Jól van, persze. Persze.

Úgy tűnik, elveszett a Cég egyik kikötözött gépének a kulcsa, valami megoldást kéne rá találni - végignéztem minden nálam lévő kulcsot, sehol nincsen, és állítólag már rég nincs meg az erdeti, csak eddig senkit nem érdekelt. Nemtom, mi lesz belőle.

Szeretném azt is hozzáfűzni a jelenlegi időjáráshoz, hogy kedvelem, csak mindig belealszom a gondolatba. Végigszáguldani metróvala föld alatt, miközben a szemem áttöri az angol szöveget, hogy lássa a mögötte rejtőző dolgokat. Jóval misztikusabbnak tűnik a regény, pedig, feltételezem, ugyanazt a hatást hozza, mint magyarul az előző sorozat Robin Hobbtól. Néha örülök, hogy vannak random netes ismeretségeim, mert soha nem jutok hozzá a sorozathoz, amenniyre magamat ismerem.

Folyamatosan csütörtök-péntek hangulatom volt kedd óta, mostanra értem utol az érzést, most stabilan csütörtök színe van a világnak, ez asszem jó. Bár, nem tudom. A töredékek, a töredékek, ezek nem szólnak másról, mint belassult lépésekről, amiket itt teszek meg. Egyszer mondta valaki, évekkel ezelőtt, hogy képtelen olvasni a blogomat, és ez eszembe juttatta azt is, hogy a 90-es évek 20 éve kezdődtek.

Hosszas küzde... némi levelezés után visszaszereztem a múltkor Áfinál felejtett tonert, meg a Dead Space-t,de ma este még fel kell vennem TLV-re hangokat, megminden. Asszem a ez a banneres szöszögés egyelőre ennyi, bár nem ártana a szerintem szebbre sikeredett dolgot újragyártanom, a feltételeknek megfelelően. Büszke vagyok magamra, sikerült egy darab kódot becopypastelnem a helyére, és összetömörítenem kicsibe az swf filet.

Ezek olyan... töredékek, de nagy dolgok nem történnek velem. A háttérben remélem, de még nem látszik semmi sem belőlük.

a kávé tényleg hat. Azt hiszem. Sikerült felébredni, és elindulni, bele szürke, esőszagú könyvolvasásos utazásba, kár, hogy a végére ide jutottam, a semmi közepére, ahol már egy jó ideje dolgozom.

Tegnap kirándultunk az ikeában, nem voltak sokan, és tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal, lett új párnám, meg bárszék a konyhába, meg kisszék, csak még nem raktuk össze, meg majdnem lámpa is, de az még idő.
Aztán a rettentő fáradtság ellenére, ami rátelepedett az arcomra és a mellkasomra, még toszogattam a kisebik elkészített bannert, bár azt nemtom, hogy mikorra lesz az egész működőképes.

ehe, köszönik megtisztelő jelentkezésemet és értékesnek tartják az elküldött anyagot. De legalább kaptam választ.

Némi késéssel ugyan, de elküldtem a tavaszi találkozóról az elszámolást az elnökségnek, a mai nap már eredményes volt. Készítettem bannereket a főnixnek is, bár attól tartok, ez így még nincs egészen készen.

Több háromnapos hétvégét szeretnék, ez így pont kényelmesen jó volt, még a kötelező ünnepi hazalátogatásokkal együtt is.

Volt tanulságos beszélgetésem (nem, tényleg) pénteken egy órás sörözőben, megint szinkronicitás érzetem van, bizonyos események bevonzzák a hasonlókat, vagy csak az agyam lesz érzékenyebb a világegyetem mintáira persze, ez egész logikus.

Végigjátszottam a Portal2 singleplayer részét, lenyűgözött az időutazás feeling, a plakátok, az érezhető és értelmezhető stílusváltások.

Ma reggel a buszmegállóban tökéletesen elégedett voltam az időjárással. Kellemesen hűvös volt, egy reggel az legyen ilyen, amikor nem esős (vagy havas). Szeretem azt az időt is, amikor minden komolyabb beöltözés nélkül ki lehet menni az utcára, de még nem halunk meg a napsütéstől és hőségtől. Rövidek ezek az időszakok, nagyon.

Tegnap sikerült összeraknom a bannert, rájöttem, hogy érdemes lenne számolnom és gondolkodnom, nem csak úgy ránézésre tologatni pixeleket, mert akkor időt spórolok. Persze most van az, hogy érdemes elölről kezdeni ugyanazokkal az elemekkel, és rendesen, szépen összerakni. Majd, ha jut rá időm, mindenképpen.

Szeretnék énekelni még, szeretnék sok időt, amit csak arra szánok, amit valóban szeretek csinálni. Lassan tényleg elszánom magamat, elmegyek, és veszek mikrofont, még akkor is, ha azt mondják a többiek, úgyse hallatszik a próbaterem béna erősítői és mittoménmijei miatt. Attól még otthon, felvételre sokkal jobb lenne, mint a jelenlegi, és hátha mégis érezhető a változás. Zavar, hogy alig hallom magam, pláne most, hogy elkezdtem odafigyelni komolyabban olyan dolgokra, mint egyenletesség, hangszín, akármi, mittomén, na. A hegedű más, azzal kapcsolatban nincsenek ambícióim, bár persze jó lenne hallani, mert borzaszó hamis tudok lenni, pláne ha nem is hallom magamat. Szerintem lassan már-már hallgathatóak vagyunk próbán :D

A D10-et azért még szeretném, pláne, hogy van egy jelentkező gitárosunk. Igazából nem kellene ehhez semmi különösebb izé, vannak geek zenekarok két-három gitárral is, csak kellenek jó szövegek, és jó emgvalósítás, még az se kell, hogy a zene olyan nagyon eredeti legyen.

Nagyon reggel van, bár lassan érzem az automata kávé hatását, kicsit tisztul a világ. Tegnap végül sikerült rájönnöm, hogy a flash motion panelja hasonlóan működik a 3DS-éhez, és ez öröm, lévén azt már sikerült megértenem és használnom is. Meg ez csupán 2D, 9 mozgás tengely helyett csak négy, és az egyéb modifyerekből is kevesebb van, mondjuk persze lehet, hogy csak egyelőre. Azt még enm tudom szemre belőni, hogy mit mennyi ideig és hogyan kell ahhoz, hogy olvasható és ritmusos legyen, ez lesz a bonyolult és szözölős része. És akkor arról nem is beszélnék, hogy ki kéne valahogy néznie, egyelőre örülök, ha a fehér alapon fekete kifejezések a megfelelő ütemben úsznak át.

Rájöttem, hogy az a papír a billentyűzet alatt és az aszta fölött azért van, hogy írogassak rá bármiket, ez felszabadító érzés volt.

Tegnap játszottam kicsit a Portal2-vel, ezeket az ügyességi játékokat csak kezsölként vagyok képes játszani - a Mirror's Edge-t se vittem még végig. Legalább kitart egy ideig.
Aztán a Witcherrel írtottam darkspa... ghoult és drownert, illetve megdöntötte a hálás, megmentett csajt a malomban. Tulajdonképpen nem rosszak a szövegei, de az a kifejeztéstelen arc, illetve hang, ahogy mondja, az valami borzasztó. Remélem, hamarosan beindul, mert elegem van a falun keresztül rohangászásból. Ha legalább fun lenne a közlekedés, mint az Assassins Creedben, ahol lehet a falakon ugrálni megminden.

Azt meg nem értem (elegáns témaváltás), hogy miért reagálnak úgy a táborfőszervezők, mintha valami borzasztó viták lennének. Mert nincsenek, időnként vannak kritikai megjegyzések, meg élesebb hozászólások, de ezek a normális életvitel részei. Őszintén remélem, hogy csak szimplán olyan dolgokról írnak, amik szűk levlistákon esnek meg, és csak a megfelelő fórumot nem találták meg, nem arról van szó, hogy túlreagálják, és túlpörgik azt, amit én is látok.
Nagyjából sikerült kinyírni a topikokban a kommunikációt és ötletelést azzal, hogy felszólították a szervezőket arra, hogy ne oda írjanak, hanem privátban - ezután nyilván az offtopicba meg a vegyes használatú topikba ír mindenki, még akkor is, ha igazából lenne annak helye máshol is.
Persze lehet, hogy másoknál egyszerűen ennyi volt a lelkesedés írott formája, belőlem nagyjából kiűzte az érdeklődést a tábor általánosabb dolgai iránt. Majd megoldják a többiek azt, ami a dolguk, én is azt, ami az enyém.
Persze, működhetne a szervezés tényleg úgy, hogy minden csoport csak a saját ügyeire figyel, a főszervezők egymás között láthatatlanul lekommunikálnak mindent - de ez csak akkor, ha valóban ellátja mindenki a feladatát, és nem derül ki időnként mégis, hogy valamit elfelejtettek, valamire véletlenül mégis egy másik teamnek mezei tagja hívta fel a figyelmet. Mert akkor rossz ez a koncepció, hiszen nem fog kiépülni a szükséges bizalom. Amit, sajnos, ki kell érdemelni. Még mindig.

a mai program... wazzz. Portal2, az biztos, de előtte valami nagyon gyorsan kellene egy gyors bannerverzió a főnixnek - most, h tudom megint az alapdolgokat flashben. Egyedül az nyugtatja a lelkiismeretemet, hogy amióta elvállaltam ezt a banner-dolgot, azóta heti max egy szabad estém volt, azt meg olyan dologgal töltöm, amit szeretek éppen. Durva, de majdnem mindig volt valami, a próbaidőszak után is.

néha azért elgondolkodom azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az állami szférában akkora balfaszságok uralkodjanak, mint amit Inszéjntől meg a többiektől hallok, meg az újságokból olvasok. Ijesztő ez a tehetetlenségi erő, ami az országban van. Mert az oké, hogy a társulat vagy az emtété, vagy akár a cég ilyen - de egy egész ország? Itt bármi komolyabb probléma lesz, mind megdöglünk.

Tavaszi találkozó összefoglaló

Akkor most időt szakítok rá, talán megvárom, hogy a délutáni álmosság átadj a helkyét a koraesti energiának vagy minek.

A találkozó szervezésére már nem tudom, mikor kaptam ihletet, de legkésőbb akkor, amikor azon gondolkodtam, hogy a leendő családfőimmel közös dolgot kéne véghezvinni, és erre kitűnő alkalom a tavaszi találkozó. Szóltam Celebromnak, írtam Cuccnak és Áfinak, Cucc lelkesedett, Áfi Japánban volt (még nem voltunk benne biztosak, hogy egyáltalán hazajön-e). Celebrom megemlítette, hogy Rayan meg Pók is érdeklődtek, meg, h ő is szeretne benne részt venni. Ugyan úgy gondoltam, hogy ketten is meg lehet szervezni a találkozót (illetv a később csatlakozó Áfival hárman), de, ha már jelentkeztek, akkor miért ne?

A célom az volt, hogy péntek-vasárnap időtartammal foglaljunk szállást valami nem túl messzi, nem túl drága helyre, ahol lehet akár várost nézni vagy kirándulni, és... ennyi. Nem gondolkodtam programban (illetve csak annyira, hogy "igény esetén").
Aztán az első megbeszélésnél, a pályázatot végignézve kellett választani főszervezőt, akkor mondtam, h oké, leszek, írjunk engem be rá. Úgy is lett, bár a pályázatba a projektmanager szót írtam. Akkor találtunk netes kereséssel BP-től messze valai szállást, ezért muszáj volt még keresnem párszor nekem is, mert úgy éreztem, muszáj lennie közelebb is valaminek, ami nem Várgesztes meg Visegrád. Találtam, egy tatai kemping tűnt megfelelőnek, sok hellyel, fűthető kisházakkal, ilyesmi, és nem is volt annyira drága. Gyorsan rákérdeztem, van-e még hely, ideiglenes foglalási szándékot is jeleztem, mert a pályázathoz és költségvetéshez kellettek a konkrétumok.

Aztán úgy alakult, hogy csak én nem értem rá a helyszín felmérésére, ezért a többiek nélkülem mentek le Tatára, és ott végül a szomszédos helyet választották, mert az eredetivel voltak gondok (már nem tudom, hogy mik).
Itt tuti hibát követtem el, mert nem voltam lent, nem ragaszkodtam hozzá, hogy mindenképpen tudjak arról, ha  netán szállást váltunk, és ezt utólag sem jeleztem. Nem változtatott volna persze semmit, mert meggyőztek arról, hogy nem fontos a fűtés április közepén. De legközelebb tuti szőrözőbbnek kell lenni mindennel.

