sose gondoltam volna, hogy hatalmas üvegablakok előtt a szürkülő városképet néző, kávét kortyolgató sziluett lesz belőlem.
kár, hogy a hozzá kapcsolódó gondok nincsenek, csak a póz.
...
a másik alak, aki a gondokat is megkapta hozzá, valószínűleg most kemény hangon megjegyezné, hogy barom vagyok, ő mennyire örülne neki, ha. Ha. Ha.

tényleg akkor érzem csak élőnek magam, ha rajta ülök a hullámvasúton?
----

másfél óra, mehetek társulati ülésre, aztán mesélni.

világvége hangulat? kicsit idegesít, hogy nem emlékszem az elmúlt éveim minden jobb pillanatára, illetve, hogy csak egy életnyi dolgot tudok egyszerre átélni. néha beleolvasok pár alternatív valóságba, és rájövök, mennyi mindenről lemaradtam.
a tények ellen mulatságos lázadni.

ugyan nem most lesz a matekosévtized vége, de nézzük, mit is csináltam eddig az ezredforduló óta.

érettségiztem. jártam egyetemre. ehh. lényegében egyetemre jártam ebben az évtizedben. van diplomám, és őszintén remélem, lesz színészvizsgám is végre.

emtétéztem és szerepjászottam. elhaladt mellettem egy csomó ember. furcsa, furcsa.

a világ megértéséhez... fogalmam sincsen. nem tudom, mivel tudok közelebb jutni. a mérnök-szak segített, a színészet segít, az rpg segít. információ. ősz udvar.
vagy csak érezni akarom a világot. nem csak. a viszonyok sajnos mindig ott lesznek., nincsen világértés az összefüggések nélkül.

Jövőre szeretnék intenzívebben embereket magam köré. (Magam köré, relatív. persze). Eleget pihentem.

Célok, vizek, hajók. Szélmalomharc a világ banalitása ellen? Igen.

nem azért, mert kimaradt majd egy hét. azért, mert unatkozom. a novellához két egység hiányzik már csak, és igazábóllezárni kéne, nem a következő fejezetet felvezetni benne, tehát akár idén is befeezhetném. És akkor már csak át kell írni.

11:11

A karácsonyozás nyugis volt, nyugisabb, mint valaha emlékszem ilyesmire. Voltam a Családnál, másnap átjött Inszéj is, beszélgettek középső öcsémmel fociról, ami amúgy unalmas volt, de legalább az öcsém élvezte.

Tegnap este meg spontán társasozás lett a Bázison, húgomék és Tüncék átjöttek, a bor meg a likőr finom volt, a társast egyrészt nem nyertem meg, másrészt rájöttem, h nincs türelmem hozzá.

a két ünnep közötti senkiföldjén vagyok, süt a nap, és élvezem.

jól van. kezdek iszonyatosan unatkozni. gondoltam rá, h nekiállok olvasgatni pdf-eket,... de ehhez sincs energiám. Se kollégák, se munka, abban bízom, hogy elengednek hamarabb, és beléevethetem magamat a karácsonyi forgatagba vagy mi, ami ot kint dúl, azt mondják.
Az öröm, h tegnap sikerült találnom vérlepkének szülinapi ajándékot, és még praktikus is lett, pedig csak tiptpre gondoltam, h fehér ing jól az jöhet.
A többieknek még nemtom. Ma. Meg tegnap. Meg mittoméén.

Lassan azért kéne valami esemény, meg tevékenység, mert hatékonytalannak érzem az életemet.

egy kicsit fáradt vagyok. első hétfő, hogy még nem kerítettem sort a szokásos hétfői jelentéseknek, mert eddig folyamatosan volt más dolgom is. Fura. Persze belefért volna, ha nem nézek mellette netet, de... de talán nem.

Tegnap volt főnikszkarácsony, a másodévesek szimpatikusak, az meg vicces, h majdnem mindannyian rövidhajúak. A karácsony maga elég kaotikus volt, besegítettem az éneklésekbe vezényléssel meg zeneindítással - persze, hogy nem csekkoltam a zudvariastól kapott cd-t jó lesz-e. Mondjuk már annak örültem, h meg tudtam mondani, h mikor melyik számot nyomja be a technikus, mert szemlátomást mindenkinek a saját műsorszáma volt a fontos. Hogy ez mennyire tud idegesíteni, btw. Ott áll a kicsik tanára, és magyarázza, hogy mennyire bonyolult az ő dolga, mert sok cd-je van, meg minden, és majd hatalmas szünetek lesznek emiatt - bmeg, ha ezen idegeskedsz, akkor írd ki egy cd-re, és amúgy is, észrevehetnéd, hogy nem csak a te gyerekeid műsora lesz... mindegy, legközelebb már ragaszkodom ahhoz, hogy megnézzük a zenét, esetleg megkérdezem, hogy véletlenül nem írja ki valaki egy cd-re az összes zenét. (És felmerült, h simán leszervezhetnénk mi is a műsort, és akkor Tanárúrnak annyi lenne a dolga, h szelektáljon, insturáljon, lebeszélje a terembérlést, neszédeket mondjon és a műsorösszeállítást ellenőrizze. Technikai beállást tudjuk irányítani, plakátot, műsortervet tudunk készíteni, konferálókat szintén... namindegy. majd jövőre megkérdem.)
Utána beültünk Csigába, amolyan félszociális hangulatban.

Különben szeretem ezt a... kórusvezetős, színjátszócsoportvezetős fílinget még mindig.Tanár nem lennék suliban, de érdeklődésközpontú csoportot azért jó érzés vezetni. Színitosz, ugyebár. Kár, h se időm, se energiám nincsen rá.

ömm.
mindjárt karácsony.

eeee, nincs egy közvetlemn főnököm és munkatársam ma. holnap én se leszek az irodában :D
ennek megvan az a bája, hogy probléma esetén vajmi keveset érek, mert semmit nem mondtak el, hogy mik a folyó ügyek, és, h pl a raktár kulcsa hol a pitliben van, nem is beszélve pár telepítőlemezről. Ihajj. Lennék én aktív ám, tulajdonképpen a hatékonyság lehetősége is felpezsdített, csak aztán... no, nincs lehetőség mégsem.

Lassan történhetne már valami, ja, persze, ma este keretjátékos megbeszélés, holnap főnixkarácsonyra próba, vasárnap meg maga a cucc, ajándékot kéne alkotnom addig.

Janie's got a gun. (avagy Inszéjn mesél CtL-t nekem.)Most érzem át igazán az Ars Magicában vázolt mesélési stílusnak a báját: amikor ugyanazt a világot több mesélővel. Már hallottam két NPC.mről (öt évvel a roueni események előtt), és már érzem a lehetőséget, h a karakterem majd megjelenjen Rouenben.

Iszonyat unalom van, a szokásos adatrögzítés egyedül még semmibb, pedig amúgy se sokat érzékelek a kollégákból... mindjárt nekilátok szöveget tanulni. Hozhattam volna könyvet.

Go ahead and leave me.
I think I prefer to stay inside.
Maybe you'll find someone else to help you.
Maybe Black Mesa -
THAT WAS A JOKE. HA HA, FAT CHANCE.
Anyway, this cake is great:
It's so delicious and moist.

kéne játszani. például szeretnék HL2-őt, meg MaxPayne-t is. Naná, hogy most halt meg Inszéjn gépe, ergo az enyémet kéne feléleszteni annyira, h mindezek, meg egyebek is fussanak rajta.

eseménytelenek az idők. amúgy. lassan kell, hogy történjen valami - mondjuk karácsony -, mert a nyugodt, munkaután hazamenős életet nem nekem találták ki.

A kalapomat persze bent felejtettem tegnap a vasasban. A hónak amúgy örülök. Igazi tél.
(jajneeemakarok meetingre menni. nincs kiírva, de ilyen már volt, és akkor sem maradt el.)

Kezdjük a péntekkel.
Volt ugye a Céges parti, ami egészen jó volt, mert szép volt a hely, finom volt a kaja, volt alkohol, voltak jófej kollégák, és a zene is az elviselhető kategóriába tartozott. Figyelem, ez egy ilyen "ahhoz képest" érzés, nyilván jobban éreztem volna magam haverokkal ugyanezen a helyen, egészen más zenékre, de akkor is. Jó volt figyelni a munkatársaimat, hogy mennyir eélvezik a bulit, hogy valóban töltődnek. A lányokat, hogy kiöltöztek, és élvezték, hogy felvehetik a koktélruhát, a szép sminket, és egy elegáns helyen, bársonylépcsőn flangálhatnak fel-alá. Többet nem lehet elvárni egy ilyen rendezvénytől, úgyhogy úgy érzem, ebben a Cég egész jó.
Figyeltem a rettentő fényeket, a szervezőket és a személyzet hálóját - az öltönyös fickót, aki nem tudom, mi volt, mert nem volt biztonságiőr testalkat, de folyamatosan figyelt minket, ellenben nem szervezkedett, mint a másik két nő. Az ismerős pincérsrácot, aki megkérdezhettem volna, hogy honnan és onnan-e.
És szórakoztató volt elképzelni, hogy ez vámpírbál, vagy csinglájv, és a primogénnél próblnak jópontot szerezni, nem a menedzsernél. Ó, de ugyanaz ez az egész, mintha játék lenne.

Szombat este mentünk megünepelni öregedéseket belterjesen, találkoztam Anngellel meg Brainoizzal is végre, és vicces volt, hogy ez a végre-érzet kölcsönös volt. Tulajdonképpen már ritka, hogy valaki neten előbb keltse fel az érdeklődésemet, mint élőben (nopersze, a kivételek erősítik a kijelentésemet - meg amúgy is a "ritka" az azt jelenti, hogy van ilyen.)
Társaság-elemzés érdekes, Inszéjntől hallgatni már-már olyan, mintha NPC-kről vagy fiktív karakterekről beszélne. Mi mindannyian csak valakinek a karakterei vagyunk.
A nőimosdóban beszélgetés már nem is tudom, milyen emléket hozott elő - de egészen biztos vagyok benne, hogy voltam bulikban, ahol csak ott lehetett, mert a hang máshol nem ért el a fülekig.
Megintcsak megállapítom, csípem ezt a társaságot, bár hallhatóbb helyen jobban, mert érdekesebb hallani őket, mint nézni.

Vasárnap hajnalban Tanárúr telefonjára ébredtem - behívtak próbálni, és - tadadammm - Lucia karakterét kaptam meg kettőződésként, mert az eredeti művésznő nem ár rá kéthetente vagy vmi ilyesmi. Kemény lesz, de úgy érzem, mostanában pont eleget agyalok karaktereken ahhoz, hogy elméletileg összerakjak egy életutat. A megvalósítás meg - no, az meg kihívás. (Délutánlesz a megbeszélés, ollé).

Délután táboros megbeszélés, az arcokat megnéztük, regisztráltuk, oké.

megnézném az osztálytársaimat. most. ebben a pillanatban (persze például a veront megnézhetném bármikor koncerten, de az nem az a fíling.) a net erre kifejezetten idegesítően lehetne alkalmas.
:felsóhajt:
mindenesetre ... mindenesetre... a fraktálokban minden réteg ugyanolyan fontos. vagy nem fontos.

nem. elfáradtam.

most, h nem kell próbákra járni, és előadásra készülni, hirtelen üres lett minden. (hirtelen? faszt. csak a drámai ívet próbálom gyújtani, de minek.)
valami érkezik, és nyomaszt. mint a gyehenna, kábé. sipítás a vörös csillag, és majd megszokják a nemzedékek. volt ennek szépsége.

valamit kéne, valamit, nem beszélni. és aludni.

pedig van mit. van az éneklésesség majd a főnikszkarácsonyon. van ez a novella, amibe két napja képtelen vagyok egy szót írni.
és van a rendrakás, van a karácsonyi készülés,van a mese, van a játék. van az alvás.
le szeretnék ülni, és nézni embereket csak.
lesz rá lehetőségem.

