Döbbenet, hogy álmosabb vagyok ngyedórával tovább-alvás után. Vagy persze a hajnalig simsezés? Feltelepítettem a 3-at, szép, meg minden, de egyelőre jobban tetszik a kettes, majd azt is fel kell rakni. Az Assasins Creed meg pofás, és kúlság a falakon ugrálni, de egyszercsak kifagy és annyi. Rájöttem, akkor problémám nincsen a lineáris játékokkal, ha kompenzálnak valamivel, de hosszú távon azért nem annyira jó.

Új fogalmat alkottam, a bauerizmust. Ebben a formában a tvtropes-on nincsen fent, de valahol MacGyver és Chuck Norris között félúton lehet. Karakterisztikailag Wits 4, Composure3 kell hozzá, és akkor három (négy) pontos előnyként fel lehet venni.
Különben tetszik a 24, érezhető rajta némi a Nikita sorozatból, csak enyhítettek a szervezeten (Section 1), és sokkal több szálon futtatják, meg nyilván összefüggőbb is az egész a sorozat koncepciójából adódóan. No, meg Nikita soha nem volt JackBauer, az ő döntései meg imprói nem ilyen bravúrosak, ezáltal követhetőbbek.

Holnap Nírlifjúcsör, ebben az évadban utoljára, aki még nem látta, annak ajánlom, mert jó. De tényleg, gyertek, nézzetek meg minket :)
RS9 Színház, 19:00, 1500-.

Tegnap megvolt a Körmagyar temetése. Ma szép esős idő van.
Szerintem felesleges magyaráznom, mit jelentett nekem, vagy nekünk ez a darab: vizsgadarab, ami aztán két évig futott. Tulajdonképpen ezen nőttünk fel. Azt hiszem, a legjobb szerepem Jolán volt, Kurrah csak ezután jön, bármennyire is szeretem.
Az előadásban csak úgy repkedtek a belsős poénok, pláne a második felvonásban, mert addigra már az is tervezett ilyesmit, aki addig nem. Én persze megint új dolgokra jöttem rá, meg szerintem más is. Egyedül azt sajnálom, hogy nem az eredeti Katona volt, hiszen vele kezdtük, én szívesen fejeztem volna be vele.
Valami többet zártunk le ezzel, mint egy darabot.

M. Lierre beüzemelve, telepítve borong az íróasztalomon. Olyan messze van. lennék inkább otthon egy hétig.

Este utolsó Körmagyar. Álmodtam róla. Álmodtam azt, hogy nem tudom pontosan a szöveget, és lényeges dolgokat felejtettem el. És olyan furcsa sötét színű volt az egész.

a hétvége is pipa.

nem tudom, mitől vagyok ilyen kimerült, álmos és fáradt, de az vagyok. Az utóbbi héten többször is éreztem éjfél fele, hogy csukódik le a szemem az álmosságtól, hiába próbálok ébren maradni. Furcsa.

Pénteken az első napom volt a régi főnököm nélkül, már látom, hogy tanulhatok meg új processeket megminden, nembaj, legalább leköt egy darabig.

A majális jól sikerült, kezdem magamat képesnek érezni a szociális interakciókra, bár ez még mindig energiába kerül. Az is megerősödött, hogy a konyhában van mindig a legjobb buli, hogy harisnyában fára mászni gyilkosság a harisnyára nézve, hogy Hanna is olvasta, hogy divatos a szakadt harisnya, hogy geekek vagyunk, és büszkék rá.

vasárnap délután meséltem M*-t, na, az annyira nem volt élmény, rég meséltem fantasyt, meg kezdőnek, meg ilyesmi.

Szerdán van az utolsó Körmagyar előadásunk. Azt áémodtam, h nem készültem el a jelenetre a sminkkel és jelmezzel.

Nah.
Már megint egy órája nyitva a szerkesztő, én meg egyebekkel foglalkoztam.
...
rájöttem, mi nem stimmel: magyar lett youtube-om. meg változott a lejátszók kinézete - na ez nem érdekel, viszont a magyarság vajon azt jelenti, h elállítodott vmi, vagy azt, hogy csak most van magyarul?
nem, ez cseppet sem érdekes kérdés. egyelőre a facebook vezet a nyelvválasztási baromságaival (a pirrate english rendkívül szórakoztató volt, a 13375p34k izé meg méginkább.

és tényleg egész délelőtt írom ezt a kib bejegyzést. pedig nincs ám témám. lelogolom a gondolatfoszlányaimat.

például arról, h megtaláltam nagybátyám honlapját. meg nézegetem egy volt osztálytársamét, és kicsit ijsztő, h az a srác már díjat is kapott drámájáért, az meg még ijesztőbb, h egyáltalán nem vagyunk kapcsolatban, pedig... hm, voltunk mi jóban. Gimiben. Kezd nyomasztó leni, hány tehetséges és ezt meg is valósító ember van a világom határán, én meg... ehh.

tegnap volt énekóra, jó ez, mostmár azért meg kéne tanulnom énekelni lassan. és kezdenem is vele valamit.

ja, a hét híre amúgy az, h vérlepkét eljegyezték :D

karakterlapot kellene csinélnom magamról, és elgondolkodnom, hogy mit szeretnék fejleszteni. Kitalálni célokat és motivációkat, és abba az irányba mozgatni magamat.

megjött a nyárba forduló tavasz - tegnap már éreztem, hogy éget a nap. Az már nem jó érzés. Viszont, ha ez kell ahhoz, hogy este elég legyen egy pulcsi, akkor kiegyezek.

A hétvége jó volt. Köszönöm mindegyik részesének :)
A tegnapi Furcsapár érdekesen sikerült, ilyenkor sajnálom a kimaradást, hogy nem játszom (elég) rendszeresen.
Újra beindítottam agyamban az upgradelni kéne a gépemet projektet, jelenleg azon gondolkodom, h teljesen új gépet veszek.
Hátha lesz időm játszani.

beware the water

your teeth are dry
And the wind blows
fill cup, drink it
there you go

megint ősziesre fordult az idő. nem lehet véletlen, hogy rendszeresen azt hiszem, ősz van, és emlékeztetnem kell magamat rá, hogy nem, ez tavasz. (1n23r7 g07h1c 52m1l3y h3r3)

az önmeghatározásom annyira nincsen rendben, mint kellene, ma este funtineli, örülnöm kell neki, hogy még csinálok bármi értelmeset.

a jelek sosem önmagukat jelentik, bár, néha magukba foglalják azt. Mármint az önmagukat, na.

do you like the way the water tastes
do you like the way the water tastes

kemény meló van, gondolkodni kell, döbbenet.

nyjajj, h a tegnapi megbeszélésnek mennyire semmi értelme nem volt... na jó, leokézódott a plakátcucc szervezése a részemről.

Eltárs, Koma és FemmeFatál is jelét adták, h azért nehezményezik, h nekik nem szóltál arról, h kilépsz. Szvsz el kéne menni közös sörözésre (soha nem voltam expert a finom utalásokban :D).

Azon gondolkodom, kéne mennem táncolni valahová. Valamikor. Hasonló rugalmassággal, mint az ének, mert még mindig vannak előadások és próbák.

túl jó NPC-t találtam ki :P vagy csak Inszéjn meséli baromi hangulatosan őket :D van abban valami megvilágosító, amikor más ember meséli ugyanazon a helyen és ugyanazokkal a karakterekkel nekem. Orleans-Rouen crossover.

Ma rengeteg meló volt, és még van is, de az agyam már nem nagyon fog. Mondjuk a társulatiülés v2 miatt úgyis ittmaradhatok még negyvenöt percet, háthamár egyedül leszek a szobában, és akkor időnként felkelhetek járkálni, mert ez az órákon keresztül ülés halálos. Azon gondolkodom, lenyúljak e a szerényből egy csuklótámasztó izét, nem szokták kikérni :D

igazán abbahagyhatnám a type o negative számok hallgatását mára. (nem fogom)



Ophélie ezt hallgatja :)

Köszönöm a tegnap esti beszélgetést, meg a "fedezzük-fel a Blaha-környéki szórakozóhelyeket" túránkat, megtaláltam azt a helyet, ahol a környezet mellett a zene is.

A Jelenben összefutottunk FemmeFatállal, megbeszéltük, h még egyikünk sem írta meg a levelet (ehh, kéne, kéne, de elfogyott az energiám rá, talán majd este, talán nem). A képzeletbeli helyről gitárhang szűrődött ki, meg tömeg hangja, úgyhogy kellett keresni más helyet. A Jelenben nem volt helyünk, A Szódában megint csak nem, végül az SMS Caféban kötöttünk ki. Ide majd máskor is.

Sajnálom, hogy nem megyünk Szanticskára, már szerintem megvan bennem az a lelkierő, ami ennyi emberhez kell, és lassan igényem is lenne rá. Mindegy, valamikor kell pihenni is. Mondjuk ... tényleg befejezni azt a kb novellát? Hhe.

Átlátszóan esik az eső.
Aludni akarok. Pont.

Elolvastam a Boszorkányerdő első regényét, és tetszett nagyon, csak rövid volt. Tegnap este némi gondolatfutamot indukált a női írói stílusról, hogy vane, és miben hogyan jelentkezik. És kedvet kaptam megint a királylányos fantasyhez.

Hű, már nem is emlékszem, tegnap mit akartam írni. Tudom, hogy volt valami. Hétvége? Fringe? Ja, igen.

Jó ötletnek bizonyult szabadságot kivenni péntekre, még úgy is,  bementem pár órára reggel, cserébe az esti hamarabb indulásokért. A leutazás kalandos volt, legalábbis a Pécsre eső része, mert vagy egy órát kavarogtunk, amíg bejutottunk a színházhoz. Utána végre összeszedtük egymást, megnéztük a hatalmas színpadot, ahol realizáltuk, hogy hátsó takarás nincs, és kib kevés a 10 perc a beállásra. A mázlink aztán az volt, hogy az előző csapat hamarabb végzett, és volt időnk beállni.
Nézőnk kb annyi volt, ami az rs-t megtöltötte volna, de ezen a nézőtéren elvesztek. Nem sikerült rosszul az előadás, bár... még van hova.
Kb fél hatra értem haza hajnalban, miután még hárman bepakoltuk a díszletet.

Másnap 10-kor kelés volt, mert a deles találkozót így is csak épp hogy elértem. CsongorésTünde, vidék. A társulat egy része a mosott szar kategóriából szépen felhúzta magát az előadás állapotába az órák alatt, annak ellenére, h Ceglédbercel a világ vége, a művház közelében nyitott bolt nincsen. A pizza viszont jó volt.
Kb az előadás közepére jöttem rá, hogy tulajdonképpen összeért a szöveg meg a mozgás, és foglalkozhatok a többivel nyugodtan.

Vasárnap délig alvás, utána Prága, aztán még némi dacos Simsezés.

Tegnap este meg tárulati ülés, igazából meglepetés nem ért minket,viszont legalább beszél egymással a sok ember. Hosszabb véleményt akarok majd írni Tanárúrnak mélben, amennyiben lesz rá itt bent időm.

Ó, volt egy hétvége. Most meg egy ebédszünet vége, és a gyomrom azt mondja, várjak még a koncentrácót igénylő dolgokkal.
és nem vártam, persze.

Színirinyablogom újabb bejegyzése következik. Jó ezzel kezdeni a reggelt, de most... most üres a szoba. Ennek összefüggése nincsen, ámde tartalma is elég kevés.

A tegnapi előadás úgy esett szét, ahogy a nagykönyvebn az ilyesmi meg van írva. Legalábbis az első része. Nekem csak ott tűnt fel, amikor kimaradt az első dalunk, de Koma azt mondta, az első másodpercekben érezte... hiszek a globális összefüggésekben, ezek a hibák nem különállóak. Mondjuk egy előadás jó esetben nem kártyavár, hanem mondjuk olyasmi,m mint aaaa... az a játék, ahol ki kell venni a fatéglákat, amíg össze nem dől, tudjátok...
Oké, nem vettünk ki eleget ahhoz, hogy összedőljön. Csak ingott. És wazz, mosolyogva végigcsináltuk. Amikor kapjuk a leszúrásokat a végén, ritkán értem. Már ezt a fajtát. Mit tehettem volna még, kérdezem magamban, végigpörgetve az előadást. Aztán persze a válasz csak annyi, hogy fogalmam sincs, de legközelebb majd mégjobban azt csinálom, amit most. Hiszen azt hiányolták, amit próbáltam. Asszem. Vagy nem. Ez nem szokott kiderülni.
Azért izgalmas volt, mert a 20. percben meg lezuhant mögülünk a showműsor logója. És, komolyan mondom, még a zenét is kicsit lassúnak éreztem, nemhogy magunkat.
Van honnan győzni pénteken.

Ma meg ördögös próba, tegnap este hazafele végigpörgettem a darabot, ó, hogy szeretnék próbálni, nem kapkodni a felújításon. Megjelent előttem egy Kurrah, de, hogy ebből mennyit sikerül ma megjeleníteni, arról fogalmam sincsen. Ahhoz már eleget tapasztaltam, hogy tudjam, attól még, hogy az utcán kicsiben valami megvan, hogy otthon, agyban látom magam előtt, még csak annyit jelent, a színpadon jobban fog frusztrálni, amikor mégsem azt hallom. Elsőre.
Az a legjobb, hogy nem szabadna bizonytalannak lennem. Úgyogy ma még beprogramozom az agyamat arra, hogy ... ööö.. mire is?

Ez a szájra-alapozót dolog pedig király.

A koncentráció és a fókusz. Hogy hova nézek.

Egy furcsa, és épphogy nem elvesztett játékként élem meg az életemet. Valahol a szakadék és a vékony jég fölött egyensúlyozva.
Van hol laknom, van mit ennem.
Van kivel beszélnem.
De a távlatokat lezárták, nincs hova repülni.
(de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!)
és eszembe jut egy régi színitosz is, most hogy így mondják a hangok a fejemben.

