet, és láttam, h micsinál az eltárs. Ha lesz pénzem sok, akkor csináltatok kontaktlencsét.

Ma is alszom. Pedig mentem volna buliba, de így... ehh. Valami mindig közbejön.

második nap. már felveszem a telefont. nem lesz ez gáz... csak figyelnem kell az időre, és megírom közben a szakdogát. remélem, mrt ma erre semmi erőm nincsen. ja, arra meg pláne figyelnem kéne, hogy találkozzam már emberekkel, akárhogyan, de ne a Cég és punny foglaljon le.

amúgy guano apes-t hallgatok, amit eddig csak rpg közben tettem - ez valami sajátos hangulatot kölcsönöz a zenének. és jó.
fáradt szürke a levegő, ez is jó. péntek este nem itthon kéne ülnöm - de egyrészt drímőrt megint megpróbálják valamibe beleszervezni (amin, gondolom, jót röhög majd), másrészt diplomatémaaaaa, harmadrészt aludni kell. majd holnap megyek buliba, akár egyedül is, és majd hallgatom a fényeket és nézem a zenét.

recepció

kezdésként: nyilván nem érdekel, ha netán valaki pont rám keres, hogy írok-e valamit aCégről, vagy a munkakörről - a Cégtől. Mert ez Cég. Nem állami, mint az előző diákmunka, egészen más a bája. Azt hiszem, jellemző rám, hogy a várható nehézségek és unalmak meg egyebek helyett lenyűgöz közelről látni ezt a képződményt. Nekem még mindig új az a tény, hogy a munkahelyek mennyire jellegzetes közösségek. Hogy van vállalati kultúra, hogy mennyire úgy tűnik, egyeseknek ez az életük.
Nekem nem ez lesz, de egy időre itt is utazom egyet.

Betanulás, első nap, rám zúdult egy nagy adag tevékenység - elméletben, a titkárság főnökasszonyától. Futárszolgálat, telefon, tárgyaló, kávé, ímél, mosolygás, nem spagettipánt. Jól éreztem, felesleges volt végül jegyzetelnem, mert aztán ugyanezeket újra - meg újra - elmondták a a jelenlegi recepciós lányok (akikkel, azt hiszem, szerencsém van). És, amennyi informális, nem táblázatban vezetett tudásra van szükség a táblázatok mellé, még nem merem felvenni a telefont. 200 ember, mellékkel, ottlevéssel vagy hiányzással, és persze a nyomtatott anyagot felülbírálja a... minden. Jó lesz ez - tapasztalatnak nagyon, meg talán ég időm is lesz néha diplomatémázni.

Salala.

jó hír

viszont úgy tűnik megkaptam a diákmunkás recepciós állást. ami azt jelenteni, eltűnik a napi sok időm holnaptól. ma kell sokat gyakorolnom verseket megminden. oké, szóltam a jövő keddről még az interjún. üzleties öltözék - ing, sötét nadrág/szoknya, zárt cipő. A fekete ing is teljesen üzleties, nem?

álmomban viharos utcákon mászkáltam Szentendrén, aztán csatlakoztam a többi Áfibulis társasághoz, akik ettek valami finomat.

és felhős az ég. és aludtam legalább 8 órát, és az jó.

szürreális a világ a felvételi (és a meleg éjszakák) tükrében. furcsán felszabadult lettem önmagamhoz képest, és sikerült megint ráhunyorognom az alattam táncoló szakadékra. komor gondolatok kísértek, ijesztő gondolatok, aztán itthon fény lett, és meleg otthon és tetszhalott remények párája, és mindet el is felejtettem.
de a nemtudom, az, az megmaradt. mindegy. nem, nem mindegy.
csak az a gyomorkitépő sikoly ne visszhangozna bennem, amit egy alternatív jövőben látok. csak az ne. bár el tudnám hinni, h tényleg vannak szárnyaim. bár el merném hinni.
közhelyes, sablonos, ez van.
és nem, nem szeretnék letelepedni. csak néha megpihenni, erőt és társat az útra, oszt tsá.

ápr. 8., kedd, 9:30. Fáákk. Már csak egy hét.

furcsa. például a hajam. meg eza késélen létezés-ügy, lakkegekkel vagy anélkül. szeretnék felvételit, diplomamunkázni nem, ezúttal valóban el szeretnék jutni a gyárig, végre buliba, és... és... embereket, ismerősöket a napfényre.
tegnap a suszterben ugyan félpercenként tekintgettem a megálló felé, azért igyekeztem a fonalat tartani. az a vékony vonal a lelkesedés és az idealizmus között. a fogalmak nem pontosak, de .... de.
emellett nyilván az emberek. ott... vannak. meg voltak is. és néha megértem őket. fonalakban. és még mindig könnyebb cselekvésben, összenézéssel érteni, mint szavakkal. én meg majd ott állok a határon, és figyelek.

ááá. a fejem. fáááj.

nos, akkor most offline, és géptelen tervezgetés vagy alvás. könyvem szerencsére nincs.

-----

vnv nation - beloved. francba.
nem dolgoztam semmit, csak hagytam elszaladni az időt. a karikák ijesztőek a szemem körül, és háborút sem vagyok képes indítani a lustaságom ellen.
i don't regret the choices that i made
holnap állásinterjú diákmunkára. ma kimegyek emberek közé, elhatároztam. csak legyenek ott. csak legyen ott olyan, akit ismerek. wazz, a hollow men is többesszám, már nem azért mondom...
(állandóan eszem, nincs erőm koncentrálni a feladataimra, folyton álmos vagyok, meg, ha netán a belső miértekre kíváncsi valaki, akkor majdnem sírva fakadok, csókolom, bocsánat, ezek azért jelek. itt a tavasz, sápadt napsütéses életszívással. Hogy utálom. És milyen furcsa, hogy egy ideje agresszivitással reagálok.Még a végén eltörök valamit. Bár, az még mindig jobb, mintha magamat.)

imagine

na, azért. minek paráztam, nem volt túl hideg, esetleg a tüdőm jelenlegi állapotának- de hát kell betegnek lenni. kéne egy kicsit.
szerintem kibírhatatlan vagyok.
ja, arra meg Drímőr beszámolója után jöttem rá, hogy egy baromi fontos dolgot kéne elfogadnom, amennyiben vezetni akarok embereket (pl. táborszervezőként): nem fog mindenki szeretni. nem is kell. Elég, ha a felelősséget vállalom a döntéseimért. a konfliktusokat meg nem mindig kéne már kikerülnöm, muhaha.

meg le is feküdhetnák már aludni. és a hétn termékjavaslatokkal kéne elkezdenem foglalkozni. és.... és... pánik.

Jaj, de utálok délutáni alvásból ezzel az árthetetlen bánattal ébredni. A nem ott vayok, ahol kéne lennem, a valami hiányzik nagyon, de csak foszlányok maradtak érzés rettenetes. Egyrészt, mert meghatározhatatlan, másrészt, mert ettől függetlenül nagyon erős. Csak annyi vígasztal, hogy alvás után majd jobb lesz. (Persze, most leesett. Ez csak egyszerűen azért van, mert előző nap jól éereztem magamat végre. )

A mai program: örvendezés a felhőkön, szövegtanulás/mondás, színitoszösszerakás, porszívózás, színitosz, időkitöltés (lurkingölés mondjuk), aztán vinni munchkint. Elolvastam a nálam lévő összes drizzitet, szal most talán fogok tudni szövegelni. juteszembe holnap mi lesz. Hádenyüff, h nem lesz mesterség holnap. Viszont ma énekelnem is kell, ahogy elnézem.

