Most

Lehet, hogy ideje már írni, legalább blogot, ha már képtelen vagyok bármi másra rávenni magamat. Most a hőség, máskor a kedv meg az éhség, kifogás az mindig van.
Nem csak a fáradtság teszi, hogy ennyire kiofogytam az ihletből - de tulajdonképpen ez így van már nagyon régen, évtizedek óta, kisebb szünetekkel, miért csodálkozom. Az a különleges állapot, ha képes vagyok alkotni, és be is fejezek bármit. Hát így.

Legalább ezt a postot, nem? Azt nem annyira nehéz.

Mondjuk kimerült is vagyok, bár a hétvége alapvetően pihentető volt. A Cégnél a csapatépítés sikerült, játszottunk, fürödtünk, örvendeztem a szálló olyan dolgainak, mint: törölközők, hajszárító, kis sampon/tusfürdő/csoki a párnán, tollasoztam, megégtem, ittam és ettem. Az alsó pár piramisréteg rendben volt, a tetejét meg nem a Cégnél élem meg, ez nem is elvárás. Talán jó lenne valamikor egy ilyet barátokkal megejteni, talán már nem halnék bele az unalomba, mint évekkel ezelőtt a családdal, egyszerűen nem bírtam ezeket a panziós-szállodás nyaralásokat. Nem volt elég a könyv, nem volt elég az impulzus, nem volt elég semmi, és ugyan tudtam értékelni a hosszú sétákat a Balaton partján, a nyári délután aranyát megminden, de... borzasztóan egyedül voltam és unatkoztam. Talán innen van az eredendő viszolygásom azokra az ötletekre, amikor valaki azt mondja, menjünk el nyaralni tábor helyett, menjünk egy hétvégére semmittenni valami vízpartra.
Pedig, ha viszek könyvet, ha viszek netet, akkor én már elvagyok. A semmivel. Az informatív semmivel.
Meg, ha mondjuk napközben kirándulunk és játszunk, este iszunk vagy egyéb kombinációban minden. Mondjuk annyira soha nem volt igényem az Anyádi mókára, ha jobban belegondolok - bér nem is rémlik, h hívtak volna oda, vagy talán egyszer, de az lehet, hogy a mátrai szilveszterezés volt, ahova megintcsak nem jutottam el soha.
Sok ember menekülési útvonal nélkül. Itt a városban azért jobb egy-egy közös este, mert onnan hazamehetek. Mert ugyan egyesével nagyon kedvelem ezeket az embereket, de tömegben nem feltétlenül találom meg az... összhangot. Az érdekeset. Fasztudja. Általában nem vagyok ennyire mizantróp, most mégis azt érzem, hogy kevéssé vagyok nyitott emberekre. A fáradtság, ugye.

Aztán volt szombaton... ja, igen. Rekkenő hőségben hazautaztunk szombat délelőtt, előző este az egyik IT-sal megbezséltük a szegedi vámpírlájvos emlékeinket meg a M* karakterünket.
Otthon beraktam egy mosást, végigpörgettem az összes feedemet, aztán mentem táboros megbezsélésre a sarkköri burgerkingbe - nyilván rövidgatya-ujjatlan kombóban fagyasztottak le a az indokolatlanul erős légkondival. A táborszervezés halad, optimálisan minimális szervezéssel, már egészen elfelejtettem, h lehet így is. Onnan mentem haza, teregetés helyett aludtam, aztán beéneklés, öltözködés és smink, pakolás, irány Csepel.

Ott tettem egy zavart kört az épületkomplexum körül, mert nem hittem el, h az a lepukkant kocsma az, ahol fellépünk. Pár óra várakozás, közben befutottak vérlepkéék, a szüleim, Zyróék, és lassan hangulatba kerültem némi vilmoskörte segítségével.
A koncertet élveztem, az orrom előtt zombuló szerencsétlenek ellenére is, úgy tűnt, hogy random vendégeknek is sikerült elnyernünk a tetszését.

Vasárnap elnökségi, a punnyadtság jegyében, aztán FQékkal AR játékot terveztünk, aztán este - hogy is van az a szó? devia... dekandencia - kint a teraszon sör és cigi (citromos és rózsaszín, ja), ezt a nyarat így szeretem.

Az MTT 10. évfordulójáról mondjuk így teljesen lemaradtam, de ez már hagyomány, nem tudom, voltam-e valaha mtt szülinapon. Valahogy az mindig az a rendezvény volt, ahol mások vannak. Már az egyévesre se jutottam el, és nem hiányzott. Pedig amúgy az emtété életében folyamatosan benne vagyok, hol hivatalosan, hol nem, sikeres és unalomba punnyadt projektek, életünketbeleinket az emtétéért mozgalom egyik tagjaként nem sikerült átéreznem a szülinapozás lelkességét. Nekem nem az alapító ülés volt a lényeg azt hiszem, hanem a Kőhegyi tábor, a LEP-ek, azok a rendezvényeink, ahol csináltunk valamit, nem évfordulót ünnepeltünk. Talán ez.Talán nem.

Lélegzet

Oké, szükség volt a tegnapra is, bár nem tudtam elaludni sokkal hamarabb, mint a szokásos. Próbálom higgadtan felmérni, hogy mi várható hétfőig: ma este próba, utána vagy krimózás vagy pihenni próbálok még egy kicsit, pénteken szombat délelőttig céges csapatépítés, ami talán az aktív pihenés kategóriájába férhet, de attól tartok, szociálisan pont, hogy kimerítő, mert a közeg... nos, az a céges közeg. Hazaérkezem, bele kellene férnie egy mosásnak/mosogatásnak/takarításnak, aztán mehetek táborszervezős megbeszélésre, utána vissza a Bázisra, összekészülni az esti koncertre. Az MTT szülinapos izére valószínűleg nem megyek, mert hamar el kellene jönnöm, azért meg nem fogok most fizetni, hogy benézzek és zavarjon, h nem tudok a lényegi részre ottmaradni. Koncert, ami remélem, jó lesz.
Vasárnap reggeltől elnökségi, és akkor végre délután lesz, és bekuporodhatok egy csendes zúgba, magam köré képzelhetem a barátaimat, amikor éppen nem szervezkedünk, és majd játszom, és megvárom míg elmúlik ez a kibaszott gótság a fejemből, meg a görcs a gyomromból.

Valamikorra még be kell iktatnom egy zuhanyzórózsa plusz cső beszerzését, az csak nem lehet probléma, dehogynem, a fasznak van kedve meló után még felkeresni a talánmég nyitva levő szaküzleteket, pláne hétvégén. Miért vagyok úgy is fáradt, hogy tulajdonképpen van szabadidőm? Pár hónapja gyakorlatilag nem hagytam magamnak üres időt, azért merültem ki de most meg igen. Tányérokat és poharakat akarok összetörni, az van.
Mindegy, legyünk hatékonyak, ha már jók nem tudunk lenni.

Felhők

Az, hogy végre nem felejtettem otthon afülhallgatómat, nagyságrendeket javított az amúgy csapnivaló közérzetemen. Nem szánom panaszkodásnak, egyszerűen a tények és a levegő nem tesznek nekem jót most.

Viszont tegnap este jó volt, gyakoroltam éneket - ezt a talán spanyol söveget marha nehéz mejegyeznem, pláne, h fogalmam sincs miről szól, mert ez a gtranslate korában nyilván megoldhatatlan feladat - talán attól tartok, h nem tudom elénekelni, ha értem?
Játszottam a Psyochonauts-sal tovább, tündéri játék, szinte szó szerint, amennyiben a tündérek álomtermészetét veszem alapul. Meg a gyerekeket.
Alapvetően ügyesség-ugrálós játék, lehet benne leütni dolgokat meg ütni, de egyx csomót kell bűvészkedni aze gérrel meg a nyilakkal, és nehéz. Legalábbis nekem - valahogy elszoktam tőle, hogy ennyiszer újra kelljen próbálnom egy-egy pályát azért, mert nem a megfelelő helyre ugrottam, meg ilyenek. Oké, a Mirror's Edge az ez volt. De azon kívül.

Aztán elkezdtem szerelni egy wordpress oldalt Rouennek, egyelőre maradok valami kész és jól kidolgozott témánál, illetve a wiki plugint megnézem, h megéri-e, vagy elég csak a wp saját oldalait használni kimerülésig.Nekem elméletileg jobban tetszik egy olyan módszer amivel rengetegsok oldalakat szoktak gyártani, de ki tudja melyik a praktikusabb.a wiki-s oldalakhoz tartoznak olyan funkciók, amiket viszont tuti nem használok. Mindegy, innen bentről csak korlátozottan tudok próbálkozni úgyis.

Mondjuk aludni, azt keveset aludtam, zavaros álmokkal házakról és épületekről, ahol lakom, emberekről, akiket keresztülviszek rajtuk, elszállásolok és megmentek, és próbálom összetartani a falakat.

Az meg borzasztó*, hogy most nagyon hiányzik a napi rendszerességű találkozás a barátaimmal, de akkor emg hamar elfáradok, ha mégis sűrű a beosztás. Nem értem. Ezt a felét. A folyamatosan épüő feszültségemet is csak részben,

*borzasztó egy frászt, kellemetlen, nohiszen.

De nem

de igen de nem de igen de nem. Vagy igen.

A szerepjáték még mindig jó és hasznos hobbi, kell gondolkodni, és történetet alkotni és elmondani és azonnal látszik és szociális és jó.

Szabadnap

Már tegnap este is elmondtam Szozsiéknak, hogy mennyire olyan érzésem van, hogy ma, szombaton szabadságon leszek. Nem kell menni sehova, csak abszolút opcionális programlehetőségeim vannak. Van időm takarítani, mosni, meg egyéb fenntartó műveletekre, illetve játszani,amíg csak akarok. Meg készülni a holnapi mesére.
Szokatlan.
Az meg durva, hogy ezt így érzem, mert azt jelenti, hogy marha régen nem pihentem rendesen. És tényleg visszagondolva minden hétvégémen volt olyan program, ami miatt fel kellett kelnem, dolgozni, elnökségi, félig kötelező buli, minden nap játék, vagy csak szimplán nem itthon aludtam. Ahogy megállapítottam, h heti minimum egy szabad estém kell hogy legyen, ugyanígy szükségem van a szabadnapra is, jéééjjj.
No, vissza a semmitevéshez, a játékíráshoz.

Hm. Lassan össze kellene raknom már rendesen azokat a honlapokat. De nem ma, ma nyugi van.

Nem elemzem ki hangosan a tarot lapjaimat, azért a gondolataim eléggé predesztinálják. Nem az igazi, de eléggé nyomasztanak az értelmezéseim ahhoz, hogy ... mihez is? Pro és kontra érvek.

Állítólag evés után jobb lesz a kedvem. Remélem. Felhősnek látom a hétvégémet, és alaptalanul, nem értem, végre lesz időm mosni, játszani, takarítani, meg talán még kreatívkodni is valamit. Meg talán mesélni vasárnap. Mégis.

Néztünk tegnap Avengerst, bemásolom a mikroblogomra írt beszámolót, mert eltévedtem reggel:

végül megnéztem az Avengerst - ill. a Bosszúállókat, hamár csak magyarul adták :S

még jó, h “láttam az egészet a tumblren”, mert így odaképzeltem angolul azt apár vicces mondatot, és úgy még viccesek is voltak azok a jelenetek. Amúgy semmi különös, szuperhősöket a Planetaryr óta különösen csípem, meg azért a Watchmen is jó volt (képregény és könyv is), sőt, KickAss. Sőt, X-men. Sőt. 

azt mondjuk nem értettem, h ez az egész móka Lokinak mire volt jó - hacsak nem volt mé egy csavar az eészben. amit csak a következő részből tudunk meg, mert ez a világra uszítok egy adag izét dolog elég… fantáziátlan. Lehet, h a magyar szinkron az oka, de nem volt meggyőző, csak a szándékot éreztem a megfélemlítésre, meg a lélekbenvájkálásra, de nem jött át. 

Mondjuk az is segített volna, ha ezt az erőszakköteget minimálisan hitelesebben mutatják be - faszom a korhatárba már, mutatóba pár vércsepp és kész? 

A hősök karakterei pont megvoltak, ez a fele teljesen jó volt, bár én ezt nem mozifilmben, hanem sorozatban nézném persze, de hősös sorozatok úgyis vannak, meg a képregényt talán? 

Mai tarot

1. Kiindulási helyzet. Kardok Hercege
2. A helyzetet gátló befolyások. Botok Ötös - Küzdelem
3. A helyzetet illető tudatos gondolataim. Kelyhek Kettes - Szerelem
4. A helyzetet illető tudattalan megérzéseim. Korongok Hercege
5. Múltbeli befolyások. Kelyhek Nyolcas - Tunyaság
6. Jövőbeli befolyások. Botok Hármas: Erény
7. Amivel Én járulok a helyzethez. Kardok Ásza
8. A külvilág hatása rám. XXI. Az Univerzum
9. Reményeim és félelmeim. Kelyhek Ásza
10. Eredmény, kulcs a megoldáshoz. Botok Lovagja

Könyvek

Befejeztem a Tawny Man trilógiát Robin Hobb-tól. Őt magyarul az Orgyilkos trilógiából ismerhetjük - gyerekkori könyvtárlátogatásaim misztériuma, ahogy véletlenszerű sorrendben találtam meg a részeit, és ennek segítségével a történet bonyolultsága egy fokozattal feljebb lépett. Akkor nagyon tetszett, hogy sokkal realistábban fogta meg a fantasy-t, mint a vele párhuzamosan olvasott rpg irodalom,meg az is, hogy sokkal személyesebben. Később rájöttem, hogy nő az író, és ez akkor mindent megmagyarázott, többek között azt, hogy miért lelkizik annyit a főhős.
A Tawny Man  nem lett annyira erős, mint a megelőzőek, ettől függetlenül mindenképpen megérte elolvasnom - attól tartok, a királylányos-fantasy sztorira is lesz kihatása, (bár még nem tuom pontosan, hol fog ez megjelenni. Vagy mikor. Elvégre nem érünk rá játszani.)
Jólvan, szeretem a féltéglaregényeket, szeretek angolul olvasni, szeretem a fantasyt, ez így együtt jó.