Közben alakult lassan a minimálisra tervezett program is: szerettünk volna bulit, akadályversenyt, meg esetleg sportprogramot, egyik sem tűnt olyan dolognak, amit nagyon kell sürgetni.

Az hamar feltűnt, hogy már négyen is marha sokan vagyunk, aztán Áfival együtt öten pláne (Celebrom végül nem szervezett aktívan egyéb elfoglaltságai miatt), úgyhogy igyekeztem arra koncentrálni, hogyha más el szeretne vállalni valami részfeladatot, azt hagyjam, akkor is, ha ettől úgy érzem, nekem semmi dolgom. Mert ugye, a főszervezőnek végsősoron az a feladata, hogy mindenről tudjon, és vitás kérdésekben döntsön, vagy legalábbis segítse a döntést (demokratikusabb szervezések esetén), ill. viselje a döntések után a felelősséget.
Sajnos egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt mindenki ugyanígy gondolta (lásd a helyszínváltoztatást pl.).
A tanulság az, hogy legközelebb ezt ki kell mondani, leírni vagy valami, mert ugyan nem lett belőle nagy baj, de lehetett volna komoly félreértés (csak kicsi volt). És aztán ragaszkodni kell hozzá, fenntartva a tévedés lehetőségét.

A pályázattal szerintem időben elkészültünk, viszont azzal nem számoltunk, hogy Ankalimonnak egy teljes hetébe kerül ellenőrizni a költségvetést, és rábólintani a projektre, ami nélkül nem lehetett elkezdeni a kiírást és reklámozást sem.
Legközelebb bárkitől is függ a kezdés (aki nem mi vagyunk), rá kell számolni 3-4 napot, és azonnal zaklatni kell, mert nem bízunk a felettesekben, kivéve, ha nyomós okunk van rá, de még akkor sem.

Emiatt későre csúszott a kiírás, bár a többi előkészületet nem zavarta meg.
Nem hiszem, hogy érezhetően többen jöttek volna, ha egy héttel korábban írjuk ki a találkozót, de azért már-már közelítette ez is a vis maiort :D

A programtervezésben lényegében feleslegesnek éreztem magamat, a többiek nélkülem is elegek lettek volna a dologhoz, de ez, azt hiszem, igazából jó dolog. Talán arra érdemes legközelebb odafigyelni, hogy ki mennyi mindent vállal el, mert egy ekkora szervezésnél, ennyi emberre nem tartok megengedhetőnek semmi komolyabb frusztrciót vagy idegeskedést. Pont.

Az megint csak a személyi vismajor, hogy péntekre előadásom lett kiírva, ami után aztán még csak le sem tudtam menni, mert elhúzódtak a dolgok.
És még problémák is adódtak, bár azokat a lent lévő többiek tökéletesen kezelni tudták, még elméleti szinten is (úgy értem, a szállással kapcsolatos kommunikáció Póké volt, a pénzkezelés Cuccé, Rayan a józanész volt, Áfi meg a szabad gyök, én meg lettem volna az ötödik kerék :D).

Utólag hallottam személyi súrlódásokról is, amik a szervezésből fakadtak - na, asszem ilyesmiket kellett volna elsimítania a nem jelenlévő főszervezőnek, pláne, ha más dolga nincs is.

Az akadályversenyt elsősorban Pók szervezte, mindenki más különböző fázisaiban volt aktív. Mental note: ha tudni szeretnék valamiről, azt nekem kell megkérdeznem, ne reménykedjek abban, hogy a tudás birtokosának fontos lesz megosztani az információt.
Nyilván profibbank tűnt volna a dolog, ha tudom, hogy Pók és Cucc mit és hogyan terveztek, mert a konrkétumok megbeszéléséből előzőnap kimaradtam, de ez nem lett végül baj.

Az esti buli jól sikerült, nem voltak annyira unalmasak a zenék sem, mint szoktak, arányaiban hoztuk az emtété tánccsoportját, a karaoke is jó volt, azokat meg nem lehet bulizásra kényszeríteni, kik nem akarnak.

A célját a találkozó elérte, közösségi élmény pipa, akadályverseny, amit élveznek, pipa, buli, amiben énekelnek, aztán táncolnak, pipa. Mi jól érezzük magunkat, pipa.

Különben legközelebbi találkozónal érdemes minimum előzetes jelentkezési létszámot megállaptani, és, ha nem éri el a minimumot a jelentkezettek száma, akkor lemondani. Vagy reagálni rá, mondjuk helyszínváltással vagy programváltással, vagy bármivel. Ez az eddigi gyakorlatból, és most is kimaradt, és majdnem veszteséges lett az alacsony létszám miatt. Szürreális módon az mentette meg, hogy a szállásadó nem teljesítette a feladatait (meleg víz, közös helység biztosítása), ezért kevesebbet fizettünk végül, mint eredetileg kellett volna.
Ja, igen, és a kis találkozókra is előzetes szerződés aláíratása kell szállásadókkal.

No, ennyi.

Kéne beszámolót írnom a tavaszi taliról - fáradt vagyok, nem igazán álmos, mert tegnap este ledőltem délután, és már sötét volt, mire felébredtem.

Jó reggelt, szépek voltak a tavaszi eső utáni színek, még akkor is, ha hideg van, és érzem a hideget a térdemben meg a torkomban. Mondhatnám, hogy öregszem, de kiskoromban meg a növekedéstől fájtak állandóan a csontjaim, sose volt jó, sose lesz jó egészen. 

Egészen morcos voltam, amikor bemondták a dózsagyörgyutat, be kellett fejezni az olvasást, feltámolyogni a liften az emeletig. Azt hiszem, (és hősnőnk ekkor végleg elvesztette a fonalat, lehajolni meg nem akart, mert akkor leszédül és elalszik). 

Nem tudom, hogyan alakul a... karrierem a következő hetekben-hónapokban, viszont bátorságot és kevés erőt ad a tudat, hogy változtathatok. Jelenlegi helyem edzésnek jó, lehetnék erőszakosabb is, hogy dolgozni szeretnék, tanulni szeretnék, nem szeretnék unatkozni. A kritikával persze simán sakkban lehet tartani, az nem túl jó, de ez meg ezzel jár.

Tegnap erős közepes próba volt, viszont kisajtoltam egy zenekarnevet az emberekből, bár lehet, h nem kellett volna annyira erőltetni :D Mindegy, hacsak nem jön valakinek hirtelen olyan ötlete, ami mindenkiben őrült szemcsillogást és lelkesedést okoz, addig marad a Szívforgács. 

Viszont kezdem sejteni, hogy nem pont a népdal stílusú éneklés a tökéletes választás nekem :D Majd meglátjuk. 

Baromi sokat számít a mikrofon.

Elfárasztott ez a hét azzal, hogy minden este valamilyen próbán voltam, és ma sem haza, hanem Tatára megyek.

második önéletrajz elküldése pipa, ez amúgy baromi jó lenne, ha nem sürgősen keresnének embert. Nem baj, úgy döntöttem, egy jelentkezést megér, hátha meg tudjuk beszélni a HR-sel, hogy engem szeretnének még május elején is.

Ha nem fájna tompán a fejem, akkor még lehet, h ötletem is lenne bármire, de most... de most ez szar. Frusztrál, és még az is előttem lebeg, hogy ma este össze kell készítenem a jelmezemet, meg a tavaszi talis cuccaimat is előre.

Ebben az állapotban egykávé ... az megölne. Vagy nem. Akkor szavazok a feketeteára, jó lesz az, ha el tudom magamat vonszolni a konyháig.

talán, ha leírom, hogy mennyire nehezen indul ez a reggel - délelőtt, az elindít a tevékenység rögös útján.
annak kifejezetten örülök így utólag, hogy reggel volt lélekjelenlétem pillanatragasztóval megragasztani a csizmám sarkát. Persze a kezemről még mindig nem kopott le, de örömmel érzem, h kopik folyamatosan, estére talán már nem is fog zavarni.

kell szereznem meleg teát, aztán nekilátnom az egyik listának, bár előtte lekérheetek mégegy mappát, h nálam legyen.

Tegnap telepítettem a Witchert, asszem újabb karakter a listára, Inszéjn mögöttem röhögött a hosszú, fehár hajú, sebhelyes arcú kúl főhősön, ahogy lepofozza az izét. Na igen. A grafikája már kicsit kevésnek tűnik, azt hiszem, főleg az arckifejezések hiányoznak - megszoktam már őket, no.
A HUD meg a harcrendszer kifejezetten kellemes változatosságot hoz a DA-k után, és nagyon szép (pláne a DA2-hz képest, mos érzem igazán, mennyire kiábrándító egy fantasynél ez a fajta minimalizmus). A világ hangulata bejön, bár még csak a legelején járok a sztorinak, kvázi a tutorialnál. Az egyetlen csaj NPC persze köldökig dekoltált ruhát visel, de cserébe a zord arcú pasik mind izmosak.

ma este zenekari próba, kár, h nem tudtam gyakorolni amiatt, hogy ott kellett ülnöm a törekvésben, és gombokat nyomogatnom, miközben olvasok. ennél alulmotiválatlanabb nehezen lehetnék, még csak nem is idegesít, elfogadom, mint a banális rosszat.

várom a tavaszi találkozót, persze már van bennem szervezési izgalom is, minden rendben lesz-e, minden jó lesz-e, nem felejtettem-e el még valamit, ilyenek.
alapvetően nem szeretnék mást, csak a tavat, meg a zöldet, meg az embereket. Eszembe jutott Várgesztes, meg az erdő ott, és eszembe jutott az is, hogy mit jelentek nekem azok az emberek akik. :elérzékenyül:

szeretném bejelenteni igényemet több időre, több időre, amit arra fordítok, amire akarok.

szeretnék például mesélni, a királylányosat is, de mást is.

játszani is szeretnék, nem csak azt a 20 perceket, amit a mirrr's edge előtt bírok ki.Durva a játék, borzasztóan frusztrál, mégis játszom. Most tudom csak megbecsülni a Portla-t, hogy viszonylag kevés szívássla tudtam végigjátszani. Ott általában, ha rájöttem a megoldásra, akkor már nem kellett túl sokat szenvedni. Itt meg... marha jó ugrálni a háztetőkön, meg minden, de meg kell szokni a földön csattanó hangot, meg az állandó újratöltést az automatikus mentési helyekről. Ha legalább másodpercenként menthetnék...


gváháháhááá,Pók most küldte át azt, amiről nem is tud sem ő, se nem én, de jó lesz ez szombaton :DDDD

ma reggel később kezdtem kávét inni, mert már megérkezés után azonnal kellett melózni, ki is vagyok rendesen ütve. Persze lehet ez vashiányos tavasz is, ki tudja.
Megint próbákra kell járni a pénteki előadás miatt, a damage-től beszerzett orgyilkosos Hobb könyvet olvasom (jaja, elolvastam, adom tovább vérlepke :D). Szeretem a regénysorozatot, a világot, meg az írót is. Bár néha ijesztően emlékeztet a királylányos fantasy mesémre a setting - középkorias (bár nálam van ugye némi steampunk is, csak még nem látszik :D), uralkodók központi és NPC szerepben, a királyság érdeke, nemesekhez kötődő mágia, ami ritka a nem főszereplők életében, ijesztő kalózok/szipolyozottak, fura hegyvidéki népek, ilyesmi.

lecsúszva az évfordulóról

meg kell tanulnom hülyeségeket kérdezni. mert különben úl sokat mardok csöndben, és ez nem mindig jó.
Meg persze van olyan, amikor nem jó megszólalni, ügyes mérlegelés kérdése az egész.

Az mtt táborszervezés meg túlpörög időnként, meg a szabályozási kényszerek is, bláhh, úgy döntöttem, amíg nem akadályoz, addig nem szólok róla.
Node, asszem tegnap jól összeírtam próbán, h a tavaszitaliról mit kéne még írni, le is írom, aztán még, aztán még... nemtom. Ez most ilyen reggel.

az már túl nagy igény, ha a táborszervezői jegyzetek "hivatalos" verzióját magyarul is szeretném elolvasni?