Álmomban sokan lezuhantak. Valami kórusturnéra emlékeztető cucc volt, mentünk fel kilátóba megnézni valamit, a lépcsők elvékonyodtak, a mélység felőli fal és korlát megszűnt, csak egy vékony korlát maradt a fal mellett, a lábunk alatt meg pár centis párkány. És voltak kanyarok, ahol mászni kellett sokemelet magasságban. A végén meg a tetőn keresztül kellett volna átmászni, és döbbenten láttam, hogy nem bírják a már felértek felhúzni a többieket, és jópáran lezuhannak a mélybe. Nem akartam elhinni, h ez csak ennyi, mosolyogva integetnek, h ők nem bírják felhúzni magukat és leesnek meghalni. Aztán átváltottam valami számítógépes játék nézetbe, lekerültem a földszintre, és kb a Cthulhu-s játék szintű ijesztőgrafikájú szobában megláttam a szétzúzott holttesteket (a kép el is kezdett remegni, meg minden, ahogy a játékban). Egy picit hökkenten ébredtem. El is tűnődtem rajta, hogy visszaaludjak-e, de persze ez nem volt kérdés. Na, kábé ez az, amit lehet közelíteni a rémálom kategóriához, bár... csak... nyomasztó volt.
A furcsa az volt benne, h nem én zuhantam le, hanem mások.

u.i.: van abban valami.. kizökkent... hogy fázva ülök a gép előtt és azon szurkolok, legyek végre lázas, mer' ez így nem állapot.

Starblood

shalala. ez a sok blogbejegyzés is csak azt mutatja, mennyire nem tudom a megfelelő irányba terelni a ... hm. nem, ehhez nem kell energia, azért.

Na, mégegy drizzites könyv. Ebben megint lelkizik és hentel, miközben naaagy háború meg miegymás. :Punny: . Az a néhány szimpatikus nem-főszereplő, akiket találok, mind meghal. Na jó, kettő még él, de ők gonoszak, szal valószínűleg meghalnak.

Egy délelőttön át ötletgenerátort gyártottam a tervezéshez, most már aztán elég legyen.

Lehet, h jobban bírnám az itthoni képernyőzést, ha nem villódzana folyamatosan. No, mindegy.
Furcsák a pillanatok, mert nem minden idő egyforma. Nem egy minőségű. Nem egy tudatállapotú. Most, h minden zenémet betöltöttem a winampba és shuffle-re állítottam, néha akkorákat üt az észlelésemen, mint egyegy kiadósabb kalapács rossz szögből a szögön. Ugyan fején találja, de... semmiképp nem merőlegesen. De legalább ezekben a pillanatokban nem a földi, túlélő gondolatok foglalkoztatnak, hanem annak az elkeseredése, hogy tudom, hogy el fogom felejteni, mi a francot is jelent a szemközti házfalon kivilágított ablakkeret, a függöny zöldje, meg a moll hangsor. Ezeknél nyilván többet. És bánt, hogy kevés esélyét érzem annak, hogy valaha megfogom ezeket a pillanatokat. Szavakba lenne jóó fagyasztani őket, de ahhoz nem értek. A színészetben meg nem a saját pillanataimat költöztetem, hanem megtalálom őket.

"MEgvan az 5 monológom, de abbból 2 eléggé felületes -iskola mellett így jutott időm- és egyáltalán nem szeretném őket mondani. Elvigyek 5-öt, vagy inkább a minőségre hajazzak és vigyem azt a 3-at, amit szeretek." nicknév, fórum. muhaha.
Erről jut eszembe,meg kéne tanulnom a monológokat. Meg a verseket. nyii.

Monológok a jelenlegi állás szerint: sütő: káin és Ábelből Éva (amit vizsgán is mondtam), Moliere-től jó eséllyel a Dajka vagy a Feleség hamár, kopaszénekesnős szobalány, genet:cselédekből a rövidebbik monológ, mivoltaz ötödik?? jesszus, a takarítónő. de népdalból nem lesz hiány, csak írjam már le őket.

És jelenleg így érzem magamat. Nem túl hatékonynak földalatti drowként a felszínen egy felhőkarcolós város előterében, miközben tőrömmel a kardomat próbálom átszúrni.

Shala

Találtam karaktergenerátort a ... hölgyhöz. Tegyók fel, h balkezes, vagy éppen dobni akarja valahova a kötelet, ki tudja. És éppen nem akar butábbnak kinézni, mint ami. Amúgy is, kínos, amikor a ház lakója rajtakapja.

van valami megkapó abban, hogy Hocico-ra kezdek beénekelni. Viszont nem hasznos, szal le kéne kapcsolni a zenét. Nos. Kapar a para az egyetem miatt is, meg a mindjárt elkövetkezendő felvételi miatt is, de mégis folyamatosan rpg körül jár az agyam. Omg, vasárnapig be kéne vágnom a Scanarelle-t is :P
Ettől függetlenül esténként szívesen ráérnék szocializálódni.

hozzá kell tennem, az simán segített, h emberek közé mentem. bírom az arcát a népeknek, az rpg adag kissé kezdett sok lenni a buszon, de még mindig a tűréshatáron belül volt (muhaha). A játék meg eszembe jutatta, h valóban rám fér már ez a lazább cucc a sok wodos izé után, ahol a könnyedség ellenére megzavarodott, elveszett embereken röhögünk, nem úgy, mint.
köszönöm, ennyit szerettem volna mondani.

ez van olyan rossz, mint az egyetemi stressz, vagy a komolyabb családi kiborulások. csak ugye itt nincs kinek elmondani. hányingerem van. meg elegem is, persze. ebben az is benne van, h reggelire csokit ettem. uhh.

jobban belegondolva, mindig az borít ki, ha elvárásokkal találkozom, olyanokkal, amiknek nem tudok, vagy nem akarok megfelelni. És a velem szemben támasztott elvárásoknak többnyire nem is tudok megfelelni.

...oh, superman where are you now... tell me why this is the land of confusion...

én ezt nem bírom. lehet, h simán alkalmatlan vagyok az emberi létre. de nem bírom. elegem van.

Hű, én tényleg úgy ültem most ide, hogy. Hogy volt ötletem, mit szerettem volna írni. Aztán megnéztem egy tábori képsort, és visszamenőleg is nagyobb élmény volt számomra a Szorospataki tábor, mint a tavalyi. Ahogy már helyben is éreztem. Talán ott éreztem magam a legjobban az eddigi mtt táborok közül - végre volt szerepem, helyem, közösségem. Kácsárd személyes szinten jobb volt talán, az előzőek meg újdonságszintjén - bár a mélyrepülésem egyérelműen a második velemi cuccra esett, ott már réginek éreztem magamat, távolinak és funkciótlannak (ill. egyéb lelkibajok,de ez már régi).

chasing the wings of steel... chasing the ghost of time...