Most két könyvnek kezdtem neki - eredetileg A felhúzhatós lány-nak, azt hurcibálom magammal táskában metróra. A váltás éles a két regény között, így hirtelen fejbecsapott az a régen érzett sci-fi íz, amit jelenleg leginkább azzal az enyhe gyomorgörccsel tudok leírni, amikor hirtelen az ember elkezd természeti katasztrófáktól, járványoktól és és úgy általában a világ embertelen egykedvűségétől szorongani. Számomra a jó sci-fi mindig azt jelentette, hogy tudatára ébredtem olyan általános problémáknak, amikkel hétköznaponta nem foglalkozom, mert úgyse tudok velük mit kezdeni, és mindezt egy kifejezetten gondolkodásra inspiráló, alternatív valóságban. Azt hiszem, a sci-fi lényege az általam ismert valóság és a regény valósága között húzódik.
Szóval, a regény nem szelíden tette meg az első lépéseket, azonnal a tárgyra tért, mindenféle bemelegítés nélkül, a világot bekezdésről bekezdésre bontja ki a történettel párhuzamosan, és jelenleg olyan ez, mint egy túra az elképzelt jövő szellemkastélyában. Balra friss járványok okozta népsűrűség-folytonossági hiányok, jobbra genetikai melléktermékek átal okozott, visszafordíthatatlanul kipusztult fajok, felettünk a mindenhol jelen lévő emberi kegyetlenség és korlátoltság, alattunk meg... ja, nincs elektromosság. Mert nincs rá energia. Új, és hihető posztapokalipszis.
Ráadásul az egészet átszövi az a fajta bizalmatlanság és paranoia, amit csak akkor érzek, ha újságot és közérdekű blogokat olvasok, meg hallgatom ismerőseimet aktuálpolitizálni. Oh, wait.

A másik könyv meg a damagereport, abba tegnap este olvastam bele - először letettem a harmadik bekezdés után, amikor damage leírta, hogy már kurva régen nem álmodik (hogylehetálmodásnélkülélniéneztnembírnám), aztán persze rájöttem, hogy ez nem valószínű, hogy a könyv láynegi része (hacsak nem kibontja, hogy a tudalattitól csúnyán eltávolodik a társadalom, mert akkor persze). Ja, igen. Jó lezs az, tömény információ, meg a mondatok és a szavak, amikor saját magukértis, meg hátha nem, meglátjuk. Azért nem scifi, mert nem alternatív valóságot mutat meg. De a többi stimmel.

Piros

Piros hajat kértem a fodrásztól, majdnem sikerült, de még mindig túl sok benne a vörös, ami nem annyira tetszik.
Az időbeosztásom nem volt tökéletes, bár utólag nem kellett megbánnom se a játékokat, se a szombat esti bulit, mégis jó lenne, ha tudnék igazán pihenni. Most valami miatt folyamatosan úgy érzem, elfolyik tőlem az időm és az energiám.

A péntek hajnal tökéletessége után a szombat már nem volt olyan jó, fel kellett kelni, aztán kiderült, h még egy órát alhattam volna. Aztán a játékot hamarabb kellett abbahagyni a buli miatt, ahol meglepően sütött a nap, meg volt pia, meg az emberek viccesek azért, meg kedvelem őket, és tulajdonképpen jól éreztem magam, de jobb lett volna otthon pihennem.Vasárnap délelőtt nehezen vettem magamat rá a készülődésre, inkább bevásároltam és főztem, ami legalább megérte, mert marha jó lett a leves. A játék maga számomra elég frusztráló volt, emrt ráébredtem, hogy nem vagyok ráhangolódva a stratégiai játékokra - viszont derogálna elkezdeni a kapcsolatok és befolyások rendszerét pontokkal és dobásokkal vezetni, úgyhogy erre még ki kell találnom valamit. Legjobb nyilván az lenne, ha tudnám, hogy hogyan lehet elvezetni egy elcserélt közösséget, és abból tudnám elvezetni, hogy az uralkodók meg egyebek ebből milyen százalékon teljesítenek, és nem az én aktuális érdekeltségi állapotomtól függene a háttér összerakottsága. Még a végén meg kell néznem a Lords of Summer kieészítőt, az talán arra jó, hogy tudok rá hivatkozni.

Ez az időjárás furcsa, ahogy az is, hogy mennyire fontos közlendőm ez minden blogbejegyzésemben. Éjszaka elég szarul aludtam a meleg miatt, talán ezért is ébredtem ennyire hirtelen és éberen. Csúsztattunk egy meetinget délutánra, ami megdobta a közérzetemet, és még az estém is szabad, hátha sikerül rászánnom magam egy Rouen-oldal összedobására wordpressen, és akkor végre nekilátok megint tanulni.

Kompromisszumok. Önmagammal, meg a világgal. Még nem tudom, meddig éri meg.

ld50 záróbuli

Hajnalban, hazafele a narancssárga remegő éjszakában már megfogalmaztam a bejegyzést, ilyenkor mindig annyival nehezebb leírni bármit, hiszen már feleslegesnek tűnik.
Szóval volt ez a buli, amitaz ld50 lezárásának apropóján szerveztek össze - ennek örömére felbukkant egy csomó ismerős, meg még több olyan ember, akiknek az arca rémlett csak nagyon halványan. Néhány DJ tolta a retrogótipart, Zero szettje például fájdalmasan nosztalgikus emlékeket hozott fel a hajdani MPC-s bulikról - igen, ahova még MTT-sekkel is mentünk -, meg úgy általában megvolt az elmúlt10év (részemről mondjuk inkább 9) zenei keresztmetszete, pedig nem is maradtam végig a bulin.

Ugyan nem vettem nem vettem mindent következetesen végig hajnalban, amikor a gondolatim felkavarodtak, mint pocsolyában sár, de érdekes volt azon gondolkodni, mennyi minden változott ez alatt az idő alatt. Kezdve onnan, hogy többen megjegyezték, én mennyire ugyanaz maradtam. Nyilván arra gondoltak, hogy ... rövid, szőke hajú vagyok, és még nem öregszem láthatóan, szerencsések a génjeim, legalább ebben. A nagy egymásratalálások se maradtak el, HW például roppant vicces módon most ismerkedett meg Case-zel, meg én is bemutatkoztam az egyik csajnak, aki már ősidők óta  ott volt. Azt sajnálom, hogy nem volt igazán idő senkivel se beszélgetni, mert muszáj volt táncolni, de a rövid párbeszédekért és odaköszönésekért hálás vagyok az estének.

Nagyon sok mindenben visszahozta a régi bulik hangulatát, a fájó lábbal, a hajnali hazabotorkálással és  a ma reggellel. 2004-ben is ugyanezzel a lelkesedéssel táncoltam, és nagyjából ugyanennyire egyedül, talán annyi változott, hogy sokkal több idő volt feloldódni és megszokni. Meg már hozzá tudok és merek szólni az emberekhez, akik érdekelnek.

Voltak, akik hiányoztak, a külföldre szakadtak (Áfi!), meg Míriel, meg Drímőr, meg GP, meg még egyéb emberek az ismeretségi körömből, akiket az ld50-hez is asszociáltam, de ezek a változó dolgok.

Jelenlét

Jelenlét nélkül nem működik, ezt állandóan észlelni kell, figyelni, elkapni, végigrohanni rajta,és egyensúlyozni még pont a határán a létezésnek és az értelmezésnek. Én értelmezek, mindig, mindent,a határon innen vagyok, néha kompenzálom az adatok végigkergetésével az idegpályáimon, vagy hol, szóval kikeülni a közponot, az lenne jó. Csak akkor nem emlékeznék rá nyilván, a lélegzetvételre sem emlékszem, sehogysem jók a szélsőségek, pedig azok eltalálhatóak nagyívűen.

Túl sokat ettem, elszoktam tőle, az van.

Tea

Időnként felvillanó masszív agyalások hínárfényében telnek napjaim, amit néha ivásnak, néha beszélgetésnek mondunk, néha meg ülök a felhős levegőben és várom, hogy elmúljon az érzés, és elmúlik olykor.
Megint labirintus, és már fontolgatom, hol lehetne átmászni a falakon, mert nyilván nem végig kell menni, nyilván nem. A szóismétlés hangsúlyozás és új értelem nyerése, hát nem?

A pünkösdi hétfő meglepett, nem készültem rá sehogyse, aztán lett belőle szombati közgyűlés, aztán esküvőlátogatás, vasárnap jmise a jezsuitáknál meg beszélgetés Angwennel, hétfőn meg medéltem Blintéknek egyalkalmas királylányost. Illetve Altair ugrált a háztetőkön az Assassin's Creed-ben, ami kezd némiképp unalmassá válni, szal próbálok végigparkourozni rajta gyorsan.

A közgyűlés szórakoztató volt, nem nyitották ki nekünk a lefoglalt helyszínt (mint később kiderült, azért, mert elnézték a dátumot), úgyhogy a Múzeum Kertben, szabadtéren ültük végig félárnyékban. Az idő rövid volt, a témák hoszabbak, és vitát generáltak, ezért nem tudtuk rendesen befejezni mindet. De legalább nem fogadtunk el semmi olyat, amivel nem értettem egyet, ha jól rémlik.

Holnapi énekórára kéne vinnem giccses szerelmes-mjúzikel dalt, ó, igen.

A cím meg azért, mert ki akartam meni teáért.

Előre

Rendrakás alig halad, a szobámban például egyáltalán nem, alig jutok be oda - pedig azért volt ott is estém. Viharban ülni az erkélyen, whiskeyvel és cigivel, ugyan nem feltétlenül egészséges, de jó. Ott jó volt. A retinámba égnek a felhők mindig és mindenhol, a faágak és levelek kontrasztja. És nehéz a kommunikáció. Néha azt hinném, jó vagyok benne, de nem, valahol az egész elakadt, és nehézkesebben működik, mint a többi embernél. Nem minden szinten, mert van, amiben jobb vagyok, de a hétköznapi, praktikus szinten mindenképpen (aka érzelmek kimutatása).

(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)

új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.

nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.

Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.

u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.

Rendrakás

minden elhatározásommal csak eddig jutok rendszeresen. A rendrakásig. Most épp takaros mappákba rendeztem a googledocs-drive ősi anyagait, némiképp megrázóan nosztalgikus szembesülni a 2008-as táborszervezéssel, meg néhány KÖMT tervezettel. Meg régi Gondolin vázlatokkal.
Szerencsére a diplomamunkám karanténban van.

Tegnap fújtam el gyertyát, sétáltam a belváros kávézói között, énekórán dicséretet kaptam, és néztem az esőt, ma ezt tervezem folytatni.
A rendrakásba a idők és cselekvések rendje is beletartozik, szelektálni kellene meg csoportosítani, egyelőre a munka mappát leválasztom, a többit viszont neki kell kezdenem mappákba rendezni és kidobálni.

szegény gót kislány

Nem tudok sok jobb dolgot, mint esőre ébredni. Cseng az órám, és valami zaj van, kinézek az erkélyre, és esik az eső, és nincs hideg és ez valami csodálatos összeállítás. A szülinapommal ellentétben ez a nap már jól indul.
Csak ne sikerült volna tegnap rágótulnom a "barátaimnak csak facebookköszöntésig vagyok jó" témára tegnap annyira, valószínűleg vidámabb estm lett volna. Bár mondjuk az Assassins Creed, amivel magajándékoztam magam a hétvége során, az jó játék, meg vérlepke és az apám is átlátogattak, és apámtól kaptam whiskeyt, ami megintcsak jó, vele megittam az előző végét, ergo azért ittam valamit szülinapom alkalmából. Vérlepkétől kaptam kúl nadrágot, ai ugyan kicsit kicsi, de az este végére azért kezdett rámnőni, és, meg kell jegyeznem, kúl.
Úgy érzem, karmikusak a szülinapjaim, mióta elfelejtettem Drímőrét egyszer - pedig nála meg voltam arról győződve, hogy később van, nem ennyire közel a névnapjához :P Mindegy.

A hétvégéről nemtom, mit írtam már, ez is jelzi az éberségem fokát ma eggel (kb egy kattintásnyira vagyok tőle, de nem). Volt egy érdekes játék pénteken, jót tesz nekem, ha megengedem a karaktereimnek, hogy úgy igazából hülyék legyenek. Szombaton terápiás célzattal pólókat néztünk a cafepressen, aztán mentünk házavatógrillezésre Zuglóba Mételyékhez. Volt a tetőterasz, naplemente, a világot viccesre ittam magam körül, beszélgettünk horoszkópról, fűzőkről, kezdem érteni az e-bookokat, meg ja, meg volt gyereknevelésről is szó, meg mittoménmég miről, jól éreztem magam, pedig nem számítottam rá.

Vasárnapi játék jó volt, a végére pörgött fel nyilván, kúlul kinyírtuk Janie egy régi "ellenségét", és elkezdtünkcsapatmunkát végezni, ami ebben játékban számomra új dolog, akárhogy is nézzük.

