Nekikezdtem valamiféle postmortemet írni a live-ról, wordpressre.

Ma időnként az tartja bennem a lelket, hogy este akár még játszhatok is zombiölőset vagy teamfortress2-őt.

Olvasom a Büszkeség és balítélet mega  zombikat - lehet, h nem ártott volna olvasnom az eredeti művet is már hamarabb, mert biztosan viccesebb lenne, de azért így is majdnem felröhögtem a bál azon részénél, ahol elhangzik a "Lányok! A halál pentagrammája pozíció!" vagy vmi hasonló. És azért az is egyértelmű, hogy ezt a Darcyt fel kell lőni a Holdba, mielőtt még bármit csinál. A hűdejóképű-hűdecsinos-hűdeszplínes egomán állatokkal nem lehet máést csinálni, esetleg megcsapdosni néhány heringgel.

Sajna lesz valami főnixes megbeszélés ma, fogalmam sincsen, milyen apropóból, mert ezt persze nem írta le az emailbe. Sebaj, lesz füzetem, lesz tollam, majd rajzolgatok, ha kiselőadás van. Sajnos az aktív érdeklődésemből sok nem maradt. Persze még lehet, hogy valami hirtelen jó híre lesz, amit most akar velünk megosztani. Hátha. Elvégre nem lehetetlen. Asszem várok az utolsó pillanatig, nincs kedvem ott aszalódni a melegben előtte, ráadásul kevéssé vagyok szociális is.

http://gumus-hilal.wikispaces.com/: linkelem ide is, hátha valaki még nem látta.

Najó. LAssan indulok. Lassan. Indulok.

Over

ó, de nagyon furccsa az új blogger kezelőfelülete. tudom, ezt is integrálják googleba, tudom. Amíg nem lassul, mondjuk olyan szintre, mint a wordpress, addig rendben lesz ez.

Nem is ezt akartam mondani, hanem a hőségről rinyálni, hogy ennyire elszívja az emberek energiáját, és nem jobb mint a fagy. Meg arról, hogy volt ez a live, ami sikerült, úgy végeredményben, majd egyszer bővebben is kifejtem, de nem most, még nem vagyok agyamnál. Jó volt nézni a játékosokat, néhányan nagyon tudták hozni azt a másikfajta karaktert, néhányan hozták a szokásos karaktereik manírjait, néhányról meg nemtom eldönteni, hogy melyik volt.

Kemény meló volt, intenzitásában bármelyik tábor előkészítését hozta, hála istennek nem tartott annyi ideig :D

A szombat délelőtti suli persze nem tette könnyebbé  szitut, eleve leszívott az, hogy ennyire lassultak voltak az osztálytrsaim, és minden feladatot kb kétszer kellett megcsinálni, mert elsőre nem értették. Pedig pont ugyanannyit tudunk a flashről, wazz, mit lesz itt photoshop alatt, amiről ráadásul már hallottam. Hálistennek a jelenlegi tanár korrepetálta a mellettem ülő nőt, minden egyes alkalommal rárepült, amikor kérdezni próbált tőlem.
Ráadásul nagyon nehezen bírtam elszakadni a live-tól is, leveleztem, meg cseten is megtaláltak, és izgulhattam, h Inszéjn vajon hogy fogja bírni azután, h semmit nem aludt éjszaka contractok kidolgozása miatt.

Azon marhára nem lepődtem meg, h Cé egy szó nélkül nem jött, és elérhetetlen volt, azon már kiakadtam úgy 15 másodpercre, hogy Angwen lemondta, ráadásul azután, h reggel még érdeklődött arról, h milyen jelmezt-sminket csináljon magának a kith alapján. Pedig még ötletem is lett volna :D Asszem határozottságot kellene tanulni, és képessé kéne válnom arra, h nemet tudjak mondani játékosi kérésekre-nyűgökre-hisztire, mondjuk a játék előtti héten. Vagy napokban, pláne. Nem kell mindenkinek megfelelnem - és nem is lehet.

Különben szerintem még ennyi szociális-érzelmű szálat még nem pakoltam soha játékba. Mármint live-ba. Az más kérdés, hogy nem mindegyik lett valóban hatásos motiváció, mert kiosztva nyilván nehéz megadott érzelmeket érezni (szimpátiát, ellenségességet), ha amúgy nem jön. És nehéz lemodellezni sokéves közösségeket, a múltban gyökerező véleményeket meg egyebeket. Pláne, h a játékosok nyilván nem töltötteka az egésszel annyi időt, mint mi. Még nekem is volt időm átvenni a világ hangulatát, pedig rég olvastam a könyvet, lore-ban sosem voltam különösebben érdekelt. És speciel a titkosszolgálati működésekről a legtöbb ismeretem a Nikita sorozatból származik.

Én a magam részéről roppantmód megszerettem minden egyes karaktert, és a megvalósításukat is.

Legközelebb azért maradnék a szimpla asztali játéknál, aztán live-.on játszani akarok, összetett, ellenben hozzám közel álló karakterrel, akinek van szappanopera plotszála. Aztán egy jóval kevesebb emberből álló live kellene, olyan emberekkel, akik mindannyian akarnak játszani. Én többet nem fogok senkit megpróbálni lelkesíteni játékra. Baromira nem éri meg.

Na, majd írok értékelést is?

sikítok. nemtom mér, de úgy rendesen elfáradtam.

pihenni akarok

közben meg állandóan elérzékenyülök zenéken, például az Alan Wake zenéjén - a játékot nem játszottam, tekintve, h asszem PC-re nincs is, de ettől még a PotF szám epic.

tegnap is plotoltunk, ma is azt fogunk, meg vagyok róla győződve, hogy minden egyes kitalált karakterünk érdekes, meg valahol szeretni való, csak időnként a játékosok nem veszik észre :D

például a srác, aki nem tudja eldönteni, meddig tartanak a földi emlékei, és mióta volt árkádiában, az egyik kedvencem. de akkor majd máskor. az ezeregyéjszaka-koppintás karakernél meg elkezdtem attól félni, hogy túl szomorú lesza  vége, ezért nem egészen azt meséltem, amit akartam. a fatalista-optimista ügynök meg csak szimplán, nemes egyszerűseggel kúl. oké, mondjuk őfelsége ügynöke is, csak ő szerintem nem lesz jelen.

x-men

a sok táboros nyekergés után vidámabb dolgok. még mindig kacarászós a tegnap esti X-men first class, csak ne kapna el valami heves pánik-jellegű kétségbeesés, amikor eszembe jut, hogy mennyi panelt, közhelyet pakolnak ezekbe a filmekbe. Oké, hogy képregény, meg mese... de... de... komolyan, dühít a világ sablonossága. Hogy csinos tinédzserek vannak csak, és azok problémáznak a kinézetükön. Hogy az orosz katonáknak perszehogy nagyon karakteres fejüknek kell lennie... és így tovább. Jellegtelen a háttér, no. Pedig a 60-as éveket is életre kelthették volna, hamár.

A setting még mindig kúl, szeretem az x-meneket, bár képregényt nem olvastam, lehet, h kéne. a rajzfilmeket kedveltem... a filmeket is. A fiatal Magneto meg a Xavier is jók, csak... csak.

És a mészárláshoz képest, amit a film közepében csaptak, mindössze egy csepp vér volt az egész filmben. ÉS ez GÁZ. Most nagyon gyűlölöm ezt az álszent prűdséget, ami műanyaggá teszi a világot. Az erőszak nem vértelen, és ez így hazugság.

vasárnapról.

volt valmi furcsán... önemtom. Nem tudom megfogni, mi volt a furcsa a vasárnapi táborszervezősdiben. Első körben nyilván az, hogy éjszaka talán hőemelkedésem, vagy lázam lehetett, reggelre csak a fejfájás, meg a hidegrázás maradt. Úgyhogy végül mennem kellett. A világ határában döbbentem rá, hogy onnan még 40 perc az út, és már erdőkön keresztül vezet, ez mindenképpen megdöbbentő élmény. És még mindig Budapestnek hívják.
Igazából nem értem, miért nem lehet önálló város.

Namindegy, utána volt ilyen csapatvezetői megbeszélés, biztos jó lenne az ilyesmi, ha igényem lenne rá, csak jelenleg még nincsen. Őszintén hiszem, hogy a csapatvezetés nem az előzetes felkészülésen múlik elsősorban, hanem a véletleneken. Nyilván érdemes előre átgondolni a dolgokat, de erre meg azért egy csomó módszer van, és nem mindenkire alkalmazható mindegyik, ergo közös módszertant felesleges erőltetni.

Aztán ettünk, aztán beszéltek a főszervezők, amiből rájöttem, hogy vén vagyok (és cinikus), és egyszerűen ez nem az a dolog, amiért tudok úgy igazán lelkesedni. Mármint a közös szervezésért.A dologi része az oké, naná, azért csinálom, de ez már nem ugyanaz az egy-mindenkiért-mindenki-egyért fíling, mint mondjuk 4 éve, vagy előtte.
Bezzeg egy-egy live, ugye.

Naszóval, voltak érdekes, meg kevéssé érdekes beszédek, kommentek és poénok, voltak hasznos és operatív dolgok.

Sok ez az ember egybezárva.

De a kaja finom volt.

azér az ijesztő, hogy az embereket milyen nehezen ismerem föl. Akikkel gyakran találkozom, azokkal jól vagyok, de vannak az emberek, akiket mondjuk félévente látok - na, ez már olyan kategória, hogy komoly fejtörést tudnak okozni. Mint pl. Cé, az imént, előbb azt néztem meg, h jé, az a fickó pipát tart a kezében, el is tűnődtem rajta, aztán vettem észre, h igazából nagyon hasonlít egy ismerősömre....

kis színes.

időnként azért rá kell néznem a blogdizájnra, h legalább minimálisan képben legyek a CSS-sel. Azért a CSS3 elég fasza, ho most nem kell képet használnom :D (ok,  a komment-szekciót úgyhagytam, nem érdekel.) Majd otthon rajzolok valami szépet még,vagy kevéssé szépet, dehát az igazából lényegtelen, mert a fontos az, hogy firkálhassak a táblára, ó, igen.

Nem kicsit nyomasztó, amilyen szinten a barátaim kezdenek kikészülni. Ijesztő. Örülök, hogy van egy-két ember, aki nagyjából jól van.

A live-ot nagyon szeretném egyfajta kiengedésnek, feszültséglevezető szórakozásnak, így a tábor előtt.
Deviszont. A tábornak nem szabadna ennyi erőt kivennie az emberekbl, pláne nem előtte. Jó lenne, ha mindenki a szeme előtt tudná tartani a saját és a többiek épsége érdekében, hoy ez egy kib hobbi. És azért csináljuk, mert jó. Értem?
Nekem is fel kell írnom, megjegyeznem, magamba szuggerálnom, h bizonyos dolgok nem érik meg a stresszelést, sőt, igazából semmi nem éri a stresszelést. A problémák nem attól oldódnak meg, hogyha idegeskedünk rajtuk - és szerintem még mi sem leszünk ettől hatékonyabbak. MEg kell tanulni eleresztenia  dolgokat. Kevésbé ragaszkodni elképzelt igazságainkhoz.

Meg ilyenek.

jólvan, na. Holnap este meglátogatom az orvosomat, a TAJ kártámat nem lopták el. És, ha véletlenül kiírna, akkor lesz időm elmenni személyit csináltatni magamnak (előbb hazalátogatni a kivonatomért).

Tegnap jó volt az énekóra, meg volt eszem enni előtte egy sós kiflit, előttem a jóhangú névrokon próbált, döbbenet látni, ahogy izgul még ő is, meghallgatás előtt. Énekelni jó, oké.

Megrendeltem a wacom cuccot hosszas fontolgatások után, határozottan úgy érzem, hogy ez serkenteni fogja az igényemet a rajzolgatásra/fotómanipulációs izékre.

A meló meglepően sűrű, élvezném is, ha... ha. Ha.Ha.

ehh, ez így nem lesz jó. Inszéjn persze azt mondja, ne panaszkodjak, emnjek el orvoshoz - de milyen indoklással? Nincs lázam, nincs tünetem, azon kívül, hogy időnként szédülök, meg fáj a fejem, illetve most már fázom is. Szimpla kimerültségre nem hiszem, hogy kiírna. Ráadásul én magam sem akarok betegszabadságot kivenni fáradtság miatt, szabadságot meg azért nem, mert a nyári tábor amúgy is marha sok időt elvesz.

elegem van.

nah, úgy tűnik, csak Frida meg én (meg Maric) nem vagyunk benne a felújítandó darabban a társulat csajai közül - úgy érzem, ez koncepció. Nyilván maga a tény nem zavar, mert kevés valószínűséggel kaptam volna nagyobb szerepet benne, kis szerepben kettőződve lenni pocsék. Nyilván az még lehet, hogy a másik készülő darabban (esküszöm, nem emlékszem rá, pedig - ja, nem is volt cím mondva) főszerepet kapok, de Gyuri se szokott nekem szerepet adni, Sződy is csak utolsó gondolatként, így erre sem számítok. Ami azt jelenti, hogy nem nagyon fogok játszani semmiben jövőre sem.

Valahol persze fáj. Ahogy az lenni szokott. Még megfordul időnként bennem, hogy egy színészkettőt megint, és hátha játszunk hosszúkarácsonyit velem, meg a Csongor még mindig... de ez egy-két alkalom. A srácok nélkül a Furcsapárnak kevés értelme van, a többi darab meg már nincs.

Tegnap elég szarul voltam ahhoz, h lemondjam a szerdai meghallgatást a rockmetál bandával, egyszerűen nem voltam képes készülni, anélkül pedig semmi értelme nincsen. Ma este meg elmarad a szívforgács próba, pedig a múlt heti elég jó volt. punny. legalább pihenhetek, meg, amennyire látom, este is írni fogjuk még a karaktereket, meg átnézni, de most már aztán muszáj kiküldeni, annyira nyomaszt, h nem sikerült múlt péntekig elkezdenünk sem.
Cserébe faszák lettek a leírások, egy-kettőre kifejezetten büszke vagyk.