Tegnap megint eszembe jutott, hogy a nagyszmbai vigília a legszebb ünnep a tűzszertartással - még akkor is, ha ezúttal érezhetően nem voltak az előéneklők a helyzet magaslatán. Most igényem lett volna valami profibb szertartásra, ami szép, nem hamis, de... itt mégsem ez a lényeg. Azt hiszem. Ma meg hamiskás kórus énekelt a fél12esen - de legalább alázatra tanít. Nem szeretek más kórusokat hallgatni, nem szeretem azokat a műveket hallgatni misén, amiket a kórussal énekeltem. Még mindig nehezen viselem, ahogy az olyan előadásokat is kín néha néznam, amik azt juttatják eszembe, h én is szeretném ezt tenni, ott énekelni, ott játszani.Két megoldás van erre: az egyik nyilván az, hogy éneklek, fellépek magam is. De ez a képességeim ismeretében reménytelen. A másik az, hogy megpróbálom elfelejteni. Megpróbálok kiüresedni. Hollow men. Nem véletlen.
A legrosszabb, amit tehetek (és teszek), hogy áltevékenységgel kompenzálok - megpróbálom kicsiben elérni ugyanazt, pedig nem lehet, mert az... más. Nem lesz ez a tavasz annyira jó, már látom. Illetve, nem lesz nyugis.

Néha jó lenne másnak lennem, mint aki vagyok.

Néha viccesen igazságtalanok az észleléseim. Vagy az észlelt dolgok igazságtalanok, de ezt most ki is dobnánk, mint triviális megoldást.

ha-ha-haaa

friss füstszag,
hűlhet a torta.
szénatomokat kötözök sorba.

nyugodtan leüthetitek, nem fog neki fájni, mert nem veszi észre úgy sem. ezekben az időkben aludni kell, mert a többi mind időtöltés, és ürességet foglal a térben, az alvás ellenben- van. Álmomban utaztam, egy "Mogy" nevű településre, de oda csak három vonat indult, a találkozóhoz képest -20+10+20 perces időközönként, és mindenki késett, ezért én is. Aztán majdnem beültünk mind a hatan egy kocsiba. Mert az úgy olcsóbb Felagundnak, mert neki nincs diákja. Ott voltak még Dru és Q is, talán vérlepke is, meg mintha Nikó is, de ez már nagyon nem.

The hollow men

We are the hollow men
We are the stuffed men
Leaning together
Headpiece filled with straw. Alas!
Our dried voices, when
We whisper together
Are quiet and meaningless
As wind in dry grass
Or rats’ feet over broken glass
In our dry cellar

Shape without form, shade without colour,
Paralysed force, gesture without motion;

Those who have crossed
With direct eyes, to death’s other Kingdom
Remember us—if at all—not as lost
Violent souls, but only
As the hollow men
The stuffed men.

embertelenül korán kellett felkelni. fél8kor már ébresztettek, ráadásul eleve rosszul aludtam. Nem baj, hamar alszom ma. Szövegtanulás lejegyzése mindannak, amit tegnap összeszedtem. Vásárlás, valamicsinálás itthon, meg este a szertartás.
Tényleg, lehetne már emtétés templomos testvéreket összeszedni néhanapján, és kijelölni egy darab közös templomot, misével, meg minden. (Jut eszembe, táborprogramba is be kell építeni, hamár én szervezek :D )

A kép már pár hónapos, mert még hegesztésre tanultam éppen, de kb így néz ki a monitorom, ha a kígyó nem mászik le róla.

jarlaxle.

Deftones-Minerva

Nosztalgia. HIK, amikor fejhallgatót kezdtem kérni a pultnál. Kezd másik pillanatnak tűnni. Meg eszembe jutnak a 8. osztályos, felvételizős izgatottságok, előkészítő a Fazekasban, a másik három osztály ismerkedős bulija, mert a C-sek nem tartottak ilyet a 8 új embernek. 10 éves emlékek biztos erősebbek?

Na persze, változni fognak a dolgok az egyetem végével. Csak a körülmények miatt is. És nem ártana nekifutni az ugrásnak, ugyebár. És tavasszal mindig jönnek az illúziók, amiket az ősz során elveszítünk és a tél során meggyászolunk.

Halo

I breath in here i breath in here beyond beyond eons i take you in here your crimson could break entangled here your halo has shifted inside my head inside my head entangling internal i breath you in here inferno i breath you in here beyond eternal beyond inside your halo halo and you say your mine specify you just decide desire incision i take you in your crimson i breath in your crimson i breath in your crimson i breath in inside your halo halo and you say your mine specify you just decide desire look inside my eye i breath you in i breath in inside my eye i breath in i breath in your vision inside my head entangle you're you're twisted i take you in here justify here

(Collide)

Ez a napsütés nem az, már megint nem, mert kint hideg van. De nem baj, csak tüsszögök. Igazából lépkedni kell, mert a körülményektől függően haladás is lehet belőle.
Megyek délután diplomatémázni, tanulok verset, monológot, még akár, ha nem bénázom el az időmet, lehet belőle tanulás.

Az idő rohad. Rohan. Úgyhogy néha belassítok a buszon esténként, nézem a fizikáról beszélgető párt meg a feszült és jóképű barna hajú férfit, aki inkább z tengelyben nagy, mint a másik kettőben, mégis elfoglalja a két ülést, és szemlátomást össze kell csomagolnia magát (és a feszültségét), hogy egy tébláboló nyugdíjas odaférjen mellé.

A homokóra meg a régi kibelezett számológép szépek egymás mellett. Mondjuk csak az aksi hiányzik belőle, a kijelző pirosledes. Jobban örülnék, ha. Ha? Ha mit nem? Hisz most csak terveznem kell. És szöveget tanulnom és készülnöm a felvételire, és... és tábort szervezni, ami meg még mindig jó.
Ha nem itthon élnék, minden nyavaj ellenére az elképzelhető reális életem ez.
Ehe, jelenleg valóban euthanatos inkább.
És a napfény kiszorítja a lehetőségeket a szobából.

Egyre inkább hajaznak a kétésfél dimmenzióra a salvatore karakterek. Már-már majdnem elhiszem, h emberekről van szó.

Na, tanulni, tanulni.

illéri, előre

Ha jobban belegondolok, ez az euthanatos dolog is igaz lehet. (Elolvastam a Csend Pengéit, azért.)
Elküldtem a szakirányválasztó-lapot, visszajelzést is kaptam az Szfe tanulmányi osztályáról, ami igazán szimpatikus vonás. Remélem, a felvételi végére osztanak be, mert most kezdtem el komolyabban tanulni a verseket/monológokat. Még jó, h annyiszor meg kellett egy csomót tanulnom. Ma megint ezzel töltök időt poharakba.

Húsvétig még várok, utána meg megpróbálok szociális életet élni. És keresni megint munkát. Ezúttal nem irodait, lehetőleg, hanem valami... mást. Ez a teázós ötlet nem is rossz - majd kiderül.

Vissza a jelenbe

Megmaradtam, persze, hogy jól éreztem magamat. És most a napfény sem zavar, ami jó jel mindenképpen. Az élmény volt annyira intenzív, hogy déutáni alváskor körém épüljön a várgesztesi szoba az emberekkel - illetve volt egy szürreális álomhangulatom is, amit még mindig nem értek, de sebaj.

A játék sok hibával ugyan, de összeségében jó volt. Elnézést, egyáltalán nem fektettem bele annyi energiát, amennyit lehetett volna - ami talán kellett volna ahhoz, h jobb legyen a dolog. Az átnézés, a komolyabb átbeszélés, egyebek, mind nyilvánvalóak voltak előttem, h hiányoznak, csak baromi dühös voltam a múlt héten a világra, és inkább rábíztam Cuéra és Angwenre :P. Ilyet többet nem szeretnék, legközelebb inkább nem vállalom azt, amibe nem rakom bele a szerintem szükségeseket.