Miért lennék elégedett? Mire lennék büszke? Arra, hogy élek? Az nem érdekel. Az van, és majd, egyszer nem lesz.

Negyed óra, és mehetek el, megyek előadásra, előre, próbálni, nemtudom. A nyugalom csak törékeny jég a mélység fölött. Tériszonyosan nehéz korcsolyázni. Úszni is.

A fókusszal kezdtem. Ugye, én se tartottam meg?
...
Nem akarok azzal foglalkozni, amiből diplomát szereztem. Ma felmerült "munkaebéd" közben, hogy akár. Elkezdtem. Csinálgatom, de örülök, hogy nem elvárt, csak lehetséges, mert így próbálgathatom az emlékeimet, elfoglalhatom magamat az üres időkben. Amik még vannak.

Vannak dolgok, amik elrabolják az életemből azt az időt, amit talán fordíthatnék az értelmességre. Azt az időt is elrabolják, amíg összeszedném magamat ezekhez. Elhatározás nélkül nem megy. De az elhatározáshoz energia kell hogy kimozdítson a nyugvópontból. Nagyobb, mint a haladáshoz.

Kell az, hogy ne csak az legyen jó, amikor közvetlen közelre nézek. Amikor megnézem a billentyűzetet és hallgatom a kopogását, amikor megnyitom a szövegszerkesztőt, és katitngatok, amikor a simsem terhes lesz (btw, L terhes lett A-tól, aki meg féltékeny J-re :D).

Na, akkor most lassan tényleg el.
Ó, igen, ha mindezt az előadásban. Ha mindezt szerepben. Ha mindezt írásban. Van még ott, ahonnan ez jött. :muhaha:

Egyedül az irodában, munka is van, meg minden.

A hétvégén volt Húsvét, voltam családnál, voltak itt emberek, játszottam is, meg ilyesmi.

Napok óta az előadásokról álmodok. Vagy hasonló dolgokról. Csak nem tartok valamitől?

uhh, rég voltam ilyen állapotban - álmos vagyok talán de valami rettenetesen. Tulképp reggel óta, de konkrétabban úgy egy másfél órája szinte szédülök. Lehet, hogy elaludnék, ha huzamosabb időre leraknám a fejemet.

Sok az időm itt bent még mindig, túl sok idő jut gondolkodni. Haha.

Itt van például az a sztori, amit pont most olvastam a belterjen, belterjes ismerősének a története mindenféle utcán arctörögetős eseményekről, járókelőkkel megminden.
Hogy egyrészt ez egy véresre fordulható világ, de ezt azért lehet sejteni a hírekből - csak azt nem, hogy ez karnyújtásnyira van, a burok határán.
Mert a burkot fenntartják. Ők?. Nem. Mi.

Pont ugyanaz megy nagyban, mint kicsiben, és ez, ha körbenézünk az ismerőseink köztt, kurvára ijesztő. Aze mebrek nem nagyon tudnak többféle mértékben gondolkodni - nehéz elviselni a "nagyvilág" meg az "én világom" között feszülő méretbeli eltérést. Ergo hosszú távon kezelhető mértékre csökken minden, legyen szó az esti vacsoráról, szakdolgozatról, cégvezetésről, kormányzásról, atomkutatásról.
Nem, nem hiszem, hogy a "súlyosabb" dolgokat az első meglepetések után máshogyan kezelik az emberek. Aki nem tudja társasjátékozás közben megállni, hogy ne csaljon, az miért tenné ezt magasabb szinten?
Aki nem tud egyenesen viselkedni az ismerőseivel, az miért tenné ezt politikusként? És a többi.

Szerintem a világ nagy bajainak (éhezés, háború, szegénység, betegség stb.) pont ugyanaz a forrása, mint a kicsiknek. Az emberek. (Eredendő bűn, mi?) Ahogy nem veszi senki a bátorságot, fáradságot és időt arra, hogy felhívja a rendőrséget, úgy miért szólna ugyanaz az ember nagyobb horderejű kérdésekben?
Másvalaki problémája ez, nem az enyém.

Nagyon profin gyártjuk az illúziókat. Mert meg kell magyarázni mégis mindenzt - csak azt tudnám, hogy minek. De tényleg. Megmagyarázható, hogy siet az ember, hogy nem tudja pontosan mit kell tennie, számít arra, hogy majd más szól a rendőrségnek, fél, hogy majd őt verik meg...

Tulajdonképpen csoda, hogy ezek után van még jószándék és akarat néhány emberben. Az illúziók, ugye. Azok segítenek, mert eltakarják a nehézségeket, a valódi áldozatigényt. Ameddig ugye el nem törnek a kútra menet.

Namindegy, az illúziógyáraknak asszem van értelmük persze, védenek minket önmagunktól, meg mégiscsak lehetőséget adnak arra, hogy javítsunk a kis dolgokon, így talán javítva a nagyobbakon. Talán.

figyelek. figyelek. az eső esik. az ablakon keresztül zöld az ég, mellette lila.jobbra nézve meg kék a háztető fölött. már csak 27-et mutat a termosztát.

türelmetlen vagyok, az emberekkel, a világgal.
úgy tűnik, a próbákon fáj a pozitív visszajelzés, bár lehet, hogy örülnünk kéne, hogy legalább kapunk előremutató kritikát pár dologra, és nem mindenre azt, h ez így nem jó, mitöbb, röhejes. Nem érzem, hogy ki akarnák belőlünk hozni a legjobbat, csak talán valami vállalhatóbb minimumot. Üres térben nehéz irányokat találni. De megtaláljuk.
Megtalálom.

kockás papírok, kockás papírok.

depressziós blogbejegyzés

tavaszi mindenszar. izomláz. életértelmetlenségi és lételméleti kérdés. csend. unalom.
és gyomorgörcs, hjajj. ezek ilyen szenvedős bejegyzésszavak, inkább ne is olvasd.

iszom egy kávét. ilyenkor már nem szoktam normál esetben, de ma este még próba lesz. türelmetlen vagyok. nem tudok mit kezdeni az üres percekkel amíg a többiek próbálnak. ha figyelem, és együttmegyek a próbálókkal, akkor nem tudok mit kezdeni a tennivágyásommal - nem, a színészet nem elmélet. Nem bírok ülni és nézni. Asszem ma már százszor inkább szövegezni akarok.
De az jóleső volt, hogy a középső fárasztó dolgon végigmentünk, még úgyis, hogy csak kis instrukció-töredékeket kaptunk, amiket nem is tudtunk rögzíteni, mert nem volt rá idő.
És még mindig nem tudom, mi az érdekes, a rettentően izgalmas dolog a szerepeimben. Anélkül nem éri meg játszani. Nembaj, ma újabb kör. Holnap megint egy.

2010 érdekes lesz, ez a tavasz felütött pár olyan labdát, ami még nem vet árnyékot. És ki is kerülhetném őket. De nem. Nem szabad megállni, mert beszőnek a pókok, menni kell, majd a tüskék leszaggatják azt, ami visszatart. Ha hagynak lelket nekem, akkor még jobb. Kötéltánc.

Mostanában a szokottnál kevésbé van türelmem az emberekhez. Ijesztő. Nem vagyok barátságos, nem vagyok társasági. Falra vetített árnyék vagyok.
Nem keresem önmagamat, már kurvarégen elvesztettem valahol a világok között - és nem is érzem lényegesnek, sőt, értelmesnek, hogy azonos legyek valami egyéniségnek nevezett dologgal. Magamra rántok egy-két skatulyát, oszt csá. Kevesekkel érintkezem, nem kell full plate armor.
Igazából az egésznek semmi értelme - a világ felfoghatatlanul nagy, a vágyaim a felhőkbe és távoli ködökbe vesznek, és amikor rájövök, hogy illúziókba bámultam, csak rosszabb lesz.

Aztán majd elmúlik, majd elmúlk, majd lekötöm magamat, alszom, eszem, simsezek, beszélgetek, olvasok és járkálok, és elfelejtem, hogy akarok-e valamit.

Ez is csak egy tavaszi munkanap vége, és még mindig minden jelentéktelenül rettentő.

elvesztettem a játékot.

persze megint nem megyek koncertre, ma este próbám van.

az izomláz meg érdekes, és jó érzés.

mostanában próbákon kifejezetten bénának érzem magam. Valahogy minden rossz.

mmost megint nyomaszt, h csak létezem, de minek. ha legalább a kifejezés erejével tehetnék valamit. nem baj, majd elfoglalom magam, és elfelejtem.

néha átfedi egymást a képzelet és a valóság. és szerintem ez egyáltalán nem természetellenes - a sajátvalóságunk fakul át az érintésünk határán majdnem ugyanabba, amit csak az agyunk teremt meg. Az egyetlen különbség az, hogy ezek az események, dolgok valószínűbben lépnek be a buborékunkba.
Most először gondoltam bele először, hogy meg tudnám húzni a ravaszt, mi több, örömmel tenném, ha mondjuk fejbe kéne lőni valakit, aki fel akarja robbantani magát és utastársait a metróban. Mondjuk. Változom én is. Persze ez csak agresszívabbá teszi a pacifizmusomat - hosszabb távon ott a félelem, hogy az emberek agyatlan hülyék, pláne nagyobb tömegben. Az erőszak meg érzékeny műfaj. Mint a sebészet, vagy a pszichológia.

Álmomban külföldön voltam, busszal utaztam idegen helyek között, és próáltam kitalálni, hogy hányadik megálló az a megálló. és melyik busz az a busz.

unalom.
ehh.
.

ebben a pillanatban csapott fejbe a péntek délután teljes erejével, mint egy jóllakott zongora a negyedikről.
a héten nem először hittem azt, hogy ősz van - ez a naptévesztéses időzavar egy újabb verziója.

elolvastam az anansi fiúkat (óje, Főnök fütyörészve jött vissza az irodába), és tetszett. olyan jóleső mese, csak nagyon rövidnek találtam. akárhogy is nézem, Neil Gaimannak a világa tovább ér, mint a sztorijai - a Graveyard booknál ez egyértelműen éreztem. Olvasnom kéne még, olyan ritkán teszem mostanában.

este megyek megnézem az előadásunkat, bár egy kicsit tartok attól, hogy nem lesz annyira jó kívülről nézni a saját szerepemet - amit simán lehet, h nem is fogok játszani, ha nem sikerül ebből még egy előadásnyit összehozni. Watevör, utána szociálisan is érintkezünk a népekkel, az meg ritkán árt.
....

naszóval, mostmár újra munkában. lassan bepótolom a kimaradt két napot, kitesznek együtt egy fél napnyi munkát. Najó, még egy-két órányi az, ami a kollégám részéről jönne nekem. És a maradék időben fogalmazgathatok leveleket.

Jól esett a betegszabi, lelkesen és nyugodtan jöttem be dolgozni. Persze, szép tavasz is van, azért is. Mondjuk az fura,a hogy a kollégám azt hiszi, hajnali kilenckor már tökéletesen funkcionálok... a bootolási időszak alatt nem illik kipróbálni, mire emlékszem abból, amit még hétfőn magyarázott el, de már akkor sem voltam egészen magamnál...

a gózongyulaszínház kéne nekünk, megállapítottuk ezt a narancssárga fallal leválasztott női öltözőben, a recsegő padló fölött. annyira kéne egy ilyen. Nem, ezt nem lehet érezni felújított művházakban. Utoljára... az RS9ben éreztem ezt.

kitágult az idő, szaladni kell, amíg el nem éget a napfény. szűk ez a rés.

pedig szerettem volna bemenni ma az újonnan fekete hajammal, megminden, de azért valljuk be, nem rossz ez a kis szünet. még ha a táppénz mértékében pénzbe kerül is. Most elsétáltam az esztékáig, csakhogy kiderüljön, az az orvos nincs, a másikhoz meg már nem volt kedvem, de legalább kiírtak holnapig. Addig szándékozom meggyógyulni.

Most épp fura a világ, olyan bizonytalanok a helyek körülöttem, meg minden, és rájöttem, hogy a betegség egyik jele nálam az, ha elkezdek motyogni meg kommentálni magamat szédülés közben, hogy hoppá.

boldog keddet.

náthás és éhes vagyok. Inszéjn ma otthon maradt, nekem is kéne lassan egy ilyen nap... asszem egy legközelebbi előadás örömére ki fogok venni teljes napot pihenőre, vagy nemtom, mert.... mert.
Lassan de biztosan halad a rouen fanfic novellám is az olvashatóság felé, az jó.

Ma kell mennem este próbára, amin nem tudom, hogy egyáltalán fogok-e valamit csinálni, de majd ott leszek, és szolidarítok a többiekkel (meg maximum Csongort tanulok, máskor úgysincs rá időm). No persze, ha mondjuk belázasodom, akkor nem. Ezen még tűnődöm egy sort, valóban nem vagyok jól egészen.

Tavasz lett, már szombaton is, aztán vasárnap meg pláne. És ennek örülék vala, és rózsaszín harisnyához lila kabátban zseniális a reggeli félkóma.

Volt szombaton ez a belterj.hu-s találkozó, érdekes volt, meg aztán élmény is találkozi az emberekkel, és félig kívülről figyelni harsány önmagamat. Másnap hajnalban nem volt jó kelni, de legalább próbáltam, és talán nekem is összeáll a szerepem, persze, az még egyáltalán nem biztos, hogy lesz második előadás.

Az esti Beckett meg kifejezetten jó volt. Sajnálhatjátok, hogy nem láttátok (mmint azok nem látták még egyáltalán).

Na, leadom a gépem az ájtín.

Az ld50 mindenféle veszélyjelzéseket küldd a browserbe. Csodás.

Elkezdődött a fejemben a mozgás a tábori keretjátékot illetően - mondjuk jókor, amikor a nagy vonalak már megvannak. A legérdekesebb az, amennyire külön kezeljük a keretjátékot meg az a programokat. Pedig ez baromság, akkor jó a keretjáték, ha csak a programok másik oldala, másik megfogalmazása.
Kezd kedvem lenni a táborhoz, btw.