A notebook az L nevet kapta, igen, azért.

a dolgok

azok, amik, vagy nem azok, és önazonosak talán?

dalszövegem.
még. még. még.

a párás idő. a fáradtság. nem lennék most itt. de nem ám. máshol lennék. de dolgoznom kell.
aztán majd megyek a teámért, amit elő kell készíteni fogyasztásra, aztán majd lesz levegő és lesznek felhők, és lesznek szavak, valahol, valahol messze.

már alig van a tasklistámon, de még elkészítése soron van, ó igen. mi történik, mi történik, miért nem lehetek messze azoktól a dolgoktól, amikhez nem szeretnék közel lenni?
ój, jajjj.

Ó, mióta van ez így üresen nyitva (khm, is this thing on?)
most még egy kicsit így lesz.
...
szóval (kopp-kopp-kopp, élemég)
például a laptop nem akar az enyém lenni még mindig, most hívtak, hogy hardveres a hiba, holnapig kiderül, hogy micsinálnak, de már ebből nem biztos hogy lesz másik példány.
űelkezdtem azt számolgatni, hogy mi mindent vehetnék az összegből. Egy multieffektet a hegedűhöz. Egy biciklit. Hegedűhúrokat. Cipőt. Fűzőt. Könyveket. Mass Effect3-at. Könyveket. (De nyilván nem költeném el, mert miértis.)
...
Tegnap rájöttem (újfent), hogy este át kell öltözni, mielőtt elmegyek emebrek közé, és akkor nem kell a hétvégi fáradtságban kiélnem a nem dresscode-os igényeimet. Erre mindenképp jó a hirtelen kocsmázás.
...
ÉS még akartam írni dolgokról, amik a gondolatfolyamoból ide kívánkoztak, de már elvesztek a napi bosszúságok között, mint. Mint valami, ami elveszik útközben.

Felhők

Most, hogy kb 10 perc alatt kitöltöttem az adóbevallásomat - ja, utána kellett néznem az egyik táblázatnak, amit nem kell beírni sehova -, úgy érzem, ebédelni kéne. Míting volt, fáradt és álmos vagyok, de valahogy befejezettnek tekintek olyan feladatokat, amik még léteznek valahol.

A  notebookos nyűglődésnek nem értem a végére - a megvett gépben rossz a wifi, és a szervíz ügyfélszolgálata csak a munkaidőmben elérhető, innen meg nem fogok semmit se tenni, meg visszaküldeni és újra várni. Ma visszakérem a pénzt, és megpróbálok venni egy működőképes verziót. Az már biztos, hogy hasznos, mmint nem mindenféle papírcetlikre jegyzetelek, hanem a gépbe bele, és így nem vesznek el az infók, tudom szerkeszteni, és nem 5 különböző jegyzetből kell dolgoznom.
Persze, jegyzetelni papírra jó, de leginkább olyankor, amikor nincs szükségem aztán a végeredményre.

A hétvége megint jól jött a semmilyen hétköznapok után - jegyezzem meg, nem engedhetem meg maganak a hétköznapok elvesztését. Péntek hajnalig játék, szombat délelőtt wifikeresés, délutántól palacsintázós izé, vasárnap délelőtt táboros megbeszélés, délután mesélés.

A tábors megbeszélés legjobb része kétségkívül az volt, amikor Zsolt kártyákat cserélgetett Ildivel, Ring aludt, én meg left4dead-et játszottam steamen Zyróval és az öccsével.
 A palacsintázos parti érdekes volt, marha fáradt voltam a viharkészültség miatt, sütni jó volt, meg enni is, de a beszélgetések fonalát nem nagyon sikerült felvennem, ami mondjuk nem baj, mert finom kajákat hoztak, csak ne éreztem volna magam olyan ijesztően antiszociálisnak.

A vasárnapi játék nem várt fordulatot hozott, bár tulajdonképpen benne volt a pakliban. Tulajdonképpen jobban illik a krónikába, mint a másik verziók közül a jobbik.

Hát így.

Fényes péntek

Fáradtság, álmosság - majdnem másnap. Szerda este ittunk és virtuális szexről beszélgettünk, tegnap este ittam, nem nagyon beszélgettem, csak hallgattam, és ez most olyan furcsán elég volt, ma este is van esély alkoholra, meg holnap este is. De lehet, hogy majd holnap maradok a decens teázásnál. Nyilván.

Furcsa, hogy így, álmosan és kvázi kialvatlanul nagyobb energiával keltem, mint a hét többi reggelén, amikoris igazoltan megvolt a 8 óra alvás. Péntek van, csíkos felső és farmer, kevéssé gót, mert a farmer már inkább szürke, a hajam még szőke, és sehol egy ankh. Valahol elhagytam a régit. Kár. Kellene pótolnom.

A borzasztónak tűnő lokális mélypont után már jobban vagyok, bár... igazán aludhatnék. Valamikor. Mindegy, ma este végre tényleg megveszem a notebookot, akit még nem tudok elnevezni, de majd, és semmi jogom nem lesz szarul érezni magam. Ezek a tervek szépek és jók, és egyszerűsödött gondolatmenettel egyszerűbb az élet.

Nemsokára szülinapom lesz, általában több jelentőséget tulajdonítok neki, mint bárki a környezetemben, dehát kellenek a viszonyítási pontok, és az önmagamnak szóló napok. És ez azt is jelenti, h az adóbevallás határideje is közel van már.

A tegnapi próba a kis kihagyás után egész jól sikerült, megint készül új szám, meg elvileg június 16-án koncert lesz végre, amennyiben Estelnek sikerül egyeztetnie a kórussal.
Jéééj.

Cím

Nem jók ezek a napok, kiürültek. Gyűlölöm a várakozást, és leginkább azért, mert túl könnyen egy jövőbeli jó esemény alá rendelem az addigi időket. Ez pedig azért se jó, mert elveszik az idő, és túl gyakran feleslegesen várok, és akkor még fájdalmasabb rájönni, hogy addigis fordíthattam volna a várakozási energiáimat valami hasznosra, amitől nekem hosszú távon is jó.
Namindegy. Egyszer majd minden jobb lesz, nem? Várjuk csak ki.


A hétkezdést eléggé kikezdte a patrolos munkám, persze értem én, hogy be kellett tanítani, meg terelgetni a helyünkre érkező csajokat, és szerintem jó vagyok benne, megminden, de akkoris, az a meló borzasztó unalmas még egyedül is, pláne, amikor vagyunk hárman egy gépre. Nem tudom, hogy teltek el az első, kómás órák hétfőn kávé nélkül. Értitek.
Amúgy aranyosak a lányok, és mindkettejükkel van közös MTT-s ismerős, Snuffles meg Patiszon.

Állandóan azt kell válaszolnom a kérdésekre, h mi van velem, hogy "semmi", ez elég siralmas. És Etiópiában meg éheznek, tudom.

Ja, tegnap összefutottam félrefonthajú Szozsival a melóhelye mellett, amikor mentem a gépért. Legalább nem volt teljesen felesleges :D

És nemtom. Ma hasznos leszek.

Nyár

Bár ne lenne ennél sokkal melegebb nyáron. Most, ebben a felhős, talán eső előtti időjárásban tökéletes, de jajj, az éles napsütés, a kohó. Megminden. Nyári álmomat aludnám legszívesebben.

Lesz notebookom, úgy tűnik, de asttóltartok...,. nem, nem tartok semmitől. Az fasság lenne. Megittam a kis kávémat, most ébrednem kéne teljesen, vagy valami, de ez lusta meleg belefészkelte magát az elmémbe.
Álmodtam együttesről, Deine Lakainent hozott egy ritmusgitárosi posztra jelentkező gót srác, meg voltak rántotthúsok is, és fél9kor felébredtem egyszer a tegnapi ébresztőre, de aztán még pár órára visszaaludtam.

Tegnap éájjel játszottunk szuperhősöset, kezdek rájönni, h milyen tepóban és ritmusban játszanak a srácok, most, h Esgal is csatlakozott, valószínűleg könnyebb lesz, mert azért ő is hasonlóan játszik, mint én. Igen, cselesen elrejtettem egy pletykát a fönti sorokba. Ja, nem, nem rejtettem.

Most a hétvége maradékát is kiélvezem, meg kéne enni a zöldbabot, mondjuk leves formájában.

Kifejezetten tanulságos visszaolvasni a bejegyzéseimet, csak elég... kitartónak kell hozzájuk lennem. Csupa fontos dologra derül fény: például az extrovertált-introvertált dolog folyamatos kérdés, mindig meglepődöm az extrovertált eredményemen, hogy dehát én nem. Vagy az, hogy utazás közben érzem jól magam. Meg a futárság motívuma is visszatér. Meg, hogy a múlt szenvedései mindig rosszabbnak tűnnek.
Meg volt olyan is, hogy pillanatragasztóval próbáltam WC-t javítani.

Booom

míg nem sikerül megírnom a részletes beszámolót, addig gyorsan felvésem, hogy kibaszott jó volt az Industrial Boom fesztivál, megérte az összes zenekarért, nem csak azokért, amiket eleve ismertem.
A három nap kimerítő volt, büszkén kijelenthetem, hogy végig bírtam energiával,  most alig bírok járni, mert ternészetesen végig kellett ugrálni/táncolni. A második nap volt eszem, Julcsi kölcsönbakancsában már óvatosabban osztottam be az erőmet, egész sokat ültem bágyadtan mosolyogva, és, ugyan nem szándékosan, de elfelejtettem a legutolsó együttest meghallgatni, úgy hogy akkor hajnali fél3kor már ágyba kerültem.

Pénteken még alig volt kedvem menni, de ez szokásos, meló utáni fáradtság, meg az, hogy egyedül elinduléni elég nehéz. Mindenesetre gyorsan beöltöztem/sminkeltem gótba, aztán lesétáltam a klubbig, és pont az első koncert kezdésére értem be. Ismerős arc volt a mikrofon mögött, muszáj volt beállni a nézőtér közepére vigyorogni - aztán az egész három nap alatt nem voltam képes abbahagyni. Bár a végére asszem kissé megfáradt mosoly maradt.

Találkoztam régen és kevésbé látott ismerősökkel a "scene"-ről megállapítottam, hogy Case-nek nagyjából complementer a zenei ízlése, Marvinnal ebszélgettünk a királylányos fantasyről, egy srác megpróbált állandóan felszedni, aztán egy idő után arra jutottunk, hogy kapásból azzal szólok hozzá, hogy "van pasim", mert minden egyes alkalommal emglepődött rajta. Beszélgettem bécsi arccal, ott volt ShirKhan is, zenei ízlésem korai formálója a rengeteg cd-jével ami körbejárt párunk között (bár második és harmadik nap már nem láttam), meg... mittomén.  Jó érzés volt találkozni emberekkel.

Az első nap a Haujobb, a Neon Judgement meg a Projekt Pitchfork volt a legütősebb számomra, második nap az Absolute Body Control meg a Front 242 - ez lett számomra az egész csúcspontja, pedig tőlük ha 4 számot ismerek, akkor az már szép arány. Harmadik nap a Sonar.... os, eksztatikus élmény volt, de asszem ez ennek a fajta zajzenének funkciója is. A Dance or Die hatalmas megelepetés volt, "ez se szép ember" hatalmas bőrkabátban és trúautentikus vámpírgrimaszokkal boldogított minket, erre nem számítottam a zenéjük alapján. Score.

az utolsó három koncert pedig gót lelkem mélyét érintette meg, igen, azt, az ISC énekesének élőben is gyönyörű mély hangja van, alacsonyabb, mint számítottam rá, és nagyon aranyos manófeje lett a füles sapkában, ami rajta volt. A Clan of Xymox kb azt hozta, amire számítottam. Meg a Diary of Dreams is. Most elírhatnám, h mennyire karizmatikus és energikus jelenség Adrian Hates, bár most hajnalban már kissé zombifeje volt, de sebaj, asszem a nézők se voltak frissebbek.

Koncertekre kell járni.

Labirintus

Ennyi erővel becsukhattam volna a mai munkanapot is, de van valami halavány felelősségtudat bennem, hogy mégis, csináljak már valamit. Ez a hét ijesztően eseménytelen volt munkafronton, vagy csak az elmúlt pár nap, nem emlékszem. A kontraszt nagy a múlt héthez képest, mert akkor kezdtem a meló miatti kimerülés szélére megérkezni. Mostanság meg van időm egyebekre közben.

Azért a tegnap este nem volt egyszerű, még jó, h próba előtt ettem, meg kávéztam az ADS kertjében - persze a próbára nem ébredtem fel, de utána csak viszonylag későn lettem nagyon álmos. A próbán lenyomtuk párszor a dolgokat, döbbenet, mennyire halkabbak vagyunk a basszusgitár nélkül. Elméleteim szerint a két gitárosunk pont szemben vannak egymással, és egymást hallják, nem magukat, ezért állandóan az elviselhetőség határára tolják a hangerőt. Aztán hamarabb abbahagytuk, ami nyilván arra ösztönzött, hogy átugorjak a Krimóban megtartott kiscsoportos foglalkozásra. Az már egy pozitív jel, hogy elkezdtek foglalkoztatni az emberek, meg a ki-kicsoda és mitcsinálott jellegű szociográf elemzések megint, social junkiek és tumblr-ként működő társaságok, szevasztok.
Most mindenki kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint amikor nem az, bár a szomszédok tragikus történetei nem jók olyankor, amikor empatikusabb életszakaszomban vagyok.

Aztán ma reggel átmentem a patrolhoz, ott persze még mindig nem működtek az eszközök, a helyiek baszták el, meg a kommunikációban valami zsizseghet, mert nem voltak a helyzet magaslatán amúgy se (én csak átmeneti személyzetként vagyok ott, hogy könnyebben tanuljon be az utánam következő, és, mint ilyen, marhára felesleges). Aztán eljöttem ide, és itt zombulok, felébredés nélkül. Este koncertsorozat első adagja, hogy hogyan bírom talpon, az kétséges, mert már álmos vagyok. Reggel óta.