Az osztályomról álmodtam. A gimisről. Osztálytalálkozóról, ami nem annak indult, csak egy összeülésnek. Nem mindenki szerepelt, sőt, pont azok szerepeltek benne, akik kevésbé jelentettek számomra világot akkoriban (egyet kivéve).
Volt ott világos erdő, meg körbeülés, mint valami emtété találkozón (a régifajta kószatali féle), ott voltak az ikrek, az egyiküknek köszöntem, és mintha a másik is rémlene, az a komoly srác, akit soha nem találtam érdekes embernek, de ő nem is törekedett erre szemlátomást - na, ő például kedves ismerősként üdvözölt. Az egyik nerd, az erre rágörcsölősebb (volt olyan is, akit ez nem zavart :D). Az egyik Zseni is mintha ott támasztotta volna az ajtót dögös ingben meg nyakláncban (de ez lehet, h másik álom volt).
Meg a Rocksztár, piros bőrnadrágban, meg bőrdzsekiben, és megint hosszú volt a haja. Vele beszélgettünk és poénkodtunk, meg a kör közepén ültünk, félig az asztal alatt, mert minek bénázni a körbenüléssel meg a műanyag székekkel.
Kirándulás volt. Jöttek fehér-öltönyös srácok, sötét, csíkos ingben és fehér kalapban, Rocksztár kommenálta, hogy ez valami geek mémre utalás (mint a vesztettem! meg egyebek), és egy geek osztálytól ez el is várható. Merhogy fazekas matek tagozat.

Elolvastam LeFay bejegyzését a gimis éveiről, viccesen rímel az álmomra, vagy fordítva. Meg érdekesen rímel a karakteralkotás folyamatára, ahogy próbálok összerakni egy embert - mostanában több embernek is kellett kitalálnom az életérzését a múltban, ezért nagyon jó volt ilyen mélységben olvasni másról.

Eltűnődtem persze én is a gimin. Meg azon, hogy én se voltam nőies lény, és, hogy milyen máshogy éltem meg a világot. Vagy nem.

A gimi új élet volt, végre lezárhattam az általános iskolai kirekesztettség-érzést (ami aztán persze visszajött). Kiválasztott suliba járhattam, felvételi volt, megminden, tudtam, hogy ez komoly, és nem voltam biztos benne, hogy felvesznek - tehát még tétje is volt. Alapvetően jó kis cél volt bejutni, járni az előkészítőre meg minden.

Az első napra emlékszem: világoszöld harisnyát vettem föl, fehér alapon sötét mintás farmer miniszoknyát, a felső is zöld volt talán... aztán évekig nem lehetett rajtam látni szoknyát, csak amikor kötelező volt (vagy elfogyott a tiszta nadrágom). Névrokonom mutogatta meg nekem az osztályt (mert két éve már együtt voltak hatéves évfolyam lévén), azok ott a stréberek (később az egyikkel volt egy majdnem-járásos időszakom, aztán kiderült róla, hogy meleg, a másikkal meg negyedikben az osztálykiránduláson lett majdnem valami, de mégsem), ők a lányok, velünk együtt nyolcan, az a maradék tömb meg fiúk.

Gyorsan kellett kapcsolódási pontokat találni. Viszonyítási pontokat. Lettek. Barátnő is, haver is. Dramaturgia-szakkör az excentrikus magyartanárral. Utolsó két évben jártam rajzszakkörre, mert érdekelt. Énekkar. És a hegedű, és a cserkészet, mint egyéb horgonyok.
Rengeteg dolgot csináltam akkor is, kidobáltam sok kis kampót a világba, hogy fenntartsanak. Hogy legyenek, amik a valósághoz kötnek - mert igazából máshol éltem. Mások és a saját agyam fantáziájában.

Zavarosak ezek a 10 évvel ezelőtti dolgok. Zavaros, hogy több világban éltem egyszerre. De azt tudom, hogy akkor is ennyire idegesített volna, ha nem értem meg legalább a világnak azt a szeletét, ami én vagyok. Csak akkor mentség volt az, hogy hét évesen milyen rég volt.

Nem állítom, hogy most összeszedettebb vagyok. Egységesebb. A formát jobban tartom, mert találtam pozőrséget, ami összefog, de ennyi. Az vagyok, amit kimondtam. Nem azt mondom, ami vagyok.

Kaptam új asztalt. Ez iggazzy irodai, nem úgy, mint a másik (A másik... arccal a kövek közt... a kövek közt).
Pihenés. A munka épp szinten tartásképp jelenthet stresszt - azért kell itt is emberekkel beszélni, meg feladat is van, meg felelősség is. Nem dimenzionálom túl, remélem, soha nem lesz olyan sivár az életem, hogy ez legyen a legnagyobb izalom az életemben.

Több értelemben is tanulságos kvázi lemeséltetni-mesélni NPC-k párbeszédeit. Mondjuk erpégé-élmény, meg összeáll mindaz, amit a játékosok nem látnak. Úgy mesélek ugyanis, hogy amit meséltem már játékosoknak, az a legfixebb (ehe, viszonylag), a többi dolog az olyan szinten szétmállik az aktuális hangulatnak megfelelően, hogy néha illuzionistaként rendezem a díszletet és az életet a játékosok köré. De, mivel esély van rá, hogy a valóság is így működik, nem aggódom túl magam.
Azért mesélek pár igazi féreg NPC-t, ez öröm.

És van egy új történet a rouen sagából, amit el kéne mesélni valami formába öntött dologként. De elbb be kell fejezni a befejeznivalót. Most már tényleg alig van hátra, két-három jelenet, gondolat akármi.

hétfő délelőtt brutális a meeting, amin jegyzetelnem kell. az a legdurvább, hogy mindenki ugyanilyen nyomott volt, főnök körmondatokban beszél, mintha hivatalos íméleket írna, ha tudnék olyan gyorsan gépelni, nem kéne utána átírnom a jegyzetet. És azért technokrata szívemet melengeti, h visszük a notebookot és azon dolgozunk, kivéve a másik oldal, az igazi ájtíst, mer ő meg papírra :D

tegnap rouen, kemény munka a mesélés, ezúttal jól leizzasztottak a kedves játékosok. a világképek ütköztetése kemény meló, és hiába a mesélőnek van igaza a saját világában, ha nehezen tudja csak elhitetni.

szerencsétlen novellával nem haladok és menteni sem sikerült azt a három szót, amit ma hozzáírtam. Közben rohan előre a világ.

Még mindig semmi hír a vizsgáról. Pofátlanság.

elgondolkodtam a mégegy kávén, de nem. tea. tea a következő, fázom meg újra különben.

kellene fogalmaznom udvarias aliglebaszó emailt az ájtíre, hogy a tegnap basztak visszaadni az elkért dvdket, pedigén naíva úgy adtam oda, h kikeresi magának, ami kell, a többit meg odaadja. asszem kevésbé leszek jóhiszemű velük, pedig... utálok hibázni.

a színészizsga eredményét még nem tudjuk, mert a körmagyar baromi hosszú, az értékelésünk is az lett volna, tehát majd a jegyzőkönyvet kapjuk meg. ollé. a visszajelzések alapján jó előadás volt. Bonviván részegen szépeket mondott az első jkelenetes alakításomról, Eltársat a második jelenetében egészen olyannak hallottam, amilyennek elképzelem azt a karaktert, meg úgy általában mindenki jobb volt, mint szokott. Azért az élethalál helyzet sokat tud segíteni.

ma meg álmodtam, volt valami ház valami dombon, meg utazás - máshol voltunk főnikszesekkel meg egy ismeretlen-ismerős pár, akikkel még igazából nem találkoztam, de álmomban igen. Ügyesen belopták magukat a tudatalattimba. Érdekes. Azt hiszem, képviselték az összes olyan embert, akiknek azért akarok megfelelni, mert felnézek rájuk.

Szombaton Funtineli, aztán pihenés. ... karácsony lassan.
És elkezdtem aggódni, hogy vajon elég lesz-e jövőre táborral együtt a szabadságom. Kezdem úgy érezni, hogy necc, nagyon. 9 nap? negyedévre simán elment 4-5 nap előadásokkal. namindegy.

ó, már szerda.

hétfőn voltam például a képzeletbeli helyen, másodszorra sikerült becsöngetni. van ott egy koboldfiú, aki nagyon nézős fajta, komolyan mondom, nem lepne meg, ha egyszer csak hegyes, szétálló fülekkel és zöld bőrrel látnánk viszont.
A földszinten nekünk kell ajtót nyitni, ha jön valaki és csönget. Meg van egy nő, aki azt hitte, odavalósiak vagyunk, és tudjuk kinek kell felkiabálni a galériára. Jöttek emberek sakkozni, köztük volt egy Sheldon-fejű ember is, furán néztek ránk, és hangsúlyozottan köszöntek el. Ja, ezen a helyen köszönnek egymásnak az emberek. És szerintem meg is jegyzik egymást.
A zene a fülem szerint az egyik régi rádió hangszórójából szólt.
Életértelme után vicces azt mesélni, ahogy a karakter ruhákat és sminkcuccot vásárol magának, és eltűnődni 1999 divatján. Például kifelejtettem az ezredvégi bóvlikat, pedig. Pedig már nincs egy hónap.Jézusom, 10 éve.

Ma este színészvizsga, tegnap este óta kapar a torkom, ó igen. Most a munkában szerencsére más világban vagyok, nem izgulok. Délután viszont.... én ettől félek. Namindegy, asszem, nem ma fizetem be a számlákat. Viszont .... elmehetek hamarabb. félegykor, ami azt jelenti, hogy egész sok időm van háromig. Haza minek, hamár elhoztam a jelmezemet.

Jut eszembe azt álmodtam, h Leguán szervez valami expedíciót, de amolyan Himalája megmászós dolgot, a többiek asszem Főnixesek voltak a csapatból, és én voltam a második ember a szervezésből. És persze utolsó pillanatban kezdtem összepakolni :S

Tegnap elmaradt a Beckett előadás, amiért kár, mert az jó előadás.
Inszéjn járt a Családnál, a kötelező köröket letudtuk, éljen.

Hihetetlen kimerült voltam az utolsó pár nap, még ma is érzem, hogy nem vagyok szellemi teljesítőképességem csúcsán - szerdán tényleg vége lesz ennek nagy levegőnek. Bárhogy is, de pihenni fogok utána.

Közeljövő tervei a novella befejezése, mesélés, játék, karcsonyi műsor készítése, takarítás, ajándékok beszerzése. Ez még teljesíthetőnek is tűnik.

na, jó volt hisztizni, a tegnapi próba kurvajó volt.

ma bemutató, gyönyörű esőre álló hajnal, főnök nincs, munka van.
el se hiszem, hogy már itt tartunk a héten-hónapban...

persze akkor rájönni, hogy a körömlakkom lekopott, amikor már késésben vagyok, mindig szórakoztatóvá teszi az életet.

elfáradás-küszöb.

mennyire jó már, hogy volt helyzet, amikor önként haltam bele munkába, és nem éreztem munkának? rendben, van még ilyen, előfordul. De csak addig tart, amíg egyszer fel nem borul a rendszer, és kevesebb jön vissza, mint amennyi bele. Utána már nem lehet könnyű szívvel ugyanazt az erőfeszítést belerakni.
De nem baj ez, mert ami fontos, az ne csak akkor legyen fontos, ha hangulatom van hozzá. ó, igen.

tessék, kettőkor az elalvás szélén, de nem akarok kávét inni, azt majd este, indulás és próba előtt.
nem akarom, hogy kiégessék belőlem, hogy szeretem, amit teszek. És, hogy azért teszem, mert szeretem.
itt pláne nem lehet másról szó. nem ebből élek, tehát csakis belső indítékom lehet rá, hogy tegyem.

saját módomon fogom értelmezni. kell értelmeznem.
fura volt megtapasztalnom azt gillzt a próbán, aki egyszercsak az emtétében is előkerült. aki őszintén le tudja szarni a lecseszést, a felelősségre vonást és egyéb lelki zsarolásokat.
emellett fenntartani a lelkesedést vicces.
de valahogy meg kell oldanom, h ne görcsöljek rá a problémákra.

amúgy kib álmos vagyok, köszönhetően a féléjfélig tartó próbának, aminek megint lett egy lecseszős része. Amivel nem tudok annyit kezdeni, amennyit kivett belőlem.
Kurvára leszarom a késésről szóló lelkibeszédet, már eleget hallottam ahhoz, h ha véletlenül valóban kések, akkor a megemlítése is épp elég lenne - úgy meg pláne, hogy nem vonatkozik rám.
Amennyire tudom, lelkiismeretesen teszem a dolgom, ott vagyok, színpadot rendezek, ragasztok, meg igyekszem a szerepet is. Najó, mindegy, most hisztizem.

Meg álmos vagyok.

és az már rendszeres lesz, h akkor kezdek neki, amikor nincs gondolatom, amit meg akarok osztani?

