Időnként fejbe vág a szinkronicitás. Vagy mi. A véletlenek nincsenek, vagy vannak, de minek hatalma.
Persze nyilván az történik, hogy az agyunk érzelmi kapcsolódás és elvárás esetén sokkal intenzívebben talál mintákat a mintátlan univerzumban, de ettől már létezővé válnak a minták, hiszen ezek a saját fejünkben és csak egy olyan absztrakt térben léteznek, ami csak a fejekben van. Tehát ugyanolyan valóságosak, mint bármi más -illetve, mint amennyire bármi mást valóságosnak találhatok. Fine line, indeed...
--

amúgymeg várom a telefont, vagyaz emailt, vagy akármit, ma nekem eléggé mindegy, hogy mi lesz - nyilván ez nem így igaz, de ma kiakadhatok, hiszen este emberek között leszek, sokak között vagy valami ilyesmi, és ott jobb a dráma is.

de különben ez az egész a levegőben van, nem tudom, miért, és hogyan, de.

most csendben kellene lenni, különben ránk omlik az egész.

kezdődjék a tánc! mondta a papagáj és belerepült a ventillátorba.

Álom

Álmodtam, aminek a nagyjára még emlékszem is.
Alapvetően valami játék volt, vagy számítógép, vagy szimplán lemesélendő rpg - ezek a dolgok mindig összeolvadnak. Egy főszereplője volt, a karakterem, sötét, hosszabb hajú csaj. A múltat kellett megváltoztatni, kideríteni okokat,amik a jelen helyzethez vezettek. Pontosabban, a főgonosz múltjában kellett intézkedni. Az nem derült ki, hogy a mostban mi a helyzet, az események a főgonosz gyerekkorából indultak ki, iskola, valahol a felső tagozat és a gimi között, főgonoszunk még egy szeretnivaló kerekfejű, későn érő kissrác, szerepjátékozik, és a szokásos lúzer kitaszított.
A karakterem alapvetően két nézettel dolgozhatott: az egyikben önmagának az akkori kiadását játszotta, a másik nézetben a gondolatokat halhatta, meg álom-szerű plusz lehetőségei voltak a valóság módosítására ("engem nem lát most senki", "repülök", "fel tudok mászni a falon" ). Illetve ebben a nézetben az idő is lassabban telt, volt idő mindent átgondolni, mert ez inkább amolyan gondolati idő volt. (A kezelőfelületen deszaturáltabb lett a kép, és piros körök jelezték a fő karakterek gondolatait, helyzetét, hátterét.)

A jövőbeli hősök gyerekként ott voltak, a szokásos "sulis dolgok" mentek, közben azért elkezdtek gyanakodni rám, hogy valami nem stimmel - az volt a játék egyik fő akadálya, hogy úgy kellett módosítani a valóságot, h ne nagyon tűnjön fel. A végjátékról tudtam, h majd jön valami boszorkányvadász, de az csak ijesztés, mert nem engem fog keresni.
Ja, persze, emellett elcserélt voltam, és a suliban összefutott a karakterem egy másik csingivel, és ez volt a romantikus szál, mert össze lehetett vele jönni (A múltban, miközben még a valóságot s módosíthattam. Freaky.)
A végjátékot nem sikerült jól megoldanom, jött valaki, aki megölt sokakat, vagy legalábbis a karakteremet. De, mivel ez csak egy álom (?) volt, ezért visszaugrottunk a jelenbe, ahol a múltbéli események miatt más volt pár dolog. Pl. a karakterem helyett a bátyjával lehetett beszélni, mert ő így előkerült - és elmondott olyan dolgokat, amik kellettek (volna?) a múltbeli végjátékhoz. Asszem, a végső megoldás az volt, hogy mégegyszer vissza kell menni a múltba, és ezekkel a kiegészítésekkel kell lejátszani mindent, most már jól.

Jó, h itt bent nincs olyan meleg, mint kint. Most volt tűzriadó, lezavarták az egész épületet a levegőre, negyedóra alatt vissza is jöttünk, bár még az iroda többi felében gyanús a csend. Most jó ülni - na ja, a kondícióm rettenetes,valóban szükségemlenne komolyabb testmozgásra, és fogok is, elhatároztam, csak a mikor, az kérdés.



Meg elolvastam ME3 infókat valahol, végre név szerint is említették Thane-t, h ő is ott lesz... valahol a sztoriban. Remélem, nem csak egy szomorú haláleset lesz belőle. Bár... mesélőként ezt egy reális fordulatnak tartom. Kitűnő lehetőség bevonni a játékost - amennyiben ennek hatására cselekedhet a továbbiakban.
---

de azért inkább lennék már máshol. nem tudom, mi lesz próbán, fáradt vagyok, nincs nálam a bérletem, mert otthon felejtettem, és... igen, ez a napsütés. kiszívta az erőmet. Vagy nem ez, hanem minden más, ami nem is létezik, a telihold, az időtlenség, a nemtommi, nem akarok akárkikkel beszélgetni, kommunikálni. Úgy általában persze nem vagyok sok emberrel kapcsolatban, közülük meg nagy arányban vannak azok, akik jelen helyzetben sem akárkik, de... de.
Magam elé idézem a villamost, a napsütést, ahogy ilyenkor már nem éeti a bőrömet és az agyamat, friss lesz a levegő, igen, hegedű lesz a hátamon, a kezemben meg a Hobb könyv, illetve még zenét is hallgatok, mi kellene még?
Mi hát, idő, idő időa füves tengeren, fák árnyékában, Valami nagy víz illatával- nem emlékszem, milyenlehet a tengernél, de a Balaton tökéletes erre a célra, de egy kis bányató is (ha arról nem az jut eszembe, hogy mély és könnyű belefulladni), vagy a hegyek, vagy a Duna partja fákkal, az is jó, a Budai rakpart, oda nem tűz a nap ilyenkor, és legyen csend és levegő.
És világos célok és irányok, és nem ezek a kötelek és láncok, amik nem tűnnek erősebbnek a pókhálónál, és valójában azok, de olyan sűrűn befonták az életünket, hogy nem vehetünk levegőt sem akárhova, mert a mellkasunkat már körbefonták. Ha az ember nem gondol arra, hogy be van zárva, akkor nincs klausztrofóbiája, ezt megtanultam, inverz módon, mert, ha elképzelem a bezártságot, akkor elindul a pánik is, és az nem jó, ó, nem jó, bár sohasem voltam (szerencsére) igazi pánikbeteg, csak a szakadék széléis jutok el, vagy a tériszonykor, magasságba, ja igen. Maradtam már fent kőfalon majdnem, olyankor megmozdulni nem merek, és az agyam felkészülni próbál a zuhanásra és a becsapódásra (igen, még másfél méter is ki tudott hozni ilyet belőlem, bár a mellette lévő 20 méter már jogosnak tűnhetne avatatlan megfigyelőnek, de... nem.)

Megragadni a valóság szövetét, félek, hopgy lyukakat hagy benne az ujjam, de valószínűbb, hogy a körmöm szakad be, legalábbis érzésben hasonló utána, valami elveszett, ami az előbb még megvolt, ismerős? Tisztább és egyszerűbb olyankor, amikor egy dallam úgy átjárja a testemet, hogy érzem az olthatatlan lángot, az jó, nem pedig ez a rohanás az úton, miközben reménykedem, hogy egyszer csak alám kap egy szellő, és repülni fogok. Álmomban mennyire egyszerű. Pedig még ott is küzdenem kell az igazán jó álmokért, és reménykedni benne, hogy a kövtkező majd jobb lesz. Nem, ott sem egyszerű.

there is nothing to fear
if agression is the result of fear
the fear is the fear of agression
so if you are afraid of the agressor
you are afraid of a person which is afraid of you
a person ruled by it's fears
and why should you be afraid of someone who is behaving like a small child in the darkness

break in the circle we are living in
and don't be afraid, there's nothing to fear

Na, azt akarom csak mondani, hogy.

És egyéb kezdőmondatok.

Kiütött a tegnap előadás - ma hajnalban érkeztünk meg, kb félháromra sikerült elaludnom, és most nem érzem a  kávé hatását. Azért talán jobb, hogy nem félnapon voltam tegnap, még akkor is, ha ma meg be kellett jönnöm. Jó volt hétfőn kényelmesen kelni, időt hagyni a jelmezkikeresésre meg ilyenek - bár igazán belevehettem volna a kajakészítést/beszerzést is a menübe, mert így délután nágykor majdnem elájultam Mátészalkán. Úgyhogy szédülten kerestem boltot, ahol kártyával tudok fizetni - pénztárcát kell vennem, jut eszembe. Valami gótipari pénztárcát akarok ezúttal, amibe nem férnek bele az irataim.
Érdekes volt az út, régi-új társulattag sofőrködött, lesötétített, fekete nagy kocsi, meglepő ismeretségek, és pozitív életszemlélet. Az ilyen főnixes körökben nem is árt.

Elvben megyünk ma mozogni Nyüfivel valamit, de őszintén szólva nem érzem magamat úgy, hogy képes lennék mozogni. Rossz kezdés lemondani, de ... de :D

Visszajelzést még várok, közben Inszéjn segített nekem átgondolni a karrieremet (:D), felmerült, h akár mehetnék mondjuk Franciaországba, mert lényegében megfelelek a követelményeknek. Óhe. Ezt még azért emésztgetem legaláb addig, amíg időm lesz összerakni normális angol nyelvű önéletrajzot.  It would be fun.

A zenélés meg megint érdekes téma, ki kellene próbálnom már végre, hogy valamit tudok-e kitalálni is-e. E.

A hétvégén csináltam határidőre lényegében érdekes dolgokat, utánaolvastam, megküzdöttem programmal, értelmeztem, megminden.

Volt énekpróba is, kár, h nem tudok gyakrabban járni órára.

Ma előadás van, úgyhogy kivételesen egész napos szabin vagyok, ami jól esik - nem kell sietnem van időm összekészülni, és még pihenni is délelőtt. Például eszem, amit nem szoktam túl gyakran hétköznap reggelente.

A péntek este tök jó volt, mtt-ről beszélgettünk és vitatkoztunk csomót emberekkel.

Ez az állásinterjús mizéria már jót tett nekem, még úgy is, h nincs visszajelzés, és egyáltalán nem biztos, h pont engem fognak felvenni. Nyilván úgy gondolom, h ők is jól járnának velem, mint alapvetően intelligens, érdeklődő és tanulni vágyó csajjal, akinek az agya mélyén ráadásul még vannak előismeretek is erről-arról. Tegnap este már elküldtem a feladatot, amikor leesett, h tanultam hasonlót, azt mi FMEA-nak hívtuk. És, asszem, alapvetően valami olyasmi elv mentén próbáltam mozogni. Vagy nem :D

Nah, jellemzően zombi vagyok még így reggel.

Kreatív projektben akarok részt venni. Meglátjuk.

az van, hogy nem kellene ilyen lazának lennem - vagy talán, pontosabban, nincs rá különösebb okom, de egyszerűen képtelen vagyok most. Komolyan venni a munkahelyem. Tegnap kimentünk vidékre, mappákat rendezgettünk, aztán tartalomjegyzéket hegesztettünk hozzá, és közben fülledt meleg volt kint a kertben, a mellettem nyitott ajtón túl, harapni valóan zöld fű (mondanák a lovak, de komolyan, kiskoromban étvágyam lett a  parázsra, amikor a gebe jóízűen elfalatozta azt, és csodaparipává változott), és leolvadt az agyam, de volt ennek változatosságnyi értéke is. És utána jó érzés volt visszajönni arra, hogy szükség lett volna rám már napközben is, mert kivételesen pont.

Holnap szabadság, meg egy interjú, perszehogy izgulok, nem értem ezeket az embereket, az izgalom a normális. Tegnap este kellemes énekóra, én szeretek este lenni, mert akkor már vagyok annyira fáradt, hogy könnyebben ellazuljak. Persze Zoltán egy pillanat alatt összehozta nekem a stresszt azzal, hogy ha elég jól és jót éneklek, akkor belerak a műsorba - ha teljesítenem kell, akkor még izgulok, jé. De annak örülök, hogy még így is elég meggyőző volt a harmadik a bemutatott énekek sorában ahhoz, hogy megvegye. Úgyhogy valószínűleg én is fellépek a többiekkel. Hogy miért mindig ilyen utolsó pillanatban esem bele ebbe a műsorosdiba, nem tudom, ez már hagyomány.