ó, mennyire, de mennyire, de mennyire péntek felemás délután van.

perszehogy nem gondoltam bele (eléggé, mert eszembe jutott), h egy tonert kell majd cipelgetnem magammal. Azt se tudom, mekkora a doboza, de az itteniekből kiindulva nem feltétlenül kicsi.

nembajnembaj, tegnap rájöttem, hogy csak a viszonylításokban létezem,nem önmagamban, ez elég sabilitást adott aztán az előadásra. Akkor létezem, ha érzékelem az engem körülvevőt. Különben valahol máshol vagyok.
körömmel kell időnként kapaszkodnom a realitásba

veszek hétvégén Hobb könyveket damage-től, fogok olvasni, ez azt jelenti, meg fogok rendetrakni és szobát átrendezni, ez a változás illúziója, ma meg megyek emberek közé színtisztán szocializálódni, minden hátsó gondolat nélkül.

tegnap jól éreztem pár dolgot az előadáson, a második jelenetem megintcsak durva volt belülről, és volt akinek tetszett, hát ez jó, mondom én, nekem ez kell. néha nehéz kilépni ki a térből át másik tükrökbe, én mondm ezt, én mondom. én.
a nagybetűk nem érdekelnek a nagybetűs értelmek sem, se oda, sem vissza, mert a tények azok a létező dolgok, már definíció szerint, és néha tényleg csak a vízcsepp a betonon vagy a másik tekintetének az az egy csillanása számít, semmi más nem létező. kirajzolódó tények, tárgyak, gondolatok és fogalmak, elektronok vagyunk egy nagy hálóban, és nem mozoghatunk akárhová, mert a kapcsolatokban létezünk csak, az ellentétek vonzásába, meg ilyen fassáok, csak állunk és nézünk komoran a habokba, meg szplínelős örök alkonyatba, én ott lakom, néha éjszaka van néha rettnetesen üres hajnal, a nappalt nem nekem találták ki, nem engem találtak ki a hajnalhoz.

a határokon mozgás azt is jelenti, hogy maradnék én a biztosban, de ha sokáig vagyok ott, akkor megöl az unalom, és a következte.

ezek a pillanatok határozottan nem azok, amikor bármi bajom van. ilyenkor vagyok a legközelebb a létezéshez. olyan, mint kint állni egy tenger vagy egy szakadék szélén. Vagy a gyors sodrású folyó vagy bármi. Vagy a szkafander belső oldalán nézni az űrt, and so on.

itt feszít belülről, nem tudom mi, de a napfény elporlasztja, és a idő elrágja vasfogaival és minden elmúlik egyszer. Késésben vagyok folyamatosan.

Az milyen már... nem hiszem el, megnézem újra. 2003 októberében küldtem már novellát az rpg.hu-ra. Aztán 2006-ban. Azóta nem, és attól tartok, most se tudok írni a határidőig, mert... mert. Pedig jó lenne, ja.

Kezdenek télleg összeállni a számok a Zenekarral, Aminek Még Nincs Neve (ZAMNN? Nem jó.), kell gyakorolni mostmár. Sokat. Hegedűn is, énekkel meg kéne Zoltánhoz menni órára, csakhát glom nincs szabad időpont, azér' nem ír.

Na, előadásra pakolás.

Borges

A RÓZSA

[LA ROSA]
A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa

Nem szoktam álmodni számítógépes játékok karaktereivel - rpg-k NPC-ivel igen, de csak az asztali verzióból. Szoktam viszont álmodni azt, hogy játszom, ahogy olyat is, hogy filmet nézek, könyvet olvasok, eseteg szimplán mesélem a megelevenedő sztorit.
Most játszottam, valami DA előtti rpg-t, tudtam, hogy izgalmasabb a taktikája, és a harcok összetétele - valami fordulatnál aze gyik NPC-m ellenem támad majd, és az kínos, mert valóban olyan badass, mint amit lehetett róla hallani. Nem  is volt rendes harc,az első próbálkozásra egyszerűen valami nagy fény jött, és megölte a karakteremet, mert ennyire táp, csak eddig velem volt. Újratöltés, oké, akkor most mondjuk megpróbálok azonnal odébbszaladni, hogy legyen távolságom rátámadni. Valami "üldözésjelző" jelezte, hogy épp mekkora veszélyben vagyok (fényessé vált a képernyő), és csodák csodájára el tudtam szaladni (mint a Mirror's Edge-ben, nagyon hatásos ám ugrálni át kitörhető ablakokon megminden :D). Aztán utolért, és még ébredés előtt pont volt szociális opció is arra, hogy (abban az esetben, ha már volt a románc-szál a karakterrel) meggyőzzük arról, hogy igazából nem is akar megölni.
Azt hiszem, kedvelem az összetett játékokat. Meg az összetett álmokat.

Mindegy, így leírva nem olyan érdekes az álom, inkább az intenzitása az. Tudom én, miért mesélek elsősorban lányoknak rpg-t... még Inszéjnek mesélni is nehezebb, illetve improvizálni az. A csajokról egyszerűen feltételezem, hogy kb hasonló sztorit (és NPC-ket) élveznek, mint én, tehát nagyot nem tévedhetek. Asszem ezt egyszerűsíti le, ha ezt ki is mondom olyanokkal, mint "királylányosfantasy" és "szappanoperamesélés".
Tegnap pl. meséltem Inszéjnnek királylányos fantasyt, roppant hasznosak nekem ezek a beszélgetések, mert nagyon alaposan szokta elemezni maga körül a világot, én meg ez alapján tudom továbbszőni a dolgokat az érzékelés határáig. Azt hiszem, megtaláltam egy eddig kívülről irányított NPC-met belülről. A másiknál meg nagyon kell arra figyelnem, hogy ne módosítsam a képet róla a fejemben, mert azt úgy érzem jónak. És amúgy is, muszáj lyukakat hagynom a világban, hogy formálódhasson dinamikusan.

ehh megnyitottam a felületet, hogy majd most önkifejezek, aztán persze nem kezdtem el. kint ülök a recin, és borzasztóan fáraszt már csak a mozgás csak a lámpafény, csak a nemtommi, bár nyilván az is közrejátszik, hogy 3 és fél5 között járok valahol időben, és ez a legdurvább időszak egy napban ébren - oké, hajnali 3-5 között se rossz. Csak az ritka.

Esig kell felébrednem - erről jut eszembe, öt körül visszaülök a helyemre, és csend-rend-nyugalom fog körbevenni és az nagyon jó lesz.

Aztán meg hirtelen majd próbálni fogunk - tegnap énekeltem, szombaton énekeltem, remélem, ennek lesz hatása, és nem fogok a végére berekedni. Erről jut eszembe, tervezek mikrofont venni, mert már korábban is felmerült, és hátha tudok érdemben próbálni. Mert komolyabban végiggondolva, sok értelme úgy nincsen, ha egyszerűen nem hallom magamat, vagy csak borzasztóan torzítva. A hegedű kevésbé érdekel, bár nyilván fontos az is, de ott most örülök, hogy egyáltalán hallatszik belőle bármi. A hangja asszem majd onnantól számít, ha koncertezünk, és pénz is jön belőle.

Ez a tavasz nagyon jó idő, várom a nyári viharokat is.

jóreggelt, beszürkül az ég, tökéletes, reggel épp kicsit fáztam, mert egy réteggel kevesebb volt rajtam, bár így maradna még sokáig, de nem fog, az időjárásnak nem sajátja a megfelelő tartományban tartózkodás.
Kinyílik a világ, csak ne nyíljon ürességre, mert az kiégeti a szemet és az agyat.

Néha úgy érzem, hogy átesem a szöveten, a szálak között, nem engem tartanak meg, vagy nem az elképzeléseimet és vágyaimat. A túlélő üzemmód kényelmesebb lehet, ott kevesebb csalódástól kell félni, ott a csalódás helyett meghal az ember.

A tavaszi találkozó szervezése egyrészt kellemesen gördülékenynek tűnik. Némiképp többen szervezzük, mint amennyi szükséges lenne, de asszem pont nem többen, mint amennyi embert egyáltalán elbír. Tulajdonképpen így  oszlik el kb jól a terhelés egy hobbi-szervezésnél, azt hiszem. Nekem nyilván jó, hogy nem kell kapcsolatot tartanom a szállásadóval, meg ilyenek, a kreatív ötleteléshez is van elég agy, meg a praktikus átgondolásokra is.
Arról nem beszélve, hogy az egész betölti Áfi hazatérésével a "készüljünk a csapattal a táborra közös munkával" funkciót is.
Nyilván ... khm... kihívások elé állítja a folyamat az önbizalmamat (nem szeretem azt a nyomást, amikor meg kell győzni bárkit a hozzáértésemről például), de ez is hasznos.
Az a mantra segít, hogy "nem neked kell megcsinálnod, azér vagytok sokan".

A Turambar próba - nos, én vállaltam. Amikor tudunk próbálni, az tök jó, de.

az ergonómia tanszék honlapja 10 éve ugyanolyan, ahogy elnézem. Rémlik, akkoriban ez egész pofásnak tűnt, most viszont... az a bajom, hogy tök szívesen mennék én az egyetemre megkérdezni, van-e bármilyen lehetőség a tanszéken, akár továbbképzés, akármi, aztán eszembe jut a szakdoglgozatom, és nem. Ez azért szomorú.

És megint elkezdett kísérteni az, h nekem kell notebook, idegesítő nagyon az érzés. Eddig mindig sikerült lebeszélnem magam róla (tavaly asztali gépet vettem, ami jó), de akkor is. Nahmindegy.

naszóval csakazértis írokdélelőtt blogot, szemléltetni, hogy nem mindig annyira elcseszett a hangulatom, mint tegnap (bár az szerintem nem volt depresszív meg ilyesmi, egyszerűen csak.)

Tegnap este gyilkoltunk belterjesekkel zombikat, szórakoztatóan béna voltam (legalábbis önmagam számára). Ilyet máskor is kell. Hátha némi gyakorlással jobb leszek. Egyszer. Ha lesz időm.

Volt próba is, még mindig nem találtunk nevet, a Mandragóra sajna foglalt, más meg egyelőre nem találkozott többségi ízléssel. Időnként már-már élvezhetően játszunk.

Tavaszi találkozóra készülünk, jó lesz, még akkor is, ha nem leszünk 80-an. Sőt. Jól fogom magam érezni. Pont.

Reggel óta Prodigy-t hallgatok, kis folkmetál kitérőkkel.

a nem annyira és a talán határán.
2 perc múlva zárok, aztán megyek próbára.

és ilyenkor jutnk eszemb a naplemente előtti hosszas séták hazafelé, ezek nem azok a dolgok amiknek értelmül van, tudom, hogy mi következne a történetben, de nem tudom, hogy a szereplők hogyan érik el. Nem tudom, hogy a másodpercekké bomló időből hogyan lesz egész, hogyan lesz az a szín, az a hang, amit el akarunk érni, amit ki akarunk keverni, és nem tudom, hogy jobb lesz-e valaha.

A bizalom maradhat, de nem, az nem tud, mert csak a szín létezik, meg a nem létező tükröződés, a tükör túloldala, ami csak a fejemben és a te fejedben létezik, ez a tavasz egészen pszichedelikus hatással van rám.
legközelebb egyszerűen átsétálok a túloldalra, ott a felfedezés és a játék valóságtalansága, 3D-ben, itt csak absztrakciók léteznek és ítéletek és kategóriák.

Morgana linkelt cikk ihletett lista a bejövős számítógépes játékok NPC-ivel (meg azért, mert tegnap ezt elemezgettük). A teljesség igénye nélkül, és elsőre nyilván a legaktuálisabbakat veszem. És spoilerekkel nem törődöm.

1. Thane Krios

Mass Effect 2, a bérgyilkos. Kurva jó szinkronhang, kicsit költői, kicsit elvont, végeredményben tragikus karakter. Ráadásul már korábban is volt családja, szokatlan.

2. Fenris

Dragon Age 2
ex rabszolga, részben amnéziás, rettentően broody (mindenki az emoval jön, de ez szerintem inkább gót). Jó szinkronhang, kúl fehér haj, naaagy mangaszemek.

3. Garrett

Thief 3
a játék, amit third personból játszottam a karakterem miatt. Igazából a videó valószínűleg nem adja át az érzést :D

4. Garrus Vakarien

Mass Effect 1-2

5. Beckett

VtM: Bloodlines
Most már gyengének tűnik a grafika, de akkoriban azért ....

6. Maximillian Strauss

VtM: Bloodlines.

7. Zevran

Dragon Age Origins.
Vicces bérgyilkos.

Asszem ennyi jutott eszembe... Max Payne még a listán van a hangjával, és lehet, h kifelejtettem még valakit.

És ti?

a mai nap elég borzasztónak tűnik.

ez a fél napsütés tehet róla, meg nyilván én, ahogy végeredményben kiderül, én tehetek mindenről (amiért érdemes dühösnek/szomorúnak lenni, amiről nem tehetek, azért nem). Csoda, h kevéssé bízom a határozott véleménynyilvánításokban, amikor be tudok bizonyítani magamnak bármit, és ugyanezt feltételezem másokról is? A relativitást a saját fejemben megtapasztalom, nem lesz tehát semmi, ami meg tudna cáfolni, hisz nem tudom elhinni magamnak sem.

a kék ég a sárga fal alatt nem jó. Mi több, borzasztó ez is.