NEM.

nyilván olyankor betegszem meg, amikor... eh, hagyjuk, még igazán beteg sem tudok lenni. Ahhoz otthon kellene tudnom maradni, és nem menni társulati évadzáróra, vagy akár holnap dolgozni. Dolgozni muszáj, vannak új belépők, vannak feladataim, és nincs kedvem telefonon keresztül instruálni másokat, instruálni a főnökömet.

Nagy erőkkel írjuk a karaktereket, nehéz ezt így belassult aggyal, de valahogy csak-csak sikerül.

Mert persze, hogy fázni fogok időnként a legmelegebb nyárban is. Legalább egy inget hozhattam volna reggelre (meg esetleg éjszakára) magammal,dehát az előzetes gondolkodást igényelt volna. Nekem meg ilyenkor csak annyira futja, hogy melyik feketét melyikkel. Meg, hogy péntek, akkor a farmerem.

A tegnap késő esti vihar lenyűgöző volt, tökéletes háttér a Vestrit család kalandjaihoz. Valahogy meg kéne oldanom, h ne érezzem folyamatosan azt, lemaradok valamiről. Ha nem olvasok, akkor lemaradok az olvasás élményéről, ha nem nézem a vihart, akkor a viharról - de a legnyomasztóbb az az, amikor ott állok az erkélyen, nézem a villámokat, és belül valaki még mindig rohan ki az erkélyre a villámokhoz. Attól félek, hogy lemaradok arról, ami velem történik.
Pedig ez ugye... ilyen ugye nincsen?
Nyilván az egész koncentráción múlik. Meg azon, hogy el kell felejteni az önreflexiót, a tükröződést, azt, hogy létezem. Meg azt, hogy akarok létezni, főleg azt, mert nincs annál kitűnőbb elidegenítő dolog, mint annak a tudata, hogy én most érzékelek, figyelek, látok, hallok. Fasza a színészeknek, amikor épp megfigyelik azt, h mit tesznek, és mi történik bennük. Nekem ehhez asszem amúgy is érzékem van. Jól van.

Tegnap szívforgács próba, jót tett nekünk a kihagyás, még lehet ebből valami, minden ellenérzésem ellenére. Nem sikerült még összeegyeztetni egészen a zenei elvárásokat, a basszusgitáros szeretne valami progresszív irányba elmenni, ami önmagában nem baj, ha rakhatok hozzá mintát eleget, de a gitáros gitározik, szólokat, és nem abban a stlusban, mint elkezdtük. A hegedűszólóim meg ... háhá, borzasztóan unalmasnak találom az imprós szólózást,a hangnembe illő hangok váltogatása unalmas. Dallamot akarok. Azt hiszem, most már össze kéne szednem időt hozzá, hogy összerakjak magamnak határozott, megismételhető dallamokat, és leszarjam az improvizációkat.

Elkezdtem összeírni, mi mindent kellene beszereznem a zenéléshez, őszintén remélem, hogy valóban megkapom az adójóváírást. Hegedűhöz valami pedál, állvány, húr, plusz kábel, mikrofon, kábel, állvány. Aztán majd keverő és hangfal, de azt már nem mertem beleszámolni. MEg nem is tudom még, hogy milyen kellne. Az első adagról már van elképzelésem. Valószínűleg a pedál és a mikrofon lesznek a köv. lépések, a többi még nem annyira sürgős (ok, a mikrofon sem, de... de.)

A másik együttesen gondolkodom, valószínűleg szinte biztosan elmegyek szerdán a próbára (elvégre ezért ne érek rá másik próbára btw, szal muszáj mennem), de őszintén, nem hiszem, h pont én kellek nekik. Meg fordítva sem.

Na, szép nap ez a mai.

akartam írni dolgokról, de reggel óta meló van. borzasztó, amikor a külföldi cég új háerese nem tud jól angolul, nem adták át neki rendesen a pozíciót. Nem tudom, hogyan fogom ezt kezelni, ha egyáltalán, majd cc-zem a levelekre a felettesét, (aki amúgy is állandóan pattog) értelmezzen és fordítson neki ő.

És közben ott a másik hr-es a másik országban, ő csak egyszerűen nem tölti ki a formot rendesen.

tegnap voltam énekelni egy újabb együttesnél, meglepett, h hívtak a köv. próbára is.

Rule of DRAMA (Szappanopera RPG)

írtam folytatást az előzőkhöz, ez lényegében a vége. Nem egységes, meg ilyenek, majd összefűzöm, és lesz belőle LFG-re cikk, de egyelőre ennyit bírtam.

Mesélni akarok.

új nap, új remények. Viszont mézárlásba fogok kezdeni, már megint fúrják a utat az  utcán.
tegnap felvettem a haradiakat a topikba, örülök  a kreatív, különösen a kézművesen kreatív embereknek, mert nekem azért ezekhez nincs érzékem :D

tegnap este hellokittyt rajzolgattam flashben házifeladatként, a világ szétesett vonalakra, körökre.

Azt viszont meg kell jegyeznem, mostanában iszonyú nehezen szánom el magamat bármire, még munkában - vagy főleg itt, ugye. Várom, hogy elteljen a munkanap, minél kevesebb aktivitással, aztán este ugyanott vagyok, fáradt, enervált. Nem szeretem a nyarat. A meleg és a napsütés kiszívja az erőmet, és este csak szeretnék végre a hűvösebb lakásban ülni. Jó lenne csinálni folyamatosan valami értelmeset. Időnként vannak fellángolások, csináltunk plakátot, járok ebbea suliba, ma este megyek egy másik együtteshez meghallgatásra, holnap a szívforgáccsal próba, aztán pénteken elnökségi, meg meg a táborszervezés is - de olyan... semmilyen ez az egész.

Ma reggel ráadásul az új recis csaj rámköszönt a metrón, miközben olvastam és zenét hallgattam. Én ezeket az embereket nem értem. Olvasó embert nem zavarunk, csak, ha ő vesz észre magától. Asszem ez is rányomja a bélyegét a ma reggeli hangulatomra, mert olyan szintű indulatot bresztett bennem az alapvetően semleges csaj, h meglepődtem. És nehezen tartottam fennt az udvarias maszkot. Még csevegtem is, pláne.
Nem mondom, van, akinek örülök ilyenkor reggel is, de azok nem utaznak azon a vonalon. Vagy ők is olvasnak és zenét hallgatnak... mintha a múltkor valami régi gót-rpg-live ismerős utazott volna mellettem, mert mintha nekem biccentett volna, de aztán ő is olvasott tovább.

Igyekszem, igyekszem.

Like-old

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150217141768279&set=o.219067841444042&type=1&theater

egy kicst még spammelek ezzel, hátha nyerünk. Elvégre jó lett :D

http://droidzombi.tumblr.com/

lett egy ilyenem. még nemtom, fogom-e használni, és hogy hogyan integrlom össze a bloggal :D

Akartam írni a hétvégéről, de aztán elolvastam egy cikket arról, hogy a kamasz és tinikorban nem akartak kispolgárk lenni, de mostmár bezzeg, és elkeseredtem, hogy mennyien vannak, akik hülyeségnek tartják már gyerekkoruk álmait. A forma nyilván nem lehet annyira tartós, de a tartalom, basszus. És aztán majd, ha megérik, nyugdíjasként jönnek rá, hogy ennyi erővel kitarthattak volna, a végeremény ugyanaz.

Kis kitérőnk után foglalkozzunk a hétvégével, ami pénteken kezdődött egy cégs sportnappal - győzött a mi csapatunk, egy feladatot én oldottam meg, egy másikban gerendákat cipeltem és pörögtem erőteljesen, hogy sok pontot kapjunk, egy harmadikban meg a leösnő recis építészcsajjal ledomináltuk a csapatot, és keresztülvertük rajtuk a megoldást. Időnként felmerül bennem, hogy nem vagyok én olyan okos, meg művelt, meg intelligens ember, de egy-egy ilyen csapatverseny után tudom úgy érezni, hogy ... de.

Aztán röplabdáztam és leégtem a napon (szerencsére pólóban, nem ujjatlanban, aminek köszönhetően ugyan bután néz ki a nyakamon a piros, de legalább nem az egész vállam és hátam, mint másoknak). És beszélgettem emberekkel, aminek következtében itt bent az irodában is tudtam. Este hazamentem a középső busszal, még emberi időben.

Szombat első felében flash tanfolyam, ez is erősítette sajnos az önképemet, miszerint én gyorsan gondolkodom és tanulok (és már láttam a flash professionalt meg animáltam is már). Azért sajnos, mert egyrészt ez azt jelenti, h időnként unatkozom, meg elvárásaim lesznek az életől.
Namindegy. Jó lesz ez, érdekes.

Utána karaktereket szültünk, muhaha, utána Drazsénak volt születésnapja hajnali, amikor megjött a szél meg a lehűlés.

Vasárnap csapatbeosztottunk haldokló Elnökünk rezidenciáján, ami hatékony volt még a menetrendszerű összezördülésekkel együtt is. Lettek csapatok, nemsokára kiderülnek, csak még várjuk a jelzést :D Utána átmentünk Cucc rezidenciára utánanyomozni leendő ismeretlen csapattagjainkra, meg dolgoztunk tovább a zseniális koncepciónkon, meg rockband dolgokat játszottunk, ami azért elég jó.

csend, szél, eső. ezek kellenek. nem vagyok elégedett magammal, de most nem az eredmény szinten, hanem sokkal mélyebben. személyiségi szinten.

pályáztunk Szozsival

Szozsi fényképezte, Lyona ruhája és segítsége a fotózáson, én meg ott vagyok, meg ötleteltem énis, emg photoshoppoltam.
Majndem az ezredik daru lett a kép címe, csak aztán mégsem :D

najó. vlami valahol idegesítően zúg, nyilván az utcán, mert halkabb lett az ablak becsukása után.

álmos vagyok, álmosálmosálmosfáradtálmos, basszus, a semmitől. A semmitől nem lehetnék? De vagyok, vagyok vagyok.
(Szavak, szavak, szavak).

Ma este megbeszélünk okosakat, remélem lesz agyam, remélem egyszerűen nem parázok most rá a táborra hirtelen  minek azt, para nélkül is működik. Csak... nem érzem jól magam. Szédülök, mert megráztam a fejem.
Pedig egyedül egy irodában, nincs itt senki,nem lát ide senki - sajna hallani lehet, tehát fülesen kell zenét hallgatni -, meztláb lehetek a szőnyegpadlón, meló alig-alig.

Le kéne esnie annak az esőnek.

hű. a hosszú hétvége kevésbé volt ... sűrű, mint amilyet alapvetően elvárok azoktól az időktől, amikor nem kell dolgozni (a.k.a. szabadidő), de talán nem volt baj, mert végre volt időm játszani (előző blogbejegyzés), ve tudtuk fejezni az arc-plakátpályázatos melót, olvastam, és még hemelkedésesen nyavalyogni is volt időm. (Ez utóbbi mondjuk inkább rossz, jobban belegondolva. Ha nincs alkalom/idő rá, akkor csendben szenvedek, és az mindenkinek jobb :D)
--

közben ebédeltem. ennyit a nagyívű blogírásról.

zombit ölni vadidegenekkel is jó, még úgy is, h én vagyok a legbénább, aki rettentő módon meg tud lepődni a normal-nál nehezebb szintre sorsolódáskor, hogy miért csapnak le egy ütéssel a dolgok. Well. Viszont vicces a tanulófolyamat - a közös taktikákat csak online lehet kitapasztalni, a gép csak a minimum jóarcoskodást teljesíti, az összetettebb, ez ide néz, az oda, meg ilyesmiket már nem. oké, nekem már az is bonyolult időnként, h hova kell lerakni a benzineskannákat ahhoz, hogy ne magunkat gyújtsuk fel...

a hőemelkedés pedig magyarázat a zombiságra.

Lépések, lépesek, aláírtam papírt az iskolánál, jövő szombattól minden szombaton tanfolyamon leszek, fura ez. De legalább a közelben leszek. Utánakérdeztema  hastáncoséknak is, ahol nemsokára indul kezdő csoport, ez még megfontolás alatt van, mert nem tudom, mennyire fér bele az időmbe - de, mivel egyrészt kellene mozognom valamit, másrészt a mozgáskoordinációmmal meg kultúrámmal meg ilyesmik is kellene kezdenem valamit, ezért lenne értelme. Az együttessel meg úgy vagyok, hogy... hát. Lici már határozott véleményen van a panaszaim alapján, és onnan nézve igaza is van. Nem érzem magam egy hullámhosszon a többiekkel, nincsenek zenei ötleteim, és az énekkel sem fejlődöm úgy, ahogy szeretnék. A hegedű meg jóval kevésbé érdekel annál a hangsúlynál, ami kap. So what.

Holnap megyek koncertre (ezis amolyan régi igényem, olyan ritkán jutok el koncertre, h lassan szégyellem). 

álmomban Szozsi kisiklatott, eltérített egy villamost - vagy netán csak kikerült a sínen valakit, nem tiszta ez már, ennyivel ébredés után.

Borzasztó, fáradt vagyok, álmos, szédülök, úgy általában minden bajom van a létezéssel úgy általában. Lenne dolgom, a pályázatra a képet gyártanom, ami jó lenne, de az időm kevés, ésm estére már agyam nem marad.

A családom nem válaszol e-mailre, persze telefonálhattam volna, de gondoltam, a nap során csak megnézi valamelyikük az emailjét. Kéne az anyakönyvi kivonatom, személyit kell csináltatni most már. Fogalmam sincs, mikor, elegem van, h minden szarért szabit kell kivenni, milyen koncepció alapján van az ügyintézés mindenhol munkaidőben? Még jó, h a boltokat nem akarják bezáratni hétvégére. Az emberek hülyék. (Én meg még mindig szédülök)

Ma meglátom, iratok nélkül is elfogadják-e a jelentkezésemet.