A kérdés persze az, hogy eltévedtem-e, mert nem hiszek az egyutas labirintusokban,bármennyi is van belőlük képe és rajzon. Rossz-e az út, zsákutca, vagy majd lesz egy hirtelen átkötés a megfelelő irányba? Ilyenkor az álombeli énem felemelkedik az egész fölé, és átrepül rajta. Tényleg ez szokott lenni. Vagy átlépek a falakon. Vagy valami. Valami. Valami. Valami.

hellocthulhu

Ilyeneket nem ide szoktam, de meg kellett próbálnom azt az új menüpontot a szerkesztőben. Hát így.

Még nem sikerült letolnom a teljes adag madártejet, amit ebéd mellé rendeltünk a titkárságos kolléganőkkel. De mostanra már igen, két nyomtatás és gyors gépkeresés után.

Néha elkezdem, megnyitom a blogot, de a szavak nem jönnek elő. Akkor nem is kéne erőltetni, mi? Jah.
Visszaírtak tegnap a legutóbbi jelentkezésem helyéről, hogy nem feleltem meg végül, köszönik szépen a jelentkezésemet. Ez nyilván gyorsan az elkeseredettségbe képes taszítani, mert már idegesít, h minden bölcsészt (bocs :D) előbb vesznek fel IT-snak, mint engem, a mérnök-bölcsészt. És az nem vígasztal, hogy ennyit számít az öneladási képesség, amit nekem nem tanítottak meg vagy mittomén. Szeretném, hogy végre a képességeim alapján bírájanak el valami releváns helyen. Mindenesetre töretlen az általános hangulatom, alapvetően bekaphatják, tudom, hogy a megfelelő helyeken baromi jól járnának velem, és hogy alapvetően az a rövidlátó balfasz, aki nem tudja felmérni a rendelkezésére álló erőforrásokat/munkaerőt/stb. .
Na, látjátok, megy az illúzióépítés. Legalábbis írásban. Kár, hogy az arrgancia másban borzasztóan tud irritálni, amikor nincsen igaza annak a másnak (és általában ez van), ergo jó, hogy nem kívülről látom magam.

Közben kinyomtatom magamnak ezt a teszteres jegyzetet, rég tanultam már, kifejezetten jó élmény. Az idő kellemesen felhős, a meló kellemesen kevés, és térnek lassan vissza a kreatív energiáim. Asszem. Vagy nem. Leszarom.

Megálmodtam magamnak egy József Attila idézetet a szürke ködből kiemelkedésről és az esélyek igazságtalanságáról, de már nem emlékszem rá.

Változás

Lehet, hogy tényleg ennyi az egész, valami változásra van szükségem, mert túlságosan beleragadtam az életem különféle paramétereibe. Innen nézve triviális, onnan nézve, hogy mégis, milyen változást, és hogyan érhetek el, már nem annyira. Ráadásul szerintem marhára nem mindegy, hogy mit változtatok meg. (Vagy igen, pont, hogy mindegy, mert úgyse tdok megérkezni és megnyugodni?)

Elköltözni nem fogok. Jól érzem magam ott, ahol vagyok, és életemben ilyenből nem volt sok. Ugyan szeretem egy ideig az átmenetiséget, hogy vendég vagyok azokon a helyeken, ahol alszom, mert nyitva hagyja a lehetőségeimet - és nem kötöz oda egy rossz helyhez -, de amikor valahol jó, akkor minek ott hagyni? Úgysem tart örökké, sőt.

Változtassak munkahelyet? Másfél éve ezzel próbálkozom, semmi sikerrel. Erről már sokat szenvedtem ide, hát most ne.

Kezdjek tanulni valamit? Próbálok. Utánaolvasok. Kipróbálom. A tavaly nyári tanfolyam érdekes volt, meg akkor jónak tűnt, de mégegyszer nem látnám értelmét hasonlónak. Egyszerűen nincsen eredménye. Ahogy az egyetemi éveimnek se (lásd munkahelyi sirámok). A hajszínen változtatás nem segítene, és azt majd fogok úgyis. A barátaimat nem akarom kicserélni, mert, azon kívül, hogy ez nem így működik, még hiányoznának is. Nem akarok új embereket megismerni, nem vagyok befogadóképes. Most előbb kell észrevennem bárkiben és bármiben az érdekeset, minthogy elkezdenék rá figyelni, nem megy az előre pozitívkép vetítése, bocs. 

Talán most nekikezdhetnék mindannak, amit nem tettem meg, miután leadtam a kib diplomamunkámat. Csak a kezdéshez, és méginkább, a folytatáshoz szükséges erő hiányzik. Meg a motiváció. Minek, ha eddig se láttam eredményét a dolgoknak? 

Még nem látom át az egészet, de azért sejtem, hogy tényleg kell változtatni. Valamin. De előbb be kéne fejezni valamit ahhoz, hogy legyen értelme mást elkezdeni, mert ha sohase tapasztalom meg, milyen a sikeresen elvégzett munka, akkor soha nem lesz erőm folytatni, majd elkezdeni. Semmit. 

Megcsináljuk a királylányos-fantasy rendszerét.

Befejezem a szívforgács logót.

...

Körbe-körbe, egyre körbe, láncán kis kezöknek.

Valahol... elvesztettem... ja, megvan.

Szóval volt tegnap próba, a hangosítás folyamatos issue, most
Estel a blogbejegyzésem hatására lejjebb vette a hangerejét, és ez már érezhető volt, viszont a gitár még mindig hangos, és az a baj. hogy a gitáros nem hallja magát, ha nem áll szembe a hangszóróval, de úgy emg összegerjed. És, velem ellentétben, ő nem az aki hajlandó úgy zenélni, h nem hallja magát.

Na, közben megalkottam a karakterlapot a királylányos játékhoz, legalább egy órán keresztül faragtam az önhatalmúlag kivett szabadidőmben,Bár, direktben nem is nagyon jött semmi most minden elakadt valahol máshol.

énekóra, játék, haza.

Kontrasztos tavasz

Tegnap este még tűnődtem rajta, hogy ellátogassak-e a Krimóba, egész sokáig nyitva hagytam a kérdést, de aztán estére felpörgött a munka, és, miután munkaidő lejártakor magyaráztam elhaló hangon egy managernek arról, h faszér' engem kérdez erről, amikor beszélt külön is az IT-sal, és különben is, NINCSEN, mert mindenen spóroltok és utolsó pillanat után fontoljátok meg az eszközök beszerzését.

De legalább megérkezett a rendelésem, nagyjából időben tudom leváltani a könyv első részét a következőre, bár lassabban haladtam vele az elmúlt héten, mint gondoltam. FitzLovag kalandjai folytatódnak, ó, igen.
A designról szóló könyv meg nem fél, hanem legalább duplatégla, és az első fejezet elolvasása máris felvetette bennem a kérdést, hogy valóban ezzel szeretnék-e foglalkozni - elvégre mindig úgy tartottam magamról, hogy a vizuális dolgokhoz igazából nem értek, az csak érdekes hobbi, és nem tudok rajzolni meg ilyenek, és ennek következtében most nem tudom, hogy értek-e, érthetek-e hozzá-, de ha nem ezzel, akkor mégis, mivel? Ez az adminisztratív management, amit most csinálok, nem jó nekem. A színészetbe beletört a bicskám, egyszerűen nem jutottam el addig, hogy tudjam megélhetési munka szintjén művelni. A zenélés is ugyanez.
Az elég nyilvánvaló, hogy jó az agyam, könnyen látok mintákat, vonok le következtetéseket, látok át folyamatokat stb., valamennyire kommunikálni is képes vagyok - de eladni magam már nem-, képes vagyok módszereket alkalmazni és megtanulni, meg mittomén, még mi van.
De nem tudtam semmire se specializálódni. Egyszerűen nem fogott meg semmi sem annyira, hogy más dolgok rovására csak azt tanuljam.
Azért kb be tudtam lőni, hogy valósznűleg az interaction designer (generalist) kategóriába esnék a könyv csoportosításai alapján, nem csak azért, mert a többi nem, hanem azért is, mert... mert. (A részletes magyarázathoz le kéne írnom magát az elméletet, ezt meg most nem fogom.)
Talán csak annyit kéne kiderítenem, hogy a vizuális készségeim vannak-e olyan szitnen, amihez gyakorlva és tanulva  belátható időn belül egy eladható szintet érek el. Miközben nyilván nem ezzel foglalkzom főműsoridőben.

A belátható időt meg meg kellene tanulnom kijebb tolnom.

Amúgy tegnap este hazasétáltam a Kálvinról - a villamos pont elment, ez elég lendületet adott. A Gellértről a hegy oldalában mentem végig, és az jó volt, a lombok, a régi házak, az ébredő nyugalom. Több ilyenre kell időt hagynom magamnak.

Köhögök már megint. Szép az idő. Or else.

Új dizájn

Hát oké, legyen, kipróbálom ezt is, csak persze ennek a html-ébe már nem enged belepiszkálni, pedig. Mit pedig? Úgyse szánnám rá magamat rendesen. Kipróbálom, meddig viselem el ezt a fajta letisztult google-design-t, mert szép-szép, de ugyanolyan. Minden ugyanolyan. Na, majd erőt veszek magamon, de tényleg. Addig meg megyek és tervezem a játékot Szozsival tovább, és majd ahhoz a karakterlap meg a minden. A fejfájás és az émelygés nem ahhoz, az csak úgy, spontán módon.
Ráadásul be kéne fejeznem Janie beszámolóját is a blogon, elvégre írogatom én azt. Azért, hogy legyen.

Az új hét elején túl vagyok, veszítem el az élményt, de még kitart, még emlékszem rá. MEnni előre, asszem.

Tegnap végül nem sikerült elrontani a tejbegrízt, de majdnem, aztán a Szomszédok aznapi részében volt még kacagás meg sitt kukába csempészése. Átmentem Zyrohoz, a lakásában sajna érezhető még a régi lakásokra jellemző doh-, ill. a dohányos lakásokra jellemző cigiszag, viszont a BKV hangja egyáltalán nem zavar csukott ablaknál meg redőnynél.

Az a hasznos a tumblr-ben, hogy az egymondatos-képes közlésivágyamat tökéletesen kielégíti, így nem kell a facebookon linkelnem mindenfélét amikor unatkozom. És ráadásul egészen nosztalgikussá tett, hogy idegen emberekkel lehet ott csetelni, plusz nem jön a moderátorkommandó, hogy miért offolunk.

És akkor most heló.

Ösvények

A hétvége a pénteki mélypontról érdekes magasságokba szárnyalt. Az érdekes kulcsszó, a szürrealitás sem hiányzik, és a tavaszhoz, a furcsa időjáráshoz tökéletesen illik.

Munka után mentem ld51 dizájn megbeszélésre, annyira nem lepett meg az alacsony létszám, az már inkább, hogy szemlátomást a jelenlévől közül senki nem értett hozzá jobban nálam. Ellenben a struktúrált gondolkodásra sem voltak vevőek - tudomén, hogy feleslegesnek tűnik végiggondolni az egyéb lehetőségeket és opciókat, de anélkül nehezen lehet kitalálni új dolgot. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a másik két lány felesleges pattogásnak tartja, amikor vissza-vissza térítem a beszélgetés menetét az elrendezésekhez, a funkciókhoz, a "biztos ez a legoptimálisabb megoldás?" kérdéshez.
Mindegy, ez nem népszerűségi verseny, ellenben érdekes probléma, megminden.

Aztán pont időben kaptam észbe, hogy játék Zyrónál, a CD-fűből a Fővám téren keresztül át, rá kellett ébrednem, hogy a Kiskörút ezen szakasza gyönyörű, és időnként mehetnék errefele is haza, mert nem annyival lassabb, mint a Ferenciekről.
Szuperhősöset játszottunk, a karakteremmel egyelőre nem hoztam újat a palettára, kb Rouex és Janie közé sikerült belőnöm Katherine-t, a lányt, aki át tud menni a falakon, meg elvileg láthatatlanságra isképes, csak erre még nem jött rá. Viccesek vagyunk, viccesen lúzerek a szupererők ellenére. És rájöttem, hogy marha szórakoztató, amikos a mesélő ismerős karaktereket mesél be.
Hajnalig játszottunk, közben a akrakterem egyszer meghalt, elbúcsúzott a szüleitől, meg ilyenek.

Szombat hajnalban a Bázison összefutottam Julcsival, aki még nem tudott elaludni, aztán snitt, reggel, Julcsi a kómás Celebromot meg engem instruál. Az autóút végére rosszul lettem, mert nyilván nem reggeliztem.
A táborhely pofás, egész jó elrendezésű, illetve kényelmesnek tűnnek a szobák. Mondjuk völgyben van, ezért kilátás nincs, csak az erdő körbe, de az szép.
Hatékonyak voltunk, aztán meg volt pár meglepő, szórakoztató, illetve világ- és embermegváltó beszélgetésem, és úgy érzem, ezekért érte meg leginkább lemenni. Nyilván, az se rossz, hogy sikerült összeötletelni a kocsmát.

Vasárnap este robogtam át az RS-be előadásra, ami elmaradt, amit nem bántam, mert már sédültem a fáradtságtól. De élmény volt találkozni Komáékkal, azért ezt meg kell jegyeznem.

Napfény kilúgozza a levegőből az életet, legalábbis az irodábl nézve mindenképpen. Igen, a reggeli levegő illata eszembe juttatta, hogy alapvetően jó dolog egy pulcsiban/zakóban elindulni úgy, hogy nem fázom.
Költői és/vagy filozófikus időjárásjelentés után egy önmagának ellentmondó iróniával fűszerezett megállapítást kell tenni (nem). És aztán vagy beszámolni valamiről, vagy nem, de mindenesetre vagy egy megminden vagy egy mindegy kell.
Mindegy.