Idegesí az új takarítónő, állandóan beszól, és cseveg. Eleinte aranyos volt, de mostanra már kicsit sok lett. Nem szeretek bunkó lenni, de lassan az leszek.

Ja meg voltam a HM-ben, megint megállapítottam, hogy nem érdekelnek az ottani ruhák.

Viszont a tavaszt onnan is érzem, hogy igényem lett megint sminkelni.

Jvő héten meg kéne nézni a képzeletbeli helyet megint. bár időm nem lesz rá, de hátha mégis.

mind.in.a.box. - fear

You float in a million lights,
but the one you seek is not there.
you fight in a million fights,
but it's yourself you cannot bear.

you think you are a leader,
but you turn everyone away.
you think you are a preacher,
but you can't turn night into day.

there is something inside of me,
and I know that it's growing.
the thing that will forever be,
and I feel its shadow calling.

it is the fear that drives you mad.
it is the fear that makes you blind.
it is the fear that keeps you sad.
it is the fear that kills your mind.

you think you can make things grow,
but in truth you are like a desert.
you think it's not your ego,
and that others make you hurt.

you have learned how to deceive,
and yourself is all you can hear.
you think you really believe,
but deep down you are only fear.

there is something inside of me,
that makes me run against the wall.
the thing my eyes don't want to see,
that will obliterate my soul.

it is the fear that eats you up.
it is the fear that makes you cry.
it is the fear that takes you down.
it is the fear that will not die.

everone's afraid, but that's no excuse.



Küldöm mindenkinek az Ősz udvarból.

Ami az eseményeket illeti, volt itt tegnap előadás, ami jó lassú volt, tanulok be az elpályázó kollégám feladataiba, visszakérdeztem tanárúrnál arra, amit mondott előadás után, és ezzel megleptem, kezd meleg lenni, ami jó, és szeretnék másik kabűtban járkálni, meg ilyesmik vannak.

szövegtanulás.

kéne írni megint, de előbb szeretném befejezni az előzőt.

sleeper

Sleeper's song, will you listen to me sing?
The bird is near, I can see the edge of his wing
If you die now, how can I then live on?
Don't give up... you must live on

Sleeper's song, will you listen to me sing?
The bird is here, I can see the edge of his wing
If you die now.

10 perc, tavasz van amúgy, és az ég átvált néha haragostavaszfelhősbe, azt hiszem, lassan indulok, előadás lesz, éveket kevertem össze, 2003at meg a mostot, és ha elfogadom, hogy más ember voltam minden évben minden pillanatban, akkor van honnan válogatni, és érdekesek lehetnek az idő fraktálfonatába csavarodó világok.

we are the men...

a levegő megszilárdul a talpam alatt. aztán megint csak azt veszem észre, hogy a földön járok. nem mindig jó ez így ez.

a hétvége... tartalmas volt, takarítottam a Bázison, meg Zsu elvitte a maradék bútorokat (ill. maradt még pár darab, de most már majdnem mindent elvitt D:). Szombat délután és este vidéken játszottunk funtinelit, nem volt rossz a részemről asszem, bár az első változásban Danival elejtettünk egy tányér kenyeret - meg most valahogy a többieknél is összejöttek ezek a fajta figyelmetlenségek. Az öregeknél ez a szövegkiesésekben jött elő, meg a be nem jövetelekben, mert ők nem változnak a darabban, biztos azért :D

Előtte volt péntek este Tempefői előadás, arclekaparós helyenként, utána meg ivós-beszélgetős. Nem is tudtam, h angolul is képes vagyok szóvicceket generálni. Csak innom kell hozzá.
Majd szólok, ha már merem ajánlani a darabot, egyelőre még nincs olyan állapotban. Oké, tudom, maximalista vagyok, vagy mondanak néha ilyeneket.

Sokadforrásból azt hallottam, hogy a holnapi Körmagyar lesz a darabtemetés, vagy utolsó előadás - azért röhej, hogyha valóban, akkor miért nem képes szólni róla, ha meg nem az, akkor miért ez jön vissza több helyről. Namindegy.
Vasárnap meg sikerült Sződynek is kiakasztania azzal, h a hossúkarácsonyiebéd bemutatójáig nem fogok próbálni, ellenben azért súgjak (mert nincs senki, aki a szereplők közül ráér, wazze?). És második bemutató még nincs kitűzve, és megint az érzem, hogy nem lesz rendesen próbálva velünk, kettőzésekkel. Nem, nem tudom pozitívan látni ezt a fajta ... lazaságot. Tőlem elvárják, hogy vegyem halálosan komolyan a társulatot és a próbafolyamatokat, de a másik irányból meg... következetesség, meg hitelesség, több kellene. Nem, a kollektív szózat és lecseszés az nem számít annak.

Déltuán volt Prága, aztán hétfőn Rouen, amire korona volt tulképp az Alice film. Nem, nem volt annyra jó, de hangulata volt, és 12 évesen rettentő módon imádtam volna. Most igazából HelenaBonhamCarter és JohnnyDepp nézései voltak a legütősebbek. Szeretetre vágyó meselénynézés, tényleg bábok lettek. A sztori eredetije jobb, így nem volt az egészben semmi váratlan, meg ilyesmi. Néha azért nem árt a feszültség sem a sztoriban - oké, 8 évesen újak lettek volna a "fordulatok" :D

Hajnalban eleredt a hó, amikro az éjszakai hazavitt.

Napi trope

Emlékezzünk Túrin Turambarra. update: vagy Húrinra. Vagy az összes többire.

Tragic Hero - FunkerVogt

I saw all the tragedies
happened to mankind
i'm always involved
when trouble hits our life

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

Chorus:
I'm a tragic hero
in this game called life
my chances go to zero
but I will always survive

I saw all the great disasters
all over the world
I can only observe
but never interact

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

Chorus

Watch out for me and be aware
now trouble is ahead
try to avoid my company
so you will be safe

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

szóval.
megpbáltam trope.kal leírni a rouen settinget, de rájöttem, h... minek. ismerem én azt anélkül is. CrapsackWorld, anti hero, grey vs gray morality, dark and troubled pasts, TallDarkAndSnarky, DeadpanSnarker ill. MagnificentBastard NPC-k, where being good sucks stb.

még a tervezett plotot is be tudom sorolni. Igen, megtalálható a többi között. És akár több is. MErt választható.

Changling: the Lost
"...and this site indeed is LINKED TO in the book itself as a resource. Ladies and Gentlemen, things just got Meta."


(nekem meg lejár itt bent az időm mindjárt)

egy kicsit rosszul vagyok. azon tűnődöm, menek-e klántalálkozóra (ó, ez olyan nosztalgikus, ezúttal toreador, na mit szóltok?), csak az a baj, h, ha megyek, akkor még maradnom édemes itt bent, az meg a rosszulétre nem jó - ha nem megyek, akkor meg elmennék időben haza. Hullámokban tör rám az émelygés. És folyamatosan fázom, de mondjuk nem hiszem, h lázas lennék, egyszerűen csak hideg van itt bent.
hangulatos a karakterem, ha mondjuk azonnal most lenne hattól akkor mennék.
namindegy, majd kitalálom.
--

azt álmodtam, h Tanárúrral vitatkozom, mi több, veszekszem - már nem tudom, mivel kapcsolatban, de nagyon határozottan magyaráztam neki, hogy miért rossz az, ami van. Megsértődött, én meg azon gondolkodtam, hogy ez miért olyan, mintha álmodnék, vagy Simseznék.
Az egyértelműen túl az is elgondolkodtatott, hogy mostanában megint szoktam ezt a fajta idegenséget érezni. Hogy mintha játszanék, és ez nem a valóság lenne... szürreális. Ma a meetingen pl. Akár egész nap itt az irodában. Mondjuk, annyiban jó, h nem halok meg idegességben és rettegésben, mert folyamatosan emberekkel kell kommunikálni, és így egészen egyszerű.

kevesebb, mint másfél óra. A később bukó napban az az egyetlen szomorú, hogy ilyenkor csak fáradt a délután, de nem érzem azt, hogy pillanatokon belül mehetek haza, mert "este" van. Világos a délután, és irpdából, bezárva ez az egyik legkevésébé motiváló időjárás. Egész nyarakat szenvedtem át amiatt, mert még az időjárás is az unalom fakó kék színét festette körém.

a hétvége furcsa volt. kezdődött azzal, hogy hazafele majdnem elfújt a szél, úgyhogy mégsem mentünk buliba. Helyette tisztességes geek módra simseztem, aztán szombaton is.

vasárnap próba, utána semmi kedvem nem volt menni a táboros toszra - az, h nem próbálok, jobban kimerít, mitnha én lettem volna a soros Lucia. Aztán sikerült magamat rávennem, amiben közrejátszott az is, h GP elvitt kocsival, így nem kellett hóviharban kimennem a világ végére.
Nem bántam meg, még mindig vannak emberek, akik miatt megéri, akikkel különben nem találkozom, pedig szeretem őket.
Az vicces volt, h próbáltak megtudni tőlem dolgokat a keretjátékkal kapcsolatban, mint egyetlent, aki a csapatból ott volt - ha ezt tudom, akkor legalább elolvasom, mivel foglalkoztunk legutóbb, dehát senki nem mondta, h ilyenekre is figyelnem kell. Ezúttal nem szándékozomaktívabb lenni a minimálisan szükségesnél, ill kitalálni, h mire lehet még szükség, meg ilyenek. Most segítek, és kitalálom azt, amire épp van ihletem. De nincs ihletem. Szerintem tömegembernek azért még jó vagyok (nem, nem önkritika, lustaság :D)
Hazafele arra jöttem, amerre az ősidőkben a Gyárból, a 21es villamossal (mindig 21-es volt o.O?), amikor még a Gubacsiról lehetett megközelíteni. Gyártelep között, kurvák mellett, senki földjén. Mondjuk a Bakelitbe is kaland volt eltalálni a múltkor, én azt a helyet ellopom valahova, bár még nemtom hova.

elkezdtem végighallgatgatni a wgt tervezett programjában feltűntetett ismeretlen nevű együtteseket (művelődjünk, zombijaim).

találtam egy hangulatos elszállós izét máris (Accest), most meg egy basszushangon éneklős gótmetált (Beloved Enemy) - először type 0 fíling volt, de utána meg inkább nightwish a hangképzés alaján. mondjuk a szám nem nagy durranás, tűlérzelmeskedős, közhelyes hangazatokkal operál, amolyan.. háttérzene.
...
nem elemezgetem tovább, érdekes végigmenni néha ilyesmiken. a youtube hasznos találmány.

a hideg az irodában, az az, ami elsősorban zavar. azért ez nem kispályás - az a hőmérő egyértelműen rossz, mert... mert 24 fokban nem kéne így fáznom.
--
u.i.: jájj, attól még, h gótba vannak öltözve, ez a zene... rotfl :D nem menekültök.
ez már érdekesebb. kár, h nem találok róla normálisabb felvételt.

najólvan, miért görcsöl a gyomrom? 20 perc a mai munkanapból hátra.

tegnap volt a szóbeli értékelés, én már... nekem már egészen mindegy, úgy érzem. Fél óra alatt nagyjából odaértem a színházhoz, persze ebben a 8 perces várakozás is benne volt, amíg a troli indulását vártam. Mert nyilván megnéztem az útvonaltervezőt, az több verzióból végül egy 23 perceset ítélt legrövidebbnek. Valóban, ha nem az orrom elől megy el a troli. Ha elérem az előző metrót. Ha nem telik percekbe kijutni az irodaházból. Fontos tapasztalatokkal lettem gazdagabb a bkv skillek szempontjából.
ott már mindenki körben ült, udvarias mosollyal hallgatták a száz éves színésznő sztorijait (amik amúgy érdekesek voltak), aztán udvariasan kuncogtak KGD műsorszámán - a fickóból mondjuk NPC-t kell csinálni, mert jelenség, akkor is, ha csinálja.
MEgtudtam, hogy zavarban voltak tőlem, meg nem tudtak velem mit kezdeni, meg okos vagyok és infantilis, ellenben ez utóbbi nem látszik, ezért illusztrálok. Tanárúr hümmögött és bólogatott végig, a többieknek jók az adottságaik, volt, akinek szerencséje volt, hogy megmutatta a másik darabot is, meg ilyenek.
Utána ittunk egy-egy B52-őt a Merlinben.

10 perc.
Írogatom a live-os cselekvéslistát, érdekes végiggondolni, de mondjuk nem ártana ha ráérnék, különben feleslegesen dolgozom vele.

lejárt az idő. nos.

Álmos vagyok, ez döbbenetes beszélgetést indukált az irodában - amióta itt vagyok, nem sikerült ilyen jó hangulatban szimplán poénkodni. Tegnap amúgy megállapítottuk Lichivel, h embertelen, amit a Cég a könyvelőkkel művel. És mondjuk nem ártana kilépnie egyszerre 20 embernek, h talán észbekapjanak. Miért nem lehet úgy elosztani a munkát, hogy ne kellene éjfélig dolgozni? (az én kiegészítésem annyi, h mondjuk félhatkor hazamehessen mindenki általában, és a félhetes végzés esetéeg húzós időszakban, mindenkinek kifizetve a túlórapénzt.) Ez is olyan dolog, amit nem fogunk megváltoztatni. MErt nem tudunk.

Cue, Kincső: köszi a kommenteket, most már igyekszem abbahagyni a nyavajgást. Mondjuk én hiszek abban, hogy megfelelő visszajelzés esetén az akármilyen erőteljes stílusomból is vissza tudok venni.