Tegnap befejeztem a DA2-őt, mage-k oldalán, mert a paranoid csaj egyáltalán nem volt szimpatikus, ellentétben mondjuk a mágusok vezetőjével. Meg a karakterem húga is mágus, a családdal meg sosem volt akkora problémám, hogy ki akarjak írtani minden mágust. Volt epic fight, még nem untam meg, mint az első rész végén, de nem is volt annyira érdekes - túl rövid volt az a rész, amikor az NPC-ket nem én irányíthattam, és körülöttem harcoltak. Meg az a minimális stratégiai elem is hiányzott - jut eszembe, kéne lassan starcraftoznom vagy valami.
Anderset szerettem volna alaposan felpofozni, de sajnos az opciók között az egyet nem értés és döbbenet volt, illetve az, hogy megölöm, elzavarom, vagy azt mondom neki, hogy harcoljon mellettem, hamár ekkora hülye.
A konfliktus különben tetszett, csak a megvalósítása nem - ez a szabadítsuk fel a potenciális démonmegszállot jelölteket dolog kifejezetten feelinges, meg az is, hogy egyensúlyozott a játék a konfliktus szürke zónájában. Csak nem sikerült eléggé, sé a válaszleetőségek sem voltak elég árnyaltak hozzá.
Viszont Fenris épp csak egy kicsit volt túl broody, határeset, elfogadjuk. A szinkronhangja meg tökéletes.

itt ülök a recepción megint, érdekes változás, vannak emberek, meg igazából kedvem lenne ezt is csinálni, de ... nem. :D

töltögettem személyiségteszteket is, ENFP az aktuális, de az I és az F épp, hogy nem 50%-os :D sőt, a P si határeset. Elolvasgattam a leírásokat, mindegyikből illik rám személyiségjegy (az egymásnak ellentmondóak közül is, nyilván).
pl.

E	N	F
51%	77%	52%

ez így azér elég szemléletes.
a munkakörleírások szerint művésznek kell mennem, vagy előadónak, amikor extrovertált vagyok, vagy alkotónak, amikor introvertált. hhá.

viszont... pillanatokon belül elalszom. úgy tűnik, nem időtől függ, hanem fényviszonyoktó... vagy mégis az időtől, nem emlékszem már.

megérkezett a tegnap rendelt könyvem, kiváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésem a témában (remélem, tart).

egy helyre elküldtem már jelentkezést (neten keresztül lehetett, és motivációs levelet meg a rendszeren keresztül nem kellett csatolni), mondjuk elutasították, de, mivel több hetes a hirdetés, ezért simán lehet, h már betöltötték. Arra legalább rájöttem, h a játékfejlesztésen kívül még általában is érdekel a szoftverfejlesztés, legalábbis a user experience része. Meg a QA munkák is. A DTP-hez baromi sokat kellene még gyakorolnom, amennyit nem hiszem, h tudok, csak akkor menne, ha az lenne munkám. Asszisztens, back-office akármi már nem lennék, ez olyan szinten nem szakmai, hogy érzem, a folyamatos butulást. (Meg most épp szédülök is, ez remélem, nem ennek a jele.)

nem mintha elégséges lenne az önbizalmam. de... mindegy is.
---
viszont gondolkodtam most nagyon röviden azon, h Lichi kolléganőt ki fogják rakni heti három napra man asszisztensnek egy külső céghez, és lehet, h majd fél napokat kell besegítenem a recire. Tulajdonképpen nem is zavar, bár ugye elsőre felhorgadt bennem, hogy persze, engem könnyű ide-oda tologatni, mert... de tulajdonképpen változatosabb lesz valamivel a munkaköröm. Nyilván, ha valami minimális fizetésemelkedésem lenne tőle. Ezek a dolgok még akkor is számítanak, ha szeretnék máshova menni dolgozni. És nem a máshova a lényeg, hanem az okosabban, szebben, jobbat és többet.
---
elküldtem mégegyszer, most már a céghez. írtam motivációs levelet is, ha ezt a tendenciát folytatom, talán még képes leszek megfogalmazni ugyanilyet a játékfejlesztőkhöz is.
durva,e gyre komolyabban lelkesít, h kiülhetek a recibe. asszem ez tényleg az unalom jele? a főnököm meg mondta, h nem felejtette el az értékelésemet, csak baromira nem ér rá.

nah, úgy döntöttem, visszalépek az emtétébe :D majd keresek aláíró embereket.

30 seconds to Marsot hallgatok, erről rájövök, hogy a DA:O vége jó húzás volt, meg úgy általában jobb kedvem lett tőle. Úgyhogy akár el is mesélhetném, hogy pénteken megvolt a bemutató, az előadás már tök jó volt, lekötött a hangetchnikai fülkéből a Burke, a terhes női alakításért meg kaptam dicséreteket, ez is jól esett. Nem számítottam rá, hiszen pár perces epizódszerep, és ... és hát. No. De, hogy volt olyan néző, aki azt hitte, hogy tényleg terhes vagyok, ez azért büszkeséggel tölt el. (Meg kéne jegyeznem ezt a pillanatot, asszem ezért írom le.)
Mostantól rengeteg időm lesz, úgy döntöttem, de persze pont ezért került elő a lentebb leírt érzés. Az idő felelősség.

Úgyhogy mértékkel kellene játszanom, de nem érdekel igazából. Hawke kalandjai folytatódtak, ki nem találnátok, melyik NPC-vel jött össze. Mivel két brooding man is találató a sztoriban, ezért annyira nem egyértelmű (talán), ráadásul mindkettő épp elég balfasznak is tűnik. (Tropes-os linkek ajánottak.)
Mindegy, szóval a fehér hajú, mélyebb hangú, és nagyon keserű ex-rabszolga tűnt vonzóbbnak, mert... mert. Mert határozottan kitörte az egyik mágus nyakát, aki az életéért könyörgött, meg a másik mágusnak se kegyelmezett, akinek pedig még a szívát is adta, hogy cserébe megahagyja az életét, ha elmondja, amit tud. Mondjuk. De így utólag - azért az a pillanat, amikor az együtt töltött éjszaka után teljes vértezetben borong a kandalló előtt... Hawke tudhatta volna. Kíváncsi vagyok persze, hogy ebből kihoznak-e valamit.

Sikerült telepítenem a Mirror's Edge-t is, érdekes játéknak tűnik, csak a ritmusérzékemet kellene még hozzá fejlesztenem, meg a billentyűkombónyomó kezemet. De bejön az, ami már az Assassins Creedben is bejövős volt, a háztetőkön és egyé helyeken ugrálni kúlság, pláne, ha a valóságban nem tudom megtenni.

Tessék, kisütött a nap.

Mental note: nem szükséges és nem érdekes. És mégis itt van.

Nem szeretem azt az érzést, amikor folyamatosan érzem, hogy valamit me kell csináélnom, valamivel még enm vagyok készen, de kell, és már késésben, és nem lesz rá időm, és.. és...
Az egyetem erről szólt. Egészen addig a pillanatig, amíg végre ki nem szédültem a vizsgáztatóbizottság elől, megalázva és igazából arra koncentrálva, hogy ne aludjak el, mert az éjszaka alvás helyett az államvizsga anyagát rögzítettem. Máig nem tudom, hogy hogyan gondoljak erre az egészre - valóban nem ér semmit az az egy éves munkám, vagy csak és kizárólag a prezentáció alapján döntöttek, mert egy napja lett volna elolvasni a bizottságnak a diplomamunkámat? Nem tudom, miért pörgök ezen - a kérdéseik alapján nyilvánvalóan nem olvasták el, hiszen akkor tudták volna a válaszokat. Lecseszhettek volna azért, mert nem voltam elég erőszakos a konzulensemmel (hogy időben olvassa el, és szóljon, ha nem tetszik neki valami), de azért, mert túl széles témakört választottam (valóban nekem kell tudnom, hogy mi felel meg egy diplomamunka témakörének? mégis, honnan?), vagy azért, mert ... nem foglalkoztam vele eleget.Wtf? honnan a francból tudják, mennyi munkaórát raktam bele? Fizikailag is több időbe telik csak legépelni azt a 80 oldalt, műszaki rajzokat sem öt perc összehozni, a 3D-s modellekről nem is beszélve. És akkor még ott van, hogy csak az egész formázása több nap volt. Meg a képek, meg a helyszínre utazás, és fényképezgetés, beszélgetés, stb. Meg a külsős konzulenssel való beszélgetés. Ha mindezeket azonnal képes vagyok áttölteni a 80 oldalba, akkor is több heti meló jön ki.

De persze az is lehet, hogy ez az egész csak magyarázkodás, és tényleg én vagyok enyire tehetségtelen hülye. Hajlamos vagyok az ilyesmit elhinni. Még jó, h fenntartom a tévedés lehetőségét - végülis, ez az öt százalék visz előre. Ha nem lenne, akkor már sok mindent feladtam volna. Bár, ki tudja, lehet, h boldogabb lennék, ha nem szeretnék valamit tenni, ha nem hinném, hogy a vegetálásnál többet kell élni. És ehhez időnként le kell égetni a kötelekt, meg lemarni a láncokat, meg ilyesmi.
Hm, ez olyan, mint valami nagytakarítás - vagy inkább selejtezés. Sőt, mintha költözni szeretnék inkább, mint helyrehozni a rossz helyen lévő házat. Egy idő után a foltozás helyett érdemes új ruhát venni, meg egyéb unalmas hasonlatok, a lényeg úgysem ott van a szavakban. Illetve bennük, csak közöttük meg mögöttük, feloldódva a vonalak zenéjében.

Tulajdonképpen szórakoztató. Az alternatíva az, hogy álproblémákkal foglalom le magam, vagy bevonom magamat egyé problémákba, de ez lényegében ugyanaz. Az MTT például kitűnő álproblémaköteg bármikorra, és egészen addig az marad, amíg az ember szabadidős tevékenységként kezeli, és igaz ez mindenre. Mégis, milyen jól el lehet azzal ölni az időt a lelket és az energiát, hogy az ember mondjuk .... tábort szervez. Hiszen bármikor kiszállhat... és most kivételesen úgy értem, valóban bármikor (nem számítom ide a függőségeket, meg ilyeneket, az más kérdés). Amíg az van a háttérben, hogy valaki akkor és addig foglalkozik vele, amíg ráér a Fontos Dolgoktól (legyen az család, munka, szokásos izék), addig.. eee, mindegy. Túlbeszéltem.

csak azt akarom mondani, hogy ma előadás, fél napot vagyok csak itt bent, mert utána már mennem kell beállásra az RS9-be.

tegnap este is játszottam még, aztán nehezen bírtam csak elaludni. Megpróbáltam megcsinálni az egyik NPC-met  karakterként, és majd az ő nevében is végigjátszom - de sajnos annyira nem sikerült, h legyen karakterképem. Ez ilyen geekség, nagyon, talán enélkül is megy majd.  Nem kellenek annyira képek, a regényekhez se mellékelik a szereplők arcát.

Kúl műbőrdzsekiben jöttem be, kétsor gomb meg vállpánt meg felvarrók vannak rajta, meg nagy gallérja.

Holnap délelőtt alszom, délután jövök be, ez így jól ki van találva, ma bankett is elvileg este, szeretnék bizonyos emberekkel inni és beszélgetni.

Kontaktlencsében ülök itt megint, fél napot elbír a szemem a gép előtt, úgy döntöttem. Bár furcsa.

már többet írtam, mint amennyi volt. oké, a felhős-esős eget nem, mert az gyönyörű, és ez a tavazs jó, és nem akarok most egy darabig más hőmérsékletet (tudom, lesz).

utolsó 20 percemet blogírással, mivel mással a kellemes esőszagban a hatodikon. Igazából a mai nap jó volt eddig, folyamatosan leveleztem az emberekkel dolgokról, Cégen kívül és belül, közben eltlt az idő, és még olvastam is itt-ott amott izé. Jól van, ez nekem ma nem megy, a stílusban maradás vagy nem maradás, aludnom kellene, de nem fogok, csak akkor, ha valóban nagyon álmos leszek, ez az átka, ha elfogy a türelmem az idővel szemben.

És játszom. Még nem jöttem rá, hogy tudom menteni a képernyőt (printscreen gomb, tudom), de majd rájövök, és Gilraed Hawke-t is dokumentálom. Későn kaptam észbe karaktergeneráláskor, hogy a játékban már van egy Gilraed (az előző főhősöm, ugye), úgyhogy maradt. Furcsa volt látni amúgy a Világvégén más által generáltan ugyanazt a főhőst, mennyire jellemző, hogy ki milyet hoz ki. Simsben is, mindenhol.