Némi koncentrációra lenne szükségem az esti zenekarpróbához, Azt már látom, hogy nem, nem vagyok hegedűs, csak egy csaj, aki az éneklés mellett esetleg hegedűl is. Nekem ez így jó, és most saját szólamot sincs kedvem írni, bár, lehet, hogy sikerül valamit összehozni, csak... csak elő kéne venni otthon is a hegedűt. Na, tessék, ez is bizonyítja, hogy nem, nem vagyok hegedűsnek való, mert nem gyakorlok. (Tessék megfigyelni, énekelni meg éneklek, egyre rendszeresebben, mióta később sötétedik.)

Nem elfelejteni a kötéltáncot, ugye. Szerda van. Világos-szürke-kék.

Elvégre késő van már, a felhők is visszajöttek. Aludni jó lenne, de aludtam eleget, és a jó szándék is kevés.

Tasklistákkal álmodok, vagy nem, amikor nem, akkor monumentális performance-ot hajt végre a főnix pár emtétéssel, nekem csak tegnap szóltak, hogy ma próba, holnap főpróba és előadás, nincs még jelmezem, késtem pár percet a próbáról, mert 40 percet kellett gyalogolnom. Aztán kiderül, már próba közben, hogy egy-másfél éve folyamatosan próbálják, én szomorú leszek, hogy nem szóltak korábban, bár igazából kapásból tökéletesen hozom a puma mozgását az állatseregletben, felmerül, hogy valaki megbetegedett, és igazából beugró vagyok, csak erről se szólt senki.

Ma felhívtak az ájendzsítől, hogy mejek már be interjúra, montam a telefonba, h akár, de azóta rájöttem, hogy fölöslegesen fárasztanánk egymást. Nem vagyok értékesítő típus. Egyáltalán nem. Van, ami miatt elviselem a monotonitást és az unalmat, van, ami miatt nem. És ugyanez igaz a telefonálásra is.

Az ablakban áll egy csaj, tökéletes az ablakkeret hozzá - egyenesre vágott frufu, iroda. Ilyenkor csak én kezdek el attól tartani, hogy mindjárt kiugrik?

És már alig van a munkanapból, ó igen. Dalt is írnék ehhez, de minek.

Fázom. A hétvége folytatódik - sajnos csak a kényelmetlenségek maradtak meg, a hideg, az leginkább, pedig itt bent szélcsend van.

fasza.
én nem, nem, nem akartam tudni a övő hetemről. Igazából nem ez zavar, nem tudom mi zavar, hétvége lesz alig több, mint egy óra múlva, nyugis nap volt, ami nem volt egészen eredménytelen sem (írtam történelmet a királylányos fantasyhez, amit, valljuk be, még csak nem is terveztem az egész elején).
Talán az akasztott ki, de tényleg az, hogy jövő héten  kölcsönkértek egy napra mappákat rendezgetni, és nem, nincs kedvem hozzá. A scannelgetéshez sincs. És igazából nem kértek, csak odacsoportosítanak, mint erőforrást.

EEEEeeee.

3

na, mégegy cv kiküldve. halvány remény pislákol bennem, hátha. még úgy is, hogy mondjuk júniustól kezdődne három hónap próbaidő. (plíz?)

szép és okos vagyok, és már nagyon szeretnék olyan munkahelyet, ahol nincs dresscode. Komolyan. ...
nem mintha itt azon kívül figyelnék, hogy pénteken farmert veszek fel, és nem hordok koponya-mintás pólót, max inget, és nem veszel fel rövidnadrágot harisnyával, mert az térd fölött kezdődik jóval. Meg oldalzsebes nadrágot sem hordok, tényleg. meg nyáron ujjatlant magában, de a légkondi miatt nem is kell.

update: és az első interjú. és perszehogy a főnököm a szomszéd szobában ül, amikor megbeszélem a részleteket telefonon... nembaj, szoktam én beszélni zavart hangon és megfontoltan Tanárúrral is, meg időnként anyámmal, a telefon stresszes dolog (megmagyarázza). Izgi lesz, csak azt nem tudom, miért nem keddre kértem. Az interjút. Komolyan. Namindegy.

na, tegnap végre eljutottam énekórára megint, most legalább foglaltam időpontot jövőhétre is magamnak. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mit jelentenek azoka  dolgok, amikre gondolnom kellene éneklés közben, és ez azért zavarba-ejtő, mert időnként sikerül, és nem tudom, hogy micsoda. Illetve, de, olyankor azt hiszem, hogy tudom, de amikor rekonstruálni akarom az érzést, akkor kiderül, hogy rosszat próbálok. Leginkább úgy érzem, a semmit kell szőni, mert az a jó.

Az időjárás, as it is, is relaxing, as I recall, I love this kind of weather. Almost raining, and I can wear coat. No, this isn't so good as I imagined, but, in a sense, I find easier to reach the words in English. Maybe 'cause I spend my reading minutes on the bus and the underground on Hobb's Ship of Magic, and its in English, so... my mind recycles the words, and I just happened to writing my blog when these things wanted to settle... somewhere. Whatever.

Neesledd to say (although I will write it down, of course), I'm not content with everything... all right, almost with anything I'm content. I'm in work now, and I constantly fear that I forgot something crucial to my tasks, and yet I never find anything in my work so important at all. Maybe if I forgot to come, my place may be in danger, but it's only in dreams where I forgot to go to work/school.

I'm not where I craved to be, although I managed to grow up eventually, and it has to be something at least. These things are no too kind for my gentle readers, if it makes any sense now, these are just words sewn together.

It's not sadness. It's just a dream to me, a very long and exhausing dream nevertheless, and I don't know, what will I find after I wake up. This thing called reality is in a definite distance now. Yuu can't follow me thre, I am pretty sure. I am one from those who meant to realize the true meaning of the "everybody is an island" meme. Others have their own crosses, I believe.

So, guarding the pose for another drop of time.

a tavaszi fáradtság májusban kicsit későn van, nem? Gyenge vagyok, rosszul alszom, és egész nap az ólmos fáradtság. Mivel amúgy van időm aludni, ezért kezdek morcos lenni. Asszem mozognom kéne valamit (tűnödik el olykor, és elnéz a szomszédos tető párhuzamos csíkja fölött a szürkeségbe).

Ma ügyesen egymásra szerveztem az énekórát és a próbát a szívforgáccsal, de olyan rég nem voltam már Zoltánnál, hogy most már muszáj volt lecsapnom az első időpontra, amit tudott ajánlani. A heti rendszerességet össze kéne hozni. Ahogy sok más dologban is... na ja.

Nézegettem képeket Morgana és Nyüfi pénteki bulijáról, marha jó sikerült, pont jókor, még ilyet. Legközelebb persze szeretnék menni valahova buliba, megnézni a Gyárat vagy más megmaradt gót helyet.

Tegnap felraktam a Dead Space játékot - hát. Nem szabad este elalvás előtt játszanom. Igazából persze egyszerű a kérdés, mert nem tudom olyankor játszani, és csak feleslegesen frusztrálódnék... ijesztő. Eleve idegesít az irányítása, olyan... nehézkes, már a menüben kiakadok azon hogy az egér nem úgy mozog, mint kellene neki. Aztán meg a játékban marha zavaró third person nézet, egyszerűen kitakarja a látótér egy részét a karakterem, pedig ... és lassan mozog meg reagál, eeee. Miért nem képesek úgy mozogni mindenhol a karakterek, mint a halflife-ban, portalban meg a többiben? Lehessen már ugrálni, meg szaladni, és körbenézni és látni, és boldog vagyok.
Viszont abban volt valami felszabadító, ahogy ugráltam a döglődő zombin, és letéptem a lábát. Ezért már megérte játszani.

napi rajz. nem.

Nézegetem a Nagy Duettet youtube-on, és az elég idegesítő, hogy az emberek szvazatia semmilyen relációban nem állnak a teljesítményekkel. A zsűri nagyjából azért belövi, hogy mennyire sikerültek jól a dalok, de a nézők... namindegy, teljes döbbenetemre szórakoztatónak találom a számokat, bár valószínűleg a teljes műsort nem bírnám végignézni.
A Bereczki-Peller páros baromi jó, mellettük Ganxsta-Orosz párost találtam roppant érdekesnek (kár, hogy kiejtették őket, kiváncsi lettem volna rájuk tovább is).
A kontrasztok nagyon jók, mert lűtható, hogy mit jelent profi énekesnek lenni az amatőrök mellett. Meg az is, hogy más stílusban is tudnak mozogni, mint szoktak. Falusi Mariannak még mindig zseniális a hangja, a párja is jóhangú, nem egészen kiegyenlítetta  verseny, de mindegy is, mert nem ejtették a borzasztó Hajdúékat. Váháháhá, most nézem a Tillattillás számot, ez egészen vicces, mér nem énekeltek Aerosmith-t?

http://gothposeur.wordpress.com/2011/04/29/szappanopera-ii/

folytattam a cikket, megyek át elméletbe, úgy érzem. mondjuk ez alapján igazán kitalálhatnám a következő bármely mesémet, hamár.

Kilátás a helyemről

kipróbáltam a pixlr penciljét. Real fun.

Szappanopera rpg cikk eleje

Kiraktam az első felét, mert hátha ez majd motivál a befejezésére. Különben gondolkodom azon, h wordpressre felrakom azokat a bejegyzéseket (agy a megfelelő részeiket), amikben kicsit összeszedettebben nyilatkozom egy-egy témáról - ez általában az MTT-vel kapcsolatos, ami nem is baj, ha megtalálható egy helyen.

Szokatlan este volt tegnap, otthon voltam. Volt végre időm, hangot vettem fel a TLV-hez, aztán játszottam a Mirror's Edge-vel, anyám, nem tudom, honnan van nekem lelkierőm ehhez, ez biztos már valami jó dolog, hogy hajlandó vagyok többször nekifutni ugyanannak a 30 másodpercnek és házfalnak. Jellemfejlesztő, az már biztos, csak azért szívni a nehezebb részekkel, hogy a többi nehéz részhez elérjek, és szívhassak velük. Felmerült bennem, hogy mindezért cserébe elég katarktikus lesz-e a sztori befejezése?
Mindenesetre azt már fel is írtam mental note-ba, hogy hetente minimum egy este kell, amikor nem megyek sehova, és van időm ilyenekre.

A fizetős kávé az automatából megéri, vére eltűnődhetek egy-egy korty közben a kávén, nem kell attól tartanom, hogy valami ijesztő utóízt hagy a számban. A Céges meló jelenleg elég f0s, szükségtelen labirintusnak érzem azért, mert néhány ajtó nem nyílik, vagy nem mindig nyílik.
Majdnem olyan, mint gerjedő mikrofonba énekelni, ami meg olyan, mint szellemképes kötélen táncolni. Na (és fellélegzik, hogy leírta, bár leírva nem tűnik olyan jónak ez az egész).

Jól van, persze. Persze.

Úgy tűnik, elveszett a Cég egyik kikötözött gépének a kulcsa, valami megoldást kéne rá találni - végignéztem minden nálam lévő kulcsot, sehol nincsen, és állítólag már rég nincs meg az erdeti, csak eddig senkit nem érdekelt. Nemtom, mi lesz belőle.

Szeretném azt is hozzáfűzni a jelenlegi időjáráshoz, hogy kedvelem, csak mindig belealszom a gondolatba. Végigszáguldani metróvala föld alatt, miközben a szemem áttöri az angol szöveget, hogy lássa a mögötte rejtőző dolgokat. Jóval misztikusabbnak tűnik a regény, pedig, feltételezem, ugyanazt a hatást hozza, mint magyarul az előző sorozat Robin Hobbtól. Néha örülök, hogy vannak random netes ismeretségeim, mert soha nem jutok hozzá a sorozathoz, amenniyre magamat ismerem.

Folyamatosan csütörtök-péntek hangulatom volt kedd óta, mostanra értem utol az érzést, most stabilan csütörtök színe van a világnak, ez asszem jó. Bár, nem tudom. A töredékek, a töredékek, ezek nem szólnak másról, mint belassult lépésekről, amiket itt teszek meg. Egyszer mondta valaki, évekkel ezelőtt, hogy képtelen olvasni a blogomat, és ez eszembe juttatta azt is, hogy a 90-es évek 20 éve kezdődtek.