Arccal a tábor felé, feleim.

Rájöttem, szeretek lúzer karaktereket játszani, és élvezem, h a játék és sztori kedvéért rossz helyzetbe hozom magamat/karakteremet. Mogynak köszönöm, h nem sértődött meg az átverésen, nem akartam vele kiszúrni... nagyon. Ratzhka, te meg a lehetetlen plotodat is hatalmas vehemenciával vitted végig, igazán élvezetes volt tárgyalni veled a várbörtönben :D Azraphel talán még meg is kedvelt téged - sajnált volna megölni. Jóatyám igazi jó apa volt a körülményekhez képest, némi lelkiismeretfurdalásom is támadt, h ilyen helyzetbe hoztalak.
A titkosügynök kommandó szvsz ott bukott el, hogy nem voltunk összemesélve rendesen, legközelebb már erre is figyelek. Dani, téges szívesen megöltelek volna, de jó, h mégis te győztél. Veled is szívesen játszanék szimpla játékosként - persze, a Veszett Fejszét még vidd végbe :D

Nem tudom, mikor lelkendeztem valaha eseményről, de ez jó volt. Elsősorban a társaság miatt. Örülök a régi/új ismerősöknek, akiket talán közelebbről megismertem, mint eddig.

Zsu: Ennyire ijesztő lennék? Pedig tőlem aztán felesleges tartani... ezek szerint túl jók az álarcaim.

Azért szeretnék nem szervezéshez, eseményhez kötötten is találkozni néha az emberekkel. Még akkor is, ha nem vallom be.

Lándzsások ezerszám

Roppant mód nyomaszt, a dolgok néha a székek közé esnek, és nincs senki, aki elkapná őket hivatalból. (Apocalyptica - Beyond time. Igen, Fornost zene.) Soha többet semmit csak szívességből, ilyen erős ellenárban.

Állásinterjú után rájöttem, h tulajdonképpen nem akarok iggazy mérnöki állást. Én nem az vagyok. Nekem annyi állás kell, hogy éljek belőle, éljek mellette. A megfulladás ellen. Nem hiszem, h felvennének, túl furcsa volt nekem a zügyvezető. Túl tömör, és rövid. Gondolom, nem akarta helyben megmondani, h esélytelen (kb a második kérdésnél már eldönthette, amikor rájött, h a képzettségem a múltkori interjúnak megfelelően még mindig nem az, amit már megkérdeztek egyszer.)

Egész nap énekeltem, amikor nem ettem olvastam állásinterjúztam városban voltam ill. egy rövid időre megszakítottam szakdoga miatt.

Drímőrről meg kiderült, nem tudta, h alapvetően szopránabb vagyok mint nem az.
éjfél.

Grr.

Nem, valóban semmi kedvem nincsen se a lájvhoz, se semmihez. Azt hiszem, megértemDrímőr mindne szájhúzását. Ez persze bizonyos szempontból rossz, de talán észhez térek, és nem vállalok olyasmit, amiben nem vagyok biztos, hogy lelkesít.

Jelen pillanatban az is kiakasztott, h megint nem alhatok reggel. Hagyjon mindenki békén. Nem akarok sehova se menni, ami nem létszükséglet. Meg akarok betegedni, 38-39 fokos lázzal pár napig, alacsonyabbal egy hétig, hogy tudjak foglalkozni a szakdogával, és ne kelljen kimozdulni. Ez most komoly.

Persze nem olyan tragikus logikusan átgondolva, csak... valami nem jó. Valami nincs a helyén, hogy így előzetesen mindent utálok. Tudom, helyben majd élvezem. Mint a vidéket is. De azért legalább kaptam pénzt (amit persze félig el is kellett költeni kajára).
Meg egy csomó kérdést magamról, amik felett gyakran átsiklottam, de lehet, h majd nem kerülhetem ki őket hirtelen. Kikerülni biztonságos, szembenézni reálisan pofára esés, abból a fajtából, amikor rájövök, hogy nem tudom megjósolni, hogyan reagálok. Király.

Mindenesetre a düh egy fokkal jobb, mint a szomorúság. Egy fokkal.

Dark-e

csak kicsit pihenni. lenne. jó.

Nodejuhú.

Felhívtak második körre a múlt heti állásinterjúztatók. Ez jót jelent. Mondjuk kapásból ki kell magyaráznom két fevételimiatti hiányzást, és ... szal nem tudom, h próbaidőben mennyire engednek el hangtechnikázni :P (igen, most beleélem magamat, nem baj, ha nem jön össze, lesz min szenvedni).

A monitorom rettenetesen viselkedik.

Kaptam dícséretet Sződyórán, jó férfikarakter vagyok :rotfl: ez valóban dícséret, csak... csak... csak. Ugye, a kategóriákba belekerülést nem szeretem. Meg Kurrahban is fejlődtem, Tanárúr szerint. Higgadtan játszottam, és az jó volt. (Illetve higgadtabban, mint eddig). Ezt különben én is éreztem, főleg a végén. Még nem egészen értem-érzem, hol a határ, meddig kell mutatni a dolgokat, honnantól elég engedni. Mert, ha csak engedem, az még én vagyok, nem a karakter.
Ma csak lájvkaraktereket kell legépelni (nyüfff), szakdogázni és verset tanulni. Ejj.

this is my waaar

"Panzer Ag - Battlefield"

A fallen Nation of angels.
An army of shadows to blame.
A struggle for survival and ore materials to claim,
Ancient poems,
Claims life,
We justify our actions
A book, Marks decisions,
For how to live our lifes.

This is my war
This is my battle-field.
Where fire crossing water,
Like stone through glass

Álmok

Mostanában nagyon mozgalmasak az álmaim. Teganp világvégét álmodtam - amolyan Macskabölcső módon volt valami a vízzel, de ez csak egy halálos momentum volt, amibe random módon belehaltak az emberek. Ott voltak az árnyékok, amikbe nem szabadott lépni, a fura gravitációs csavarodások a la Stalker, viszont még éltünk jópáran emberek. Furcsa volt az idők végén élni. Persze, még villamosoztam is.

Ma üldözött valami. Már az elejére nem emlékszem, de valamelyik X-men jellegű fickónak a gyerekét meg a feleségét jöttünk meglátogani, aztán megmenteni valaki gonosz pasitól, aki nagyon erős/ügyes volt, és nekiállt agresszívkodni - a főhősünk, aki szétkapta volna (szép lassan Wolverinné alakult), meg késett. Úgyhogy figyelemelterelésként nekiláttunk felváltva szaladni előle, így vezetni az időközben nagydarab szörnnyé változott gonoszt. Jaja, szokásos álombéli szaladok-előle jelenet, de ezúttal én vezettem az eseményeket. A végén már obfuscateltem is, ha túl közel ért, nehogy tényleg elkapjon, meraz szívás.

Aludhattam volna még :grin:

juteszembe.

http://www.giantitp.com/comics/oots0536.html

Up

Nahszóval, mahszóval. Asszem ma még sokat fogok írni a szakdogába, csak ne lennének ezek a szükséges (?) megszakítások, amikor anyám szeretne a géphez ülni (és neki nem jó a másik, mert nem ért hozzá), amikor el kell mennem ebédet lőni - de egyelőre kitartok. El vagyok csúszva rendesen, persze, de most nem parázom, most... most nem baj. majd esténként, ugyebár.