érzést meg nem lehet. ne nézz rám íg, nem lehet, előbb gondolatot kell belőle. vag képet. látod, a forma kell. és reméljük, h nem lyukas a pohár.
...

be kéne már fejezni a novellát.

nemtom hanyadszorra szánom már el a felület kinyitására magamat, és hányadszorra csukom be.
azt hiszem, az a szokatlan, hogy épp van munkám. de tényleg, tegnap óta kell dolgokat csinálnom, és ez jó.

furcsa, hogy ezúttal nem megerőltető a próbafolyamat, valahogy eddig nem ilyen érzés volt próbára járni. most inkább az idő, az idő a baj. hogy ott kell lenni, és nem érzem hasznosnak az időt, amíg két órán keresztül próbál a másik jelenet. nem egyszer, nem kétszer kell végignézni, hanem sokszor. nyilván van benne tanulság, de a színészet nem elméleti tárgy, nem lehet gyakorlat nélkül csak agyban. És próbanézés közben csak agyban lehet bármit. Egy idő után egyszerűen idegesítő az, ha részt veszek szellemileg, figyelemmel, de nem próbálhatom ki. Hogy csak passzívan ülök. Hisz a feszültség elkerülhetetlen.
Igazából mindegy, mivel indoklom a triviálisat.

Kiesett időnek érzem, amikor hiányzók miatt nem tudunk érdemben próbálni, és csak jelen vagyunk. Még akkor is, ha az egyik beteg, a másik meg állandóan próbaidőben dolgozik.

Ja, megkaptam a csekket, holnap befizetem a vizsgadíjat, ez amolyan jelképes dolog is, jövő szerdán Körmagyarral színészvizsgázom. Ez az élettel mitkezdeni kérdéskörbe tartozik.

a mitkezdés pedig jelenleg olyan tervezettnek tűnő fázisokból áll, mint:
- bemutató pénteken, előadások a hétvégén.
- szerdai körmagyar vizsga.
- novellaírás (és optimálisan befejezés még idén)
- rouen mesélés
- zenélés - vissza kéne jelentkeznem Zoltánhoz, ha már lesz időm
- valamit kéne táncolni

- királylányos fantasyben is van még.
- nyilván játszani is akarok

takarítani. ó jájj.
meg majd a táborszervezés alkalomadtán.

egy óra múlva indulok Körmagyarra.
Die Kruppst hallgatok.
azt hiszem, most alapvetően boldog vagyok.

csak az idővel kezdeni, ami megadatott. előadás, és ez a kib novella. most már idegesít, hogy ilyen lassan haladok.
no. munka is van jéjj.

let's take a ride

hehh, kitöltöttem újra. (don't think so)

wish-list

szeretnék
széleskarimájú fekete kalapot
könyékig érő fekete bőrkesztyűt

alapvetően a bőrhatású legging-izék is tetszenek
kéne mellény
megy egy sétapálca.

divatpozőrség?

Hollow One

Jóreggelt, jóreggelt, jóreggelt.

A tegnap esti világfilozófiámmal sikerült Inszéjnt megdöbbentenem, ilyenkor azért úgy érzem, hogy igazam van a nem gondolkodással kapcsolatban. Ha elfogadom, hogy a világegyetem valószínűségből, lehetőségekből áll csak, és nem tényekből, akkor igazából nehezen beszélek bármiről is. Hiszen még a valószínűség is csak mihezt képestség.

Meg persze tegnap olvastam metafizikáról is cikkjellegűséget - na, nem a tartalom az érdekes most, hanem a forma. Csipázom a nyelvi sznobságot. Serkenti az agyműködést, és kibaszott felesleges, írná inkább érzékletesen. Nem, ez nem matek. A tudományos értekezéseket nem azért írják, hogy elolvassák. De szerintem a filozófiai izékben több szerepe van a szavaknak, a szövegnek, tehát igazából csak manír az, hogy ez a fajta leírás a legcélszerűbb. (Jó, valószínűleg nem számít a célszerűség. Pozőrség, az számít.)
Asszem ideges lettem volna  a filozófiai irányzatoktól, ha netán tanulom őket - azért teljes komolysággal beszélni valamiről, ami csak feltételezés...
--

Voltunk előadást nézni, saját kettőzésemet - hát, nem volt egy sétagalopp az előadás, túl sokat láttam próbán ahhoz, hogy viccesnek találjam a szöveget. Meg a begyakorolt szituációs dolgokat. Persze néhány új dolog (meg a bakik ugye) szórakoztatott, de az egészet nem élveztem. Kritikus vagyok asszem. Csak remélni tudom, hogy a mi előadásunk élvezhetőbb volt.
Egyesével a többséggel csak kisebb problémáim vannak amúgy, tehát nem tudom, mitől működhet vagy nem működhet az előadás. A nézőknek azért tetszett a folyamatos kacarászások alapján.

aztán még ültünk és ittunk és beszélgettünk néhány lámpafényes, füstszagú félórát. pont jó volt. a se több, se kevesebb optimalizált esete.
--

kellene idő megint egy képzeletbeli helyen történő beszélgetésre. sajnos mostanában az időm is képzeletbeli. ma este próba, holnap előadás (Körmagyar!), szombat-vasárnap próba, a jövő hétről meg inkább ne is beszéljünk.
--

azért jó, hogy írok, mert így legalább illúziók, azok vannak. amik meg ugye elengedhetetlenek a létezéshez. zenélni kéne.

deep red

The knife cuts through her skin
and your heart starts beating faster
You feel the pressure within
as you look into her eyes

Egész tegnap ezt dúdoltam, és ma reggel is.

Azon gondolkodtam az előbb - elolvasva egy blogbejegyzést -, hogy tulajdonképpen milyen szórakoztató szappanoperákat mesélni, figyelni a partvonalról. Mennyivel jobb, mint részt venni bennük. Soha nem volt arra igényem, hogy egy történetben én legyek a hülye p, bármennyire fílingesnek tűnik ez nézőként.
Na, a folytatást elfelejtettem, mert közben elmentem ebédelni, de valami olyasmire gondolhattam, hogy vannak emberek, akikkel baromira nem értek egyet, meg nem tartom helyesnek a viselkedésmintáikat, de ettől függetlenül (vagy épp ezért) lenyűgöznek a történeteik.
Ettől lesz érdekes a Körmagyar is.

A szürrealitás az más, az az, amikor tisztán megéljük a valóságot, és nem reálisat.
--
 Az előbb felelősségteljesen közöltem, hogy igen, az valószínűleg az én feladatom lesz, de azért küldd csak át egy másik emberhez, és majd ő továbbküldi nekem, és megcsinálom.
Az ugyan mentesít, hogy jelenleg nincs kedvem elszabni semmit a józan ész alapján, azért az első esetet ebben az ügyben mások adják nekem, ne én magamnak.
:muhaha:
 --
No, most meg elmagyarázták, hogy mi alapján döntöttem jól. Küldtem ugyanis ímélt, hogy valamit nem úgy, mert gondolom, nem kell a jele alapján. Erre kapom a választ, hogy a jelek alapján nem kell, úgyhogy ne aggódjak. Aggódott a nemlétező.
Eltűnődtem rajta, érinti-e ez bármilyen büszkeségemet (hogy butának néznek). De nem. Nem sikerült rátalálnom.
Néha - gyakran - egyszerűbb, ha szőke vagyok. És nehéz róla leszokni. Minek használjam az eszemet olyankor, ha szemlátomást nincs rá szükség?

VNV Nation - Defiant

I think back upon the person
I knew you to be
Righting the wrongs in the name
Of all you believed

The one who brought the fight
Who never said die
Never letting fate decide

Be all you hope for
You were the best you could be
All that in tribute
All that you had achieved

No time for words
From those with nothing to say
Never letting fate decide

Until the end and back again
Defiant to the last man
’Til there's nothing left
To fight against
No surrender

Unto the corners of the Earth
Defiant to the last breath
Until there's none left standing
No surrender

Conjured the ground upon which
You've only stood
Buried the conflicts that had
Preyed on your mind

Found strengths in actions
That only courage achieves
Never letting fate decide

No surrender

Colours of grey

a fele már megvan a napi adagnak az írásból, úgyhogy akkor most csak tűnődöm a sötétben egy sort. Valamikor kéne mennem megbeszélésre, én fogok jegyzetelni, meg hivatalosan összesíteni a témákról a toszokat, izgi, sose csináltam még ilyet.

A péntek este vicces volt, napközben jutott eszembe, h kéne menni az ld50 partira este, de aztán estére már elment tőle a kedvem. messze van, késő, van tömeg, emberek. Inszéjn aztán rávett, hogy legalább menjünk ki a városba meginni valamit, hamár beöltöztem és sminkeltem (mert persze csak ezután jöttem rá, h nincs kedvem a bulihoz). Úgyhogy végül a Filterben kötöttünk ki, DM bulin - azon a fajtán, ahol valóban rengeteg DM van, viszont a maradékban szoktak lenni mindenféle iparibb meg gótabb dolgok is. Pont jó volt. Sokan voltak ugyan, de mindig találtunk ülőhelyet, kint lehetett beszélgetni, ha nem Depeche ment, akkor táncolni a tánctéren... a hely hangulatos, nyilván a Fagyöggyel kezdtem összehasonlítani azonnal. Egy részeg srác elfoglalta a helyemet, aztán, amikor visszaértem, gondolom, kárpótlásképpen megpróbált flörtölni velem Inszéjn orra előtt :D Még beszélt az élete értelmetlenségéről, és odaköszöngetett pár havernek, mielőtt hagyott volna minket.

Másnap berobogtam hajnali tizes keléssel beszédre, hogy kiderüljön, elnéztem két órával az időpontot. De legalább fizettem, meg számlát adtam le, ez is valami. (Ez olyan jellemző, végre megyek, erre mégsem.)
Délután Világvége, Rouen mese, a folyamatos átbeszélés meghozta gyümölcsét, nem impróztam el más irányba a mesét, mint előre terveztük. A magam részéről élveztem, azt is, hogy a kitalált dolgokból meg tudtam mutatni részeket, meg azt is, hogy a játékosok új kihívások elé állítanak - bizonyos dolgokban meglehetősen kiszámíthatóak, viszont ugyanilyen mértékben pislogok nagyokat :D
Viszont lassan be kéne fejeznem a novellát, mert már a következmények következményeinél tart a játék. (Bár... tulképp így valóban lehet látni  jövőt :D)

Ma, holnap próba, szerdán kötelezően megnézendő előadás, csütörtökön próba, pénteken Körmagyar, szombat vasárnap próba. És a jövő hét még durvább lesz.

Jájj, a főnök mord arccal tért vissza főnökeivel történt megbeszélésről. Szegény (mi).

Bemutató: nov 27., RS9

hán

hehh, kéne emilie autumn feldolgozásokat, rég hegedűltem :D

a twitter és facebook együtt mondatismétléseket eredményez, ha nem figyelek. meg lehet, h nem kéne automatikusan sharelnem a youtubos favokat. mert lehet külön is. ezt is fogom tenni.
az idézetkeresés meg a napi jóslás. télleg, nincs az facebookon tarotkártyahúzó app? :D

tegnap túrtam magamnak egy tüllös gótruhát, muszáj volt megvenni. Mindig vicces ilyenekkel találkozni a sok egyéb izé között. Mondjuk kell varrnom rá dolgot, mert jelenlegi formájában még nem hordható. Ugyan varrni nem tudok, és azt is csak kézzel. Meg időm sem nagyon van.



Ez meg tiszta Karel.

Szétesett a csütörtök reggel, majdnem eleget aludtam, de süt kint a nap, ezzel nem tudok most mit kezdeni.
Álmodtam kettő emlékezeteset is (emlékszem arra, hogy álmodtam), az elsőben megoldandó feladat volt, és kis csalódással vettem tudomásul félálomban, hogy nem oldom már meg, mert nem lesz folytatása visszaalvás után. A másikban meg valami vidéki, vagy szegedi-pécsi házban voltunk. Inkább Pécs, mert volt hegy a háttérben.

Színésznő tuti ott volt, legalább az elején. Meg alán Vérlepke is. MEg emtétés főnikszes keverék. A házigazda pár egyik tagja leszbikus volt, a másik meg nem biztos, h nő. Fiatal pár voltak, az biztos.
Volt nagy kert, hátérben az említett heggyel, aminek az oldalában volt a ház. Aztán köd kezdett ránk ereszkedni, a napfényes zöldre szürkéskék felhő ereszkedett. Mint a ködben, említettem meg. Még heherésztünk is, de inkább bementünk.
A ház belülről az emtété táborok lerobbantságára és a főnikszes előadások művházaira emlékeztetett. A mosdó állapota minősíthetetlen volt szokás szerint, az emeleten voltak szobák, ahova bepakoltuk a cuccainkat, helyfoglalással meg minden.
Tudtam egy átjáróról valahová, ahova majd vissza kell menni, hosszú kanyargós úton - mint azokban a számítógépes játékokban, ahol végigküzdöd magad az úton, aztán vissza kell menned, mert elfelejtettél valamit. Ez az emlék talán az előző álomból mentődött át.
ÉS volt valahol egy hulla. És sejtettük, hogy abban a szobában, ahol nem néztük meg a szekrént. Ott lesz. És talán ott is volt, de mondták, hogy olyan betegséget tartalmaz, ami valami csúnya, és fertőző rák, baromi veszélyes. MAjd megvizsgálják védőruhában, és az egy másik film lesz.