A következő fícsőr az legyen, hogy a játék kielemzi a karakteralkotás és a játék folyamatát, és ezek alapján jellemzi a játékost.

Olvastam dolgokat napközben a DA2-ről, kiderült, hogy azért bonyolultabb az érzékeltnél az egész - legalábbis annak szánták. Vannak változó árnyalatok, és állítólag története is lesz, megminden.

Közben intenzíven felrémlett előttem egy gondterhelt, lassan őszülő férfi szokatlanul ideges lélegzetvétele, ahogy befejezi a hercege által neki hagyott üzenet olvasását. Nézi az üvegbúra mögött táncoló lángot, aztán elégeti a papírokat, még akkor is, ha más nem tudná értelmezni a levelet. Közben azon gondolkodik, hogy egyszerre dühös, és aggódik. A főherceg egyre nagyobb tétekben játszik dupla vagy semmit, és az, hogy eddig csak kicsiben vesztett, nem jelent semmit a jövőre nézve. A veszély eddig csak a következő nemzedékeket fenyegette, ezt nem. Eddig. 
És a forrásai szerint már nem halad minden a terv szerint. A király a trónörököst küldi menyasszonyul, nem a második leányt.

Jajj, de nagyon várom már a péntek estét. Szeretném, h már este hét legyen, fent üljek a technikában, mert ez azt jelenti, hogy van egy érdekes előadás, aztán a végén még szereplek is, és aztán végre vége. Ebben az időjárásban különös kegyetlenség bent ülni próbán úgy, hogy nem próbálok.

Egyre határozottabban érzem, h a királylányos mellett Buffyt szeretnék mesélni. Olyan ember összeállítással, akikkel egy-két hetente össze tudjuk magunkat szedni játékra. Asszem nem kell többet magyaráznom.

Szombaton Turambar próba megint, miénk lesz az egész SÍN, ahogy elnézem. Muhahaha.

Képek

Tessék, feljegyzem az előző játék karaktereit, legközelebbre hozom a mostanit is.

Gilraed, DA1

Daelith (DA1)

Hawke kalandjai

Naszóval már jópár órát sikerült játszanom a DA2-vel, úgyhogy egyre határozottabb véleményem alakul ki.
Nincs olyan jó, mint az első része, igazából mind teljes játékélményben, mind sztoriban, harcirányításban, játékmenetben elmarad. Szebben néz ki, az igaz, de ez szinte a leglényegtelenebb része. Meg nem vettem észre zavaró bugot, ilyesmi, de ezek meg alapkövetelmények.

A történet, amivel eddig találkoztam, nem von be. Vagy nem eléggé. Míg az első részben rögtön kínos helyzetbe került a karakterem, amiből a Grey Wardenné válás mentette ki, és ezzel csak még nagyobb bajba került, addig most ... ööö... elmenekültünk hazulról... és...hm. Azt hiszem, szeretnénk letelepedni véglelgesen. Valami régi családi házat kéne visszaszerezni. Asszem ott voltunk Ostagarnál, de nem emlékszem pontosan már. És valami expedícióra szeretnénk menni, de őszintén szólva, fogalmam sincsen, ez miért annyira fontos, hogy ez a fő dramaturgiai szál. Mert, ha nem ez az, akkor, nem tudom, hogy micsoda. Az NPC-knek érdekesebb történetei vannak. Legalább.
Van családom, akikhez ugyan túl sok közömet nem érzem, de hasonlítanak az általam kreált karaktere, van valami genetika a játékban, ez érdekes és jó.
Ja, mad elfelejtettem, a történetemet meséli az egyik NPC, ergo valahova csak lesz kifutása, de alapvetően már-már belefulladt az érdektelenségbe.
Oké, akkor nézzük a mellékszálakat, elvileg elvihetnék ezek is a plotot. Nos, vannakmindenféle városi személyek, akik megbíznak/segítséget kérnek valakinek/valaminek a megtalálásával/megölésével/kizavarásával, és mindig jönnek és le kell őket harcolni. Időnként az NPC-t is, időnként az csak ott áll a csata közelében, és megvárja, míg kiírtunk mindenki mást.
Már volt olyan sztori, ami érdekes volt - de ez csak egy volt. Vannak döntési pontok, de ezek ránézésre csak az NPC-k hozzánk való viszonyát befolyásolják, nem lett komoly következménye semminek. Jó, ez még változhat, még nem játszottam végig.

A karakterem válaszlehetőségei az ME-ből már ismert "körben vannak a válaszok típusai" megoldás, a szinkronnal együtt nem rossz, bár közel nem olyan hatásos, mint a Mass Effectben. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a játékos karakter nem elég karakteres ehhez, ellentétben Sheparddal, aki már önmagában is jelenség volt. Alapvetően van a normális válasz, a cinikus/vicceskedő/humoros/ironikus (sajnos nem mindig egyértelmű, h mennyire lesz bunkó), meg van az agresszív, de itt már árnyalatokat is megkülönböztet a játék, legalább a válaszlehetőségek melletti ikonokkal - az ikon arra jó, hogy lássam, hogy ja, ez a válasz valóban flörtölést jelent, ez meg nem nyílt provokáció, bármennyire is annak néz ki. Ezt meg viccesnek szánták, ergo úgy fognak az NPC-k rá reagálni. Vagy nem, jut eszembe, többnyre nem találják az NPC-k (sem) viccesnek ezeket a megjegyzéseket. Akkor meg  mi értelme? Az egyetlen őszinte kuncogás NPC-től egy flörtölési kísérletre érkezett.
Ó, igen, a románc opciók, már a második játék, amiben a csaj kezd el udvarolni, bepróbálkozni a srácnál, ez egyre idegesítőbb. Shepardnak elnéztem, ő annyira férfias volt amúgyis (és ehhez a szinkron is jól illeszkedett). Ráadásul nem tartom jellemzőnek, hogy egy nő kapásból egy olyan megjegyzéssel nyisson, hogy "Kár lenne ezért a testért." Előbb kapna dicséretet az esére vagy a hősiességére vagy ilyesmi... namindegy.
Amúgy hangulatosak az NPC-k, és nagyjából érthető, hogy miért csatlakoznak a karakteremhez - bár az kevésbé, hogy miért tudom őket ugráltatni.
És sajnos sokkal kevesebbet lehet velük beszélgetni. De ez az egész játékra jellemző, több harc, kevesebb duma. Uuuncsi.

A harc meg nehezebben kezelhető, béna a kameramozgás közben, ha próbálok taktikai nézetből játszani, és nehezebben megy az karakterek ide-oda irányítása is. Különben semmi különös, megint rogue-gal vagyok, odaszaladok, rácsapok, elszaladok egy másik háta mögé, és így tovább.

Egyelőre ennyi.

Amíg képes vagyok összeszedni magaat, addig akár blogolhatok is. Igen, ez a finom időjárás átmenet fejbevágott, és már reggel óta azon gondolkodom, h mire emlékeztet. Nyilván, tavalyi tavaszra. Meg előttire. És így tovább.

Péntek óta a hétvégém kalandosra sikerült, csak az egész napos pihenés maradt el, amit sajnálok. Péntek este átmentem a Menedékbe, karaktert generálni a szombati versenyre Angwennel és Momóval, vicces és érdekes csapatkoncepció született, és végig verekedtük magunkat a karakteralkotás göröngyös útján is, mire megérkezett a válasz a szervezőktől, h bocs, nem fértek bele a keretbe. Nem tört annyira össze minket (bár másnap aztán legalább háromszor megemlítettem :D), és így utólag asszem megkíméltünk egy szerencsétlen mesélőt attól, hogy szociális interakciókat improvizáljon nekünk.
Szombaton a verseny helyett ettünk, megnézettem a népekkel a Buffy musical részét.

Aztán játszottam a Dragon Age II-vel.

Vasárnap délelőtt próba, délután Geist játék, hétfőn délutántól hajnali egyig próba, kedden már éjfélre otthon voltam. A darab jó lesz, ahogy most elnézem, tehát: most péntek 19 óra, RS9 színház.

éhen döglök. már megvettem a kaját, de megvárom a kollégák pizzarendelését, ó, én szociális áldozat.

készítettem egy színes önéletrajzot, majd azért kéne találnom magamról képet is hozzá. Aztán meg kéne csinálnom szépre. Mmint a word csodái ... csodák, de valahogy nem az igazi.

kezd a levegőnek tavasz-szaga születni, az ég színe is tavaszi eső-szürke - pláne, hogy még emlékszem pár órával ezelőttre, ahol a napfény és sötétebb felhők megfértek egymással. Gyönyörű. Tényleg.

Rájöttem az elmúlt napok során, hogy milyen szinten el tudja venni a lelkesedésemet az, amikor ráeszmélek, hogy az adott témához milyen kevéssé értek másokhoz (lényegében bárkihez) képest. Ha már "tanulom", ha már tudatosult bennem, hogy nem, nem kell jónak lennem, mert nem kész dolgot állítok elő, csak egyfajta tanulási folyamat részeként valamit, aminél pozitívum, ha megüti akár a saját elvárt szintemet, akkor már nincs baj. De addig... valahogy meg kellene tanulnom elviselni a bénázásomat, a minden előremutatást nélkülöző selejtet, amit időnként alkotok. 

Nem tudom miért van bennem az, hogyha nem tudom jól megcsinálni, akkor az azt jelenti, hogy igen kevés esélyem lesz később. Ha hibázok, az örökre szól, és örökre lerontja az átlagomat a minimálisan elviselhető alá.

Ennek jegyében egyelőre nagyon rossznak tartom az éjszaka összefércelt plakátot, majd apránként lesz belőle valami. Az is idegesít, hogy már lassan minden részletét átalakítom, és akkor meg miért nem ezt csináltam elsőre, feleslegesen dolgoztam az elején. Ami nyilván nem igaz. Mennyire könnyebb az ilyesmit strukturáltan elviselni, mondjuk a terméktervezőként tanult ötlet, továbbfejlesztés, kidolgozás, továbbfejlesztés vonalon haladva... pedig ott is igen messze lehet a vázlat a végső terméktől, még koncepcionálisan is. 

Strukturált gondolkodás, nohiszen.

Szóval igyekszem nem feladni akkor sem, ha borzasztó a bénázás. A probléma majd legközelebb akkor kerül elő, ha más is lefikázza, mert akkor már nem csak én tartom rossznak. És akkor minek csináljam, ha másnak se tetszik? (Mert így tanulom meg? Jah.) 

És akkor most kikerülöm a dilettantizmus kérdéskörét, nem elegánsan, de legalább egyértelműen. 

--

Lesz ma zenekari próba, a saját tokomba hanszerelkeztem át, jó a piros-fekete színpár. Remélem, most már gyorsabban tudok hangolni, mert ez így ... ööö... kínos. Visszahallgattam a legutóbbi próbán felvetteket: a hegedű is alig hallatszik, de bár ne tenné, amikor igen.Modnjuk az vígasztal, h az a szám pont tetszik jelen állapotában,  de akkor is. Igazából nem hamis vagyok, csak nem hangnemben (ezek a különbségek viszont az átlagnak nem számítanak), és egyelőre ötletem sincs, hogyan tudok jól odaimprózni dallamot. Ehh. 

De legalább az énekhangommal meg voltam elégedve (bár az is roppant halk volt, talán azért).

--

Előadás jövő pénteken, keddre lehet jönni fényképezni a főpróbára.

álom

Vicces, a zenekarral álmodtam, akiknek még nevük sincs. Valami ismerősüknek kellett volna lagziba menni, talán zenélni, talán csak a buliba, nekem mondták, h nem ismerem, nem kell mennem. Én meg írtam, h köszi, maúgy is gyűlölöm a lagzikat, meg pláne az ottani zenéket.

ez egy durva hónapkezdés lesz, már érzem, vagy tavaszkezdésnek erős, már gyűlölöm a napfény szárítota levegőt, de remélem, azért majd lesz benne élet is, mert mert. Nem érzem jól magam. Fizikailag csak zombi vagyok, ez nem meglepő, de nem érzem jól magamat szinte semmiben, amit csinálok. Kedvem lett volna hirtelen azt mondani, h bassza meg az egész világ, Cégestől, emtétéstől, főnixestől, mindenestől, én kiszálltam, majd lesz vagy nem lesz valmi, nem érdekel, de én ezt nem szeretném. Nyilván van bennem annyi előrelátás, hogy később (percek, órők napok, hetek) múltán máshogy fogom látni, mi több, úgyis ugyanazt szeretné majd visszakapni, amit így eldobnék magamtól.

mindenesetre ez a darab a társulatnál jó pofon, ilyet soha többé. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (legalább próbálok/ hátha tudok rendezőasszisztenskedni tényleg, vagy akár részt venni valami munkában), ellenben elvette fél évemet. Az ígéret és a vállalás köt, meg persze most már kíváncsi vagyok, összeáll-e a darab.

nem tudom, tudok-e egyensúlyozni az irreális mindent-vagy-semmit elvárás mentén, amit Tanárúr támaszt velünk szemben és a saját realitásom között, ezt eldönti a maradék idő az évadból, megéri-e.