Hosszas küzde... némi levelezés után visszaszereztem a múltkor Áfinál felejtett tonert, meg a Dead Space-t,de ma este még fel kell vennem TLV-re hangokat, megminden. Asszem a ez a banneres szöszögés egyelőre ennyi, bár nem ártana a szerintem szebbre sikeredett dolgot újragyártanom, a feltételeknek megfelelően. Büszke vagyok magamra, sikerült egy darab kódot becopypastelnem a helyére, és összetömörítenem kicsibe az swf filet.

Ezek olyan... töredékek, de nagy dolgok nem történnek velem. A háttérben remélem, de még nem látszik semmi sem belőlük.

a kávé tényleg hat. Azt hiszem. Sikerült felébredni, és elindulni, bele szürke, esőszagú könyvolvasásos utazásba, kár, hogy a végére ide jutottam, a semmi közepére, ahol már egy jó ideje dolgozom.

Tegnap kirándultunk az ikeában, nem voltak sokan, és tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal, lett új párnám, meg bárszék a konyhába, meg kisszék, csak még nem raktuk össze, meg majdnem lámpa is, de az még idő.
Aztán a rettentő fáradtság ellenére, ami rátelepedett az arcomra és a mellkasomra, még toszogattam a kisebik elkészített bannert, bár azt nemtom, hogy mikorra lesz az egész működőképes.

ehe, köszönik megtisztelő jelentkezésemet és értékesnek tartják az elküldött anyagot. De legalább kaptam választ.

Némi késéssel ugyan, de elküldtem a tavaszi találkozóról az elszámolást az elnökségnek, a mai nap már eredményes volt. Készítettem bannereket a főnixnek is, bár attól tartok, ez így még nincs egészen készen.

Több háromnapos hétvégét szeretnék, ez így pont kényelmesen jó volt, még a kötelező ünnepi hazalátogatásokkal együtt is.

Volt tanulságos beszélgetésem (nem, tényleg) pénteken egy órás sörözőben, megint szinkronicitás érzetem van, bizonyos események bevonzzák a hasonlókat, vagy csak az agyam lesz érzékenyebb a világegyetem mintáira persze, ez egész logikus.

Végigjátszottam a Portal2 singleplayer részét, lenyűgözött az időutazás feeling, a plakátok, az érezhető és értelmezhető stílusváltások.

Ma reggel a buszmegállóban tökéletesen elégedett voltam az időjárással. Kellemesen hűvös volt, egy reggel az legyen ilyen, amikor nem esős (vagy havas). Szeretem azt az időt is, amikor minden komolyabb beöltözés nélkül ki lehet menni az utcára, de még nem halunk meg a napsütéstől és hőségtől. Rövidek ezek az időszakok, nagyon.

Tegnap sikerült összeraknom a bannert, rájöttem, hogy érdemes lenne számolnom és gondolkodnom, nem csak úgy ránézésre tologatni pixeleket, mert akkor időt spórolok. Persze most van az, hogy érdemes elölről kezdeni ugyanazokkal az elemekkel, és rendesen, szépen összerakni. Majd, ha jut rá időm, mindenképpen.

Szeretnék énekelni még, szeretnék sok időt, amit csak arra szánok, amit valóban szeretek csinálni. Lassan tényleg elszánom magamat, elmegyek, és veszek mikrofont, még akkor is, ha azt mondják a többiek, úgyse hallatszik a próbaterem béna erősítői és mittoménmijei miatt. Attól még otthon, felvételre sokkal jobb lenne, mint a jelenlegi, és hátha mégis érezhető a változás. Zavar, hogy alig hallom magam, pláne most, hogy elkezdtem odafigyelni komolyabban olyan dolgokra, mint egyenletesség, hangszín, akármi, mittomén, na. A hegedű más, azzal kapcsolatban nincsenek ambícióim, bár persze jó lenne hallani, mert borzaszó hamis tudok lenni, pláne ha nem is hallom magamat. Szerintem lassan már-már hallgathatóak vagyunk próbán :D

A D10-et azért még szeretném, pláne, hogy van egy jelentkező gitárosunk. Igazából nem kellene ehhez semmi különösebb izé, vannak geek zenekarok két-három gitárral is, csak kellenek jó szövegek, és jó emgvalósítás, még az se kell, hogy a zene olyan nagyon eredeti legyen.

Nagyon reggel van, bár lassan érzem az automata kávé hatását, kicsit tisztul a világ. Tegnap végül sikerült rájönnöm, hogy a flash motion panelja hasonlóan működik a 3DS-éhez, és ez öröm, lévén azt már sikerült megértenem és használnom is. Meg ez csupán 2D, 9 mozgás tengely helyett csak négy, és az egyéb modifyerekből is kevesebb van, mondjuk persze lehet, hogy csak egyelőre. Azt még enm tudom szemre belőni, hogy mit mennyi ideig és hogyan kell ahhoz, hogy olvasható és ritmusos legyen, ez lesz a bonyolult és szözölős része. És akkor arról nem is beszélnék, hogy ki kéne valahogy néznie, egyelőre örülök, ha a fehér alapon fekete kifejezések a megfelelő ütemben úsznak át.

Rájöttem, hogy az a papír a billentyűzet alatt és az aszta fölött azért van, hogy írogassak rá bármiket, ez felszabadító érzés volt.

Tegnap játszottam kicsit a Portal2-vel, ezeket az ügyességi játékokat csak kezsölként vagyok képes játszani - a Mirror's Edge-t se vittem még végig. Legalább kitart egy ideig.
Aztán a Witcherrel írtottam darkspa... ghoult és drownert, illetve megdöntötte a hálás, megmentett csajt a malomban. Tulajdonképpen nem rosszak a szövegei, de az a kifejeztéstelen arc, illetve hang, ahogy mondja, az valami borzasztó. Remélem, hamarosan beindul, mert elegem van a falun keresztül rohangászásból. Ha legalább fun lenne a közlekedés, mint az Assassins Creedben, ahol lehet a falakon ugrálni megminden.

Azt meg nem értem (elegáns témaváltás), hogy miért reagálnak úgy a táborfőszervezők, mintha valami borzasztó viták lennének. Mert nincsenek, időnként vannak kritikai megjegyzések, meg élesebb hozászólások, de ezek a normális életvitel részei. Őszintén remélem, hogy csak szimplán olyan dolgokról írnak, amik szűk levlistákon esnek meg, és csak a megfelelő fórumot nem találták meg, nem arról van szó, hogy túlreagálják, és túlpörgik azt, amit én is látok.
Nagyjából sikerült kinyírni a topikokban a kommunikációt és ötletelést azzal, hogy felszólították a szervezőket arra, hogy ne oda írjanak, hanem privátban - ezután nyilván az offtopicba meg a vegyes használatú topikba ír mindenki, még akkor is, ha igazából lenne annak helye máshol is.
Persze lehet, hogy másoknál egyszerűen ennyi volt a lelkesedés írott formája, belőlem nagyjából kiűzte az érdeklődést a tábor általánosabb dolgai iránt. Majd megoldják a többiek azt, ami a dolguk, én is azt, ami az enyém.
Persze, működhetne a szervezés tényleg úgy, hogy minden csoport csak a saját ügyeire figyel, a főszervezők egymás között láthatatlanul lekommunikálnak mindent - de ez csak akkor, ha valóban ellátja mindenki a feladatát, és nem derül ki időnként mégis, hogy valamit elfelejtettek, valamire véletlenül mégis egy másik teamnek mezei tagja hívta fel a figyelmet. Mert akkor rossz ez a koncepció, hiszen nem fog kiépülni a szükséges bizalom. Amit, sajnos, ki kell érdemelni. Még mindig.

a mai program... wazzz. Portal2, az biztos, de előtte valami nagyon gyorsan kellene egy gyors bannerverzió a főnixnek - most, h tudom megint az alapdolgokat flashben. Egyedül az nyugtatja a lelkiismeretemet, hogy amióta elvállaltam ezt a banner-dolgot, azóta heti max egy szabad estém volt, azt meg olyan dologgal töltöm, amit szeretek éppen. Durva, de majdnem mindig volt valami, a próbaidőszak után is.

néha azért elgondolkodom azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az állami szférában akkora balfaszságok uralkodjanak, mint amit Inszéjntől meg a többiektől hallok, meg az újságokból olvasok. Ijesztő ez a tehetetlenségi erő, ami az országban van. Mert az oké, hogy a társulat vagy az emtété, vagy akár a cég ilyen - de egy egész ország? Itt bármi komolyabb probléma lesz, mind megdöglünk.

Tavaszi találkozó összefoglaló

Akkor most időt szakítok rá, talán megvárom, hogy a délutáni álmosság átadj a helkyét a koraesti energiának vagy minek.

A találkozó szervezésére már nem tudom, mikor kaptam ihletet, de legkésőbb akkor, amikor azon gondolkodtam, hogy a leendő családfőimmel közös dolgot kéne véghezvinni, és erre kitűnő alkalom a tavaszi találkozó. Szóltam Celebromnak, írtam Cuccnak és Áfinak, Cucc lelkesedett, Áfi Japánban volt (még nem voltunk benne biztosak, hogy egyáltalán hazajön-e). Celebrom megemlítette, hogy Rayan meg Pók is érdeklődtek, meg, h ő is szeretne benne részt venni. Ugyan úgy gondoltam, hogy ketten is meg lehet szervezni a találkozót (illetv a később csatlakozó Áfival hárman), de, ha már jelentkeztek, akkor miért ne?

A célom az volt, hogy péntek-vasárnap időtartammal foglaljunk szállást valami nem túl messzi, nem túl drága helyre, ahol lehet akár várost nézni vagy kirándulni, és... ennyi. Nem gondolkodtam programban (illetve csak annyira, hogy "igény esetén").
Aztán az első megbeszélésnél, a pályázatot végignézve kellett választani főszervezőt, akkor mondtam, h oké, leszek, írjunk engem be rá. Úgy is lett, bár a pályázatba a projektmanager szót írtam. Akkor találtunk netes kereséssel BP-től messze valai szállást, ezért muszáj volt még keresnem párszor nekem is, mert úgy éreztem, muszáj lennie közelebb is valaminek, ami nem Várgesztes meg Visegrád. Találtam, egy tatai kemping tűnt megfelelőnek, sok hellyel, fűthető kisházakkal, ilyesmi, és nem is volt annyira drága. Gyorsan rákérdeztem, van-e még hely, ideiglenes foglalási szándékot is jeleztem, mert a pályázathoz és költségvetéshez kellettek a konkrétumok.

Aztán úgy alakult, hogy csak én nem értem rá a helyszín felmérésére, ezért a többiek nélkülem mentek le Tatára, és ott végül a szomszédos helyet választották, mert az eredetivel voltak gondok (már nem tudom, hogy mik).
Itt tuti hibát követtem el, mert nem voltam lent, nem ragaszkodtam hozzá, hogy mindenképpen tudjak arról, ha  netán szállást váltunk, és ezt utólag sem jeleztem. Nem változtatott volna persze semmit, mert meggyőztek arról, hogy nem fontos a fűtés április közepén. De legközelebb tuti szőrözőbbnek kell lenni mindennel.

Közben alakult lassan a minimálisra tervezett program is: szerettünk volna bulit, akadályversenyt, meg esetleg sportprogramot, egyik sem tűnt olyan dolognak, amit nagyon kell sürgetni.

Az hamar feltűnt, hogy már négyen is marha sokan vagyunk, aztán Áfival együtt öten pláne (Celebrom végül nem szervezett aktívan egyéb elfoglaltságai miatt), úgyhogy igyekeztem arra koncentrálni, hogyha más el szeretne vállalni valami részfeladatot, azt hagyjam, akkor is, ha ettől úgy érzem, nekem semmi dolgom. Mert ugye, a főszervezőnek végsősoron az a feladata, hogy mindenről tudjon, és vitás kérdésekben döntsön, vagy legalábbis segítse a döntést (demokratikusabb szervezések esetén), ill. viselje a döntések után a felelősséget.
Sajnos egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt mindenki ugyanígy gondolta (lásd a helyszínváltoztatást pl.).
A tanulság az, hogy legközelebb ezt ki kell mondani, leírni vagy valami, mert ugyan nem lett belőle nagy baj, de lehetett volna komoly félreértés (csak kicsi volt). És aztán ragaszkodni kell hozzá, fenntartva a tévedés lehetőségét.