Mi van még? Ja, az együttes. Hagyok még neki időt, hátha.

úgy beszédültem kb másfél órára, h azon gondolkodtam, fel merjek-e kelni, hátha összeesem (mertem, sétálgatok időnként mezítláb a szobában, meg mozgok meg minden).

megtaláltam tegnap a szépséges creative zen mp3 lejátszómat, amilyet már nem árulnak - nem értem mér nem, szép és pont arra jó, amire kell - lehet vele zenét hallgatni.

emellett jelentkeztem tanfolyamra, jövő hét szombaton már kezd, remélem, jó lesz. a "szeretnék érteni valamihez" jegyében. végül a design vonalon maradtam, elvégre azzal már foglalkoztam, és annak az egonómia (bocsánat, user experience) része komolyabban érdekel. Csak az zavar, hogy engem a szoftveres része komolyabban lázba hoz, mint a weblapos. Mindegy, egyelőre részletkérdés, hosszabb távon meg annyira mindegy...

végigszaladt Janie Shepard az Arrival DLC-n, hogy ez minek volt, azt nem tudom. KEzdem magamat az értelmesebb kisebbségnek érezni a játékok terén is - valahogy nem jó irányba tart az ipar, de legalábbis az EA biztos nem.
Érted, a sikeres mozifilmek és népszerű zenekarok közhelyesek, giccsesek, egyszerűen megfoghatóak, most a játékokból is megpróbálják kiírtani a (szellemi) kihívás maradékát is? Miért kell rossz dolgokat készíteni?
költői kérdéseinket hallották, lépjenek tovább, nincs itt semmi látnivaló.

nem röhög.
megtaláltam a suli honlapját, akikkel felléptünk, a nyitóképsor... vicces.

az előadás jó élmény volt, meg szerintem jók voltunk, meg ilyenek. remélem, nemsokára megkapjuk a felvételeket.
annyira fáradt lettem estére, hogy még a trónok harca aktuális részét is erőfeszítés volt megnézni. De persze nem tudtam elaludni, megint vagy fél-egy órát forgolódtam félálomban.

a hétvégén kissé elfáradtam. még nincs vége, ma még szabadságon vagyok, és próba délelőtt, fellépés este - ezúttal éneklek, úgyhogy az egész fellépés mindössze bruttó öt perc. Meg a smink felrakása persze.

Péntek este elnökségi, amit sikerült befejezni időben, és a fontos dolgokat megbeszélni, szombaton próba, este meg szülinapi buli a Menedékben - érdekes beszélgetések, embereket csoportosítottunk aztán kategóriákba. Aztán vasárnap megint próba, és ez most eltartott fél2ig, onnan rohantam a tábori előkészítős ügyre, ahonnan robogtam vissza a Bázisra fotózásra - nem igazán voltam már magamnál, kábé arra voltam képes, h kövessem az instrukciókat. Lábat ide nézz fel, kapaszkodj, most próbálj meg idekapaszkodni, és a lábadat meg ide, estébéestébé. Majd gyártok képekből képeket.

mennyivel könnyebb bölcsnek lenni olyankor, amikor nem én vagyok ott. Mennyire értelmetlennek tűnnek az akkori tanácsaim. Ez a "csak menni tovább, megvárni, amíg elmúlik" ügy egészen kivitelezhetetlennek és értelmetlennek tűnik. De nincs más, nincs semmi más. Az idő nem fagy be, nem áll meg, akkor sem, ha szeretném, akkor sem, ha nem veszem észre éppen, mert nem oda nézek. Már dühösnek lenni sincsen erőm. Örülök, hogy bizonyos rutinok még mozgatnak, bármennyire is megvetem ezeket a rutinokat.

egészen fellelkesített az lfg-s novellapályázat, erre már több esélyt látok, h írjak is valamit. Az előző, posztapokaliptikus érzetű cucc inkább arra volt jó, hogy kitaláljak egy sztorit, amit aztán beleépítek a királylányos fantasy háttérvilágába. Ja, tegnap azt is megbeszéltük, hogy jó regény lehetne  a meséből. Illetve, egy nagyobb novella, ha túl hamar meghalnak a játékosok :D

Namindegy, kijelentem, hogy nevezni kívánok a pályázatra, és augusztusig megírok egy novellát a témában. Mert remélem, hogy ez a leírt kijelentésem már fog annyira motiválni, hogy meg is tegyem.

Csak időt kell hagynom. Komolyan, még játszani sem szoktam mostanában, annyi minden van. Első körben a plakátpályázatos dolgot kell megcsinálni.

Végül mégsem maradt otthon a Céges mobilom, nem mintha ez bármit jelenthetett volna, mert akit hívtam, az nem volt elérhető.

Voltunk színházban, megnéztük a Játékszínben a Jutalomjátékot, ami egy kellemesen aranyos vígjáték, némi érzékenyüléssel a végén, amit épp egy kicsit éreztem soknak (időnként nem bírom azt az érzelmektől fűtött hangot, ahogy a színészek beszélnek).

Jobbra tőlem elkezdtem színes postiteket pakolni a falra, kellenek mégmégmég, csak nem tudom, mit pakoljak ki. ŰJelen helyzetben minden taskot kirakhatok, nem foglalnak sok helyet ^^

szmájliszmáűjli.

kialudtam magamnak egy részét, és ennek örülök.

Hű. Hát, jó reggelt.

Ahogy elnézem, minden telefonomat otthon felejtettem.

A hétvége pont egy kicsit volt sok, délutáni alvás után már kifejezetten rosszul voltam, aztán persze hajnali négyig nem bírtam elaludni. Én ezt nem értem, miért, miért, miért. Az alvás kimaradása kegyetlenség.

Egy dolognak kellett volna kimaradnia a hétvégéből, és máris nem érzem a túlterheltséget. Szombaton volt emtétés közgyűlés, ami kifejezetten élmény volt. Sőt, péntek este volt királylányos fantasy, hejj.
Naszóval, kgy-n megválasztottak többek között engem is vezetőségi tagnak, it will be endless phun, már látom előre. Persze nem tudtam végig maradni, pedig 45 perccel tovább maradtam az előre hirdetett időtartamnál - még leadtam a szavazatomat az FB tagokra, aztán tsá.
Mentem RS9-be, az évad utolsó előadására. késtem 5höz képest olyan 10 percet (fene gondolta volna, hogy ennyire nehéz keresztbe jönni az utcákon. Tanárúr csúnyán nézett rám, épp kezdték a próbát, és már bent ült a hangpultban. Kár, hogy semmiféle jelzést, visszajelzést nem kaptam arra vonatkozóan, h mikorra is kellett volna mennem. Reggelig vártam az utolsó pillanatos emailre, aztán megírtam, hogy 5re megyek, egyéb információ híján.
Az előadás amúgy tetszett, bár izgalmas volt hirtelen hasat csinálnpm magamnak, meg Laura otthon felejtette azt (én meg nem írtam neki előtte sms-t, hasonló okokból :D), meg az obvious botlás megtörtént (hol van ennek a bejárata?... ööö... hehehe..  kijárata?).
Utána még egy kicsit ittunk meg beszélgettünk, éjfél előtt már otthon voltam, ollé.

Vasárnap délre mentem táborszervezősdire, vol némi szabadidőklubb fílingem, de, amikor a napsütésben mentem át Momóékhoz live megbeszélésre, akkor már éreztem, hogy képtelen vagyok gondolkodni, egyszerűen elfogyott az agyam így a hétvégén. Örülök, h Inszéjn beszáll segédmesélőnek.

Ma remélem, lightos nap lesz itt bent, nem csúszom majd el semmivel, mert van dolgom még májusra. Este megyünk színhzába, az jó lesz, utána még meg kéne nézni a Trónok Harca aktuális részét. Kedden énekóra, szerdán próba, pénteken elnökségi, hétvégén meg próbák délelőtt, vasárnap délután táborizélés, utána meg fotózunk Szozsival. A maradék időt meg asszem felhasználom pihenésre, mielőtt komolyabban rosszul leszek. Meg persze közben kellene gyakorolnom, illetve képeket gyűjteni és dolgokat csinálni a plakáthoz, ehehehe.

Rájöttem, hogy akár kirakhatok a falra is post-it-eket, mert akkor még észre is veszem a kiírásokat. Task listet gépen sosem tudtam rendesen vezetni, papíron már inkább, mert amúgy szeretek kézzel írni, papírra időnként, de... de ez így feltűnőbb. És nem vesznek el a papír beteltével a későbbre időzített dolgok. Háhháhháááá.

Tegnap elkezdtem kidtalálni a Belső Királyság/Hercegség dolgait, aztán rövid úton Inszéjnt kértem meg segíteni - magamban kevéssé vagyok hatékony, egyszerűen már az is rengeteget segít ilyenkor, ha van kinek gondolkodnom, így meg volt kivel gondolkodnom. Úgyhogy már nagyvonalakban kész van, most jön az a rész, amikor dolgozni kell vele, leírni például, aztán néhány családot konkretizálni, néhány kavarást már megalkotni, meg ilyenek. Bár ehhez le kéne még ülni Ramis-szal meg az Ölyvvel is még, mert szeretem, amikor a játékosok is alakítják az őket körülvevő világot.

(a spiritual front énekesének a hangja meg, nos. I will not kill myself because i've no pictures in which I smile.)

(atari teenage riot-ot hallgat)

azért, ahogy hallgatom és olvasom az alföldis cuccokat, egyre inkább felébred bennem az érzés, hogy, ha így folytatja a politika, lehet, h kúlság lesz színházat csinálni. valahogy nem sikerült innen az országból kitakarítani semmi rosszat, mindenki csak az eddigi koszra és romokra épít rá. Na, nem mintha igényem lenne az elmúlt és jövendő X év felelős emberei közül bárkinek a sajátos elképzeléseire. Tényleg, időnként úgy érzem magam, mint a WoD szerencsétlen természetfölötti lényei, mondjuk az elcseréltek: ha beleszakadnak is, nem lehetnek részei a normális emberi társadalomnak, egyszerűen kiesnek a szűrőkön.
Tulajdonképpen nem szabadna belegondolni, hogy a politikusaink kb annyi elhivatottságot és/vagy hozzáértést tanúsítanak, ami időnként egy osztályelnökségtől is gáz lenne. Vagy reménykedjünk abban, hogy a társadalom és kultúra sok mindent elvisel, és több nemzedék kell az elpusztításához/élhetetlenné tételéhez? Hm. Nem.
Ha legalább jószándékú hülyeség lenne. Ehh.

namindegy, örüljünk, h béke van, nem? és máshol az éhezés meg a gyerekkatonák, meg a sugárzás meg a hurrikán meg az űr végtelen hidege a légkörön túl, és kicsit messzebb a háttérsugárzás meg az önmagába záródó világegyetem.

minden csak a megfelelő nézőpont és fókusz kérdése.

Apróságok, átállítottam az egyik helyen azt, hogy akár költözni is hajlandó vagyok. Nem szeretnék, még nem, de nem tartott sokáig a döntés.

Tegnap  jött új gitáros srác a szívforgácsba, végre nem én vagyok a legfiatalabb az együttesben. Érdekes volt figyelni, ahopgy elkezd belerázódni, úgy tűnt, még nálam is kevesebbszer találkozott ekkora erősítővel meg úgy általában zenekari léttel (vagy persze, csak bénábbra vette a figurát, de nem hiszem, az olyna lányos lenne). De tényleg, kb annyi hozzáértést tanúsított ahhoz, hogy a zsinórt hova dugja be, mint én, amikor megvettem az elektromos hegedűt.
Viszont nekem úgy tűnik, hogy játszani tud, úgyhogy remélem, csak idő kérdése, amíg belejön. Kíváncsi vagyok, mit hozunk össze.

Szombaton Smocek előadás lesz (jó lesz ez a  közgyűlés után), h miért mindehol az a viszonylag jellegtelen kép van kint, én nem értem. A képen a Labirintus egyik betétjelenete van, a két öregasszonnyal, akik kb egy percet vannak színpadon. Na jó, van az három is. Hamár mindenáron Laurát szeretné felrakni a képekre, akkor lehetne az első darabból, ott érdekesebb is - de ez a kép annyira... jellegtelen, és mindenkiről előnytelen, aki szerepel rajta.

Holnap királylányos-fantasyt mesélek, ma készülök rá jól, mert most már tovább kell gördítenia cselekményt egy olyan pontig, hogy jóval szabadabban lehessen időpontot egyeztetni, akár a játékosok bármelyikével.
--
ja, jut eszembe, elmúltam 28 a hétvégén, kevés ennyire jelentéktelen születésnapom volt, nem volt jó.  Mmint... és most azért úgy érzem, kezdem elveszteni a kapcsolatot az éveim számával is, annyira... idegen ez a szám. A 28 évesek már komoly emberek, legalábbis ez a szám komoly szám. Azt hiszem, soha nem merült fel bennem, hogy megérem, vagy valami ilyesmi, valószínűtlen életkor. Átléptem a valószínűtlenségbe, ahogy elnézem. Nem emlékszem rá, hogy valaha is terveztem volna a felnőtt-létemet gyerekként, azon túl, hogy nem szeretnék ügyfélszolgálatos unalmas-kosztümös néni lenni papírhalmok mögött. Szigorúszemüveges, fehérköpenyes tudós mondjuk inkább. Vagy farmeres-pulóveres csillagász.

grafomániát kaptam, biztos az van, de ez mostanában a jelentkéktelen apróságok blogja.

például ma reggel az alapózót ecsettel raktam fel (ja, ruhaboltban szeretek sminkecseteket venni :D), és igazából ez jó. meg végre volt energiám sminkelni magamat reggel, ez mostanában ritkán fordul elő, pedig ott a kismillió sminkizé a fiókban nagy halmokban.
Erről jut eszembe, az éneklős fellépésen naagyon ki kell magunkat kenni - nekem könnyű, én gót vagyok, ergo tobzódhatok valami überbrutállátványos sötétrúzsos cuccban, mer' az elvárás.