Fordítok megint magyarról angolra. Remélem, lesz, aki ellenőrzi, mert... mert.
--

élmény belenézni a tükörbe, és látni ezt a sok feketét, amit hordok ^^. de tényleg. szereznem kell még szövetnadrágot, meg mégegy mellényt szerintem, meg ingeket, amiket hordhatok vele. Corporate-goth, az. Persze, lassan át kéne néznem a ruhatáramat, mert elég régen nem vettem a "mindenképpen-szükséges" ruhák köüzül semmit (ezek azok, amiknek rendesen utána kell nézni, és válogatni, és ritkán jönnek szembe a turikban).
lassan tavasz van, és talán már fogok tudni gyakrabban sminkelni is. mert az jó, mert az kreatív, mert annyira mindegy igazából, hogy miért ne? azon kívül, h nem akarom elmázolni szemdörzsölgetés közben.
a gót-pozőrség kelléktára.

volt más is, amin gondolkodtam, bár már nem tudom, hogy min. a ködök, igen, azok vannak, és jót tesznek a reggeleimnek.
megatokyo überzsírkirály, pont megfelel nekem. lassan utolérem az időt benne.

a képzeletbeli helyen meg akár tarthatnánk szerintem zenélést is, ha van mit, vagy akármit, a múltkori felolvasás indukálta benne az ötletet. Ha ők is, akkor mi is.

tegnap majdnem mentünk alaptáborba, de aztán inkább mesélt Janienek Inszéjn, geekek vagyunk, no.

nah, megkaptuk az értékelést. egy-egy mondat fejenként. Azt mondja a vizsga-bizottság, h illusztrálok. "Játéka illusztratív". Ó, igen. Mindkét darabban, amiben láttak? Mert akkor kurva jó ám, hogy erről kapok visszajelzést úgy általában... és valóban, a furcsapárban a Verát folyamatosan annak érzem. Csak mindig meggyőznek arról mások, hogy ez nem az, ez karakter. Aha.
A Körmagyarra viszont nem érzem, hogy igaz lenne. Nem érzem kevésbé hitelesnek a karakteralkotásomat, mint úgy általában a többiekét.
És most hetekig nem is játszom.

Tegnap voltunk Angwennel a képzeletbeli helyen, ott sikeresen beleszaladtunk verselolvasásos mókába, amir úgy a többség figyelt, aztán inkább leléptünk, mert annyira azért nem volt jó. (Én akkor inkább nem szeretem az irodalmat mégsem.)

Nagyon hiányzik már az, hogy eljussak gótbuliba. Alapvetően a buli hiányzik, de ebből következően nem általában, akármilyen, hanem olyan, ahol a zene is értékelhető. Ezért kifejezetten nyomaszt, hogy a Gyárban megint valami szar van, amikor épp ráérnék. Suttyódizsi, bmeg. Bármelyik este elmennek a Morrisonsba, és ezt kapják. Nem tartom magamat sznobnak, de... de.

azt álmodtam, hogy vérlepkével és Zsuval laktunk egy házban, vagyis csak tervbe volt véve, és mi mind boszorkányok voltunk különböző misztikus képességgel. valami csöveken lehetett bejutni a házba, ami egy szigeten lett volna, vagy másik bolygón, mindenesetre messzebb a többi helytől.

Második napja van szép idő. Ez a felhős, fél-árnyékos időjárás kifejezetten bejön. Pláne a tél után jön jól - nekem semmi bajom a hóval, de az esőt jobban szeretem. És igazából a hőmérsékelt szélső-értékeit sem nagyon bírom, se a meleget, se a hideget, az átmeneti évszakok időjárása az igazi.

Szombaton az előadás után Színésznő is koccintásra kapható volt - mert végre megoldotta, hogy ne kelljen vezetnie hazafelé -, ezért hajnalban értem haza két feles, meg némi beszélgetések után. Ilyen az, amikor nem zavar minket a másnap hajnalban kezdődő próba. Csak szóban.
És nem voltam másnapos, azt hiszem, eddig egyedül az a konyak zavart be nagyon.
Világmegváltás, helyzetelemzés, magy gesztusokkal magyarázom azt, hogy mit gondolok egy-egy szerepről, ehhez innom kell, különben nem gondolom magamat ilyen okosnak.

Azért a várakozás az előadásra, azis megérne egy bejegyzést. vagy töredéket. Ott vagyunk korábban, mondjunk hetes kezdéshez négykor. a színpad összerakása a részünkről maximum fél óra, de ehhez sem kell ám 15 ember, 5-6 fér a munkához. A fények beállítása részünkről 30 másodperc, illetve jó, van az 2 perc is, amíg néhányan bejelölik szigetelőszalaggal a díszlet helyét.
Sminkhez, átöltözéshez elég fél óra. Bemelegítéshez, ráhangolódó kávézáshoz, egymásrataláláshoz újabb fél óra.
Tehát az idő fele az holtidő, várakozás, semmi-tevés. Minél többen vagyunk annál valószínűbb, hogy random csoportokba szerveződött emberek cigiznek, beszélgetnek, esznek és baromkodnak. Ezért én hétköznap nem vennék ki fél nap szabadságot.

Vasárnapi próbán szinten tartottam az ébrenlétemet, a délutáni játék alatt már voltak problémáim, de szerencsére Karel nem feltétlenül van ott mindenhol, ahol épp a játék fókusza.

A mostani héte kíváncsi vagyok nagyon.

A nagy összeesküvés

Keresem épp a következő témámat, amivel foglalkozni szeretnék, most, hogy... ööö... tudok neten olvasgatni, megnéztük tegnap a Sherlock Holmest (ami kúl film), úgyhogy most konteo-t és szabadkőműveseket olvasok.
Még mindig foglalkoztat a világ megértésének az igénye, és ugye már az ltászik, hogy egy szegletében lehet valaki kurvajó, de akkor arra rámegy az élete. Engem meg min... ha nem is minden, de majdnem minden érdekel. Szóval semmit se fogok eléggé ismerni, rémlik, hogy ezt az ikrekre mondják.

Viszont azon gondolkodtam el, hogy egyrészt valóban reális valamiféle elvi tömörülés az "okos és kiválasztott és elhivatott" emberek között, és folytatódhatnak a hagyományok is régebbről, és a valóban, az NWO kib hatékony lehetne - de nem az. Az emberek nem hatékonyak nagy csoportban. Még válogatva sem. Időnként azok, bizonyos körülmények és összetétel mellett, de hosszú távon megbuknak a cégek és a birodalmak. Tehát Nem tartom valószínűnek, hogy egy ultratitkos társaság irányítaná a világot. Vagy lenne akkora befolyása a világ történéseire évszázadok óta.

Az viszont valószínű, hogy mindig van több ilyen társaság is, és időnként hatékonyan működnek.

látom az emtété működését, láttam live-okat, cserkészetet, kórusvezetést, kicsit belelátok a Cég működésébe is... nem, nem hiszem, hogy lenne Nagy Testvér szerevezet. Sok kistestvér van. Vannak maffiák, vannak családok, vannak vérszövetséget meg miegymást kötő emberek.

Különben is, és a Fátyol őrzői?

Ideje lenne egy RPG témájú bejegyzésnek is lassan...

De ez inkább kérdés lesz. Milyen karaktereitektől vettetek már át valamilyen jellegzetességet? Úgy értem, volt e hatással már az életviteletekre, hozzáállásotokra, problémamegoldási metódusaitokra, motivációtokra saját karakter?

Bennem pl. mindenféle továbbképzési és XP osztási igényt ébreszt Janie - bár mondjuk a simek is azzal, hogy folyamatosan festenek és tanulnak. Meg némileg tudatosabban érzem a szociális kontaktusok igényét és fontosságát.
X-től időnként kölcsönöztem a dühét, és a szélsőséges reagálásait, néha jól jöttek. Janie miatt gyakran csöndben, de hatalmas érdeklődéssel figyelek másokra, és nem gondolkodom azon, hogy mit mondhatnék. Adriantől néha pozőrebb vagyok, és hatásvadászabb.
Ja, és az érdeklődési körök is átmentődnek néha.

Hogy Jolánról ne is beszéljek, meg a színpadi karaktereimről, mert onnan beszédstílus és mozgáskultúra szokott bekeveredni a valóságba.

Nos?

fázom. nem egészen értem azt, hogy ha 25 fokot mutat a kijelző a falon, akkor miért fázom, de tanultam anno, hogy a fázás- érzet függ például a légmozgástól és a páratartalomtól is. Asszem. Gondolom, az ajtó közelében valamennyire áramlik a levegő, és ezért. Meg álmos lehetek, meg egyhelyben ülök, meg ilyenek. Teával próbálkozom, ilyenkor eszembe jut, hogy hoznom kéne megint finom teát, emrt a gyümölcsök még csak-csak elmennek, de a többi... és amúgyis, mindig elfogy. Elviszik.

A monitorom még mindig gyönyörű, mondjuk szokatlan széles a weblapokhoz, de ez legyen a legnagyobb bajom. Lassan ki fogom próbálni rajzolásra is, és nem érdekel annyira, hogy az LCD-knek a színhelyessége vagy milye nem az ideális erre (mmint annak a fajtának, amilyen nekem van), a néha színhőmérékletben ide-oda csúszkáló régi crt-mhez képest biztos jobb lesz. Annál azért hamar rá kellett ébrednem, hogy feleslegesen próbálok színt beállítani, az úgysem olyan, mint mondjuk nyomtatásban. Sőt, 5 perc múlva már máshogy názett ki , az időnként felvibráló piros csíkokról nem is beszélve.

Tegnap olvastam érdekes bejegyzést, eltűnődtem, hogy kommenteljek-e, de igazából minek. A blogot azért olvasom, mert érdekes más ember fejében lenni egy kicsit, és ez nagyon más fej. Node, ami reakcióra késztet, az az a furaság, amilyennek leírja a "magyar nőket". ... Jobban átolvasva, ez már a kommentekből tűnik elő, azok is roppant tanulságosak, sőt.
Node, ilyenkor érzem azt, hogy másik világban élek. Mert azoknak a lányoknak/nőknek, akiket látok, nyilván vannak hibái (ahogy nekem is), meg akár párkapcsolatra is kiható problémáik, de azok nincsenek köszönőviszonyban azokkal a dolgokkal, amiket itt egyesek a "magyar nők" hibáiként sorolnak fel. Strange. Ennyire más világban élek?
Jólvanna, unatkozom.
Ami legkonkrétabban megragadott, az a meghívásos dolog (komentből persze). Azon sír a kommentelő, hogy a csajoknak természetes, h mindig a pasik fizetnek. Aha. Nekem évekbe telt, hogy el tudjam lelkiismeretfurdalás nélkül fogadni azt, hogy a férfiak alkalomadtán fizetik az italomat, esetleg a kaját. Még haveroknál is kínosan éreztem magam... de azt hallottam és olvastam, hogy az ilyen udvariasságoktól a másik fél jól érzi magát, férfinak vagy nagyvonalúnak vagy vatevör.
És ez az egyenlőség-para... mindig is el akartam magamat tartani, egyedül, nem segítséggel, és szerintem sikerült is úgy összehozni az életemet. Egyelőre. És az is kurvasok energiámba került, hogy ne akarjak mindent egyedül elintézni - valóban, azokat a dolgokat szívesen hagyom a másikra, amiktől szinte pánikszerű félelem fog el (igen a telefonálás még mindig az, az idegenekkel való beszéd olyan ügyben, amiben nem vagyok teljesen biztos, az az, stb.).
Az más kérdés, hogyha már van valaki, aki megcsinál bizonyos nemszeretem dolgokat helyettem, akkor könnyen hozzászokom, és innentől kezdve nehezebben végzem el ezeket a feladatokat, és ráadásul, amikor erre rájövök, onnantól kezdve frusztrál. Mert nekem képesnek kell lennem mindenre egyedül, és nem jelenthetek terhet senk számára.
Igen, ettől nem leszek kellemesebb társ, mint a "magyarnők" a bejegyzésből, de... furcsa.

Jólvan, ennyi mára elég lesz, hozzák már a gyógyszerem :D

tegnap megvettük a monitort. büszke vagyok rá, szép, szélesvásznú, és eco-módra átállítva pont elég fényes.
persze a megvételig eljutni több, mint kalandos volt - elfelejtettem felírni a pontos címet, és ez már a munkahelyemen kívül jutott eszembe. a megjegyzett helyszínen nem láttam netcfét, a telefonos segítségkérés meg számomra természetesen még mindig para, de azért üdvözöltem GéPét útközben :D Végül Métely segített,a kinek ezúton is hálás köszönet. A hely a töltés melletti utcában volt, elvadult helyen, alapvetően másra emlékeztetett - olyan kilencvenes évekbeli új volt (mmint, én azokat a dolgokat szoktam meg "újnak" és a fejemben az van, pedig az már régi).
Otthon gyorsan összeraktuk, beüzemeltük, és a Sims2 szépen néz ki rajta (ehehe).

Viszont nem véletlenül tiltottam meg magamnak anno a diplomaírás másfél évére a játékokat. Egészen elfelejtettem, mennyi időt elvesznek. És ezt nem élem meg jól - aludni kéne többet, meg úgy általában olyasmivel foglalkozni, ami... messzebb mutat. Igen, az rpg számomra ilyesmi.
Vagy szövegtanulás. Vagy.. tanulás. Már volt időm kiheverni a diplomázást, és nem nagyon kezdtem azóta semmit az időmmel.
Voltak olyan terveim, h táncolok, meg többet szocializálódom, meg bulizok, megtanulok dolgokat.
nézzük, hétfőn elmehetnék megnézni egy Bakó-órát, mert azt az egyszeűbb, amit mások is csinálnak. Nem akar eljönni velem valaki hétfő este?
Ma nemtom, h lesz-e énekóra, szerintem már nem, mert akkor kaptam volna róla sms-t.
Ehh, utálom, hogy ennyire be vagyok lassulva. More life, please! Egyszerűen neházkesnek érzem azt, hogy bármilyen nem otthoni programra eljussak.
Komolyan mondom, elmegyek és beiratkozom könyvtárba, a közelben is van egy.
Az mondjuk fasza, amilyen nehezen megtalálhatóak a beiratkozásdi díjak... asszem hehz meg kell néznem személyesen, h megéri-e egyáltalán a szomszádba beiratkozni, vagy a központiba inkább. vagy mittomén.

aú, a könyökömnél a karom, kissé fáj.
azon gondolkoodm, hogy vajon az álmomban voltak-e vámpírok megint, mert tegnap ugye igen, de szerintem nem, csak a félálomlét ma délelőtt kicsit összekeverte a síkokat (idefele azon gondolkodtam, hogy Lucia karakterem, aki nem megy szombaton Elíziumba, mert nem érek rá, hogyan is élt).