Inszéjn tegnap elkészült a plakátokkal, én meg közben írtam a mese vázlatát a következő roueni alkalomhoz. Papírra, mint az állatok, mert Zzsu elvitte a bútorait, mi viszont még nem mentünk el ikeába könyvespolcért, úgyhogy az íróasztalom és gépem előtt nagy halom izék vannak. Első alkalom, hogy mindkettőnknek egyszerre lett volna szüksége gépre (látszik, h alig vagyok otthon ^^).
Persze tanulhattam volna szerepet is.

És egyelőre tartom a napi minimum 2000 karaktert. Ez rekord, őszintén bevallom. Már most :D

nahelló.

Ez egész hasznos. Beírunk 3 kedvenc zenekart, aztán kidob negyediket, hogy mi a véleményünk. Új zenék keresésére praktikus. Nekem pl olyanokat dobott fel, amiket nem hallgattam eddig :D

ez most csak egy linkajánló.

Én leszek a legboldogabb és legbüszkébb, ha valóban sikerül befejeznem a novellát. Ha meg végig tudom vezetni a játék mentén, akkor meg pláne - amennyire kidolgoztuk a hátteret, meg az íveket csak a fun kedvéért, igazán megérdemelnénk.
Az már sikerélmény, hogy jól sikerült az íveket felvázolnom, anélkül, hogy eszembe jutott volna az, ami miatt minden úgy történik. Háhhá, a dramaturgiailag fontos, ámde irracionális cselekedetek indoklást nyertek.

Nyilván színészként alapvetően az a dolgom, hogy a szöveg hasonló dolgait töltsem ki, tehát nem olyan meglepő - node jó esetben a drámák íróinak is konkrét lélektanilag alapozott szitu van a fejükben.

És még mindig könnyebb kitalálni, mint megvalósítani. (Persze, mert kitalálni nem egyedül kell, de a szavakat nekem kell leírnom.)
--
Persze ma sem tudom feladni a ... vagy.... hm. Érettségi bizonyítvány másolat, nohiszen. Akkor holnap adom fel a jelentkezést :S
viszont innen bentről kimegy a posta, ez kényelmes.

Furcsa, hogy egy hajfestéstől mennyire szépnek tudom magam érezni. értitek, nem attól, h más színű a hajam, mint előtte, hanem attól, hogy újrafestettem. érzem, ahogy magába szippant a fogyasztói társadalom. legközelebb elhiszem mondjuk, hogy a parfümtől magabiztosabb leszek, na?
(a háttérben lágyan szól a type o negative)

A Furcsa pár megint dicséretesen sikerült, és ez öröm, mert már a második így zsinórban. Holnap tervezem postára adni a színészkettő jelentkezést, és akkor elvben dec 2., Körmagyar lesz a gyakorlati vizsgám. Azért emeltem ki, mert, mert.

Szombaton áramkimaradás volt changeling játék alatt a világnak Blinték felé eső végén, biztos azért, emert sikerült jót ugranom a wiis síugrással. Más ötletem nincs miért ment ki három órára az egész utcában az áram.

Asszem én eső- vagy ködelementál lennék. Inkább köd. Városi ködelementál.

azt hogy hívják, amikor saját NPC-im szereplésével írok fan-fictiont? Na, ezt sem lehet addig megmutatni a játékosoknak, amíg nem tudnak az összes eseményről. Mások meg nem ismerik a szükséges infókat, ó, hát ez szomorú.

de legalább tudom, hogy mekkora ... érdeklődés-kíváncsiság-szenvedély-akármi kell ahhoz, hogy képes legyek összefüggő bekezdéseket elírni. Ez is csak úgy működik, mint a színpad, úgy tűnik.

A La derniere nuit á Rouen-nek meg semmi köze az Utolsó tangóhoz Párizsban-hoz. Semmi.
--

Igen, jól látjátok, baromira nincs munkám, hogy ilyenekkel foglalom el magam.

Tegnap kitárgyaltuk Vérlepkével a zélet nagy kérdéseit, ma eszünk palacsintát, szép az élet. Holnap próba, és olvasom a Gormenghhgrkj... kimondhatatlan várról szóló könyvet, ami nyilván nem tesz jót alapvetően rákosan burjánzó leíróképességemnek, de szerencsére... nos, én nem írok.

egy NPCnek üzenem

People say I'm in the way
People say never betray
Oh when I've gone, when I've gone
You'll turn to me when I've gone, when I've gone

Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong (belong)

Every day humiliate
Every way solemn in trait
Oh when I've gone, when I've gone
You'll turn the key when I've gone
Don't belong...

Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong
Need a little understanding for all I've done
In another situation I would belong (belong)

Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong
Need a little understanding for all I've done
In another situation I would belong (belong)

a tegnapi mesekitalálás margójára :D

we are forever

...eternal prisoners in time

hhá, ma este nincs próba, öröm és ujjongás!
Valószínűleg az első 20 perc után nem tudnám felemelni a kezemet.

Métely a bázison járt, vettem tőle gyönyörű fekete bőr miniruhát, bár jelenleg nem tudom, hova veszem majd fel, de végre van ilyenem is. Pont illett rám méretben, szeretem az ilyen egybeeséseket.

(és Anneke belép:)
Forever we yearn, forever we learn
Forever we live a lie, forever slipping by and
And forever we flee, (forever we flee)
Forever we will be, Forever is but a dream
Forever is but a scream and forever we try
Forever we die.

Kedves gillz!
A rád leginkább jellemző érdeklődés: irányító, újító (innovatív).

A teszt alapján, számodra megfelelnek a tanár, katonatiszt, menedzser, oktatásszervező, idegenvezető, orvos foglalkozások, ahol az embereket irányítani kell, meg kell a munkát szervezni, esetleg független módon, önnállóan kell dolgozni, a mérnök, programozó, tudományos kutató, marketing menedzser, grafikai tervező, designer foglalkozások, ahol új dolgok megalkotása, felfedezése a feladat, illetve valamit megreformálni, újjászervezni szükséges.

:D

Egy év

Jé, kábé egy éve költöztem el otthonról. Furcsa. (Ezek szerint a képzeletbeli helyen is egy év elteltével voltam újra.)


Furcsa azon gondolkodni, hogy milyen hirtelen lettem független. Nem volt minden átmenet nélkül, hiszen már egy fél éve volt viszonylag stabil munkahelyem (a Cégnél, még mint recepciós), és a kaján-szálláson kívül magam fedeztem a többit (ruha, szórakozás, utazás, bérlet). Ráadásul próbaidőszak volt, szinte csak aludni jártam haza - ez költözés után is folytatódott, körülbelül december közepéig. Mert ugye forgattunk.

Érdekes kaland volt. A készülődés is, a cuccpakolgatás is, aztán az, hogy vásároltam magamnak a kenyeret-tejet, meg iszonyat lassan szereztem be az alapvetőnek tartott dolgokat.
Odafentre.
Igazán egyedül voltam, amennyire még talán sohasem. Szerencsére addigra voltak emberek, akiket közel tudtam magamhoz, és így jó volt mihez képest egyedül vagy velük lennem. Azt hiszem, szükségem van nullpontokra az életemben. A semlegesre, a minimálisra. Ami nem önmagában rossz, ami csak a jobb hiánya. Maslow piramis alja.
Gondolom a szerzetesek meg remeték meg hasonló arcok is ilyesmit keresnek.
Nem, azt nem hiszem, hogy szerzetesi körülmények között szeretnék élni - az ugyan egyszerű, de pont ezért nem szeretném. Könnyű megragadni a csendben. Nehéz kijönni belőle. És én nem szeretnék csendben maradni. (Tudnék.)

Odafent valahogy a világból kiszakadtnak éreztem magamat. Ott éltem a panelban, rengeteg ember között, és úgy éreztem, más helyen élek. Mint például most, mint például előtte. Nyilván más helyen is éltem.

Kellett volna még folytatnom Safie blogját, de elhagyott a lendület.
...do you think that you will be saved...
van némi erőteljes világvége hangulatom, (mindig a világok végét éljük, folyamatosan), ez nyilván egy november hatása, meg azé, hogy a ritás találkozások csak az elszigeteltségemre ébresztenek rá. Vattázott életet élek, néha úgy érzem. Vagy mintha úsznék valami semmilyen izében, aztán néha a felszínre bukkanok, néha találok szigetet meg barlangot. Nehéz koncentrálni.
--
Egyre könnyebben hívok elő érzelmeket magamban. Néha ijesztő, hogy rpg közben képes lennék elsírni magamat a karakterem képzelt problémáin. Ez azért kérdéseket ébreszt fel abban az irányban is, hogy amikor engem ér hatás, az arra reakcióként adott érzelmeim mennyire... valóságosak.
Ó, persze tudom, hogy azok. Naná, hát miért ne. Megvannak a fejemben az engem felépítő karakterek.
--
15 perc indulásig.

Shh, its okay, it's just me

I'm the monster in your closet,
I am the shadow in the dark.
Because of me, you stay in at night
I am the creature hiding in the park.

The world doesn't just disappear when you close your eyes, does it?

Flashing, flashing by

Ha a helovín alatt is játszunk, az lett volna a geekség megkoronázása.

Maga a buli elég jellegtelen volt, nekem nem tetszett a hely elosztása, valahogy hiányzott az a hangulat, ami az ADS-en tavaly ilyenkor megvolt. A tánctér világítása sem serkentett túlságosan táncra, a buli későn indult a játék miatt,a mi pedig a második forduló után már nem mozgatta meg a többséget. Az egész félúton volt egy házibuli meg valami más között.
Én már megint nem játszottam zenéket, amit nem bánok, mert egyrészt GP szemlátomást élvezte, h végig ő ült ott, másrészt meg... a zenei ízlése a társaságnak annyira nem homogén, h szerintem a közös táncoláshoz mindenki erős kompromisszumokat köt. Bulizni nem emtétésekkel kell.

Előtte viszont ettünk dínókat játék közben, két-három jelmezt végigpróbálgattunk, és teljes sminkben vonultunk végig az utcán. Egy halott Lily Potter, egy Igor, egy... emtété tábor utolsó túlélője, meg egy betörősapkás geek.

Tegnap meg végre pihentem.

Képzeletbeli világ

A tegnapelőtt novella-felvázolásra megkapta, válaszul a tegnapi képzeletbeli túrát. Azokróla  helyekről, amik nincsenek.

Mentünk mozgásszínészet órára Szozsival - eleve késéssel, mert képtelen voltam elszakadni a Cégtől hamarabb a munkaidő végénél. Gyártelepek között bóklásztunk, Obfuscates emlékek villantak be, hogy elő kéne venni a katanát lassan, mert jönnek mindjárt. Ja, hogy hiába van a Bakelit a Gyárhoz közel, csak pont a másik komplexum? A rámpánál már Gordon Freeman is visszhangzott, aztán csak lehelletnyit csökkentet a rendezetten alter-artisztik bár a hangár mellett. A jó kalandozó benéz minden ajtón, és megkérdezi az NPC-et. Mondjuk a pultost. Aki az ajtót javasolja, ahol megmutatják a szomszéd ajtót. Ahol előadásra készülnek, és nem tudnak semmit (ők valószínűleg az a mellékszál voltak, amit nem göngyölítettünk fel.) Aztán a Marci végül elárulja, hogy nem tudjuk teljesíteni a questet, emrt nincs óra, nincs elég ember. De ajánlja a mellékquestet az előadással, amiben világít egy ismerős művésznő. Tisztelettel nem vállaljuk a questet.
A képzeletbeli óráról megcélozzuk a képzeletbeli helyet, amit megtalálunk a cipőboltban, és ugyanolyan imaginárius ott lenni, mint azt gondoltam.

Az tök jó, h nem csak nekem volt az első asszociációm róla, h oda mage-k járnak. És elcseréltek tartják fent, a fehér zakós kobold srác a bizonyíték rá.
Az egyik asztalnál angolul beszélgetnek, és olyan spellt használnak, amitől csak az átkötő szövegeket halljuk, a beszélgetést magát nem, mögöttünk meg Szozsi szerint mágiáról beszélnek, a pókeres, akit tavaly láttam, meg a fura lány a kutya mellett. A harmadik asztalhoz olyan társaság ül le, akik közül csak egy ismerte a helyet, ő mutogatja érdekességként, az egyik lány arca meg olyan, h jóképű pasi lehetne.