A pályázattal szerintem időben elkészültünk, viszont azzal nem számoltunk, hogy Ankalimonnak egy teljes hetébe kerül ellenőrizni a költségvetést, és rábólintani a projektre, ami nélkül nem lehetett elkezdeni a kiírást és reklámozást sem.
Legközelebb bárkitől is függ a kezdés (aki nem mi vagyunk), rá kell számolni 3-4 napot, és azonnal zaklatni kell, mert nem bízunk a felettesekben, kivéve, ha nyomós okunk van rá, de még akkor sem.

Emiatt későre csúszott a kiírás, bár a többi előkészületet nem zavarta meg.
Nem hiszem, hogy érezhetően többen jöttek volna, ha egy héttel korábban írjuk ki a találkozót, de azért már-már közelítette ez is a vis maiort :D

A programtervezésben lényegében feleslegesnek éreztem magamat, a többiek nélkülem is elegek lettek volna a dologhoz, de ez, azt hiszem, igazából jó dolog. Talán arra érdemes legközelebb odafigyelni, hogy ki mennyi mindent vállal el, mert egy ekkora szervezésnél, ennyi emberre nem tartok megengedhetőnek semmi komolyabb frusztrciót vagy idegeskedést. Pont.

Az megint csak a személyi vismajor, hogy péntekre előadásom lett kiírva, ami után aztán még csak le sem tudtam menni, mert elhúzódtak a dolgok.
És még problémák is adódtak, bár azokat a lent lévő többiek tökéletesen kezelni tudták, még elméleti szinten is (úgy értem, a szállással kapcsolatos kommunikáció Póké volt, a pénzkezelés Cuccé, Rayan a józanész volt, Áfi meg a szabad gyök, én meg lettem volna az ötödik kerék :D).

Utólag hallottam személyi súrlódásokról is, amik a szervezésből fakadtak - na, asszem ilyesmiket kellett volna elsimítania a nem jelenlévő főszervezőnek, pláne, ha más dolga nincs is.

Az akadályversenyt elsősorban Pók szervezte, mindenki más különböző fázisaiban volt aktív. Mental note: ha tudni szeretnék valamiről, azt nekem kell megkérdeznem, ne reménykedjek abban, hogy a tudás birtokosának fontos lesz megosztani az információt.
Nyilván profibbank tűnt volna a dolog, ha tudom, hogy Pók és Cucc mit és hogyan terveztek, mert a konrkétumok megbeszéléséből előzőnap kimaradtam, de ez nem lett végül baj.

Az esti buli jól sikerült, nem voltak annyira unalmasak a zenék sem, mint szoktak, arányaiban hoztuk az emtété tánccsoportját, a karaoke is jó volt, azokat meg nem lehet bulizásra kényszeríteni, kik nem akarnak.

A célját a találkozó elérte, közösségi élmény pipa, akadályverseny, amit élveznek, pipa, buli, amiben énekelnek, aztán táncolnak, pipa. Mi jól érezzük magunkat, pipa.

Különben legközelebbi találkozónal érdemes minimum előzetes jelentkezési létszámot megállaptani, és, ha nem éri el a minimumot a jelentkezettek száma, akkor lemondani. Vagy reagálni rá, mondjuk helyszínváltással vagy programváltással, vagy bármivel. Ez az eddigi gyakorlatból, és most is kimaradt, és majdnem veszteséges lett az alacsony létszám miatt. Szürreális módon az mentette meg, hogy a szállásadó nem teljesítette a feladatait (meleg víz, közös helység biztosítása), ezért kevesebbet fizettünk végül, mint eredetileg kellett volna.
Ja, igen, és a kis találkozókra is előzetes szerződés aláíratása kell szállásadókkal.

No, ennyi.

Kéne beszámolót írnom a tavaszi taliról - fáradt vagyok, nem igazán álmos, mert tegnap este ledőltem délután, és már sötét volt, mire felébredtem.

Jó reggelt, szépek voltak a tavaszi eső utáni színek, még akkor is, ha hideg van, és érzem a hideget a térdemben meg a torkomban. Mondhatnám, hogy öregszem, de kiskoromban meg a növekedéstől fájtak állandóan a csontjaim, sose volt jó, sose lesz jó egészen. 

Egészen morcos voltam, amikor bemondták a dózsagyörgyutat, be kellett fejezni az olvasást, feltámolyogni a liften az emeletig. Azt hiszem, (és hősnőnk ekkor végleg elvesztette a fonalat, lehajolni meg nem akart, mert akkor leszédül és elalszik). 

Nem tudom, hogyan alakul a... karrierem a következő hetekben-hónapokban, viszont bátorságot és kevés erőt ad a tudat, hogy változtathatok. Jelenlegi helyem edzésnek jó, lehetnék erőszakosabb is, hogy dolgozni szeretnék, tanulni szeretnék, nem szeretnék unatkozni. A kritikával persze simán sakkban lehet tartani, az nem túl jó, de ez meg ezzel jár.

Tegnap erős közepes próba volt, viszont kisajtoltam egy zenekarnevet az emberekből, bár lehet, h nem kellett volna annyira erőltetni :D Mindegy, hacsak nem jön valakinek hirtelen olyan ötlete, ami mindenkiben őrült szemcsillogást és lelkesedést okoz, addig marad a Szívforgács. 

Viszont kezdem sejteni, hogy nem pont a népdal stílusú éneklés a tökéletes választás nekem :D Majd meglátjuk. 

Baromi sokat számít a mikrofon.

Elfárasztott ez a hét azzal, hogy minden este valamilyen próbán voltam, és ma sem haza, hanem Tatára megyek.

második önéletrajz elküldése pipa, ez amúgy baromi jó lenne, ha nem sürgősen keresnének embert. Nem baj, úgy döntöttem, egy jelentkezést megér, hátha meg tudjuk beszélni a HR-sel, hogy engem szeretnének még május elején is.

Ha nem fájna tompán a fejem, akkor még lehet, h ötletem is lenne bármire, de most... de most ez szar. Frusztrál, és még az is előttem lebeg, hogy ma este össze kell készítenem a jelmezemet, meg a tavaszi talis cuccaimat is előre.

Ebben az állapotban egykávé ... az megölne. Vagy nem. Akkor szavazok a feketeteára, jó lesz az, ha el tudom magamat vonszolni a konyháig.

talán, ha leírom, hogy mennyire nehezen indul ez a reggel - délelőtt, az elindít a tevékenység rögös útján.
annak kifejezetten örülök így utólag, hogy reggel volt lélekjelenlétem pillanatragasztóval megragasztani a csizmám sarkát. Persze a kezemről még mindig nem kopott le, de örömmel érzem, h kopik folyamatosan, estére talán már nem is fog zavarni.

kell szereznem meleg teát, aztán nekilátnom az egyik listának, bár előtte lekérheetek mégegy mappát, h nálam legyen.

Tegnap telepítettem a Witchert, asszem újabb karakter a listára, Inszéjn mögöttem röhögött a hosszú, fehár hajú, sebhelyes arcú kúl főhősön, ahogy lepofozza az izét. Na igen. A grafikája már kicsit kevésnek tűnik, azt hiszem, főleg az arckifejezések hiányoznak - megszoktam már őket, no.
A HUD meg a harcrendszer kifejezetten kellemes változatosságot hoz a DA-k után, és nagyon szép (pláne a DA2-hz képest, mos érzem igazán, mennyire kiábrándító egy fantasynél ez a fajta minimalizmus). A világ hangulata bejön, bár még csak a legelején járok a sztorinak, kvázi a tutorialnál. Az egyetlen csaj NPC persze köldökig dekoltált ruhát visel, de cserébe a zord arcú pasik mind izmosak.

ma este zenekari próba, kár, h nem tudtam gyakorolni amiatt, hogy ott kellett ülnöm a törekvésben, és gombokat nyomogatnom, miközben olvasok. ennél alulmotiválatlanabb nehezen lehetnék, még csak nem is idegesít, elfogadom, mint a banális rosszat.

várom a tavaszi találkozót, persze már van bennem szervezési izgalom is, minden rendben lesz-e, minden jó lesz-e, nem felejtettem-e el még valamit, ilyenek.
alapvetően nem szeretnék mást, csak a tavat, meg a zöldet, meg az embereket. Eszembe jutott Várgesztes, meg az erdő ott, és eszembe jutott az is, hogy mit jelentek nekem azok az emberek akik. :elérzékenyül:

szeretném bejelenteni igényemet több időre, több időre, amit arra fordítok, amire akarok.

szeretnék például mesélni, a királylányosat is, de mást is.

játszani is szeretnék, nem csak azt a 20 perceket, amit a mirrr's edge előtt bírok ki.Durva a játék, borzasztóan frusztrál, mégis játszom. Most tudom csak megbecsülni a Portla-t, hogy viszonylag kevés szívássla tudtam végigjátszani. Ott általában, ha rájöttem a megoldásra, akkor már nem kellett túl sokat szenvedni. Itt meg... marha jó ugrálni a háztetőkön, meg minden, de meg kell szokni a földön csattanó hangot, meg az állandó újratöltést az automatikus mentési helyekről. Ha legalább másodpercenként menthetnék...


gváháháhááá,Pók most küldte át azt, amiről nem is tud sem ő, se nem én, de jó lesz ez szombaton :DDDD

ma reggel később kezdtem kávét inni, mert már megérkezés után azonnal kellett melózni, ki is vagyok rendesen ütve. Persze lehet ez vashiányos tavasz is, ki tudja.
Megint próbákra kell járni a pénteki előadás miatt, a damage-től beszerzett orgyilkosos Hobb könyvet olvasom (jaja, elolvastam, adom tovább vérlepke :D). Szeretem a regénysorozatot, a világot, meg az írót is. Bár néha ijesztően emlékeztet a királylányos fantasy mesémre a setting - középkorias (bár nálam van ugye némi steampunk is, csak még nem látszik :D), uralkodók központi és NPC szerepben, a királyság érdeke, nemesekhez kötődő mágia, ami ritka a nem főszereplők életében, ijesztő kalózok/szipolyozottak, fura hegyvidéki népek, ilyesmi.

lecsúszva az évfordulóról

meg kell tanulnom hülyeségeket kérdezni. mert különben úl sokat mardok csöndben, és ez nem mindig jó.
Meg persze van olyan, amikor nem jó megszólalni, ügyes mérlegelés kérdése az egész.

Az mtt táborszervezés meg túlpörög időnként, meg a szabályozási kényszerek is, bláhh, úgy döntöttem, amíg nem akadályoz, addig nem szólok róla.
Node, asszem tegnap jól összeírtam próbán, h a tavaszitaliról mit kéne még írni, le is írom, aztán még, aztán még... nemtom. Ez most ilyen reggel.

az már túl nagy igény, ha a táborszervezői jegyzetek "hivatalos" verzióját magyarul is szeretném elolvasni?

ó, mennyire, de mennyire, de mennyire péntek felemás délután van.

perszehogy nem gondoltam bele (eléggé, mert eszembe jutott), h egy tonert kell majd cipelgetnem magammal. Azt se tudom, mekkora a doboza, de az itteniekből kiindulva nem feltétlenül kicsi.

nembajnembaj, tegnap rájöttem, hogy csak a viszonylításokban létezem,nem önmagamban, ez elég sabilitást adott aztán az előadásra. Akkor létezem, ha érzékelem az engem körülvevőt. Különben valahol máshol vagyok.
körömmel kell időnként kapaszkodnom a realitásba

veszek hétvégén Hobb könyveket damage-től, fogok olvasni, ez azt jelenti, meg fogok rendetrakni és szobát átrendezni, ez a változás illúziója, ma meg megyek emberek közé színtisztán szocializálódni, minden hátsó gondolat nélkül.

tegnap jól éreztem pár dolgot az előadáson, a második jelenetem megintcsak durva volt belülről, és volt akinek tetszett, hát ez jó, mondom én, nekem ez kell. néha nehéz kilépni ki a térből át másik tükrökbe, én mondm ezt, én mondom. én.
a nagybetűk nem érdekelnek a nagybetűs értelmek sem, se oda, sem vissza, mert a tények azok a létező dolgok, már definíció szerint, és néha tényleg csak a vízcsepp a betonon vagy a másik tekintetének az az egy csillanása számít, semmi más nem létező. kirajzolódó tények, tárgyak, gondolatok és fogalmak, elektronok vagyunk egy nagy hálóban, és nem mozoghatunk akárhová, mert a kapcsolatokban létezünk csak, az ellentétek vonzásába, meg ilyen fassáok, csak állunk és nézünk komoran a habokba, meg szplínelős örök alkonyatba, én ott lakom, néha éjszaka van néha rettnetesen üres hajnal, a nappalt nem nekem találták ki, nem engem találtak ki a hajnalhoz.

a határokon mozgás azt is jelenti, hogy maradnék én a biztosban, de ha sokáig vagyok ott, akkor megöl az unalom, és a következte.

ezek a pillanatok határozottan nem azok, amikor bármi bajom van. ilyenkor vagyok a legközelebb a létezéshez. olyan, mint kint állni egy tenger vagy egy szakadék szélén. Vagy a gyors sodrású folyó vagy bármi. Vagy a szkafander belső oldalán nézni az űrt, and so on.

itt feszít belülről, nem tudom mi, de a napfény elporlasztja, és a idő elrágja vasfogaival és minden elmúlik egyszer. Késésben vagyok folyamatosan.