Az előbb még... ja, megvan. Szóval már lassan egy hete érezni a tavasz közeledtét. Hideg van, d emár nem annyira, hó van még, és felhők is, de ez már kezd más lenni.

:vállatvon: tulajdonképpen nem baj, h végül visszasírta magát az előző hegedűs az együtteshez, és nem kell átmásznom a havon ma este. de azért az a fele nem tetszik, hogy még indoklásként hozzácsapta a rutin hiányát - amit valóban abból szűrt le, hogy hallás után megtanultam és lejátszottam azt a dalt a próbán, minden előzetes készülés nélkül, ellenben nem kezdtem el azonnal ontani magamból a zenetémákat meg hasonlók?
oké, elfelejtettem mondani, h próbáltunk már ír zenekart alakítani, ahol azért kb egy éven keresztül elvoltunk, meg a másik zenekar is tartott fél évig :D a különböző random izék az emtétével meg pláne.
de nem haragszom. én is a régi, ismert és bevált tagot választanám, amennyiben meggyőzött arról, h most aztán jobb lesz. de felesleges ilyen esetben a feltételezéseket tényként mondani, mert attól rosszabb lesz.
--

szóval nem akarunk zenélni valakivel? :)
--
egy csomót simseztem a hétvégén, addiktív.
--
a vasárnap délelőtti próba hasznos volt.

Lassan megtanulok előadásnapon az előadás gondolatával kelni. Érdekes. Tegnap kb 10 perc alatt összepakoltam a cuccokat, ugen, elraktam a kontaktlencsét,remélem, mást nem felejtettem el. Nem szoktam mást elfelejteni.

Azt álmodtam, h a monológommal elküldtem a vizsgabizottságot a kurvaanyjába.

Tegnap voltam cantaráéknál kölcsönös meghallgatáson, valóban ők voltak azok, akiket a deadcandance esten hallottam. kifejezetten kellemes zene, mi több, tetszik. azt még mindig viccesnek találom, ha hegedűlök valahol, mert amilyen eredményekkel csináltam én a zeneiskolát... namindegy.
ja, tudom, h baromira nem számít a zeneiskola, a gyakorlat számít - áháháháhhehehehehe.

tudomén amúgy miért vagyok bajban, amikor másvalaki szomorú. vannak olyan jellegű tanácsadós-vígasztalós megjegyzései az embereknek, amik még pár lapáttal rá is dobnak a rossz érzésre. És még nekem kell odafigyelnem arra, nehogy megbántsam a jókívánókat. Bváhh.

jahajj, megint angolRA fordítok. nyiiiiiii.

kezdem úgy érezni, hogyha kis izéket rajzolgatnék papírlapokra, máris előréblépnék a fejlődés útján.

pedig ma dolgoztam. kerestem és meg is rendeltem dolgot az irodáb, mi több, kollégával ebédeltem és mosolyogtam a takarítónőre. A recepciózásban az volt a legjobb, hogy mindenkivel találkoztam, aki bejött az irodába, és nem itt dolgozott. És az emberek többsége visszamosolyog, ha mosolyognak rá. Most csak igyekszem kedves és mosolygó hangon beszélni az ITval a telefonba, mert alapvetően velük kell együtt dolgozni. És legalább két srác közülük kedves és aranyos (az egyiknek ráadásul kurvajó a beszédhangja), és legyen egy csaj az irodából aki mosolyog rájuk. Najó, asszem nem vetekszem az ottmaradt recepciósokkal, kétharmaduk tökéletes választás a pozícióra.

ma munka után megyek, megnézzük egymást egy zenekarral (hegedűs pozícióban). a sturmastos fellépés óta úgy érzem, jó ez a zenélés dolog, még nem énekelve is.

viszont... viszont...
majd holnap is lesz nap. és fel kéne rakni a simset a gépemre :nos:

ja, amúgy meg megtetszett a sims:D ehhez persze kellett az, hogy Inszéjn berendezze Adrian lakását, aztán segítsen Janie lakásánál is. Nincs nekem türelmem ezekhez, és mostanában agyam sem akad elég.

a novellám első négy oldala meg tiszta piros, remélem, mostmár aztán tényleg készen leszek, miután kijavítottam meg átírtam a dolgokat.

este megyek félév után először énekre, holnap hegedűs meghallgatásra, bár mondjuk fogalmam sincsen, hogy milyen állapotban van a hegedű és a gyakorlatom, és ez holnap derül ki, aztán meg... időm nem tengernyi.

gyász.

nem sikerült a vizsga.

ettől természetesen igazolást nyert az, h ényegében az, amivel az elmúlt 5 évemet töltöttem, nem ér eleget - a diplomavédés kegyelemkettese, meg ez az elégtelen vizsga együtt szép jelzés.
Attól nem lett jobb, h Tanárúrnak még így is "szüksége van rám a társulatban". El is várom, hogy képes legyen önállóan megállapítani, hogy a képességeim elegek-e, mindenféle külsős vizsga nélkül. Ha nem felelek meg, akkor korábban megmondta volna.

Remélem, kapok részletes értékelést, mert a "nem volt elégséges a színészi eszköztár"-t vagy miatoszt kikérem magamnak. Egy szóval se mondta senki, hogy többet kéne csinálnom a szerepben. És nem, nem érzem úgy, hogy "eszköztár" szintjén kevesebbet tudok a többieknél. Ha azt mondják, h görcsös vagyok, hogy nem adom át eléggé a dolgokat vagy valami, akkor azt könnyebben elfogadom, mint ezt.
Az igaz, h Veraként nagyjából ugyanazt csinálom az egész darab alatt, de az meg rendezői koncepció, legalábbis, amikor még próbán mást próbáltam csinálni, az vissza lett fordítva a régibe. So what?

Nem baj, miért is kéne értékesnek éreznem magam.
És nem, a társulatban nem akarok másodvonalbeli színész lenni. Nem ez a maximum, amire képes vagyok (ha ez, akkor tényleg semmi értelme az egésznek).

Farsang

Furcsa volt.

A szokásos társastáncos problémakör - nem annyit táncolok, amennyit szeretnék. Persze, örülök neki, hogy van pár olyan ismerősöm, akinek számítok annyit, hogy felkérjen egy körre - ez még mindig jóval több ember, mint a régi bálokon. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy vajon mi lehet velem a baj: csúnya vagyok, idegesítő beszélgetőpartner (mittomén, borzasztóan buta és felületes, és sokat beszélek)? Vagy? Persze, a válasz egyszerű: attól még, hogy valakit kedvelek, az nem jelenti azt, hogy ez kölcsönös. És valószínűleg több embert szeretek mondjuk az emtétéből, mint amennyi ezt viszonozza. Amúgy ez nem érdekelne, ha nem érezném néha igényét a társaságuknak.
Node, mindig is kívülálló voltam.

Ez persze elrontotta a hangulatomat rögtön a bál elején. Csak azért nem akartam hazamenni, mert olyankor nem szabad abbahagyni a bulizást, amikor nagyon szar. Olyankor kell, amikor már jó, (amennyiben a vége előtt kell hazamenni, pl. azért, hogy aludjak valamit a másnap hajnali próba előtt), mert legalább nem fog teljesen kidobott időnek tűnni.
Szal unatkoztunk egy sort, aztán végre sikerült megtalálni a chillout termet, ahol legalább nem volt tömeg, ellenben közös punnyadás volt. Meg sikerült pár szót váltanom elég emberrel ahhoz, hogy megerősítsem a saját létezésemet, mielőtt hazamentünk volna. Ja, meg végre buli is volt, de iszonyat sokára indult el - minek ennyi program? Nem lehetne ezt külön teremben intézni, amíg a nem érdeklődők buliznak? :D

És többet nem szeretnék éles hangú "menjetek már be a terembe, ne menjetek ki, mér áll itt ilyen sok ember" felkiáltásokat hallani. Embertömeget így nem lehet mozgatni. Nem iskola, ahol a tanárnénik kettős sorokba állítják az embereket.

A bál maga, a szubjektív izéktől eltekintve jó volt, az embrek körülöttem többnyire jól érezték magukat. Csúszni nyilván gáz, de ez a szokásos vis major kategória, ezen nem is akadok fent :D
A buli elején táncolható zenék voltak, az embereket még úgy is szeretem, ahogy, a büfépult jó volt, a programok meg nem kötelezőek, meg amúgyis, a műsor nem volt rossz.

éhenhalok.
--

az viszont jó volt, hogy voltak emberek, akiknek tetszett a műsorszám. ugyan a welcomdrink-pálinkát az egész műsor alatt ittam meg, de nem ettem előtte, csak még délben, amúgy is kevés ital elég nekem, és aztán az... izgalom felnyomta a fejembe a műsor végéna maradéka lkoholt, úgyogy alig tudtam magamról a színpadon. Ez egy jobb nemtudás volt,a szövegre ésdallamra bírtam koncentrálni. Nagyjából.

álmodtam.

vidéken voltunk előadás volt, de szerintem inkább emtétés jellegű volt az egész. volt valami mizéria persze a szövegtanulással is, mint az szokott lenni, és színpadra is készültünk talán. a legerősebben a hazautazásra emlékszem, mert biciklivel indultunk, vérlepkével és talán Brandirral - felidéződtek bennem a régi bicajtúrák az úton, és persze para volt este sötétben elindulni, de voltak lámpáink, hogy megláthassanak minket a kocsik.

mostanában olyan... tél van. olyan nagyon tél. az a havas, csendes fajta. szeretek kinézni itt a cégnél az ablakon, havas háztetők, mintha ... egy másik világ lenne.
--
nem tudom, miért ijesztő a sok információ, de néha tényleg megijedek, amikor azt látom, hogy nm tudom rendszerezni a dolgokat. furcsa.
--
végighallgatom a human equationt. ey idő után nem annyira köt le mgésem a progmetál, bár tetszik a hangok változatossága.
--
délután.
kezdek várni valami mást.
mittomén, a csendes izgalmát annak, h hamarabb kell lelépnem az előadás miatt.
Előadás lesz, érted? Igazi, színpaddal, meg nézőkkel meg minden. És gázsival, és tapssal, és... és... a kontaktlencsémet otthon felejtettem, úgyhogy utolsó pillanatig izgulhatok, h Inszéjn odaérjen :P kész.

sajnáljatok, unatkozom.
iszonyú, megint nincs mit csinálnom, és még kéne egy órát maradnom. ledumálom a főnökkel. majd, ha visszajött, egész délután beszélt a szomszéd szobában.

haza szeretnék menni. nem jó itt unatkozni, bár ezt az egy órát már kibírnám, de ... minek? inkább hétfőn, mert akkor még munkám is lehet. akkor van dolgom.

holnap furcsapár, programozom rá az magamat, ma még másik szöveget is kell tanulni, és összeszedni a jelmezemet.
---
ááá.
---

hehh, tegnap Szozsival elmentünk jelentkezni vampire live-ra. mert miért ne. Érdekes volt, kapásból kezdeni azzal, hogy régi wod karakter, ó, igen.
aztán kaptunk fura kérdéseket, amiket általában nem a koncepionáli fázisban szoktam feszegetni, de nem baj, így legalább konkretizálódtak a dolgok.
nem tudom, mi lettem volna még szívesen... első ötletem egy Brujah akárki volt, de az asszem a szokásos intrikálós live-on nem lett volna praktikus. Max, ha vannak többen anarchok, mert úgy fun - emlékezzünk csak az évekkel ezelőtti "alternatív" Bp live-ra. Anarch malkavita, aki sikoltófrászban tör ki, amikor beszélget velünk a Herceg. Ó, a régi szép idők.
Tremere már voltam eleget, nosfaretuból is, malkavitából nem, de tulajdonképpen kattant karakter bármelyik klánban lehet. Most ugye... toreador. Ja, megvan, katona gangrel volt még, mint ötlet. Vagy katona ventrue. Hát, majdnem :D Mondjuk, egy ... hopp van egy ötletem színesítésnek.:muhaha:

Azt nemtom, fogok-e tudni játszani, mert az első bál egy időben van fellépésemmel. DE max alliance pontot fogok jelenteni Szozs karakterének.

És még mindig erőstél van, és elúszok az időben.
Ma társulati toszogás, zen leszek és nyugodt, az álláspontom egyszerű, mint a faék, nem akarok agytépést az este. Elvállaltam, csinálom. Ráérek vasárnap reggelenként. Szerintme jobban tudtam a szöveget, mint eddig bármikor a harmadik próbára. Gondolkodom a karakteren és figyelek. Ennél többet nem tehetek.
Nincs igényem lelkizésre, álmos leszek, ha megint meg kell hallgatni ugyanazt, amit eddig.

Szombaton farsang, lassan gondolkodni kéne ruhán, hogy ne az utolsó pillanatban.

update: most látoma kiírásban, anarchban is gondolkodhattam volna :D így jár az, aki enm náz utána a dolgoknak.

Hoztam magamnak teát. Reggel még azon gondolkodtam, hogy, nyavajgok egy sort a közelgő meetingről, de végül lemaradtam róla. Mármint a blogolási lehetőségről, mert inkább készültem a meetingre. Így múlik el a világ dicsősége, mármint az én dicsőségem, hogy malig van munkám. Hát, most van egy csomó.

Pihenni kell a hétvége után. Szombat, Funtineli, vasárnap, próba után mesélés - fárasztó ez.