Ja, tegnap hajnalban arra ébredtem, h csöng a telefonom. Pár másodpercbe beletelt, míg leesett, h nem az ébresztő, hanem a hívás hangját hallom... pánik,btanárúr hív. Kb egy órával múlt a tervezett ébredési időm, negyedórával a megbeszélt találkozó ideje. Fakk. Még soha nem aludtam el így, (kivéve egyetemet, meg hasonló, nem fontos dolgokat). A Róka* tért ki értem Komával, így hozzánk közel szedtek fel. Aztán a szokásos nap, amikor hangtechnikázom. A Négyszögletű nem volt bonyolult, csak egyszer késtem kicsit, amikor inkább a tanárúrtól kérdeztem meg, h mikoris kéne :D Igazából szeretem ezeket a nagy csúszkákkal teli dobozokat. A játék és a rendezés után a legjobb a színházban, ez után van a jelmez, meg a díszlet tervezése.

Jut eszembe, rendezni szeretnék. Hiányzik. Kevés és jó szereplővel jó darabot. Szeretem átbeszélni az emberekkel a karakterek szándékait, szeretek kísérletezni a jelenetek beállításaival, mondani hülyeségeket, amitől a színészek aztán mégis megvilágosodnak valamennyire. Szeretek zenéket válogatni a darabhoz, értelmezni a sztorit, átértelmezni a sztorit, megjeleníteni a sztorit.
Egyedül azt utálom, amikor az előadáson hirtelen nincsen dolgom, már nem tudom támogatni a színészeket, csak nézni és izgulni tudok. Az rettenetes.

Furcsa, a színpadon már nem szoktam félni - maximum a testemen jön ki az addigi felfokozott pánik, érzelmeimtől függetlenül remeg a kezem -, de előtte, főleg abban a másodpercben, ami megelőzi a kilépést, minden bizonytalanságom csak úgy üvölt belül. Általában belül. Kifele inkább csak rettentően idegesítő vagyok.
Mert ilyenkor tényleg pánikolok, de csak eljátszom a pánikot.

Hangtechnikázásnál csak azt utálom, hogy nem szereplek. Hogy, bármennyire is majdnem ugyanazt a figyelmet igényli a dolog, és hasonló jelenlétet, mégsem vagyok egy csoportban a színészekkel. A tér is elválaszt - és ilyenkor senki nem figyel rám. Nem érzékelik, a mikéntjét a cselekvésnek, csak az eredményét.

Ehe, ennyit az elhatározásomról, h szakdogára koncentrálok?

*maradok a Piroskás szerepénél egyelőre

50 perccel az állisnterjú előtt bekapcsoltam zenét jól. mostanában nem nagyon van kdvem semmihez se, sőt, a dolgok nagy részét kifejezetten utálom, kivéve, ha alvásról, olvasásról, vagy barátokról van szó.
ez lehet, h nem meglepő, tekintve, hogy tegnap 11 után értem haza próbáról, ma meg vinnem kellett az öcsémet reggel suliba, holnap meg reggel fél6kor... találkozunk, hogy mehessek hangolni a négyszögletűre. komolyan, nyugit akarok mostmár. ne kelljen már megbetegednem hozzá. értve?!

asszem megbetegedtem. inkább nem eszem, és reménykedem, h ma este nem leszek rosszul a próbán, illetve szombatra rendbejövök. komolyan, miért nem tudtam egy hetet várni ezzel?
képtelen vagyok bármire, álmos vagyok, és stresszelek a szakdolgozat miatt is, amikor nem írok bele semmit. azt hiszem, az egyetem jelentette a legtöbb stresszt - ok, a családom után, de azzal már 24 éve küzdök elég reménytelenül.
minden más dolog általában megéri a belefektetett energiát, de az egyetem soha nem motivált annyira, h az elcsúszásokból adódó ideggörcsök megérték volna.

a szombati fellépést nem tudom értékelni, szokás szerint a technika is belecsúszott, meg időt is kevesebbet szántunk rá, mint kellett volna. Tuti nem lett rosszabb, mint ezek a performanszaink általában.

asszem, lefekszem aludni pár órára, hátha utána jobb lesz.

elolvastam a csillagtalan éjt is, és nincs nálam folytatás. egyelőre töretlen a lelkesedésem,, végig olvasom az összeset csakazért is!

nem tesz jót több drámát sorozatban elolvasni. á.á.á. az elsőpersze megfogott, címmel, mindennel (árkádia), a öbbitől viszont már nem érzem jól magam. van egy olyan, amiben négy (színész)nő szerepel csak, sokat monologizálnak is - de azt hiszem, abból nem tudok választani. Mert egyik sem. inkább fantasyt olvasok a nap hátralevő részében. szipp.

u.i.:azért ez jó anyag... rendesen kiránt a levegőből. csak onnan tudom, mert az előbb még másképp gondoltam. (és valóban, nem bírok befele létezni? nem, csak néha nem.) hullámforma. és persze mindig azonnal akarom a válaszokat.

Akkora a képernyőm, hogy simán multitaskolhatom magamat rajta/benne/vele, egyik oldalt mindig nyitva hagyom a szakdoga tervezett tartalomjegyzékét, a másikon meg brózolok. Jól van ez - nincs ez jól. keresek monológokat, hajajj. hajajajj.Nem szeretnékmások által mondottat, nem szeretnék túl sokszor mondottat, nem szerenék unalmasat. És még meg is legyen a szövege. Bah.

Entreri megin' összecsapott Drizzttel, én meg megint aktívan utálom, amikor érdekes szituációt és sztorit rosszul mesélnek el. Miért nem lehet teljesebben, nagyon látószöggel, hitelesebb színekkel és vonalakkal? A fejemben mindig fut egy másik történet. De nem azt olvasom - leírni meg az életben nem fogom, úgyhogy tegyék meg az írók nekem ezt a szívességet. Köszönöm.

(Nem ártana emberek közé mennem.)

no quarter

a tool verziót is be szerettem volna linkelni... de az megint 10 perc :D

Amúgy (spoiler?) artemis entreri magával rángatja épp regist, hogy a drizzit utánamenjen. megkapó. különben nem drizzt a legidegesítőbb főhős, a többi még síkabb. artemis entreri és jarlaxle. csakazért is végigolvasom a köteteket.

szombaton performansz, ami a tegnapi próba alapján még jó is lehet.
és amúgy is, várom a hétvégi főnixeket.

meg persze szakdolgozat.

kedvem lenne zenélni. Nem csak énekelni, hanem alkotni. tudom, tudom, nem kell beszólni, felesleges kaparnom. de mégis. ez a neofolk válgatás hozta elő belőlem, le kéne róla szoknom.

amúgy simán csak parázom egy egyszerű enkáuntertől, be kell mennem az apehhoz, és aláíratnom, h bent voltam pénteken is. csak nem tudom a nevet, arcra kb összesen. és messze van :Agot: és aztán megint kell az öcsémért mennem.
de a felhős ég... na. az tetszik.

Képtelenség dolgozni ebben a koratavaszi borzadályban. Kint jó, meg csak úgy mászkálni, de teljesen lehetetlenné tesz minden koncentrálási kísérletet. Álmos vagyok, sötét van a szobában a kinthez képest, és úgy általában.
Az alkonyatok, mint mindig, a helyükön vannak, és most végre már nem fázom... kint. Itthon igen, de ez ellen van ruhám. Ne legyen ennél sokkal melegebb, mert halál lesz.