Az milyen már... nem hiszem el, megnézem újra. 2003 októberében küldtem már novellát az rpg.hu-ra. Aztán 2006-ban. Azóta nem, és attól tartok, most se tudok írni a határidőig, mert... mert. Pedig jó lenne, ja.

Kezdenek télleg összeállni a számok a Zenekarral, Aminek Még Nincs Neve (ZAMNN? Nem jó.), kell gyakorolni mostmár. Sokat. Hegedűn is, énekkel meg kéne Zoltánhoz menni órára, csakhát glom nincs szabad időpont, azér' nem ír.

Na, előadásra pakolás.

Borges

A RÓZSA

[LA ROSA]
A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa

Nem szoktam álmodni számítógépes játékok karaktereivel - rpg-k NPC-ivel igen, de csak az asztali verzióból. Szoktam viszont álmodni azt, hogy játszom, ahogy olyat is, hogy filmet nézek, könyvet olvasok, eseteg szimplán mesélem a megelevenedő sztorit.
Most játszottam, valami DA előtti rpg-t, tudtam, hogy izgalmasabb a taktikája, és a harcok összetétele - valami fordulatnál aze gyik NPC-m ellenem támad majd, és az kínos, mert valóban olyan badass, mint amit lehetett róla hallani. Nem  is volt rendes harc,az első próbálkozásra egyszerűen valami nagy fény jött, és megölte a karakteremet, mert ennyire táp, csak eddig velem volt. Újratöltés, oké, akkor most mondjuk megpróbálok azonnal odébbszaladni, hogy legyen távolságom rátámadni. Valami "üldözésjelző" jelezte, hogy épp mekkora veszélyben vagyok (fényessé vált a képernyő), és csodák csodájára el tudtam szaladni (mint a Mirror's Edge-ben, nagyon hatásos ám ugrálni át kitörhető ablakokon megminden :D). Aztán utolért, és még ébredés előtt pont volt szociális opció is arra, hogy (abban az esetben, ha már volt a románc-szál a karakterrel) meggyőzzük arról, hogy igazából nem is akar megölni.
Azt hiszem, kedvelem az összetett játékokat. Meg az összetett álmokat.

Mindegy, így leírva nem olyan érdekes az álom, inkább az intenzitása az. Tudom én, miért mesélek elsősorban lányoknak rpg-t... még Inszéjnek mesélni is nehezebb, illetve improvizálni az. A csajokról egyszerűen feltételezem, hogy kb hasonló sztorit (és NPC-ket) élveznek, mint én, tehát nagyot nem tévedhetek. Asszem ezt egyszerűsíti le, ha ezt ki is mondom olyanokkal, mint "királylányosfantasy" és "szappanoperamesélés".
Tegnap pl. meséltem Inszéjnnek királylányos fantasyt, roppant hasznosak nekem ezek a beszélgetések, mert nagyon alaposan szokta elemezni maga körül a világot, én meg ez alapján tudom továbbszőni a dolgokat az érzékelés határáig. Azt hiszem, megtaláltam egy eddig kívülről irányított NPC-met belülről. A másiknál meg nagyon kell arra figyelnem, hogy ne módosítsam a képet róla a fejemben, mert azt úgy érzem jónak. És amúgy is, muszáj lyukakat hagynom a világban, hogy formálódhasson dinamikusan.

ehh megnyitottam a felületet, hogy majd most önkifejezek, aztán persze nem kezdtem el. kint ülök a recin, és borzasztóan fáraszt már csak a mozgás csak a lámpafény, csak a nemtommi, bár nyilván az is közrejátszik, hogy 3 és fél5 között járok valahol időben, és ez a legdurvább időszak egy napban ébren - oké, hajnali 3-5 között se rossz. Csak az ritka.

Esig kell felébrednem - erről jut eszembe, öt körül visszaülök a helyemre, és csend-rend-nyugalom fog körbevenni és az nagyon jó lesz.

Aztán meg hirtelen majd próbálni fogunk - tegnap énekeltem, szombaton énekeltem, remélem, ennek lesz hatása, és nem fogok a végére berekedni. Erről jut eszembe, tervezek mikrofont venni, mert már korábban is felmerült, és hátha tudok érdemben próbálni. Mert komolyabban végiggondolva, sok értelme úgy nincsen, ha egyszerűen nem hallom magamat, vagy csak borzasztóan torzítva. A hegedű kevésbé érdekel, bár nyilván fontos az is, de ott most örülök, hogy egyáltalán hallatszik belőle bármi. A hangja asszem majd onnantól számít, ha koncertezünk, és pénz is jön belőle.

Ez a tavasz nagyon jó idő, várom a nyári viharokat is.

jóreggelt, beszürkül az ég, tökéletes, reggel épp kicsit fáztam, mert egy réteggel kevesebb volt rajtam, bár így maradna még sokáig, de nem fog, az időjárásnak nem sajátja a megfelelő tartományban tartózkodás.
Kinyílik a világ, csak ne nyíljon ürességre, mert az kiégeti a szemet és az agyat.

Néha úgy érzem, hogy átesem a szöveten, a szálak között, nem engem tartanak meg, vagy nem az elképzeléseimet és vágyaimat. A túlélő üzemmód kényelmesebb lehet, ott kevesebb csalódástól kell félni, ott a csalódás helyett meghal az ember.

A tavaszi találkozó szervezése egyrészt kellemesen gördülékenynek tűnik. Némiképp többen szervezzük, mint amennyi szükséges lenne, de asszem pont nem többen, mint amennyi embert egyáltalán elbír. Tulajdonképpen így  oszlik el kb jól a terhelés egy hobbi-szervezésnél, azt hiszem. Nekem nyilván jó, hogy nem kell kapcsolatot tartanom a szállásadóval, meg ilyenek, a kreatív ötleteléshez is van elég agy, meg a praktikus átgondolásokra is.
Arról nem beszélve, hogy az egész betölti Áfi hazatérésével a "készüljünk a csapattal a táborra közös munkával" funkciót is.
Nyilván ... khm... kihívások elé állítja a folyamat az önbizalmamat (nem szeretem azt a nyomást, amikor meg kell győzni bárkit a hozzáértésemről például), de ez is hasznos.
Az a mantra segít, hogy "nem neked kell megcsinálnod, azér vagytok sokan".

A Turambar próba - nos, én vállaltam. Amikor tudunk próbálni, az tök jó, de.

az ergonómia tanszék honlapja 10 éve ugyanolyan, ahogy elnézem. Rémlik, akkoriban ez egész pofásnak tűnt, most viszont... az a bajom, hogy tök szívesen mennék én az egyetemre megkérdezni, van-e bármilyen lehetőség a tanszéken, akár továbbképzés, akármi, aztán eszembe jut a szakdoglgozatom, és nem. Ez azért szomorú.

És megint elkezdett kísérteni az, h nekem kell notebook, idegesítő nagyon az érzés. Eddig mindig sikerült lebeszélnem magam róla (tavaly asztali gépet vettem, ami jó), de akkor is. Nahmindegy.

naszóval csakazértis írokdélelőtt blogot, szemléltetni, hogy nem mindig annyira elcseszett a hangulatom, mint tegnap (bár az szerintem nem volt depresszív meg ilyesmi, egyszerűen csak.)

Tegnap este gyilkoltunk belterjesekkel zombikat, szórakoztatóan béna voltam (legalábbis önmagam számára). Ilyet máskor is kell. Hátha némi gyakorlással jobb leszek. Egyszer. Ha lesz időm.

Volt próba is, még mindig nem találtunk nevet, a Mandragóra sajna foglalt, más meg egyelőre nem találkozott többségi ízléssel. Időnként már-már élvezhetően játszunk.

Tavaszi találkozóra készülünk, jó lesz, még akkor is, ha nem leszünk 80-an. Sőt. Jól fogom magam érezni. Pont.

Reggel óta Prodigy-t hallgatok, kis folkmetál kitérőkkel.

a nem annyira és a talán határán.
2 perc múlva zárok, aztán megyek próbára.

és ilyenkor jutnk eszemb a naplemente előtti hosszas séták hazafelé, ezek nem azok a dolgok amiknek értelmül van, tudom, hogy mi következne a történetben, de nem tudom, hogy a szereplők hogyan érik el. Nem tudom, hogy a másodpercekké bomló időből hogyan lesz egész, hogyan lesz az a szín, az a hang, amit el akarunk érni, amit ki akarunk keverni, és nem tudom, hogy jobb lesz-e valaha.

A bizalom maradhat, de nem, az nem tud, mert csak a szín létezik, meg a nem létező tükröződés, a tükör túloldala, ami csak a fejemben és a te fejedben létezik, ez a tavasz egészen pszichedelikus hatással van rám.
legközelebb egyszerűen átsétálok a túloldalra, ott a felfedezés és a játék valóságtalansága, 3D-ben, itt csak absztrakciók léteznek és ítéletek és kategóriák.

Morgana linkelt cikk ihletett lista a bejövős számítógépes játékok NPC-ivel (meg azért, mert tegnap ezt elemezgettük). A teljesség igénye nélkül, és elsőre nyilván a legaktuálisabbakat veszem. És spoilerekkel nem törődöm.

1. Thane Krios

Mass Effect 2, a bérgyilkos. Kurva jó szinkronhang, kicsit költői, kicsit elvont, végeredményben tragikus karakter. Ráadásul már korábban is volt családja, szokatlan.

2. Fenris

Dragon Age 2
ex rabszolga, részben amnéziás, rettentően broody (mindenki az emoval jön, de ez szerintem inkább gót). Jó szinkronhang, kúl fehér haj, naaagy mangaszemek.

3. Garrett

Thief 3
a játék, amit third personból játszottam a karakterem miatt. Igazából a videó valószínűleg nem adja át az érzést :D

4. Garrus Vakarien

Mass Effect 1-2

5. Beckett

VtM: Bloodlines
Most már gyengének tűnik a grafika, de akkoriban azért ....

6. Maximillian Strauss

VtM: Bloodlines.

7. Zevran

Dragon Age Origins.
Vicces bérgyilkos.

Asszem ennyi jutott eszembe... Max Payne még a listán van a hangjával, és lehet, h kifelejtettem még valakit.

És ti?

a mai nap elég borzasztónak tűnik.

ez a fél napsütés tehet róla, meg nyilván én, ahogy végeredményben kiderül, én tehetek mindenről (amiért érdemes dühösnek/szomorúnak lenni, amiről nem tehetek, azért nem). Csoda, h kevéssé bízom a határozott véleménynyilvánításokban, amikor be tudok bizonyítani magamnak bármit, és ugyanezt feltételezem másokról is? A relativitást a saját fejemben megtapasztalom, nem lesz tehát semmi, ami meg tudna cáfolni, hisz nem tudom elhinni magamnak sem.

a kék ég a sárga fal alatt nem jó. Mi több, borzasztó ez is.