Tegnap fotózta a Szívforgácsot Szozsi az ADS kertjében, aztán jött a biztonsági őr, h itt nem szabad fényképezni. Jó volt a kertben, az esőfelhők környékén, aztán enni gyrost. Próbára járni is jó, még olyankor is, amikor fáradt vagok, és csinálnék mást, de szerencsére most valahogy jól jött ki. Nyilván jobb lenne, ha nem lenne minden hangszer ilyen kib hangos, de ki vagyok én, hogy azon behisztizzek, hogy már a zongora is hangosabb mint a hegedű - hogy az énekről ne is beszéljek. Arra sszem meg fogom kérni Estelt, hogy az énekdallamot ne játssza zongorán, mert az marha zavaró. A hegedűszólómnál is kissé, de ahhoz már hozzászoktam,.

Aztán lementem a Krimós társasághoz. Ha a népszerűség ribanca lennék, akkor minden alkalommal valami új és izgalmas fülbevalót vennék fel asszem. Emellett megtudtam, hogy a Second Life egy csodálatos valami, és jobb is, hogy nem ismerkedtem meg vele depressziósabb időszakomban.
Meg arra is rájöttem, h milyen kib zárkózott vagyok, meg hazafelé mennyire hangosan hallgatok zenét, illetve, hogy tulajdonképpen alkalmazhatnám a tanácsomat magamra nézve is.
És rendet kell raknom. Muszáj. Még nem tudom hogyan, de valami lesz.

A hét nem  apihenérsől szól, hétfő este hajnalig játszottam, kedden se kerültem alvásra éjfél előtt, szerdán se, tegnap se, ma se fogok, és a hétvégén meg megyek táboros előkésztő izére.
Ebben azért bízom, hogy tényleg jó lesz.

A Witcher 2-nek határozottan nagyon jó hangulata van. Tetszik a karcossága, hogy tényleg élőnek tűnik a világ, meg a karakterek. Még nem tudom, pontosan mire fog hatni a királylányos sztoriban, de valami biztos át fog mentődni, ilyenkor mindig szokott. A barlangos kalandok alatt szerintem Dragon Age-t játszottam.
A harcrendszerrel kezdek egyre jobban megbarátkozni, ahogy tanulom a plusz lehetőségeket. Egyrészt jó érzés kardozni és random bilentyűkombókat lenyomni a különböző vágásokhoz és elgurulásokhoz - ez már bejött a Jedi Academy-ben is -, másrészt nem annyira bonyolult és megjegyezhetetlen a varázslás sem. Meg látom értelmét a potionökkel való szöszölésnek is, nem úgy, mint általában az rpg-kben, ahol idegesít, ha túl sok upgrade meg kombózási lehetőség van a fegyverekkel. Szóval az már jó egy játékban, ha hajlandó vagyok a harcrendszert támogató egyéb opciókkal foglalkozni, nem csak azzal, hogy megoldjam a rejtvényeket, végigbeszélgessek mindenkivel és megnézzem a történetet.
A setting maga kellemesen gót és borongós, és valahogy természetese jön. Geralt izgalmasabb karakter, mint a DA-s hőseim - az igaz, hogy itt kevésbé van beleszólásom a jellemébe, talán ez is közrejátszik ebben. Itt inkább az az érzésem, hogy megismerem a történet szereplőit, az eseményeket, és aktívan szurkolok a főhősnek, akivel nem azonosulok egészen.

Jobbra a főhős,balra a jelenlegi kedvenc mellékszereplőm.

Szóval, velem ez történik mostanában. Meg dolgozom. Meg ma este zenekari próba és fényképezés. És táborszervezés is van. Meg játszom, és cikkeket olvasgatok. És időnként szociális élet. Még nem az igazi, úgy érzem.

Új játéknak kezdtem neki, a Witcher 2-nek. Most már sejtem, hogy Szozsi mire gondolhatott, amikor a női gamerekről szóló mondat után odafűzte, hogy láttam-e már a Witcher 2 elejét. Geralt a tutorial után egy csomó cutscene-ben félmeztelenül. Így kell ezt csinálni - ha már nincs női karakterválasztási lehetőség egy rpg-ben, akkor legalább nézzen ki jól a pasi. Persze, lehet, hogy nem erre gondolt, hanem, mittomén, a párbeszédek finomágaira (nem), vay a tutorial kevességére, amikor az első bénázások után kijelentette, hogy nekem bizony az easy-t ajánlja. Bírtak volna normális irányítást hozzárakni, nem lázálmosan mozgó kamerát és irányt, és nehézkes kurzort.
Mindegy, egyelőre még fun-fun-fun nehézség nélkül hentelni mindenkit, de hátha jobb, ha meg kell fontolni, hogy harcba szállok-e és hogyan, vagy ilyenek. ÉS várom a legendás szerepjáték élményt is, ugye, mert egyelőre nem volt sok párbeszéd lehetőség, nemhogy döntési.
A nem lineáris történetmesélés viszont bejön. Már a DA2-ben is tetszett. Sőt. Már a MaxPayne 2ben is.

A Húsvét eltelt, többnyire betegeskedve, kiköpdöstem a tüdőmet, szédültem, ilyenek. Ettem családilag, aztán hétfőn jöttek locsolni sógoromék meg öcsémék is, utána mentünk át játszani és túrógombócot főzni.
Meg mégegy állásjelentkezés.

keveset kell beszélnem, az jó. Ellenben a szakasosan rámtörő köhögés már csak azért is kínos, mert bármikor megjelenhetnek a zombielhárítók az irodaházból, és fejbevághatnak lapáttal. Vagy rosszabb.
Igen, tudom, vannak különféle gyógynövények meg gyógyszerek, nyilván, majd otthon mézesbodzatea lesz mostmár, mert az van.

Tenap megnéztem Zyro albiját, tök jó, meg tetszik az is, h az útra néz, legyen bármilyen zajos meg hangos. Az új lakások mindig olyan izgalmasak.
Hm, nem annyira vagyok jól, asszem.

Időnként lenyűgöz, hogy amikor nem, vagy alig találom ki egy mese folytatását, mennyire könnyen jön a játékosok cselekvéseiből a sokkal jobb fordulat.

Amúgymeg a torokgyulladás kerülget, egyre jobban fáj reggelente a torkom, és egyre rekedtebb is vagyok. Ez az esti próbát tekintve nem jó hír, ellenben rossz, ehh.

Nehéz az élet, ami nem habostorta, állapítottuk meg többször is, de azért a karektereknek sokkal rosszabb, mint a máshogy élőknek, még akkor is, ha ugyanaz a hegedű szól a háttérben.

Elkezdtem aggódni, hogy elfogy a Hobb könyv, amit most olvasok, meg kellene rendelnem a folytatásait, amenyiben már megjelentek egyáltalán... ó, már 10 éve. Nyehh. Done.

agyleolvadás

kevés az időm
ezt most kiuejlentem és megállapítom. kevés az időm arra, hogy magammal foglalkozzak, hogy tanuljak. azt hiszem, nagyobb fegyelmet kell kitalálnom magamnak, heti két este a minimum, amikor pár órát a dolgokkal foglalkozom, amik nem a barátaim, vagy bármilyen játék.
például.
meg mozognom kell valamit, és nem másokkal együtt, mert az egyszerűen nem működik.
..,

gyorsjelentés: kevés az egy délelőtt. nagyon kevés, még felébredni se sikerült, enmhogy értelmesen működni valamit. Hamarosan kaját kell szerezni, és elnökségi, asszem beülök olvasni mondjuk egy mekibe, szégyen, szégyen, ez van. és hideg is van. és éhes vagyok.
És tegnap jót játszottunk, és a táboros megbeszélés is hatékony volt, emg péntek este-éjszaka az öszevont szülinapi-búcsúztató buli, meg közben a Bázis tengernyi ember, jó ez, jó ez, most szeretnék egyedül is lenni kicsit, emrt semmit nem tudok se tanulni, se alkotni. De elkezdtem játszani a King Arthurral, most épp elfgyott a játék, ami nem baj, mert úgyis bénahelyzetben voltam. Úgyse szotkam stratégiai játékokkal játszani, starcraftot már rég nyomtam, érdekes tapasztalat. Hideg, éhség, napfény.
Szevasztok.

Tartalomgenerálás, mi?
Maximum reflexió, de az van.

Bazár az ld50.hu, ami számomra az egyik szubkulturális közegemet jelentette hosszú éveken keresztül. A barátaimmal nem egyezik a zenei ízlésünk, ez olyan tény, amibe időről-időre beleütközöm. Jelenleg nincs is olyan állandó társaság, akikkel tudok koncertre vagy buliba járni - ezt főleg arra fogom, hogy nem tartjuk már a kapcsolatot, vag nem érünk rá, vagy ilyenek -, de még emlékszem arra, hogy mennyire közösség-érzetem volt attól a ténytől, hogyugyan egyedül mentem buliba, mégis, ismertem az embereket onnan legalább látásból. Egy részükkel beszélgettem már fórumon, és ez egyfajta gyenge, de létező törzs (?) érzést adott.
Ez egyre jobban felbomlik, a facebook nem tartja meg a gyenge közösségeket, sokkal jobban leszűri baráti társaságokat személyes szimpátia alapján. Egyszerűen nem fogom nézni annak az adatlapját (vagy fel se veszem), akit nem tartok szimpatikusnak. De,egy fórum-alapú közösségben ezt nem tehetem meg, az az ember ott lesz, és a fejekben kialakuló közösség része lesz szimpátiától függetlenül. Ebben a tekintetben a facebookon sokkal szűkebbek azok a közösségek, akik így kapcsolatot tartanak - elenyésző az esélye a másokkal való megismerkedésnek. Ezzel alapvetően nem lenne baj, ameddig van alternatíva.

Általános gondolatmenetből amúgy van raktáron még, de nem ez a lényeg. Sajnálom az ld50 megszűnését, nem csak a hozzá kötődő emlékek miatt, hanem azért, mert ezzel a közössége is megszűnik. Töredékekben, egyéni ismeretségek alapján nyilván megmarad, és a folyamat nem ma kezdődött, persze, de nem tudom, hol lesz helye a cyber-gót-ipari-dark-szubkult érdeklődésű embereknek. Kicsit olyan ez az egész, mintha az érdeklődsek mentén kitágult internetes közösségi háló megszűnne, és kicsiben ez is történik. Nem akarok a szomsédaimmal ismerkedni, na. Közös érdeklősésű /hobbijú/ízlésű embereket akarok megismerni, velük forogni egy közegben, ha már pl. a munkahelyemen ezt nem tehetem. És erre kell egy közeg, amit a facebook nem tud megadni.

(Talán pont ezért fontos a tolkien.hu-t fenntartani, és tartalommal feltölteni még akkor is, ha most egyszerűbb és kézenfekvőbb nem ezt használni. Valahova fejlődni kell. )

A gyakorlatias problémám meg szimplán az, hogy az ld50-ről néztem meg a bulikat, koncerteket - a facebook esetleges, és a kib koncertfotókat mégis, hol lehet megnézni, ami nem vmi random ember random válogatása?

Namindegy, Etiópiában meg éheznek.

Anngel megjelölt, olyannal, hogy "Az a feladat, hogy három dolgot kell megosztani, amit még nem tudunk rólatok, meg ki lehet tenni a macis képet, meg tovább lehet adni három bloggernek."

Kemény lesz, nem tudom, mi az, amit még nem írtam le itt, és nem tudja a blogomat olvasók legalább 80%-a :D

1. Egyik régi emlékem az, hogy pánikban menekülök haza, merthogy üldöznek karddal - kiderült, hogy a kiscsávó csak ismerkedni akart, és azért rohant utánam, kezében játékkarddal. Persze, most jobban belegondolva, simán lehet, hogy csak ezt mondta, és igazából viccesnek találta, hogy sikoltozva rohanok előle.

2. Soha nem tudtam mit kezdeni a dicséretekkel vagy elismeréssel - egyszerűen, mire képes lennék elhinni, hogy igaz, addigra pont becsúszik egy olyan visszajelzés, ami az egészet negálja. Vagy csak szimplán szembeállítom a "tényekkel", és meg is van a magyarázat, hogy miért nem igaz. Elvégre, ha valóban tudnék írni, lenne jó énekhangom, agyam, képességeim, akkor nyilván elismerné mindenki, akitől ezt elvárnám.
Ebből fakad az élettel való problémáim többsége, nyilván egy földreszállt csoda lennék amúgy, ha ezen túllendülnék.

3. Nagyon gyors olvasó voltam mindig is, de volt egy időszak 10-12 éves korom környékén talán, amikor nem olvastam el mindent a regényekből.Ha unalmas líró rész vagy érdektelen dolog következett, akkor ugrottam tovább az eseményig. Így történhetett meg az rendszeresen, hogy könyvet újraolvasva új dolgokra bukkantam benne :D

(remélem, ezeket még nem írtam le, de mindegyisI

és megjelölném:
Drímőrt
Hannát
Julcsit

hogy tudják majd továbbadni :D

jaj, azt álmodtam btw, hogy pókokat és szúbnyogokat, de, méginkább pókokat csapdosok agyon papuccsal, amik a szobám fala és az elé kifeszített tüll között lakoztak, aztán felkaptam a tavalyról megmaradt rovarírtót és agresszívan írtottam a dögöket.

aztán mentünk a Gellért-téren a villamoshoz, az ottani moziból kijött egy haverom, zavartan köszöntünk, aztán a zebránál még visszanézett, mert nem álltunk meg beszélgetni, siettem tovább a villamoshoz, amik sorban álltak a sínen, és a megállóhoz legalább három szigeten kellett átkelni, de a legszebb az a fejünk felett öt méterre húzódó köd volt, alatta tavaszi napsütés, de ott még az ősz köde, és a kettő közti határ gyönyörű habfraktálként látszódott a megfelelő szögből.

na, ha délelőtt írok blogot, akkor talán még jobb kedvű - például jött ma fizetésem, és, bár nyilván elfelejtettem a netbankos jelszavamat, és nem emlékszem arra, h mennyiről indultam előző hónap, csak az egy hetes állapotom van meg, az meg valószínűleg már pár rezsi és porszívó utalása utána helyzet. De hátha sikerül valamennyit félreraknom, mindig ebben bízom. Hátha.