Na jó, azt azért csak leírom, hogy tegnap tényleg kipróbáltam onlány módon a left4deadet, és sajátos hangulata van a közös játéknak idegenekkel, de a horror, az teljesen elveszik belőle. Mindenki rohan előre, tudja, mikor jönnek sokan, mikor kell hova átrohanni - aminek izgalom értéke van, az az, amikor egymás megmentésére sietünk, mert bármikor szükség lehet a másikra.
Egyszer sikerült ... eltévednem, egyszerűen nem találtam az utat tovább (pedig ez nem nehéz, mi több, egyértelmű, tehát kivételes tehetség kellett hozzá), és voltak olyan kedvesek a többiek, és visszajöttek értem. Bár ötbbször lenne ilyen. Mmint, nem a bénázás, hanem eltévedési lehetőség, próbálkozás, mert azért a megyünk mert tudjuk mikor jön az izé kb, na, az nem annyira izgi.

Itt bent meg agylerohadás van. Blöűrgh.

oké, süt a nap, hideg téli tavasz van már, meg minden, de ez nem tetszik igazán, nem jó. Inkááb lenne 10 fokkal több és eső. Az rögtön segítene.Nincs kedvem. Most nincs kedvem semmihez.

A hétvége iszonyúan rövid volt, és túl sokat kellett aludni belőle.

Pénteken igazi házibuli volt, borzasztó karaokéval évicces mortalkombattal, aztán szombat délelőtt egy hasznos és jó Turambar próba másnaposan,ó igen. Jó volt délelőtt mozogni, még akkor is, ha ez azt jelentette, h nem tudtam kialudni magamat. Van ebben valami felemelő, h igen, képes vagyok rá. Viszont nem tudom, hogyan lesz ebből darab, mert nincs meg a szükséges lelkesedés hozzá (ha már profizmus meg ilyenek meg pláne nincsenek). Nem viheti egy-két-három ember a vállán mások helyett, mindenkinek kellene egy minimumot beleraknia, és ezt nem érzem. Namindegy. Most két hét szünet, idő híján. Aztán hátha több energiám lesz, és hátha jobb lesz minden.

vasárnap aludtam főleg. sokat. me tavaszi találkozót beszéltünk meg, aztán játszottam, aztán aludtam. ma meg próba, és egyre nehezebben bírom, alig várom a bemutatót.

Hegedű

amúgymeg lett egy elektromos hegedűm tegnap este. a történet vicces volt, mert már kedd óta telefonáltunk a tulajjal, hogy mikor tudnánk olyan helyen találkozni, ahol van erősítő, meg van kábel, mert az már nem volt a csomagban. Végül arra jutottunk, h jöjjön el a próbára, mert ott tuti van minden.
Fiatal csajra tippeltem, egyetemistára, mert koleszra utalt, és a hangja is fiatal volt, de következetesen magázott, én meg képtelen voltam koncentrálni rá, szal én meg mindig belecsúsztam a tegezésbe, de persze nem szóltam neki, h hagyja már, mer fiatalabb nálam. Naszóval, aztán várok rá az utcában, emrt könnyebb kimenni elé, mint elmagyarázni, hova jöjjön - egyszer csak feltűnik egy csaj, hegedűvel. Oké, eddig ez nem lep meg, erre vártam, csak arra nem számítottam, h felismerem. Ha jól rémlik a nickje, akkor Nimrocco volt az, még Haleth népéből... rácsodálkozunke gymásra, köszönünk, ilyen mivanveled, még emtétézel-e kérdések, válaszolok, mondom, h akkor menjünk inkább már be, erre válaszolja, h nem ér rá, mert el fogja adni a hegedűjét. Ja, tudom, mert nekem :D

Aztán megnéztem, kipróbáltam, a hangja emlékeztet a régi béna feles hegedűmére, de legalább ki lehet hangosítani, és időnként hallani a zenekarban (azért azt pártolnám, h még mindig halkítsunk hozzám). Egyelőre alacsony a válltámaszom, mert az normál vastagságú hegedűre tervezett dolog, de majd megoldom vhogy. Meg kell ragasztani az álltámaszát is, de próbán még tartott.Egyelőre jó lesz, úgy érzem, kb hatszor ennyibe kerülne egy olyan hegedű, amit majd akkor szeretnék venni, ha lesz értelme.
Szép piros (nem fekete, de nem baj az, legalább látszik).

A próbán kezdek magabiztosabb lenni, már merek ötletelni a zenén, szólni a basszerosnak, hogy mit lehetne még, meg játszani egyre szólóbb jellegű dallamokat. Persze úgy nehéz, hogy folyamatosan elhangolódott az Á húrom, lassan vette fel a páratartalmat a szobában (de a másik hegedűm is, azt nem is sikerült teljesen felhangolnom próbakezdésre). ÉS most már az erősítőre kell ülelnem, nem a hegedű testére, mer abból kevés hang jön.

Szeretnék majd saját számokat is, de legalábbis erőteljes átdolgozásokat. Még nem tudom, hogyan, de majd.

És szükség lenne még egy gitárosra, meg egy billentyűsre. Kreatív emberekre.

Fórumbejegyzés helyett

Jajnemár, legalább az illúziója legyen meg, hogy jövőre akár olyanok is nyerhetnek pályázatot, akik nem idén szervezők (de persze rendelkeznek a szükséges tapasztalattal) ;). És nem hiszek benne, hogy jövőre ilyen szinten nem változik semmi, hogy ki lehessen jelenteni, senki nem talál másik alkalmas táborhelyet, és nem is fog jelentkezni másik (a jelenlegitől gyökeresen különböző), alkalmas főszervezői csapat.
Duhh.
Szanticskára se megyünk, pedig arra még szerződés is volt. Szal óvatosan az ilyen kijelentésekkel, ebben egyetértek Felagunddal.

És, ha már nem fórumra írom ezt, mert feleslegesnek tartom, ide bővebben ki is fejthetem a dolgot, juhé.

Szóval engem is zavarnak azok a kijelentések, amik idén már a jövő idei táborra vonatkoznak. Gyűlölöm a bebetonozott dolgokat, és ezek olyan kijelentéseket akarnak hagyománnyá tenni, amiket minde évben át kéne újra és újra gondolni. Kifejezetten lustaságnak tartom azt a fajta koncepciómódosítgató elvet, ami már másodszorra van jelen a szervezésben. Nem, nem harmadszorra, mert az első szanticskai tábornál azért koncepciós elveket találtak ki  de tavaly, meg idén ezeknek a határát faragták/faragják az amúgy roppant kreatív szervezők.
Olyan dolgokat veszünk alapnak, amiket átondoltam kellene, nem pedig azért, mert "már tavaly is ez volt". Ebből a szempontból kifejezetten örülök, h Szanticskát le kellett mondani, mert ez kötelezően átgondoltatja a szállással kapcsolatos prekoncepciókat. Akár a sátrazásról-faházas elhelyezésről, akár a zuhanyzókról, stb.

Annak is örülök, hogy az egyik családvezetőm a Relaxban volt utoljára táborozni, mert így sokkal frissebb ötletei vannak, mint akár nekem, hiányzik belőle az elmúlt x év berögződése.

A másik meg az, hogy nem csak a szokások, de az emberek is kezdenek beragadni. Nem igaz, hogy csak a jelenlegi főszervezők és szervezők alkalmasak tábort létrehozni, és végigvinni. Ebben az évben lehet, hogy másoknak éppen nincs elég ideje vagy energiája, de ez is változhat jövőre. (Mondjuk, ha a kolléganőmet sikerülne beemtétésíteni, akkor máris lenne még egy fasza logisztikusunk, de ehhez kisebbfajta csoda kéne :D)

Ezzel együtt úgy tartom, hogy jó a szervezői  csapat, és alapvetően nem rossz a koncepció. Ha netán valaki éppen igyekezne félreértelmezni azt, amit leírtam kedves érdeklődő olvasóim közül :D

ja, tegnap elmásztam a hangszerboltba, persze elektromos hegedű ott sem volt, de legaláb ott másfél hét múlva lehet - viszont mára egyeztettem az eladó hegedű tulajával időpontot próbára, ha tetszik, jó a hangja és van hozzá minden (asszem a kábel pótolható), akkor lehet, h meg is veszem. Oké, a zenekar gitárosa mára hoz elvileg nekem valami beszerzett pickup-piezó akármit a hegedűmre, de ha jól értelmeztem az internetet, akkor valóban jobb annál az elektromos hegedű. Arról nem is beszélve, hogy azon talán tudok gyakorolni este is valamennyire.

A desktopról meg Thane Krios figyel, igen, geek vagyok. Mondjukm egy hete már zombikat ölök, de ez nem jelent semmit. Kellene társ a zombiölésben, ki szeretném próbálni onlány, mert az fun lehet, valaki steamen?

Csütörtöki blogbejegyzés

Hú, az új pékségben hatalmas túrós táskát adnak, ez tetszik. Igazából a havazás is, bár ezeretnek gondolat itt a tavaszvárók közepette, kolléganőm majd mondja erre, h ne veszítsem meg, hol a napsütés és a meleg? Nekem csak a meleg hiányzik időnként. Mármint a 20-27 fok közötti hőmérséklet. Azt hiszem, ma engedékeny vagyok :D

Ma gitár helyett már hegedű volt a hátamon, ez egy ilyen hét, csak holnap nem lesz nálam hangszer. A tegnapi műsoros délelőtt öööö... érdekes volt. Ciki, határozottan elrontottam a dalt, amit előtte megcsináltam sokszor hibátlanul: konkrétan átköltöttem nem egészen értelmesre egy sort, és utána némi hatásszünetet kellett tartanom a foltatáshoz, hogy az már az igazi legyen, mert hátha ismerik. És még a versbe is sikerült belefűznöm egy s-sz tévesztést, amit azért ritkán szoktam...
Viszont kellene többször verset mondani, mert ez igazából jó. Ha lenne időm, akkor - hagyjuk. Nincs időm. Legyen bármennyire elkeserítő, ezt be kell látnom. Örülni fogok, ha a főnixes bannereket össze tudom hozni időre. Valami minimális esztétikummal.

Tegnap aztán kidőltem délutánra, annyi lett a porszívózási terveimnek, képtelen voltam a fejfájástól ébren maradni. Kicsit próbálgattam hegedűn dolgokat, meg énekeltem, aztán mentem megbeszélnisilcucchoz, aki valóban nagyon közel lakik. Tetszik nagyon az, amit csapatidentitásként összehoztunk, amennyiben a táborozók is fogékonyak lesznek erre, akkor az kúlság lesz. És még az is lhet, h nem kell lemondanom a táborra eső funtinellit, majd még kiderül, de Diósgyőr pont olyan közel van, ami tulajdonképpen megoldható.

na, az egyik már leégette az agyamat, örülök, h nem egy projekten dolgozom vele, mert nem állnám meg válasz nélkül. Válaszai alapján buta és sokat beszél. Rossz kombináció.

kicsit szét vagyok csúszva, lehet, h jól jön a holnapi egy napos szabadság, amit a délelőtti nyugdíjasműsor miatt vettem ki. és lassan listát kéne írnom, kikkel szeretnék már találkozni, mert hátha eszembe jut szólni nekik. csak ne lennék ilyen antiszociális.

a versesműsor-próba meg katasztrófa volt tegnap este, próbálok hisztis lenni, megf felháborodott, de sajnos érzem az apátiát. egy hét alatt nem lehet úgy felkészülni, hogy csak meló után, ill. rövid hétvégén van időm, mert nem tudom hangoan gyakorolni se a verset, se a dalt, és Tanárúr meg most nem tudom, mit várt, komolyan azt, hogy ne vegyem komolyan az ő időpontkérelmét? Ehh. Nembaj, szeretem hurcolászni a gitárt, hangszerrel járni az utcán jó. És ma reggel még a metrón egy srác a helyét is átadta - mondjuk a gitár miatt pont nem volt rá szükségem, de a lábam épp fájt, és szívesen alszom ülve.

najó.Szinte. Szinte lehetetlen elkezdeni azonnal, pedig akartam írni beszámolót a SoM koncertről elsősorban, másodsorban meg már nem is tudom... ja, persze.