Tegnap énekóra fura volt, abból a szempontból, hogy a vissazajelzés alapján szar voltam a próbán, ennek ellenére most órán megint jól szólt minden. E. Visszhallgattam mostreggel magamat, nemvolt annyira borzasztó, mint számítottam rá - úgy általában, mert valóban, nem kellene megpróbálnom hallanom magamat, olyankor nem jó. Még mindig nem tudom hova sorolni a hangszínemet, btw.

na majd.

nézegetek tanfolyamokat. Nem mintha annyi szabadidőm lenne - és emlékszem még arra, amikor elhatároztam, majd diplomázás után mennyi mindenbe fogok belekezdeni. De most hátha sikerül. Egyrészt meg szeretnék tanulni franciául, ez tehát eleve vmi franciatanfolyamos dolog lesz. De nem eyértelmű, mert már előre hisztis diák vagyok, nem érek rá esténként, mert szinte minden ötkor kezdődik, viszont nem szeretnék heti egyszer járni, mer az meg baromi lassú. Ráadásul fogalmam sincsen a jelenlegi szintemről, valahol a kezdő és a kevésbé kezdő között a tesztek alapján, de gyorsan jönnek vissza a struktúrális emlékek. A szavak nem. Azok soha.

Aztán itt van az a kérdés, hogy vannak OKJ-s tanfolyamok, a Designer, a Multimédiafejlesztő, a Szoftverfejlesztő és az Internetes alkalmazásfejlesztő. Vagy valami hasonló. Alapvetően azt nem tudom eldönteni, hogy a fejlesztői oldalt szeretném tanulni tanfolyamon, mert a másik oldalt önszorgalomból könnyebb, vagy inkább a meglévő terméktervező tudásomat egészítsem ki, mint designer. Mert elsősorban az alkalmazások/programok felülete és felhasználók szempontjából érdekes működése érdekel (ejj, de szépen megfogalmaztam, de már a múltkor rájöttem, h ez a user experience az igazából). Viszont szeretném érteni a működéseket is. És akkora kúlság lenne végre érteni valamihez. Valami komoly dologhoz, érted. És végre használni az agyamat.
Ráadásul a grafika számítógépes verziója is kifejezetten vonz - PS, DTP, 3D modellezés, Flash, animációk. De nem vagyok abban biztos, hogy nem csak azért, mert ezzel foglalkoztam már. Hiszen rajzolni soha nem tudtam különösebben jól.

Nem szeretnék webdesigner lenni, sem az alkalmazott grafikus, aki a plakátokat meg vizuális arculatokat tervezi meg, és bannergyártó meg flash animátor sem.
...

nyilván leginkább live plotokat gyártanék, meg rpg modulokat írnék, meg játékokhoz találnék ki akármiket, nem kérdés.

Meg persze színdarabot hoznék végre össze, és alapvetően lennék én főállásban színész, és akkor nem érdekelne ez az összes többi.

alapvetően.... reggel van. Duh. Nagyon reggel. a kiszáradt nyári reggel, amikor de jó lenne tovább aludni, de a fény magában is felébreszt, és aztán meg meleg lesz, de ekkorra én már bent ülök az irodában.

tegnap vettem egy rövidnadrágot - ez önmagában nem fegyvertény,de az, hogy ezt a férfirészlegen tettem, már igen. Én spec büszke voltam magamra, h, miután leálltam az oldalzsebesnadrágok mellett vágyódva, elgondolkodtam azon, hogy a legkisebb akár jó is lehet rám, kikerestem egy S-eset, felpróbáltam és megvettem. Legkedvesebb térdig érő, kirándulós-táborozós rövidnadrágjom ezelőtt i férfinadrág volt. Háá.

És most munka.

még egy ember, és komolyan dühös leszek. ... nem igaz. már dühös vagyok. A világ szövetét a hit tartja fent bizonyos értelmezések szerint, és lokálisan is fontosak azok, akik szövik az életet a világba. Sajnálom, ezek tények. (a düh jó, mondta magában, felírta a kis füzetbe, és bekeretezte párszor a biztonság kedvéért. kiírta a falra, a cake is a lie mellé, aztán onnan lehúzta, mer a kontextus, na az nem mindegy. az entrópia meg növekszik, és toborozni kell a kieső harcosok helyett, ha úgy adódik, ahhoz meg nem a düh a vonzerő mindig. nem mindig. )

Elkezdődött a Nyár. Most határozottan a szülinapom volt a fordulópont, ekkorra tudatosult bennem, hogy ez a hőség, napsütés és meleg esték ideje, meg a hirtelen záporoké és viharoké, és, amikor nincsen kánikula akkor gyönyörű az idő, meg aranyfényűek a délutánok meg ilyesmik, és napközben rettentően fogok örülni a légkondinak. És már pár éve kiestem az iskolás lét egészséges körforgásából, nincsen nyári szünet, és nem változik semmi meg ilyenkor - még akkor sem, ha vannak, akik körülöttem még mindig ebben a ciklikusságban élnek.

Volt egy zavaros hétvége, ami igazából nem tudom, talán a nyár miatt volt olyan furcsa, amit nem tudok hova tenni.
Nyilván a hét kikészített, telihold, időjárás, meg az obvious érzelmi ingadozások, és ezt a környezetem is szépen hintába ültette.

Volt közben egy live, amiről felemásak az érzéseim - egyrészt nem érzem sikertelennek, bár nem tudom, hogy végül milyen eredményre jutott a brovosi különítményünk. Másrészt nem sikerült igazán érdekeltté tennem magamat. Nem volt érzelmi kötődésem a karakteremhez sem, így másokhoz és az eseményekhez sem siekrült érdemben viszonyulnom. Enélkül meg nem éri meg játszani. Hiába beszélgettünk a karakterünkről, valahogy nem sikerült megfognom a lényegét - hogy mégis, miért van itt, és mi az, amit érdekesnek találhat a jelenlévőkben. Volt érdekes beszélgetésem a mágiáról és jóslatokról - de az, hogy ennek a játék szempontjából semmi jelentősége nem volt, az eléggé kiölte a tétjét a dolgoknak. Ahogy halott bátyánk utáni kutatásunk sem ért semmit, hiszen tudtuk, h ezt csak mi találtuk ki, és nincsen sztoriszálunk rá.
Mivel Westeros alapvetően nem érdekel, nem hoz tűzbe, hogy ebbena  világban játszhatok, illetve az intrikálgatás is olyan... mellékes elfoglaltság lehet számomra, ezért nem nagyon találtam a helyemet a live-on. Ez nem az én játékom, még NPC-ként sem. Nem volt annyira egyhangú a játék, mint az előző - a többiek jóval nagyobb arányban élvezték, de akkoris. Még mindig a smink és a jelmez volt a legjobb.
Volt "primogéntanács", volt valami zavaros konfliktus, ami a vacsora alatt Drímőr karakterének kifakadásával tetőzött - és a közönség érdektelenségébe fulladt. Valószínűleg, ha nem étkezés alatt, és nem mindenki előtt zajlik a dolog, akkor lehetett volna súlya - ha oda kell menni az egymásnak eső felekhez, ha mindenki eldöntheti, hogy érdekli-e az esemény, ha csak azok vannak ott, akiket érint.

A párbaj nekem kifejezetten tetszett - még a határozottan vicces Dani féle körmondatokkal is.

Na, egyelőre ennyi.

You try to change the world
With all your stupid words
Shut up! Shut up!
You don´t really have
What you say to us
But you need to be a star

You have the girls and the sex
And the drugs and the money
You´re a fucking rockstar
You have the the girls and the sex
And the drugs and the glamour
You´re a fucking rockstar

update: nem vettek fel. ez mondjuk szomorú, de.... nincs de.
--
naszóval, eggyel kevesebb indok arra, miért nem keresek aktívan munkát. Nyilván jó lett volna, ha ez a dolog bejön, mert ... mert kb olyan munkakörés környezet volt, amit keresek. Notehát, amit szeretnék bámely jövendő munkakörömben, nem prioritási sorrendben:

• az iparág legyen szoftverfejlesztés/alkalmazásfejlesztés, esetleg csak fejlesztés
• vagy tervezés 
• akár szolgáltatástervesztés/fejlesztés is lehet, de az már inkább a színház kategóriája (vagy a hivatásos live-íróké :D)
• ne back-office legyen, alkotni akarok most már, nem háttérmelót
• ne legyen dresscode. nem röhög. színes hajjal is mehessek, oldalzsebes rövidnadrágban láncokkal, bakancsban, ujjatlanban, akár szöges nyakörvben. 
• kelljen gondolkodni, kitalálni dolgokat, problémákat megoldani
• kelljen tanulnom hozzá összetett gondolkodást igénylő módszereket
• jut eszembe, imádom a különféle metodikákat. 
• a kollégák ne nagyon különbözzenek tőlem világlátásban. találkozhassak velük koncerten vagy live-on. 
• ne kelljen megtanulnom hozzá programozni.
• fizessenek ki rendszeresen.
• fizessék a túlórát, ha van.
• ne legyenek balfaszok a főnökök. A kollégák se, persze.
• legyen szép környezetben, ne sok átszállásnyira otthonról.
• legyen rugalmas munkaidő.

hirtelen ennyi jutott eszembe. azt már nem írtam bele, hogy legyen saját színpad, legyenek jó darabok, legyen jó közönségszervezés és.... és jó közösség. Meg kreatív és inspiráló környezet, na, azt meg összefoglalja a fönti is.

Én a szokásos dolgokat tudom nyújtani:

• okos, jó felfogású vagyok
• elvégeztem egy műszaki egyetemi szakot
• kreatív vagyok
• könnyű motiválni
• elemzően is képes vagyok gondolkodni
• intuitív vagyok
• jó az íráskészségem
• ja, azt mondtam már, h gimiben matektagozatos voltam? és szerettem, amíg heti 8 matekóránk volt?
• hajlandó vagyok rengeteget ötletelni addig, amíg nincs jó megoldás
• Kellő energiával bármit meg tudok cáfolni - valamilyen nézőpontból nem lesz igaz
• szeretem a folyamatábrákat, checklisteket, és ezeknek a formázását is :P
• ismerek alapszinten grafikai és tervezőprogramokat, és szeretek újat tanulni
• gyorsan olvasok. irodalmat és szakirodalmat is. meg kottát. 
• kedves, türelmes és toleráns vagyok.egy hosszas recepciós lét tanított meg mindenkire mosolyogni.
• még mindig meg akarom váltani a világot.

Duhh.

Mai "gondolkodjunk pozitívan" gyakorlatunkat olvashatták. Az a durva, hogy hatásos. Nyilván el is múlt az az ebéd utáni időszak, amit legszívesebb ctrl-x-szel kivágnék az űrbe a napból, de amúgyis. 

Azt gondolom, vannak időnként emberek, akik hozzáadnak az életemhez, a gondolataimhoz, érzéseimhez. Ez nem az általános haver-barát témakör, ez tulajdonképpen egyoldalú. Ez az, amikor észreveszek egy értékes embert, és ösztönösen vonzani kezd benne valami, amit jobb híján tehetségnek fordítok le. Vagy múzsának, vagy bárminek, mert fontos tulajdonsága, hogy cselekvésre/gondolkodásra inspirál.
Ha nem érzem a kölcsönösséget, akkor egy idő után el szoktam magamat szakítani az érzéstől, mert azt hiszem, hogy ez erről szól. Meg, nyilván sérti a büszkeségemet is az egyirányú szimpátia.
Csakhogy ez nem szimpátia, nem csak az. Ez nekem szól, nem a másiknak, nekem jelzés, tehát a visszajelzés se fontos.

Az már nyilván változtat a dolgokon, amikor ezen kívül is van (baráti) kapcsolat kettőnk között. Nem, nem tudom pontosan, hogy miben, és most nincs türelmem végiggondolni.

Időnként fejbe vág a szinkronicitás. Vagy mi. A véletlenek nincsenek, vagy vannak, de minek hatalma.
Persze nyilván az történik, hogy az agyunk érzelmi kapcsolódás és elvárás esetén sokkal intenzívebben talál mintákat a mintátlan univerzumban, de ettől már létezővé válnak a minták, hiszen ezek a saját fejünkben és csak egy olyan absztrakt térben léteznek, ami csak a fejekben van. Tehát ugyanolyan valóságosak, mint bármi más -illetve, mint amennyire bármi mást valóságosnak találhatok. Fine line, indeed...
--

amúgymeg várom a telefont, vagyaz emailt, vagy akármit, ma nekem eléggé mindegy, hogy mi lesz - nyilván ez nem így igaz, de ma kiakadhatok, hiszen este emberek között leszek, sokak között vagy valami ilyesmi, és ott jobb a dráma is.

de különben ez az egész a levegőben van, nem tudom, miért, és hogyan, de.

most csendben kellene lenni, különben ránk omlik az egész.

kezdődjék a tánc! mondta a papagáj és belerepült a ventillátorba.

Álom

Álmodtam, aminek a nagyjára még emlékszem is.
Alapvetően valami játék volt, vagy számítógép, vagy szimplán lemesélendő rpg - ezek a dolgok mindig összeolvadnak. Egy főszereplője volt, a karakterem, sötét, hosszabb hajú csaj. A múltat kellett megváltoztatni, kideríteni okokat,amik a jelen helyzethez vezettek. Pontosabban, a főgonosz múltjában kellett intézkedni. Az nem derült ki, hogy a mostban mi a helyzet, az események a főgonosz gyerekkorából indultak ki, iskola, valahol a felső tagozat és a gimi között, főgonoszunk még egy szeretnivaló kerekfejű, későn érő kissrác, szerepjátékozik, és a szokásos lúzer kitaszított.
A karakterem alapvetően két nézettel dolgozhatott: az egyikben önmagának az akkori kiadását játszotta, a másik nézetben a gondolatokat halhatta, meg álom-szerű plusz lehetőségei voltak a valóság módosítására ("engem nem lát most senki", "repülök", "fel tudok mászni a falon" ). Illetve ebben a nézetben az idő is lassabban telt, volt idő mindent átgondolni, mert ez inkább amolyan gondolati idő volt. (A kezelőfelületen deszaturáltabb lett a kép, és piros körök jelezték a fő karakterek gondolatait, helyzetét, hátterét.)