Tegnap befejeztem a DA2-őt, mage-k oldalán, mert a paranoid csaj egyáltalán nem volt szimpatikus, ellentétben mondjuk a mágusok vezetőjével. Meg a karakterem húga is mágus, a családdal meg sosem volt akkora problémám, hogy ki akarjak írtani minden mágust. Volt epic fight, még nem untam meg, mint az első rész végén, de nem is volt annyira érdekes - túl rövid volt az a rész, amikor az NPC-ket nem én irányíthattam, és körülöttem harcoltak. Meg az a minimális stratégiai elem is hiányzott - jut eszembe, kéne lassan starcraftoznom vagy valami.
Anderset szerettem volna alaposan felpofozni, de sajnos az opciók között az egyet nem értés és döbbenet volt, illetve az, hogy megölöm, elzavarom, vagy azt mondom neki, hogy harcoljon mellettem, hamár ekkora hülye.
A konfliktus különben tetszett, csak a megvalósítása nem - ez a szabadítsuk fel a potenciális démonmegszállot jelölteket dolog kifejezetten feelinges, meg az is, hogy egyensúlyozott a játék a konfliktus szürke zónájában. Csak nem sikerült eléggé, sé a válaszleetőségek sem voltak elég árnyaltak hozzá.
Viszont Fenris épp csak egy kicsit volt túl broody, határeset, elfogadjuk. A szinkronhangja meg tökéletes.

itt ülök a recepción megint, érdekes változás, vannak emberek, meg igazából kedvem lenne ezt is csinálni, de ... nem. :D

töltögettem személyiségteszteket is, ENFP az aktuális, de az I és az F épp, hogy nem 50%-os :D sőt, a P si határeset. Elolvasgattam a leírásokat, mindegyikből illik rám személyiségjegy (az egymásnak ellentmondóak közül is, nyilván).
pl.

E	N	F
51%	77%	52%

ez így azér elég szemléletes.
a munkakörleírások szerint művésznek kell mennem, vagy előadónak, amikor extrovertált vagyok, vagy alkotónak, amikor introvertált. hhá.

viszont... pillanatokon belül elalszom. úgy tűnik, nem időtől függ, hanem fényviszonyoktó... vagy mégis az időtől, nem emlékszem már.

megérkezett a tegnap rendelt könyvem, kiváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésem a témában (remélem, tart).

egy helyre elküldtem már jelentkezést (neten keresztül lehetett, és motivációs levelet meg a rendszeren keresztül nem kellett csatolni), mondjuk elutasították, de, mivel több hetes a hirdetés, ezért simán lehet, h már betöltötték. Arra legalább rájöttem, h a játékfejlesztésen kívül még általában is érdekel a szoftverfejlesztés, legalábbis a user experience része. Meg a QA munkák is. A DTP-hez baromi sokat kellene még gyakorolnom, amennyit nem hiszem, h tudok, csak akkor menne, ha az lenne munkám. Asszisztens, back-office akármi már nem lennék, ez olyan szinten nem szakmai, hogy érzem, a folyamatos butulást. (Meg most épp szédülök is, ez remélem, nem ennek a jele.)

nem mintha elégséges lenne az önbizalmam. de... mindegy is.
---
viszont gondolkodtam most nagyon röviden azon, h Lichi kolléganőt ki fogják rakni heti három napra man asszisztensnek egy külső céghez, és lehet, h majd fél napokat kell besegítenem a recire. Tulajdonképpen nem is zavar, bár ugye elsőre felhorgadt bennem, hogy persze, engem könnyű ide-oda tologatni, mert... de tulajdonképpen változatosabb lesz valamivel a munkaköröm. Nyilván, ha valami minimális fizetésemelkedésem lenne tőle. Ezek a dolgok még akkor is számítanak, ha szeretnék máshova menni dolgozni. És nem a máshova a lényeg, hanem az okosabban, szebben, jobbat és többet.
---
elküldtem mégegyszer, most már a céghez. írtam motivációs levelet is, ha ezt a tendenciát folytatom, talán még képes leszek megfogalmazni ugyanilyet a játékfejlesztőkhöz is.
durva,e gyre komolyabban lelkesít, h kiülhetek a recibe. asszem ez tényleg az unalom jele? a főnököm meg mondta, h nem felejtette el az értékelésemet, csak baromira nem ér rá.

nah, úgy döntöttem, visszalépek az emtétébe :D majd keresek aláíró embereket.

30 seconds to Marsot hallgatok, erről rájövök, hogy a DA:O vége jó húzás volt, meg úgy általában jobb kedvem lett tőle. Úgyhogy akár el is mesélhetném, hogy pénteken megvolt a bemutató, az előadás már tök jó volt, lekötött a hangetchnikai fülkéből a Burke, a terhes női alakításért meg kaptam dicséreteket, ez is jól esett. Nem számítottam rá, hiszen pár perces epizódszerep, és ... és hát. No. De, hogy volt olyan néző, aki azt hitte, hogy tényleg terhes vagyok, ez azért büszkeséggel tölt el. (Meg kéne jegyeznem ezt a pillanatot, asszem ezért írom le.)
Mostantól rengeteg időm lesz, úgy döntöttem, de persze pont ezért került elő a lentebb leírt érzés. Az idő felelősség.

Úgyhogy mértékkel kellene játszanom, de nem érdekel igazából. Hawke kalandjai folytatódtak, ki nem találnátok, melyik NPC-vel jött össze. Mivel két brooding man is találató a sztoriban, ezért annyira nem egyértelmű (talán), ráadásul mindkettő épp elég balfasznak is tűnik. (Tropes-os linkek ajánottak.)
Mindegy, szóval a fehér hajú, mélyebb hangú, és nagyon keserű ex-rabszolga tűnt vonzóbbnak, mert... mert. Mert határozottan kitörte az egyik mágus nyakát, aki az életéért könyörgött, meg a másik mágusnak se kegyelmezett, akinek pedig még a szívát is adta, hogy cserébe megahagyja az életét, ha elmondja, amit tud. Mondjuk. De így utólag - azért az a pillanat, amikor az együtt töltött éjszaka után teljes vértezetben borong a kandalló előtt... Hawke tudhatta volna. Kíváncsi vagyok persze, hogy ebből kihoznak-e valamit.

Sikerült telepítenem a Mirror's Edge-t is, érdekes játéknak tűnik, csak a ritmusérzékemet kellene még hozzá fejlesztenem, meg a billentyűkombónyomó kezemet. De bejön az, ami már az Assassins Creedben is bejövős volt, a háztetőkön és egyé helyeken ugrálni kúlság, pláne, ha a valóságban nem tudom megtenni.

Tessék, kisütött a nap.

Mental note: nem szükséges és nem érdekes. És mégis itt van.

Nem szeretem azt az érzést, amikor folyamatosan érzem, hogy valamit me kell csináélnom, valamivel még enm vagyok készen, de kell, és már késésben, és nem lesz rá időm, és.. és...
Az egyetem erről szólt. Egészen addig a pillanatig, amíg végre ki nem szédültem a vizsgáztatóbizottság elől, megalázva és igazából arra koncentrálva, hogy ne aludjak el, mert az éjszaka alvás helyett az államvizsga anyagát rögzítettem. Máig nem tudom, hogy hogyan gondoljak erre az egészre - valóban nem ér semmit az az egy éves munkám, vagy csak és kizárólag a prezentáció alapján döntöttek, mert egy napja lett volna elolvasni a bizottságnak a diplomamunkámat? Nem tudom, miért pörgök ezen - a kérdéseik alapján nyilvánvalóan nem olvasták el, hiszen akkor tudták volna a válaszokat. Lecseszhettek volna azért, mert nem voltam elég erőszakos a konzulensemmel (hogy időben olvassa el, és szóljon, ha nem tetszik neki valami), de azért, mert túl széles témakört választottam (valóban nekem kell tudnom, hogy mi felel meg egy diplomamunka témakörének? mégis, honnan?), vagy azért, mert ... nem foglalkoztam vele eleget.Wtf? honnan a francból tudják, mennyi munkaórát raktam bele? Fizikailag is több időbe telik csak legépelni azt a 80 oldalt, műszaki rajzokat sem öt perc összehozni, a 3D-s modellekről nem is beszélve. És akkor még ott van, hogy csak az egész formázása több nap volt. Meg a képek, meg a helyszínre utazás, és fényképezgetés, beszélgetés, stb. Meg a külsős konzulenssel való beszélgetés. Ha mindezeket azonnal képes vagyok áttölteni a 80 oldalba, akkor is több heti meló jön ki.

De persze az is lehet, hogy ez az egész csak magyarázkodás, és tényleg én vagyok enyire tehetségtelen hülye. Hajlamos vagyok az ilyesmit elhinni. Még jó, h fenntartom a tévedés lehetőségét - végülis, ez az öt százalék visz előre. Ha nem lenne, akkor már sok mindent feladtam volna. Bár, ki tudja, lehet, h boldogabb lennék, ha nem szeretnék valamit tenni, ha nem hinném, hogy a vegetálásnál többet kell élni. És ehhez időnként le kell égetni a kötelekt, meg lemarni a láncokat, meg ilyesmi.
Hm, ez olyan, mint valami nagytakarítás - vagy inkább selejtezés. Sőt, mintha költözni szeretnék inkább, mint helyrehozni a rossz helyen lévő házat. Egy idő után a foltozás helyett érdemes új ruhát venni, meg egyéb unalmas hasonlatok, a lényeg úgysem ott van a szavakban. Illetve bennük, csak közöttük meg mögöttük, feloldódva a vonalak zenéjében.

Tulajdonképpen szórakoztató. Az alternatíva az, hogy álproblémákkal foglalom le magam, vagy bevonom magamat egyé problémákba, de ez lényegében ugyanaz. Az MTT például kitűnő álproblémaköteg bármikorra, és egészen addig az marad, amíg az ember szabadidős tevékenységként kezeli, és igaz ez mindenre. Mégis, milyen jól el lehet azzal ölni az időt a lelket és az energiát, hogy az ember mondjuk .... tábort szervez. Hiszen bármikor kiszállhat... és most kivételesen úgy értem, valóban bármikor (nem számítom ide a függőségeket, meg ilyeneket, az más kérdés). Amíg az van a háttérben, hogy valaki akkor és addig foglalkozik vele, amíg ráér a Fontos Dolgoktól (legyen az család, munka, szokásos izék), addig.. eee, mindegy. Túlbeszéltem.

csak azt akarom mondani, hogy ma előadás, fél napot vagyok csak itt bent, mert utána már mennem kell beállásra az RS9-be.

tegnap este is játszottam még, aztán nehezen bírtam csak elaludni. Megpróbáltam megcsinálni az egyik NPC-met  karakterként, és majd az ő nevében is végigjátszom - de sajnos annyira nem sikerült, h legyen karakterképem. Ez ilyen geekség, nagyon, talán enélkül is megy majd.  Nem kellenek annyira képek, a regényekhez se mellékelik a szereplők arcát.

Kúl műbőrdzsekiben jöttem be, kétsor gomb meg vállpánt meg felvarrók vannak rajta, meg nagy gallérja.

Holnap délelőtt alszom, délután jövök be, ez így jól ki van találva, ma bankett is elvileg este, szeretnék bizonyos emberekkel inni és beszélgetni.

Kontaktlencsében ülök itt megint, fél napot elbír a szemem a gép előtt, úgy döntöttem. Bár furcsa.

már többet írtam, mint amennyi volt. oké, a felhős-esős eget nem, mert az gyönyörű, és ez a tavazs jó, és nem akarok most egy darabig más hőmérsékletet (tudom, lesz).

utolsó 20 percemet blogírással, mivel mással a kellemes esőszagban a hatodikon. Igazából a mai nap jó volt eddig, folyamatosan leveleztem az emberekkel dolgokról, Cégen kívül és belül, közben eltlt az idő, és még olvastam is itt-ott amott izé. Jól van, ez nekem ma nem megy, a stílusban maradás vagy nem maradás, aludnom kellene, de nem fogok, csak akkor, ha valóban nagyon álmos leszek, ez az átka, ha elfogy a türelmem az idővel szemben.

És játszom. Még nem jöttem rá, hogy tudom menteni a képernyőt (printscreen gomb, tudom), de majd rájövök, és Gilraed Hawke-t is dokumentálom. Későn kaptam észbe karaktergeneráláskor, hogy a játékban már van egy Gilraed (az előző főhősöm, ugye), úgyhogy maradt. Furcsa volt látni amúgy a Világvégén más által generáltan ugyanazt a főhőst, mennyire jellemző, hogy ki milyet hoz ki. Simsben is, mindenhol.

A következő fícsőr az legyen, hogy a játék kielemzi a karakteralkotás és a játék folyamatát, és ezek alapján jellemzi a játékost.

Olvastam dolgokat napközben a DA2-ről, kiderült, hogy azért bonyolultabb az érzékeltnél az egész - legalábbis annak szánták. Vannak változó árnyalatok, és állítólag története is lesz, megminden.