Mostanában elkezdtem féltéglát cipelni magammal a BKV-ra olvasni, Robin Hobb még mindig magával ragadó történetet ír, annak ellenére, hogy az előző regény befejezése már átcsúszott egy határon.
Ihlet a királylányos fantasyhez, mostmár lassan mesélői és írói szinten is, csak legyen időm és energiám megírni, jajajajj. Mert nyilván ez az a történet lenne, amit olvasni szeretnék. Asszem.

Most délelőtt egy csomó melóm volt a szokásoshoz képest, bár nyilván luxus, hogy jut ilyesmire, mint blogírás időm - ha nem jutna, akkor azért elviselhetetlen lenne az adminisztráció. Amúgyis az. Kezdem pillanatokra gyűlölni, még akkor is, amikor teljesen értelmes és érthető és látom, miért van rá szükség. Ez azért még mindig nem élet.

A világ kiábrándító, és valószerűtlenül az, néha azt hiszem afelfestett égboltról, hogy mindig ugyanolyan, mert festett, aztén kiderül, hogy nem, az sem festett, az is igazi, s mint ilyen megfoghatatlanul változékony. A létező dolgokat nem lehet megismerni, csak azt, amit elképzelünk róluk.

Ha azt mondom, hogy nem vagyok mostanában teljesen kiegyensúlyozott, akkor az eufémizmus. Asszem. Mindegy.
Légüres tér, de ez nem baj, nem feltétlenül baj, a többi meg...

Hamar elvesztema  türelmemet az emberekkel szemben, hamar kiakadok, hamar, hamar, hamar.
Nem jó ez így.
--

de a tegnapi játék jó volt, élveztem, a répatorta finom volt, csak estére rosszul lettem - fogjuk a... a... hidegfrontra. Most aludni szeretnék.

na, befejeztem a deus ex: human revolutiont, eltekintve attól, hogy valóban nincsen jelentősége a játék közben tett dolgainknak, szerintem nem lett rossz. Már, ha eltekintünk a hatásvadász olajban úszó állatoktól, meg éhező emberektől meg ilyenek.
Valahol értem persze, és értékelem a szándékot.

Btw, a negyedik megoldást választottam, és, azt hiszem, az fejezi ki leginkább a véleményemet. Ha nem lehet elmondani a teljes igazságot úgy, hogy ne vonjanak le belőle végzetes következtetéseket (első válaszlehetőség), akkor inkább nem mondok semmit, rakják össze maguknak. A szabályozás úgy lenne jó, ha az igazságot ismernénk/ismerhetnénk, az idealizmus túl sok arroganciával keveredik.
Szóval ez.

Nemtom, h gfogok-e bővebben írni a játékról, szal... hangulatos, de az rpg fokozatosan elhal benne, a végén már csak megyek és keresztülküzdöm magam a neonfényeken, pedig... azért, akárhogy is nézem, változtat a dolgon, ha mondjuk Jensennek van értelme életben maradnia. Vagy pont, h nincs. Namindegy.
(Párszor eltévedtem azért rendesen :D)

Ez pont olyan reggel, amikor nem a szimpla lustaság miatt jövök be szemüvegben, hanem a tegnap este miatt, ilyenkor, ezzel a "túlélem a másnapot csakazértis" lelkülettel sokkal könnyebb minden. Mondjuk péntekel jobban jártam volna, de a csütörtök az is csütörtök. 

Jaj, az egyik recis, a diák kiscsaj rettentő mintás felsője beleégett a ma reggel érzékeny retinámba, van, amikor jobbnak érezném a szigorú fekete-fehér üzleties öltözködést tényleg. Van a minszoknyáknak egy sajátos bája a nem hozzáillő lábakon, na.

Ma effektívnek kell lenni, és hívom a szavakat magam köré, hatékonyság, előremutatás, problémamegoldás, konstruktivitás, szinergiákszinergiákszinergiák. 

A tegnap este úgy indult, hogy akár mehettünk volna vmi meetoffra, a kultúrnciskodás jegyében, csak a szomszédlányok szarul voltak, úgyhogy mentünk inkább füstös kocsmába. Ott hamarosan kvíz kezdődött, úgyhogy egy emelettel feljebb az élet értelmét feszegettük, azt, h Julcsi unalmas-e (nem), hogy én hiszek-e magamban (nem), és a közös ismerőseink (igen, vannak).

Miután mindenféle betegségre/munkanapra hivatkozva leléptek, csatlakoztam a lent tobzódókhoz, szennyes képzetek hömpölyögtek a levegőben, rózsaszín háromszögek és mindazok a dolgok, amikre jobb nem emlékezni. Pedig Bruti és Zyro két külön asztalnál ültek. 

Ez így jó este volt, az értelmiségi létfejtegetés utáni agygőzleeresztés, meg egyéb modorságok.

Ahhoz képest, amilyen hangulatban hazaértem, szép ugrás lett ez így.

a szünet köszönöm, jó volt. sikerült továbbterveznem a plakátot, továbbjutnom deus exben, kimosnom a fehér cuccaimat, továbbjutni Limbo-ban (kész, h az a játék mennyire nyomasztóan nehéz tud lenni), kirándulni, hegedűn gyakorolni hosszú idő óta először, meg aludni. (Aludni, aludni.) Me szocializálódni macskákkal, párszor mosogatni, és megnézni az Emilie Autumn koncertet.
A show profi, szórakoztató, látványos, szerintem stabilan hozza a csapat a szintet, nem a zene a lényeg, hanem a mindenmás.
Beöltöztem lilába, ennek örömére ma beszereztem lila sminkcuccokat, mert mintha nem lenne elég.

És fejfájás tör rám időnként. Nagyon.

Tavasz, vagy nyár.

már nem tudom, mit akartam.
3 perc alatt fogyott el a pogácsa a recepcióról a levelek alapján.

megint elkezdtem ráállni az effekt témára, igazából ki kéne próbálnom vhogy virtuálisan, h egyáltalán mi kellene nekem. hosszú hétvége, kipróbálom. asszem.

ejh.

éles színek vagy kevésbé élesek, a felhők kiegyensúlyozottak. megvolt az értékelésem, előremutató volt, így két év után elkezdjük tisztázni a feladataimat. Ez azért majd kibarhítóbbá teszi a melót.
a dolgok nem nyernek értelmet, kellene nekik, de nem teszik, e valahol mélyen fáj, de nem azért, emrt, hanem csak a nagy egész mintázat hiányzik, a lebegő tengervízből kialakuló moszatszigetek vagy bármi.
persze, vannak.

most kicsit belefáradok a vélemény-nyilvánításokba, a sarkokba, az értékelésekbe és értékítéletekbe. most kicsit hinni fogok a színekben, az árnyalatokban és abban, h a világ több annál, mint amit bárki fel tud fogni.

és örülök annak, h csak most kezd rámtelepedni az ólmos fáradtság, ami tegnap egész végig a padlóba döngölt.

A fejfájés úgy tört rám, mintha ittam volna tegnap este, két jager nem sok, nem isértem. Jobb híján a tavaszi felhős (tökéletes) égnek köszönöm meg, így nhéz összeszednem magamat meg a szobáz, meg a konyhát, mega .... meg anemtom. Lassan kipakolok mindent a tegnapi játék után. Igen, élvezem a házigazdaságot játék közben, mert takarítanom és rendet kell raknom előtte, és örömmel tölt el a szpbám olyankor, meg akkor van kaja, mert magamra nem, de emberekre van értelme főznöm. Viszont kb a következő alkalomig nem pakolok el teljesen.
A játék jó lesz, háromhetente kicsit ritkán van, de legalább van.
Szétolvadtak a gondolataim a tavaszi légnyomásban.

Tegnao este hárman végül elmentünk a buliba, aholvalóban a 90-es évek szóltak többnyire, meg a 2000-es évek eleje, ill. meghatározhatatlan tipusú elektronikus prünytögéssel mostam tisztára az agyamat, hiányzott ez már nagyon.

az égbolt zár

vashiány vagy betegség, nem is tudom már, piros a körmöm még amíg le nem pereg róla a lakk, ez is világos, meg a kurvajó ingem, amire ma nagyon büszke vagyok, mert jól áll, és eltűnődtem, h tényleg veszek fel fűzőt melóhelyre legalább egyszer, mert akkor legalább egyenesen kell ülnöm.
Szélben-feloldódó belső impulzív kavargás, kis gömbvillámszikrákkal itt-ott, inventoryban kutatás a helyek és a töltények meg a csokik után, még még még 1 achievement és az unlockolja a következőt a világ összefüggéseit csak az agyunk generálja, de olyan jó megenni a más által generáltat, anélkül,m h sértődés lenne belőle.
Nem értem a sértődést, a másikra neheztelést, mért van ez belénk huzalozva, nincs értelme, nincs értelme, talán meghódítottuk volna már magunkat és a világot, ha jól működnénk.
Hát nem? Hát de.

összelopni magunkat mindenhonnan, a saját tükörképünk bámulásából, a napok humorából, anapok kínjából és választékosságából,a stabil szürrealitásból, a kishitűségből, a felcsavarodott gondolatokból,  aludnom kéne, talán, talán nem, most nagyon furcsa a világ.

Midnig ütközök falakba, vannak, amik pánikot keltenek, vannak, amiket átlépek, és időnként leomlanak, ami vicces és katarktikus, de nem lehet örökké, örökké nem eshet.
Néha pofontól kap lendületet a világ a következőig, néha, néha, néha, néha, néha, néha.
a valamilyenség átok.
a kijelentések önmagukban hordozzák a tagadásukat vagy a cáfolatukat, nem lehetn egy dolog teljesen igaz, mindig van, amitől nem az. Mert nem létezik. Nem léteznek az állítások. Kényelmes azt hinnem, de nem, nem, nem, nem, nem, nem....

Na, másfél kör és a maradék fél sétálva (no, a séta talán már számít olyankor, amikor a levegővétel is erőfeszítés). Ne feledjük, ez a Feneketlen-tó a maga mittomén, 3-400 méteres kerületével, de innen szép a győzelem. Egyszer majd nem a légszomjjal fogok kzdeni előbb, hanem tényleg elfáradok. Különben a Bartók borzasztóan szmogos, ijesztően rossz a levegő. A tó mellett pont annyival jobb, hogy nem tűnik már fel - de asszem ez így nem igazán egészséges. Igazi városi önmérgezős sport.
(és még mindig érzem. vagy csak a fejfájás maradt itt, nem a reggeli torokfájós légszomj)

Tegnap befejeztem nagyjából a táborplakátot, ma reggel már látok rajta változtatnivalót, de... de.

Játszom szorgalmasan Jensennel tovább, lopózom és altatok, de sajnos a pacifista achievment nem fog összeönni, mert a gonosz turretek kinyírtak párakat már. (Muhaha). Komolyan, lelkiismeretfurdalásom támadt a hullákat átkutatva.

Szóval a tegnap estémet hatékonynak nyilvánítottam. Öröm.

kicsit hűvös, kicsit fényes, nagyon reggel.

embergyűlöletem mérséklődik, vagy csak visszahúzódik egy újabb előtörésig, pénteken, szombaton és vasárnap is voltak emberek a Bázison, ebből a pénteki egy erősen kómás kémsztori volt, szombaton random házibuli alakult Julcsinál, amit csak részben lógtam el a deusex előtt, vasárnap meg meséltem a parti felének, mert a többiek délután mondták le. Így utólag örülök, h összeszedtemmagam annyira, h kimeséljem mindkettőt, mert legalább fontos dolgokra jöttek rá a JK-k (szociális karakter nem harci karakter :D)

nem igazán van kedvema héthez, a naphoz a bármihez, és gyakorolnom kell a NEM mondását is asszem.

dwn

tea.
....
na, a reggeli enyhe energialöket és tompaság elegye mostanra kellemes melankóliává és ürességgé változott.
ihlettelen vagyok. tegnap próba előtt próbáltam a roueni meséhez jegyzetelni, annyira voltam csdak képes, h felsoroljam az NPC-ket szép sorban. és ma itt ülök, szinte meló nélikül, és semmire nem tudtam eddig rávenni magam.
kimentem plázába, hátha a mozgás, a séta, a furcsa emberek meg az esetleges érdekes ruhavásárlási lehetőség feldob, de rosszabb lett. Egyrészt a mostani mainstream divat nem jön be (már pár éve megint nem), másrészt nem találok rendes fekete farmert vagy oldalzsebes nadrágot még mindig.
úgyhogy most szeretnék beülni a dobozok és az ablak közé egy kicsit, de tulajdonképpen ehhez sincsen kedvem.
egész explicit rosszkedvem van.
de szereztem levendulás-csajos folyékonyszappant a fürdőszobába. ez jó asszem.
meg este játék. remélem, jó lesz. azon filózom, elmenjek-e a szomszédba meló után erre a ruhacserélős/kifosztós/vevős akcióra, de amennyire szeretek emberekkel találkozni általában, annyira taszít most a gondolat. pedig simán lehet, h pont olyan emberek lesznek csak ott, akiknek a társasága jól esne most.

namindegy, meló ugye. azok ott már a hegyek, amiket ígértetek?

meditatív péntek

mindig ez van, amikor keveset alszom előtte. a viszki hasznos ital, mert nem kell belőle sok.
nem lesz ez így jó. vagy de.