Aludnom kellett volna, azt hiszem.

anyán mindig képes összezúzni nem létező jókedvemet is.
sajnálom, de nem fogok amiatt nem elvállalni munkát, hogy tudjam az öcsémet vinni reggel suliba. Pláne, hogy, mihelyt lesz normál munkám, elköltözöm itthonról. Lehet, hogy önzés, de szeretnék már élni.

jut eszembe: nem volna rossz, ha valaki már főpróbán/előtte meghallgatva megmondaná, ha valamit szörnyen éneklek. Bármilyen meglepő, én nem hallom magamat, illetve nem úgy, mint kintről hallatszik. Kurva szar utólag szembesülni vele, hogy eleve rossz. Oké, így egyértelmű, hogy jobb, ha nem próbálkozom, de talán nem lenne ilyen szar, ha nem égetem magamat.

Tavasz

Type O Negative, mint tavaly ilyenkor, vagy csak ilyen időben.

A live fura volt, megint volt pár nagyon jellegzetes karakter - kár, h nem mindenkire jutott ugyanolyan súlyú plotszál, meg nem mindenki jött el.
Kedvencem a helyi ogre meg a Fae voltak. Utánuk sokan mások. Majd még.

Nemsokára lájv, nincs sok hátra. ihajj.
minden lájv előtt ilyen ideges voltam, mert nem emlékszem rá - most szimplán görcsben van a gyomrom. Pedig jó lesz, a plotot Drímőr alkotta, én inkább csak bólogattam és belepofáztam. Nem vagyok én semmi általam fontosnak ítélt dologra jó...
Tavasz van mostanság, egyedül szeretnék lenni most egy darabig. Nem vállalni smemiért sem felelősséget, meg ilyesmi. Múlt hétvége óta nem sikerült kipihennem. magam.

ráadásul folyamatosan panaszkodom, nem lesz ez így jó.

Halálkemény

Az. Kritikát nem írok, nagyon tetszett. Az ötletessége, a lendülete, a megvalósítása - a tehetsége. Bárcsak.

ezt most egyelőre nem tudom értékelni.

telefonáltam felvételi ügyben, holnap feladom a hitelesítést, aztán meg utalom a pénzt, ez állítólag elég, nem kellett fizetni múlt péntekig. huhh.

másrészt voltam megint állami munkán, ezúttal másik Részlegnél, borítékokat bontani. Az előző hely valahogy hangulatosabb volt - most látszik, hogy frissen költözött ide a Részleg. ráadásul a munka is rosszabb egy kicsit. Viszont másik helyről hívtak, h lenne jobb diákmunka, úgyhogy átnyergelnék arra, amint lehet.
És ma megyünk színházba. Csak álmos ne lennék.

ööö

a bank nem utalta át pénteken a pénzt az oktatási hivatalnak, mert különbözött az aláírásom o.O
WTF??!

a másik sirámom meg az, h végre belejöttem a diplomatémám utáni kutatgatásba, mire el kellett mennem az öcsémért, aki végig hisztizte a hazafeleutat. kész.

meg el kéne mennem a műiszbe, felvennem munkát, emrt van - bemegyek, bemegyek, csak hagyjanak már békét.

Gót drow

... vagy emo? Nem is tudom. A Drizztes könyveket olvasni olyan, mintha valamivel kapargatnák olvasás közben az agykérgemet. Valami nem stimmel. Hogy lehet már úgy írni egész társadalmakról, hogy nem szeretjük őket? Csúnyagonosz drow-k. Csak egy, illetve kettő legény van a talpán, akiknek van lelkük. Jajmár. Mindenki más olyan... lapos. Nem érdekes. Tetszik a világ, meg lenne pár drámai szituáció is, ami meg pláne - csak épp nem tudom elhinni. Ja, és a kardozások meg egyáltalán nem érdekelnek.
Volt valami pókkirálynő háborúja ciklus, az valahogyan szimpatikusabb volt. Jó, persze lehet, h a folytatás meggyőz, túl régen olvastam ahhoz, hogy emlékezzek rá.

De már Drizzt halálát kívánom. Az első kötet után.

Hümm

Muhaha.

exterminate. annihilate. destroy.

give me your faith, something i can believe in
and you'll be my family, my brother, my friend
tell me a truth that i find not deceiving
teach me a lesson that i understand

build me a shelter, a place i can dwell in
show me a future that i can enjoy
give me a reason and i'll be your fellow
show me the target i have to destroy

exterminate annihilate destroy

show me my leader and i'll pledge obedience
whisper the name of the enemy mine
blessed be my fate and my tools of expedience
i'm going to fulfil what's my mission divine

exterminate annihilate destroy

plotolás ezerrel, két vonalon.
fáradt lettem a végére.
sok csokit ettem.
és végre a nap se sütött.

Tegnap este a LMS koncert, évtizedekből ottmaradt klubhelyiségben, sok ismerőssel. Jól éreztem magamat. Az Epidemic kifejezetten jó volt, a Délibáb is tetszett - bár bevallom, ott a szöveget nem értettem. Sajnos a hangosítás még mindig a metálos "alig hallom az éneket" kategória volt. Ettől függetlenül a Vashölgy hangja jót tett a számoknak.

.

ide már képet sem érdemes keresni.
mintha tényleg szakadék fölött mennék csukott szemmel, és most pislogtam volna egyet a valóságra.
ennyire nincsen értelme semminek, amit teszek?
opciók, azok vannak. lehet csukott szemmel továbbrohangászni, hang alapján elolvasni a betűket és megállapítani a színeket. ezt teszem úgy is évek óta.
el is fogadhatom azt, hogy nem vagyok értékes, csak bizonyos, számomra érdektelen szempontokból, élhetek olyan világban, aminek nincs köze hozzám. hiszen ezt teszem, nem?

régen ittam azért bulin, hogy ne érezzem magamat rosszul. szerintem olyan négy éve utoljára.

nem kell aggódni, majd pihenek, és helyreáll a rózsaszín szemüveg, és marad minden a régiben - egészen a léc végéig.

sokkal jobb lennne, ha nem lennének álmaim.

pontatlan

leginkább kedvem lenne kifeküdni a szőnyeg mintái közepébe, és ezt a neofolk izét hallgatni, amíg belesüppedek a szövetbe (Korbács, jah.). Csak egyrézt belealudnék... másrészt koszos a szőnyeg. Rengeteg időmből semmire sem jut. Elég.
Ja, mondjuk. Örülök, hogy őszintébb vagyok magammal is, másokkal is. Persze ez csak illúziók rombolása, de az jó. A pozőrség igazi. Mármint, úgy igazi... hogy önmagát létezőnek tekinti. Érvényesnek mindenre és mindenkire.
Kellemetlen. Napok óta mord, haragos, ingerlékeny vagyok. Hetek óta érzelmi hullámvasút (bár, talán évek óta). Király. Talán nem kéne másokra is kiterjesztenem. Oké, ismerjük ezt is, lépjünk tovább.
Nem szeretek kegyetlen lenni másokkal. Legalábbis úgy nem, h ők ezt nem élvezik. Minden "gonoszság", beszólás kegyetlenség. Legalább egy kicsit.
És valóban hajlandó vagyok végre komolyan venni bizonyos dolgokat, más dolgokkal szemben. Más dolgok rovására. Kétszer egymás után nem lógok el mesterségóráról, mondjuk.
Ja, és megengedem magamnak, hogy minden biztosíték nélkül merjek felnézni másokra. És lopni belőlük magamnak azt, ami nekem is kéne. Ez a színészet, nem?