Odafele is láttam egy szép srácot a buszon, szőke hajjal, kerek orral, szép arccal, kalapban. Ellopom NPC-nek.

E?

Felszáll	Dózsa György út
	M3 Metró	7 megálló
	1 perc várakozás	11 perc utazás
Átszáll	Ferenc körút
	4 Villamos	1 megálló
	6 Villamos	1 megálló
	2 perc várakozás	2 perc utazás
Leszáll	Mester utca

Összesen: 5.744 km

Indulási idő: 2009/10/29 16:55

Utazási idő: 24 perc

 

1+11+2+2=24?

széttört agyak

Szeretnék leülni egy fotelbe, és olvasni. Néha letenni a könyvet, felpattanni és kijárkálni a gondolataimat, aztán folytatni az olvasást a szürke alkonyatban.
--
...és aztán ott volt az a szempont is, hogy a csöndnek szüksége volt az emberekre. Nem akkor, amikor kint álltak a szakadék szélén, olyankor túlságosan teli voltak gondolatokkal, hanem olyankor, amikor  már zuhantak. Ilyenkor néha ellopta őket, ki az időből és térből, megevett belőlük egy kevese, aztán óvatosan visszahelyezte a maradékot a zuhanásba. Néha zökkent az idő, de ezt rendszerint nem vette észre senki.(részlet A magányosan kidőlő fák hangja c bestiáriumból)
--
Miért hiszik azt egyesek, hogy az "önzetlen" cselekedetekből nem származik előnye az embereknek - vagy nem azért teszik, mert attól nekik bármilyen módon jobb lesz? Az, hogy ez mennyire tudatos, az persze más kérdés.
De én nem hiszek abban, hogy van olyan cselekedet, ami nem azért jön létre, hogy a végrehajtójának bármilyen módon jó legyen. Bármilyen módon. Bármilyen feltételezett módon.
Attól meg végképp tizenévest kiált az agyam, ha azt látom, hogy még el is ítélik azt, amikor valaki azért segít, mert nem akar lelkiismeretfurdalást. Lelkes kamasznál még oké, de egy felnőttnél...
--
Ma fordítottam magyarról angolra szabályzatot. Nehéz volt. A szavak felét szótáraztam, és csak azért a felét, mert a többi kötőszó meg ilyen egyéb izé volt. Szerintem azért egy hozzáértőnek is meg kéne mutatni, de nem szólok bele. Angolról magyarra szívesebben fordítottam volna, magyarul legalább tudok minimális szinten.
De legalább volt feladatom.
--
most esett le, h nem kezdtem el összeállítani a helovíni zenéket. gváhh.

Csak nem bírom, ki, h ne írjak.

Holnap első mozgáskurzusos óra, kíváncsi vagyok.
Ma vettem egy csizmát végre.
Tegnap rendelkezve lett a Nírlifjúcsőr eleje, és megint hajnalig meséltek nekem vörös hajú Safia-ról. Írnom kéne róluk, de lusta vagyok.
--
A Graveyard Book-ot olvasom, egyelőre elbűvölő. Egészen elfelejtettem már, milyen élmény olvasni, döbbenet. Rájöttem, h nem mindig leszek rosszul buszon, amikor olvasok, tehát van kihasználható időm.

Asszem kéne szocializálódni emberekkel, csak még nem tudom, hogyan. Nem, olyasmi, mint az emtétés helovín, nem ér. Az sem ér, ha valahol dolgom van (próba, megbeszélés). Az rpg meg határeset.

Tegnap nekiálltunk a Nírlifjúcsörnek, van zseniális próbahely végre - a portás szép szóra kulcsot adott, de senki nem volt rajtunk kívül a helyen.
A darab érdekes lesz, még nincs izomláz a karomban, amin most meg vagyok lepődve.

Inszéjn csinált forraltbort, tegnap este gyönyörű idő volt. Ja, és jól meséli a szósöl netvörking szappanopera rpg-t is :D

Gumifotel

re, Kincső blogbejegyzésére.

Nekem is feltűnt, h emtétés ismerősi körömben van egyfajta erős fáradtság. És számukra most az emtété kevesebb mint szeretnék, mondjuk.Meg, h ezt az élményt valamennyire kiterjesztik.
Szerintem ez természetes - mármint az a gondolat, hogy, ha nem ugyanúgy működik valami, akkor nem csak én változtam, hanem ez a valami is. Pláne, ha ez a dolog emberekből áll. Az is természetes, ha ezt érzem, és blogot is írok, akkor leírom.
Az már más kérdés, h ezek a vélemények erősíthetik egymást - de ugyanígy erősítik/erősítenék szóban is, csak akkor valóban csak a közelebbi ismerősök tudnának róla.

Nem tudom, mi történik az "emtétében", mert számomra jelenleg nem egységes közösségként él, jóval megfoghatóbbak a konkrét baráti társaságok belőle. Azt érzékelem, hogy számomra fontosabb embereknek hiányzik valami belőle, fáradtak el. Amennyiben nélkülük is ugyanazt az élményt adja az emtété az emtétéseknek, akkor semmi baj, ilyen volt már, akkor később visszamehetnek töltődni, vagy akármi. Amennyiben viszont érzékelhető a személyi változás, akkor szerintem a közösség maga is minőségileg változik.

Ez az A kategóriás csoportosítás meg ... Az emtété sem homogén közeg. Van ilyen eleme is, de ezt sokáig nem lehet elviselni, nem lehet mindenkit egyformán kedvelni és fontosnak tartani. Ennyi. Igen, vannak néha kialakuló kisebb közösségek, nem akar mindenki mindenkivel találkozni. Ezek néha elég erősek ahhoz, hogy akár kreatív tevékenységeket is befolyásoljanak (tehát a pusztán közösségin túlmutató elemét is az emtétének). És?
Amíg van, ami a társaság minden tagját összeköti, addig miért zavar ez bárkit? Vagy ez a mindenkit összekötő vattacukor nem elég?
--
 Az a fura ebben a társaságban, h annyi energiát fordítanak/fordítunk rá, amennyit az ember rendszerint a bevett "fontos" dolgokra szokott (tanulás, munka, család). Egy rendezvényszervezés ugyanolyan meló, mintha ugyanezt pénzért tennénk, ráadásul nehezített pályán. Ahogy akár darabrendezés.
A durva az, hogy a társaság maga nem ezekre irányul elsősorban, nem érzem tevékenység-központúnak... Tolkien társaság? Hányan vannak, akik elsősorban az életmű népszerűsítése, megismerése, átélése miatt fordítanak erre ennyi energiát?
A többiek miért?
Szvsz a legmeghatározóbb szervezőerő a közösségépítés maga. Hogy legyenek emberek, hogy a gumifotelből ne menjen el minden levegő.
Nem tudom, h jó e ez így.
Nem tudom, h érdekel-e. Valamennyire nyilván, de valószínűleg csak azért agyalok rajta, mert van időm.

az mindenképp ...élmény, amikor egy kedves zene első pillanatában átszalad rajtam valami.Nem hideg, bár majdnem, nem is meleg, nem elektromos, nem egészen.

why have you waited so long?

Gmail cseten keresztül játszani se rossz.

A barátságok törékenyek. Az illúzióik még inkább. Ha valakikkel sokat találkozunk, netán még közös is az érdeklődés, akkor könnyen elhisszük, h valóban fontosak vagyunk számukra - és fordítva. Elhisszük, h ez a barátság. Pedig inkább véletlenszerű kapcsolódás, és leginkább a körülmények tartják össze.De néha jó hinni.

tell them I love them I miss them...

Kömtelenül

Ugyan eddig nem az jutott eszembe a hétvégéről, h nem voltam kömtön, de a mai blogtermést olvasva azért ebben a kontextusban is látom a napokat.
nem hiányzik, egyedül néhány ember hiányzik, de ők konstansan, és velük inkább külön találkozom, hamár.
Eltárssal összefutottam előadáson, furcsa képet vetített elém pár mondattal - nekem talán hiányzott volna a kreatív találkozó érzés az alapján, de, ki tudja, ezek szerint ez résztvevői igény volt így.

A két előadás amúgy nagyon tanulságos volt, meg jólsikerült is, aminek őszintén örülök. Végre összeért a funtineli. A fellegek nem jók a társulat körül, de úgy érzem, épp elég lelkiismeretesen teszem azt, amit tudok.

Valószínűleg a decemberi Körmagyarra hívjuk ki a bizottságot a színészkettő vizsgára - ez egy kitűnő alkalom megnézni engem meg pl Eltársat, ha még nem láttatok volna ;) De komolyan. Szükségünk van nézőkre úgy általában is, de ekkor kifejezetten.

Okt. 23-án reggel hihetetlen nyomott hangulatom volt. Most olvasom, másoknak is azokban a napokban.

Forralt bor!

Sleeper, what did you see?

fura, h "mindenki" megy kömtre. fura, h, ha nem megyek emtétés találkozóra, nem vagyok emtétés szervezésben, akkor véletlenszerűen találkozom bárkivel. Tudom, h erről beszélgettünk, most akkor is érzékelhetőbb.

...you used to be like my twin...
And all that's been
Was it all for nothing?...

Úgy érzem, semmi értelmeset nem teszek mostanában. Nem, az nem számít, h dolgozom, az szükséges értelmetlenség. Ennél még egyetemre járni is értelmesebb volt.

Játszani jó - olyankor, amikor épp megy a darab. Ahhoz nem kapok elég visszajelzést, h tudjam, milyen irányba haladjak a karakterekkel, hogy min gondolkodjak, mit dolgozzak ki jobban. Majd mostantól megint. Megint el leszek foglalva. :mantrázik:

--
Néha nézőpontot kell váltani. Gyakran kell nézőpontot váltani.
--
A legrosszabb a passzív szomorúság. Színpadon is, életben is. A többi elmúlik, a többi intenzív. De a kimerevített pillanat, amibe belefagyott az unalom, a hiány, a máshol és máskor jobb lenne érzés - az nem visz ki sehova.
Bár, ennek is vannak szép fraktálhatárai, ahol minden különböző. És olyankor még ez is szép.
--
You live your life between these worlds
Color twists around your body
You and I got lost in rainbows
Our dreams were never made to last

A múltnyáronhirtelen számomra legmegrázóbb mondata az, amikor a csaj azt mondja: harmadik személyben kezdtem el írni a naplómat.
--
már alig van hátra  anapból.
ma nem ebédeltem, helyette nyomtattam és fénymásoltam.

The colors of grey

Tell me please
Where do you come from?
And let me know the price to pay
I wish I knew where I belong to
How did you find me anyway?
--
Ha körben töröttek a tükrök, nehezen találom önmagam.
--
Még nem, ébredek. Furcsa kómában tart a munkahely. Kiragad a valóságból - kiragad az eddigi létezési síkomról egy másikra. Ahol szívesen ott is tartana egész létezési időmben. Igazából ez nem kevésbé valóságos, mint az, ahol másmikor élek. De egy másik hely. Ahogy a főniksz is, meg az emtété is. Meg azok a pillanatok, amikor nem tudom, hol vagyok - na, ezek valószínűleg ugyanott vannak. Közel az álomhoz. Közel a meséhez.

Fontos, h le tudjam magamnak válogatni a világ értelmezési, érzékelési síkjait. Hogy választhassak belőlük, vagy legalább tudjam és felismerjem őket.
Álarc alatt álarc, ahogy az emberek is. Hiába töröm át az égbolt alját a világ végén, csak egy újabb világot találok, ami mögött újabb szféra, újabb sötét, újabb rendülés meg ilyesmik.
Vannak labirintusok, ahol felesleges a bal oldalon haladni, mert csak akkor találsz ki onnan, ha tudod, h mi is az a kint.
--
Kedvenc karaktereimet összetöröm, hogy megnézzem, mi van bennük.
Nem akarom, h engem összetörjön a Mesélőm. Annyira nem vagyok belülről érdekes.
--
Kitöltetlen kiötölhetetlen ködök vannak. Annyi értelme van itt ülnöm, mint a billentyűk hangjának.

Ez a fáradtság inkább az alvás hiánya, úgy döntöttem.

Van némi furcsa eufória a napjaimban - az, amikor könnyen leesik a penge valamelyik oldalán és, öröm van, vagy szomorúság, de egyik sem, mert egyszerre a kettő.Minden fontosság tulajdonítása nélkül.