Közben intenzíven felrémlett előttem egy gondterhelt, lassan őszülő férfi szokatlanul ideges lélegzetvétele, ahogy befejezi a hercege által neki hagyott üzenet olvasását. Nézi az üvegbúra mögött táncoló lángot, aztán elégeti a papírokat, még akkor is, ha más nem tudná értelmezni a levelet. Közben azon gondolkodik, hogy egyszerre dühös, és aggódik. A főherceg egyre nagyobb tétekben játszik dupla vagy semmit, és az, hogy eddig csak kicsiben vesztett, nem jelent semmit a jövőre nézve. A veszély eddig csak a következő nemzedékeket fenyegette, ezt nem. Eddig. 
És a forrásai szerint már nem halad minden a terv szerint. A király a trónörököst küldi menyasszonyul, nem a második leányt.

Jajj, de nagyon várom már a péntek estét. Szeretném, h már este hét legyen, fent üljek a technikában, mert ez azt jelenti, hogy van egy érdekes előadás, aztán a végén még szereplek is, és aztán végre vége. Ebben az időjárásban különös kegyetlenség bent ülni próbán úgy, hogy nem próbálok.

Egyre határozottabban érzem, h a királylányos mellett Buffyt szeretnék mesélni. Olyan ember összeállítással, akikkel egy-két hetente össze tudjuk magunkat szedni játékra. Asszem nem kell többet magyaráznom.

Szombaton Turambar próba megint, miénk lesz az egész SÍN, ahogy elnézem. Muhahaha.

Képek

Tessék, feljegyzem az előző játék karaktereit, legközelebbre hozom a mostanit is.

Gilraed, DA1

Daelith (DA1)

Hawke kalandjai

Naszóval már jópár órát sikerült játszanom a DA2-vel, úgyhogy egyre határozottabb véleményem alakul ki.
Nincs olyan jó, mint az első része, igazából mind teljes játékélményben, mind sztoriban, harcirányításban, játékmenetben elmarad. Szebben néz ki, az igaz, de ez szinte a leglényegtelenebb része. Meg nem vettem észre zavaró bugot, ilyesmi, de ezek meg alapkövetelmények.

A történet, amivel eddig találkoztam, nem von be. Vagy nem eléggé. Míg az első részben rögtön kínos helyzetbe került a karakterem, amiből a Grey Wardenné válás mentette ki, és ezzel csak még nagyobb bajba került, addig most ... ööö... elmenekültünk hazulról... és...hm. Azt hiszem, szeretnénk letelepedni véglelgesen. Valami régi családi házat kéne visszaszerezni. Asszem ott voltunk Ostagarnál, de nem emlékszem pontosan már. És valami expedícióra szeretnénk menni, de őszintén szólva, fogalmam sincsen, ez miért annyira fontos, hogy ez a fő dramaturgiai szál. Mert, ha nem ez az, akkor, nem tudom, hogy micsoda. Az NPC-knek érdekesebb történetei vannak. Legalább.
Van családom, akikhez ugyan túl sok közömet nem érzem, de hasonlítanak az általam kreált karaktere, van valami genetika a játékban, ez érdekes és jó.
Ja, mad elfelejtettem, a történetemet meséli az egyik NPC, ergo valahova csak lesz kifutása, de alapvetően már-már belefulladt az érdektelenségbe.
Oké, akkor nézzük a mellékszálakat, elvileg elvihetnék ezek is a plotot. Nos, vannakmindenféle városi személyek, akik megbíznak/segítséget kérnek valakinek/valaminek a megtalálásával/megölésével/kizavarásával, és mindig jönnek és le kell őket harcolni. Időnként az NPC-t is, időnként az csak ott áll a csata közelében, és megvárja, míg kiírtunk mindenki mást.
Már volt olyan sztori, ami érdekes volt - de ez csak egy volt. Vannak döntési pontok, de ezek ránézésre csak az NPC-k hozzánk való viszonyát befolyásolják, nem lett komoly következménye semminek. Jó, ez még változhat, még nem játszottam végig.

A karakterem válaszlehetőségei az ME-ből már ismert "körben vannak a válaszok típusai" megoldás, a szinkronnal együtt nem rossz, bár közel nem olyan hatásos, mint a Mass Effectben. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a játékos karakter nem elég karakteres ehhez, ellentétben Sheparddal, aki már önmagában is jelenség volt. Alapvetően van a normális válasz, a cinikus/vicceskedő/humoros/ironikus (sajnos nem mindig egyértelmű, h mennyire lesz bunkó), meg van az agresszív, de itt már árnyalatokat is megkülönböztet a játék, legalább a válaszlehetőségek melletti ikonokkal - az ikon arra jó, hogy lássam, hogy ja, ez a válasz valóban flörtölést jelent, ez meg nem nyílt provokáció, bármennyire is annak néz ki. Ezt meg viccesnek szánták, ergo úgy fognak az NPC-k rá reagálni. Vagy nem, jut eszembe, többnyre nem találják az NPC-k (sem) viccesnek ezeket a megjegyzéseket. Akkor meg  mi értelme? Az egyetlen őszinte kuncogás NPC-től egy flörtölési kísérletre érkezett.
Ó, igen, a románc opciók, már a második játék, amiben a csaj kezd el udvarolni, bepróbálkozni a srácnál, ez egyre idegesítőbb. Shepardnak elnéztem, ő annyira férfias volt amúgyis (és ehhez a szinkron is jól illeszkedett). Ráadásul nem tartom jellemzőnek, hogy egy nő kapásból egy olyan megjegyzéssel nyisson, hogy "Kár lenne ezért a testért." Előbb kapna dicséretet az esére vagy a hősiességére vagy ilyesmi... namindegy.
Amúgy hangulatosak az NPC-k, és nagyjából érthető, hogy miért csatlakoznak a karakteremhez - bár az kevésbé, hogy miért tudom őket ugráltatni.
És sajnos sokkal kevesebbet lehet velük beszélgetni. De ez az egész játékra jellemző, több harc, kevesebb duma. Uuuncsi.

A harc meg nehezebben kezelhető, béna a kameramozgás közben, ha próbálok taktikai nézetből játszani, és nehezebben megy az karakterek ide-oda irányítása is. Különben semmi különös, megint rogue-gal vagyok, odaszaladok, rácsapok, elszaladok egy másik háta mögé, és így tovább.

Egyelőre ennyi.

Amíg képes vagyok összeszedni magaat, addig akár blogolhatok is. Igen, ez a finom időjárás átmenet fejbevágott, és már reggel óta azon gondolkodom, h mire emlékeztet. Nyilván, tavalyi tavaszra. Meg előttire. És így tovább.

Péntek óta a hétvégém kalandosra sikerült, csak az egész napos pihenés maradt el, amit sajnálok. Péntek este átmentem a Menedékbe, karaktert generálni a szombati versenyre Angwennel és Momóval, vicces és érdekes csapatkoncepció született, és végig verekedtük magunkat a karakteralkotás göröngyös útján is, mire megérkezett a válasz a szervezőktől, h bocs, nem fértek bele a keretbe. Nem tört annyira össze minket (bár másnap aztán legalább háromszor megemlítettem :D), és így utólag asszem megkíméltünk egy szerencsétlen mesélőt attól, hogy szociális interakciókat improvizáljon nekünk.
Szombaton a verseny helyett ettünk, megnézettem a népekkel a Buffy musical részét.

Aztán játszottam a Dragon Age II-vel.

Vasárnap délelőtt próba, délután Geist játék, hétfőn délutántól hajnali egyig próba, kedden már éjfélre otthon voltam. A darab jó lesz, ahogy most elnézem, tehát: most péntek 19 óra, RS9 színház.

éhen döglök. már megvettem a kaját, de megvárom a kollégák pizzarendelését, ó, én szociális áldozat.

készítettem egy színes önéletrajzot, majd azért kéne találnom magamról képet is hozzá. Aztán meg kéne csinálnom szépre. Mmint a word csodái ... csodák, de valahogy nem az igazi.

kezd a levegőnek tavasz-szaga születni, az ég színe is tavaszi eső-szürke - pláne, hogy még emlékszem pár órával ezelőttre, ahol a napfény és sötétebb felhők megfértek egymással. Gyönyörű. Tényleg.

Rájöttem az elmúlt napok során, hogy milyen szinten el tudja venni a lelkesedésemet az, amikor ráeszmélek, hogy az adott témához milyen kevéssé értek másokhoz (lényegében bárkihez) képest. Ha már "tanulom", ha már tudatosult bennem, hogy nem, nem kell jónak lennem, mert nem kész dolgot állítok elő, csak egyfajta tanulási folyamat részeként valamit, aminél pozitívum, ha megüti akár a saját elvárt szintemet, akkor már nincs baj. De addig... valahogy meg kellene tanulnom elviselni a bénázásomat, a minden előremutatást nélkülöző selejtet, amit időnként alkotok. 

Nem tudom miért van bennem az, hogyha nem tudom jól megcsinálni, akkor az azt jelenti, hogy igen kevés esélyem lesz később. Ha hibázok, az örökre szól, és örökre lerontja az átlagomat a minimálisan elviselhető alá.

Ennek jegyében egyelőre nagyon rossznak tartom az éjszaka összefércelt plakátot, majd apránként lesz belőle valami. Az is idegesít, hogy már lassan minden részletét átalakítom, és akkor meg miért nem ezt csináltam elsőre, feleslegesen dolgoztam az elején. Ami nyilván nem igaz. Mennyire könnyebb az ilyesmit strukturáltan elviselni, mondjuk a terméktervezőként tanult ötlet, továbbfejlesztés, kidolgozás, továbbfejlesztés vonalon haladva... pedig ott is igen messze lehet a vázlat a végső terméktől, még koncepcionálisan is. 

Strukturált gondolkodás, nohiszen.

Szóval igyekszem nem feladni akkor sem, ha borzasztó a bénázás. A probléma majd legközelebb akkor kerül elő, ha más is lefikázza, mert akkor már nem csak én tartom rossznak. És akkor minek csináljam, ha másnak se tetszik? (Mert így tanulom meg? Jah.) 

És akkor most kikerülöm a dilettantizmus kérdéskörét, nem elegánsan, de legalább egyértelműen. 

--

Lesz ma zenekari próba, a saját tokomba hanszerelkeztem át, jó a piros-fekete színpár. Remélem, most már gyorsabban tudok hangolni, mert ez így ... ööö... kínos. Visszahallgattam a legutóbbi próbán felvetteket: a hegedű is alig hallatszik, de bár ne tenné, amikor igen.Modnjuk az vígasztal, h az a szám pont tetszik jelen állapotában,  de akkor is. Igazából nem hamis vagyok, csak nem hangnemben (ezek a különbségek viszont az átlagnak nem számítanak), és egyelőre ötletem sincs, hogyan tudok jól odaimprózni dallamot. Ehh. 

De legalább az énekhangommal meg voltam elégedve (bár az is roppant halk volt, talán azért).

--

Előadás jövő pénteken, keddre lehet jönni fényképezni a főpróbára.

álom

Vicces, a zenekarral álmodtam, akiknek még nevük sincs. Valami ismerősüknek kellett volna lagziba menni, talán zenélni, talán csak a buliba, nekem mondták, h nem ismerem, nem kell mennem. Én meg írtam, h köszi, maúgy is gyűlölöm a lagzikat, meg pláne az ottani zenéket.

ez egy durva hónapkezdés lesz, már érzem, vagy tavaszkezdésnek erős, már gyűlölöm a napfény szárítota levegőt, de remélem, azért majd lesz benne élet is, mert mert. Nem érzem jól magam. Fizikailag csak zombi vagyok, ez nem meglepő, de nem érzem jól magamat szinte semmiben, amit csinálok. Kedvem lett volna hirtelen azt mondani, h bassza meg az egész világ, Cégestől, emtétéstől, főnixestől, mindenestől, én kiszálltam, majd lesz vagy nem lesz valmi, nem érdekel, de én ezt nem szeretném. Nyilván van bennem annyi előrelátás, hogy később (percek, órők napok, hetek) múltán máshogy fogom látni, mi több, úgyis ugyanazt szeretné majd visszakapni, amit így eldobnék magamtól.

mindenesetre ez a darab a társulatnál jó pofon, ilyet soha többé. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (legalább próbálok/ hátha tudok rendezőasszisztenskedni tényleg, vagy akár részt venni valami munkában), ellenben elvette fél évemet. Az ígéret és a vállalás köt, meg persze most már kíváncsi vagyok, összeáll-e a darab.

nem tudom, tudok-e egyensúlyozni az irreális mindent-vagy-semmit elvárás mentén, amit Tanárúr támaszt velünk szemben és a saját realitásom között, ezt eldönti a maradék idő az évadból, megéri-e.