Erőgyűjtés

1. Elmegyek a bankomhoz, befizetek pénzt és azonnal utalom is.
2. még egy kört teszek jelmezügyben. nem nagyot. (elegem van már, nem megyek villamosnyi távolságba :hörr:)
3. ebédelek ezúttal itthon és rendesen.
4. megyek próbára.
5. este összerakom és írom a zenéket. megoldom, akárhogy.
6. kirakom és csomagolom a holnapi jelmezeket/ruhákat.
7. holnap bemegyek főnixelni, viszek mindent.
8. eljövök legkésőbb ötkor. akkor kb hatra a helyszínre érek, felmálházva, mint egy vándortársulat.

és akkor még nem írtam a szakdolgozatomat, nem írtam a novellát, nem raktam rendet.

natessék.

Discworld: Which Ankh-Morpork City Watch Character are YOU?

Sergeant Delphine Angua von Uberwald
Take this quiz!

Nahh, utolsó pillanatokban kezdem mindig az égszakadást érezni. Faxolni vérlepkének, ruhát szerezni a semmiből, pénzt kérni itthonról, nem jó.
nem érzek hozzá magamban erőt. pedig most kéne... még most... még most.

fázom. mostanában mindig fázom.

Felhők

ó, igen, felhők az égen. már nincs apokaliptikus napfény a minuszfokokban. bár a köd, nos, az szép volt.

állásinterjú: úgy 10 perc alatt megvoltunk vele, sablonkérdések, sablonválaszok - nem voltam még igazán felébredve.
Aztán mentem és végignéztem 5-6 ruhaboltot, és egyikben sem találtam kellően ólcsón megfelelő ruhát a táncokhoz. Aztán mentem próbára, ott sikerült egy fehér szoknyát összeszenem, ergo a negyede a kitűzött célnak megvan.

Ha ma nem ugrál annyit a hőmérséklet, akkor lehet, hogy nem fog egész nap fájni a fejem.

állásintertú

perceken belül indulok, fejfájósan. semmi kedvem nincsen kimozdulni itthonról. remélem, megéri menni.

jójó, tudom, gáz dolog kétsorokat írogatni óránként... de nekikezdtem a gamerznek. kár, hogy olyan kiejtéssel beszéli az angolt, h csak sejtem a szöveget, de... egyelőre megragadó. Ez is jobb lett volna a Dragonlance filmnél. Hörr.

update: ehehe. széép.

RPG

:szipp:
és most a Nyüfinek ígért sorozat első része. Itt. Lehet, h volt már?

Fázom. Nincs mit olvasno... öhm. De van. hátha.

Tegnap tánc után Szozzsal átmásztam egy épülettel odább, megnéztem, mi ez a szerepjátékos szeminárium, ha már úgyis évek óta van ilyen. Csak kicsit volt kínos, amikor név szerint köszönt az előadó az egyórás késésünkkor. Azt nem értem, miért pont a Dragonlance rajzfilmmel kellett népszerűtleníteni az előadást - ugyan már a regény sem volt egy összetett, mély gondolatokat ébresztő remekmű, a filmből még a báj is hiányzott. Oké, nekem elég, hogy Raistlinnek hívják a homokóraszemű figurát, de ez nem menti meg a történetet. Ellenben fantasyt támadt kedvem játszani, háromszínű varázslókkal, tolvajokkal-fejvadászokkal meg minden. jóvan, majd elmúlik.

Mennyire más felfogás a jó-gonosz-törvényes-kaotikus jellemfelosztás, mint a wodos emberség... Az egyikben van esélyed jónak lenni, és szabadon gonosznak lenni, amásikban meg eleve mindenki rossz, de ha nagyon az, akkor egyre nehezebb játszani. Nem mintha annyi gonosz karaktert jszottam volna eddig. Még az NPCim sem igazi gonoszok. Csak... úgy alakult, hogy mást akarnak, mint a PCk.

Kitöltöttem az e-felvételit, mostmárcsak pénzt kell szereznem, befizetni, nyomtatni hitelesítő-lapot, megminden.
Utána izgulni. És tanulni.

Hétfő

Szétesett hétfő ez. Legszívesaebben egész nap takaróba burkolózva olvasnék - de kellett mennem egyetemre, meg egyebeket intézni, meg a regényt is pár óra alatt kivégeztem.
Riasztóan keveset olvastam tavaly. Sőt, talán már régebben. Amilyen ütemben faltam a könyveket kamaszkoromban, nem gondoltam volna, h nehezemre esik öt könyvet összeszednem egy év alatt.
Ami érdekel, és a kezembe kerül, még mindig napok alatt elolvasom, de nem emgyek a könyvek után. Itt a net, bármikor, ha nem tudok mihez kezdeni magammal. Nem jó.

Meg kéne... kéne diplomát írnom, ez se megy. Most már megijedtem a mennyiségtől, de még mindig nem érzem, hogy látom a fonál elejét. Nemhogy az alagút végét.

Jó lenne, jó lenne... több erő. talán olyan, amit nem ellopok, hanem csak úgy... van.

Megúsztam

(2) Ha a hallgató az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét elmulasztja, a féléve automatikusan aktív félévnek minősül, akár felvett tantárgyak nélkül is.

:megtörli fázó homlokát: és még az indexemet is időben tudom leadni.

Mostanában rövidek a próbák. Mármint az én jeleneteimnek a próbái. Mindig korábban van végük, mint amire szükségem lenne. Már nem szakmailag - arról fogalmam sincs - hanem lelkileg. De lehet, h csak én vagyok lelkileg érzékenyebb, de majdnem sírok a jelenetek abbahagyásánál. Csak a próbák végére jutok el ebbe az állapotba. És bennem marad, hogy ha mégegyszer komolyan meg kéne csinálni, akkor sírva fakadnék, de legalább... nem maradnék úgy.
Az is szar, hogy véégre eljutottunk addig, hogy nekem is mondjon olyan kritikát a tanárúr, amivel tudok kezdeni valamit - de a többi jelenettel sokkal gyorsabbak voltak a többiek. Miért nem vagyok képes időben odafigyelni, időben elkapni a másodperceket?
Nomeg, rettenetesen érzem, hogy első óta először kezdek megint normális embert játszani, nem vásári komédiát, nem vadállat félmanó-bűnözőt (ez utóbbinak nyilván embernek kéne lennie, de annyira szélsőséges...). Komolyan, irigylem Maricát, hogy neki nem kell más stílusban beszélnie, mint ő maga.

Ehehe

What wings should you have? (Beautiful anime pics! Girls only please)

You have tattered wings. Your soul is troubled and lost. You've been in many battles and still search for the answer to your being.
Take this quiz!

jajjderég töltögettem animeképet eredményező quizillás teszteket. Persze, hogy tudom, mit kell válaszolni a gót eredményért. D ki kellet próbálni.

Napfény

Ráadásul reggel, blöe. Jó sokat aludtam, kb 11től 9ig, álmodtam is, sokat utaztam, meg volt sötét fenyegetés egy kisvárosban, raptorok nyomai, és éntudtam/sejtettem az igazságot, hogy mik azok a vágások. A végén meg én voltam az egyik ellenség, aki megadtam magamat, emrtmégis jófej voltam, de majdnem levágták a lábamat vallatásnál, pedig magyaráztam, h anélkül is elmondok mindent.