Lassan elég tapasztalatom van ahhoz, h tudjam, még ha könnyezve is jövök le a színpadról, nem jelent az semmit, attól még lehetett rosszabb, mint bármikor, mégis, jól esett.
Nem tudom, mikor éreztem ennyire egységesnek az előadást a takarásban - hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyire fontos a figyelmünk és koncentrációnk a többiek számára. Jelen kell lenni. Vagy valami ilyesmi. Meg az olyanok, h szeretni érdemes a többieket, meg a levegőt, leginkább olyankor, amikor nem jelenetben vagyunk - olyankor azért nem ez az elsődleges. De segíthet.

Szeretném közvetlenebbül érzékelni a közönséget. Nekik, és nem előttük játszani.Talán igaza volt Tanárúrnak a versmondásos pódium-dologgal. Nem tudom.

Nem tudom.

Soul Stripper

Nem tudom, hol kezdjem. Talán haladok időrendben,igen, az lesz a legegyszerűbb. Pénteken ugye elkezdődött a hétvége, néztünk egy múltnyáronhirtelen előadást a végzett osztály prezentálásában -  a darab még mindig hatásvadászabb sztorivezetésű, mint amilyen hatást végül elérnek. Sok monológ, inkább hangjáték az egész - mi több, szerintem minden további nélkül lehetne hangjáték a darab. Én többet rakatnék bele a mindenféle feszültségből, hogy legyen tétje az egésznek. Most nem volt.

Szombaton is úgy keltem, mintha éjszaka értünk volna haza, pedig nem - ja, persze diplomaosztó. Nohát, meglepett, nem is volt annyira rettenetes. Nem volt feleslegesen hűde öntudatos, sőt, hiányoltam még egy adag pozőrséget is belőle. Elfért volna a bevonulásba pár gongszó, vagy dobolás, meg az, hogy felálljon mindenki, amikor megérkeznek Dumbledo... Pito... dékánék. Kaptam papírokat arról, h ipari termék- és formatervező vagyok, ezennel végeztünk egymással, egyetem és én.


Aztán jöttek hozzák Prágát játszani, hideg volt, mert csak este találtuk meg a hőszabályozót. (most meg itt van hűvös. menjen el Főnök tárgyalrsra, és felnyomom a szabályoót, biza.) Majd Karel elmondja, mi minden történt, mert pörögtek az események.Dráma, izgalom, nyomozás, mi kell még?

Lakótársak még mindig nem (vagy alig láthatóan) takarítanak - valahogy csak nő a kosz, ha mi nem teszünk semmit. Asszem teregetni még senki nem teregetett Inszéjnen kívül (jólvan néha segítek neki :D), a szennyes edény állandóan halmozódik, amíg egyikünk el nem szánja magát, porszívózni szerintem egyedül nekem jutott eszembe eddig, és a mosdókagylót is csak nekem jut eszembe időnként letörölgetni. Gváhh. Ha csak ketten laknánk ott, akkor rendben lenne, mert nem elvégezhetetlen a munkamennyiség - de így kezd nagyon idegesítő lenni.

A hétvégén volt még egy olvasópróba a vasárnap szürke délutánjában - kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Lehet nagyon jó is. Meg bizonyulhat kevésnek az idő. Mindenesetre érdekes lesz együtt dolgozni a rendezővel, mert ő most rendez igazából nekünk először. Teljesen más viszonyban vagyunk vele, mint Tanárúrral vagy a Őszivel, remélem, ez bátorságot ad az igazi közös munkához. Vagy valmi ilyesmi.

Aztán... újrafestettem a hajamat, furcsa, mennyire jobban éreztem magam tőle. A szent formaságok. Furcsa mostanában buliba menni, túl sokszor nem voltam. Koncerten meg pláne.
Némi csendes pánik után megtaláltuk a Dieselklubot (a googlemaps máshol mutatta a Népligetben, mint a hol volt), az első két koncertről már lemaradtunk. A Dope Startsot sajnáltam, rájuk kíváncsi lettem volna. A Lacrimas Profunde..izé aranyos volt, élvezték a figyelmet, a sikítozó tiniket, meg szerintem a saját zenéjüket is, úgyhogy tökéletes előzenekar voltak. A gitáros meg az énekes folyamatosan versengtek a figyelemért (illetve a gitáros inkább, nála nagyjából arról szólt az egész, h ő ott van és imádják). Végigvigyorogtam a koncertet, belopták magukat a szívembe, ha a fülembe nem is. Lehet, h öregszem?

A DoD még mindig iszonyat pozőr. Profin pozőr. Meg érzéssel. Náluk tipikusan nem azt kaptam, amit amúgy hallok - hanem koncertélményt. Adrian Hates jelenség (mutogattam róla képet már, élőben is ilyen), az az ember, aki karizmára rakott, nem megjelenésre. És ezzel tökéletesen tisztában van. Mindemellett látszik, h nem most kezdte az ipart - ez azért segített, h ne érezzem magamat öregnek, mert az első négy sor átlagéletkora szerintem fél évtizeddel alattam volt. Ha nem többel.
Élmény volt, na. Azt ugyan sajnálom, h nem mertem kérni autogramot (meg sem vártuk, míg előbukkan), de valószínűleg nem lett volna jobb, csak akkor, ha merek is pár szót váltani az énekessel. Az meg reménytelennek tűnt. Ha legközelebb jönnek, akkor remélem, már nem leszek nyúl, mert kíváncsi lennék, milyen ember személyesen.
Ja, és szeretnék tőlük egy olyan koncertet, ahol a lassabb számaikat adják elő, nem a bulizósakat.

Na, ennyi volt, vissza munkába.

Tegnap lemeséltem Aurore legrosszabb napját. Persze ezek a napok Rouen több lakójának is igazán rosszak - hajnalig tartóan kielemeztük, kinek miért.
--
találtam kellemesen nyavajgós francia zenét - fekszik a reggelhez. meg kéne tanulnom beszélni.
itt amúgy nyugi van, a többiek is zombik, random kapok munkát - ez jó állapot, ebből tudok örülni minden új feladatnak, annyira nincsen.
--
kicsit üresnek érzem magam. az elmúlt hetekben volt valami, ami most nincsen meg. most olyan... szűk az élet. magamtól nem tennék semmit - jól mutatja  ezt az, h szerdán végül nem mentünk el megnézni Komát és Farkast. Volt rá indok, persze, ami logikusan elfogadható - attól még úgy érzem, leginkább fáradt vagyok a semmitől.
Ma este nincs kifogás a premier ellen, muszáj ott lennem. Benne van az is, h illik, a társulat premierjein illik ott lenni. Na ez az, még olyankor is, amikor jobb lenne otthon fázni és aludni. DE, ahogy ezt végiggondoltam, ébred bennem a lelkesedés. Van kihívás az illik dolgokban. Van bennü lehetőség. Emberek, barátok lesznek ott. Színház. Lesz mit megnézni-figyelni, nem először látom a darabot. Kitűnő glamourszerzési lehetőség.
--
Még visszhangzik kornis kérdése a fejemben: mi az, amit szeretünk a színészetben, miért csináljuk? mittomén, ugyebár. mert ez jutott, például. mert más nem jutott. mert a szürke Dunában remegő Parlamentet az októberi novemberben nem tudom... felhasználni máshogy. Mert máshogy ezek a dolok nem normálisak, mert ha nem tudok mit kezdeni a falevelek erezetével, akkor inkább ne is látnék.
Meg persze érdekelnek a szélsőséges szituációk. Érdekelnek a más emberek gondolatai. Szeretek máshol és más lenni, mint aki vagyok.
És ezzel is több vagyok, mint a betonozott pillanatok sora halálig.

Ezek mind, változóan.

Azért nem tudom, ha énekelnék, akkor hiányozna-e ennyire a színpad, mint most az éneklés. De, azt hiszem, igen.

hideg van.
itt bent is, pedig megy a fűtés, és 24 fokot mutat hőmérő. Hörr.

és lassú az excel, pedig lenne mit dolgoznom.

és.
folyamatosan nekiállok írni, és elfelejtem. ez jobb napokon azt jelentené, h nem írok semmit - most nincs ilyen szerencsénk, úgy tűnik.

a Bázison beindult valami fűtés szerű, persze hideg van, mint atom, remélem, majd a szomszédnéni jól átfűti a falat :D

megnéztük a D9-et - nyjajj. A fíling kedvéért. Az előzetesek kedvéért. asszem ennyi elég is. valami sejtette velem, h nem fogja fejbekapni egy véletlen lövés sem a főszereplőket, úgyhogy némiképp tétjét vesztette a történet, de sebaj. megnéztük, tudjuk, miről van szó. hátha lesz jobb.

iszonyatosan unom most magam, árgus szemekkel figyelem a levelezésemet, mikor kapok végre munkát.

a szelet leszámítva szép idő van.aludni szeretnék. meg ilyesmi.
ma este megnézzük Komát és Farkast, kultúra, éljen.

nagyon várom a vasárnapi koncertet. őt balra már nem használhatom fel NPC-nek, mer ő szomszédos Mage mesében került bele. Tudom, h unalmas, de alig történik mostanában valami.
Nincsen próba, tehát minden kreativitásom az rpg-ben merül ki. Emtétés dolgot nem kell kitalálnom, mert külön rendszeres időm nincsen, meg, gondolom, így nincs is rám szükség, h nem mindig érek rá.

olvasnom kellene. vagy nemtom. emberek közé menni, nem öt percre, hanem többre.

Végignézegettem gyorsan az ld50-es beszámolókat, és ezúttal nem a nosztalgia fogott el, hanem szimplán buliba szeretnék menni. Gótdarkakármilyenbe. Sokat adott a szubkultúra, a pózon túl is. Azt hiszem, segít nem elmerülni a banalitásban, amiben egyre több közelebbi-távolabbi ismerősöm kezd. Ez nem értékítélet, abból már azt hiszem, sikerült kinőnöm, h az alapján is ítéljek, ki mennyire "tagozódott be" a többség mellé. Van olyan ember, akinek ez jön be, és csak kis buborékot hagy meg magénak. Nekem az nem lenne elég, a kis buboréknak túl vastag lenne a fala. Jobb ezt a világot megosztani másokkal. Hosszabb távon nyomaszt, amikor nincs olyan beszélgetőpartnerem, akivel közösen látok hasonló dolgokat. Bármely társaságban. A "gótság" számomra mostanság leginkább a zenei és öltözködési ízlést jelenti, az alkalmankénti morbidabb/borongósabb témák természetes tárgyalását, a közös olvasmány és filmélményeket - meg valami halvány közösségérzést idegenekkel.

Ritkábban ugyan, de az alkotás lehetőségét is. Zeneileg például nem vágyom többre, mint ebben a szubkultúrában az (el)ismertté válást. No persze, jelenleg ez is igen távoli vágykép, de azt hiszem, ez az, amit még elérhetek.

Hiába ülök irodában, napi 8 órában, fizetek lakbért és rezsit és kaját, ettől nem érzem magamat annak a felnőttnek, akivé soha nem szerettem volna válni. És ez jó.

hopp, meglepett ez a DoD szám (Colours of grey). Az első két perc nagyjából ugyanolyan, mint a többi, de utána épp elég volt a váltás ahhoz, h befér a Chrysalis mellé.

az meg nemtom mit fejez ki, de azt nagyon, h minden megargadóbb zenéről Rouen jut eszembe, meg az NPC-k.

Megvolt tegnap a Turambar megbeszélés, átadtam a rendezést Inszéjnnek, kitaláltuk az első ötletet az új szereposztásra, mer legalább négy ember helyett kellett újakat találni. A karakterek kisakkozása fárasztó, figyelembe venni a képességeket meg a karaktereket meg azt, hogy kivel milyen jellegű munkára lenne szükség. Pláne úgy, ha lelkekkel is kell számolni. De amúgy még mindig látok esélyt rá, h meglegyen.
Ha valaki szeretne segíteni díszletben-jelmezben, akkor keresse meg Ratzhkát.

Kéne zenélni.
Van is ötletem, mi(ke)t lehetne feldolgozni. Gitáros-éneklős, hegedűs izéket.

a profi előadóművészet azt jelenti, hogy kérésre-pénzért téped fel a lelkedet.
(koncertklipeket nézeget)

ez hihetetlenül perverz.

Comatose

új zenéket találok. lassan táncolni is kedvem lenne - nem jó, ha az ihletet hagyjuk megrohadni. vagy írnom kéne. vagy valami. egyelőre az rpg-n keresztül próbálom levezetni.

erre a számra például lehetne valamit.