A próba jó volt, vagy annyival jobbak voltak a beállítások és hozzászoktam a hangomhoz vagy valóban jobb a saját mikrofonom. Valószínűleg a kettő együtt, most izgatottan várom a felvételeket, hátha lesz közülük megmutogatható. Most tartunk ott, hogy kellene dinamika és felépítés kidolgozva, mert ugyan ösztönösen összejön néha, de nem árt tudatosítani, hogy mindig.

hasznos volt a tegnap este és a porszívó, mivel az ersténél nem ment át a kispapíros átutalásom, ezért újra igényeltem netbankos jelszót, és így megnéztem mennyit költöttem az elmúlt hónapban.
csak kicsit kellene jobban átgondolnom, leginkább a kajánál, mert most nem nagyon költöttem feleslegesnek számító dologra (nem, a játék nem annak számít D:).

próba után a buszról majdnem nem szálltam le, hirtelen nem akartam menni a szokásos sörözésre. Fura volt, és megint csak észre kellett vennem, már sokadjára a héten, hogy elfáradtam. Most szociálisan - egyszerűen túl sok az ember, nekem túl kevés az energiám rájuk. Pedig ilyen nem szokott lenni, ráadásul a sok kedves embert szeretm magam körül, mert phetetőnek szoktam őket találni. No good.

Ma péntek. A péntek jó. A péntek a barátom. És be kell látnom, h tökéletes ma az időjárás.

Na, rémálom-szerű elemek voltak az álmomban - ilyen velem nem szokott gyakran történni, az álmaim azok konstansan az ideális életet jelentik számomra.
tulajdonképpen ez sem volt rossz, csak.. ijesztő.
Még úgy is, hogy bizonyos képességeket a "Q" billentyű leütésével kellett előhívni, hogy ne haljunk meg.
Szozsi és Miki szereztek valami teleportálós képességet, ami valami miatt nagyon fontos volt, hogy működjön. El kellett jutni egy bizonyos körbe, és ott aktiválni, és akkor egy másik körbe kerültünk át. Csakhogy az aktiválás előhívta a másik sík félálomszörnyeit, mint az Alan Wake-ben, és azok ellen kellett nyomni a Q gombot. Ez volt az ijesztő része, mert a démonok előtűnése a máshonnan mindig ijesztő, és ismeretlen és.. tudjátok.

Reggel futottunk megint, ha nem lenne fárasztó, akkor tök jó lenne. Nem szeretek szmogban és jéghideg levegőben légszomjjal kzdeni, na. De majd biztos másképp lesz, ha már sokáig csinálom, és nem fogok utána félóráig szédülni. (Ja, igen, a vastablettákat kéne szedni, mi?)

És ma csütörtök (és napsütés) és mittomén. A ma esti próba motivál, mert talán most már be tudom lőni az énekhangomat elviselhetőre olyankor, amikor hallom magamat.

időjárás: napos. 

Deus Ex:HR: megvolt a bossfight,első pár halál után feladtam, és a legkönyebb szintre váltottam, utána újabb pár halál után sikerült pisztolynál komolyabb fegyvert találnom, aztán random robbanásokba döglött bele az a pixelhalom. 

Meló: unalmas. meg megint elfelejtek dolgozni, és incs is konkrét meló. Asszem.

Tehát nem ártana a fontos dolgokra figyelni, sminken és fülbevalón túl.

Például vasárnap Rouent mesélek, arra készülhetnék. Vagy honlapot hegeszthetnék. Vagy írhatnék.

... és kell nekem fekete bőszárú oldalzsebes nadrág valahonnnan.

Btw, a hétvégén is történtek dolgok a játékon kívül is, pénteken asszisztáltam az Ölyv meg Mea hercegnő beszélgetéséhez, meg egyebekhez, a történet kezd olyan vargabetűket tenni, hogy lassan fel kellene jegyezni, nehogy elfelejtődjenek ezek a dolgok.
Szombat délelőtt raktárpakoltunk hősiesen, annak elenére, h határozottan nincsen kedvem mostanában semmihez az emtétével kapcsolatban - erre valószínűleg rásegít, h elnöségi tag lévén nagyjából látom, hogy itt is igaz az az elv, h a dolgok 80%-át az emberek 20%-a csinálja, és mindig ugyanazok dolgoznak.
A pakolás maga amúgy nem volt akkora para, bár egy alapos leltározás ráfér a cuccra, hogy tudjuk még használni a felhalmozott dolgokat.

Este LeFaynél szocializálódás, marha nehezen vettem rá magamat, hogy elinbduljak, nem volt kedvem emberekhez, játszani szerettem volna. Végül nyilván nem bántam meg, beszélgettem szimpatikus emberekkel, (oké, szétloccsanó agyvelőkről és balesetekről ritkán szoktam), viccesre ittam magam körül a világot, aztán másnap délig aludtam.

Vasárnap meg játszottam. Most jutottam el az első bossfightig - ahogy ezt ecseteltem hajnalban Julcsinak, futás előtt -, és valóban idegesítő, hogy muszáj szemtől szembe harcolni.Ez mondjuk esetemben a körbe-körbe rohangászást fogja jelenteni, amíg rá nem jövök, h mit tudok tenni, lévén komolyabb fegyver nincs nálam, mert minek az, ha nem akarok embert ölni.

Az írórend fasza volt, írtunk egymás meg közös ismerősök blogstílusában - az kifejezetten vicces volt, ahogy majdnem mindenkiben ugyanaz az ember merült fel, mint jellegzetes blogstílusú személy. Gecik voltunk, na :D de cserébe énis megkaptam az időjárásjelentős, szürkefalas bejegyzést.
Aztán mindenki kapott személyre szabottan novellafeladatot, nekem konkrétan kellett írnom, semmi elszállás. Szövegszinten sikerült, na.

Az obligát időjárásjelentés: a hó szép és jó, és örülök neki, h a tél még utoljára ad egy ilyen ajándékot. Sokat fog sütni még a nap úgyis.

Na, elkezdtem a Deus EX: Human Revolutiont, amiről már a szombati bulin félrészegen csacsogtam sokaknak, akiket nem érdekelt a téma.

Szóval, van ez a fickó karcos hanggal, itt a képen, őt kalauzolom végig mindenféle szellőzőkön keresztül, miközben ilyen neon-sárga fényekkel átmosott, fénylő díszletekre mászom fel, és vágom fejbe a szabályosan közlekedő srácokat. Ja, meg nyugtatózom be a magasból őket. És időnként csevegek a recepciós csajjal - komolyan, ezek a randomcsevegések sokat tudn(án)ak dobni egy játék hangulatán.
A fickó űberfaszacsávó, látszikis, hogy viszkit iszik és mellé dohányzik, ugye, emg vannak kiberbeültetései. És néha megkérdezik róla, h mit gondol, és akkor lehet válaszolgatni. Ezzel csak az a bajom, h nem érzem, h lenne bármi befolyása a játékra/világra/történetre annak, h mikor miket válaszol, pedig az ilyesmi jó lenne.
Viszont nekem pont bejön a harcolászós játékmenet, a normál szint  képességeimet eltalálta - mivel alapvetően türelmetlen játékos vagyok, azt jó jelnek tekintem, h hajlandó vagyok kár 10szer is visszatölteni egy állást, hogy megtaláljam azt a ritmust és utat amivel végiglopakodok egy-egy pályán. És már érzem, h legalább el fogom majd kezdeni fullfrontál módon is, mert most aggasztóan pacifista vagyok.

Szóval most egy darabig megint lesz elfoglaltságom csendes estéimen.
Addigis meló.

11 perc, és gyűlik bennem a hét végi feszültség, a tavasz meg a levegő kényszerű zsizsegése, közel nem tökéletes, közel nem, de legalább valami, és legalább megpróbálom. tényleg.

egyre fárasztóbb itt dolgozni, nem jó ez, de már tavaly is kibírtam ezt az időszakomat. ki. én.

valamit. valamit.valamit.

kár, hogy héttől kezdődik a próba, most valahol el fogok veszni útközben. pl. megeszem a palacsintát juteszembe. és akkor piros hajat, piros, hajat, hol találok szép pirosat.

a reggeli kávé orzasztó volt - a patrolnál nem iszom több gépi tejeskávét. aztán lerohadt az agyam adatfelvitelgyakorlás közben. aztán átjöttem, és itt jobb, sokkal,internet fűtés, kint gyönyörű sötét-felhős idő, az őszre emlékeztet, ami elkezdett hiányozni, pedig milyen jó lesz a tavasz, amikor végre nem kell fázni, csak ne legyen sok napsütés.

nem állítom, h visszatöltődtem volna teljesen, de most talán olyan 60%-on vagyok.

piros, fekete, vagy lila legyen a hajam?

vagy maradjon ez?

a kivilágosítósdi marha macerás volt, úgyhogy csak olyan jöhet szóba, amit hidrogén nélkül tökéletesre lehet.

a nap már megint üresre szívja az eget, milyen furcsa (nem), hogy a fagyok után azt hinném, meleg van, és fázom, és nem veszem észre.
mióta a tumblerre küldöm az éternek szóló sikolyokat, azóta itt csend, rend és nyugalom van. rengeteg layer települ rá az időre, tavasz lesz, ez egyértelmű, és ebben benne van a 10 évvel ezelőtti zöldbőrkabátos-fejkendős gillz, hátán a gitárral (jó lettem volna én gimiben is mtt-snek), az egyetem környékén virágzó fák, az rs9 felé friss esőtől száradó út (és az előadásra készülés az agyban), meg... ilyenek.
most kicsit olyan volt, mintha mindig más időkre vágynék -de nem, mert pontosan emlékszem arra az időre, amikor nem vágytam máshová. Olyankor mindig tökéletesen tisztában vagyok, hogy ez az egész  el fog múlni. És valóban. És nem, nem jó visszaemlékezni, mert a hiányt érzem. Nem baj, keresek mást, alapvetően úgyis jól kell kijönni az itt töltött időből, az a lényeg, nem?

(btw, megmondták, h a nőknek vannak ilyen hangulatingadozásaik, ergo ezt a napsütéses mélabút a teljesen normális kategóriába soroltam)
---
Julcsi hazaérkezett, rögtön észrevettem, mert lett izzó a lámpákban, tisztaság az előszobában és a kamrában, és hazaérkezés után szűk 10 perccel már kis széken állva mostam le a konyhai polcot, amit telepakoltunk teadobozokkal. Mostantól kezdve mindenki csak teát, kávét, kakaót,vizet és alkoholt ihat csak a Bázison, annyi teánk van. (És most szem előtt van a kétharmada)

Megnéztem a Sherlock sorozat egyelőre utolsó részét, szerencsére már számítottam a végső csavarra, bár az agyam lejátszotta, hogy mi van akkor, ha nincs az utolsó 10 másodperc, és ez az utolsó rész.

amúgy tele volt játékkal a hétvége, pénteki lázban fiatal zsenit játszottam, jókat dobtam, aztán túladagoltam a koffeint az alváshoz. Az SzVR mese gondolkodós-kémesnek ígérkezik, ehhez fel kell nőnöm, mert nem lesz hatékony, ha a szokásos drámázást hozom. Alapvetően szeretek gondolkodni, szal érdekesnek saccolom.
Szombaton folytatódott az Orleans-i Saga, Janie kalandjait a szokásos helyen lehet olvasni. Inszéjn mesélési stílusa több embernél is működik. Asszem visszakapja azt az agyalás-mennyiséget a mostani játékosaitól, amit nekem szoktak nyújtani :muhaha:
Vasárnap meg Rouen, hőseink töretlenül próbálnak kezdeni valamit a várossal. Rájöttem, hogy Vérlepke nagyon hasonló stílusban játszik, mint én. Nekem már több az önbizalmam, meg a tapasztalatom, de ennyi.
Ezek a dolgok jók voltak ám. Meg főzni is jó volt, meg beszélgetni.

Úgyhogy most várom az írórendi összeülést, még akkor is, ha csak dumálni fogunk, mert ez a nihil nem jó.

krrrrr... ne. ne. ne. nem szeretem ezeket az asszociációkat, amiket a blogbejegyzés-felvevőkészülék finomhangolása hoz.

Gyönyörű idő van, szögezném le így az elején, és már péntek óta az van. Akkor a hófúvás, amit átaludtam, az igazi tél volt, közben a nap sütött be párszor a bordó függönyön, fényes délutánokon, és tegnap már a tavasz-szag is beáramlott vele a szobába. Este meg madárcsicsergésre aludtam, reggel arra keltem, és a párás/napsütötte felhők már márciust idézték. Tökéletes.
Érzem az elmúlt évek gyakorlatának a hatását, ilyenkor megint elindul az alkotási és élet utáni vágy bennem, ami ősszel szokott - a természet különösen inspiráló a változó évszakokban. Na, szóval most úgy bennem van, hogy kéne csinálni megint valami értelmeset, és ez kifejezetten nyomasztó, amikor nem úgy érzem magam, mint aki erre fogadóképes.
Ilyenkor nézek szomorúan a bordó napfényre a parkettán, a felhők szélére az égen, és nem értem, hogy ez az egész minek, amikor csak pár golyó ütötte lyukon jut be hozzám. Ó, igen.
Been there, done that before.
Ez is csak egy újabb zuhanás. És messze nem az, amiben talajt fogok, azért ez nyilvánvaló. Úgyhogy most keresek új öndefiníciókat - az, a pár hónappal ezelőtti az jó lett volna, de kicsúszik a kezemből - megint erős, okos és szép leszek, kreatív és inspiratív.
Sodródni csak akkor jó, ha tudom, milyen irányba sodródnék, és az nincsen. Nincsenek irányok. Nincsenek igazi céljaim, amikben hinni tudnék. Soha nem tanultam meg hinni magamban pozitív megerősítés nélkül. Még azzal se.