NPC spotting

majdnem láttam Adriant tegnap a jelenben, fehér haja volt, és fiatal arca, ráadásul valami idegesítő öntudat ült az arcán.

Idők

Konyak, cigi, füstös bisztró - beszélgettünk a Múltról és Jövőről a Jelenben.
Ó, igen.

Egy idő után zenéltek nekünk, amin jól szórakoztunk, lévén azt hiszem, mégnekem olt a legtöbb affinitásom dzsesszhez a többiek reakcióiból ítélve. Elvégre hallgatok én kevésbé mintázott zenéket is... de azért akkor már inkább progresszív metál/rock, vagy zajzenék.
(és most Alice in Chains hallgatok, mirenem vesznek rá a karaktereim)
Színészek vagyunk, nem művészek, vontuk le a következtetést, és Koma jó ritmusérzékkel tapsolt azért a számok végén, és FemmeFatale is nyitott tapsot, ha már ennyire prosztók voltunk.
Eltárs tanítás után futott be, a világot nem váltottuk meg, és a konyak az ütős volt - ezt érzem még ma is (vagy a rumos őszibaracklevet?). Ezt rendszeresíthetnénk.

Felhívtam Zoltánt, ugyan nem lesz rendszeresített időpontom még egy darabig, de már nagyon várom az órákat. Kíváncsi vagyok, mennyi mindent felejtettem, mennyi mindent változtam, ilyesmi. Nekifutok megint ennek az éneklés projektnek, aztán meglátjuk.

Ja, a munka meg beindult, most már van igény gondolkodésra is. Nem tudom, h ennek örülök, vagy zavar... még mindig szívesebben próbálnék munkaidőben, persze. De pl. nemvagyok benne biztos, h szívesebben rajzolnék műszaki rajzokat táblázattervezetés helyett.

Nem tudom, mennyire lesz ez az év öndefiniálós, akár lehet. Lehet, Hásze...

Február 5, péntek: Furcsa pár.
Február 12, péntek: Körmagyar.
Február 20, szombat: A funtineli boszorkány (Laura, Eltárs vizsgázik)

Kultúrautalvánnyal is tudunk mit kezdeni.
Mindhármat érdemes megnézni, és nem csak miattam, az előadások is jók. Az első komédia, a második tragikomédia (komoly bohózat), a harmadik tragédia.

A legutóbbi Körmagyar előadásról pozitív visszajelzést kaptam kritikus szemtől, ennek nagyon örülök. Holnap vidéki Funtineli. Vasárnap mesélek Rouent próba után. És össze kéne raknom a farsangi műsorszámomat, jut eszembe, mert az egy dolog, h el tudom énekelni.

Hhá, ne hittem volna, megírtam a befejező mondatát a novellának, jelenleg kb 60 ezer karakter, ami életem eddigi leghosszabb összefüggő íráa, leszámítv a diplomatervet, de az meg nem számít.
Inszéjn még átíratja velem, de akkoris, nemsokára tényleg kész. Saját mesémhez fanfictiont írni fun. És tanulságos, egész sok szempontból.
Egyrészt elmélyítette a benne szereplő NPC-ket, illetve új drámai súlypontokat adtt az egéz sztorihoz. Aztán meg tanulságos volt azért is, mert folyamatosan ellenőriztettem a férfi karakterek gondolatait.

na, ebéd, utána meg munka lesz, megbeszélem a megbeszélés jegyzetelési módjait.

otthon újraélesztettük a gépemet (túlzás, Inszéjn élesztett újjé, én nagyjából annyit tettem, hogy összeírtam egy csomó programot, amit vissza kell telepíteni.). Ha lesz időm, akkor végre játszom. Nem tudom, mit, majd kiderítem. Vagy, nyilván azzal ütöm el a szabad gépidőmet, hogy a tárulatnak szerkesztem át a plakátokat, nemtom.

Thank you for making me
feel like I am guilty,
making it easy to murder your sweet memory.

I'm severing the heart line,
I'm leaving your corpse behind...
Not dead but soon to be, though.
I won't be the one who kills you,

I'll just leave that up to you.

(random rouen/ctl asszociáció, asszem többek is magukénak érezhetik :) )

volt pénteken táncpróba, fura volt emtétések közé menni. Örülök, hogy voltak, akik odajöttek köszönni, mert valami eredendő elenállás volt bennem az egész társasággal kapcsolatban. asszem semmi személyes. Egyszerűen idegennek éreztem a többséget, annak ellenére, hogy elvben van valami közös bennünk. Baromi régen nem találkoztam a többségükkel. Hm, talán az, hogy nem találkoznék velük, ha nem mennék mtt-hez kapcsolódó rendezvényre. Hm, igen. Most nincs energiám a közösségre, fontosabbak az egyes emberek.
És ennek örömére mentem és belógtam Julcsival és Szozzsal Ladis előadására. Jobb lett tőle. Julcsiról jut eszembe, lehetne megint csinálni írórendes szeánszot :D

Péntek este buliba akarok menni. Mondjuk. Vagy nem - nézegetem az ld50-et, de persze nem akkor van olyan buli, ami tetszene, amikor ráérek :S Ehh, ebből se lesz semmi. Legalább lesdz időm... szöveget tanulni.

Szombaton meséltem Rouent, ó igen.

És mostmeg majdnem elfelejtettem a meetinget :S wazze. namindegy, most már hátha tisztázzuk, h mit is kéne ezeken írnom :D

Körmagyar volt vasárnap este, határeseti nézőzámmal, majdnem elmaradt, aztán szerencsére nem. Én most kifejezetten élveztem, hogy ez nem vizsga, nincs stressz, játszhatok és kipróbálhatok dolgokat, és még nézők is vannak, akiknek érdemes.

Éhes vagyok.

még tíz perc a munkahétből, még egy bögre forró tea.

tűnődöm az rpg személyiségformáló hatásán. noha korántsem az a hűde fejlesztő dolog, azért alkalomadtán segít. ha az embernek van ideje. komolyan mondom, mióta akarakterem megtanult motorozni, és azon gondolkodik, hogy mire rakja az XP-it, azóta nekem is eszembe jutott a jogsi, meg az, hogy tanulhatnék valamit.
Nem, bajba nem akarok keveredni, és itt meg is állt a párhuzam ;)
Közel 27 évesen fílingesek az ilyen ráébredések, nem 18-20 évesen.

És visszaszereztem a színpad iránti ... kedvemet. Csak koncentrálni kell. A dolgok nem jönnek maguktól. Lehet ihletnek is nevezni, mittomén. Tényleg, furcsa ez. Az előadóművészetbe is kell ihlet, nem csak a szigorúan vett alkotóhoz.

Turné

Fhuhh, az előbb becsuktam a szemem, és éreztem, h el tudnék aludni. Van bennem némi büszkeség, hogy a kétnapos turná után bejöttem ma dolgozni, és itt ülök, és elvégzem a feladatomat, és folyamatosan dolgoztam eddig - de az tény, hogy hosszú távon vagy egyik. vagy másik lenne jó. Leginkább egyik.

A turné kalandos volt. Berettyóújfalura az utat lényegében végigaludtam, nem is rémlik semmi említésre méltó, kivéve talán azt, hogy mi értünk le elsőre. És, hogy most kétoldali passzívdohányzás-undorom van. Mert a dohéányzás fontosabb, mint a hideg, és a cigifüst, és legyne nekünk is fontosabb. Nem konkrétan arról van szó, hogy egyszer-egyszer ne legyek hajlandó egy kicsit fázni, mert jófej vagyok, de, hogy ez alapvetően elvárás, az... gáz. Namindegy.

A szerdai színpadon vicces susogós műanyag, sötétkék takarások voltak, amik kitűnően lengedeztek a legkisebb szellőre is. Meg persze a két öltöző közül a nagyobbik lett a telefüstölt - a kisebbikbe meg az a többség zsúfolódott, akik nem szeretnek rosszul lenni előadás közben. Az előadás amúgy jól sikerült.
Este ztán pakolásztunk, kezdődő hóesés, nagyjából 11kor sikerült elindulni, ami legalább másfél órás tökölődést jelent. Szerintem össze lehet pakolni feleennyi idő alatt is. (Inszéjn tanúsíthatja, nemtom, mennyit szokott rám várni Funtineli után).
Utána még átutaztunk a szomszédos Gyulára (80-90km?), erős hóesésben, hidegben. Perszehogy elszámolták az egyik kocsi benzintartalékát, és valahol a világvégén meg is ragadtak. Mi megint előrébb tartottunk, tehát negyedórás izgatott várakozás után (vártuk, h azt mondják, mennyünk mi vissza egy órát benzinnel) mi is értünk a panzióba először.
A panzióba egy nappal későbbre vártak minket. A tulaj épp, hogy megérkezett. Nem fűtötték fel a házat.
Tulajdonképpen az estét kabátban töltöttük, miután hajnalban megérkeztek a többiek.
Amúgy, a hideget és füstöt leszámítva jó volt, beszélgettünk Bonvivánnnal, ittunk és vacsoráztunka szobánkban - amolyan osztálykirándulás fíling. Ha a körülmények jobbak lennének, nagyon szeretném ezeket a tájolásokat.
Másnap délben keltünk, bemásztunk ebédelni - Színésznő kocsija elől persze elfelejtett Bonviván kiállni, ergo gyalogoltunk odafele.A pizzériában tapló volt a pincér, nem hagyott nem egymshoz illő húst és köretet rendelni, mi meg másnaposak és befolyásolhatak voltunk.

Este előadás egy hatalmas és szép színpadon, aztán hajnalaban értünk Budapestre. Kicsit kapar a torkom.

ma még bejöttem dolgozóba egy kicsit tájelőadások előtt, fun.
lelépek két napra, kiváncsi vagyok. meg amúgy is. tsá.

.... és akkor azt mondom, hogy, és most furcsa a világ. enni kéne lassa, de még korántsem nincsen annyi idő, mint jó lenne, ha lenne. ólomlábak, idő, hjajj.

a havazást szeretem, holnap-holnapután meg tájelőadunk. nna, arra kíváncsi vagyok. valahol fáj, hogy régen mennyire szerettem ezeket, most meg mennyire... nyjajj. de legalább kiszakadok a munkából. most, hogy nem tudom, igazából van-e feladatom, vagy csak generálom magamnak, ez kínos. nem baj. majd szólnak.

unalom. fehér unalom, a rosszabbik fajtából.

No.

Volt a péntek, előadás, vizsga este. Hiányzott már. Jelenleg épp a megfogalmazhatatlanság állapotában van az érzés. Mert ... nem olyan egyértelmű, hogy miért szeretem ezt csinálni, miért jó a színpadon, előadás előtt és után. Nem azért, mert annyire izgalmasak a darabok, nem azért mert új élmény, nem. Nem azért, mert lelkesítő a frusztráció, hogy hiába sokadik előadás, soha nem lesz biztosan meg, mindig teljes erővel kell próbálkozni, és reménykedni, hogy eltalálom a megfelelő agyi állapotot.
És nem is az, hogy akkora élmény lenne megalkotni szerepeim karakterét. Ezk nem azok a személyek, akik "lángra gyújtják" a fantáziámat. Legalábbis nem első látásra, nem ötödik átgondolásra.
Az előadás után persze a kedves bizottság lelépett, maj valamikor megkapjuk az értékelést, remélem.
Ja, tőlem tök felesleges kérdezni, h hogyan sikerült az előadás, mert nem tudom. Én erre alkalmatlan vagyok, depressziósan jövök ki olyan előadásról, ami jó volt, és elégedetten a nem annyira sikerültekről.
Este utána végre Inszéjn meg én beültünk beszélgetni FemmeFatallal és Farkassal a szomszédba, később átértek Komáék is, kár, hogy addigra már mennünk kellett kb. Szükségem volt már rájuk.
Bármennyire szétbombázódott a kollektíva a társulatban, azért van egymásra igényünk. Vicces ez a klikkesedés ügy Tanárúrnál, nyilván vannak emberek, akikkel szívesebben töltöm a szabadidőmet, sőt, mi több, jobban élvezem a társaságukat - de ez nem befolyásolja a társulati munkába fektetett energiáimat. Túlbeszélve.

Szombat ugye meséltem, kíváncsi vagyok Vashölgy véleményére. Érdekes az, hogy másképp mesélek, mint mondjuk régebben -  asszem inkább arról van szó, hogy mostanra vált olyan kidolgozottá a világ, hogy kötik a belső szabályai, és kevésbé igazítom a dramaturgia köré, mint eddig. Kezd a világ kevésbé díszletként szolgálni. Ez nyilván súrlódásokkal jár. Azt hiszem, a meséim nem arról szólnak, hogy a játékosok hogyan oldanak meg egy-egy nagyobb jelentőségű problémát (bár, amennyiben ügyesek, erről is szólhatnak), hanem, hogy hogyan élik át és élik túl azt a világot, amibe belekerültek. Mit kezdenek magukkal. Én nem tartom olyan ijesztőnek a lehetőséget, hogy netán az amúgy futó eseményeket kikerülik, és nem mennek be az elkészített dungeonba. Időbe telik kidolgozni a sembejövő dolgokat, de attól még, hogy labirintus van, és falak vannak, amikről azt hinné az ember, hogy irányítanak valahova - nem feltétlenül. Vissza lehet fordulni, ki lehet menni a labirintusból. Vagy átmászni a falakon. Vagy menni a labirintusban tovább és tovább, és túlélni, és menedéket keresni, és megtalálni a személyre szóló értelmét a továbbhaladásnak. Nem a labirintus megoldása az érdekes. Az út.
Nem állítom,h ogy ninc kiút a labirintusból. De azt sem, hogy úgy terveztem a mesét, hogy kijussanak belőle. A lehetőség adott, de százalékos arányban olyan 70%.  Mert azért alapvetően meg szeretném mutatni a labirintus közepét, de a 30% is reális lehetőség.