...tell them I love them I miss them

amíg nem ver le a láz a lábamról, addig nem maradok otthon munkaidőben betegeskedni, ez a terv. Pláne, hogy ilyen gyönyörű az idő, eső kint, lámpafény bent, igazi ősz van.

a pénteki kopaszénekesnővel együtt vasárnapig volt egy szép nyugis íve a hétvégének - mintha pénteken még éjfél előtt hazaértünk volna... olyan jellemző, h minden sikerélményt képes elnyomni az, ha pl megtudom, h egy készülő darabban majdnem minden lány benne van nagyjából azokon kívül, akik nem szoktak ráérni - meg én. Nem kellene jelentőséget tulajdonítanom neki - egyrészt nem éri meg, másrészt simán lehet, h annyival jobban illik a többiekhez a karakter, vagy mittomén.

mindenesetre köszönöm a gratulációkat, vagy kritikákat, jól estek. Egész hamar sikerült karaktert kialakítanom az eddigiekhez képest. És még igazán élveztük is az előadást, sőt volt előtte olyan próba, ami előre vetítette, h sikerülni fog.

Meséltem Rouent szombaton a VilágVégén, én mondjuk nagyon élveztem, de azért érzem a kihívást :D Meg azért a gonosz ötleteket nem árt, ha érzékelik a játékosok is. Onnan vmikor éjszaka kerültünk haza, úgyhogy másnap majdnem délig aludtam - ennyi előnye van annak, h nem szereplek az új darabban :D

Hazalátogattam ebédre, szóbakerítettük Inszéjnt, h majd akár be is mutathatom, bár tulképp, ha az esküvőre hívom meg a családom, az is megoldás (csak nem szép). Ez is letudva.

Délután rettentő fejfájósan dőltem ki pár órára aludni, ó yeah, első olyan délutánomon, amikor egyáltalán nem kellett semmire sem készülnöm.
Épp beestünk az Oidipuszra a Tűzraktérbe - szerintem legalább a nézőtér negyedét betöltöttük ismerősként. Nopersze, h sikerült az első sor közepére ülnünk, köszönhetően FemmeFatalnak és Komának. Nagyon nem volt jó ötlet.
Röviden összefoglalva az előadást: ráébresztett, h a Főnix-szel nagyon jól jártunk.

Hosszabban: már a darab koncepciója sem volt az igazi, a megvalósítás se hozta ki belőle a lehetőségeket. Volt két jópofának szánt narrátor, akik szerencsétlenül tébláboltak a darab körül, és random időpontokban megszakították. Volt benne koncepció persze, értettem nagyjából, csak nem ártott volna meg is mutatni.
Táncoltak meg léteztek a színpadon mindenféle görögjellegű lepedőbe öltöztetett lányok, akik többnyire úgy tettek, mintha nagyon átélnének megminden... Oidipusz kábé olyan volt, mint egy nagy kamasz ebben a megvalósításban, annak mondjuk következetes (ezt elsősorban a rendező hibájának gondolom, igazán szólhatott volna erről Eltársnak). A szándék az érezhető volt, de az nem elég. A mindenféle "öregemberek" meg legalább sminkelhettek volna, h ne egyetemisták legyenek a színpadon (tisztelet a kivételnek). Összeségében olyan volt, mint egy olyan emtététábori előadás, amire sok idő jutott véletlenül. Sőt, ennél láttam megrázóbb előadást is már táborban.
Tegnap semmi energiám nem volt kritikát mondani (FemmeFatale megtette a lényeget úgyis).

most hűvös van, megnézem, lehetne-e fűteni.

Szép az ősz végre. Azaz felhős meg esőre áll, meg ilyesmi.

Ha minden igaz, holnap este mesélek téli Rouent, ma este Kopasz Énekesnő előadás, remélem, jó lesz, és még esély is van rá. Hogy jó legyen.
--
Rouen hangulatát asszem erősen befolyásolja, h Katatonia-t, Paradise Lostot, VNV Nationt meg egyéb... borongós dalokat hallgatok.
--
írtam Rouent a blogra.

Come by you have come far
All I had I lost in the flood
Come sit with me at the bar
Tell me of progress strengthen my blood
No one here knows my name
I have traded my memories for things
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing

Why have you waited so long

Come by you have come far
Long since I saw you so how have you been
Come sit with me at the bar
How long since they told you that they had found him
No one here knows my name
I gave up my worries for one good thing
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing

Was it because I never told you
I was going away
That you waited so long
Was it because your fucking dreams
Meant nothing to me
That you waited so long

It runs from the top of my fingers
Into my hands
What is it I have been drinking
I do not understand
I thought I'd lost you my brother
I'm so glad you came
My regards to the ones that I love I miss them
Tell them I love them I miss them

ez műár borzalmas, másodszor száll el az excel vagy nemtomm a gépen... öeee.
rengeteg teát ittam ma, szerintem gyógyulófélben vagyok, döntésem alapján. Kéne írni önéletrajzot, beszerezni szerződéseket. Na, ma megkérdem a többieket, ők mit írnak. Alapvetően rühellem a bürokráciát, és már megint vizsgára kell jelentkeznem nyjajj.

csak annyit akartam írni, h tegnap meglátogatta az előadás utolsó két jelenetét az előadás írója, és minden fáradtság ellenére érdekes dolgokat mondott. Hasznosakat és tanulságosokat.
állítólag jó volt az előadás (Tanárúr és Inszéjn szerint), én a változatosság kedvéért depressziósan jöttem ki a jelenetemből, mert persze mindig rosszul érzem, hheh.

jellemző a tegnap éj és a ma kapcsolatára, hogy a fájóstorkom és köhögésem mellett az rsben hagytam a szemüvegemet, és otthon a pénztárcámat. ma kettőig kéne az rsbe mennem, de nincs nálam bérlet. ergo metró kilőve (ma reggel csak azért tudtam lemenni, mert még nem vettem észre, h nem csak nem találom, de nincs is nálam a pénztárcám). még esetleg megpróbálok kölcsönkérni bérletet, metróba annak is jónak kéne lennie...

a hétvégén szigorúan pihenni kell, ergo beszédtechnikára megyek, készülök mesélésre, bulizunk, és asszem kiporszívózom a szobánkat. oké, ha még mindig köhögök szombaton, akkor a bulit kihagyom.
Gonosz terveim vannak Rouenbe, szal remélem, tudunk játszani.

Return

Now my time has come
Return into the sun
Cause I've always been
Searching for you
If I win, if I loose
No charge, no excuse
All my wandering made sure:
"My aims are true!"

--

Of course, there's nothing in my life that matches this song, but nevertheless I felt an unexpicable urge to put it here. Strange, I'm feeling a mixture of waiting and long lost sadness - have nostalgic waves of course, but those are known well.
Maybe my wanderings are really true. Maybe not, and I'm walking in the Void, on the edge between my imagination and yours. At least our imagination has an edge.

I don't want another world (at the moment). I must know this world, I must percieve this as a whole, and there's something between what they say what I think and what everyone dreams and sings and writes and paints. As if there was something different, at least in the perception. In the mirror.
I have to know. And if my eye is not enough... well, then I have to see with other eyes. This is easy, is it?
Matching the world with words.

I know what I want. To live I have to forget it.
--

A kopasz énekesnő

Gyertek péntek este Kopasz énekesnő előadásra az RS9-be (Rumbach Sebestyén u. 9.)
Hogy miért?

• Mert ezzel a szereposztással, amiben benne vagyok, egyszer adjuk elő.
• Mert Tanárúr szórakoztatónak találta némely részét a tegnap esti próbának, tehát valószínűleg szórakoztató is a darab - ráadásul mi is baromira élveztük a próbát.
  
• Mert maga a darab is jó.

Este hétkor kezdődik, kb egy óra hosszú.
A jegy azt hiszem, 1500 szokott lenni az RS9-ben, szóval annyi. Lehet a helyszínen is venni, vagy akár jelezhetitek is előre, akkor szólok, h mindenképpen rakjanak félre.

még egy óra. szerzek inni, aztán folytatom.

Szóval volt szombaton egy Funtineli boszorkány előadásunk, (és lőn, nem találok neten FemmeFatale-os képet belőle, ez snassz) - kaptunk nagy adag lecseszést, fél-érthetően, aztán beültünk sörözni a Blahába, mert kellett már ilyen, a másnapi hajnali próba tudatában is.
A pénteki kopaszénekesnő előadás egyelőre az izgalom kategória,  vajon mi sül ki belőle-e, mert össze még nem állt. de hátha addig megteszi nekünk ezt a szívességet.

aztán vasárnap este, egy jól sikerült furcsapár volt - jaja, amikor Tanárúr a szünetben úgy jön be, hogy jól van, így tovább, akkor az valóban jót jelent.

Újszerű kérdések merültek fel bennem, és ez jó, mert ezeket tudom tesztelni.

ó, csodálatos.
amúgy rettentő mód várom az esti próbát, jólesz az, még akkor is, ha megint sokáig tart. sokkal jobb lesz, mint itt bent ülni. 8 perc múlva egy HRsel mindenféle dolgokat beszélni, közben még nem kezdett el a fájdalomcsillapítani a gyógyszer, viszont már álmosít.

volt előadás, jó is, rosszabb is, majd megírom, majd egyszer, meg talán Farkas rossz viccét is (külön kérte, h írjak róla, hát tessék).

Elgondolkodtatott, h az idei MTT táborból a legerősebb-szürreálisabb-meghatározóbb emlékfoszlányom az az, amikor Hannával árnyékot keresünk a meséhez, elüldöztek a kecskék, aztán a zöldülőhajú Nidoval KÖMTkoncepión agyalunk.

A többi csak zavaros adalék. Asszem, "mezei táborozóként" 40 közelebbi barátban definiálnám a tábor méretét. Azért elég sok dolgot pótol a szervezői lét, úgy látom...
Azt kellene megoldani, hogy az emberek ne érezzék tehernek a másik 119-et. Vagy másik 23-at, ha a nagycsapatot nézzük.
Jó lenne egészen új alapról indítani a táborkoncepciót idén. Aztán mejd lehetnek a programok ugyanazok - csak valami más kéne ahelyett, h kiegyensúlyozottnak szándékozott csapatokba pakolják az embereket, ahol eddig kb 50%os sikerrel alakultak valóban jó csapatok. Mi lenne, ha nem lennének teljesen összemérhetőek a csapatok? Mi lenne, ha máshogy működnének mind? Ha azokat a tevékenységeket végezhetik együtt, amiket szeretnek, és olyan szinten, ahogy szeretnék, akkor felesleges rendeket indítani. Akkor lehetne megint végig a csapat az elsődleges. Vagy lehetne "csak" rend, tehát nem "random" csapatokkal operálni, hanem érdeklődés szerint beosztani őket.
Vagy bármely, de fontos szempont szerint szétválogatni a csapatokat, úgy, hogy ne az egyenlő elosztás elve teljesüljön. Ha a csoportot ugyanaz a tevékenység érdekli, akkor nagyobb valószínűséggel fognak saját maguk számára megfelelő eredmányt elérni, mint, ha másokhoz hasonlítják csak magukat, azon fanyalognak, h passzív (érdektelen) emberekkel nem lehet kreatívnak lenni és így tovább.

Namindegy, a lényeg az, h megütött ez a kép ott felül, és valóban, minden jó emlékem a barátaimról szól elsősorban, nem az úgynevezett "közösségi" élményekről (nem az új emberek megismeréséről).
Az nem annyira számít, h szervező vagyok már sokadik éve, mert ez a kezdetek óta így van.

Szeretnék egy jó tábort jövőre, akárhogy is alakul a részvételem.

No, hétfőtől rendes Cégtag leszek (próbaidőn), számolhatom szabadságnapjaimat. Ami kb 5 darab (remélem, annyi meglesz). hármat ki kell vennem októberben - még egy van novemberben. Viszont délutáni beállásra nem lesz szabadságom több. Azt valószínűleg ki tudom sakkozni, h mondjuk félötkor lelépek, és akkor ötre előadás előtt ott tudok lenni. Talán.
Az a kitétel mindenesetre vicces, h elvben nem fogadhatok el díjazást (meg másik fizetést) a Cég mellett. Monnyuk nem érdekel.
Kihívás az élet, muhaha.

Szép az idő, és a falak is függőlegesek. A főnök még nincs bent - furcsa, h se a kollégám, sem én nem tudunk róla semmit. Majd találok magamnak feladatot, elkezdtem már tegnap csinosítgatni és javítgatni azt a táblázatot, amit még a recin kaptam feladatnak.
Hm. Talán meg kéne tanulnom mondjuk Access-t. Ha lenne telepítve. Ó, de van, csodálatos.