Autechre hangulatos reggel. Most még van agyam hozzá... illetve, eddig volt.

Vicecs volt tegnap, hogy ugyan piros és fehér ruhát keresve indultunk el túrni, de ebből lett egy feketecsipkeruha (nem nekem), aztán később nég benéztem egy boltba a Múzeum körúton, onnan meg egy fekete nadrágot szereztem. Szóval nem azt, amiért indultam.

A CD-fűben még mindig jó a pincefalakra szerelt fémalkatrészek és a széteső bútorzat közepette geekülni. Pár pillanatig erős ingert éreztem rá, hogy a zöld asztal mellett gyosan meséljek egy Changeling szemelvényt, ahelyett, hogy magyarázzam a játékot.
Pár kategóriával kreatívabb játék, mint a többi. Ez a kit és miért rabolt el kicsoda kérdéskör nagyon összetett. És nagyon jó ötleteik vannak a játékosoknak. Itt nem elég azt mondani, hogy gangrel vagyok, othagyott az atyám, h éljek túl. Az asztaliban ez nem így jött elő, mert ott halandóknak meséltem le az elrablást és Árkádiát is.

... one death in every forty seconds...

Hű. Zenei számokra is lehetne írni karaktereket. (Slatty. Foglalkozz az ebéddel meg a diplomáddal, te lány.)

nyjajj

Egész délelőtt énekelgetni próbáltam, rászabadultam mindenféle karaokékra, hogy végre kitaláljam, mit éneklek a farsangon. A legviccesebb ötletem eddig a gyorsan elvetett Nobodies volt - bár azzal nem lenne gondom, lévén a szűk hangterjedelme a számnak. Amit szeretnék, annak csak egy rövidebb változata van meg, az úgy meg... olyan csonka. Szegény családom és szomszédok, részvétem.
Ma. Ma. enni fogok.

Nem vagyok még mindig jóban az időkkel, de legalább februári tavasz mászkál errefele, esővel, madarakkal, energiával.Inkább essen az eső, minthogy hideg legyen. Mérsékelt égövi lakó vagyok, se a hideg, se meleg nem tetszik.

Felvételire

1. Robert Burns: Falusi Randevú
2. József Attila: Iszonyat
3. Kosztolányi: Lánc, lánc...
4. Goethe: A villikirály
5. Shakespeare: Az vagy nekem... (mittoménhányadik szonett)
6. Sapphó: Édesanyám! Nem perdül a rokka
7. Weöres Sándor: Zimzizim
8. Kosztolányi: A játszótársam, mondd...
9. Borges: Two English poems, I.
10. Szabó T. Anna: Lenni a mindent
11. Ady Endre: Új vizeken járok
12. Lorca:?? (csakazért is keresek egyet)
13.Arany János: vmi ballada. Vörös Rébék. Annak úgyis hosszú múltja van nálam.
14.??
15.??

Monológ:

Kornis M.: Körmagyar – takarítónő
Kopasz énekesnő- szobalány
Shakespeare: tőle kell valami, nemtom még mi.
Sütő: sztem megint a Káin és Ábelből, vagy... hm.
Ibsen: Nóra?

Ének:
valami népdal. abból van egy csomó
valami musical. abból kettő. mondjuk egy giccses, meg egy Cabaret vagy Chicago vagy ilyesmi.
meg egy ave maria? na?

ehh. ehehe.

Nerd-e vagy

ööö. szerintem csaltam valahol. ennyire nem vagyok.... nem....

Farsang

Tavalyi kép. Most is pozőr farsangot. Eeee... legalábbis lehessen pozőr képet gyártani belőle. Drímőr sajna pont háttal van, róla nincs maszkos kép.

Kezdődik

Nekikezdtem dolgozni a diplomatémámon. Mármint, komolyan leültem, és csináltam ütemtervet, és lassan kezdem érteni, mit kéne csinálnom. Juhú.

Tegnap estére rettenetesen kimerültem, egyszerűen képtelen voltam energiát ölni abba, h jól érezzem magamat. Az energiavámpírkodás meg csúnya dolog, nem ér másoktól elszívni.

u.i.: krisztián blogolt, üzenem a Laszlovszky-sagásoknak :D (és nem igaz, h az NPC-im többsége arrogáns bunkó.:orrfelhúz: )

White Rabbit

One pill makes you larger
And one pill makes you small
And the ones that mother gives you
Don't do anything at all
Go ask Alice
When she's ten feet tall

And if you go chasing rabbits
And you know you're going to fall
Tell 'em a hookah smoking caterpillar
Has given you the call
Call Alice
When she was just small

When men on the chessboard
Get up and tell you where to go
And you've just had some kind of mushroom
And your mind is moving low
Go ask Alice
I think she'll know

When logic and proportion
Have fallen sloppy dead
And the White Knight is talking backwards
And the Red Queen's "off with her head!"
Remember what the dormouse said:
"Feed your head
Feed your head
Feed your head"

Bróz

Mostanában musical-részletek nézegetek youtube-on, keresek valami előadhatót. A R+J hatásvadászatát már kezdem elviselni. Most belenéztem a vámpírok báljának néhány dalába - meglepve fedeztem fel, h az egyiket ismerem. Jaaaa, h Bonnie Tyler. De sajnos kiábrándító volt. A jelmezek - főleg a csúnyavámpíré - meg... no, az eredeti jobban tetszik.
Lehet, h túl WoD-geek vagyok?
Az egészről addig nem mondok véleményt, amíg nem láttam. (Tekintve a belépő árait, egy darabig nem is fogom.)
Jahajj. Erről eszembe jutott egy projekt.

Sötét karikák

szemem alatt. Naná.
Meghökkentő módon pénteken minenhol ott voltam, ahova ígértem magamat, táncoltam, beszédtechnikáztam, meg meséltem. Ezek az esti/éjzakai játékalkalmak a Laszlovszky-sagával minden álmosság ellenére nagyon pihentetőek.

Sokat álmodok, keveset alszom, dolgozni kell, pihenni szeretnék.

Álom

Tegnap 9 után valamivel már sikerült lefeküdnöm. Elaludni ugyan még egy óra volt, de ez nem akadályozott meg a bőséges álmodásban. Legutoljára megint sikerült azt álmodnom, h összevesztem Cueddoval. Most kifejezetten én sértődtem meg rá valami színitosszal kapcsolatban: de annyira, h kijelentettem, kiszállok az egészből, tsá. Kiszaladtam az épületből, összefutottam Brandirékkal és két régi osztálytársammal, akikkel már nem tudom, h hova mentünk, de pont rám vártak.

Tegnap reggel a vonaton azon tűnődtem, mennyire szeretem az éjszakából kibukkanó hajnalokat. Sötét van, kevés ember az utcákon, más, mint napközben. Kár, hogy szeretek aludni, nappal meg ébren kell lenni.
Más buli után menni keresztül a ködön, mert olyankor a hideg és álmosság mögött vár az ágyam, a magam köré csavarható takaró és az álmaim. Hajnalban kelve nem ekkora motiváció általában a nap, ami miatt felkeltem. Csak ritka, kivételes alkalommal kelek azért, mert érdemes ébren lenni.
Inkább csak átvészelem alvástól alvásig az időt. Közbeiktatva néhány játékot, néhány embert akik miatt azért érdemes ébren lenni. (Kár, h egy részükkel kevesebbet találkozom, mint szeretnék.)

A mai napom meg húzós lesz időbeosztásilag. Ezk nem szoktak összejönni.