Na jó, azt azért csak leírom, hogy tegnap tényleg kipróbáltam onlány módon a left4deadet, és sajátos hangulata van a közös játéknak idegenekkel, de a horror, az teljesen elveszik belőle. Mindenki rohan előre, tudja, mikor jönnek sokan, mikor kell hova átrohanni - aminek izgalom értéke van, az az, amikor egymás megmentésére sietünk, mert bármikor szükség lehet a másikra.
Egyszer sikerült ... eltévednem, egyszerűen nem találtam az utat tovább (pedig ez nem nehéz, mi több, egyértelmű, tehát kivételes tehetség kellett hozzá), és voltak olyan kedvesek a többiek, és visszajöttek értem. Bár ötbbször lenne ilyen. Mmint, nem a bénázás, hanem eltévedési lehetőség, próbálkozás, mert azért a megyünk mert tudjuk mikor jön az izé kb, na, az nem annyira izgi.

Itt bent meg agylerohadás van. Blöűrgh.

oké, süt a nap, hideg téli tavasz van már, meg minden, de ez nem tetszik igazán, nem jó. Inkááb lenne 10 fokkal több és eső. Az rögtön segítene.Nincs kedvem. Most nincs kedvem semmihez.

A hétvége iszonyúan rövid volt, és túl sokat kellett aludni belőle.

Pénteken igazi házibuli volt, borzasztó karaokéval évicces mortalkombattal, aztán szombat délelőtt egy hasznos és jó Turambar próba másnaposan,ó igen. Jó volt délelőtt mozogni, még akkor is, ha ez azt jelentette, h nem tudtam kialudni magamat. Van ebben valami felemelő, h igen, képes vagyok rá. Viszont nem tudom, hogyan lesz ebből darab, mert nincs meg a szükséges lelkesedés hozzá (ha már profizmus meg ilyenek meg pláne nincsenek). Nem viheti egy-két-három ember a vállán mások helyett, mindenkinek kellene egy minimumot beleraknia, és ezt nem érzem. Namindegy. Most két hét szünet, idő híján. Aztán hátha több energiám lesz, és hátha jobb lesz minden.

vasárnap aludtam főleg. sokat. me tavaszi találkozót beszéltünk meg, aztán játszottam, aztán aludtam. ma meg próba, és egyre nehezebben bírom, alig várom a bemutatót.

Hegedű

amúgymeg lett egy elektromos hegedűm tegnap este. a történet vicces volt, mert már kedd óta telefonáltunk a tulajjal, hogy mikor tudnánk olyan helyen találkozni, ahol van erősítő, meg van kábel, mert az már nem volt a csomagban. Végül arra jutottunk, h jöjjön el a próbára, mert ott tuti van minden.
Fiatal csajra tippeltem, egyetemistára, mert koleszra utalt, és a hangja is fiatal volt, de következetesen magázott, én meg képtelen voltam koncentrálni rá, szal én meg mindig belecsúsztam a tegezésbe, de persze nem szóltam neki, h hagyja már, mer fiatalabb nálam. Naszóval, aztán várok rá az utcában, emrt könnyebb kimenni elé, mint elmagyarázni, hova jöjjön - egyszer csak feltűnik egy csaj, hegedűvel. Oké, eddig ez nem lep meg, erre vártam, csak arra nem számítottam, h felismerem. Ha jól rémlik a nickje, akkor Nimrocco volt az, még Haleth népéből... rácsodálkozunke gymásra, köszönünk, ilyen mivanveled, még emtétézel-e kérdések, válaszolok, mondom, h akkor menjünk inkább már be, erre válaszolja, h nem ér rá, mert el fogja adni a hegedűjét. Ja, tudom, mert nekem :D

Aztán megnéztem, kipróbáltam, a hangja emlékeztet a régi béna feles hegedűmére, de legalább ki lehet hangosítani, és időnként hallani a zenekarban (azért azt pártolnám, h még mindig halkítsunk hozzám). Egyelőre alacsony a válltámaszom, mert az normál vastagságú hegedűre tervezett dolog, de majd megoldom vhogy. Meg kell ragasztani az álltámaszát is, de próbán még tartott.Egyelőre jó lesz, úgy érzem, kb hatszor ennyibe kerülne egy olyan hegedű, amit majd akkor szeretnék venni, ha lesz értelme.
Szép piros (nem fekete, de nem baj az, legalább látszik).

A próbán kezdek magabiztosabb lenni, már merek ötletelni a zenén, szólni a basszerosnak, hogy mit lehetne még, meg játszani egyre szólóbb jellegű dallamokat. Persze úgy nehéz, hogy folyamatosan elhangolódott az Á húrom, lassan vette fel a páratartalmat a szobában (de a másik hegedűm is, azt nem is sikerült teljesen felhangolnom próbakezdésre). ÉS most már az erősítőre kell ülelnem, nem a hegedű testére, mer abból kevés hang jön.

Szeretnék majd saját számokat is, de legalábbis erőteljes átdolgozásokat. Még nem tudom, hogyan, de majd.

És szükség lenne még egy gitárosra, meg egy billentyűsre. Kreatív emberekre.

Fórumbejegyzés helyett

Jajnemár, legalább az illúziója legyen meg, hogy jövőre akár olyanok is nyerhetnek pályázatot, akik nem idén szervezők (de persze rendelkeznek a szükséges tapasztalattal) ;). És nem hiszek benne, hogy jövőre ilyen szinten nem változik semmi, hogy ki lehessen jelenteni, senki nem talál másik alkalmas táborhelyet, és nem is fog jelentkezni másik (a jelenlegitől gyökeresen különböző), alkalmas főszervezői csapat.
Duhh.
Szanticskára se megyünk, pedig arra még szerződés is volt. Szal óvatosan az ilyen kijelentésekkel, ebben egyetértek Felagunddal.

És, ha már nem fórumra írom ezt, mert feleslegesnek tartom, ide bővebben ki is fejthetem a dolgot, juhé.

Szóval engem is zavarnak azok a kijelentések, amik idén már a jövő idei táborra vonatkoznak. Gyűlölöm a bebetonozott dolgokat, és ezek olyan kijelentéseket akarnak hagyománnyá tenni, amiket minde évben át kéne újra és újra gondolni. Kifejezetten lustaságnak tartom azt a fajta koncepciómódosítgató elvet, ami már másodszorra van jelen a szervezésben. Nem, nem harmadszorra, mert az első szanticskai tábornál azért koncepciós elveket találtak ki  de tavaly, meg idén ezeknek a határát faragták/faragják az amúgy roppant kreatív szervezők.
Olyan dolgokat veszünk alapnak, amiket átondoltam kellene, nem pedig azért, mert "már tavaly is ez volt". Ebből a szempontból kifejezetten örülök, h Szanticskát le kellett mondani, mert ez kötelezően átgondoltatja a szállással kapcsolatos prekoncepciókat. Akár a sátrazásról-faházas elhelyezésről, akár a zuhanyzókról, stb.

Annak is örülök, hogy az egyik családvezetőm a Relaxban volt utoljára táborozni, mert így sokkal frissebb ötletei vannak, mint akár nekem, hiányzik belőle az elmúlt x év berögződése.

A másik meg az, hogy nem csak a szokások, de az emberek is kezdenek beragadni. Nem igaz, hogy csak a jelenlegi főszervezők és szervezők alkalmasak tábort létrehozni, és végigvinni. Ebben az évben lehet, hogy másoknak éppen nincs elég ideje vagy energiája, de ez is változhat jövőre. (Mondjuk, ha a kolléganőmet sikerülne beemtétésíteni, akkor máris lenne még egy fasza logisztikusunk, de ehhez kisebbfajta csoda kéne :D)

Ezzel együtt úgy tartom, hogy jó a szervezői  csapat, és alapvetően nem rossz a koncepció. Ha netán valaki éppen igyekezne félreértelmezni azt, amit leírtam kedves érdeklődő olvasóim közül :D

ja, tegnap elmásztam a hangszerboltba, persze elektromos hegedű ott sem volt, de legaláb ott másfél hét múlva lehet - viszont mára egyeztettem az eladó hegedű tulajával időpontot próbára, ha tetszik, jó a hangja és van hozzá minden (asszem a kábel pótolható), akkor lehet, h meg is veszem. Oké, a zenekar gitárosa mára hoz elvileg nekem valami beszerzett pickup-piezó akármit a hegedűmre, de ha jól értelmeztem az internetet, akkor valóban jobb annál az elektromos hegedű. Arról nem is beszélve, hogy azon talán tudok gyakorolni este is valamennyire.

A desktopról meg Thane Krios figyel, igen, geek vagyok. Mondjukm egy hete már zombikat ölök, de ez nem jelent semmit. Kellene társ a zombiölésben, ki szeretném próbálni onlány, mert az fun lehet, valaki steamen?

Csütörtöki blogbejegyzés

Hú, az új pékségben hatalmas túrós táskát adnak, ez tetszik. Igazából a havazás is, bár ezeretnek gondolat itt a tavaszvárók közepette, kolléganőm majd mondja erre, h ne veszítsem meg, hol a napsütés és a meleg? Nekem csak a meleg hiányzik időnként. Mármint a 20-27 fok közötti hőmérséklet. Azt hiszem, ma engedékeny vagyok :D

Ma gitár helyett már hegedű volt a hátamon, ez egy ilyen hét, csak holnap nem lesz nálam hangszer. A tegnapi műsoros délelőtt öööö... érdekes volt. Ciki, határozottan elrontottam a dalt, amit előtte megcsináltam sokszor hibátlanul: konkrétan átköltöttem nem egészen értelmesre egy sort, és utána némi hatásszünetet kellett tartanom a foltatáshoz, hogy az már az igazi legyen, mert hátha ismerik. És még a versbe is sikerült belefűznöm egy s-sz tévesztést, amit azért ritkán szoktam...
Viszont kellene többször verset mondani, mert ez igazából jó. Ha lenne időm, akkor - hagyjuk. Nincs időm. Legyen bármennyire elkeserítő, ezt be kell látnom. Örülni fogok, ha a főnixes bannereket össze tudom hozni időre. Valami minimális esztétikummal.

Tegnap aztán kidőltem délutánra, annyi lett a porszívózási terveimnek, képtelen voltam a fejfájástól ébren maradni. Kicsit próbálgattam hegedűn dolgokat, meg énekeltem, aztán mentem megbeszélnisilcucchoz, aki valóban nagyon közel lakik. Tetszik nagyon az, amit csapatidentitásként összehoztunk, amennyiben a táborozók is fogékonyak lesznek erre, akkor az kúlság lesz. És még az is lhet, h nem kell lemondanom a táborra eső funtinellit, majd még kiderül, de Diósgyőr pont olyan közel van, ami tulajdonképpen megoldható.

na, az egyik már leégette az agyamat, örülök, h nem egy projekten dolgozom vele, mert nem állnám meg válasz nélkül. Válaszai alapján buta és sokat beszél. Rossz kombináció.

kicsit szét vagyok csúszva, lehet, h jól jön a holnapi egy napos szabadság, amit a délelőtti nyugdíjasműsor miatt vettem ki. és lassan listát kéne írnom, kikkel szeretnék már találkozni, mert hátha eszembe jut szólni nekik. csak ne lennék ilyen antiszociális.

a versesműsor-próba meg katasztrófa volt tegnap este, próbálok hisztis lenni, megf felháborodott, de sajnos érzem az apátiát. egy hét alatt nem lehet úgy felkészülni, hogy csak meló után, ill. rövid hétvégén van időm, mert nem tudom hangoan gyakorolni se a verset, se a dalt, és Tanárúr meg most nem tudom, mit várt, komolyan azt, hogy ne vegyem komolyan az ő időpontkérelmét? Ehh. Nembaj, szeretem hurcolászni a gitárt, hangszerrel járni az utcán jó. És ma reggel még a metrón egy srác a helyét is átadta - mondjuk a gitár miatt pont nem volt rá szükségem, de a lábam épp fájt, és szívesen alszom ülve.