A jövőbeli hősök gyerekként ott voltak, a szokásos "sulis dolgok" mentek, közben azért elkezdtek gyanakodni rám, hogy valami nem stimmel - az volt a játék egyik fő akadálya, hogy úgy kellett módosítani a valóságot, h ne nagyon tűnjön fel. A végjátékról tudtam, h majd jön valami boszorkányvadász, de az csak ijesztés, mert nem engem fog keresni.
Ja, persze, emellett elcserélt voltam, és a suliban összefutott a karakterem egy másik csingivel, és ez volt a romantikus szál, mert össze lehetett vele jönni (A múltban, miközben még a valóságot s módosíthattam. Freaky.)
A végjátékot nem sikerült jól megoldanom, jött valaki, aki megölt sokakat, vagy legalábbis a karakteremet. De, mivel ez csak egy álom (?) volt, ezért visszaugrottunk a jelenbe, ahol a múltbéli események miatt más volt pár dolog. Pl. a karakterem helyett a bátyjával lehetett beszélni, mert ő így előkerült - és elmondott olyan dolgokat, amik kellettek (volna?) a múltbeli végjátékhoz. Asszem, a végső megoldás az volt, hogy mégegyszer vissza kell menni a múltba, és ezekkel a kiegészítésekkel kell lejátszani mindent, most már jól.

Jó, h itt bent nincs olyan meleg, mint kint. Most volt tűzriadó, lezavarták az egész épületet a levegőre, negyedóra alatt vissza is jöttünk, bár még az iroda többi felében gyanús a csend. Most jó ülni - na ja, a kondícióm rettenetes,valóban szükségemlenne komolyabb testmozgásra, és fogok is, elhatároztam, csak a mikor, az kérdés.



Meg elolvastam ME3 infókat valahol, végre név szerint is említették Thane-t, h ő is ott lesz... valahol a sztoriban. Remélem, nem csak egy szomorú haláleset lesz belőle. Bár... mesélőként ezt egy reális fordulatnak tartom. Kitűnő lehetőség bevonni a játékost - amennyiben ennek hatására cselekedhet a továbbiakban.
---

de azért inkább lennék már máshol. nem tudom, mi lesz próbán, fáradt vagyok, nincs nálam a bérletem, mert otthon felejtettem, és... igen, ez a napsütés. kiszívta az erőmet. Vagy nem ez, hanem minden más, ami nem is létezik, a telihold, az időtlenség, a nemtommi, nem akarok akárkikkel beszélgetni, kommunikálni. Úgy általában persze nem vagyok sok emberrel kapcsolatban, közülük meg nagy arányban vannak azok, akik jelen helyzetben sem akárkik, de... de.
Magam elé idézem a villamost, a napsütést, ahogy ilyenkor már nem éeti a bőrömet és az agyamat, friss lesz a levegő, igen, hegedű lesz a hátamon, a kezemben meg a Hobb könyv, illetve még zenét is hallgatok, mi kellene még?
Mi hát, idő, idő időa füves tengeren, fák árnyékában, Valami nagy víz illatával- nem emlékszem, milyenlehet a tengernél, de a Balaton tökéletes erre a célra, de egy kis bányató is (ha arról nem az jut eszembe, hogy mély és könnyű belefulladni), vagy a hegyek, vagy a Duna partja fákkal, az is jó, a Budai rakpart, oda nem tűz a nap ilyenkor, és legyen csend és levegő.
És világos célok és irányok, és nem ezek a kötelek és láncok, amik nem tűnnek erősebbnek a pókhálónál, és valójában azok, de olyan sűrűn befonták az életünket, hogy nem vehetünk levegőt sem akárhova, mert a mellkasunkat már körbefonták. Ha az ember nem gondol arra, hogy be van zárva, akkor nincs klausztrofóbiája, ezt megtanultam, inverz módon, mert, ha elképzelem a bezártságot, akkor elindul a pánik is, és az nem jó, ó, nem jó, bár sohasem voltam (szerencsére) igazi pánikbeteg, csak a szakadék széléis jutok el, vagy a tériszonykor, magasságba, ja igen. Maradtam már fent kőfalon majdnem, olyankor megmozdulni nem merek, és az agyam felkészülni próbál a zuhanásra és a becsapódásra (igen, még másfél méter is ki tudott hozni ilyet belőlem, bár a mellette lévő 20 méter már jogosnak tűnhetne avatatlan megfigyelőnek, de... nem.)

Megragadni a valóság szövetét, félek, hopgy lyukakat hagy benne az ujjam, de valószínűbb, hogy a körmöm szakad be, legalábbis érzésben hasonló utána, valami elveszett, ami az előbb még megvolt, ismerős? Tisztább és egyszerűbb olyankor, amikor egy dallam úgy átjárja a testemet, hogy érzem az olthatatlan lángot, az jó, nem pedig ez a rohanás az úton, miközben reménykedem, hogy egyszer csak alám kap egy szellő, és repülni fogok. Álmomban mennyire egyszerű. Pedig még ott is küzdenem kell az igazán jó álmokért, és reménykedni benne, hogy a kövtkező majd jobb lesz. Nem, ott sem egyszerű.

there is nothing to fear
if agression is the result of fear
the fear is the fear of agression
so if you are afraid of the agressor
you are afraid of a person which is afraid of you
a person ruled by it's fears
and why should you be afraid of someone who is behaving like a small child in the darkness

break in the circle we are living in
and don't be afraid, there's nothing to fear

Na, azt akarom csak mondani, hogy.

És egyéb kezdőmondatok.

Kiütött a tegnap előadás - ma hajnalban érkeztünk meg, kb félháromra sikerült elaludnom, és most nem érzem a  kávé hatását. Azért talán jobb, hogy nem félnapon voltam tegnap, még akkor is, ha ma meg be kellett jönnöm. Jó volt hétfőn kényelmesen kelni, időt hagyni a jelmezkikeresésre meg ilyenek - bár igazán belevehettem volna a kajakészítést/beszerzést is a menübe, mert így délután nágykor majdnem elájultam Mátészalkán. Úgyhogy szédülten kerestem boltot, ahol kártyával tudok fizetni - pénztárcát kell vennem, jut eszembe. Valami gótipari pénztárcát akarok ezúttal, amibe nem férnek bele az irataim.
Érdekes volt az út, régi-új társulattag sofőrködött, lesötétített, fekete nagy kocsi, meglepő ismeretségek, és pozitív életszemlélet. Az ilyen főnixes körökben nem is árt.

Elvben megyünk ma mozogni Nyüfivel valamit, de őszintén szólva nem érzem magamat úgy, hogy képes lennék mozogni. Rossz kezdés lemondani, de ... de :D

Visszajelzést még várok, közben Inszéjn segített nekem átgondolni a karrieremet (:D), felmerült, h akár mehetnék mondjuk Franciaországba, mert lényegében megfelelek a követelményeknek. Óhe. Ezt még azért emésztgetem legaláb addig, amíg időm lesz összerakni normális angol nyelvű önéletrajzot.  It would be fun.

A zenélés meg megint érdekes téma, ki kellene próbálnom már végre, hogy valamit tudok-e kitalálni is-e. E.

A hétvégén csináltam határidőre lényegében érdekes dolgokat, utánaolvastam, megküzdöttem programmal, értelmeztem, megminden.

Volt énekpróba is, kár, h nem tudok gyakrabban járni órára.

Ma előadás van, úgyhogy kivételesen egész napos szabin vagyok, ami jól esik - nem kell sietnem van időm összekészülni, és még pihenni is délelőtt. Például eszem, amit nem szoktam túl gyakran hétköznap reggelente.

A péntek este tök jó volt, mtt-ről beszélgettünk és vitatkoztunk csomót emberekkel.

Ez az állásinterjús mizéria már jót tett nekem, még úgy is, h nincs visszajelzés, és egyáltalán nem biztos, h pont engem fognak felvenni. Nyilván úgy gondolom, h ők is jól járnának velem, mint alapvetően intelligens, érdeklődő és tanulni vágyó csajjal, akinek az agya mélyén ráadásul még vannak előismeretek is erről-arról. Tegnap este már elküldtem a feladatot, amikor leesett, h tanultam hasonlót, azt mi FMEA-nak hívtuk. És, asszem, alapvetően valami olyasmi elv mentén próbáltam mozogni. Vagy nem :D

Nah, jellemzően zombi vagyok még így reggel.

Kreatív projektben akarok részt venni. Meglátjuk.

az van, hogy nem kellene ilyen lazának lennem - vagy talán, pontosabban, nincs rá különösebb okom, de egyszerűen képtelen vagyok most. Komolyan venni a munkahelyem. Tegnap kimentünk vidékre, mappákat rendezgettünk, aztán tartalomjegyzéket hegesztettünk hozzá, és közben fülledt meleg volt kint a kertben, a mellettem nyitott ajtón túl, harapni valóan zöld fű (mondanák a lovak, de komolyan, kiskoromban étvágyam lett a  parázsra, amikor a gebe jóízűen elfalatozta azt, és csodaparipává változott), és leolvadt az agyam, de volt ennek változatosságnyi értéke is. És utána jó érzés volt visszajönni arra, hogy szükség lett volna rám már napközben is, mert kivételesen pont.

Holnap szabadság, meg egy interjú, perszehogy izgulok, nem értem ezeket az embereket, az izgalom a normális. Tegnap este kellemes énekóra, én szeretek este lenni, mert akkor már vagyok annyira fáradt, hogy könnyebben ellazuljak. Persze Zoltán egy pillanat alatt összehozta nekem a stresszt azzal, hogy ha elég jól és jót éneklek, akkor belerak a műsorba - ha teljesítenem kell, akkor még izgulok, jé. De annak örülök, hogy még így is elég meggyőző volt a harmadik a bemutatott énekek sorában ahhoz, hogy megvegye. Úgyhogy valószínűleg én is fellépek a többiekkel. Hogy miért mindig ilyen utolsó pillanatban esem bele ebbe a műsorosdiba, nem tudom, ez már hagyomány.

Némi koncentrációra lenne szükségem az esti zenekarpróbához, Azt már látom, hogy nem, nem vagyok hegedűs, csak egy csaj, aki az éneklés mellett esetleg hegedűl is. Nekem ez így jó, és most saját szólamot sincs kedvem írni, bár, lehet, hogy sikerül valamit összehozni, csak... csak elő kéne venni otthon is a hegedűt. Na, tessék, ez is bizonyítja, hogy nem, nem vagyok hegedűsnek való, mert nem gyakorlok. (Tessék megfigyelni, énekelni meg éneklek, egyre rendszeresebben, mióta később sötétedik.)

Nem elfelejteni a kötéltáncot, ugye. Szerda van. Világos-szürke-kék.

Elvégre késő van már, a felhők is visszajöttek. Aludni jó lenne, de aludtam eleget, és a jó szándék is kevés.

Tasklistákkal álmodok, vagy nem, amikor nem, akkor monumentális performance-ot hajt végre a főnix pár emtétéssel, nekem csak tegnap szóltak, hogy ma próba, holnap főpróba és előadás, nincs még jelmezem, késtem pár percet a próbáról, mert 40 percet kellett gyalogolnom. Aztán kiderül, már próba közben, hogy egy-másfél éve folyamatosan próbálják, én szomorú leszek, hogy nem szóltak korábban, bár igazából kapásból tökéletesen hozom a puma mozgását az állatseregletben, felmerül, hogy valaki megbetegedett, és igazából beugró vagyok, csak erről se szólt senki.

Ma felhívtak az ájendzsítől, hogy mejek már be interjúra, montam a telefonba, h akár, de azóta rájöttem, hogy fölöslegesen fárasztanánk egymást. Nem vagyok értékesítő típus. Egyáltalán nem. Van, ami miatt elviselem a monotonitást és az unalmat, van, ami miatt nem. És ugyanez igaz a telefonálásra is.

Az ablakban áll egy csaj, tökéletes az ablakkeret hozzá - egyenesre vágott frufu, iroda. Ilyenkor csak én kezdek el attól tartani, hogy mindjárt kiugrik?

És már alig van a munkanapból, ó igen. Dalt is írnék ehhez, de minek.

Fázom. A hétvége folytatódik - sajnos csak a kényelmetlenségek maradtak meg, a hideg, az leginkább, pedig itt bent szélcsend van.

fasza.
én nem, nem, nem akartam tudni a övő hetemről. Igazából nem ez zavar, nem tudom mi zavar, hétvége lesz alig több, mint egy óra múlva, nyugis nap volt, ami nem volt egészen eredménytelen sem (írtam történelmet a királylányos fantasyhez, amit, valljuk be, még csak nem is terveztem az egész elején).
Talán az akasztott ki, de tényleg az, hogy jövő héten  kölcsönkértek egy napra mappákat rendezgetni, és nem, nincs kedvem hozzá. A scannelgetéshez sincs. És igazából nem kértek, csak odacsoportosítanak, mint erőforrást.

EEEEeeee.