A keddi próba megint ráébresztett, milyen kib fontos a bemelegítés. Akár a mozgásos is jó lenne, de a lelki sem ártana. Nem jó élmény szituációban hallani először magamat aznap, pláne olyankor, amikor még keresem a karakteremet.
A mozgásos darab előtt legalább mindenki tudta, h be kell melegíteni, és szántak erre időt.
--
Aztán ott van az, hogy végig kell gondolnom még a darabot, és rögzítenem a szöveget sokszor.
No igen. igen.

Profizmus

Akkor most tisztázom, hogy mit értek profizmus alatt. És, hogy miért tartom szükségesnek olykor.
Profizmus az, amikor valamit nem (csak) a magam kedvéért teszek, hanem másoknak (illetve a világnak, mint olyannak) akarok nyújtani egy megfelelően jó teljesítményt/szolgáltatást/terméket.
Ha elsősorban magamnak "játszom", és nem szempont a többi ember, akkor vagyok amatőr. Ez mindenre vonatkoztatható - akár még a blogírásra is, bár ebben a kontextusban nem szoktam érteni, mert minek.
Amennyiben valamilyen okból a tevékenységnél fontos lesz a külső szemlélő, akkor szükségesnek tartom a "profi" megközelítését a tevékenységnek - ez a saját örömünkre zenélésen túlmutató követelményeket állít elénk. Kezdve a trivialitásoktól, h nem akkor próbálunk és addig, amíg kedvünk van, hanem addig, ameddig nem elég jó a darab, egészen odáig, hogy figyelembe vesszük az erőforrásainkat (fizikailag, anyagilag, lelkileg) és optimalizálunk.
Ha ez nincs meg, akkor ne próbáljanak arról meggyőzni, hogy mondjuk a számomra készül a produkció. Nem, addig maguknak készítik, és esetleges véletlenszerű mellékhatás, hogy nekem is jut belőle valami. Lásd amatőr előadások. Ezekre úgy megy az ember, hogy tudja, nem a néző az elsődleges.
Nyilván a tevékenységet részekre lehet bontani - mi az, amit a többieknek teszünk elsősorban, mi az amit igazából magunknak. Egy MTT-s farsangi előadáson általában a helyszín biztosítása az első (profi) kategória kell, hogy legyen, a második viszont már a szervező ítéletén múlik - azt akarja-e , hogy a nézők élvezzék, vagy ezt a fellépőre bízza (ilyenkor mg a fellépő is elgondolkodhat, h a maga örömét próbálja e megosztani, vagy elsősorban élvezhető (profi) akar lenni.)

Remélem, érthető a fentiekből, miért idegesít, amikor valaki a profizmust kerülendőnek, szükséges/felesleges rossznak tartja. Az ilyen ember csak olyan részfeladatot vállaljon, amihez nem kell a többiekre kiterjesztett felelősségvállalás.

Asszem a profizmus tulajdonképpen a tevékenységért vállalt felelősség.

ez az emtétés szervezős kommentfolyam rekord a blogomon - soha semmihez nem szóltak még itt hozá ennyien ^^

amúgy hasznosítani kéne az agyvihart, mert különben sok értelme nincs. Még mindig él az ajánlatom arra, h segítek egy általános felmérésben és ajánlás elkészítésben. Most, h nem szervezek semmit (mttben), nem is baj, h nem látom a lehangoló valóságot.
szeretnék rendezvényéletutat tervezni, folyamatábrákat és ilyesmiket :D
és nem szeretnék hamis embereket hallgatni farsangon, illetve rossz verseket, meg jópofizó "humoros előadásokat. É, ha netán fellépek, akkor elvárom a szervezőktől, h szóljanak, amikor bármelyik kategóriába beleesem. Például.
meg szeretném azt látni a LEPen, h nem csak mi vagyunk ott, sőt, sok az ismeretlen ember. Hogy a fanyalgóknak is jut nekik megfelelően elitista program, de a gyerekeket is le lehet adni, mert jól fognak szórakozni.
KÖMTre nem érek rá, de az lett volna az elvárásom, h egyrészt legyen belemélyülős-önkifejező tevékenység hosszan, a maradék időben meg szabadfogású szabadidő, (és a farsangi előadásokra vonatkozó kitételeim ide is érvényesek). Tavaly majdnem jó volt, a kötelező előadás nem kellett volna (minek az író rendnek?), szabadidős izék vagy legyenek, vagy ne, de középút nem jó (épp hogy működés határán vergődő program, mert nincs rendes helyszíne, így gyakran kevés az ember, meg szétesett).
Asszem, amikor jó volt a kömt, akkor azért, mert egyfajta erős program volt, a többi meg amolyan egyéb izé volt, ami helyett lehetett beszélgetni, rpg-zni és bulizni.

Helovínnel kapcs. csak annyi az igényem, h legyen hangulatos zene, aminek köze nincs a tábori buliban hallhatóakhoz, legyenek beöltözött emberek, legyen csendesebb és bulizósabb helyiség is. Program nekem nem kell, inkább házibuli fíling. Hozott piák, kaják, esetleg a belépőből gyártott szendvicsek.

mivanmég? a tavaszi tali akármi is, legyen költséghatékony, legyenek ott barátaim, a többit megoldom.

a tábor meg hosszabb téma, engem már a legelsőben is zavart, h nem segítek a szervezésben, szal nem vagyok megfelelő mezeitáborozó szempontú. Ja, semmiképp ne legyen érezhető a szándékos kiegyenlítés a csapatok között. Legalábbis ne vegye észre a mezei user, h a csapatával kevésbé hatékony, mint lehetne.
így hirtelen.

hullajó

álmomban betévedtem egy forgatásra vagy live-ra, ahol oszló hullákkal (illetve jól sminkelt NPC-kel) volt tele az út menti őszi avar, miközben kerestük a buszt, ami hazavisz a világ végéről.
volt előadásunk is Komával és Nyuszival, ahol nem emlékeztem a szövegre, gyönyörűen kkifestettem magam, de abban sem voltam biztos, mi a jelmezem - és ötlet szinten agyaltam, mit is fogok csinálni a színpadon. Haladás, most már nem pánik a szöveg és szitunemtudás, hanem megoldandó feladat.

Közben eltelt a hétvége, a bemutató - még izomlázam van valamennyi, és örömöm, h ma este nincs próba. Még munkám is volt reggel, de egy ideje megint semmi, és megint nyomaszt.
Ma este meg kell tanulnom a kopaszénekesnő szövegét, annyira, h nagyon. A tegnapi próbát én nem neveztem volna katasztrofálisnak, egyszerűen egy első lejárásnak, hisz egyik szereposztás se volt még végig az egész darabon. Kifejezetten érdekes dolgokra jöttem ár a jelenetben, miről is szól ez a darab... jelenlegi verziójában.

Aztán kilátogattunk a Peremre, játszottunk farkasost, láttunk Batmanes játékot, és emberi időben aludtam.

Emtété

Gandalf felvetésén kezdtem el elmélkedni tegnap este Inszéjnnel, (ill. inkább itt jutott eszembe, h hozzá kapcsolja az elmélkedést, mmint itt a blogon), de persze az ilyesmi sosem egyszerű állításra bontható le. Talán még a kérdésfelvetés sem. Volt szó különféle drogokról, úgy mint az emtété ragasztó, a színészet lsd, (és a munkaalkoholizálst ne is említsük), volt szó banalitásról, burokról, társaságosdi játszásról, cégesdiről és cégekről, emberi hülyeségekről és lelkesedésről.

Most, másfél évnyi idő után a Cégnél, illetve két évvel a hátam mögött a Társulatban van összehasonlítási alapom.  Máshol is elbaszottan működnek azok a dolgok, amikre nem a megfelelő személy van, nem a megfelelő energiaráfordítás, estébé. És nem kevésbé húsbavágó problémákat okoznak ezek a dolgok, mint az mttben.
Ja, azért fontos a témafelvetés, mert tétje van az emtété hatásának. Nem a szimpla résztvevőkre nézve, hanem a szervezők számára. Vannak, akik ezt realizálják, és hagyják az egészet a francba, vannak, akik nem hagyják.
Nyilván "felnőnek" emberek - tehát fontosabb lesz számukra más: család, hivatás, megélhetés, egyéb hobbik.Meg vannak azok, akik számára nincs más; nincs olyan tevékenység, ami lefoglalná őket hivatásként, nincs meg bennük igény arra, hogy hobbit feláldozva építsenek karriert, kertes házat kutyákkal, és nem mennek át másik, hasonló jellegű társaságba. Na, ők maradnak szervezni.
Ez nem értékítélet, félre ne értsétek, egyik irányba sem.

Ezeknek a "felnőtt" szervezőknek (akik komolyan veszik, és nem egészen hobbiként viszonyulnak hozzá), illetve magának az emtétének (méretéből, és elvállalt rendezvényeiből, tevékenységeiből fakadóan) elvárása a "profi" hozzáállás. Ezt lehet letagadni, de ettől még tény.

És itt van a tétje az egésznek. Ha itt sérül valami, annak hatása van az emberekre, legalább akkora, mint egy cégnél. Nem pénzbeli, (bár, ha önkéntes járulékos költségeket veszünk, akkor szélső esetben ilyen is lehet), inkább lelki, szellemi. Ugyanúgy elfáradnak és kimerülnek az emberek. Ugyanúgy stresszelnek, konfrontálódnak, intrikálnak, mint bárhol máshol  - de itt a barátaikkal, barátaik miatt. És ez növeli a tétet.  Egy cégnél munkatársak vannak, közülük egy-kettő közelebbi ismerős, ezért kevésbé fáj az esetlegesen balfasz, és ostoba főnök, de egy alapvetően szimpátiára, kölcsönös emberi érdeklődésre alapuló társaságnál...
Értitek, ugye?

Konklúzió: vagy valóban komolyan veszi magát az emtété, és nem veszi fel a varashloshueveghet, vagy egy idő után elmenekülnek a szervezett részből azok, akiknek időben feltűnik, h kell, és kiégnek azok, akik meg nem veszik ezt észre. Így vagy úgy, eltűnik a szervezői réteg, és vagy a lelkes újak valamit kisebb méretben folytatnak, vagy teljesen szétbomlik baráti társaságokra. (:lángbetűkkel jósol: )
Nem mintha ez akkora baj lenne, leszámítva azt a pár áldozatot, akik ilyen-olyan okok miatt folytatják a szélmalomharcot.

Azért én szeretném, ha a tevékenységet komolyan vennék az illetékesek, míg magukat nem.

uff

omg, működő webcam van a notebookomon a Cégnél. Ijesztően nézek ki. Holnap bemeyek az egyetemre, és elkérem az igazolást, és akkor Igggazzy Dolgozó leszek a Cégnél. Illetve Alkalmazott. Watevör.

Előadás

Szombat este, fél8tól a Textilmúzeumban bemutatónk lesz, amire szeretettel várok mindenkit.
Isten ingyér' teremtette a világot
XXI. századi moralitás

Mozgásszínház, árnyjáték, ilyesmi. Szerintem jó lesz.
Ja, és ingyenes.


Nagyobb térképre váltás

Voltaképp ijesztő, h most nincs feladatom. Időnként szólok róla, akkor kapok újabb 5 perces melót, ami után megint várok inkább, mert már ezt is úgy kaparta össze, h legyen mit csinálnom.

Az ég dühítően napos - innen az irodából minden szürke, a tető és az ég is. Ha esne, már jobb lenne bent lenni. pedig ősz van. Nagyon jól.

A próbákról meg kijelenthetem, h sehol nincsenek feszültségi szintben a tavalyihoz képest. Inszéjnek még új a dolog, vagy nemtom, de rendszerint aggódik a túlterheltségem miatt - pedig... jelenleg inkább fárasztó, amit csinálok, nem megterhelő. Mármint nem kell túl sokat agyalni rajta.
Érdekes figyelni a viszonyokat, meg miniharcokat és sérelmeket, még úgy is, h részese vagyok.

ehh, nincs agyam az íráshoz, pedig még volt valami, demár elszállt. Valami a színészettel kapcsolatban, de nem tudom mi. Olyan jellegű bölcselet, mint a merjünk hülyék lenni - de engem idegesítenek a hülyék, hát persze, h nem szeretek az lenni. És tovább, ezen a vonalon.
Meg, h kéne valamit alkotni, nem mások gondolatait kifejezni végre. Nem mások gondolataiba beleilleszteni a sajátomat. Itt ez az évad, lesz rá lehetőségem.