Így, visszatekintve, alapvetően minden mesém ilyesmiről szólt, csak az eddigi meséimben szerintem nem jutottak el addig a játékosaim, hogy rájöjjenek, hogy a világ alapvetően közömbös irántuk. Még akkor is, ha a dramaturg nem.

Vasárnap délelőtt próba volt. Hát igen.

Délután Prága Changeling, Karel alapvetően jól érezte magát, de sajna sok mindent nem csinált a lemesélt két nap alatt, mert most neki alapvetően jó.

készülök megint meetingre, ó igen.

2002. bejegyzés, amolyan mental note.
akarok majd írni a péntekről.
akarok írni szerepjátékról.
azért az most frusztrál, hogy ennyire nem ugyanabban a világban élünk. asszem túl szélsőségesen szociális játékot mesélek, amiben értelemszerűen megmutatkoznak a mesélő és játékos elképzelései közti különbségek. mindenki a saját realitását próbálja megmutatni, és most nem érzem, attól jól magam, h nem sikerül megfelelőképp egyeztetnem ezt. nyjajj.
egyszerűbb rendezni, mert ott egyértelmű a világkép.

úgy érzem, unalmas az életem. A ma estétől remélem, visszaszerzek valami lendületet, glamourt gyűjtök, vagy mi.
Túl könnyen hozzászokok ahhoz, hogy nem kell valamibe energiát rakni, mert jön az magától, hogy aztán csodálkozom, amikor nem működik. Igenis le kell ülni, és átgondolni, hogy, amit teszek, azt miért élvezem, miért jó nekem. Nem azt kell átgondolni, hog miért kell jónak lennie.
És ebben a dologban nem számíthatok másra. Nem várhatok senkire, hogy motiváljon. Magamat kell az életre rávennem.

Különben nem ragaszkodom ám a képzeletbeli helyhez, mint találkozó-ponthoz, de az ijesztő, hogy ennyire nehezen találkozom bárkivel mostanában, ha csak úgy találkozóról lenne szó, nem programról. Megbetegszem, BKV-sztrájk tör ki...

hehe, Janie járt Rouenben, megnézte magának az 1995-ös Adriant meg Séveret, de még nem jutott a gépéhez, hogy naplót írjon, előbb haza kell érnie.

jajj, el kell kérnem magam holnap fél4től, h odaérjek négyre az RSbe. Teltházas előadásunk lesz, előre (!) elfogytak a jegyek. Vizsgázom.

még most sem vagyok százas, a metrón már kifejezetten a hányingerrel küszködtem, és itt bent is örülök, hogy ülök. csak a gyógyszerek hatása még? és van egy valag bepótolandó melóm, és nem zavar amúgy, mert van mit csinálni, és ijesztőbbnek tűnt otthonról a munka, mint amúgy.
Ma már kéne energia szövegtanulásra. Remélem, lesz. Azért jól jött a betegség, mint betegszabadság, há.
Szabadságról jut eszembe: a HR rossz napszámot írt be előző félévre, ezért eggyel több napot vettem ki - elvben le kéne túlóráznom (túlóraszabi helyett vagy mi.) Röhej, de még a végén megoldom, hogy egy-egy órákat továbbmaradva túlórázzak. Vagy vmi ilyesmi.

Saint-Saenst hallgatok.

Hétvégén meséltem Rouent, végre Noémi is játszott. Meg egyre érdekesebb szituációba sodorják magukat a karakterek, muhaha.

Inszéjnnek kívánjatok jobbulást, ő váltott fel engem az otthoni szenvedésben.

37,8. Bevettem egy lázcsillapítót. Eddig csak konstans 37,5 alatti hőemelkedésem volt, de ezt már kezdem láznak nevezni. Már-már fázom.

Furcsa betegnek lenni - magyaráztam ma Szozsnak meg Vérlepkének -, megfontoltan mozgok és nevetek, mert a rosz mozdulatok fájnak, kevéssé vagyok pontos, és a sebesség az egy távoli vágyálom. Ez az az állapot, amikor nem az éhségérzet visz az evésre, hanem az, h ne hányjam ki az éhgyomorra bevett gyógyszereket. A lázcsillapítóra fájdalomcsillapítás is rá van írva, ez azért lelkesít.

nyjajj. nem érzem jól magam. fizikailag.
tanulnom kell szöveget hétvégére. ha az megvan, akkor minden kötelező kört épp teljesítek.
fázom. ez egy ilyen nyavajgós post.

tényleg, szeretnék laptopot venni. pár hete nézegetem őket. szeretnék rajta a netezés és szövegszerkesztés mellett képeket szerkeszteni-rajzolni, játszani. 3D modellező, tervezőprogramokat nem akarok tulképp futtatni. Akkor "csak" játszani tudjak rajta :D
Nem kell szépnek lennie. Könnyűnek sem. Szöget sem szeretnék velefalba verni, a kakaót meg úgyse bírja ki semmi, gondolom.

meg szeretnék mozogni valamit. táncolni mondjuk.

wazze, és fel kéne hívnom Zoltánt, hogy énekórát kérjek tőle. Ezen a héten a torokfájásom a kifogás.

aludni is kéne.

így teljesüljenek a kívánságaim. meeting szerdára elcsúsztatva.

eltűnődtem pár dolgon, asszem mégis kell a socialize-ra raknom XP-t. amíg még lehet, és van rá időm.

31-én végre volt időm rendet rakni. elkezdeni a rendrakást. ez talán annak a jele, hogy kezdek életteret kialakítani magamnak a történések között. a fizikai valóságban is helyet foglalok, nem csak az agyamban.
csak nem szabad elfelejtenem, hogy szükségem van a magányra.

tegnap lemeséltem Adrian drámai jelenetét, szitáló ónos eső, komor hangulat a világvégén. flashbacket mesélni vicces. kár, hogy fájt a torkom, későn kezdtük, és az akciójeleneteket Inszéjn határozottan hangulatosabban meséli. Ja, ez nem baj.

na, most nemtom mivan. elvesztettem a fonalat. kéne menni postára pénzt befizetni.

ja, boldog 2010-et.

nem akarok meetinget. nenenenenem.

sose gondoltam volna, hogy hatalmas üvegablakok előtt a szürkülő városképet néző, kávét kortyolgató sziluett lesz belőlem.
kár, hogy a hozzá kapcsolódó gondok nincsenek, csak a póz.
...
a másik alak, aki a gondokat is megkapta hozzá, valószínűleg most kemény hangon megjegyezné, hogy barom vagyok, ő mennyire örülne neki, ha. Ha. Ha.

tényleg akkor érzem csak élőnek magam, ha rajta ülök a hullámvasúton?
----

másfél óra, mehetek társulati ülésre, aztán mesélni.

világvége hangulat? kicsit idegesít, hogy nem emlékszem az elmúlt éveim minden jobb pillanatára, illetve, hogy csak egy életnyi dolgot tudok egyszerre átélni. néha beleolvasok pár alternatív valóságba, és rájövök, mennyi mindenről lemaradtam.
a tények ellen mulatságos lázadni.

ugyan nem most lesz a matekosévtized vége, de nézzük, mit is csináltam eddig az ezredforduló óta.

érettségiztem. jártam egyetemre. ehh. lényegében egyetemre jártam ebben az évtizedben. van diplomám, és őszintén remélem, lesz színészvizsgám is végre.

emtétéztem és szerepjászottam. elhaladt mellettem egy csomó ember. furcsa, furcsa.

a világ megértéséhez... fogalmam sincsen. nem tudom, mivel tudok közelebb jutni. a mérnök-szak segített, a színészet segít, az rpg segít. információ. ősz udvar.
vagy csak érezni akarom a világot. nem csak. a viszonyok sajnos mindig ott lesznek., nincsen világértés az összefüggések nélkül.

Jövőre szeretnék intenzívebben embereket magam köré. (Magam köré, relatív. persze). Eleget pihentem.

Célok, vizek, hajók. Szélmalomharc a világ banalitása ellen? Igen.

nem azért, mert kimaradt majd egy hét. azért, mert unatkozom. a novellához két egység hiányzik már csak, és igazábóllezárni kéne, nem a következő fejezetet felvezetni benne, tehát akár idén is befeezhetném. És akkor már csak át kell írni.

11:11

A karácsonyozás nyugis volt, nyugisabb, mint valaha emlékszem ilyesmire. Voltam a Családnál, másnap átjött Inszéj is, beszélgettek középső öcsémmel fociról, ami amúgy unalmas volt, de legalább az öcsém élvezte.

Tegnap este meg spontán társasozás lett a Bázison, húgomék és Tüncék átjöttek, a bor meg a likőr finom volt, a társast egyrészt nem nyertem meg, másrészt rájöttem, h nincs türelmem hozzá.

a két ünnep közötti senkiföldjén vagyok, süt a nap, és élvezem.

jól van. kezdek iszonyatosan unatkozni. gondoltam rá, h nekiállok olvasgatni pdf-eket,... de ehhez sincs energiám. Se kollégák, se munka, abban bízom, hogy elengednek hamarabb, és beléevethetem magamat a karácsonyi forgatagba vagy mi, ami ot kint dúl, azt mondják.
Az öröm, h tegnap sikerült találnom vérlepkének szülinapi ajándékot, és még praktikus is lett, pedig csak tiptpre gondoltam, h fehér ing jól az jöhet.
A többieknek még nemtom. Ma. Meg tegnap. Meg mittoméén.

Lassan azért kéne valami esemény, meg tevékenység, mert hatékonytalannak érzem az életemet.

egy kicsit fáradt vagyok. első hétfő, hogy még nem kerítettem sort a szokásos hétfői jelentéseknek, mert eddig folyamatosan volt más dolgom is. Fura. Persze belefért volna, ha nem nézek mellette netet, de... de talán nem.

Tegnap volt főnikszkarácsony, a másodévesek szimpatikusak, az meg vicces, h majdnem mindannyian rövidhajúak. A karácsony maga elég kaotikus volt, besegítettem az éneklésekbe vezényléssel meg zeneindítással - persze, hogy nem csekkoltam a zudvariastól kapott cd-t jó lesz-e. Mondjuk már annak örültem, h meg tudtam mondani, h mikor melyik számot nyomja be a technikus, mert szemlátomást mindenkinek a saját műsorszáma volt a fontos. Hogy ez mennyire tud idegesíteni, btw. Ott áll a kicsik tanára, és magyarázza, hogy mennyire bonyolult az ő dolga, mert sok cd-je van, meg minden, és majd hatalmas szünetek lesznek emiatt - bmeg, ha ezen idegeskedsz, akkor írd ki egy cd-re, és amúgy is, észrevehetnéd, hogy nem csak a te gyerekeid műsora lesz... mindegy, legközelebb már ragaszkodom ahhoz, hogy megnézzük a zenét, esetleg megkérdezem, hogy véletlenül nem írja ki valaki egy cd-re az összes zenét. (És felmerült, h simán leszervezhetnénk mi is a műsort, és akkor Tanárúrnak annyi lenne a dolga, h szelektáljon, insturáljon, lebeszélje a terembérlést, neszédeket mondjon és a műsorösszeállítást ellenőrizze. Technikai beállást tudjuk irányítani, plakátot, műsortervet tudunk készíteni, konferálókat szintén... namindegy. majd jövőre megkérdem.)
Utána beültünk Csigába, amolyan félszociális hangulatban.

Különben szeretem ezt a... kórusvezetős, színjátszócsoportvezetős fílinget még mindig.Tanár nem lennék suliban, de érdeklődésközpontú csoportot azért jó érzés vezetni. Színitosz, ugyebár. Kár, h se időm, se energiám nincsen rá.

ömm.
mindjárt karácsony.

eeee, nincs egy közvetlemn főnököm és munkatársam ma. holnap én se leszek az irodában :D
ennek megvan az a bája, hogy probléma esetén vajmi keveset érek, mert semmit nem mondtak el, hogy mik a folyó ügyek, és, h pl a raktár kulcsa hol a pitliben van, nem is beszélve pár telepítőlemezről. Ihajj. Lennék én aktív ám, tulajdonképpen a hatékonyság lehetősége is felpezsdített, csak aztán... no, nincs lehetőség mégsem.

Lassan történhetne már valami, ja, persze, ma este keretjátékos megbeszélés, holnap főnixkarácsonyra próba, vasárnap meg maga a cucc, ajándékot kéne alkotnom addig.

Janie's got a gun. (avagy Inszéjn mesél CtL-t nekem.)Most érzem át igazán az Ars Magicában vázolt mesélési stílusnak a báját: amikor ugyanazt a világot több mesélővel. Már hallottam két NPC.mről (öt évvel a roueni események előtt), és már érzem a lehetőséget, h a karakterem majd megjelenjen Rouenben.

Iszonyat unalom van, a szokásos adatrögzítés egyedül még semmibb, pedig amúgy se sokat érzékelek a kollégákból... mindjárt nekilátok szöveget tanulni. Hozhattam volna könyvet.

Go ahead and leave me.
I think I prefer to stay inside.
Maybe you'll find someone else to help you.
Maybe Black Mesa -
THAT WAS A JOKE. HA HA, FAT CHANCE.
Anyway, this cake is great:
It's so delicious and moist.

kéne játszani. például szeretnék HL2-őt, meg MaxPayne-t is. Naná, hogy most halt meg Inszéjn gépe, ergo az enyémet kéne feléleszteni annyira, h mindezek, meg egyebek is fussanak rajta.

eseménytelenek az idők. amúgy. lassan kell, hogy történjen valami - mondjuk karácsony -, mert a nyugodt, munkaután hazamenős életet nem nekem találták ki.

A kalapomat persze bent felejtettem tegnap a vasasban. A hónak amúgy örülök. Igazi tél.
(jajneeemakarok meetingre menni. nincs kiírva, de ilyen már volt, és akkor sem maradt el.)