Na, voltam szombaton Sisters of Mercy koncerten. Amilyen ritkán szedem össze magamat, kifejezetten örültem, h előre vettem jegyet, meg minden, mert (ok, ha felteszem, h marad jegy) nem mentem volna el koncertre, ha már nem fizettem volna ki az adag pénzt rá. Egyszerűen lusta vagyok egyedül elindulni a hideg estébe. Haverjaim között meg nem igazán akad olyan, akivel tudok koncertre járni (ill., akadhatna, csak lusták vagyunk elrőe megtárgyalni). Pedig megéri. Egyrészt a zene, másrészt a közeg. Van abban valami otthonos, hogy körülöttem mindenki feketében, még akkor is, ha már csak egy-ket ismerősebb arcot látok, és ők sem a beszélgetősen ismerősek.
Érdekes volt különben, hogy inkább 25 és a halál közötti nézők voltak - tekintve az együttes 30. évfordulóját, ez nem meglepő, de tapasztalni érdekes. Ha jövő szombaton mennék Combichrist-ra, akkor nyilván már nem ez lenne az átlagéletkor, hehe. (Legalábbis remélem.).
A koncert maga jó volt, bár nem elsöprő erejű - de olyat ritkán látok/élek meg. Volt ködgép végig, amiből néha előbukkant az énekes neonsárga pólója, meg a két fiatal gitáros. Az énekes mély hangja időnként hallatszott, többnyire a hallás alsó határán, a vokálokat a srácok nyomták, tehát nem azt lehetett hallani, amit felvételről vagy a 20 évvel korábbi koncertfelvételeken, de asszem örülhetek, h még életében láttam. A rocksztárok gyorsabban élnek, és ez érződött.
11 után valamivel már otthon is voltam. Furcsa.

Pénteken megérkezett a Left4Dead első része, úgyhogy azóta zombikra lövöldözöm álmomban is. Asszem, tökéletes arra, hogy megszeressem az FPS műfajt. Csak ki kéne próbálni haverokkal multipléjerben, mer az még hozzáadna. Addigis igyekszem leküzdeni az rettegésemet a síró gyerekhangú zombiktól, és optimistán tekintek a jövőbe, mert mennyivel jobb már, hogy nem egy távolba vesző mendékhez sietünk, miközben jó eséllyel a barátaink nagy része zombivá változott, vagy szimplán meghalt.
... azért nekem ebbe is beleférne a beszélgetős rpg D:

hétvége előtt pár órával (a hétvége a próba után kezdődik szigorúan).
stresszelek, mert a szerda délelőtti verses műsorra mondok verset, és tegnap döbbentem rá, h évek ó anme mondtam verset. ezt tetézi csak, h az elmúl két hónapban elenéysző mennyiséget beszéltem színpadi szituációbn, úgyhogy komolyan izgulok. Ez szörnyű. Oké, mondjuk nem érek oda korábban, mert egyszerűen nem tudom megoldania teleportálást, vasárnap meg feleslegesen mennék hajnalban, mert nem lennék megnézhető állapotban a koncert után.

holnap délután hosszú Turambar próba, nem tudom még, hogy mivel töltöm ki az egészet, mert a koreográfusunk :D beteg, az egyik főszereplő nem lesz, a másik mintha később érkezne... kreatív leszek, oké.

igazán összekaphatnám már magamat. például egy önéletrajz megírása jó lenne, nem?

Why not.

63% Geek
Created by OnePlusYou - Free Dating Sites

zsong a fejem, telefonáltam ma már egy szimpatikus helyszínre, működőképesnek tűnik, az egyelőre még csak pályázó csapatunk jó, tényleg jó lenne megcsinálni a találkozót. zombi lettem így estére.

Tényleg tanulni lenne jó valamit, mert túl sok dologba kapok bele. Mármint, túl sok dolgot szeretnék megtanulni, és így egyet se fogok. Hjajj. Lassan asszem felfogom az Actionscript alap dolgait, h mi mit jelent a parancsok emlyik részében, és kezdek rájönni, h a zavart az okozhatja, hogy tanultam más nyelvet is röviden, ahol volt pont közben és mást jelentett az első meg a második fele a kifejezésnek. Vagy pont nem. Érdekes. Eszembe jutott a for i egyenlő 1 meg a go to 10 meg az if then else, és az, hogy apu papíron magyarázta, de én a gép előtt szerettem volna ülni, az volt az érdekes, hogy beírtam ezeket, és lett eredménye.

Még mindig úgy gondolom, hogy kb ugyanannyi erővel lehettem volna infós is, mint mérnök - okéoké, nehezebb lett volna az egyetem. Kellett volna rendesen tanulni. Meg nem lett volna ennyire sem kreatív, és azért az integrált terméktervezés főtárgyunk jó is tudott lenni. Mondjuk az egyik óta szerintem kölcsönösen megbízhatatlannak tartjuk egymástaz egyik csajjal, mert voltak ott félreértések rendesen, ilyen én állok a hideg hóban negyedórát a villamosmegállóban, aztán szétfagyva visszamegyek az egyetemre (mert már előtte is volt, h nem jött megbeszélt időpontra) - a másik meg a dugóban ült, és ezért késett, aztán várt rám. (Mobiltelefonom akkor még nem volt).
Namindegy.

Ma este végre nincs próba (illetve van a négyszög, de most mondtam le a hangtechnikát úgy, h ha kellek, akkor még a küöv előadásra megyek, és nem  szóltak, h kellek), ezért tavaszi találkozós megbeszélés lesz, minek az a szabadidő :D

Az iPonos rendelésem sorsa meg vicces, rossz játékot küldtek ki, garanciálisan visszaküldtem, kaptam levelet, h sajnos se javítani, se cserélni nem tudják, ellenben rendelhetek mást helyette, vagy a pénzt vissza - nem értettem, h mivan, amikro a listában ott volt az eredeti. Aztán most kiderült, h igazából felajánlották, h hamár blnáztak, rendelhetek msát, vagy visszakérhetem a pénzemet. Vagy persze megrendelhetem megint ugyanazt.

okéoké, mit keresek megint itt, hát tényleg nem tudom. Vettem szegfűszeges teát, mert az jó, és nem ragaszkodom ám ahhoz, hogy az ilatai is eltűnjenek a télnek. Vagy amúgyis. Az elektormos hegedűn való töprengésemmel arra jutottam, hogy jó lesz nekem az olcsóbb is, amennyiben egyáltalán, és, ha véletlenül tényleg úg alakul, hogy rendszeresen játszom, akkor majd elkezdek félrerakni komolyabb hangszerre. Addig igazából felesleges.

Struktúrálni kellene az időmet, az optimális kihasználtság érdekében. Itt, a melóhelyen sajna semmi nem kényszerít rá, megoldhatók enélkül is a dolgok - és ez nem, nem segít.
Ha meg, hazaérek próba utá, akkor már nincsen kedvem ilyesmire. Akkor örülök, hogy vége a napnak. Ha meg épp nincs próba, akkor örülök, h szabadidő, és megintcsak. Remélem,mostantól egy kicsit jobban rá fogok érni, aztán a bemutató után meg pláne.

vicces, h megnyitom, bezárom a blogomat, minden írás nélkül. Egyesek ezt jelnek tekintenék arra, h ne írjanak, én makacs vagyok és nem, nem.

Inkább mesélek a hétvégémről: hogyan nem szocializálódom rendesen. Nem mentem szombaton a belterjes szülinapi kocsmába, ahova pedig ígértem, aztán vasárnap a tábori megbeszélés után se csatlakoztam a népekhez - ez utóbbi persze indokolt is lehetett, mert baromi álmos voltam, és ma meg ugye meló van, szóval aludni kellett.

Pedig érzem, h ki kéne mozdulnom, beszélni emberekkel, legalább azokkal, akik fontosak nekem, de még erre sem igazán vagyok motiválva. De legalább eszébe jutok időnként egy-két embernek, és ez több, mint amit mondjuk 3 éve elmondhattam magamról.

Valamiféle fáradtság. Nem fizikai, és nem is a túl sok szellemi erőfeszítésé, inkább nyom a semmi súlya. De az nagyon.

Kevésnek érzem magam. Az önbecsülésem a visszajelzésektől függ, abból meg marha kevés van - nyilván azért, mert nem is csinálok semmit, amivel megmutathatnám, h azért képes vagyok dolgokra. De akkor is.

Tábori összeülés nem volt annyira rossz, igazából vicces volt az oldalhajóból végigszórakozni a prezentációkat, de azért... jó lenne, ha nem lenne szükség ilyenekre, hogy értelmét lássul a dolognak. Egyre kevésbé vagyok toleráns. És talán egyre több igényem van szétválasztani a munkát és a szociális közösségei életérzést olyankor, amikor időt áldozok valamire. Öregszem?

Van pályázat az lfgén, remélem, sikerül írnom. Igazából azon gondolkodom, h simán írhatok a királylányosfantasy világ settingjébe valamit az elfeledett múltból, és akkor több légy egy csapás.

Ma reggel videokonferenciás programot próbálgattunk három-négy gépen a főnökömmel meg az IT-s srácokkal. Aztán délben elmentünk kolléganővel ebédszünetre, szereztem koponyás kitűzőt (meg cipőt és autumn mood feliratú pólt, amit nem hiszem, h felveszek emberek közé, max majd táborba :D).

Ma este próba helyett előadást nézünk, remélem, jó lesz. Bár, mérne lenne az.

Elkezdtem végignézegetni a 3dsmaxos tutorialokat, jönnek vissza az emlékeim. Türelem, az kell, nem emlékszem azonnal mindenre, amit valaha tudtam.

Átmeneti ez az idő, és nem tudom, honnan és hova tart.

morcossá tesz, h a sín nem jelzett vissza még a mai próbateremről.
kell egy hatalmas adagot scannelni, kvázi szívességből, blöe.

Tadámm, és újra melóban. Bár minden nap annyi melóm lenne, mint ma.Vagy kicsit több. Négy napot kell pótolnom.

aktívan agyalok a melókeresésen meg ilyeneken, egyre inkább úgy néz ki, hogy ki szeretném próbálni én is a számítóépes játék ipart, mert Szozsi beszámolói sem riasztottak el (és Inszéjnéi sem). Csak előbb legyen vége a próbaidőszaknak a Társulatnál. Addig tulajdonképpen tanulhatnék dolgokat.

Vettem határidőnaplót, hosszas válogatás után végül egy nagyonkicsi mellett döntöttem, mert egyformán kevés hely van benne minden napnak, és a többinél idegesít, hogy a hétvége másodrendű - pedig pont akkorra lehet szervezni a sok programot, hiszen hétköznap az időt elveszi a munka. Furcsák az emberek.

utolsó gyógyszert bevettem, holnaptól újra meló, remélem, semmi durva nem szakad rám, bár, igazából legalább lenne kihívás. Legalább befizettem a számlákat tegnap, komolyabb szédülés nélkül a postán, rengetegen voltak, mert nyilván négy után kell mennem, amikor már a munkából érkezők is ott tolonganak, jól tudok időzíteni.

uhh, beütött megint az antibiotikum.

megnéztem a goldeneye-t, jaj, miért kell ezt miért kell ezt. egymás után futnak sorban a katonák, bele a lövésekbe, he did it for the lulz, és nem, nem, nem értem, miért jó ez, miért kell nekem ilyet néznem ahhoz, h tudjam, miről beszélnek ismerőseim. Szeretem a 3d karaktereket és szeretem az akciófilmes dolgokat is, és a kettő találkozása olyan csodálatos lehetne, és akkor miért történik ez.

mondjatok nekem okos akciófilmet, ahol hihetőbbek az események, véreznek azok az emberek, akiket meglőttek, és mégis van humora meg akár még valami mondanivalója is a történetnek.

Lement a nap, kicsit kevésbé szédülök, de ez a szédületes vita itt a blogomon nem hagyott aludni. Szerintem, ha ezt képes lenne elviselni bármilyen vezetés-szerveződés (MTT-n kívül is!), akkor sokkal jobban próbálnának odafigyelni az emberek arra, amit csinálnak. És az jó lenne, mert nőne a minőség. Vagy kimagyarázási képesség, amennyiben cinikusak vagyunk. De hálistennek kevesen képesek úgy megmagyarázni a kényelmetlen, kínos, sőt, elcseszett dolgokat, mint {személyiségi jogokra vonatkozóan cenzúrázva}. :D

az amúgy tetszik, h képesek vagyunk általánosságokban vitatkozni :)

nem értem ezt a betegséget amúgy - nincs lázam, de szédülök. Úgyhogy nekiállta inni és enni hátha az a baj. Meg bevenni az antibiotikumot, mert kaptam. Eeee. Sajnálom, h holnap nem tudok menni próbára, de vígasztal a tudat, h a többieknek hasznos lesz a délelőtt, és nem kell visszamondani semmit.