3

na, mégegy cv kiküldve. halvány remény pislákol bennem, hátha. még úgy is, hogy mondjuk júniustól kezdődne három hónap próbaidő. (plíz?)

szép és okos vagyok, és már nagyon szeretnék olyan munkahelyet, ahol nincs dresscode. Komolyan. ...
nem mintha itt azon kívül figyelnék, hogy pénteken farmert veszek fel, és nem hordok koponya-mintás pólót, max inget, és nem veszel fel rövidnadrágot harisnyával, mert az térd fölött kezdődik jóval. Meg oldalzsebes nadrágot sem hordok, tényleg. meg nyáron ujjatlant magában, de a légkondi miatt nem is kell.

update: és az első interjú. és perszehogy a főnököm a szomszéd szobában ül, amikor megbeszélem a részleteket telefonon... nembaj, szoktam én beszélni zavart hangon és megfontoltan Tanárúrral is, meg időnként anyámmal, a telefon stresszes dolog (megmagyarázza). Izgi lesz, csak azt nem tudom, miért nem keddre kértem. Az interjút. Komolyan. Namindegy.

na, tegnap végre eljutottam énekórára megint, most legalább foglaltam időpontot jövőhétre is magamnak. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mit jelentenek azoka  dolgok, amikre gondolnom kellene éneklés közben, és ez azért zavarba-ejtő, mert időnként sikerül, és nem tudom, hogy micsoda. Illetve, de, olyankor azt hiszem, hogy tudom, de amikor rekonstruálni akarom az érzést, akkor kiderül, hogy rosszat próbálok. Leginkább úgy érzem, a semmit kell szőni, mert az a jó.

Az időjárás, as it is, is relaxing, as I recall, I love this kind of weather. Almost raining, and I can wear coat. No, this isn't so good as I imagined, but, in a sense, I find easier to reach the words in English. Maybe 'cause I spend my reading minutes on the bus and the underground on Hobb's Ship of Magic, and its in English, so... my mind recycles the words, and I just happened to writing my blog when these things wanted to settle... somewhere. Whatever.

Neesledd to say (although I will write it down, of course), I'm not content with everything... all right, almost with anything I'm content. I'm in work now, and I constantly fear that I forgot something crucial to my tasks, and yet I never find anything in my work so important at all. Maybe if I forgot to come, my place may be in danger, but it's only in dreams where I forgot to go to work/school.

I'm not where I craved to be, although I managed to grow up eventually, and it has to be something at least. These things are no too kind for my gentle readers, if it makes any sense now, these are just words sewn together.

It's not sadness. It's just a dream to me, a very long and exhausing dream nevertheless, and I don't know, what will I find after I wake up. This thing called reality is in a definite distance now. Yuu can't follow me thre, I am pretty sure. I am one from those who meant to realize the true meaning of the "everybody is an island" meme. Others have their own crosses, I believe.

So, guarding the pose for another drop of time.

a tavaszi fáradtság májusban kicsit későn van, nem? Gyenge vagyok, rosszul alszom, és egész nap az ólmos fáradtság. Mivel amúgy van időm aludni, ezért kezdek morcos lenni. Asszem mozognom kéne valamit (tűnödik el olykor, és elnéz a szomszédos tető párhuzamos csíkja fölött a szürkeségbe).

Ma ügyesen egymásra szerveztem az énekórát és a próbát a szívforgáccsal, de olyan rég nem voltam már Zoltánnál, hogy most már muszáj volt lecsapnom az első időpontra, amit tudott ajánlani. A heti rendszerességet össze kéne hozni. Ahogy sok más dologban is... na ja.

Nézegettem képeket Morgana és Nyüfi pénteki bulijáról, marha jó sikerült, pont jókor, még ilyet. Legközelebb persze szeretnék menni valahova buliba, megnézni a Gyárat vagy más megmaradt gót helyet.

Tegnap felraktam a Dead Space játékot - hát. Nem szabad este elalvás előtt játszanom. Igazából persze egyszerű a kérdés, mert nem tudom olyankor játszani, és csak feleslegesen frusztrálódnék... ijesztő. Eleve idegesít az irányítása, olyan... nehézkes, már a menüben kiakadok azon hogy az egér nem úgy mozog, mint kellene neki. Aztán meg a játékban marha zavaró third person nézet, egyszerűen kitakarja a látótér egy részét a karakterem, pedig ... és lassan mozog meg reagál, eeee. Miért nem képesek úgy mozogni mindenhol a karakterek, mint a halflife-ban, portalban meg a többiben? Lehessen már ugrálni, meg szaladni, és körbenézni és látni, és boldog vagyok.
Viszont abban volt valami felszabadító, ahogy ugráltam a döglődő zombin, és letéptem a lábát. Ezért már megérte játszani.

napi rajz. nem.

Nézegetem a Nagy Duettet youtube-on, és az elég idegesítő, hogy az emberek szvazatia semmilyen relációban nem állnak a teljesítményekkel. A zsűri nagyjából azért belövi, hogy mennyire sikerültek jól a dalok, de a nézők... namindegy, teljes döbbenetemre szórakoztatónak találom a számokat, bár valószínűleg a teljes műsort nem bírnám végignézni.
A Bereczki-Peller páros baromi jó, mellettük Ganxsta-Orosz párost találtam roppant érdekesnek (kár, hogy kiejtették őket, kiváncsi lettem volna rájuk tovább is).
A kontrasztok nagyon jók, mert lűtható, hogy mit jelent profi énekesnek lenni az amatőrök mellett. Meg az is, hogy más stílusban is tudnak mozogni, mint szoktak. Falusi Mariannak még mindig zseniális a hangja, a párja is jóhangú, nem egészen kiegyenlítetta  verseny, de mindegy is, mert nem ejtették a borzasztó Hajdúékat. Váháháhá, most nézem a Tillattillás számot, ez egészen vicces, mér nem énekeltek Aerosmith-t?

http://gothposeur.wordpress.com/2011/04/29/szappanopera-ii/

folytattam a cikket, megyek át elméletbe, úgy érzem. mondjuk ez alapján igazán kitalálhatnám a következő bármely mesémet, hamár.

Kilátás a helyemről

kipróbáltam a pixlr penciljét. Real fun.

Szappanopera rpg cikk eleje

Kiraktam az első felét, mert hátha ez majd motivál a befejezésére. Különben gondolkodom azon, h wordpressre felrakom azokat a bejegyzéseket (agy a megfelelő részeiket), amikben kicsit összeszedettebben nyilatkozom egy-egy témáról - ez általában az MTT-vel kapcsolatos, ami nem is baj, ha megtalálható egy helyen.

Szokatlan este volt tegnap, otthon voltam. Volt végre időm, hangot vettem fel a TLV-hez, aztán játszottam a Mirror's Edge-vel, anyám, nem tudom, honnan van nekem lelkierőm ehhez, ez biztos már valami jó dolog, hogy hajlandó vagyok többször nekifutni ugyanannak a 30 másodpercnek és házfalnak. Jellemfejlesztő, az már biztos, csak azért szívni a nehezebb részekkel, hogy a többi nehéz részhez elérjek, és szívhassak velük. Felmerült bennem, hogy mindezért cserébe elég katarktikus lesz-e a sztori befejezése?
Mindenesetre azt már fel is írtam mental note-ba, hogy hetente minimum egy este kell, amikor nem megyek sehova, és van időm ilyenekre.

A fizetős kávé az automatából megéri, vére eltűnődhetek egy-egy korty közben a kávén, nem kell attól tartanom, hogy valami ijesztő utóízt hagy a számban. A Céges meló jelenleg elég f0s, szükségtelen labirintusnak érzem azért, mert néhány ajtó nem nyílik, vagy nem mindig nyílik.
Majdnem olyan, mint gerjedő mikrofonba énekelni, ami meg olyan, mint szellemképes kötélen táncolni. Na (és fellélegzik, hogy leírta, bár leírva nem tűnik olyan jónak ez az egész).

Jól van, persze. Persze.

Úgy tűnik, elveszett a Cég egyik kikötözött gépének a kulcsa, valami megoldást kéne rá találni - végignéztem minden nálam lévő kulcsot, sehol nincsen, és állítólag már rég nincs meg az erdeti, csak eddig senkit nem érdekelt. Nemtom, mi lesz belőle.

Szeretném azt is hozzáfűzni a jelenlegi időjáráshoz, hogy kedvelem, csak mindig belealszom a gondolatba. Végigszáguldani metróvala föld alatt, miközben a szemem áttöri az angol szöveget, hogy lássa a mögötte rejtőző dolgokat. Jóval misztikusabbnak tűnik a regény, pedig, feltételezem, ugyanazt a hatást hozza, mint magyarul az előző sorozat Robin Hobbtól. Néha örülök, hogy vannak random netes ismeretségeim, mert soha nem jutok hozzá a sorozathoz, amenniyre magamat ismerem.

Folyamatosan csütörtök-péntek hangulatom volt kedd óta, mostanra értem utol az érzést, most stabilan csütörtök színe van a világnak, ez asszem jó. Bár, nem tudom. A töredékek, a töredékek, ezek nem szólnak másról, mint belassult lépésekről, amiket itt teszek meg. Egyszer mondta valaki, évekkel ezelőtt, hogy képtelen olvasni a blogomat, és ez eszembe juttatta azt is, hogy a 90-es évek 20 éve kezdődtek.

Hosszas küzde... némi levelezés után visszaszereztem a múltkor Áfinál felejtett tonert, meg a Dead Space-t,de ma este még fel kell vennem TLV-re hangokat, megminden. Asszem a ez a banneres szöszögés egyelőre ennyi, bár nem ártana a szerintem szebbre sikeredett dolgot újragyártanom, a feltételeknek megfelelően. Büszke vagyok magamra, sikerült egy darab kódot becopypastelnem a helyére, és összetömörítenem kicsibe az swf filet.

Ezek olyan... töredékek, de nagy dolgok nem történnek velem. A háttérben remélem, de még nem látszik semmi sem belőlük.

a kávé tényleg hat. Azt hiszem. Sikerült felébredni, és elindulni, bele szürke, esőszagú könyvolvasásos utazásba, kár, hogy a végére ide jutottam, a semmi közepére, ahol már egy jó ideje dolgozom.

Tegnap kirándultunk az ikeában, nem voltak sokan, és tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal, lett új párnám, meg bárszék a konyhába, meg kisszék, csak még nem raktuk össze, meg majdnem lámpa is, de az még idő.
Aztán a rettentő fáradtság ellenére, ami rátelepedett az arcomra és a mellkasomra, még toszogattam a kisebik elkészített bannert, bár azt nemtom, hogy mikorra lesz az egész működőképes.

ehe, köszönik megtisztelő jelentkezésemet és értékesnek tartják az elküldött anyagot. De legalább kaptam választ.

Némi késéssel ugyan, de elküldtem a tavaszi találkozóról az elszámolást az elnökségnek, a mai nap már eredményes volt. Készítettem bannereket a főnixnek is, bár attól tartok, ez így még nincs egészen készen.

Több háromnapos hétvégét szeretnék, ez így pont kényelmesen jó volt, még a kötelező ünnepi hazalátogatásokkal együtt is.

Volt tanulságos beszélgetésem (nem, tényleg) pénteken egy órás sörözőben, megint szinkronicitás érzetem van, bizonyos események bevonzzák a hasonlókat, vagy csak az agyam lesz érzékenyebb a világegyetem mintáira persze, ez egész logikus.

Végigjátszottam a Portal2 singleplayer részét, lenyűgözött az időutazás feeling, a plakátok, az érezhető és értelmezhető stílusváltások.

Ma reggel a buszmegállóban tökéletesen elégedett voltam az időjárással. Kellemesen hűvös volt, egy reggel az legyen ilyen, amikor nem esős (vagy havas). Szeretem azt az időt is, amikor minden komolyabb beöltözés nélkül ki lehet menni az utcára, de még nem halunk meg a napsütéstől és hőségtől. Rövidek ezek az időszakok, nagyon.

Tegnap sikerült összeraknom a bannert, rájöttem, hogy érdemes lenne számolnom és gondolkodnom, nem csak úgy ránézésre tologatni pixeleket, mert akkor időt spórolok. Persze most van az, hogy érdemes elölről kezdeni ugyanazokkal az elemekkel, és rendesen, szépen összerakni. Majd, ha jut rá időm, mindenképpen.

Szeretnék énekelni még, szeretnék sok időt, amit csak arra szánok, amit valóban szeretek csinálni. Lassan tényleg elszánom magamat, elmegyek, és veszek mikrofont, még akkor is, ha azt mondják a többiek, úgyse hallatszik a próbaterem béna erősítői és mittoménmijei miatt. Attól még otthon, felvételre sokkal jobb lenne, mint a jelenlegi, és hátha mégis érezhető a változás. Zavar, hogy alig hallom magam, pláne most, hogy elkezdtem odafigyelni komolyabban olyan dolgokra, mint egyenletesség, hangszín, akármi, mittomén, na. A hegedű más, azzal kapcsolatban nincsenek ambícióim, bár persze jó lenne hallani, mert borzaszó hamis tudok lenni, pláne ha nem is hallom magamat. Szerintem lassan már-már hallgathatóak vagyunk próbán :D

A D10-et azért még szeretném, pláne, hogy van egy jelentkező gitárosunk. Igazából nem kellene ehhez semmi különösebb izé, vannak geek zenekarok két-három gitárral is, csak kellenek jó szövegek, és jó emgvalósítás, még az se kell, hogy a zene olyan nagyon eredeti legyen.

Nagyon reggel van, bár lassan érzem az automata kávé hatását, kicsit tisztul a világ. Tegnap végül sikerült rájönnöm, hogy a flash motion panelja hasonlóan működik a 3DS-éhez, és ez öröm, lévén azt már sikerült megértenem és használnom is. Meg ez csupán 2D, 9 mozgás tengely helyett csak négy, és az egyéb modifyerekből is kevesebb van, mondjuk persze lehet, hogy csak egyelőre. Azt még enm tudom szemre belőni, hogy mit mennyi ideig és hogyan kell ahhoz, hogy olvasható és ritmusos legyen, ez lesz a bonyolult és szözölős része. És akkor arról nem is beszélnék, hogy ki kéne valahogy néznie, egyelőre örülök, ha a fehér alapon fekete kifejezések a megfelelő ütemben úsznak át.