Kezdjük a péntekkel.
Volt ugye a Céges parti, ami egészen jó volt, mert szép volt a hely, finom volt a kaja, volt alkohol, voltak jófej kollégák, és a zene is az elviselhető kategóriába tartozott. Figyelem, ez egy ilyen "ahhoz képest" érzés, nyilván jobban éreztem volna magam haverokkal ugyanezen a helyen, egészen más zenékre, de akkor is. Jó volt figyelni a munkatársaimat, hogy mennyir eélvezik a bulit, hogy valóban töltődnek. A lányokat, hogy kiöltöztek, és élvezték, hogy felvehetik a koktélruhát, a szép sminket, és egy elegáns helyen, bársonylépcsőn flangálhatnak fel-alá. Többet nem lehet elvárni egy ilyen rendezvénytől, úgyhogy úgy érzem, ebben a Cég egész jó.
Figyeltem a rettentő fényeket, a szervezőket és a személyzet hálóját - az öltönyös fickót, aki nem tudom, mi volt, mert nem volt biztonságiőr testalkat, de folyamatosan figyelt minket, ellenben nem szervezkedett, mint a másik két nő. Az ismerős pincérsrácot, aki megkérdezhettem volna, hogy honnan és onnan-e.
És szórakoztató volt elképzelni, hogy ez vámpírbál, vagy csinglájv, és a primogénnél próblnak jópontot szerezni, nem a menedzsernél. Ó, de ugyanaz ez az egész, mintha játék lenne.

Szombat este mentünk megünepelni öregedéseket belterjesen, találkoztam Anngellel meg Brainoizzal is végre, és vicces volt, hogy ez a végre-érzet kölcsönös volt. Tulajdonképpen már ritka, hogy valaki neten előbb keltse fel az érdeklődésemet, mint élőben (nopersze, a kivételek erősítik a kijelentésemet - meg amúgy is a "ritka" az azt jelenti, hogy van ilyen.)
Társaság-elemzés érdekes, Inszéjntől hallgatni már-már olyan, mintha NPC-kről vagy fiktív karakterekről beszélne. Mi mindannyian csak valakinek a karakterei vagyunk.
A nőimosdóban beszélgetés már nem is tudom, milyen emléket hozott elő - de egészen biztos vagyok benne, hogy voltam bulikban, ahol csak ott lehetett, mert a hang máshol nem ért el a fülekig.
Megintcsak megállapítom, csípem ezt a társaságot, bár hallhatóbb helyen jobban, mert érdekesebb hallani őket, mint nézni.

Vasárnap hajnalban Tanárúr telefonjára ébredtem - behívtak próbálni, és - tadadammm - Lucia karakterét kaptam meg kettőződésként, mert az eredeti művésznő nem ár rá kéthetente vagy vmi ilyesmi. Kemény lesz, de úgy érzem, mostanában pont eleget agyalok karaktereken ahhoz, hogy elméletileg összerakjak egy életutat. A megvalósítás meg - no, az meg kihívás. (Délutánlesz a megbeszélés, ollé).

Délután táboros megbeszélés, az arcokat megnéztük, regisztráltuk, oké.

megnézném az osztálytársaimat. most. ebben a pillanatban (persze például a veront megnézhetném bármikor koncerten, de az nem az a fíling.) a net erre kifejezetten idegesítően lehetne alkalmas.
:felsóhajt:
mindenesetre ... mindenesetre... a fraktálokban minden réteg ugyanolyan fontos. vagy nem fontos.

nem. elfáradtam.

most, h nem kell próbákra járni, és előadásra készülni, hirtelen üres lett minden. (hirtelen? faszt. csak a drámai ívet próbálom gyújtani, de minek.)
valami érkezik, és nyomaszt. mint a gyehenna, kábé. sipítás a vörös csillag, és majd megszokják a nemzedékek. volt ennek szépsége.

valamit kéne, valamit, nem beszélni. és aludni.

pedig van mit. van az éneklésesség majd a főnikszkarácsonyon. van ez a novella, amibe két napja képtelen vagyok egy szót írni.
és van a rendrakás, van a karácsonyi készülés,van a mese, van a játék. van az alvás.
le szeretnék ülni, és nézni embereket csak.
lesz rá lehetőségem.

Az osztályomról álmodtam. A gimisről. Osztálytalálkozóról, ami nem annak indult, csak egy összeülésnek. Nem mindenki szerepelt, sőt, pont azok szerepeltek benne, akik kevésbé jelentettek számomra világot akkoriban (egyet kivéve).
Volt ott világos erdő, meg körbeülés, mint valami emtété találkozón (a régifajta kószatali féle), ott voltak az ikrek, az egyiküknek köszöntem, és mintha a másik is rémlene, az a komoly srác, akit soha nem találtam érdekes embernek, de ő nem is törekedett erre szemlátomást - na, ő például kedves ismerősként üdvözölt. Az egyik nerd, az erre rágörcsölősebb (volt olyan is, akit ez nem zavart :D). Az egyik Zseni is mintha ott támasztotta volna az ajtót dögös ingben meg nyakláncban (de ez lehet, h másik álom volt).
Meg a Rocksztár, piros bőrnadrágban, meg bőrdzsekiben, és megint hosszú volt a haja. Vele beszélgettünk és poénkodtunk, meg a kör közepén ültünk, félig az asztal alatt, mert minek bénázni a körbenüléssel meg a műanyag székekkel.
Kirándulás volt. Jöttek fehér-öltönyös srácok, sötét, csíkos ingben és fehér kalapban, Rocksztár kommenálta, hogy ez valami geek mémre utalás (mint a vesztettem! meg egyebek), és egy geek osztálytól ez el is várható. Merhogy fazekas matek tagozat.

Elolvastam LeFay bejegyzését a gimis éveiről, viccesen rímel az álmomra, vagy fordítva. Meg érdekesen rímel a karakteralkotás folyamatára, ahogy próbálok összerakni egy embert - mostanában több embernek is kellett kitalálnom az életérzését a múltban, ezért nagyon jó volt ilyen mélységben olvasni másról.

Eltűnődtem persze én is a gimin. Meg azon, hogy én se voltam nőies lény, és, hogy milyen máshogy éltem meg a világot. Vagy nem.

A gimi új élet volt, végre lezárhattam az általános iskolai kirekesztettség-érzést (ami aztán persze visszajött). Kiválasztott suliba járhattam, felvételi volt, megminden, tudtam, hogy ez komoly, és nem voltam biztos benne, hogy felvesznek - tehát még tétje is volt. Alapvetően jó kis cél volt bejutni, járni az előkészítőre meg minden.

Az első napra emlékszem: világoszöld harisnyát vettem föl, fehér alapon sötét mintás farmer miniszoknyát, a felső is zöld volt talán... aztán évekig nem lehetett rajtam látni szoknyát, csak amikor kötelező volt (vagy elfogyott a tiszta nadrágom). Névrokonom mutogatta meg nekem az osztályt (mert két éve már együtt voltak hatéves évfolyam lévén), azok ott a stréberek (később az egyikkel volt egy majdnem-járásos időszakom, aztán kiderült róla, hogy meleg, a másikkal meg negyedikben az osztálykiránduláson lett majdnem valami, de mégsem), ők a lányok, velünk együtt nyolcan, az a maradék tömb meg fiúk.

Gyorsan kellett kapcsolódási pontokat találni. Viszonyítási pontokat. Lettek. Barátnő is, haver is. Dramaturgia-szakkör az excentrikus magyartanárral. Utolsó két évben jártam rajzszakkörre, mert érdekelt. Énekkar. És a hegedű, és a cserkészet, mint egyéb horgonyok.
Rengeteg dolgot csináltam akkor is, kidobáltam sok kis kampót a világba, hogy fenntartsanak. Hogy legyenek, amik a valósághoz kötnek - mert igazából máshol éltem. Mások és a saját agyam fantáziájában.

Zavarosak ezek a 10 évvel ezelőtti dolgok. Zavaros, hogy több világban éltem egyszerre. De azt tudom, hogy akkor is ennyire idegesített volna, ha nem értem meg legalább a világnak azt a szeletét, ami én vagyok. Csak akkor mentség volt az, hogy hét évesen milyen rég volt.

Nem állítom, hogy most összeszedettebb vagyok. Egységesebb. A formát jobban tartom, mert találtam pozőrséget, ami összefog, de ennyi. Az vagyok, amit kimondtam. Nem azt mondom, ami vagyok.

Kaptam új asztalt. Ez iggazzy irodai, nem úgy, mint a másik (A másik... arccal a kövek közt... a kövek közt).
Pihenés. A munka épp szinten tartásképp jelenthet stresszt - azért kell itt is emberekkel beszélni, meg feladat is van, meg felelősség is. Nem dimenzionálom túl, remélem, soha nem lesz olyan sivár az életem, hogy ez legyen a legnagyobb izalom az életemben.

Több értelemben is tanulságos kvázi lemeséltetni-mesélni NPC-k párbeszédeit. Mondjuk erpégé-élmény, meg összeáll mindaz, amit a játékosok nem látnak. Úgy mesélek ugyanis, hogy amit meséltem már játékosoknak, az a legfixebb (ehe, viszonylag), a többi dolog az olyan szinten szétmállik az aktuális hangulatnak megfelelően, hogy néha illuzionistaként rendezem a díszletet és az életet a játékosok köré. De, mivel esély van rá, hogy a valóság is így működik, nem aggódom túl magam.
Azért mesélek pár igazi féreg NPC-t, ez öröm.

És van egy új történet a rouen sagából, amit el kéne mesélni valami formába öntött dologként. De elbb be kell fejezni a befejeznivalót. Most már tényleg alig van hátra, két-három jelenet, gondolat akármi.

hétfő délelőtt brutális a meeting, amin jegyzetelnem kell. az a legdurvább, hogy mindenki ugyanilyen nyomott volt, főnök körmondatokban beszél, mintha hivatalos íméleket írna, ha tudnék olyan gyorsan gépelni, nem kéne utána átírnom a jegyzetet. És azért technokrata szívemet melengeti, h visszük a notebookot és azon dolgozunk, kivéve a másik oldal, az igazi ájtíst, mer ő meg papírra :D

tegnap rouen, kemény munka a mesélés, ezúttal jól leizzasztottak a kedves játékosok. a világképek ütköztetése kemény meló, és hiába a mesélőnek van igaza a saját világában, ha nehezen tudja csak elhitetni.

szerencsétlen novellával nem haladok és menteni sem sikerült azt a három szót, amit ma hozzáírtam. Közben rohan előre a világ.

Még mindig semmi hír a vizsgáról. Pofátlanság.

elgondolkodtam a mégegy kávén, de nem. tea. tea a következő, fázom meg újra különben.

kellene fogalmaznom udvarias aliglebaszó emailt az ájtíre, hogy a tegnap basztak visszaadni az elkért dvdket, pedigén naíva úgy adtam oda, h kikeresi magának, ami kell, a többit meg odaadja. asszem kevésbé leszek jóhiszemű velük, pedig... utálok hibázni.

a színészizsga eredményét még nem tudjuk, mert a körmagyar baromi hosszú, az értékelésünk is az lett volna, tehát majd a jegyzőkönyvet kapjuk meg. ollé. a visszajelzések alapján jó előadás volt. Bonviván részegen szépeket mondott az első jkelenetes alakításomról, Eltársat a második jelenetében egészen olyannak hallottam, amilyennek elképzelem azt a karaktert, meg úgy általában mindenki jobb volt, mint szokott. Azért az élethalál helyzet sokat tud segíteni.

ma meg álmodtam, volt valami ház valami dombon, meg utazás - máshol voltunk főnikszesekkel meg egy ismeretlen-ismerős pár, akikkel még igazából nem találkoztam, de álmomban igen. Ügyesen belopták magukat a tudatalattimba. Érdekes. Azt hiszem, képviselték az összes olyan embert, akiknek azért akarok megfelelni, mert felnézek rájuk.

Szombaton Funtineli, aztán pihenés. ... karácsony lassan.
És elkezdtem aggódni, hogy vajon elég lesz-e jövőre táborral együtt a szabadságom. Kezdem úgy érezni, hogy necc, nagyon. 9 nap? negyedévre simán elment 4-5 nap előadásokkal. namindegy.

ó, már szerda.

hétfőn voltam például a képzeletbeli helyen, másodszorra sikerült becsöngetni. van ott egy koboldfiú, aki nagyon nézős fajta, komolyan mondom, nem lepne meg, ha egyszer csak hegyes, szétálló fülekkel és zöld bőrrel látnánk viszont.
A földszinten nekünk kell ajtót nyitni, ha jön valaki és csönget. Meg van egy nő, aki azt hitte, odavalósiak vagyunk, és tudjuk kinek kell felkiabálni a galériára. Jöttek emberek sakkozni, köztük volt egy Sheldon-fejű ember is, furán néztek ránk, és hangsúlyozottan köszöntek el. Ja, ezen a helyen köszönnek egymásnak az emberek. És szerintem meg is jegyzik egymást.
A zene a fülem szerint az egyik régi rádió hangszórójából szólt.
Életértelme után vicces azt mesélni, ahogy a karakter ruhákat és sminkcuccot vásárol magának, és eltűnődni 1999 divatján. Például kifelejtettem az ezredvégi bóvlikat, pedig. Pedig már nincs egy hónap.Jézusom, 10 éve.

Ma este színészvizsga, tegnap este óta kapar a torkom, ó igen. Most a munkában szerencsére más világban vagyok, nem izgulok. Délután viszont.... én ettől félek. Namindegy, asszem, nem ma fizetem be a számlákat. Viszont .... elmehetek hamarabb. félegykor, ami azt jelenti, hogy egész sok időm van háromig. Haza minek, hamár elhoztam a jelmezemet.

Jut eszembe azt álmodtam, h Leguán szervez valami expedíciót, de amolyan Himalája megmászós dolgot, a többiek asszem Főnixesek voltak a csapatból, és én voltam a második ember a szervezésből. És persze utolsó pillanatban kezdtem összepakolni :S