Álom után volt egy dallam a fejemben, de mostanra már eltűnt :(

hehh, van ez a tábszervezői levlistás tldr levelezés, már négyszer töröltem ki a levelemet. De ide megírom:

- a vezetők felelőssége a kommunikáció rájuk eső része. Az ebből adódó problémákat nekik kell megoldaniuk, és, ha az nem sikerül, akkor azt nem ér áthárítani a kiakadt beosztottra. Még akor sem, ha a másiknak nincs mindenben igaza.

Miért nem lehet egyszerűen azt írni, hogy bocs, félreértés történt, beszéljük meg? Miért kell visszatámadni?

- baromira nem mentesít senkit a feladat nehézsége. Ha valaki hibázik, akkor a hiba akkor is létezik, ha mellette más dolgokat jól csinál, sőt, akkor is, ha rengeteg melőja volt a hibában. Vagy mellette.
Az másik kérdés, hogy pont ezért a személyt nem illik elítélni.

- A tiszteletet nem lehet elvárni, csak kiérdemelni. A sok melóval járó szervezésért nem lesz automatikus a tisztelet, és nem fog létrejönni parancsszóra sem.

uhh, kezdek nemjól lenni, és persze ilyenkor rájövök, h az agyi képességeim esnek le először, tehát az égvilágon semmit nem nyerek a nyert idővel.

Azért nem rossz ez a februári tavasz, glom lesz megint hó és hideg márciusban mondjuk, mert ez így szokott lenni. De az már vicces, h képtelen vagyok úgy megbetegedni, hogy ne kelljen bejönnöm melóba meg próbára... Fázom, még sincs lázam, és láz nélkül nem betegség a betegség.

Valamit kellene tanulnom. Elkezdtem nézegetni tanfolyamokat a neten, mondjuk akkor már OKJ-val, csak éppen nem tuom, mit lenne érdemes, és mi érdekelne egyben. Tudom, hogy grafikai szoftverekkel szívesen szöszölök, tehát még akár egy Designer tanfolyam se lenne rossz, csak időnként elkap a félelem, hogy netán ugyanazt is végig kell hallgatnom, mint az egyetemen. Meg nézegetem a 3dsMaxos dolgokat is, dehát abból is hallgattam egy félévet, és nem, nem akarok azér fizetni, amit már tanultam, a feléért se. Akkor inkább veszek egy könyvet, és ... ja. Ha más nem, ez lesz. Időnként jó lenne érezni, hogy ér valamit az X évem az egyetemen, de... de semmi. Amit szeretnék igazából, azt csak részben fedi le. Nem vagyok a részletes mérnöki fajta, hosszú távon senkinek nem lenne jó, ha műszaki szintig terveznem kéne, netán a gyártás részben gondolkodnom elsősorban. Koncepcionális fázis, nagyjából mindenben, amit csinálok - ha van mellettem olyan, aki megvalósítani tud, az az ideális. Csak az a baj, hogy általában pont a koncepcióképzést tartják a más dolgokkal összevonhatónak, és szinte rögtön a megvalósításra ugranak - MTT tábor mondjuk kitűnő példa.

Nade, visszatérve a tanulásra, az is komolyan visszatart, h idő. Mondjuk legalább egy év egy tanfolyam, minden szombat délelőtt például, ehhez meg az kéne, hogy valóban meg legyek róla győződve, h nekem ez kell.

mivel arról álmodtam, h egynem-annyira-konkrét-ámbár-játékfejlesztésben-lévő ismerőssel beszélgetünk, és megkérdeztem, hogyan kell játékot készíteni, és azt mondta, h itt Magyarországon nem lehet, ezért kimennek Chicago-ba a barátnőjével, és borzasztóan elkeseredtem, ezért leírom, h reggel kötelező jelleggel kitaláltam egy flashjátékot :D Persze az életbe nem fogom megcsinálni, mert még lerajzolom és megtervezem, de programozni nem tanulok meg.

Meg igényem lenne egy Dűne játékra is - valami statégiai rpg-re, ahol a Házat kell igazgatni, diplomáciai házasságokat kötni, embereket felvenni, biztonsági rendszereket és gazdaságot építeni, meg persze lenne drámai sztorija is, meg az NPC-k is úgy működnének, mint egyrendes RPG-ben. Mint mondjuk az első részében, csak nem ennyire fix történettel.

Most már csak sikerül írnom. Ide. Reggel óta legalább háromszor hagytam nyitva a szerkesztőfelületet, aztán be is zártam őket. Most egy kicsit nem fázom, és ez jó, jártam odakint, elhotama sandman soronkövetkezőt meg a csodaidők soronkövetkezőt a könyvesboltból. Meg meghozta a futár a dragonnage-t, de nem azt, hanem a kiegészítőt, úgyhogy cseréltetem ki gyorsan. Nincs szerencsém a legális játékokkal :D

Btw, hamát itt tartunk, (surprise surprise), végigjátszottam a ME2-őt. Pozőrségesség. A játékot még nem fejeztem be vele, mer még van folytatható küldetés ami szimpatikus vonása a játéknak - nem érzem azt a szomorúságot, ami jó film/könyv/játék végén elfog. Mert még él a világ, mert még játszható.
Ebből glom következik, h Janie Shepard túlélte a küldetést (ó, beware the SPOILER).

Naszóval, összeszetem egy rahedli NPC-t, beszélgettem velük rengeteget és még azon is túl, ellenőriztem a hajtóművet meg a páncélzatot meg mittoménmit, meg jól bebiztosítottam, h mindenki szeressen és őszintén rajongjon értem, aztán sikerült belenavigálnom magamat a végjátékba. Azt hiszem, még nem akartam, csak a magyarítás miatt sikerült rossz választ adnom, aztán meg már nem érdekelt, vittem így. De szerencsém volt, sikerült tényleg mindennel elkészülni.
Volt drámai-romantikus encounter, meg rengeteg jelenet, visszajött a filmet nézek élmény. Az utolsó küldetésekben minimális vezetői/taktikai érzéket is kellett tanúsítani, mert a megfelelő NPC-t kellett a megfelelő feladatra kijelölni, amit így utólag jobban értékelek - játék közben én azt hittem, h bármit választok a felhozottak közül, jó lesz... aztán elolvastam utólag a leírásokat, és kideült, h el is lehetett volna rontani. Kúlság. Kár, hogy több ilyen nem volt korábban, meg nem az általános játékmenet része. Szeretem a sokváltozós történeteket, bár a kifejezetten stratégiai játékokért nem vagyok oda (CIV persze jó volt).
Szóval voltak hősies jelenetek, kitartások, megmentések, aztán Shepard utánaugrott a Normandiának, és elérte jól. Mondott beszédet, meg elege lett a Cerberusból, meg ilyenek.
Köszönöm mindenkinek, aki ajánlotta.

--
Volt farsang is, ami jó volt, bár azóta ne pihentem még eleget (másnap reggel 3/4 8-kor kelni csodálatos).

hé, a tool még mindig veszett jó zene. vagy most esik borzasztóan jól. még úgyis, h hallgatás után nem értem a szövegét. meg is akasztotta a keringőkeresésemet rendesen :D
(a Xandria énekesnőjének pedig kellemes hangja van.)
viszont mostmár megint úgy érzem, van egy csomó keringő, ami nem ugyanaz, mint amit eddig báloztunk. Spec nem szeretem az emtétés bulikban, h mindig ugyanazok a zenék mennek, mert az emberek többsége ráadásul csak azokra táncol. Ez gáz. Tisztára, mint nagyban.
...
volt közben ebéd kollégákkal.
...
a mass effectben meg haladok tovább, jók az NPC-k sztoriai, bár még el bírnék viselni több interakciós-döntési lehetőséget (ehh, mikor nem?). Végül a béryilkossal jön össze Janie Shepard, mert megállapítottam, h Garrus ugyan nagyon szimpatikus, inkább legyen csak haver. És a szinkronhangja is baromi jó mindkettőnek.

igazából tök jó lesz a holnapi próba, elvégre lesz egy saját termünk, amiben elférünk rendesen, és ... és... keresek zenét is, és lehet, h Szozsi is tud jönni, és akkor végre mozognak az emberek, meg minden.

A tegnapi együttesesdi érdekes volt, még nem tudom, mit lehet kihozni belőle, kell ehhez még egy kör (hegedűvel, mert úgy hátha kreatívabb vagyok zeneileg). De egy tanulsága már volt: megéri aktívan keresni, mert már kaptam egy esetleges hívást hegedűsként másik együttesbe - bár ez nyilván annak szól, h elvileg 10 évet tanultam. És aztán azon gondolkodtam el, h, bár nem ismerem a basszeros srácnak az elérhetőségét, de ha lenének még más hangszereseim és erős zenei elképzelések, akkor még meg is tudnám kérdezni, h jönne e játszani.

még mindig a játék, mindig a játék. keringenek a gondolataim, nézegettem egyéb játékokat is, és ráöttem, h a nagy casual formájú játékokat én flashjátékként szeretem, teljes képernyőre teljesek az igényeim. Különben nagyon jó flashjátékokat ismerek, a Shift sorozat, a szobából szabadulósok, az elefántos, meg... meg még néhány, csak egynél többször nem játszom velük. A növényes zombis játékot megnéztem flash verzióban, és aranyos towerdefense jellegű a dolog, és igazából nem tetszik annyir, mint amekkora a felhajtás körülötte. Nyilván teljes játékként jobb élmény. Vagy nem.

Viszont a Path-t megnézem megint, bár azt csak fülessel, mert Inszéjnt idegesíti a zenéje. Lehet, belülről marha hangulatos, és meditatív tosz. Hm. Mondjuk a legközelebi rpg előtt, amit majd mesélek. Ráhangolódásképp :D

Tegnap rájöttem, h nem zavar, nem játékélményt ront, hanem ijeszt, amikor rájövök, hogy a városban a mozgó lények csak díszlet. Nyilván nyomasztó egy üres város is, de az elérhetetlen emeletek, a mozdulatlan vagy ismétlődő kamumozgást végző karakterek rettentően félelmetesek. Pont mint a próbababák egy kihalt áruházban. Illúzió. Minden csak illúzió.

ehh, mára télleg nem vagyok jól, bár még az estében bízom, h felébreszt. nyilván a benti hőmérő nem mond semmit, de, mivel képtelen vagyok koncentrálni meg ilyenek, és kipárnázott a világ, ezért gyanítom, h nem vagyok rendben.

tanulni kéne valamit, nézegettemképzéseket, de nem találtm olyat, ami tetszene is, ergo marad a magamtól lassanként, csak azzal meg az a gáz, h ugye a cél meg a kitartás. De legalább olvasok. És elgondolkodtam egy rendező szakon is, de abból nekem esti kéne, az meg glom nemúgy megy. Akkor marad a gyakorlat.

ma kifejezetten olyan álmom volt, amiben nem tudtam eldönteni,hogy valóság-e. Gyanús volt, de nem jutott eszembe, h álom is lehet akár, mer akkor tudtam volna. Öltönyös fickók hívtak ki embereket beszélni a terembő, elég kelletlenül és cinikusan álltam a dologhoz, mondtam, h oké, interjú, de nekem mennem kell énekórára. Aztán szép lassan kiderült, h állást ajánlanak vmi játékfejlesztő céghez, akik most alapítottak irodát Budapesten. Aztán eltűntek, én meg gyanakodva kérdeztem az apámat, hogy tényleg itt voltak? Látta, amikor elmentek? És igen, igen, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez túl valószínűtlen ahhoz, h igaz legyen. És lőn, felébredtem a telefonomra, és azóta is ébredek.

Tegnap este még muszáj volt továbbgaloppoznom az űrben, és összefutottam Janie Shepard pasijával, aki jelenleg inkább exnek tűnik a képsorok alapján. Azért azt megjegyezném, h hasonló szituban én hisztit csaptam volna - érted, kiesett két év az életemből, elkezdem kivágni magamat a furaságok közül, és kapásól világmegmentést sóznak rám, aztán végre hírt kapok a pasimról, odarobogok, megmentem, erre nekem esik, h hogy képzelem ezt a halottnak tettetést meg azt, hogy azoknak dolgozom, akik megmentették az életemet... semmi hiszti? semmi leüvöltős opció? semmi depressziós válaszlehetőség? és semmi lelkizés utána a hajón az NPC-kel? Unlikely. Ezért akarok női játékot, ahol inkább ezekre figyelnek.