Rájöttem, hogy az a papír a billentyűzet alatt és az aszta fölött azért van, hogy írogassak rá bármiket, ez felszabadító érzés volt.

Tegnap játszottam kicsit a Portal2-vel, ezeket az ügyességi játékokat csak kezsölként vagyok képes játszani - a Mirror's Edge-t se vittem még végig. Legalább kitart egy ideig.
Aztán a Witcherrel írtottam darkspa... ghoult és drownert, illetve megdöntötte a hálás, megmentett csajt a malomban. Tulajdonképpen nem rosszak a szövegei, de az a kifejeztéstelen arc, illetve hang, ahogy mondja, az valami borzasztó. Remélem, hamarosan beindul, mert elegem van a falun keresztül rohangászásból. Ha legalább fun lenne a közlekedés, mint az Assassins Creedben, ahol lehet a falakon ugrálni megminden.

Azt meg nem értem (elegáns témaváltás), hogy miért reagálnak úgy a táborfőszervezők, mintha valami borzasztó viták lennének. Mert nincsenek, időnként vannak kritikai megjegyzések, meg élesebb hozászólások, de ezek a normális életvitel részei. Őszintén remélem, hogy csak szimplán olyan dolgokról írnak, amik szűk levlistákon esnek meg, és csak a megfelelő fórumot nem találták meg, nem arról van szó, hogy túlreagálják, és túlpörgik azt, amit én is látok.
Nagyjából sikerült kinyírni a topikokban a kommunikációt és ötletelést azzal, hogy felszólították a szervezőket arra, hogy ne oda írjanak, hanem privátban - ezután nyilván az offtopicba meg a vegyes használatú topikba ír mindenki, még akkor is, ha igazából lenne annak helye máshol is.
Persze lehet, hogy másoknál egyszerűen ennyi volt a lelkesedés írott formája, belőlem nagyjából kiűzte az érdeklődést a tábor általánosabb dolgai iránt. Majd megoldják a többiek azt, ami a dolguk, én is azt, ami az enyém.
Persze, működhetne a szervezés tényleg úgy, hogy minden csoport csak a saját ügyeire figyel, a főszervezők egymás között láthatatlanul lekommunikálnak mindent - de ez csak akkor, ha valóban ellátja mindenki a feladatát, és nem derül ki időnként mégis, hogy valamit elfelejtettek, valamire véletlenül mégis egy másik teamnek mezei tagja hívta fel a figyelmet. Mert akkor rossz ez a koncepció, hiszen nem fog kiépülni a szükséges bizalom. Amit, sajnos, ki kell érdemelni. Még mindig.

a mai program... wazzz. Portal2, az biztos, de előtte valami nagyon gyorsan kellene egy gyors bannerverzió a főnixnek - most, h tudom megint az alapdolgokat flashben. Egyedül az nyugtatja a lelkiismeretemet, hogy amióta elvállaltam ezt a banner-dolgot, azóta heti max egy szabad estém volt, azt meg olyan dologgal töltöm, amit szeretek éppen. Durva, de majdnem mindig volt valami, a próbaidőszak után is.

néha azért elgondolkodom azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az állami szférában akkora balfaszságok uralkodjanak, mint amit Inszéjntől meg a többiektől hallok, meg az újságokból olvasok. Ijesztő ez a tehetetlenségi erő, ami az országban van. Mert az oké, hogy a társulat vagy az emtété, vagy akár a cég ilyen - de egy egész ország? Itt bármi komolyabb probléma lesz, mind megdöglünk.

Tavaszi találkozó összefoglaló

Akkor most időt szakítok rá, talán megvárom, hogy a délutáni álmosság átadj a helkyét a koraesti energiának vagy minek.

A találkozó szervezésére már nem tudom, mikor kaptam ihletet, de legkésőbb akkor, amikor azon gondolkodtam, hogy a leendő családfőimmel közös dolgot kéne véghezvinni, és erre kitűnő alkalom a tavaszi találkozó. Szóltam Celebromnak, írtam Cuccnak és Áfinak, Cucc lelkesedett, Áfi Japánban volt (még nem voltunk benne biztosak, hogy egyáltalán hazajön-e). Celebrom megemlítette, hogy Rayan meg Pók is érdeklődtek, meg, h ő is szeretne benne részt venni. Ugyan úgy gondoltam, hogy ketten is meg lehet szervezni a találkozót (illetv a később csatlakozó Áfival hárman), de, ha már jelentkeztek, akkor miért ne?

A célom az volt, hogy péntek-vasárnap időtartammal foglaljunk szállást valami nem túl messzi, nem túl drága helyre, ahol lehet akár várost nézni vagy kirándulni, és... ennyi. Nem gondolkodtam programban (illetve csak annyira, hogy "igény esetén").
Aztán az első megbeszélésnél, a pályázatot végignézve kellett választani főszervezőt, akkor mondtam, h oké, leszek, írjunk engem be rá. Úgy is lett, bár a pályázatba a projektmanager szót írtam. Akkor találtunk netes kereséssel BP-től messze valai szállást, ezért muszáj volt még keresnem párszor nekem is, mert úgy éreztem, muszáj lennie közelebb is valaminek, ami nem Várgesztes meg Visegrád. Találtam, egy tatai kemping tűnt megfelelőnek, sok hellyel, fűthető kisházakkal, ilyesmi, és nem is volt annyira drága. Gyorsan rákérdeztem, van-e még hely, ideiglenes foglalási szándékot is jeleztem, mert a pályázathoz és költségvetéshez kellettek a konkrétumok.

Aztán úgy alakult, hogy csak én nem értem rá a helyszín felmérésére, ezért a többiek nélkülem mentek le Tatára, és ott végül a szomszédos helyet választották, mert az eredetivel voltak gondok (már nem tudom, hogy mik).
Itt tuti hibát követtem el, mert nem voltam lent, nem ragaszkodtam hozzá, hogy mindenképpen tudjak arról, ha  netán szállást váltunk, és ezt utólag sem jeleztem. Nem változtatott volna persze semmit, mert meggyőztek arról, hogy nem fontos a fűtés április közepén. De legközelebb tuti szőrözőbbnek kell lenni mindennel.

Közben alakult lassan a minimálisra tervezett program is: szerettünk volna bulit, akadályversenyt, meg esetleg sportprogramot, egyik sem tűnt olyan dolognak, amit nagyon kell sürgetni.

Az hamar feltűnt, hogy már négyen is marha sokan vagyunk, aztán Áfival együtt öten pláne (Celebrom végül nem szervezett aktívan egyéb elfoglaltságai miatt), úgyhogy igyekeztem arra koncentrálni, hogyha más el szeretne vállalni valami részfeladatot, azt hagyjam, akkor is, ha ettől úgy érzem, nekem semmi dolgom. Mert ugye, a főszervezőnek végsősoron az a feladata, hogy mindenről tudjon, és vitás kérdésekben döntsön, vagy legalábbis segítse a döntést (demokratikusabb szervezések esetén), ill. viselje a döntések után a felelősséget.
Sajnos egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt mindenki ugyanígy gondolta (lásd a helyszínváltoztatást pl.).
A tanulság az, hogy legközelebb ezt ki kell mondani, leírni vagy valami, mert ugyan nem lett belőle nagy baj, de lehetett volna komoly félreértés (csak kicsi volt). És aztán ragaszkodni kell hozzá, fenntartva a tévedés lehetőségét.

A pályázattal szerintem időben elkészültünk, viszont azzal nem számoltunk, hogy Ankalimonnak egy teljes hetébe kerül ellenőrizni a költségvetést, és rábólintani a projektre, ami nélkül nem lehetett elkezdeni a kiírást és reklámozást sem.
Legközelebb bárkitől is függ a kezdés (aki nem mi vagyunk), rá kell számolni 3-4 napot, és azonnal zaklatni kell, mert nem bízunk a felettesekben, kivéve, ha nyomós okunk van rá, de még akkor sem.

Emiatt későre csúszott a kiírás, bár a többi előkészületet nem zavarta meg.
Nem hiszem, hogy érezhetően többen jöttek volna, ha egy héttel korábban írjuk ki a találkozót, de azért már-már közelítette ez is a vis maiort :D

A programtervezésben lényegében feleslegesnek éreztem magamat, a többiek nélkülem is elegek lettek volna a dologhoz, de ez, azt hiszem, igazából jó dolog. Talán arra érdemes legközelebb odafigyelni, hogy ki mennyi mindent vállal el, mert egy ekkora szervezésnél, ennyi emberre nem tartok megengedhetőnek semmi komolyabb frusztrciót vagy idegeskedést. Pont.

Az megint csak a személyi vismajor, hogy péntekre előadásom lett kiírva, ami után aztán még csak le sem tudtam menni, mert elhúzódtak a dolgok.
És még problémák is adódtak, bár azokat a lent lévő többiek tökéletesen kezelni tudták, még elméleti szinten is (úgy értem, a szállással kapcsolatos kommunikáció Póké volt, a pénzkezelés Cuccé, Rayan a józanész volt, Áfi meg a szabad gyök, én meg lettem volna az ötödik kerék :D).

Utólag hallottam személyi súrlódásokról is, amik a szervezésből fakadtak - na, asszem ilyesmiket kellett volna elsimítania a nem jelenlévő főszervezőnek, pláne, ha más dolga nincs is.

Az akadályversenyt elsősorban Pók szervezte, mindenki más különböző fázisaiban volt aktív. Mental note: ha tudni szeretnék valamiről, azt nekem kell megkérdeznem, ne reménykedjek abban, hogy a tudás birtokosának fontos lesz megosztani az információt.
Nyilván profibbank tűnt volna a dolog, ha tudom, hogy Pók és Cucc mit és hogyan terveztek, mert a konrkétumok megbeszéléséből előzőnap kimaradtam, de ez nem lett végül baj.

Az esti buli jól sikerült, nem voltak annyira unalmasak a zenék sem, mint szoktak, arányaiban hoztuk az emtété tánccsoportját, a karaoke is jó volt, azokat meg nem lehet bulizásra kényszeríteni, kik nem akarnak.

A célját a találkozó elérte, közösségi élmény pipa, akadályverseny, amit élveznek, pipa, buli, amiben énekelnek, aztán táncolnak, pipa. Mi jól érezzük magunkat, pipa.

Különben legközelebbi találkozónal érdemes minimum előzetes jelentkezési létszámot megállaptani, és, ha nem éri el a minimumot a jelentkezettek száma, akkor lemondani. Vagy reagálni rá, mondjuk helyszínváltással vagy programváltással, vagy bármivel. Ez az eddigi gyakorlatból, és most is kimaradt, és majdnem veszteséges lett az alacsony létszám miatt. Szürreális módon az mentette meg, hogy a szállásadó nem teljesítette a feladatait (meleg víz, közös helység biztosítása), ezért kevesebbet fizettünk végül, mint eredetileg kellett volna.
Ja, igen, és a kis találkozókra is előzetes szerződés aláíratása kell szállásadókkal.

No, ennyi.

Kéne beszámolót írnom a tavaszi taliról - fáradt vagyok, nem igazán álmos, mert tegnap este ledőltem délután, és már sötét volt, mire felébredtem.

Jó reggelt, szépek voltak a tavaszi eső utáni színek, még akkor is, ha hideg van, és érzem a hideget a térdemben meg a torkomban. Mondhatnám, hogy öregszem, de kiskoromban meg a növekedéstől fájtak állandóan a csontjaim, sose volt jó, sose lesz jó egészen. 

Egészen morcos voltam, amikor bemondták a dózsagyörgyutat, be kellett fejezni az olvasást, feltámolyogni a liften az emeletig. Azt hiszem, (és hősnőnk ekkor végleg elvesztette a fonalat, lehajolni meg nem akart, mert akkor leszédül és elalszik). 

Nem tudom, hogyan alakul a... karrierem a következő hetekben-hónapokban, viszont bátorságot és kevés erőt ad a tudat, hogy változtathatok. Jelenlegi helyem edzésnek jó, lehetnék erőszakosabb is, hogy dolgozni szeretnék, tanulni szeretnék, nem szeretnék unatkozni. A kritikával persze simán sakkban lehet tartani, az nem túl jó, de ez meg ezzel jár.

Tegnap erős közepes próba volt, viszont kisajtoltam egy zenekarnevet az emberekből, bár lehet, h nem kellett volna annyira erőltetni :D Mindegy, hacsak nem jön valakinek hirtelen olyan ötlete, ami mindenkiben őrült szemcsillogást és lelkesedést okoz, addig marad a Szívforgács. 

Viszont kezdem sejteni, hogy nem pont a népdal stílusú éneklés a tökéletes választás nekem :D Majd meglátjuk. 

Baromi sokat számít a mikrofon.

Elfárasztott ez a hét azzal, hogy minden este valamilyen próbán voltam, és ma sem haza, hanem Tatára megyek.

második önéletrajz elküldése pipa, ez amúgy baromi jó lenne, ha nem sürgősen keresnének embert. Nem baj, úgy döntöttem, egy jelentkezést megér, hátha meg tudjuk beszélni a HR-sel, hogy engem szeretnének még május elején is.

Ha nem fájna tompán a fejem, akkor még lehet, h ötletem is lenne bármire, de most... de most ez szar. Frusztrál, és még az is előttem lebeg, hogy ma este össze kell készítenem a jelmezemet, meg a tavaszi talis cuccaimat is előre.

Ebben az állapotban egykávé ... az megölne. Vagy nem. Akkor szavazok a feketeteára, jó lesz az, ha el tudom magamat vonszolni a konyháig.

talán, ha leírom, hogy mennyire nehezen indul ez a reggel - délelőtt, az elindít a tevékenység rögös útján.
annak kifejezetten örülök így utólag, hogy reggel volt lélekjelenlétem pillanatragasztóval megragasztani a csizmám sarkát. Persze a kezemről még mindig nem kopott le, de örömmel érzem, h kopik folyamatosan, estére talán már nem is fog zavarni.

kell szereznem meleg teát, aztán nekilátnom az egyik listának, bár előtte lekérheetek mégegy mappát, h nálam legyen.