Hát, hajrá.

betegség ebben a fasza hóesésben. meg kell gyógyulni. meg kelll gyógyulni.

megnéztem a Sherlock Holmes sorozat másodk évadjának első részét, mostmár Sherlock kezd elviselhetővé válni, bennem meg erősen feltámadt az igény arra, hogy zseni legyek. Mondjuk attól tartok, h az egyrészt már nem leszek, másrészt meg a mintafelismerő és kiegészítő egységem inkább a dramatiurgia alapján él meg, ergo a valóságot kevésbé tudomkikövetkeztetni.
Persze becsapott a rész, ami amúgy kb az utolsó pillanatig nagyon jó volt, csak a legvége visszalépett a kalandfilmes sztorik közé. Igen, logikus volt, megminden, de, bármennyire sajnáltam volna, jobb lett volna a csavar nélkül. Én arra lettem volna kíváncsi, akkor mi történik. Nem baj, így nem szomorú.
Brainz is the new sexy..

Megvolt az ME3 demoja, kiábrándító, h  a legizgalmasabb most a karaktergenerálás volt, pedig az ugyanaz, mint az előzőkben. Kurva sok cutscene, kevés beszélgetési lehetőség, plusz harc-harc-harc, ami részletkérdés. Talán a sok cutscene zavart leéginkább, mért nem lehetett megoldani őket minimális interakcióval? Még reménykedem benne, h ez csak a demo, vagy az eleje, de a közepéből kiszedett részletet is úgy építették fel, hogy cutscene -lövöldözés-cutscene-lövöldözés-cutscene, ami borzasztóan kiábrándító.
Interakció, valami? Megvárom, amíg valaki a környezetben beszámol róla.
Ráadásul az irányítása sem tetszik, nem jó, hogy ugyanazzal a gombbal ugrok-megyek fedezékbe-lépek interakcióra mindennel. Nyilván az egyéb irányítást tanulni kell,(küzdök is a Deus Exben a fura lehetőségekkel), és azalap guggolás-ugrás-oldalazás funkciók nem elegek ahhoz, h faszán lehessen a fedezékbe-bújást is eljátszani, de szerintem bőven elég lenne, ha a fedezékesdihez lenne saját gomb. Mert így simán mást fog csinálni a karakter, ha rossz helyen áll (ugrik fedezékbe bújás helyett, nem guggol le, mert átlós a fal, de eltalálják, nem tudok ellépni a fedezékből, mittomén).
Na, mindegy, eddig nem láttam még jobb harcmotort a HL2-nél, az valahogy használható nagyjából mindenre, amire egy lövödözős-mászkálós-interakciózó játékban szükség van.

Na, megyek ki loanstaffba.

kezdek megbetegedni, kint viharosba fordul az ég megint, állásinterjú kétesélyes, de most nagyon, nem tudom, nem tudom, nemtudom.

hűde baromi álmos vagyok így hirtelen. farsang hajnalig, vicces ruhákban, olyan volt, mint egy nagy lájv. Beszélgetni volt a legjobb, mostanra már tényleg nagyon kezd elegem lenni, az emtétés zenékből a bulikon. A műsorban csak a bevezetése zavart, ill. ahogy felkonferált minket Alyr, mert ezzel sajnos azonnal kiütötte a látványosnak és hatásosnak (meg vicecsnek) szánt belépőnket. Ha legalább valami karakterből tette volna, vagy valami. Nem állítom, h olyan zseniálisak lettünk volna, hallottam mindenféle véleményt, én ezzel a lehetőségekhez képest elégedett vagyok.
Tiszta deja vu volt, mert tavaly is pont ugyanott beszéltük át Gergővel a konferálást. Jövőre nem vállalom, nem tartom magamat elég jó standuposnak ehhez.
A keringőzős része akkor volt jó, amikor táncoltam, örülök azoknak, akik felkértek, de azért sajnálom, hogy többnyire nem, és fura dolog ez, még mindig.
Számomra a kaja volt a buli mélypontja, a kirakott kend-magad kenyér, meg a rizssizé alja (amiben már ok dolog nem volt, így íze sem) inkább egy alultervezett házibuli hangulatát hozta, mint egy bálét, és ugyan tudom, hogy mindig marad alkohol a farsangokról, de nem érzem akkora problémának,  mert a nem bekevert dolgokat későbbi rendezvényen is fel lehet ahsználni. Vagy eladni a társaságon belül.

Idő, idő, idő.

Holnap pl. ebédszünetben megyek interjúra. Nyilván angolul kell majd beszélnem, mert már az emailezés is úgy volt.

időidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidő

kell.

ja, volt táboros megbeszélés, ami jó volt, hasznos/hatékony.
aztán volt hétfőn a fellépés, nem sikerült rájönnöm, h családból volt-e vki (vérlepke?), mert csak Zyro várt meg.

el. innen.el.L.

most ugyan ezt kevéssé tartom érdekesnek, de a megszokás és a... és a nem. tudom.

felnyomtam  a fűtést, mert hideg van. asszem 11-re kell menni próbára, remélem, jól emlékszem, még egy indok, amiért sajnálom, h Angwen most nem lép fel, nem tudok kétségbeesett SMS-t küldeni rá, h mikorra kell menni.

Időnként hegesztek valami jelmezkellék dolgot itt a szobában, akrilfesték és ragasztószag, most a higítóról elfeledkeztem. Végre van némi ihletem, bár lelkesedésem az nem töretlen, egyszerűen annyi mindent kéne kitalálni, és nincs rá se erőm se időm. Legalább a pisztoly nagyjából él, ezzzel már bármikor szívesen lesugarazok bárkit, de a villanykörtének nem látom még a helyét, bár a szalag már rákerült. Meg van egy készülő izé is, na annak pláne nem.
Nyilván mostanában találtam rá véletlenül a postrock-ra, mint olyanara (youtube-on felhős, színes égről készült képeket szoktak rakni a zenék mellé, instrumentálisak, zongorával-gitárral-dobbal és effektekkel, és ilyen elmerengős zenék, ha lenne rajtuk ének, kevésbé lennémnek izgalmasak asszem).

tegnap voltunk játékteremben, lőttünk, az fasza volt, a feedback-es elektornika jó dolog, igazából szívesen terveznék játékgépet is, mert alapvetően elég... kevéssé kreatívak ezek. Annyi lehetőség van a számítástechnika és elektronika-gépészet kapcsolatában.
de kedvem lett konzolt beszerezni, mert tényleg jó érzés lövöldözni nem egérrel és billentyűzettel.

a következő beöltözéskor 20. századi elektro-punknak fogok öltözni, nyákok, tranzisztorok és drótok címszóval.

Ez pedig a jelenlegi Rouen krónika főcímzenéje.

Tegnap rájöttem, hogy van pár olyan ingem, amiket a fűzővel már van értelme hordani. Mondjuk egyelőre a jelmezem a neo-viktoriánusnál tart, a steampunkhoz még kellene kohó meg víz és gőztartály. Hm. Anakronizmus, ez lesz a kulcsszó.
űgondolom azzal nem mondok újat, ha nem lelkesedem a mai msáhol-melóért, de talán, talán érdekes lesz, és jó lesz a környezet. Meg bízom benne, hogy fogunk tudni enni. Speciel a kolléganő is lehet jó arc, akivel megyek, az a pár 10 másodperc szimpatikus volt belőle.

Ma este megyünk szétfagyni a próbaterembe, lehet, hogyha hideg lesz, akkor azt mondom, hogy hagyjuk abba hamarabb, kifitzetem a maradék időt, csak nem szabad most megfáznom.
...
a hegedűmet tulajdonképpen dekorálhatnám felragasztott izékkel. meg van egy csomó kis doboz itt a cégnél, ha kell vkinek, viszek :D
---
hideg van ittt, hihihideg, basszus. aludni jó volt, az biztos.

lassan meg kell vennem a jegyeket a koncertekre, és basszus, hogy a cafeteriás szépkártyát még nem állították elő, hogy arról tudjam megrendelni. mindegy. mindegy. Mindegy.

megint rá kell jönnöm, hogy alapvetően idegenkedem a logisztikától meg beszerzéstől meg ilyenektől,  de nem baj, kell a gyakorlat (és rájöttem arra is, hogy van gyakorlatom. azért mégiscsak dolgozom itt).
szép lesz ez, én már érzem.

és olyan elmaradásokat érzek most itt melóban, amik nem léteznek. szét vagyoke sve.

A hó szép, a hó jó. Még a hidegben is. Ez teszi elviselhetővé a hideget, így lesz értelme.
emlékek arról, hogy a háztetőn minden reggel a havat keresem
Persze köhögök ahogy nem kéne, persze nem betegszem meg, de nem is kéne, mert hétfőn fellépés, ahhoz meg nem praktikus.
Nem, nem akarok panaszkodni arról, hohy mennyire nincsen időm, mert ez nem igaz, egyszerűen nem igaz, rengeteg időm van, és többnyire abszolút arra költöm, amire kéne. Mégis. Azt hiszem, elsősorban a munkám fáraszt - az itt töltött idő, a felkelés, ilyenek. És erre nem elég a hétvége, nem elegek az esték, nem elég SEMMI.
Ráadásul nyűgös lettem vasárnap estére, sőt, már délelőtt is, a játék előtt éreztem a teljes szellemi fáradtságot. Pedig aztán jó volt, a játékosok ügyesen, roppant ügyesen lavíroznak, és egyelőre a leghatékonyabb csapatomat üdvözölhetem a személyükben. Ha csak a roueni idővonalat nézem, akkor is meg kell állapítanom, hogy saját jogon ők okozzák a legtöbb mozgást a városban. Bár lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert őket eredetileg nem raktam akkor aszarba, mint a másik két csapatot, mégis megoldották maguknak...

Tegnap megnéztük a kémesfilmet, jó volt, nem is értettem, Zyro miért kérdezgeti h nem unom-e. Érdekes volt, a hangulat fasza volt, a kosztümös filmeket bírom, és tetszett a számomra nem szokványosan interpretált sztori, mert ilyenekhez ritkán jutok.

na, kaja

elég keményen szappanopera volt a tegnapi játék, és kényelmes volt itthon rendet rakni előtte, kicsit előkészülni, lefőzni a maradék derelyét, aztán jegyzetelni, a kreatív munka jellegű munka időnként (bváhh) hiányzik. aztán nagyon szórakoztató álmom volt, reggel megosztottuk Julcsival az agymenéseket, most kávé, kint hó, és csak kicsit fázom.

Tegnap a játék alatt végig a fűzőben voltam, tesztelgetem, mennyire hordható dolog, mert nem csak  bálokra szánnám meg live-okra, szerintem a dresscode-ba belefér, elegáns, fehér blúzzal meg a megfelelő nadrággal, nemde, vagy pedig nyilván nem, és fárasztó egy idő után az, hogy egyenes derékkal tudok csak ülni.

Az jó, h délutánig ma van időm, szeretném ezúttal nem csak házimunkára költeni, hanem dolgokra, amik fontosak.

Reggel egy zombi gillz meg egy zombi Julcsi összefutása mindig érdekes, mert nekem csak most jutott eszembe, h ezekszerint Julcsi már meggyógyult, ha dolgozni megy, eddig csak valami nem stimmelt, és ne tudtam, mi az.
Péntek.

Hangosan hallgatok zenéz a notebookról, sokkal kényelmesebb, mint fülesben. Persze így nem lehet akármit, mert a nagyon zúzós dolgok messzebbre ütnek el.De ez most illik az időjáráshoz,közeledő hó, felhők, elégedett vagyok. A kib hideg persze nem öröm, viszont rájöttem, h a kabátom alá azért csak befér még egy réteg, amit a pulcsira húzok (ezúttal a lila kordzakóm, ami a zöld kendőmmel együtt tökéletesen illik a lila-zöld körmeimhez, jéjj).
Tegnap megijedt a medve az árnyékától, ma már nem lenne árnyéka, jól megy ez.

Ma játék, holnap játék, holnapután játék, és ebből csak kettőt mesélek.

kezdek türelmetlen lenni (nem. nem kezdek.)

nem segít a napsütés, nem segít a hidge, nem segít az, h itt ülök még mindig a Cégnél, nem-nem-nem.
Vannak közel tökéletes pillanatok, fűzőpróbálgatás közben mesélni, a tévé helyett nézni a tükröt, meg zombit ölni.
emberek között jó. de most alapvetően kifutottam a határidőimből, és még mindig nyaralok, úgy érzem, és nem azt teszem, amit kellene.
idegesít.

ez még mindig jobb, mintha depresszióba süllyednék, ja, a düh a másik válaszom.

most rámtört nagyon a nem-akarok-itt lenni érzése, nem jó ez. Munkára vonatkozik, igen, mással most nincs nagy problémám.

Tegnap megérkeztek a fűzők, este végigpróbáltuk az összeset, sajnos rám kb csak az enyém jó, a többi kicsi, ami szomorú, emrt nem tudom senkiért se lenyúlni kölcsönbe. Szozsira meg kb az összes méret jó.

belekapaszkodom a szerdába a körmömmel és áthúzom magamat a csütörtökbe, az lesz.

Február 13-án este énekkoncert lesz a Tivoliban, fellépek megminden. Hétfő, hét óra.
Gyertek el, ha gondoljátok, szerintem jó lesz.