Tegnap telepítettem a Witchert, asszem újabb karakter a listára, Inszéjn mögöttem röhögött a hosszú, fehár hajú, sebhelyes arcú kúl főhősön, ahogy lepofozza az izét. Na igen. A grafikája már kicsit kevésnek tűnik, azt hiszem, főleg az arckifejezések hiányoznak - megszoktam már őket, no.
A HUD meg a harcrendszer kifejezetten kellemes változatosságot hoz a DA-k után, és nagyon szép (pláne a DA2-hz képest, mos érzem igazán, mennyire kiábrándító egy fantasynél ez a fajta minimalizmus). A világ hangulata bejön, bár még csak a legelején járok a sztorinak, kvázi a tutorialnál. Az egyetlen csaj NPC persze köldökig dekoltált ruhát visel, de cserébe a zord arcú pasik mind izmosak.

ma este zenekari próba, kár, h nem tudtam gyakorolni amiatt, hogy ott kellett ülnöm a törekvésben, és gombokat nyomogatnom, miközben olvasok. ennél alulmotiválatlanabb nehezen lehetnék, még csak nem is idegesít, elfogadom, mint a banális rosszat.

várom a tavaszi találkozót, persze már van bennem szervezési izgalom is, minden rendben lesz-e, minden jó lesz-e, nem felejtettem-e el még valamit, ilyenek.
alapvetően nem szeretnék mást, csak a tavat, meg a zöldet, meg az embereket. Eszembe jutott Várgesztes, meg az erdő ott, és eszembe jutott az is, hogy mit jelentek nekem azok az emberek akik. :elérzékenyül:

szeretném bejelenteni igényemet több időre, több időre, amit arra fordítok, amire akarok.

szeretnék például mesélni, a királylányosat is, de mást is.

játszani is szeretnék, nem csak azt a 20 perceket, amit a mirrr's edge előtt bírok ki.Durva a játék, borzasztóan frusztrál, mégis játszom. Most tudom csak megbecsülni a Portla-t, hogy viszonylag kevés szívássla tudtam végigjátszani. Ott általában, ha rájöttem a megoldásra, akkor már nem kellett túl sokat szenvedni. Itt meg... marha jó ugrálni a háztetőkön, meg minden, de meg kell szokni a földön csattanó hangot, meg az állandó újratöltést az automatikus mentési helyekről. Ha legalább másodpercenként menthetnék...


gváháháhááá,Pók most küldte át azt, amiről nem is tud sem ő, se nem én, de jó lesz ez szombaton :DDDD

ma reggel később kezdtem kávét inni, mert már megérkezés után azonnal kellett melózni, ki is vagyok rendesen ütve. Persze lehet ez vashiányos tavasz is, ki tudja.
Megint próbákra kell járni a pénteki előadás miatt, a damage-től beszerzett orgyilkosos Hobb könyvet olvasom (jaja, elolvastam, adom tovább vérlepke :D). Szeretem a regénysorozatot, a világot, meg az írót is. Bár néha ijesztően emlékeztet a királylányos fantasy mesémre a setting - középkorias (bár nálam van ugye némi steampunk is, csak még nem látszik :D), uralkodók központi és NPC szerepben, a királyság érdeke, nemesekhez kötődő mágia, ami ritka a nem főszereplők életében, ijesztő kalózok/szipolyozottak, fura hegyvidéki népek, ilyesmi.

lecsúszva az évfordulóról

meg kell tanulnom hülyeségeket kérdezni. mert különben úl sokat mardok csöndben, és ez nem mindig jó.
Meg persze van olyan, amikor nem jó megszólalni, ügyes mérlegelés kérdése az egész.

Az mtt táborszervezés meg túlpörög időnként, meg a szabályozási kényszerek is, bláhh, úgy döntöttem, amíg nem akadályoz, addig nem szólok róla.
Node, asszem tegnap jól összeírtam próbán, h a tavaszitaliról mit kéne még írni, le is írom, aztán még, aztán még... nemtom. Ez most ilyen reggel.

az már túl nagy igény, ha a táborszervezői jegyzetek "hivatalos" verzióját magyarul is szeretném elolvasni?

ó, mennyire, de mennyire, de mennyire péntek felemás délután van.

perszehogy nem gondoltam bele (eléggé, mert eszembe jutott), h egy tonert kell majd cipelgetnem magammal. Azt se tudom, mekkora a doboza, de az itteniekből kiindulva nem feltétlenül kicsi.

nembajnembaj, tegnap rájöttem, hogy csak a viszonylításokban létezem,nem önmagamban, ez elég sabilitást adott aztán az előadásra. Akkor létezem, ha érzékelem az engem körülvevőt. Különben valahol máshol vagyok.
körömmel kell időnként kapaszkodnom a realitásba

veszek hétvégén Hobb könyveket damage-től, fogok olvasni, ez azt jelenti, meg fogok rendetrakni és szobát átrendezni, ez a változás illúziója, ma meg megyek emberek közé színtisztán szocializálódni, minden hátsó gondolat nélkül.

tegnap jól éreztem pár dolgot az előadáson, a második jelenetem megintcsak durva volt belülről, és volt akinek tetszett, hát ez jó, mondom én, nekem ez kell. néha nehéz kilépni ki a térből át másik tükrökbe, én mondm ezt, én mondom. én.
a nagybetűk nem érdekelnek a nagybetűs értelmek sem, se oda, sem vissza, mert a tények azok a létező dolgok, már definíció szerint, és néha tényleg csak a vízcsepp a betonon vagy a másik tekintetének az az egy csillanása számít, semmi más nem létező. kirajzolódó tények, tárgyak, gondolatok és fogalmak, elektronok vagyunk egy nagy hálóban, és nem mozoghatunk akárhová, mert a kapcsolatokban létezünk csak, az ellentétek vonzásába, meg ilyen fassáok, csak állunk és nézünk komoran a habokba, meg szplínelős örök alkonyatba, én ott lakom, néha éjszaka van néha rettnetesen üres hajnal, a nappalt nem nekem találták ki, nem engem találtak ki a hajnalhoz.

a határokon mozgás azt is jelenti, hogy maradnék én a biztosban, de ha sokáig vagyok ott, akkor megöl az unalom, és a következte.

ezek a pillanatok határozottan nem azok, amikor bármi bajom van. ilyenkor vagyok a legközelebb a létezéshez. olyan, mint kint állni egy tenger vagy egy szakadék szélén. Vagy a gyors sodrású folyó vagy bármi. Vagy a szkafander belső oldalán nézni az űrt, and so on.

itt feszít belülről, nem tudom mi, de a napfény elporlasztja, és a idő elrágja vasfogaival és minden elmúlik egyszer. Késésben vagyok folyamatosan.

Az milyen már... nem hiszem el, megnézem újra. 2003 októberében küldtem már novellát az rpg.hu-ra. Aztán 2006-ban. Azóta nem, és attól tartok, most se tudok írni a határidőig, mert... mert. Pedig jó lenne, ja.

Kezdenek télleg összeállni a számok a Zenekarral, Aminek Még Nincs Neve (ZAMNN? Nem jó.), kell gyakorolni mostmár. Sokat. Hegedűn is, énekkel meg kéne Zoltánhoz menni órára, csakhát glom nincs szabad időpont, azér' nem ír.

Na, előadásra pakolás.

Borges

A RÓZSA

[LA ROSA]
A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa

Nem szoktam álmodni számítógépes játékok karaktereivel - rpg-k NPC-ivel igen, de csak az asztali verzióból. Szoktam viszont álmodni azt, hogy játszom, ahogy olyat is, hogy filmet nézek, könyvet olvasok, eseteg szimplán mesélem a megelevenedő sztorit.
Most játszottam, valami DA előtti rpg-t, tudtam, hogy izgalmasabb a taktikája, és a harcok összetétele - valami fordulatnál aze gyik NPC-m ellenem támad majd, és az kínos, mert valóban olyan badass, mint amit lehetett róla hallani. Nem  is volt rendes harc,az első próbálkozásra egyszerűen valami nagy fény jött, és megölte a karakteremet, mert ennyire táp, csak eddig velem volt. Újratöltés, oké, akkor most mondjuk megpróbálok azonnal odébbszaladni, hogy legyen távolságom rátámadni. Valami "üldözésjelző" jelezte, hogy épp mekkora veszélyben vagyok (fényessé vált a képernyő), és csodák csodájára el tudtam szaladni (mint a Mirror's Edge-ben, nagyon hatásos ám ugrálni át kitörhető ablakokon megminden :D). Aztán utolért, és még ébredés előtt pont volt szociális opció is arra, hogy (abban az esetben, ha már volt a románc-szál a karakterrel) meggyőzzük arról, hogy igazából nem is akar megölni.
Azt hiszem, kedvelem az összetett játékokat. Meg az összetett álmokat.

Mindegy, így leírva nem olyan érdekes az álom, inkább az intenzitása az. Tudom én, miért mesélek elsősorban lányoknak rpg-t... még Inszéjnek mesélni is nehezebb, illetve improvizálni az. A csajokról egyszerűen feltételezem, hogy kb hasonló sztorit (és NPC-ket) élveznek, mint én, tehát nagyot nem tévedhetek. Asszem ezt egyszerűsíti le, ha ezt ki is mondom olyanokkal, mint "királylányosfantasy" és "szappanoperamesélés".
Tegnap pl. meséltem Inszéjnnek királylányos fantasyt, roppant hasznosak nekem ezek a beszélgetések, mert nagyon alaposan szokta elemezni maga körül a világot, én meg ez alapján tudom továbbszőni a dolgokat az érzékelés határáig. Azt hiszem, megtaláltam egy eddig kívülről irányított NPC-met belülről. A másiknál meg nagyon kell arra figyelnem, hogy ne módosítsam a képet róla a fejemben, mert azt úgy érzem jónak. És amúgy is, muszáj lyukakat hagynom a világban, hogy formálódhasson dinamikusan.

ehh megnyitottam a felületet, hogy majd most önkifejezek, aztán persze nem kezdtem el. kint ülök a recin, és borzasztóan fáraszt már csak a mozgás csak a lámpafény, csak a nemtommi, bár nyilván az is közrejátszik, hogy 3 és fél5 között járok valahol időben, és ez a legdurvább időszak egy napban ébren - oké, hajnali 3-5 között se rossz. Csak az ritka.

Esig kell felébrednem - erről jut eszembe, öt körül visszaülök a helyemre, és csend-rend-nyugalom fog körbevenni és az nagyon jó lesz.

Aztán meg hirtelen majd próbálni fogunk - tegnap énekeltem, szombaton énekeltem, remélem, ennek lesz hatása, és nem fogok a végére berekedni. Erről jut eszembe, tervezek mikrofont venni, mert már korábban is felmerült, és hátha tudok érdemben próbálni. Mert komolyabban végiggondolva, sok értelme úgy nincsen, ha egyszerűen nem hallom magamat, vagy csak borzasztóan torzítva. A hegedű kevésbé érdekel, bár nyilván fontos az is, de ott most örülök, hogy egyáltalán hallatszik belőle bármi. A hangja asszem majd onnantól számít, ha koncertezünk, és pénz is jön belőle.

Ez a tavasz nagyon jó idő, várom a nyári viharokat is.

jóreggelt, beszürkül az ég, tökéletes, reggel épp kicsit fáztam, mert egy réteggel kevesebb volt rajtam, bár így maradna még sokáig, de nem fog, az időjárásnak nem sajátja a megfelelő tartományban tartózkodás.
Kinyílik a világ, csak ne nyíljon ürességre, mert az kiégeti a szemet és az agyat.

Néha úgy érzem, hogy átesem a szöveten, a szálak között, nem engem tartanak meg, vagy nem az elképzeléseimet és vágyaimat. A túlélő üzemmód kényelmesebb lehet, ott kevesebb csalódástól kell félni, ott a csalódás helyett meghal az ember.

A tavaszi találkozó szervezése egyrészt kellemesen gördülékenynek tűnik. Némiképp többen szervezzük, mint amennyi szükséges lenne, de asszem pont nem többen, mint amennyi embert egyáltalán elbír. Tulajdonképpen így  oszlik el kb jól a terhelés egy hobbi-szervezésnél, azt hiszem. Nekem nyilván jó, hogy nem kell kapcsolatot tartanom a szállásadóval, meg ilyenek, a kreatív ötleteléshez is van elég agy, meg a praktikus átgondolásokra is.
Arról nem beszélve, hogy az egész betölti Áfi hazatérésével a "készüljünk a csapattal a táborra közös munkával" funkciót is.
Nyilván ... khm... kihívások elé állítja a folyamat az önbizalmamat (nem szeretem azt a nyomást, amikor meg kell győzni bárkit a hozzáértésemről például), de ez is hasznos.
Az a mantra segít, hogy "nem neked kell megcsinálnod, azér vagytok sokan".

A Turambar próba - nos, én vállaltam. Amikor tudunk próbálni, az tök jó, de.

az ergonómia tanszék honlapja 10 éve ugyanolyan, ahogy elnézem. Rémlik, akkoriban ez egész pofásnak tűnt, most viszont... az a bajom, hogy tök szívesen mennék én az egyetemre megkérdezni, van-e bármilyen lehetőség a tanszéken, akár továbbképzés, akármi, aztán eszembe jut a szakdoglgozatom, és nem. Ez azért szomorú.

És megint elkezdett kísérteni az, h nekem kell notebook, idegesítő nagyon az érzés. Eddig mindig sikerült lebeszélnem magam róla (tavaly asztali gépet vettem, ami jó), de akkor is. Nahmindegy.